Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-27 / 72. szám

1991. március 27 Kelet-Magyarország 3 JEGYZETT Parlament — terek V asárnap este a televí­ziónak köszönthetően megtudhattuk, hogy más, példaként bámult de­mokráciák parlamentjei­ben sem különbek ám a bonatyák a Deák úr hit­vesének vásznánál és a tejföl ott sem ér a csupor fenékéig, már ami a tör­vényhozói megnyilvánulá­sokat illeti, örvendezhe­tett a szívünk a kakaskodó dulakodásig fajult szemé­lyeskedés, az indulatoktól eltorzult arcok, a vélhető­en tirádás odamondoga- tások láttán. Hát még amikor a kétszer is be­játszott képsor meggyő­zött bennünket: olyan is volt amazéfcnál, hogy a szenátor urak, két, önös kicsinyességükön való fe­lülemelkedés között — jobb félni, mint golyó ál­tal eltaláltatni alapon — szinte vezényszóra süllyed­tek a padok alá egy ugyan­csak konkrét helyzet még konkrétabb megoldásaiként. Vajon jó-e nekünk, „ha a szomszéd (ország) háza ég” — ahogy ezt mondani szoktuk —, ha másutt al­kalmasint még olyanabb állapotók is vannak a jele­sül tisztelt falak között, mint nálunk? Vigasztal­hat-e minket, magyar vá­lasztókat, hogy itt, ott, vagy amott, az emberi in­dulatok még hevesebben csapnak át a képviselői bölcsességen, mint a Duna partján? Aligha. Az ügye­sen összevágott jelenetek nem tudathatták velünk, hogy azokban a főváro­sokban milyen gyakori­sággal fordulnak elő a lá­tottakhoz hasonló épüle­tes összecsapások az ott működő demokráciák fenn­állásához viszonyítva. Nem esett sző előzményekről és a következményeikről sem. Csak a megnyugtatá­sunkra összemontírozott képsorok peregtek némi magyarázattal, hogy el­higgyük: minden úgy van jól, ahogy mifelénk van, sőt! Remélem azonban, hogy ettől még nem iga­zán nyugodtunk meg! Mi egyelőre a fejlődés tanulgató fázisában va­gyunk és nem hiszem, hogy választottjaink min­denekelőtt az artikulátlan ordítozást, a dulakodást, vagy az elnöki pulpitus alpinistáknak becsületére váló megmászását kellene feltétlenül elsajátítaniuk. A járni tanuló csöppsége­ket nem vigasztalhatja, hogy a műkorcsolyázás vi­lágbajnokai is feltörlík időnként a jeget. Vagy: aki az első lépéseket teszi korcsolyával, az ne pofoz­kodjon, arra ráér akkor, ha már úgy száguld a jé­gen, mint a kanadai hoki­sok a profi liga húsdaráló­jában. Akinek még gondot jelent a vizen való fenn­maradás is, az ne foglal­kozzon a labdával és az­zal különösen ne, hogy miként szakíthatná le a másik gatyáját a víz alatt. Majd ha már megtanul­tuk, megtanulták a de­mokrácia csodálatos játé­kának minden szabályát, csínját-bínját, ha már nem csinálnunk kell, ha­nem éljük minden porci- kánkkaJL, akkor — üsse kő — egyszer-egyszer akár kukorékolhatnak is mér­gükben a vita hevében, sőt a folyosón igazíthat­nak egy picit egymás nyakkendő jen. De addig hagyják meg az illúzión­kat arról, hogy a parla­ment, az általunk válasz­tott testület bölcs, hoz­záértő, felelős emberek együttese, akik minden pillanatban tudatában van­nak, hogy helyettünk, ér­tünk, rólunk döntenek. Az ember állaiositása Politikai pártfórum, 1991. február: „...az ifjúság elhú­zódik a pártoktól, a párt poli­tikától. Ez lehetne pozitív is, ha az ifjúságnak lenne arcu­lata, karaktere, a gazdaság és a társadalom építéséhez kapcsolódva lenne hite, azon­ban ez hiányzik." Ezeken a hasábokon olvas­hattuk azt a riportot, amely­ben ez a kategorikus kijelen­tés szerepelt. Az olvasó ta­pasztalatai mellett még se­regnyi tényező befolyásolja, hogy egyetértve