Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-29 / 74. szám

1991. március 29. Kelet-Magyarország 3 Halló, Kisvár da! A telefon ma már kincs, tartják sokan. De még többen használják — vagy legalább is szeretnék — ezt a kincset érő eszközt használni Kisvár­dán is. A telefonközpont elavult, ez az 50-es évek technikai színvonalán áll, s a lakossá­gi és közületi ellátással együtt 900 db telefon bekötését teszi lehetővé, mely már teljesen telített. A központhoz tartozó húsz község is mind csak Kisvár­dán keresztül tudja forgal­mát lebonyolítani. Ennek a központnak csak tíz olyan vonala van, amely azonnali távolsági hívásra képes. Per­sze csak akkor ha van szabad vonal. Ugyanis az eltelt idő­szak alatt a megye több tele­pülését kapcsolták és kap­csolják folyamatosan a táv­hívórendszerbe. S az innen történő hívások sorra meg­előzik a kisvárdai hívásokat. Ügy tűnik Kisvárda egy körbezárt s jól elszigetelt vá­A rossz műszaki feltételek mellett az itteni kezelők majdnem 200%-os teljesítés­sel dolgoznak. Az itt dolgozók naponta nyolc órát dolgoz­nak, ez Nyíregyházán 7,5 óra, Budapesten már csak 6,5 óra. Minden telefonálónak itt is mint az üzletben be kell állni a sorba, hogy sorra ke­rüljön. A kis áteresztőké­pességű telefonközpont és az ott dolgozók leterheltsége már felér egy tragédiával. A központkezelők megér­tik a türelmetlen telefonáló­kat, de azt kérik, hogy ne verjék a készüléket, s ha le­het a helyi beszélgetéseknél, akiket lehet tárcsázzanak, akiket pedig nem, azokat kér­jék szám szerint. Ugyanis ezzel a munkájukat könnyí­tik és gyorsítják a telefoná­lók. Egy-egy távolsági beszélge­tésre előjegyzett számot a központkezelőnek olykor többször kell hívni, hogy megtudja teremteni az össze­köttetést. Egy pesti számot előttem már 22-szer próbál­tak hívni eredménytelenül. Kisvárda telefonhelyzete már elzárta a várost a kül­világtól. Ennek az infrastruk­túrái ág hiányában a városba érkező vállalkozók, üzletem­berek mind szomorúan, üz­letkötés nélkül távoznak. De meddig...? V. P. A TIT fehérgyarmati szervezete és a helyi Köl­csey Ferenc Általános Is­kola számítógépes tanfo­lyamot hirdetett. Két cso­port beindításához szük­séges jelentkező gyűlt ösz- sze, hogy ismerkedjen a BASIC számitógépnyelv alapjaival, Kiss Béla tanár vezetésével. Bánatpénz » ogy mi köti össze a fe­jet, a helyet, a halat és a hálát? Elárulom: A pénz. A pénz, mellyel szóösszetételt alkotva lesz belőle fejpénz, helypénz, halpénz, hálapénz — és a sort még folytathatnám, pl. judáspénz, tanulópénz, ap­rópénz. No de bánatpénz? Nagy lapra ébredve ol­vasom az egyik lapban, hogy az állami Vagyonügy­nökség megbízásából a Veszprém megyei Vendég­látó Vállalat egységét ár­verésen értékesíti. Az aján­latokat böngészve szinte már látom is magam egy elegáns pult mögött, fehér köténykében suhanó csinos felszolgálólányokat egzecí- rozva. Istenem! Ha nekem egyszer zsindelytetős ven­déglőm lehetne Balatonke­nesén! Megnyugtató, hogy ennek különösebb akadálya nincs, feltéve, ha előbb si­került nyernem a Bongón. TIZÁCIŐ!” — kürtöli vi­lággá a hirdetmény címe. Hát akkor hurrá! De vár­junk csak! — kapok lapos pénztárcámhoz. Hogy van ez? Ha privatizáció, akkor árverés, s ha árverés, akkor bánatpénz? Nem erősséggem a gaz­daságtan, de kamatról, óva­dékról, foglalóról, kaució­ról, miegyébről azért még hallottam. Most itt állok megfürödve. Hiába van privatizálhatnékom, ha gő­zöm sincs róla, mi az a bá­natpénz. Ügy kell nekem. Ha rendszeresen jártam volna aukciókra az elmúlt 20 év folyamán, most nem számítanék ilyen zöld­fülűnek. Tudnám, hogy nem lehet licitálni a