Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-30 / 75. szám
1991. március 30. Kelet-Magyarország 3 m ünneplőben, kipirult MJ arccal várták a nagy- cserkészi tsz ebédlőjében a Nagy Embert, a Magyar Köztársaság elnökét. Aztán amikor megérkezett, és Vágner József element, hogy üdvözölje, a várakozás alatti szorongás egy csapásra feloldódott. Mert amikor Göncz Árpád meghallotta, hogy Vágner József elsőrendű vádlott volt, ő szerényen annyit válaszolt: én csak másodrendű lehettem. Aztán elkezdődött a beszélgetés, s bár csak hatan voltak ott a nagycserkeszi tizenháromból, akiket az 1956-os forradalom után elítéltek, tulajdonképpen fél óra alatt kikerekedett valamennyiük sorsa. Szinte alig érintették a börtönévek okát, hiszen koncepciós perekhez nem kell elövetni semmit, csak nevek kellenek, hogy a hatalom megfitogtassa erejét. Ök is csak hét pontot fogalmaztak, s volt aki csupán ezért kapott egy évet, mert legépelte nekik. hírt hallották tőle, ismét megkérdezték, miért mondja ugyanazt. Az öreg azt válaszolta: mert könnyebb kéthetenként kicsiket csalódni, mint kétévenként, és akkor nagyot. És a leggonoszabb sem maradt ki az elnök sztorija közül. A felesége egy szál rózsát vitt neki, és megkérdezte az őrt, átadhatja-e férjének. Igen, mondta a smasszer, de előbb én szeretném megnézni. Aztán elvette a virágot, és szirmonként szedte szét, mondván óvatosnak kell lenni, nehogy azon közvetítsenek valami üzenetet. Amikor a szirmaitól megfosztott szár maradt a kezében, akkor odafordult Göncz Árpád ■ hoz és megkérdezte: minek ez már magának? mjmielőtt elköszöntek egy- n/M mástól a volt sorstársak, az elnök megkérdezte: maradt e bennük máig élő fájdalom, Vágner József azt válaszolta: „már nem fáj, mert halálunk előtt emberként tekintenek ránk." Balogh József Állványerdőbe öltözött a tiszaszentmártoniak református temploma, mely egy kétszázéves okmány szerint „hegyen épült, magas kőtemplom”. A torony, meg a templom fölött bizony eljárt az idő, ráfér a felújítás. A szakemberek a nyárra ígérik a munka befejezését. (B. G. felv.) Inkább a börtönélmények, meg a szabadulás utáni nehéz egy-két esetben mára elviselhetetlenné vált sors volt a beszélgetés főszereplője, és a legtöbb keserű emléket okozó Márianoszt- ra. Mert olyan gonosz ember, mint a márianosztra: börtön parancsnoka, nemigen termett akkoriban. — Irtatok levelet haza, s előfordult-e, hogy harminckét sornál hosszabb volt? — kérdezte Göncz Árpád. Mert akkor tudjátok, mi lett az ilyen levelek sorsa. Azt mondták, hogy hosszú, ezért ollóval elvágták, de nem a harminckettő fölötti sorokat, hanem keresztbe az egész levelet, így aztán nem sokat érthetett meg belőle a család. Azért volt izgalmas emlék is, hiszen a hosszú évekig rabságra ítéltek is megtalálják a módját, hogyan lehet üzenni egymásnak például sötétkék ingre vagy zsebkendőre írt sorokkal. De sokat segített rajtuk a franciadrazséba tejtett C- vitamin, mert — bár Mária- nosztrán főzték a legjobb ízű ételeket — vitaminok nélkül nemigen szabadulhattak egészségesen. Mondta is egyik elitéit lánya, hogy ha édesapja összezördült édesanyjával, vagy ha nem kedvtre való ebédet főzött, mindjárt azt vágta a fejéhez: ennél még a börtönben is jobbat adtak. Előjöttek a történetek pihent agyú főszereplői is. A szemfüles, aki a papok kalácsából kiszedte a mazsolát, nehogy bort készítsenek belőle, és esetleg istentiszteletet tarthassanak titokban; a tapintatos, a Gabi bácsi, aki ha megkérdezték tőle, mikor szabadulunk, mindig azt válaszolta: két hét múlva fiam. Mikor már sokadszor is ugyanazt a jó Húsvét a Hímesben Minden nap ti]rakezdés Hímes. Ha ezt a szót hallom, mindig napfény, rügybontás, kölni- és sonKaillat jut eszembe. Pedig Nyíregyházán a Hímest gyakran nem a húsvét kapcsán emlegetik, hiszen az a megyeszékhelynek egy része. Sokan keresik fel délutánonként a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola könyvtárát. Az olvasóteremben mintegy kétszázezer kötetből válogatva egészíthetik ki iskolai tanulmányaikat a hallgatók, (trifonov) Amerikai minta, magyar terep Tanulni az Érdekvédelmet A Hímeskertről Urbán Teréz „Nyíregyháza utcanevei” címmel 1978-ban kiadott munkájában ez olvasható: „Osürhenyomás volt a mostani Hímes helyén. Később 1895-ben szőlőskerteket telepítettek ide, melyet a 30-as évektől építettek be lakóházakkal. Azóta Hímes a neve „kert” nélkül. A madarakról elnevezett utcái a táj egykori jellegét, hangulatát adjak vissza.” Tényleg, milyen szép nevek: Fecske, Galamb. Gém, Fürj, Rigó . .. Este van. Régi, meghu: nyászkodó és új. kissé hivalkodó házak között hazafelé siető emberekkel találkoztam. Az arcról kinek-lci- nek a sorsára próbálok következtetni. Vajon a húsvé- tot, ma, 1991-ben hogyan éli meg? Első a gyermek A Hímes utca 4. szám alatt Gonda Menyhértéhez becsengetek. Harminchárom éves, két gyerek édesanyja. A foglalkozása szakács, munkahelye a 19. számú Általános Iskola. A szépen berendezett másfél szobás lakásban a házigazda színes tévét néz. nagyocska lánya mákos kalácsot majszol. Van egy kisfia is. aki most a nagymamánál van. Gyerekeit egyedül neveli. — Húsvétkor a család férfijai edjönnek meglocsolni, de több helyre a fiam is ellátogat — mondja. — A rokonokon kívül nem hagyja elhervadni a szomszédokat sem. A szó az asszony sorsára és a megélhetésre terelődik. — A sorsom elfogadható — szól. — Anyagi gondjaink vannak, de a kevés pénzünket megpróbálom úgy beosztani, hogy mindenre teljen. Természetesen flancról. válogatásról -szó sem lehet. Elsők a gyerekek, én csak "utánuk következek. Ha a jövőben is úgy élhetünk, mint most. altkor elégedett leszek. A helyzet csak rosszabbra ne forduljon. A Fürj utcán egy tanár házaspárnál vendégeskedem. Középkorúak, két gyereket nevelnek. Az előtérben számítógép, a nagyszobában egyebek mellett pianinó. az udvaron kutya, a többszintes lakás előtt autó. — Nálunk a húsvét nem a néphagyomány szerint zajlik — említi a feleség. — Nem patakzik az alkohol és nincs vendégjárás. A mi családunkban a húsvét egyfajta lelkiség, viselkedés, közeledés a másik emberhez, bizonyos attitűd. Másokon segíteni A tanárnő szociális területen dolgozott, s az arra való emlékezés szinte húsvéti feltámadás számára. Az egyik eset így elevenedik meg előtte. — Valamelyik nap a Kos- sixth téren összefutottam egy nővel, aki évekkel ezelőtt a legmélyebb szférából, látszólag csupán pénzsegélyért fordult hozzám. Később több- szőr találkoztunk, s lelkileg megnyílt előttem. Megismertem a guszevi körülményeit és az előéletét. A nő korábban több évig börtönben volt. Az éjszakai élettel a kiszabadulása után sem sikerült felhagynia. Rengeteget beszélgettünk, és kölcsönösen bizalmunkba fogadtuk egymást. — Az asszony öt év alatt odajutott, hogy állást vállalt, rendesen dolgozott, sőt arra a férjét is rávette.. Az ura gépkocsivezető lett, s most magánfuvarozó. Telket vettek, s építkeznek, szóval révbe jutottak. Számtalan hasonló esetet említhetnék. Az ország feltámadása — Ha újra emberekkel foglalkozhatnék. nekem az lenne feltámadás. Nem vagyok elkeseredett. bízom a gyógyulásban. Hiszem: Van annyi erőm, mellyel a bajokon nemcsak magamat, hanem másokat is átsegíthetek. Átszellemülten, belepirosodva és olykor könnyes szemmel szól az őt nyomasztó dolgokról. — Nem lehet, hogy egy ilyen lelkületű emberre nincs szükség. Nem tartom magamat sokra, de amíg másoknál a pénz fontos, addig nálam az életek, sorsok jobbra fordítása. Remélem, a becsület valamikor elsőrendű normává válik. Ha magunkból szeretetet sugárzunk, egy csomó minden megoldódik, mint a természet tavasszal — feltámad. A feltámadásról és megújhodásról a férjnek, tanár úrnak is van néhány szava, aki talán a világot mint műszaki ember, a mérhető és megfogható oldaláról, de mégsem hűvösen nézi. — Azt hiszem — szol mindennap új lap áll előttünk, hogy ezt, vagy azt véghez vigyük. Amit a körülmények engednek, azt teszem. Persze csak azt határozom el. amit meg tudok csinálni. Reménykedem az ország feltámadásában. Cselényi György Hit illet a járadék? A munkanélküliek megélhetését javíthatja a járadék folyósítása, amit a foglal- koztatási alap finanszíroz. Ezzel viszont nem lesz megoldva a helyzetük. A munkanélküli-járadék adásának is megvannak azonban a feltételei. Azok kaphatják, akik a munkaviszony megszűnése előtt négy évig járulékfizetési kötelezettségeiknek eleget tettek. Ebbe az időtartamba azonban a sorkatonai szolgálat, a keresőképtelenséggel járó betegség, egyéb fizetés nélküli szabadság nem tartozik bele. A munkanélküli-járadék megítéléséhez szükséges az is, hogy az illető a munkaügyi központtal együttműködjék. S a legtöbb esetben a kérelmezők meg is kapják a járadékot, mivel nem tudnak nekik megfelelő munkát felajánlani. A munkanélküli-járadék folyósításának kezdő napja a munkanélkülinek a munkaügyi központnál történő jelentkezését követő naptári nap. Ha a munka- viszony az illető saját kezdeményezésére szűnt meg — ide értve az elbocsátást fegyelmi büntetéssel, valamint a munkanélkülinek felróható egyéb okból történt munkahely-megszüntetést is —, az ezt követő első alkalommal részére a járadék a jelentkezést követő kilencven naptári nap elteltével folyósítható, még akkor is, ha a jogosultsághoz szükséges feltételekkel rendelkezik. Mozdul az élet a végeken. Az egyre nehezebb sorsra jutó kisembereket, a bérből és fizetésből élők érdekeit képviselni jött létre Mátészalkán is a Független Érdekvédelmi Szervezetek Szatmár-Beregi Szövetsége. A kilenc független szakszervezet és munkástanács tömörülésének alapelvei: demokrácia, függetlenség, szolidaritás és nyilvánosság. Koródi Sándor, a területi szövetség elnöke, civilben a helyi Ipari és Szerelvény Gép- gyár egyedi műhelyének vezetője. Szakmai segítség — Az ISG-ben tavaly alakult a független szakszervezet — mondja. — Először csak a vasast akartuk megreformálni, de ők nem törődtek velünk. Ügy döntöttünk, kisszállunk, és igazi érdek- képviseletet, alulról építkező demokratikus szervezetet hozunk létre. Azt is éreztük viszont, hogy tartozni kell valahová, így találtunk rá a Ligára . . . Ők törődnek a vidéki csoportokkal, jogi, gazdasági támogatást nyújtanak. Ilyen szakmai segítséget jelentett, hogy Koródi Sándor egy ötfős küldöttség tagjaként a közelmúltban az Amerikai Egyesült Államokban tapasztalatcserén vett részt. Vendéglátójuk az AFL-CIO szakszervezetek szövetsége és az USA külügyminisztériuma volt. — Tanulni mentünk — folytatja az elnök. — Politikai és gazdasági vezetőkkel találkoztunk először. Többek között Albanyban (ez New York állam fővárosa) fogadott bennünket a szövetség elnöke. (Mellesleg nála találkoztunk az épp magánlátogatáson ott •*••*** ;v_ ..V y--. /»/*V tartózkodó Göncz Árpád köz- társasági elnökkel.) — Második állomásunk San Francisco volt, ahol aktív, különböző szintű szakszervezetek vezetőivel és képviselő- ivei folytattunk megbeszélést. Rövid időre rácsodálkoztunk a hatalmas városra, New Yorkra is, és egy ebédre vendégül láttak bennünket az ENSZ- palotában. A házigazdákkal egy ötnapos továbbképzésen is részt vettünk. Sokat vitatkoztunk hozzánk hasonló szakszervezeti vezetőkkel. Számukra minden Magyarországról szóló információ újdonságot jelentett. Félnek tfiliik Ami az összbenyomásokat és a tapasztalatokat illeti: az USA szakszervezetének felépítése teljesen más, mint a hazánké vagy az európai országoké. Nem közvetlenül politizálnak, de mozgósítják tagjaikat egy-egy politikus támogatására. A tagdíjból beszedett pénzüket forgatják. Széles skálán szolgáltatnak; például egészségügy, nyugdíj- biztosítás stb. Nincs munkatörvénykönyv, így a dolgozó és a munkáltató közötti ösz- szes kapcsolatot kollektív szerződés szabályozza, s ennek megkötése feletti „őrködésük” a legfontosabb feladat. A szervezettség a foglalkoztatottakhoz viszonyítva igen alacsony, 17 százalék. De a szerzett jogokat ott is érvényesítik, ahol közvetlenül nem működik szakszervezet. Megtudtuk, egy munkahelyen hiába működik több szak- szervezet, csak az képviselheti a dolgozók érdekeit, amelynek a legtöbb a tagja. A munkaadók félnek a szakszervezettől. A felépítésben a demokratizmus mellett mindenütt ott található az egyszemélyi felelősség. Türelmesebbek — Számomra az amerikai emberek jelentették a legnagyobb élményt. Sokkal gya- korlatiasabbak, határozottab- bak, toleránsabbak, őszintébbek, mint mi. Olyat, hogy lehetetlen, nem is halottam. Talán nem is ismerik ezt a kifejezést. Minden probléma- felvetésre azonnal keresték a megoldást. Érződik rajtuk a „magukra utalt bevándorló telepesek szelleme”. Büszkék arra, hogy amerikaiak, bármilyen náció szülöttei is voltak őseik. Életüket sok íratlan törvény, úgynevezett szokásjog szabályozza. A küldöttség tagjaként sokat tanult — vallja az elnök — szerinte a tapasztalatok egy részét át kell venni, de akad olyan is, amit nem lehet Magyarországra adaptálni. A konkrét ajánlatok között az amerikai kisvállalkozók országos szövetségének javaslatai a legpraktikusabbak. A magyar származású Kathryn Marsshai igazgatónő kérte: a. liga támogassa a kapcsolatok felvételét. Dankó Mihály
