Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-06 / 55. szám
)91. március 6. Kelet- Magyarország 3 Barátságos államról álmodom Ellenem haragszik? POLITIKAI GAZDASÁGTANBÓL annak idején megalázóan gyenge vizsgákat tettem. Tőlem a ráta, a konvertibilitás, a nominálbér és egyéb varázsszavak jelentése olyan távol áll, hogy ahhoz képest Makó és Jeruzsálem között karnyújtásnyi a távolság csupán. Ezt szükségesnek tartom elöljáróban leszögezni, nehogy a témában jártasak eleve leanal- fabétázzanak; megteszem én azt előre, helyettük, a magam jószántából is. De gondolkodni ily dolgokról azért nekem is lehet, ha már elhessegetni a legegyszerűbb logika bennem feltörő képződményeit egyre kevésbé tudom. Annál inkább se, mivel egyebet egyelőre a legnagyobb sajnálatomra és növekvő kétségbeesésem ellenére sem tudok tenni. Sokszázezred magammal együtt, akik nem tudunk Jközgazdaságul". Legalább a szabad gondolat- társítás joga adassék meg nekünk. A kiinduló képlet; van ugyebár az Állam és vannak az ő Polgárai. Illetve fordítva; vannak a polgárok, akik a saját jól felfogott érdekükben államot kreálnak maguk fölé, hogy a dolgaik jól menjenek. Az nem lehet kérdés, hogy melyik előbbre való a másiknál, mert ál- lamszerveződés nélkül már éltek — lehet, hogy élnek és fognak is élni — emberek ezen a Földön. de állampolgárok nélküli államot nem ismer a történelem. TOVÁBBMENTVE: az állampolgárok. azért hozzák létre az államot, fogadják maguk fölé örökbefogadó apának, hogy az megteremtse számukra az emberi élet legelemibb feltételeit, amiért esetiébe az elvárhatja, mi több, megkövetelheti tőlük az együttműködést, sőt áldozatvállalást a közös cetek elérése érdekében. Ha ez nem így, nem ilyen egymást feltételező kétoldalúságban történik, akkor slussz, nem működik a rendszer. Nem működhetne. Namármost: az állampolgár létezésének legelemibb feltétele — az ókori városállamoktól a legeslegújabbkőri roega- polisokig, vagy űrországokig — mindig és mindenütt a Munka, az ebből származó Megélhetés és Fedél a fejje fölé. Ha ezt a hármat nem kapja meg a valahogy azó államától, akkor akár másikat is kereshet magának lévén kisült, hogy olyan apát választott magának, aki nem szereti igazán. Ezzel szemben az államnak esélye sincs arra, hogy olyan jóravaJóan igénytelen polgárokra találjon, akik beérik eme háromnál kevesebbel, ráadásul még együttműködésre is kaphatók a közjó érdekében. Ebből kifolyólag az egyenlet úgy folytatódik, hogy az állam munkát ad. vagy adat, amiért bért fizet, vagy fizettet. Ez utóbbiból az állampolgár fedezi megélhetését és megvásárolja a hajlékot, amiben nem ázik, nem fázik, kipiheni magát, regenerálja munkaerejét, hogy aztán másnap dalolva menjen együttműködni az ő nagyszerű államával a magasztos célokért. Az otthonában neveli utódait saját örömére, továbbá a nemzet— állam—haza jövőjének felvirágoztatása érdekében. EZZEL SZEMBEN; az én államom nem tud olyan munkát és fejében annyi bért adni nekem. hogy abból az egyre szűkösebb megélhetésen túl azt a bizonyos lakást megvehessen! magamnak. Ezért aztán kénytelen vagyok kölcsönt kérni az államtól, hogy megvehessen! tőle a lakást, amit nekem épített, de ahhoz szegény, hogy ingyen ideadja. És mivel ezért — mármint. hogy ez így van — szé- fZyenli magát az én államom, továbbá roppant kellemetlennek tartja az egészet, zavarában a kölcsön vert pénzért, amiből megvettem tőle a lakást, kamatot számít fel nekem. De nem akármilyet, hanem változót, visszamenőlegesen is változót, valamint — nehogy rajtakapjam, hogy aranyszíve van — keményen üzletit. Természetesen évente. Én pedig fizetőn, holott csak ára van. ellenértéke nincs. Pénzért fizetett pénz. Ezzel büntet azért, amiért nem tud olyan módot teremteni nekem, hogy ne kelljen kölcsönkérnem tőle. Magára haragszik ellenem. MEGÉRTENÉM, HACSAK úgy kicsalnám a pénzét, hogy meggazdagodjak általa. Akkor igen, úgy már jogos, elvégre valami haszna neki is legyen belőle, vagyis gazdagodjunk együtt. A lakáson viszont nemhogy nem gazdagodom meg, hanem az a bizonyos fehérneműm is rá fog menni, kamat nélkül is, ha minden így megy tovább. Arra, hogy legyen hol összeszedjem magam a másnapi együttműködésre az állammal. Az én államommal, amelyről egyelőre igazán nem mondhatom el, hogy kíméletes jóindulatát kamatostól pazarolná rám. Pedig tudom, hogy szeret, csak nem érzem. Bizonyára nem akarja kimutatni, nehogy elbízzam magam. Réti János Szemenszedett igazság ,A világmegváltók csak a tjunktúrát ismerik. A jobb jövő rtényévei folytatott üzlet ranis sohasem megy rosz3. Fischer-Diel, publicista ,A szovjet tőzsde valahol egy isi árverés és egy régiség- eskedés között van pillanat- tag.’ G. Polesuk, tőzsdeszakember „A számítógép az ember logikus továbbfejlődése: erkölcs nélküli intelligencia. ” John Osborne, író „ Évekig nagy fizetéseket adtunk olyanoknak, akik egész évben mást sem csináltak, mint a május elsejei jelmondatokon törték a fejüket, és azon töprengtek, hogy milyen hosszú legyen az úttörőnyakkendő. ” Mihail Gorbacsov WARYNSK1 ÉS A TÖBBIEK Fehérgyarmaton a Tisza—Szamos-közi Vízgazdálkodási Társulat műhelyében a téli gépjavítás során a WARYNSKI és a többi, a csatornázást kiszolgáló jármű felújítását folyamatosan végzik. Akik a csöndet tanulják Kiéheztek a szeretetre A tanévet megelőzően, úgy augu.sz.tus táján, sok ellentmondó hír kísérte a hitoktatás újjászerveződését. Kötelező lesz? Fakultatív? Hogyan épül be az óratervbe, az órarendbe? Feltételekhez kötött-e a beiratkozás? Ki végzi egyáltalán; az iskola, az egyház? Nos, azóta már sok minden tisztázódott! nem lehet egyetlen felekezet számára sem az ideológiai zűrzavar fokozása. Ezért a szülőkkel való kapcsolattartás a megindult „folyamat” egyik leglényegesebb láncszeme. Olcsóbb húsnak... Régen szereztek már olyan nagy örömei az országnak, mint a napokban: olcsóbb lett a hús. A kereskedelmi vállalattól, s a bolttól függően harminc—ötven forinttal kevesebbért vehetjük meg kilónként a karajt, a combot, s a tarját. A nagy, látványos akció a fővárosban kezdődött, s az mint a vízbe dobott kő hullámai, egészen rövid idő alatt a legtávolabbi vidékekig gyűrűzött. Az akció híre a laikusokat váratlanul érte, még akkor is, ha minduntalan azt hallhatta a húsipar irányítóitól, milyen zsúfoltak a raktáraik. milyen gondokat okoz nekik a lanyha vásárlókedv. Ám Magyarországon vagyunk, a megingathatatlannak tűnő tröszti birodalmak fogságában. Ahol a nagy- vállalatok vezetői fittyet hányhatnak a legelemibb közgazdasági szabályokra is, minden komolyabb következmény nélkül. Most még megtehetik, hiszen véd- és dacszövetség köti össze őket. Ám hál’ istennek, felfedezhetők már az első felismerések és repedések e monolitikus tömbökön. A kormánynak — melynek állításai szerint feltett szándéka e tröszti egyeduralom megtörése — kapóra jött a benzináremelés és az olajvásárlás körül kialakult tragikomikus helyzet. Amikor kiderült, az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnek az égvilágon semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy olcsó olajat vegyen, s olcsó benzint áruljon. Sőt! Kiderült az is, minél drágábban szerezte be az olajat, annál nagyobb nyereséget könyvelhetett el a konglomerátum, s természetesen annál nagyobb pénzeket vehettek fel a szervezet élén álló irányítók. Egyre többhelyütt hallja az ember: a húscég és a húsipari vállalatok vezetői megrettentek az olajosok példáján, s pánikszerűen mérsékelték a hús árát, lemondván az irreálisan magas haszonról is. Azt tartván, jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Majd csak lecsendesedik a népharag, a kormánynak meg lesz annál sokkal bokrosabb teendője is, minthogy a húsos fazékban nyúlká- lókat egzecíroztassa. Már hallom is az érintettek indulatos védekezését: mi megmondtuk, tízért adjuk olcsóbban a karajt, a tarját, mert raktárainkban már mozdulni sem tudtunk tőlük. De azok a raktárak már egy hónappal korábban is dugig voltak. Ám a legfontosabb kérdések egyike most: e szóban forgó vállalatok vajon meddig hajlandók lenyelni a békát, s mikor hárítják át a szövetkezetekre, a kistermelőkre az árcsökkentéssel járó kétségkívüli terheket. Ezért is indokolt alaposan szétnézni e vállalatok — s egynémely kereskedelmi egység — háza táján. Félő, a földből, jószágból élő kisember issza meg újból az olcsó hús híg levét. Balogh Géza A hittan — s természetesen: az oktatók is — csöndesen bevonult az iskolák falai közé. Igaz, egyelőre inkább a délutáni időszakban sikerült „helyet kapnia”, de ez a mindentől különböző stúdium így is rátalál(t) a hit „dolgai” iránt érdeklődőkre, az alakuló világnéze- tűekből elkötelezettekké formál- hatókra. Hitoktatókat kerestünk meg a napokban, hogy szóljanak az eltelt félévről, tapasztalataikról. Szülő és gyermek Papp Zsuzsanna harmadéves, történelem-népművelés szakos főiskolai hallgató. A görög katolikus hittudományi akadémia kihelyezett hitoktatói szakán ebben az évben kezdte meg tanulmányait. A harmadik szakkal pluszterheket vállalt, de úgy érezte: önkéntes hitoktatói munkájának csak így tud majd megfelelni. Most a nyíregyházi 3. sz. általános iskolában „oktatja” a mintegy száz fős gyereksereget. Tőle kérdeztük: hogyan indult a tanév, tudott-e minden szülő és gyerek a jelentősen megváltozott, kibővült lehetőségekről? Legelőször is a beiratkozásról, a létszám alakulásáról érdemes beszélni — mondotta. Az évnyitón még csak tíz-tizenkét gyerek szerepelt a listámon( tavalyról megmaradtak). Kicsit el is kedvetlení- tett a látszólag gyér érdeklődés. De éltem az iskola kínálta lehetőséggel. Ott, az évnyitón, szólhattam a gyerekekhez. Elmondtam, valójában miről is van szó, s csodák csodája: ötven kisdiák azonnal jelezte beiratkozási szándékát. Nem a statisztikánk javulása miatt örültem, ez érthető! Most, „A lengyel rendszer olyan, mint a lottó. Kevés a nyertese, de sok a vesztese. ” A. Mrazawacki, politikus „Bízzunk azokban, akik az igazságot keresik, és legyünk bizalmatlanok azokkal, akik állítják, hogy meglelték. ” André Gide, író „Muszájkereskednünk a kőolajunkkal, hiszen nem tudjuk meginni. ” Dr. Bakr, szaúdi olajszakember három csoportban mintegy száz fős a „hallgatóságom”. — Hogyan érzékeli a gyerekek belső motiváltságát? Menynyire a szülői kívánalmaknak tesznek eleget, s mennyire jönnek önszántukból? — A belső indíttatás, a hit iránti elkötelezettség inkább a felsősök körében tapasztalható, de a kényszerítés egyetlen korosztály esetében sem lehet eszköz! Ez elveimmel (egyházunk gyakorlatával) is teljesen ellentétes lenne. Az óráimat is a szabadság, a nyitottság jegyében szervezem. Úgy érzem: az egyébként keveset „szereplő” gyerekek is meg tudnak nyílni a hittanfoglalkozásokon, s a kötetlen beszélgetés esetenként feloldja az órák időkereteit. Úgy vélem: ez nem baj, mivel egyfajta lelkisegély-szolgálatot is el kell látnom a tanulók körében. Igencsak kiéheztek a szeretetre, a hétköznapi „odafigyelésre”! Segítő szándék Megnyugtatta tanítványaimat, amikor megtudták: az én óráimon nem kapnak egyest. Persze itt is tanulnak, szélesedik ismeretkörük, de nem az ellenőrzésen és a számonkérésen van a hangsúly. Keresztes Sarolta, aki „civilben” közgazdász (s most végzi a hittudományi akadémia levelező tagozatát), a 2. sz. és az 5. sz. általános iskolákban vállalta mintegy százötven nebuló hitoktatását. A szerveződés időszakáról ő is hasonlóképpen nyilatkozott, mint oktatótársa. Jelen volt a tantestületek alakuló értekezletein, beszélhetett terveiről, elképzeléseiről. Az iskolák segítő szándékát azóta is tapasztalja, bár úgy érzi: az „ügy” igazi jelentőségével még mindig nincsenek egészen tisztában. Ezért is tartotta szükségesnek elmondani: a hitoktatás célja A Primo-Invest budapesti kft. tarpai bútorüzemében modern kárpitos ülőgarnitúrákat, franciaágyakat, konyhasarkokat gyártanak. A Boss háromszemélyes ülőgarnitúrát a hazai forgalmazás mellett olasz exportra is szállítják. Képünkön a kényelmet szolgálja a szivacs, amelyet Fekete Lajos ragaszt a fotelre. (Elek Emil felv.) Emberformáló szerep — Mit tanítanak, milyen tankönyvekből „készülnek” a gyerekek? — Csodálatosan szép kivitelezésű tankönyvcsaládot kaptunk egyházunktól: az elsőtől a nyolcadik osztályig készült a sorozat, de már megvan a gimnazistáké is. A korszerű szemléim munkatankönyvekkel öröm dolgozni, bár — az eltérő előképzettség miatt—most még csak kettőt használunk. Tisztában vagyok azzal, hogy alapvető dolgokat el kell itt is sajátíttatni (hangsúlyozom: a Biblia az alap!), de az elsődleges a hit „szomjának, éhének” felkeltése a gyerekekben. Szeretettel alakítani a formálódó személyiséget, otrombaságok és ostobaságok nélkül, nem feledve: az evangélium nem tűri az erőszakot — csak ez lehet a kiindulási „alapunk”. Az órákon az én tanítványaim „tanulják a csöndet” — tette még hozzá —; a meditáció lelki harmóniát adó csodáját. S hogy erre mennyire szükség van, azt csak az tudja igazán, aki nap mint nap megéli az üvöltő, vadul rohangáló, verekedő, egyre agresszívebb gyerekek „jelenlétét” az iskolákban. Mi, hitoktatók is azt szeretnénk, hogy ez utóbbit illetően, általunk is mihamarabb változzon a helyzet. Kállai János
