Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-05 / 54. szám

1991. március 5. Kelet-Magyarország Hoppon maradt munkások? Avagy a leleplezett „ellenség” A dolgozói érdekvédelem­ben egyre nagyobb szerepet kapnak a sorra alakuló mun­kástanácsok. Molnár József­fel, az országos szövetség megyei tagjával beszélgettünk a kialakult helyzetről. — A nemrégiben megtartott Munkástanácsok II. Országos Kongresszusán eredményként könyveltük el, hogy elértük, a mun- kástanácsokat a szakszervezethez hasonló jogállás alapján ítéljék meg. Teljes jogú tagként veszünk részt a szakszervezeti kerekasztal, ezen ke­resztül az érdekegyeztető tanács munkájában. Sikeres tárgyalásokat folytattunk a négy parlamenti párt- tál, ennek eredményeképpen való­színűleg pont kerül a szakszerveze­ti vagyon kérdésére, s annak közös hasznosítása valósul meg. Szeret­nénk, ha 1991-ben szakszervezeti választásokra kerülne sor. A nem­zetközi kapcsolataink terén is előre­lépés történt, „beléptünk” az Euró- pai Szakszervezeti Ligába. Őket nem kérdezték ^ — Az elmondottakból- úgy tűnik, csak szakszervezetként működ­nének. — Ez nem így van, de eddig eze­két a jogokat sikerült kivívni. To­vábblépve dolgozói tulajdont is kö­vetelünk az állami vagyonból. A pri­vatizációba ezidáig nem tudtunk be­leszólni, holott a fő célunk, hogy a dolgozói tulajdonlást, a társulásos vállalkozást valósítsuk meg. A kor­mány döntései a spontán privatizá­ciónak adtak teret, ebből a munká­sok teljes egészéből kimaradtak. — Mi az, amiben úgy érzik, vere­séget szenvedtek? — A vállalati tanácsok újravá­lasztása szinte a dolgozóknak érde­mi részvétele nélkül történt. A leg­több helyen a régi menedzsergárda került ismét hatalomra. — Találkoztunk olyan megfogal­mazással, mely szerint a munkásta­nácsoknak szép számmal vannak „ellenségei”. Mi erről a véleménye? — E témáról is szót ejtettünk a kongresszuson. Valóban vannak „ellenségeink”, például az állami bürokrácia, amely azt követelné, ha csak hozzá hű szakszervezetek mű­ködnének. A másik a vállalati veze­tés, de ebben differenciáltan kell gondolkodni. Vannak vállalatok, ahol kiváló a vezetés és a dolgozók közötti együttműködés. Néhány helyen „ellenségnek” tekint ben­nünket a hagyományos szakszerve­zet is. Igaz, ebben is színes a kép. Legyen érdek- képviselet — Változás történt a munkásta­nácsok szervezetének országos felé­pítésében, miért? — Véglegessé vált, az eddig há­rom irányzat helyett az MDF-es, a pártokon kívüli és a Rácz Sándor- féle országos szövetség — mivel az utóbbi teljesen kiszorult — gyakor­latilag a másik kettő egysége való­sult meg. A mostani felállás lénye­ge: területi és szakmai elv alapján működjön az érdekképviselet. Min­den megye delegált két-két főt a munkástanácsok országos szövetsé­gi tanácsába. (Rajtam kívül még Fesztóri András vesz részt Szabolcs­ból ebben a munkában.) Az elnök­ség, mely végrehajtja a döntéseket, szakmai elv alapján épül fel, vannak benne közlekedési dolgozók, bá­nyászok, mezőgazdászok, stb. Az elnök Palkovics Imre, a Herendi Porcelángyár munkástanácsának el­nöke, az MDF országgyűlési képvi­selője, a két alelnök, Bajtai József és Simon Ervin. Ezen kívül választot­tunk még egy ötfős szövetségi fel­ügyelő bizottságot, amely a gazda­sági tevékenységet ellenőrzi és éti- kai kérdésekben is dönt. — Mennyire lesz ezek után a pártoktól független a szervezet? — Elnökünk úgy nyilatkozott: ha szembe kerül egymással a párt és munkásérdek, ő egyértelműen a dolgozók oldalán áll. Garancia erre; — bár a tisztségviselők egy évig maradnak hivatalban — de akármi­kor visszahívhatók. Háromhavon- ként pedig kötelesek beszámolni a végzett munkáról. Előbb a vezetők — Mi a tapasztalat a megyénk­ben, Önök ilyen irányzatot képvi- selnek? — A kongresszus előtt megalakí­tottuk a Borsod, Hajdú és Szabolcs megyei munkástanácsaiból az Észak-Kelet-Magyarországi Regio­nális Munkáskamarát. Összefüggé­seiben kezeljük a privatizációt a munkanélküliség megszüntetésével. Álláspontunk: az így befolyt bevéte­lek ne az állami kasszába kerülje­nek, hanem helyben használják fel munkahely-teremtő beruházásokra. Azt mondjuk, ha egy vállalatnál válság keletkezik, ez először a veze­tő réteget rendítse meg — akik fele- lősek mindezért — és legutoljára a dolgozói állományt. Az eddigi harminc munkástanács mellett szinte naponta hallunk híre­ket újak alakulásáról. Most ismét fellendülés várható, ezért kérünk mindekit, bátran keressék a megyei szövetséget. Dankó Mihály Pompás ruhák Párizsba VERSENY A DIVATP Gyönyörű manöken néz ránk a színes prospektusról. A rajta lévő ámulatba ejtő ruhát Nyíregyházán készítették, japán varrógépeken. Ilyen és hasonló ruhák láthatók a párizsi és a müncheni kirakatok­ban is. Egyre jobb híre van Euró­pában a Nyírség Ruházati Kisszö- vetkezetnek. A nyugati megrende­lők egymás után kopogtatnak a Vasvári Pál utcán lévő középüzem ajtaján. A sok rossz hír közepette jólesik hallani Agházi Gyula elnök sikerek- ről szóló beszámolóját. Azt, hogy eredményesen zárták a múlt évet, szilárdak a nyugati piacon, itt szinte nem is érezhető az infláció. Jókedvű vezetővel régen találkozott e sorok írója. S most jó hangulatban jegyez- hető le, adható közre, a következő tájékoztató: Jó üzlet volt a programozható japán varrógépek beszerzése is. A hosszú üzemcsarnokban az egyik ilyen gépen Szikora And- rásné szakmunkás dolgozik. A meg­lepően csendes gép mellett ezeket mondja: — A réginél több műveletre al­kalmas ez a gép és takarékos is. Könnyű kezelni, kiszolgálni. Mű­szak végén nem vagyok olyan fá­radt, mint régen. Jobb minőség is elérhető, ez azért is fontos, mert 8— 10 százalékos minőségi prémiumot kapunk. Tudásimport Egy japán gép a sok közül (H. P. felv.) Partnerválogató — Tavaly az 1,8 millió márkás nyugati forgalmunk mellett 18 mil­lió forintos belföldi árbevételre tet­tünk szert. Kis híján kilenc millió forint nyereséget könyveltünk el, dolgozóinknak kifizettük a tizenhar­madik havi fizetést. Minden feltétel adott ahhoz, hogy idén a tavalyinál is jobb eredményt érjen el ez a három­száz fős kollektíva. Közép- és hosz- szú távon is biztonságban érezzük magunkat. — Mi a sikerük titka? — Nem titok, hogy jó minőség­ben, határidőre eleget teszünk a nyugati megrendelők szigorú köve­telményeinek. A német Hermann Lange cég tizennyolc éve jó partne­rünk. Februárban három újabb német cég keresett meg bennünket megrendeléssel, így engedhettük meg magunknak, hogy tizenegy évi kapcsolat után felmondtunk az egyik nyugati partnerünknek, mert nem tudtunk megegyezni vele az árakban. Hozzájárult sikerünkhöz, hogy az utóbbi időben húszmillió forintot áldozturlk világszínvona- Ion álló gépek beszerzésére. — A siker titka az is — folytatja az elnök —, hogy figyelnek a piac minden rezdülésére. Egy pár hó- nappal ezelőtti eredményes tranz­akcióról ezt mondja: — Megtudtuk, hogy Nyugaton jó minőségű alapanyaghoz, külön­böző kisebb tételekben, de igen olcsón hozzájuthatunk. Rögvest dollárkeretet igényeltünk, és besze­reztük az árut, amin mindjárt tíz százalékos hasznunk lett. Feldolgo­zás, vagyis a ruhák megvarrása után még nagy óbb lett a haszon. E tranz­akcióval 100 dollárból 400 dollárt csináltunk. Lehet, hogy kisebb, de hasonló üzletet idén is lebonyolí­tunk. Márciusban Düsseldorfban lesz a könnyűipari üzemek kiállítá­sa és vására. Előzetes információnk szerint Düsseldorfban is jó üzlete­ket köthetünk. Színes divatos ruhák halmozód­nak az üzemcsarnok végén. Itt Su- bert Józsefné üzemvezető a minő­ség szigorú őre. — Kollektívánk 96 száza­léka szakmunkás. Nagyon megnéz­zük, hogy kit veszünk fel, s, a szi­gorú felvételi után három hónap a próbaidő. Az idén felvett lányok közül kettőt máris elenged­tünk, mert nem feleltek meg a köve­telményeknek. Viszont hat ügyes