vakvilág­ba. Befellegzett a svihákok- nak, brahiból ígérgetőknek, akik nem ismerik a játéksza­bályt: csak az privatizálhat, aki látra szóló betétkönyv­ben letétbe helyezi az elő­írt bánatpénzt (esetünkben több száz ezer Ft-ot). S vál­lalja a kockázatot. Ha nem ő nyer, ugrik a bánatpénze. Ilyen egyszerű. Eldönti a tagság A napokban érkezett a hír a távoli Tisztaberekről: Hallottad, nagy gondban van a téesz...!? Sorra ott­hagyták a vezetők, s lassan már a jövője is kétséges­sé válik. Notene! — hökkentem meg a hír hallatán. Azon semmi csodálkozni való nem volna, ha mondjuk a ... — itt most egy tucatnyi téesz neve következ­hetne, de hagyjuk őket békén, van nekik elég gond­juk nélkülünk is —, ahol esztendők óta csak gyűlnek a bajok. Ám hogy már Tisztaberekén is gyülekezze­nek a felhők...!? Amelyik mindig is kiemelkedett a szatmári, beregi gazdaságok közül!? Szép, tavaszi napsütés kí­séri az idegent a faluba, ám még mielőtt elérné a község- jelző táblát, rálép kocsijában a fékre. Mert azt látja, egy közeli fasor mentén két ze- tor mögött porzik a föld. Az egyik tárcsáz és boronái, a másik meg vet. Ott pedig túlságosan nem lehet nagy a baj, ahol szán­tanak, vetnek._________________ Nem bomlik az A két traktoros, Maros Gá­bor és Szabó Mihály lega­lább olyan meglepett a jöt- tömön, mint én a láttukqn. •>- Mi..., hogy bomlik a berki téesz!? — rökönyödnek meg a kérdésen. — Azt mondják, itthagyta a berki téeszt minden veze­tője. — Dehogy hagyta. Az igaz. hogy a főkertész meg az egyik brigádvezető elment, ám még a múlt nyáron. Ami viszont tény, a zárszámadást követően kilépett a főagro- nómus. De már van helyette másik. Épp a napokban mu­tatták be. így aztán meglennénk a nagy „vezetőségváltással”, a szövetkezet mindennapjaira terelődik a szó. Legelőbb is természetesen arról, melyről talán a leggyakrabban halla­ni: ki veszi vissza az egykor elvett földjét? — Én biztos, hogy nem! — markolja meg a kormányt erősen Szabó Mihály. — Mi az isten áldását kezdenek én avval az öt holddal...!? Negyvenhétben, a juttatás­kor ennyit kapott az apám. Hát azon felkopna az állunk — Még azon az öt holdon meg is lehetne élni. De pu­cér kézzel, piac nélkül!? — legyint Maros Gábor, aki a szülők után, hatrhét hold vá­rományosa lehetne. — De uram! Azt mondja meg ne­künk valaki, a hayi hét­nyolc ezer forintos fizeté­sünkből miképp tudtunk vol­na annyit összerakni, hogy nyomban gépeket vásárol­junk!? ötven év körül az ember már nem nagyon ug­rálhat . . . Azért próbálko­zunk. Az egyik uborkával, a másik gabonával, répával. Én is bérelek a téesztől vagy kétszáz almafát. Szilárdan áll A berki téesz a megye leg­kisebb gazdaságai közé tarto­zik a maga ezernégyszáz hek­tárjával, s talán ennek is kö­szönheti, hogy ma is szilár­dan áll a lábán. Annak, hogy itt elutasították a legnehe­zebb időkben is a megalomá­niás egyesülési elképzelése­ket, s mindig józan, megfon­tolt helyi vezetőket választot­tak a legfontosabb irányító posztokra. Akik ismerték a falubeliek vágyait, képessé­geit,a gazdaság lehetőségeit. A szövetkezet a nagyon sok gazdaságot megroggyantó múlt esztendőt is sikerrel vé­szelte át, ám egyetlen ember sincs talán tagjai között, aki a változatlanság mellett vok­solna. A változtatás szükség- szerűségéről beszél az elnök, Korpás Mihály is. Zabot vet a két berki zeto- ros. (A szerző felv.) — A szövetkezetek jelen­legi gazdálkodási rendje so­káig már nem tartható fenn. A zárszámadó közgyűlésün­kön én három alternatívát vázoltam. A sok téesztagot elgondol­kodtató alternatíva egyike az, amiről ma a legtöbbet beszél­nek. Viszi mindenki a föld­jét, s megpróbálkozik maga a szerencsével. A második szerint megmarad egyben a szövetkézét, ám ez esetben sokkal nagyobb teret kap majd a már ma is létező válr lalkozási forma. A harmadik pedig: megvárja mindenki a kártalanítási törvényt, a szö­vetkezeti törvény módosítá­sát, s mikor a tiszta vagyon­nak nem csak az ötven, de a száz százalékát nevesítik, ak­kor a tisztabereki határban három-négy, kisebb, két- négyszáz hektáros termelőkö­zösség alakul önkéntes ala­pon, a vagyonjegyre jutó esz­közök igazságos elosztásával. — Melyik lesz vajon a leg­életképesebb? — Minden bizonnyal lesz­nek olyanok is, akik egyéni­leg próbálkoznak majd, de az előrejelzések szerint a har­madik változat ígérkezik a legésszerűbbnek. Igaz, ez együtt jár majd egy bizonyos réteg meggazdagodásával, il­letve elszegényedésével is. — S mi történik addig? — Nézze... ez a paraszt már nem az, amelyik a múlt­ban élt. Amelyiknek azért kellett a pénz, hogy földet vegyen rajta. Most azért kell neki a föld, a jószág, hogy pénzhez jusson. Hogy jobban éljen ő maga, meg a fia, a lánya, az unokája. S ahogy nekem mondják a falumbeli- ek, amíg nincs új, biztos tör­vény, addig ne kapkodjunk. Erősítsük a szövetkezetben most meghonosodó vállalko­zási formákat, aztán majd meglátjuk ... Majd eldönti a tagság maga, hogy melyik utat választja. Felnőttek már az emberek ahhoz, hogy ma­guk döntsék el a saját sorsu­kat. Balogh Géza Piacképes tudás BÁRMILYEN ÚTJAINK is vezessenek (vissza) Eu­rópába, az egyik — talán a legfontosabb — ezek kö­zül biztosan a tudományo­ké, a tudásé, az oly sokat emlegetett szürkeállomány gazdaságából eredeztethe­tő lesz. Bejárni ezt sem adatik meg könnyen sen­kinek se, de egy előnyünk azért mégiscsak lehet: nem kell nagyon keresgélnünk ezt a pályát, hiszen rajta álltunk/várturík eddig is, a baj csupán — hogy a nagy áttörés még mindig nem valósult meg —, ta­lán éppen ezzel a várako- zással/toporgással lehetett. A Nemzetközi Egyetemi és Főiskolai Centrum nemrég megrendezett bu­dapesti sajtótájékoztatóján már a bevezető gondola­tok utaltak rá: nekünk, magyaroknak tudományok dolgában nincs mit szé­gyenkeznünk a világ előtt; kiválóságaink neve és eredményeik a nemzetközi elismerés élvonalában sze­repelnek, tudásexportunk folyamatos és megbízható, s a hazai oktatás — tar­talmát tekintve — nem marad el a világszínvo­naltól (sőt!), minőségi mutatói megnyugtatóak. Ahhoz azonban, hogy Ma­gyarország a kultúrközve- títésben kulcsszerepet játszhasson, aktívan be kell kapcsolódnia azokba a nemzetközi folyamatok­ba, melyek az oktatás in­tegrációján keresztül kí­vánnak hozzájárulni tér­ségünk belső piacgazdálko­dása kialakításához. A Nemzetiközi Egyetemi és Főiskolai Centrum egyik alapítója, a maastrichti (holland) European Gra­duate School (EGS). Ez az alapítványi magán főiskola (egyetem) 1989-ben kezdte meg tevékenységét, s cél­kitűzéseiben, programjá­ban meghatározója a bu­dapesti székhelyű cent­rum működésének is. Az .EGS magyar felsőoktatási intézményekkel (Miskolci Egyetem; Debreceni Ag­rártudományi Egyetem; Budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főis­kola) alakította ki kapcso­latrendszerét, felvállalva a közvetítő és összehan­goló szerepet, s biztosít­va, hogy a kialakult és fejlesztendő együttműködé­sen keresztül részesei le­hessünk az európai okta­tásiintegrációs törekvések­nek. AZ EGS „FILOZÓFI­ÁJÁNAK” alaptételei kö­zött szerepel néhány na­igyon is megszívlelendő gondolat. Ahhoz pl., hogy a különböző területeken dolgozó szakembereink el tudjanak Igazodni és eredményesen tevékeny­kedhessenek a kiépült (fejlett!) európai piacgaz­daságokban, meg kell is­merniük az adott orszá­gok szociálkulturális kör­nyezetét, más nációk men­talitását, magukévá kell tenni a piacorientált gon­dolkodásimódot, egyszóval: piacképessé kell ten­ni a szakmájukban már megszerzett tudásukat, is­mereteiket. A nemzetközi centrumnak tehát — mint tudományos bázisnak és oktatási központnak — a tudásmenedzselés a leg­fontosabb feladata. Tanulmányi programjuk igen sokoldalú: kínálnak idegen nyelvi tanfolyamo­kat, szerveznek felvételi vizsgára előkészítő sze­mináriumokat, működte­tik az „Európai általános tanulmányok” osztályát., Az európai üzemgazdasági fakultás keretein belüli „tantárgyak” közül csak., néhány érdekesség; nem-;- zetközi export-menedzs­ment, minőség-menedzs­ment, idegenforgalmi és szállodai vezetőképzés. Mindezeken kívül foglal­koznak magatartástudo­mánnyal és pszichológ iá­van, s van felnőttoktatási- szakmai továbbképzési fa­kultásuk is. (A budapesti központ címe: 1055 Bp„ Kossuth tér 11.) A NEMZETKÖZI „tu­dáscentrum” létrehozói és működtetői nem vala­miféle új egyetemet akar­tak létesíteni, hanem a meglevő infrastruktúrára, s ami talán ennél is fonto­sabb: a már létező tudás­bázisra akarják „ráépíte­ni” az új stádiumókat. Szándékainknak a megszo­kott megoldásoktól eltérő jellege, az egész „vállal­kozás” praktikuma megke­rülhetetlenül felveti a be- bekapcsolódás lehetőségei­nek keresését, hiszen az ehhez hasonló kezdemé­nyezésekből nem szabad kimaradni! Igen találóan utalt is erre Manfred Plo- etz úr, a Nemzetközi Egyetemi és Főiskolai Centrum rektora, amikor egy — németes logikájú — közmondással zárta a nagy érdeklődéssel kísért sajtótájékoztatót: „Az egyik ember • megvárja, hogy változzanak az idők, a másik tesz is érte, hogy mielőbb megváltozzanak!” Kállai János Ibrányi szóbeszéd Eladták ai ifjúsági tábort? Feszült légkörű minden­napjaink közepette egyre- másra terjednek az ál- és rémhírek is, gyanakvással szemléljük a változások, vállalkozások többséget. Ib- rányban és környékén olyan kósza hírek terjedtek el, hogy az önkormányzat eladta az ifjúsági tábort. A hír nyomába eredve kér­deztem meg a település pol­gármesterét, s a tábort üze­meltető Tisza-Tour Kft. ve­zetőjét az igazságról, a té­nyekről. Berencsi Béla, Ibrány pol­gármestere elmondta: nem eladták, csupán bérbe adták a tábort a kft.-nek a testület döntése alapján. Mindez többszörös előnyt jelent az önkormányzatnak. A lerob­bant, alacsony komfortfoko­zatú, gyengén felszerelt léte­sítmény fenntartására sincs pénzük, nemhogy felújításá­ra, modernizálására. A 10 •évre szóló bérleti szerződés értelmében viszont a Tisza- Tour Kft. nemcsak felújítja, modernizálja azt, de évi fél­millió bérleti díjat fizet, emellett önköltséges alapon vállalta a több száz ibrányi gyerek üdültetését korszerű körülmények között. A bér­leti díj egy részét az önkor­mányzat az önköltséges üdü ­lés terheit sem bíró gyerme­kek támogatására kívánja fordítani. A tábor és a strand üze­meltetését felvállaló vállal­kozás ügyvezető igazgatója, Tündik Ferenc kifejtette: beruházásaik révén már az idén jelentősen emelni akar­ja a szolgáltatások színvona­lát. A konyha átalakításával május elsején új vendéglátó egységet nyitnak, és a strand­idény kezdetére az árterü­leten belül megépítik azt a szórakoztató egységet is, amelyik minőségi változáso­kat eredményez majd a für- dőzők, üdülők kiszolgálásá­ban. K. D ,»,',»,».1,' -1,1,1,1. •,1, •,1,1. i. •, •. •, •, i: i.'. i' i. i: i' i ■ i' i; i; i; i' i; i; i; i; i i ■ i i ■ i ■«* i * 1!1!1!1!■!LvuTnC1 vivsv^v;1 «rvTsv ■ « . ■ . .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom