Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-14 / 62. szám
2 Kelet-Magyaro.rszág 1991. március 14. Erdély A VICO FILMJEI AZ ÖN KEDVENC FILMJEI! A NYÍREGYHÁZI ÁFÉSZ VICO-FILMKÖLCSÖNZŐJÉNEK ÚJ SZOLGÁLTATÁSA: TAGSÁGI IGAZOLVÁNY ÁRA FÉL ÉVRE CSAK 300 Ft! kedvezményes kölcsönzésre jogosít! Egy film díja: 100 Ft/nap Több film díja: 80 Ff/nap KÖZEL 150 FÉLE SZINKRONIZÁLT VICO-FILMBŐL VÁLASZTHAT Címünk: Nyíregyházi ÁFÉSZ 136. sz. Könyvesbolt Nyíregyháza, Zrínyi I. u. 8—10. (a HERBÁRIA- szaküzlet mellett) Telefon: 10-779 (993) LÉTA LÉTALAPJA Félelem és bizakodás elesettek és az eltűntek emlékére. A múlt tisztelete mellett a ma élők komfortosabb életköriilményeinek megteremtésén fáradoznak. Felsorolni is hosszú, mi mindent terveznek a közeljövőben. A településfejlesztés, a környezetvédelem, a lakásgazdálkodás, a vízrendezés, a csapadékelvezetés, a csatornázás, a közterület-fenntartás, a helyi közutak karbantartása, a tűzvédelem, az oktatás, az egészségügyi és a szociális ellátás, a közművelődés, a sport és a köztemetők fenntartása ad munkát a testületnek. A szolgáltatások színvonalát újabb iparengedélyek kiadásával és szolgáltatóház létrehozásával oldják meg. A jobb kereskedelmi ellátás érdekében sütöde épül és nyitnak egy élelmiszerboltot is. A napokban már gyógynövény-szak- üzlet várja a vásárlókat. Kislétcm nem terveznek helyi adót kivetni — ígérte a polgármester. Ha a támogatások és a bevételek lehetővé teszik, jövőre sem adóztatják a helybelieket, végszükség esetén is csak minimális adót rónak ki. Pár hónap múlva új külsővel várja a látogatókat Kisléta. Két tanteremmel bővítik az iskolát, a helybeli vállalkozók hozzájárulnak a beruházáshoz. Felújítják a művelődési házat, új utcát nyitnak a Hajnal utca és a Piac tér között. Az esztétikus falukülső érdekében nem riadnak vissza a bírságolástól sem. A szemetelőket és a környezet károsítóit 10 ezer forint bírsággal sújtják. A pápalátogatás Kisléta életét is befolyásolja. A crossbar-telefon összeköti a világgal a világvégi települést. Tatarozzák a református templomot, aszfalttal bontják a Máriapócs központjáig vezető utat. Noha a fejlesztéseknek előre örülnek a falubeliek, többen szóvá tették: igen alacsony bért fizet a termelőszövetkezet, de a dolgozók még így is rettegnek, nehogy elveszítsék ezt az állást. Volt, aki szorgalmazta: Kisléta váljon ki a közös tsz-ből. Az önkormányzattal történt megbeszélés után azon- ban úgy döntöttek: a kiválás most nem időszerű. Iád és a szőlőmetszés! Bolond volnék átköltözni, éppen most, amikor végre tisztességgel és legjobb lelkiismeretünk szerint szolgálhatjuk kicsi népünket, amikor egy-egy bátorító, tényfeltáró cikkem után még az öregasszonyok is megölelnek az utcán, amikor visszakapjuk földeinket, ami nemzetiségi létünk, jövőnk egyik nagy reménysége! De, hogy lehet abban a csontig hatoló félelemben élni?! —jön a válasz. Aztán példákat említenek: az ellenzéki lap szerkesztőjét, éppen az én városomban, baltával aprították fel! — ugyan, csak éppen meglegyintették! De az sem mellékes hol és mikor, mert a kocsma előtt, késő este, záráskor. — Ám azt a papot csakugyan lelökték a toronyházból! — A lelökésre nincs semmi bizonyíték; a család és a rokonság inkább a baleset mellett szól, az orvos meg némi tudatzavarról... Ellenben azt már az egész világ tudja, hogy a marosvásárhelyi magyarok sötétedés után csoportosan se mernek az utcára menni?! És az is igaz, hogy Tőkés Lászlót és Sütő Andrást mégis bíróság elé állítják hazaárulásért és a románság ellen való izgatásért! Meg az is, hogy a Székhelyföldre tízezrével telepítik be a besszarábiai románokat! Meg Nagyváradon és Aradon... Persze, mint a napi hírekből kiderül, vannak igazi balhék is, botos vagy késes bosszúk, leszámolások, de azért nem félünk annyira, hogy most már az utcán se merünk járni! (De hát itt is van éppen elég szorongás és félelem az emberekben, ha más természetű is!) Ami még ennél is fontosabb: nem félünk annyira, hogy ne merjük megírni vagy akár világgá kiáltani sérelmeinket, miként ezt az RMDSZ-képviselők meg is teszik a parlamentben, szenátusban vagy éppen az Európa Tanács előtt. Nem félünk annyira, hogy félelmünkről ennyi túlzással és túlfűtöttséggel kéne beszélni ideát, mert ez a túlfűtöttség immár önmagunkra nézve is ártalmas, mivel a közeledés, a közös gondok rendezésének gátjává válik. Szólni kell erről már azért is, mert — jelek szerint — az áttelepültek egy részének érdeke a dolgok felnagyítása, érzelmi alapon való megközelítése. Egyszerűen azért, mert a félelem örökös hang- súlyozásával jobban el tudják adni magukat itten, s könnyebben elhiszik nekik, hogy „elűzték őket”. Sokkal nehezebb bevallani, hogy lényegében gazdasági okok miatt jöttek át. Sike Lajos a Romániai Magyar Szó munkatársa SZÉPEN RENDBEN TARTOTT polgári ház Nyírlugoson. A falán a község neves szülöttének Kossutány Tamás agrárkémikusnak emléktáblája. Elek Emil felvétele A hazai teendők miatt csak ritkán van alkalmam átjönni, két- három napos itt-tartózkodás meg igazi esemény számomra. Általa, ban nem keresem az áttelepült barátokkal és ismerősökkel való találkozást, nehogy azt gondolják: a szülőföld hűtlen elhagyását akarom tőlük számonkér- ni, netán anyagi segítségre vagy talán „jövőmet megalapozandó”, némi összeköttetésre lenne szükségem. Hát nincs szükségem, se erre, se arra! Az anyagiakkal elboldogulunk valahogy, tudva: nem most kell padlófűtéses családi házat építeni vagy a nyaralót manzárdszobákkal bővíteni. Toldjuk-fold- juk régi házainkat, javítgatjuk az öreg présház fedelét, azzal a reménnyel, hogy jönnek még jobb idők is. Átköltözni meg eszünkbe sincs, már a fordulat előtt eldöntöttük: nekünk ott a helyünk! Mondom: nem keresem az ilyen vagy olyan okkal, magyarázattal áttelepült ismerőseimet! Ám úgy látszik, három nap sok ahhoz, hogy a véletlen ne hozna össze néhá- nyukkal. Ami leginkább meglepett: többségük első szava nem az örömé volt, hogy találkoztunk, hanem az aggódásé! Ami bizonyos mértékben igazolt, de nem annyira, mint ők megjelenítik. „Hát te még élsz öregem, téged még nem ütöttek le?”. Kétkedve hallgatják válaszaimat: ugyan, minek ütöttek volna ie! Kinek kell az én vékony fülem! S bizony három nap elég a jóból, sietek haza, mert vár a lap, a csaMegvétózta a közös tulajdon szétosztását felvázoló tervezetet a vagyonmegosztó bizottság Kislétán. Minderről a közelmúltban megtartott falugyűlésen tájékoztatták a lakosságot. A máriapó- csiakkal létesített közös tanács ugyanis a fejlesztések zömét a székhelyközségre fordította, ezért a felvett és „elgazdálkodott” hitelek Létát érintő hányadát nem vállalták át. Mindezzel elérték: tiszta lappal indíthatta az idei évet Kisléta. S hogy mennyire szükség volt a kapcsolatok megszakítására, bi-, zonyítja: a napközis konyha műszaki állapota nem felel meg a követelményeknek, az ételek meny- nyisége és minősége, elkészítésük gazdaságossága is kívánnivalót hagy maga után. Ezért az étkeztetés gondját a helyi egészségügyi gyermekotthon vállalta magára. Ijzzel még kbíántsincs vége a rossz híreknek. A református iskola két tantermét, lezárták, mert a q c szel ti .is „.. tetőszerkezet életveszélyesen megrongálódott. Kicserélik. A szociális bizottság véleménye alapján a testület elfogadta, más esetekben módosította a segélyek összegét. A rászorulók részére kiosztható pénz 400 ezer forinttal lett kevesebb. A helyi önkormányzat első alkalommal hívta falugyűlésre Kisléta népét. Ünnepélyessé tették a rendezvényt a helyi általános iskolások műsorával. Pénzes Sándor polgármester adott számot a megalakulás óta végzett mukáról és szólt a sürgető feladatokról. A közszolgálati munkát azzal kezdték, hogy emlékművet avattak a második világháborúban Claydermannvarázs Iskola — cégér nélkül De ki is Clay- dermann? Bár kazettáival és lemezeivel sok rajongója dicsekedhet, mégis viszonylag keveset tudnák a sármos', rendkívül kellemes megjelenésű zongoristáról. ’ É ■ ' :j : Richard Qláydermann 1953-ban született Párizsban. Nem véletlen találkozása a zongorával, hiszen édesapja Philipe Pages zongoratanár. (A.Claydermann név. dédanyja családi neve.) Állítólag 6 éves korában könnyebben zongorázott kottából, mint ahogy franciául beszélt. 12 éves korában már a párizsi konzervatóriumban tanult, és 16 évesen megnyerte a zongoraverseny, első díját. .Ám az ígéretes komolyzenei zongorista karrierjével édesapja betegsége miatt felhagy, pénz kell keresnie. Nappal banktisztviselőként dolgozik, éjszakánként pedig kísérőzenész. Kiváló képességeivel már ekkor is kitűnik, és nem kisebb énekeseket kísér, mint például Johnny Holliday. Az igazi fordulat 1978- ban történt, amikor föíkérésre eljátszotta a Ballada For Adelin című lágy balladát, ami azóta igazi világsiker lett. örökzöld sláger, és amely- nek felvétele több mint 22 millió példányban kelt el, s bizonyára sok szabolcsi zenekedvelő gyűjtemé- nyében is megtalálható. A kék szemű, szőke hajú zenész számára ezután fényes karrier kezdődött. Sikeres koncerteken lép fel a világ számos országában, olyan helyeken, mint például a londoni Royal Albert Hall, a bécsi operaház, a koppenhágai Tivoli Színház, a New- Yorki Carnegie Hall vagy például a tokiói Korakuen Baseball stadion, ahol 40 ezren hallgatják. A „Clay- dermann-varázs” elbűvüli a köny- nyűzenét hallgatók táborát, lemezei több mint 60 millió példányban keltek el, így joggal nevezhetjük nemzetközi szupersztárnak. Bárhova megy, mindenütt sikere van, Kínában a koncertjét például a televízió élőben közvetítette, amelyet körülbelül 800 millióan hallgattak meg. Afféle utazó művész, évente állítólag 200 fellépést is vállal, hogy kielégítse azok kíváncsiságát, akik látni szeretnék, hogyan játszik. Magyarországon nem először jár, Budapesten két koncertet is adott húszezer néző előtt. Tudomásunk szerint a fővároson kívül más magyar városban még nem lépett fel, Nyíregyháza lesz az első. Azt mondják róla „ő az az ember, aki Beethoven óta a legtöbbet tette a zongora népszerűsítéséért.” Hogy megyénkben is? Majd meglátjuk. (bodnár) Néhány éve még Nyíregyháza egyik legközismertebb intézménye volt az 5. Számú Általános Iskola, egy idő óta azonban keveset hallani róla, s nem tudni biztosan: ez a botránymentesség nyugalmát jelzi vagy a nem eléggé inten7.ív „hírverést”, odafigyelést. Takács Ferenc igazgató úr maga is terhesnek érzi már a nagy hallgatást, hiszen — mint elmondotta —, ha szenzációkkal nem is, érdeklődésre számot tartható információkkal ő is tud szolgálni. — Igen sok területen vállalt az iskola kezdeményező szerepet az utóbbi néhány évben. Az elsők között kapcsolódtak be a családi életre nevelés kísérletébe, ugyanez mondható el a felsőtagozatos, speciális matematikaoktatás bevezetéséről is. Úttörők voltak a számítás- technika általános iskolai oktatásában, részt vállaltak az ötnapos óraterv kipróbálásában, iskolapszicho- lógust alkalmaztak, hogy csak néhányat említsünk törekvéseikből. — A tantestület és az iskolavezetés aktivitása ellenére — folytatta az igazgató — úgy érzékeltem: valami, valahol „megrekedt”. Kevesebben akartak hozzánk beiratkozni, mint régebben, s még a körzetünk gyerekei is másfelé pályáztak. Kerestem az okokat, s azt hiszem, egyet sikerült „bemérni”: lemaradtunk a második idegen nyelv oktatása terén, pontosabban: nem léptünk időben. Igaz, negyedik éve már angol tagozatos ósztályaink is vannak, s bővült a nyelvválaszték, de ez még nem ment át a köztudatba kellőképpen. A jövőről szólva, figyelemre méltó az igazgató óvatossága, már ami a mindenáron „innoválódást” illeti. — Nem akarjuk megélni a pedagógiai vállalkozások gyakran ta-. pasztaiható csődjét, csínján bánunk a kísérletezgetéssel — fogalmazta meg álláspontját. Persze, ez nem azt jelenti, hogy bizonyos dolgokban nem akarunk változtatni! Visszaállítjuk pl. az osztály-tanterem rendszert, kialakítjuk az ún. fejlesztő osztályokat, új, idegen nyelvi óratervet és programot vezetünk be (már az első osztálytól). (kállai) A borsos belépti árak ellenére elővételben minden jegy elkelt Richard Claydermann- nak a bujtosi csarnokban megrendezendő március 30-i koncertjére. Úgy látszik, megyénkben is sok rajongója van a világhírű zongoraművésznek, sokan kedvelik sajátos, romantikus hangú zongorajátékát. Komfortosabb körülmények Bővült a nyelvválaszték A kék szemű zongorista Vállalkozók ajánlata A kiválás nem időszerű Múlt és jövendő