bólint, heve­sen tiltakozik vagy közömbö­sen legyint. Valószínű, hogy a fiatalok közéleti és politi­kai aktivitását nem csak a kormánypárti politikusok lát­ják ennyire borúsan. (Termé­szetesen ha elfogadjuk, hogy egy jól működő politikai rendszer számára fontos, hogy a fiatal generációk ér­deklődjenek a .politika törté­nései iránt és résztvegyenek annak alakításában.) Az igazságot talán az közelíti meg leginkább, ha azt mond­juk, hogy manapság a fiata­lokat a politikai közömbösség és elutasítás mellett azért a „narancsos” hevület és okos érvelés is jellemzi. Miért in­kább a passzív elzárkózás és a „politika úri huncutság” színezetű attitűd a jellemző? Erre is választ kapunk Szabó Ildikónak az elmúlt négy év­tized magyar politikai szocia­lizációját bemutató könyvé­ben. Szabó az elmúlt évtized empirikus kutatásainak alap­ján foglalja rendszerbe a diszfunkcionális szocializáció következményeit. A ma is ta­pasztalható jelenségek — mint például a fiatalok ala­csony politikai ismeretszint­je vagy a politika világának elutasítása — annak a szoci­alizációs környezetnek éve­kig ható — bizonyos értelem­ben természetes — velejáró­ja, ahol „az ember nem ala­nya, hanem csak tárgya a körülötte végbemenő és öt lé­tében érintő folyamatoknak." Szabó Ildikó könyvét — tu­dományos értékei mellett — témájának aktualitása miatt ajánlom nem csak társada­lomtudománnyal foglalkozó szakembereknek, politikusok­nak, hanem mindenkinek, aki tájékozódni kíván napja­ink politikai történéseit befo­lyásoló közelmúltunkban. (Szabó Ildikó: Az ember ál­lamosítása. Politikai szociali­záció Magyarországon. Tekin­tet Könyvek. 1991. Murányi István Számos­kurzus Második évadját tervezte a a „SZAMOS” Közéleti és Kulturális Egyesület Fehér- gyarmaton. A társadalom szinte minden rétegét átfogó egyesület tagjai elismeréssel szóltak Gulyás Ferencné egyesületi elnök és a vezető­ség munkájáról. A kerekasztal-beszéLgetések gazdasági vezetőkkel, politi­kusakkal, színészekkel, szo­ciológusokkal — bizonyára sok érdeklődőt vonzanak. A fiatalok kiemelt helyet fog­lalnak el az egyesület tervei­ben. Ingyenes szatmári ide­genvezetői „kurzus”; a • sá­tánizmusról szóló „eszmecse­re”; író-olvasó találkozó; de életmódtábor és hátizsákos túra egyaránt jelzi — nem kérni, hanem adni a jelszó. HOGY ITT A TAVASZ, arra bizonyság ez a kép is: Sonkád határában a közúti igazgató­ság emberei mossák a szovjet határhoz menő országút jelzőoszlopait. (B. G. fel.) A szerteágazó nemzetközi kapcsolatok ellenére egye­lőre „törékeny” a piaca a Pannonglas Ipari Rt. vásáros- naményi üveggyárának. Ám remény van arra, hogy a közeljövőben jómódú amerikai üzletemberek megszilár­dítják, stabillá teszik a beregi üzemet. Egyebek mellett azért is lesz szükség erre, mert a térségben még me­gyénk viszonylatában is kevés a munkalehetőség. Váratlanul érkezünk a fá­ból készült irodába, ahol Kiss Imre igazgató éppen te­lefonál. Utolsó mondata így hangzik: „Biztos, hogy ha­marosan szállítjuk az ötezer darabot”. Parányi tétel ez, mégis elégedett, mert mint mondja, éppen osztrákokkal kötött üzletet, s az ötezret újabb ötezrek követhetik. Mintadarab Afrikába Az igazgatói iroda falán kopott, kifakult magyar zászló, rajta valamilyen fur­csa nyelven írott szöveg. Máris jön a magyarázat, mi­szerint az igazgató a Pan­nonglas színeiben Nigériá­ban járt, s az ottani, olajban gazdag üzletemberek írták a szöveget a napszítta lobogó­ra. Ahogy képzeletben a for­ró kontinensen járunk, meg­említi az igazgató, hogy nemrég Dél-Afrikába szállí­tottak naményi mintadara­bokat. Lassan már várható a válasz, illetve a megrendelés. Látszik az igazgató arcán, hogy izgalommal várja a dél­afrikaiak megrendelését. Érthető, hiszen ők nemcsak olajban, hanem aranyban, gyémántban is gazdagok, fi­zetőképesek. Nem úgy, mint a „beszűkült”, fizetőképes kereslet nélküli magyar piac. Addig is öreg kontinen­sünkről csurran-cseppen a megrendelés. — Nemrég egy svéd üzletember érke­zett hozzánk. Angolul üdvö­zöltem, angolul kezdtem a társalgást, mire ő ízes be­széddel kérte, hogy társalog­junk inkább magyarul, mivel ő a szomszédvárosbó!, Máté­szalkáról szakadt el Svédor­szágba. Mára finn üzletem­berek érkezését várom, min­den percben telefonálhat a portás, hogy megérkeztek — mondja Kiss Imre. Ezek a kisebb megrendelé­sek nem húzzák ki a kátyú­ból a naményiak szekerét — jegyzem meg. Az igazgató helyesel és máris sorolja az amerikaiak ajánlatait: 100 százalékban megvennék, vagy lízingelnék az üzemet, de arra is van ajánlatuk, hogy közös vállalatot hozza­nak létre. Nyilván a legked­vezőbbet fogadják el a Pan- nonglasnál. Tökevárás Az üzemrészben az angol kemence előtt állunk. Meg­lepő, hogy nem túl nagy itt a hőség, és nem túl vakító a fény. Zajártalomról sem be­szélhetünk. Látványos szá­mítógép vezérli a sokoldalú kemencét, amely az elmúlt évek beruházásának csúcsát jelenti. A beinvesztált pénz, no meg a Beregben megho­nosított üveges szakma is megköveteli, hogy stabil le­gyen az üzem. Amíg az amerikaiak meg­érkeznek, addig is tenni kell valamit. De mit? — kérde­zem az igazgatót. Szebbnél szebb termékek bemutatásá­val válaszol, s ezt mondja: éppen egy éve jött ide igaz­gatónak, és azóta keresik a több lábon állás lehetőségét. Vagyis a hagyományos kris­tálypoharak mellé új termé­kekkel rukkolnak elő. Elővesz egy lámpaburát, amely pró­bagyártás nyomán készült. Büszkén forgatja kezében a ikáliüvegből készült újfajta üvegpoharat, amelyre egy magyaros búzakalászt nyom­tattak. A milliomosok kas­télykertjébe illő, gólyalábak­ra emlékeztető dísztárgyak is új terméknek számítanak. A COMPACK vásárosna- ményi üzemében több gyögyteafajtát csomagol­nak. A csomagolást bér­munkában végzik az Ins­tant gyógytea Kft. részé­re. (Harasztosi Pál felvé­tele) S mindezek eladására gyakorlott kereskedő kellene. Lehangoltan közli az igaz­gató: — A megyei lapban többször hirdettük, felve­szünk idegen nyelvet beszélő kereskedelmi szakembert. Fi­zetés, megegyezés szerint. Eddig sajnos nem jelentke­zett senki. Messze van Be- reg. Elad haté legyen Pedig Pestről jött igazga­tónak Kiss Imre, de másod­állásban most is tanít a fő­városban az Iparművészeti Főiskolán. Diákjai néha itt gyakorolnak, ez önmagában is jó reklám a cégnek. Ha nyelvet beszélő kereskedőt nem is sikerült szerezni, a szakma három kiválóságát maga mellé állította az igaz­gató. Egy gyémánt csiszolóko­rongnál formáz éppen Hor­váth Márton, az Európa-szer- te ismert iparművész. Hosz- szú ezüstös hajával, esernyő nagyságú kalapjával is ki­tűnik a műhelyben dolgozók közül. — Sok mindent még alap­fokon tanítok az itteni fo­gékony embereknek — mond­ja. — Célom az, hogy min­den termék művészi, eladha­tó, egyszóval jó legyen. A nagy tüdejű üvegfúvók közt magyaráz a birkózó ki­nézetű Jónás Bálint, parádi üvegfúvó mester. Egy tv- műsorban is láthattuk a „legek” közt, ő tudja az üveggömböt legnagyobbra fújni széles e hazában. Pár hónapja a szakma