szakmunkásunkkal- nem túl régen kint voltam a. München melletti Lima cégnél. Három hétig elméleti, de főleg gyakorlati tapaszta­latokat szereztünk a' német üzem­ben. Nyugodtan mondhatom: dolgozóink ha fizetésben nem is, de szakmai tudásban és szór- galomban állják az összeha­sonlítást a német szakmunká­sokkal. így már értjük, hogy a nyíregyhá- zi ruhák miért juthatnak el a párizsi kirakatokba is. Nábrádi Lajos Újmódi Pirityi Ottónak, a neves pénz­ügyi szakembernek néhány év előtti előadását hallgatva nem gondoltam volna, hogy az általa akkor emlegetett reprivatizáció egyszer még bevonul alapszó­kincsünkbe. Pedig bevonult és ott is maradt a pluralizmus meg a monetáris restrikció mellett (eze­ket szintén tőle hallottam először). Ma, amikor Európa nemcsak topográfiai fogalom többé (Hor­gas Béla szerint ott kezdődik, ahol válaszolnak a levelekre, de rossz nyelvek szerint kelet felé egyébként is lejt) tetszik-nem tetszik, meg kell tanulnunk az új terminológiát. Ha már a meg- bonthatatlannak nevezett kap­csolatok megbonthatóságának korát éljük. Ha már ami nagyban szétesik, kicsiben sem marad egyben. Nincs ebben semmi különös. Aki a demokráciát, a szegénysé­get és a munkanélküliséget meg tudja tanulni, elég felnőtt ahhoz, hogy a tulajdon visszaadása he­lyett hozzászokjék ezekhez az újmódi kifejezésekhez is. Hall­hatja eleget, csák azt nem érti, mi a különbség a privatizáció és a reprivatizácó között. Miközben röpködnek az érvek a parlamenti ülésteremben pro és kontra, szé­pen kitavaszodik. S ha tavasz, akkor vetni kell. (simonies) Röpködő ezresek A cégbíróságon nagy a forgalom Az elején még szeretik egymást a társak, az üzleti tevékenység­ben viszont hamar előjönnek az érdekellentétek, melyek tisztázását nyilván célszerű lett volna a gazdasági társaságok alapító okiratá­ban rögzíteni. Tóthné dr. Juhász Zsuzsanna megyei bírónő szerint valójában ezekkel a módosításokkal van a legtöbb probléma. A megyei cégbírósághoz az el­múlt évben több mint kétezer ügy érkezett. Ennek nagy részét az új gazdasági egységek bejegyzése je­lentette. A beadott kérelmekről négy bíró dönt. Ügyfélfogadás min­den nap 9—11 és szerdán 9—16 óra között van. Még mindig sokan próbálkoznak az 1988-as társasági törvény adta-w- ó lenne mindent úgy ten­m ni mint a többiek. Lebo­t# rulni, énekelni-tapsolni, ragyogni, hinni! Semmit sem ért. Ül a padban, kezét összekulcsolva (nem imára, szokása csak), s vala­hol mellékesen, másodlagosan ér­zékeli az embereket. Teljesen maga felé fordul. Érhetetlen, hogy pont itt, most, mikor ennyien vannak körülötte, most érzi azt, amit keresett, s hiába keresett eddig. Kezdi kívülről látni önmagát: elesettségét, semmi-lé­tét, az eltelt-elrohant évtizedeket. Szorongás fogja el. Ki az ő életé­nek alakítója, hol a magabiztos­ság, a nyugalom, a derű... Szelle­mi-fizikai létét érzi bizonytalan­nak, hiszen mindent megtett, ami rajta múlott, próbált élni szerzet­ben, tisztességben, s szinte pilla­natok alatt omlott össze minden, amiben addig hinni tudott. Kiüresült... Amikor a többiek fölállnak, ő is föláll... ha leülnek, ő is... Térde még nem hajlik, mikor mindenki térdel, egyedül ül a padban, fejét lehajtja: Légy türelmes, megértő. akárki vagy, látod megindultam Feléd, hinni akarok a találkozás­ban, de ki, ha nem Te, aki ért? Itt áll, bekapcsolódva egy ed­dig ismeretlen erővonalba (a hité­be), közel az ötvenhez, s küszködik Vasárnapi mise Hogy hajthatnám meg a térdem, hogy nyithatnám énekre a szám? De lásd itt vagyok, s örömmel tölt el, hogy itt lehetek, mert Te nyitot­tad meg előttem az ajtót, házadba Te eresztesz, mikor már sehol sincs menedékem. Ne várj éntő- lem imádságokat még, hiszen dadogok csak, mint az újrabeszé­lő, aki most tanulja vissza a szót... Érzi, mindkét kezét megfogják, bekapcsolódik egy hatalmas áramkörbe, teste megremeg, tor- kából-szájából artikulátlanul bu­kik elő a hang ...szabadíts meg a gonosztól..." Talán először, mióta bejött, körbenéz. Tömve a templom. Fia­tal, ragyogó arcok... S mi lett az ő hitével, az ő fiatal­ságával? az imádság szavaival „... Tiéd az ország, a hatalom és a dicső­ség...” A z alázat, igen, az alázat hiányzik belőle, ami nél­kül nem nézhet egy fűszál­ra, egy bogárra, a csillagokra... mert gőggel telített minden sejtje: ő az ember, a korona, a hatalmas... S lám eljön, eljött a perc, amikor rá kellett döbbenie, milyen jelenték­telen, milyen pici az Egészhez, az Egyhez képest..., annyi mint egy fiiszál, bogár, vagy egy csillag... Történik-történjen vele bármi, egy nagy, bölcs akarat szerint kell legyen, mert csak így lehet élet, igazság ezen a földön, ebben a vi­lágban. „... ÁMEN”. B.F. lehetőségekkel olyan cégeket létre­hozni, amelynek keretében biztosí­tott a gazdasági talpon maradás, esetleg az új szervezeti keret a fel­lendülés egyik záloga is lehet. A gondot Viszont az okozza — bár igaz, hogy a törvény hosszú táv­ra készült —, hogy szinte minden új jogszabály kihatással van erre a tör­vényre. A gazdasági viszonyok sem mindig áttekinthetőek, de legalább ennyire nehéz követni a módosítá­sokat. így az ügyvédek, jogtanácso­sok, vállalkozók igencsak kapkod­hatják a fejüket, míg kiigazodnak a paragrafusok között. — Vannak, akik a jogszabályok káoszából kívánnak megélni, de tanácsokat adni, szerződéseket el­lenjegyezni csak az ügyvédi és jog- tanácsosi munkaközösségek jogo­sultak — folytatja a beszélgetést a bírónő. — Sajnos létezik az a rossz gyakorlat, hogy csak összeütik a szerződéseket, vagy lemásolják va­lakiéről. Ez viszont nem célszerű, mert beleesnek a saját csapdájukba. Van például egy olyan gazdasági társaság, amelynek a tagjai úgy gondolták, hogy az alapítás után is mindenben egyet fognak érteni. Ezért a módosításokat egyhangú szavazáshoz kötötték. Mondanom sem kell, hogy azóta szinte képtele­nek működni. A törvényességi felügyeletet a cégek működése felett a cégbí­róság látja el. Több felügyeleti eljárás indult termelőszövetkezetekkel, gazda­sági munkaközösségekkel, kft.-kel szemben. Egy jogesetet kiemelve: a gazdasági munkaközösségben a ki­lépő tagnak is szükséges a módosí­tás aláírása. Az nem elegendő, hogy csak továbbra is a benn maradó három, vagy négy személy írja alá az okiratot. A bíróságnak biztosnak kell lennie abban, hogy a kilépőnek is valóban ez volt-e a szerződési akarata. Előfordult, hogy amikor visszaadták hiánypótlásra az anyagot, kiderült, hogy az érintett nem is tudott róla, hogy ki akarják léptetni. Eljárás indult olyan esetben is, ahol már eleve az alapítás törvé­nyességét kifogásolták. A cégbíróság eljárási illetéke lé­nyegesen megváltozott január 1-től. Az induló vagyon értéke után a jogi személy vagy ezek közös név alatt működő társulásai, társaságai esetén két százalék, de legalább ötezer, legfeljebb 90 ezer forint az illeték. Egyéb cég esetén két százalék, de minimum kétezer, legfeljebb 10 ezer forint. Induló vagyonnal nem rendelkező cég bejegyzése esetén az illeték háromezer forint. Jelentős változás, hogy az in­duló vagyon, illetve a törzstőke vagy alaptőke emelésénél azt az összeget veszik figyelembe, amellyel az alaptőkét felemel­ték. A cégbizonyítvány kiállításáért ezer, a cégkivonat elkészítéséért ezerötszáz forintot kell fizetni. Ezeket az iratokat bárki kér­heti, sőt a szerződésekről a bírósá­gon jegyezetet is lehet készíteni. Minden egyéb eljárás — a kijavítás esetét kivéve — ezer forint. A cég adataiban történt változás, módosí­tás bejegyzéséért az ezer forint ille­téket a változás, illetve a módo­sítás száma szerint külön-külön cég­jegyzékrovatonként kell számítani. Tehát alapos, megfontolt munkára van szükség a gazdasági társasá­gok létrehozásakor, mert a további módosítások sok-sok ezrest elvi­hetnek. Bojté Gizella 3 bles szem, haszonnal

Next

/
Oldalképek
Tartalom