Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-15 / 63. szám

1991. március 15. Kelet-Magyarország Farmerképzés és uborka­íermesztés Indul a zöldségtermesztés sze­zonja és erre nemcsak a tavaszi napok kellemes időjárása figyel­meztet, de a szakmai napok, bemutatók szaporodása is. Hétvégi, jövő hét elejei esemé­nyek: A Nyíregyházi Westsik Vilmos farmerképző népfőiskola március 16-án (szombaton 14 órától) tartja soronkövetkező foglalkozását. Helyszín DOTE Sóstói u. 2. Előa­dások. „A népfőiskolái képzés jövője (dr. Széles Csaba) — Táp­anyaggazdálkodás — a biohumusz készítése (dr. Margittay Miklós). Március 18-án (hétfő) 10 óra­kor Tyukodon a Nyírség Konzerv­gyár ebédlőjében, délután 18 órá­tól Ibrányban a Sluis és Groot cég magyarországi képviselete tart szakmai napokat. Az előadások témája: Fajtaajánlat 3 hónapon keresztül betakarítható uborkahib­ridekből. Az uborka termesztési módja, metszési eljárások az elér­hető maximális termés érdekében. Témája lesz a szakmai napoknak az öntözés, a palántanevelés, a tápanyag-utánpótlás és a növény- védelem. Y édd magad! mozgalmak sarjadtak az egykor volt ______Csináld magad! akciók mintájára. Az sem meglepő, ha a retikülből a jól öltözött hölgy egy tenyérbe simuló gázsprayt húz elő és kellő lélekjelenléttel a támadóját harcképtelenné teszi. Nem is olyan rég még vad­nyugati krimibe illett ez a for­dulat, mára, sajnos, hazánkban sem lepődünk meg az effajta szereposztáson. Mint ahogy a TV 2 szerda esti riportjában azt fejtegette a bűnüldöző szakem­ber: a gyerekek igazán védtele­nek — életkoruknál, alkatuknál fogva — a veszélyes támadók­kal szemben. De mit tehet a gyerek, ha a zsebében lapuló húszasért nemcsak összeverik a gazfickók, hanem esetleg kést is rántanak? Ne tanúsítsanak el­lenállást — javasolta a riport­alany — akkor talán megússzák. Ellenben jegyezzék meg a táma­dó külsejét, röptében vessenek egy pillantást az arcára, hátha felfedeznek egy különös ismer­tető jelet, amely nagy mérték­ben elősegítheti a nyomozást. Sajnos, nem légből kapott a kérés, mert megyénkben is elő­fordult a közelmúltban hasonló eset. Iskolából hazafelé tartó gyerekek útját állták gonosz szándékú ifjoncok és csak a szerencsének köszönhetően Gázspray a retikülben úszták meg a gyengébbek a támadást. A zsebpénzüktől „szabadították meg” őket és egy­két pofon csattant el. Nem végződik ilyen happy enddel valamennyi útszéli ösz- szecsapás. Csak az a borzasztó, hogy a bevásárló szatyor vagy az iskolatáska mellé ezentúl oda kell készítenünk a támadás elhá­rítására szolgáló alkalmi fegy­verünket? Na adj isten, gázsprayt, konyhakést, húskloffolót, kis­babát, franciakulcsot, boxejt? Az is lehet, hogy minden háztartás­ban tartalékolnak ezekből a job­bára más célokra született szer­számokból? Jó lenne isrftét abban a hitben ringatni magunkat, hogy ezek a veszedelmes fegyverek nem tar­toznak hétköznapjainkhoz. Hogy nincs rá szükségünk, mert meg­védenék bennünket a rend őrei, akiket pedig megvédenék a jog szabályai — írottak és Íratlanok -— éppen azért, hogy mentesít­senek bennünket az önvédelem idegtépő pillanataitól. Ezért is volt jó érzés hallani, hogy a napokban két szolgálatos rendőr miként szállt szembe a fegyve­res benzinkút-rablóval. Másod­percek tört része alatt villant át agyukon, mit kell tenni, s mire ezen eltöprenghettek volna, ösz- tönszerűen megfékezték a rájuk és közvetve mindannyiunkra tá­madó garázdát. Korántsem jó, hogy ilyen mér­tékben elszaporodtak a bűnese­tek, de eddig jobbára az intézke­dés miatti hátrányoktól tartó, tét­lenkedésre kárhoztatott rendő­röket láttunk. Azért az utóbbi időben hírt adott a sajtó arról is, hogy az állampolgárok nyugal­mát, testi épségét megvédeni hivatott rendőrök igenis bátran nyúltak pisztolyhoz, gumibothoz, ha garázdát kellett ártalmatlan­ná tenni. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy több települé­sen örömmel üdvözölték a rend­őrőrs tagjait az emberek és ön­kéntes segítőkre, szövetségesekre leltek az állampolgárokban a rend őrei. Ezzel együtt még sokáig ta­lálnak maguknak elfoglaltságot a polgári őrségek, önvédelmi cso­portok, lakossági érdekvédelmi szervezetek. De minél szélesebb alapokon nyugszik a közrend vé­delme, annál biztosabb, hogy a gázspray nem lesz a retikülben... Tóth Kornélia Szét folytak az ezresek ...mint az ecsediek fagyott céklája Nagyecseden a kistermelők egy részének olyan a feje, mint a cékla, bíborvörös. Hiába bizonyult ko­rábban nagyszerű üzletnek a céklatermesztés, ma­napság csak a veszteség mértékét számolgatják. A zöldségféle pedig ott rohad a nagyecsedi szántóföl­dek végén. Szalmával ugyan betakargatták a betakarított terményt a gazdák, a januári és februári fagyok csonttá keményítették a céklát. A mostani enyhe időjárás hatására piros erek­ben csordogál el fokozatosan az eladásra szánt termény, lassan teljesen szétfolyik. Ugyanígy csúsznak ki a kistermelők ujjai közül a remélt zöldhasú ezresek. " 1 Problémás szerződések Nemcsak emiatt dühösek az emberek, hanem azért is, mert a helyi téesz volt párttitkára, aki jelenleg a nyírbátori Új Barázda Termelőszövetkezet alkalmazott­ja, szerintük a a kivételezettektől átvesz bizonyos mennyiségű ter­ban éltél volna, nemcsak szebb élet, hanem felemelőbb és böl- csebb halál jutott volna neked osztályrészül. Lehet, hogy kü­lön díszsírhelyet, vörösmárvány sírboltot kaptál volna a kutyate­metőben, hamvaidat arany in­tarziás elefántcsont urnába ten­né gyászoló, könnyező gazdád, s poraid fölött Verdi Rekviem­je szólna az enyém helyett. D e te magyar földön let­tél kutya, ahol — lát­hattad — a kis kutyát a legtöbben kutyába sem veszik. Én azért eltemetlek itt, az árok­parton. Szamárkóróból csiná­lok neked egy szerény sírke­resztet, s ejtek érted egy könny­cseppet. Hemperegj a kutyatej­től illatos égi mezőkön, szima­toló, nedves orrocskádon tán­coltasd meg a napot s dekázz az ezüst teleholdlabdával. Légy boldog ennél a kutya embervi­lágnál sokkal jobb —- sintérket- rec, vadőrpuska és gázoló autó nélküli — örökkévaló, ember- szabású kutyavilágban. Szilvási Csaba ményt és ezért zsebből fizet. Honnan lehet ennyi pénze? — kutatják az érintettek. — Az elmúlt év tavaszán a tagokkal megbeszéltük — mond­ja az előzményeket Szántó Sándor, a nagyecsedi téesz elnöke —, csak azt termeltetjük, amit konkrét szerződés alapján el tudunk adni. Bármennyire nagy jövedelemmel kecsegtet a céklatermesztés, egyszerűen nem volt olyan cég, amely szerződésben vállalta vol­na a megtermelt termény átvéte­lét. Ezért azokkal, akik céklát ter­mesztettek, aláírattunk egy meg­állapodást, mely szerint saját fele­lősségükre termelnek. Üzlet helyett kötbér Hosszas keresgélés végén mégis találtak egy soproni céget, amely 1990. március elsején 650 tonna cékla átvételét vállalta. Az Agro- markét Kft. ügyvezetője még azt is kikötötte, ha cégük a szerződés­ben leírt október elseje és novem­ber 15-e között nem tudja átvenni a céklát, kártérítésként 5 Ft/kg-os áron kifizeti a mennyiséget. Szep­tember közepén még egy telex is érkezett Sopronból: ebben a társa­ság felszólítja az ecsedieket, amennyiben el merik adni a céklát „megkötbérezik” őket. A gazdák általános bosszúságára egy deka­gramm céklát sem szállítottak el. — Szinte hetente küldtünk a kft-nek telexet — magyarázza Mészáros Gábor volt téeszelnök, akit január elején a vezetőség hívott vissza a jövővel kapcsolatos ter­vek kidolgozására. O is egyike a céklatermésztő gazdáknak. — Majd március elején kaptunk egy telex­et, ebben közük, amennyiben a cékla megfagyott magunkra vessünk, ha van még átvehető mennyiség azt osztályba sorolva kilónként 5 illetve 2,50 forintért átveszik. Természetesen ebbe nem mentünk bele, bíróság előtt kárté­rítést követelünk a kft-től. Néhányan hozzáláttak a cékla átválogatásához, de jó ha tizedré- szét el tudták adni, a közeli Tyú­kodnak. Ott, ahol távolabbi he­lyekről hozatták a zöldségfélét és nem az ecsediektől vásárolták. Persze ennek korrigálására már nemigen nyílik mód, ugyanis az ecsedi termelők megfogadták, többet nem termesztenek céklát. Újabb morgolódásra, szóbeszédre az is okot adott, hogy a téesz volt párttitkára, Darabán János né­hány embertől többek között cék­lát is átvett és ezért zsebből fizetett. Miért csak a kivételezettektől, a baráti körétől vette meg és honnan szerzett mindehhez pénzt? — tet­ték fel nekünk a kérdést. Nem vagyunk nyomozóhatóság, nem kutatjuk, kinek mennyi jövedel­me van, ezt meghagyjuk az illeté­keseknek. A felvásárlással kapcsolatban Petis Mihályt, a nyírbátori Új Barázda Termelő- szövetkezet elnökét kerestük meg. — Sajátos jutalékos rendszer­ben dolgozik nálunk Darabán János — mondta a téeszelnök. — Egy­számlával rendelkezik, a szüksé­ges pénzeszközök is megvannak. Jelentős tételeknél a mi beleegye­zésünk is kell, kisebb fel­vásárlásoknál saját maga dönt és jogszerűen jár el, amikor zsebből fizet. Hogy korábban párttitkár volt, az különösebben nem érdekel bennünket, egy a döntő: alkalmas vagy nem erre a munkára. Hová lett a korrektség? Az üzleti életben pedig kétol­dalú korrektség szükséges, a Dara­bán úr ezt ugyancsak elváija az ecsediektől, nemcsak ők tőle. Egyébként ezt az érdekeltségi rend­szert ár akarjuk adni* az bcSedi téesznek, mert úgy érezzük jól működtik. E/ei^a'Ccklán már keveset lehet javítani, égy részét talán lé­nek illetve sűrítménynek már­ciusban el lehet adni, de mindez aprópénz lesz ajihoz képest; amire az ecsediek számítottak. ■■ Csak annyit tudunk tanácsolni: minél előbb indítsák még a bírósági pert. Máthé Csaba Egy műszakban Fehérgyarmat legkorszerűbb textilipari üzeme a Hódiköt helyi gyára. Március elejétől egy műszakos munkarendre tértek át az üzemben. A magas útiköltség térítése miatt. Nehéz a felzárkózás Vezető beosztású OTP-tiszt- ségviselőkkel tárgyalt a na­pokban Medgyesi József — adtuk hírül tegnapi számunk­ban. A megyei közgyűlés el­nökét arra kértem, tájékoz­tassa az olvasókat a megbe­szélés előzményeiről, okairól, eredményeiről. Elmondta, hogy Lex Zoltán ve­zérigazgató-helyettes és munka­társai korábban több önkormány­zat vezetőjével tárgyaltak a tele­pülések nehéz pénzügyi viszo­nyairól. Közösen áttekintették, — más megyékkel összehasonlítva, mi a helyzet Szabolcs-Szatmár- Beregben. Sajnos elszomorító a kép: a miénken kívül csak néhány megye van ennyire kedvezőtlen pénzügyi szituációban, elsősorban a felzárkózási program