minőségi fogásait tanítja. A másik or­szágos hírű parádi szakember Kakuk György üvegcsiszoló mester, aki havonta egy he­tet itt dolgozik és közben tanít. A gravirozás tudomá­nyát honosítja meg az itte­niekkel. Az egyik tanítvány Rigán Mónika, aki egy éve csiszoló szakmunkás. Szép munka mondja, viszonylag jó fize­tés. Csak legyen jövője a gyárnak. Nábrádi Lajos Kamat tüske M ár úgy tűnt, hogy el­csitulnak az indula­tok, amelyeket a la­káshitelkamatok meg­emelésével váltottak ki az országgyűlési képviselők, azonban ez csak látszat volt. Az állampolgárok Igazságér­zete nem tudott belenyugod­ni a december végén elfoga­dott döntésbe. Szinte vala­mennyien vaUják, hogy egy­oldalú szerződésszegésről van szó, jogtalanul rakott újabb, s ezúttal elviselhetetlen ter­heket rájuk az állam. Akik vissza tudták a Kitel felét fizetni, fellélegezhettek, a nagy többség azonban most havonta 1S00 forinttal többet fizet. Sokan már azt sem tudják váltatni, erre utalnak az önkormányzatokhoz érke­ző támogatási kérelmek, amelyeket elsősorban nyug­díjasok és fiatal házasok nyújtottak be. Vajon mi lesz velük jövőre, amikor a két közismert variáció kamatai­val kell majd számolni?" Már az év elején érkeztek levelek az Alkotmánybíróság­hoz, hogy vizsgálja felül a kamatemelés alkotmányossá­gát. Az egész ország szinte egy emberként várta az al­kotmánybírák állásfoglalását, ez azonban elmaradt. Közel két és fél hónapi várakozás után csak most a napokban kezdtek el foglalkozni a be­adott indítványok nyomán a kamatemelés ügyével. Ugyan­akkor a „Büntetőkamatot Ellenőrzők Csoportja” az Or­szággyűlésnél Is kezdemé­nyezte mintegy 57 ezer alá­írás összegyűjtésével a dön­tés eltörlését. Az alkotmánybírák, vala­mint a képviselők is megvál­toztathatják, illetve megerő­síthetik a korábbi intézke­dést, négyesélyes tehát a „mérkőzés". Félő akármelyik válasz is kerül ki győztesen, nem lesz megnyugvás, sőt újabb kérdések vetődnek fel. A lakáshitelkamat eltörlése népszerű lépés lenne, de ak­kor megkérdőjelezné a költ­ségvetés egyensúlyát, vagy az eddig befizetett pénzek jo­gosságát, illetve sorsát. Vajon a képviselőknek lesz-e bá­torságuk felülvizsgálni elha­markodottnak látsző döntésü­ket? Sok a megválaszolatlan kérdés, az azonban biztos: a honatyáknak olyan megol­dást keU találniuk, amellyel végképp eltávoUthatnánk a kamattüskét az ország tes­téből. M. Magyar László Rákóczira emlékeznek Rákóczi Ferenc születésé- nék 315. évfordulójára em­lékeznek ma Kisvárdán a 111. sz. II. Rákóczi Ferenc Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Az iskola taná­ri kara és tanulóifjúsága megkoszorúzza II. Rákóczi Ferenc iskola előtti mell­szobrát. Irodalmi összeál­lítással emlékeznek meg a honismereti szakkör tagjai a Rákóczi szabadságharc­ról. 10 órától a következő programok között választ­hatnak a tanulók szerdán délelőtt; versmondók ver­senye, történelmi vetélke­dő, filmvetítés és a külön­böző sportágak versenyei1: rendezik meg. (vincze) ................................................................................................................................................................................................................................................... ........... *7-BBBBaBBBBBBBBBBBBBBBBaBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB»BIBBBBBBBBBBBBeBBBBBaaBSBBBaBBBBBBBBBBBtBBBBBBBBBBBB«BBBBBBBBBBBBBBBBBBBB«MBBB Amerikát várják Seregbe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom