Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-15 / 63. szám
1991. március 15. Utassy József Zúg Március Én szemfedőlapod lerántom: kelj föl és járj, Petőfi Sándor! Zúg Március, záporos fény ver, suhog a zászlós tűz a vérben. Hüvelyét veszti, brong a kardlap: úgy kelj föl, mint forradalmad! Szedd össze csontjaid, barátom: lopnak a bőség kosarából, a jognak asztalánál lopnak, népek nevében! S te halott vagy?! Holnap a szellem napvilágát roppantják ránk a hétszer gyávák. Talpra, Petőfi! Sírodat rázom: szólj még egyszer a Szabadságról! A szabadságharc nevezetesebb szereplőinek kézírása A szabadságharc humora Az oldalakat összeállította: Nagy István Attila Kossuth Lajos a forradalom első napjaiban így szólt néhány nagyhangú, kardcsörtető szájhőshöz: — Önök mindig az utolsó csepp vérüket szándékoznak a haza oltárán feláldozni. Szeretném azonban Önök közül azt az urat megismerni, aki az első csepp vérét kész felajánlani! * * * Mészáros Lázár honvéd altábornagy 1848-ban szemtanúja volt annak, hogy a kassai ütközetben két ágyúgolyó egy magyar huszár alól elsodorta a lovat. Az egyik a ló fejét, a másik a farát vitte el, a huszárnak viszont semmi baja nem esett. parádéim Aztán, kamaszodván, énekkari fellépéseim sorozata következett, s egy tizenhárom éves, koromfekete hajú kislány szerelme, első, igazira sikeredett csókolózásom máig feledhetetlen vibrálása. A „szabadság, szerelem” kettős elkötelezettségének igazát, Petőfi rajongó vágyakozásainak ,, tartalmát", azt hiszem, ezen a régvolt márciusi estén sikerült valamelyest megsejtenem. Az egyetemi éveket a „nagy generáció" magára találásának részeseként éltem meg. Beatles, Rolling Stones, liberalizálódó, vidámodó (?) „barakk", 1968 Prágája, nyugati diákmozgalmak határokon átszüremlő hírei, s magunk szervezte, nem hivatalos március tizenötödikék. Barátaimmal, következetesen és megunhatatlanul, minden évben felkerekedtünk, és irány a Hortobágyi A szobrok és emlékművek hiánya, a virágszórás gyakran tartás nélküli gesztusaitól való távolmaradás kimondatlan szándéka sodort ki bennünket évről évre a pusztaságba, a vagabund-költő által oly sokszor megénekelt, határtalannak tűnő térségekbe, oda, ahol úgy és azt idézhettük meg, ami nekünk akkor fontos volt a történelmi tények halmazából: a tiszta forradalmat, a vérbefojtott szabadságharc napjait, az akkorra már ismét körénk csendesedett Európa szótlan figyelmét, és Petőfit, Kossuthot, Táncsi- csot! A csárda előtt (1969-ben) készült fénykép máig sugárzó örömökről mesél: az egymást karoló baráti biztonságról, a harsány nótázásokról, Keleti Márton (az egyik alkalommal éppen ott tartózkodó filmrendező) ajándékborairól, akkori nagy szerelmem hajának tavaszi illatáról, pillangó-kezének simoga- tásáról. udom, a történelem drasztikumai akkor is, ott is körülvettek bennünket, tudom azóta is, túlhaladván a ,, férfikor nyarán", hogy fővárosunk, nagyvárosaink egyre gyakoribb és elszántabb „spontán" tüntetései, felvonulásai hogyan próbálták áttörni a számomra „leg- magyar abb” ünnep köré emelt beton-csönd-falakat, a fekete betűkkel szedett naptárlap kényszerű némaságát. Tudatában vagyok: nem a mi pusztai kirándulásaink kerülnek be egy majdan megírandó krónikába; mezítlábas márciusaim hangulatának felidézése nélkül azonban én már sohasem tudok ünnepelni! Kállai János A huszár rettenetesen elkezdett káromkodni, mire Mészáros rákiáltott: — Mit káromkodsz? Örülj, hogy életben maradtál! — Már hogyne káromkodnék? — válaszol a huszár. — Ha ezt az esetet elmesélem, nincs a jóságos Úristennek olyan teremtménye, aki elhiszi nekem! tlt tk 1848 szeptemberében Kossuth Lajos meglátogatta a Schwechat mellett táborozó magyar hadakat. Egy öreg huszár a maga módján kedveskedni akart Kossuthnak, hát egy reggel odaugratott a politikus elé, mondván: — Hoztam egy németet, uram —, s rámutatott egy lefegy- verzett lovas tisztre. Kossuth elmeséltette magának az elfogás történetét, s annyira megtetszett neki, hogy a fogolyért tíz forintot, a lóért száz forintot adott a huszárnak. Az öreg a tíz forintot nem akarta elfogadni, s így szólt: — Jelentem alássan, a ló megéri a száz forintot, de ez a német nem ér tizet! * * * Könyves Tóth Mihályt, a híres debreceni lelkészt 1849-ben a szabadságharcban való részvételéért és forradalmi szónoklataiért Haynau kötél általi halálra ítélte. Az ítélet végrehajtása előtt a király kegyelemből húszévi kemény várfogságra változtatta büntetését, amelyet részben Olmützben, Kufsteinben és Josefstadtban töltött ki. Amikor a megváltoztatott ítéletet hivatalosan felolvasták előtte, Könyves Tóth Mihály elmosolyodott. A hadbíró kérdőre vonta furcsa viselkedéséért, mire a lelkész legyintve, derűsen válaszolt: — Hol lesznek maguk húsz év múlva? És igaza lett... Nyolcévi várfogság után kiszabadult. Gyűjtötte: Kiss György Mihály A kiszabadult fogoly Börtönöm ajtaja föltárult, és beléptek Nyáry Pál, Klauzál Gábor és mások is többen, de ezek élén kedves feleségem, ki e szavakat hangoztatva borult keblemre: „Nincs többé censura!” Én a nagy meglepetésem miatt, hogy a feleségem is jelen van, nem bírtam szólani. Nem volt még e földön oly szónok, ki akkora jelentésű kevés szót intézett volna hallgatóihoz, mint amilyenek voltak azok, mikkel engem feleségem üdvözölt. Kiszabadításomat főképp az ifjúság kezdeményezte, hozzá kiválóan a munkás nép csatlakozott, az ifjúság önzetlenül a honszeretet tiszta lángjától hevítve, a munkás nép inkább hálából, mert minden iratomban különösen az ő érdekeit védettem, jogaiért küzdöttem. A munkás nép természetes ösztönénél, igazságérzeténél fogva mindig megismerte és megismeri, ki az ő igaz barátja, s az iránt háláját minden körülmények közt le szokta róni. Én összeszedve irományaimat s azokat zsebkendőbe kötve, magamhoz vettem, azután feleségemmel s Nyáry Pállal kocsiba ültünk, s alig foglaltunk helyet a lovakat kifogták s a kocsit férfiak, ifjak húzták. E közben mindinkább beesteledett, s Budavár házainak ablakait amerre elvonultunk, kivilágították, a szabadító sokaság tömegéhez percről-percre mindig több-több nép csatlakozott, kik a kocsit húzták, azokat időnként mások váltották föl, hogy minél többen elmondhassák, hogy e munkában ők is résztvettek. így haladt a menet Budáról a hídon át Pestre a nemzeti színház elé, hol a töméntelen sokaság közül hangok zajlottak fel, hogy a színházban a fejedelmi család (nádori) páholyában foglaljak helyet. De a kívánság teljesítését azon nyilatkozattal mellőztem, hogy nem mehetek a színházba, mert a városházára kell mennem, hogy az ott ülésező új kormány bizottmányának magamat bemutathassam, miszerint meggyőződhessék arról, hogy kiszabadítottak. Oda is az emberek húzták kocsimat. Megjelenvén az ideiglenes új kormány előtt, annak jelenvolt tagjait „Kendtek" címen szólítám. Ők elszörnyűkődtek, néma csönd állott be, mert önkéntelenül mindenkit azon gondolat fogott el, hogy én vagy már előbb a börtönben, vagy a kiszabadítás órájában megőrültem. Azt természetesen senki sem tudta, hogy már a börtönben megérlelődött azon eszmém, hogy ha boldogulni akarunk, minden más címet a kenden kívül el kell törölnünk. Egyszerűen természetességemnél fogva másoktól, igaz, sokban különbözöm, de azért megté- bolyodva mégsem vagyok. Azoknak, kik magukat művelteknek tartják, előbb-utóbb be kell látniok, hogy a nagy népsokaság címzését kell elfogadniok, ami a legősibb, legeredetibb. Midőn a városházból kijöttem, egy ismeretlen férfiú szólított meg a sokaság közül, hogy ne vessem meg ajánlatát, szerencséjének tartja, ha hozzá szálok, mindennel ingyen lát el, ameddig tetszeni fog, köszönettel fogadtam, mert nem akarhatám, hogy a sokaság hazáig, messze a külvárosba, kísérjen. Ez úri ember Hauer, a „Nádor” vendéglőnek bérlője volt. Az oda kísérőkhöz, mielőtt szétoszoltak volna, két figyelmeztetést intéztem: egyikben szívükre kötöttem, hogy a forradalom meglővén indítva, mindazt keresztül kell küzdeni, mit a forraSzablya: az erdélyi nők ajándéka Bem tábornoknak dalmi elvek követelnek, a többi közt: mindennemű címet el kell törölni, csupán a kend maradjon megszólításul, mert ha a mindenféle cifrábbnál-cifrább cím megmarad: ez egymaga mindent megsemmisíthet, a kend címezést most a nagy mozgalom első napján meg kell kezdeni, és valóban meg is kezdették — és folytatták végig az egész éjen át — akik nem aludtak, másik figyelmeztetésem s illetőleg nyilatkozatom az volt, hogy nevem Stancsics-ról a jobb hangzású Táncsics-ra változtatom, részint e nagy nap emlékére, részint pedig azért, mivel nagyobbik gyermekem nevemet mindig így ejtette ki. így végződött rám nézve nemzeti történetünk e legnevezetesebb napja, egy évig és két hétig tartott budai fogságom után. Táncsics Mihály Tudomásul a kézinuveslegé- nyekuek! A nemzeti ni.seredhez felveendő kézműves legények mcgkivánlatö tulajdonságai: hogy hon- liak legyenek, másodszor : hogy viseletűkről jó nevű polgár kezeskedjék. I*est, martins 18-án 1818. Klauzál liálior, Degré Alajos, hclgycltrs chilik. jegyttfl. Legszebb nemzeti ünnepünket, március 15-ét nem csak Magyarországon, hanem a szomszédos országok magyarlakta területein is sok helyen méltó módon megünneplik. A legkevésbé visszafogottan talán mégis Kárpátalján emlékeznek majd a jeles napokra. Úgy hallottuk, hogy a szervezés már hónapokkal ezelőtt megkezdődött, és szinte minden magyarlakta területen készülnek valami programmal. Dalmay Árpáddal, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökével beszélgettünk március 15-e kárpátaljai megünnepléséről. — Korábban a Brezsnyev-idő- ben fel sem merülhetett nálunk március 15-e megünneplése, mivel mint köztudott, a politika nem tette ezt lehetővé. Három, négy éve már máshol is összejött néhány kisebb-nagyobb csoport. így például Ékkel György honvédszázados beregszászi sírját harmincán, negyvenen megkoszorúztuk, majd Petőfi, badalói és beregszászi emléktábláját is. Jelentős eseménynek számított, hogy 1988. január elsejére elkészülhetett Beregszászon Petőfi emlékszobája. — Tavaly viszont már egészen nagyszabású, megható ünnepségekről számolhattunk be... — Bizonyára sok beregszászi ember számára emlékezetes marad a helyi színházban tartott ünnepi megemlékezés és műsor. A zsúfolt nézőtéren tavaly és tavalyelőtt a mintegy 7-800 ember negyvenöt év után először énekelhette el szabadon és együtt nemzeti imánkat, a Himnuszt. Mondani sem kell, hogy a piros- fehér-zöld színű zászló díszítette a színházat. Sokunknak bizony könnybelábadt a szeme. Sok fiatal nem kis büszkeséggel és lelkesedéssel kitűzte a kokárdát. Tavaly egyébként már minden iskolában és faluban megemlékeztek március 15-éről. — Erdélyben az ünneplés sok helyen nemzeti, m sőt politikai bo- m nyodalmakhoz II vezetett. Kárpát- m alján nem történt II hasonló? — Ezen a tájon ||| már ezer éve bé- J| késen együtt él ||| magyar, ruszin, szlovák, sváb. || román és cigány. Ismerik a tőle- l| ranciát, az együttélés írott és íratlan szabályait. Semmiféle 1| gondunk nem volt. Sőt a bereg- || szászi járási hivatal elfogadott ||| egy határozatot, mely szerint ||| nemzeti ünnepeken, tehát már- cius 15-én is szabadon használ- ll hatjuk a nemzeti szimbólumokat, !|| így elképzelhető, hogy több köz- || épületen is ki lesz tűivé a ma- i|| gyár zászló. A gond inkább az, hogy kevés magyar lobogónk 1|, van, amelyet kitehetnénk. — Az idei márdüs 15-e ün- fi neplésére már régóta készülnek. ||| — Tulajdonképpen tavaly óta, 1| hiszen a már említett beregszá- §|| szi színházban tartót ünnepsé- §| gén gyűjteni kezdtünk egy Petőfi m szoborra, amelyet végül is pénz- ||| átváltási problémák miatt a Nyír- m egyházán tevékenykedő Beregi m Baráti Társaság készíttette el 1| Körössényi Tamás szobrászmű- i|| vésszel. Nagyon reméljük, hogy l|| március 15-én Beregszászban || felavathatjuk. Valamennyi Petőfi ||| és 48-as emlékhelyen — amelybői szerencsére egyre több lesz f|| — megemlékezést tartunk, és ||| megint minden falu és iskola ün- m nepel annak ellenére, hogy nincs m nálunk munkaszüneti nap. Leg- 1|| alább harminc ünnepség tervéről ll érkezett hír hozzánk. A Beregi 1| Ünnepi Hét is egy kicsit március II 15-e körül szerveződik, a Ko- ||| vács Vilmosról elnevezett vers- és prózamondó verseny például ||| épp március idusát előzi meg. |l Elmondható, Kárpátalján min- i| den szempontból szabadon és ||| méltó módon ünnepelhetjük tör- |1| ténelmünk jeles napját. Bodnár István || 9 ÜNNEPI MELLÉKLETE — MÁRCIUS Az ünnep Kárpátalj án _ 1_ i_ .i: I. _ a — JL. u hű/i/űn nam-zaii