jelentős átmenő beruházásai következté­ben. Az egyik fő gond, hogy a tava­lyi év 1 ,2 milliárdos hiánya—bár már 8Ö-90 millióra szűkült — áthú­zódik erre az évre, a megyei ön- kormányzatnál jelentkező fizetési kötelezettségekként. A másik probléma a megkezdett beruházások kérdése, melyre még további pénzügyi fedezetet kell teremteni, ha nem akarjuk, hogy torzóként maradjanak meg. Ez nem lehet cél ! Ehhez járul még a köz­gyűlés elnöke szerint a minden közgazdasági logikát és ismeretet nélkülöző költségvetési program, mely a támogatást normatívaként fizetve figyelmen kívül hagyja a megkezdett beruházásokat, tovább nehezítve a felzárkózni kívánó megyék helyzetét. Ha az önkor­mányzatok a támogatási alapból az 50-60 százalék körüli saját erő egy részét megkapnák, hitelké­pessé válnának, s döntően befe­jező szakaszban i . ő beruházások megvalósulnának. Az OTP vezetői egyetértettek a házigazdák álláspontjával, ők is úgy vélik, megyénket, annak hely­zetét nem megfelelően bírálták el a költségvetés készítésekor. Ezért támogatják azt, hogy a hasonló helyzetben lévők külön források­hoz jussanak, így hitelképessé vál­janak. S akkor semmi akadálya nincs hitelek felvételének, mert ezáltal biztosítható a felzárkózá­si program megvalósítása. Az összhang tehát kialakult a két fél között, már csak a költség- vetés toleranciájára, megfelelő helyzetértékelésére van szükség. Hogy az amúgy is hátrányos hely­zetű megyék ne kerüljenek ellehe­tetlenült helyzetbe... K. D. A NYÍRMADAI TAKARMÁNYKEVERŐ üzem rekon trukciója után számítógépes vezérléssel történik a táogyártás. Ezzel rendszerrel 99 féle receptúrát lehet betáplálni. A keverők teljesítménve óránként 12 tonna. Képünkön: a vezérlő közpors; Márton Csaba gyártásvezérlő. (Harasztosi Pál felvétele) C sak egy csattanás volt az egész, aztán a világ óriá­sit lobbant és örökre ki­hunyt benned. Kurta kis lábacs­káid már öntudatlanul vonszol­tak le az út szélére. Még rúgtak néhányat, aztán — mint palába kövült ősgyíkmadárszámy — megálltak az örökkévaló idő­ben. Az első gyászbeszéd egy kacskaringós káromkodás volt fölötted. Az autós csak azért foglalkozott veled, mert hom­lokoddal behorpasztottad a ka­rosszériát. Kis, kerek tükörré vált, dermedt kutyaszemedből most kiköszön a kék ég. Nem ismertelek, de biztos va­gyok benne, hogy jó kutya vol­tál. Hűségesen őrizted gazdáid nyugalmát, vicsorítottál, voní­tottál, ha rossz szándékú idegen közeledését érezted, s egyetlen, boldog, eleven farkcsóválássá váltál azokkal szemben, akiket szerettél. Néha dühösen megu­gattad a nagy ezüst holdlabdát, mert nem jött le neked az égről, hogy megtáncoltathasd szima­toló, nedves orrocskádon. Az­tán — ki tudja, milyen megfon­tolásból, talán csak szeszélyből — kitagadott a gazdád. Kóbor kutya lettél. Két helységnévtáb­la között, erdőben, bozótban kellett élned. De te, kicsi, ele­ven, boldog szőrgombolyag, kitaszítottan is világgá tudtad Kutyavilág % vakkantani, hogy gyönyörű a tavasz. Vágyak, örömök, nagy és nemes érzések vibráltak a bőröd alatt. Bíztál az emberben. Bár megtagadott, te mégis hű­séges voltál hozzá. Kökény bokor tépázta, fénye- vesztett, szálkás, seszínű bun­dád, amelybe apró bogáncsku- tyus-rokonok kapaszkodnak, mutatja, hogy ne ed soha nem volt kutya-kutyai/őröd, nemes­ségedet, fajtatisziaságodat iga­zoló pedigréd. Ha örténesen egy kutyaszerető na: kutya kutyá­jaként Japánban agy Anteriká-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom