Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-09 / 34. szám

1991. február 9. HÉTVÉGI MELLÉKLETE ^ 5 Medgyesi Józseffel, a megyei közgyűlés elnökével Az önkormányzat jövőjéről Bár csak egy hónapja választották Medgyesi Józsefet a megyei közgyűlés elnökévé, neve aligha cseng ismeretlenül Szabolcs-Szatmár-Bereg lakói előtt. Sokan ismerték a megyei ta­nács vb. tervosztálya, majd később a közgazdasági főosztály vezetőjeként. Most mégis egy alaposabb bemutatkozásra kértük. — Csengerben születtem 1937-ben. Apám kereskedőember volt, akit korán elvesztettem, a Szamosba fulladt, amikor 9 éves voltam. Ettől kezdve anyám egyedül nevelt bennünket. Addig a három gyerek miatt a háztartásban dolgozott, apám halála után ő folytatta a kereskedést 1950-ig. Ekkor az egyik vasüzletünket felgyújtották, a másikat elvették. Csengerben jártam általános iskolába, onnan a Debreceni Református Gimnáziumba kerültem, ahol kitűnő és jeles eredménnyel végeztem. Dolgoztam nagykereskedelmi vállalatnál, a katonaidő letöltése után voltam segédmunkás a VAGEP tmk-s kőművesei mellett, majd a KSH megyei igazgatóságán töltöttem öt évet. Ekkor kezdtem el a közgazdasági egyetemet, amit 1965-ben fejeztem be. Közben 1960-ban megnő­sültem. Feleségem tanítónő, most egy infarktus után munkaképtelenné vált. Három fiam közül egyik Pesten elektromérnök, a másik a nyíregyházi szabadidőközpontban technikus, a kicsi tízéves, most lesz a nyolcosztályos Kossuth Gimnázium tanulója. Visszatérve a pályámra, a KSH-ból a megyei tanács munkaügyi osztályára kerültem, ahol végigjártam a szamárlétra majd’ minden fokát, utána a pénzügyi osztályra helyeztek osztály­vezető-helyettesnek. 1980-ban a megyei tanács kinevezett a tervosztály vezetőjének, az 1989- es átszervezéskor pedig a közgazdasági főosztályvezetői állást nyertem el pályázat útján. 0 Egy hónapja választották meg a megyei köz­gyűlés elnökévé. Át tudta-e tekinteni ennyi idő alatt, mi lesz a megyei önkormányzat fel­adata? — Azt vártuk, hogy 1990. novemberben már fel­áll a megyei önkormányzat, ehhez képest csak ja­nuár 4-én jött létre. A feladatot, a hatáskört meg­szabó rendelkezések azonban ma is a parlament előtt vannak, ma is csak vita tárgyai. • Gondolom, ez nem azt jelenti, hogy nyugod­tan ülnek és várják a rendelet megjelenését... — Egyáltalán nem azt jelenti, ugyanis a jelenleg érvényben lévő rendeletek — az önkormányzati törvény, az átmeneti időszakot szabályozó rendel­kezések — alapján próbáljuk a feladatokat megha­tározni. Roppant nehéz szervezetet felállítani, az önkormányzat működéséhez szükséges bizottsá­gokat létrehozni, amikor nem tisztázottak még a hatáskörök sem. Egy biztos: a megyei önkor­mányzatnak semmilyen hatósági jogosítványa nincs, tehát ugyanolyan önkormányzat, mint bár­mely más települési önkormányzat, azzal a különb­séggel, hogy nem egy településen fejti ki tevékeny­ségét, hanem térségi feladatok ellátására hivatott. • Milyenek ezek a térségi feladatok? — Az egészségügyben például a kórházi beteg- ellátás, a szociális otthonok, a különböző egész­ségügyi gyermekotthonok működtetése vagy a kul­túra területén a középfokú oktatás. Itt annyi kivétel van, hogy Nyíregyháza, mint megyei jogú város, ugyanolyan jogosítványokkal rendelkezik, akár a megyei önkormányzat,, ezért az itt működő kö­zépiskolák kivételek. Éppen most tárgyaltunk a nyíregyházi intézmények hovatartozásáról, és pró­báljuk az átmeneti időszak gondjait megoldani, az ebben való részvételt meghatározni. Az a törekvé­sünk, ahol csak lehetséges, tisztán határoljuk el a feladatokat, hogy egyértelműek legyenek a város, illetve a megye tennivalói. 0 Bár a kérdés megelőzi a döntést, mégis ide kívánkozik: ha a város lesz az intézmények gazdája, felvesznek-e majd mondjuk egy záhonyi diákot az itteni középiskolába? — Ezt megállapodásban rögzítjük, ugyanis amennyiben a város vagy akármelyik település tér­ségi feladatot lát el, akkor bizonyos garanciákat kell megfogalmazni ebben a megállapodásban, hogy semmilyen diszkrimináció ne fordulhasson elő a beiskolázásnál. 0 Ön eddigi beosztásai révén részt vett olyan nagy, a megyét átfogó programok kidolgozá­sában, mint a hátrányos helyzetű, az elmara­dott térségek felzárkóztatása vagy akár a közép- és hosszú távú tervek kidolgozása. Maradtak-e ezekből mostanra feladatok, illet­ve annak tekintik-e továbbra is, vagy gyorsan el kell felejteni őket? — Tulajdonképpen két fő részre osztanám az egész megyei önkormányzat feladatát. Az egyik a megyei intézményrendszer működtetése, fenntar­tása, szakmai irányítása, a másik pedig egy sza­badon választott körbe tartozó szolgáltatási tevé­kenység. Fel kell vállalni különböző szakmai ta­nácsadásokat, mert nem tudom elképzelni például, hogy minden önkormányzat jogászt tart el azért, hogy ha államigazgatási ügyben bírósági eljárás lesz, legyen aki képviselje. Tervezzük a jogi iroda átszervezését, hogy ha a helyi önkormányzatok­nak igényük lesz rá, akkor közös fenntartásban működtetjük. Ugyancsak nélkülözhetetlen, hogy az önkormányzatok megfelelően alkalmazzák a szá­mítástechnikát, ám az ehhez szükséges szakem­bereket egyenként viszont nem tarthatják el. Gond, hogy nem ismerjük ma még: milyen igényei lesz­nek az önkormányzatoknak. — Mindezek mellett fel kell vállalnunk bizonyos regionális feladatok — például a távbeszélő-háló­zat, a közúthálózat, a vasúthálózat mint legfonto­sabb infrastrukturális létesítmények — térségi megvalósításának, fejlesztésének ügyét. A napok­ban Siklós Csaba közlekedési és hírközlési mi­niszterrel áttekintettük nagy vonalakban ezeket az ügyeket és a legfontosabb feladatokat, és igyekez­tünk megismerni a minisztérium elképzeléseit, koncepcióit, a megyére vonatkozó terveit. Mi is elmondtuk, hogy szerintünk sürgősen foglalkozni kell a nyíregyházi vasúti pályaudvar problémájának megoldásával, vagy a pápalátogatással összefüg­gő közúti, vasúti, távközlési fejlesztéssel. De nem hagytuk ki Fehérgyarmat és Kisvárda térségét, ahol gócközpontokat kell kiépíteni ahhoz, hogy a távközlés fejlesztését gyorsított ütemben tudjuk megvalósítani. Természetesen Nyíregyháza sem maradhat ki, mert az itteni fejlesztések nélkül a többi fejlesztés lehetőségét is elvágjuk. •0 0 Azok a szolgáltatások, amelyekről az előbb beszélt, esetlegesek, hiszen vagy megrende­lik az önkormányzatok vagy nem. Ha mond­juk nem rendelik, akkor ez a megye 227-felé hullásához vezethet, vagy azt jelenti, hogy el- lényegtelenedik a megye, mint közigazgatási egység? — Én tulajdonképpen annyit tehetek, hogy a közgyűléstől felhatalmazást kérek a szolgáltatások megszervezésére. Ezek a szolgáltatások csak ön­fenntartó módon működhetnek. Első látásra ellen­állás mutatkozik, mert egyes önkormányzatok nem akarnak megyei szervezeteket létrehozni. Mi azon­ban nem megyei szervezeteket akarunk, hanem társulást, szolgáltató irodát. A forma tehát szaba­don választható, a szándék segítő. Ha valaki a felé kinyújtott kezet nem fogadja et, azt erőszakolni nem lehet. 0 Ismert-e már, hogy mennyi pénze lesz a me­gyei önkormányzatnak? — A megyei önkormányzat, sajnos, önhibáján kívül, pénzügyi, finanszírozási gondokkal fog küz­deni. A korábbi 600 millióval szemben most 50 millió forintja van a megyének. A folyamatban lévő beruházások befejezésére 242 millió áll rendelke­zésre. Amennyiben ebből a helyi önkormányzatok­nál folyó beruházásokat is támogatni kell, akkor ez az összeg felét sem teszi ki annak, mint amennyi az igény volna. Vannak rendezett területek. Ilyenek az egészségügy területén a címzett beruházások, a mátészalkai és a nyíregyházi kórház beruházá­sa. Azoknál ai önkormányzatoknál, ahol a folya­matban lévő beruházáshoz még nagy összeg kell, óriási problémák lesznek. 0 Miiyen lesz a viszony a köztársasági megbí­zotti hivatal és a megyei önkormányzat között? — A megválasztásom utáni napon dr. Virágh Pál köztársasági megbízott úr megkeresett, s tisztáz­tuk a két intézmény elhelyezését, tárgyaltunk a létszám alakulásáról. Gondolom, ezek segítenek bennünket abban, hogy a volt megyei tanácsi dol­gozók egy részét átirányítsuk ehhez az intézmény­hez. Itt felsőfokú képzettségű szakemberekről van szó, akiket kár lenne elveszíteni. • Kialakult-e már a megyei önkormányzat hiva­tali apparátusa? — Most körvonalazódik, de az eddigi elképzelés szerint két részből állna ez az apparátus. Egyik a feladatkörhöz igazodó szakapparátus, a másik ré­sze pedig a magukat eltartó szolgáltató egységek apprátusa. A hivatali apparátus az intézményfi­nanszírozás, az intézményirányítás, ellenőrzés fel­adatát látná el és sok más funkciót is vállalniuk kell, amit a jogszabályok előírnak. Ez körülbelül 45 főt jelent a jelenlegi 240-nel szemben. 0 Tudják-e már az emberek, kik maradnak, kik nem, kiknek kell munkahely után nézni, mert a bizonytalanság még a nemnél is rosszabb állapot. — Napokon belül meg fogják tudni. Lehet, hogy mire ez az interjú megjelenik, már mindenki tudja, hogy az önkormányzat apparátusában kikre szá­mítunk. Februárban, márciusban fel kell állni a mi­nisztériumok által szervezett dekortcentárlt szerve­zeteknek is, s akikre az önkormányzat nem tart igényt, ezeknél a szervezeteknél munkalehetősé­get találnak. Tulajdonképpen ez is most van az országgyűlés előtt, s ahogy jóváhagyják, úgy fog­nak ezek a szervezetek kialakulni. • Milyennek képzeli el a kapcsolatát a sajtóval? — Korrektnek. Ma rengeteg információhiány van, talán ezért tűnik úgy, hogy a sajtival és. a rádióval ma többet foglalkozom, mint amennyit kel­lene. Azért teszem ezt, és szeretném a továbbiak­ban is így tenni, hogy mindenki tudja: mi itt semmi titkos dologgal nem foglalkozunk, mindent nyitottá kívánunk tenni. Azt szeretnénk, hogy az emberek idejében értesüljenek róla, s ha úgy látják, hogy valami nem a lakosság érdekeit szolgálja — mert ez minden rossz szándék nélkül is előfordulhat —, akkor tudjanak reagálni. Van ugyanis egy felfoko­zott várakozás a megyei önkormányzattal szem­ben, ami abból adódik, hogy az emberek döntő többsége nem ismeri mozgásterünket. Pénzügyi kondíciónkat sokszor a volt megyei tanácséval hasonlítják össze. — Ma egy teljesen szétparcellázott forrással rendelkezik minden önkormányzat, és ezért fontos, hogy az önkormányzatok bizonyos feladatokat együttesen oldjanak meg, anélkül nagyon sok fel­adat megoldása lehetetlenné válik. Es a korábbi szisztéma szerint ezért kit fognak felelősnek tarta­ni? A megyei önkormányzatot, holott a megyei önkormányzat nem rendelkezik ilyen jellegű fórrá- I sokkal. • Végezetül egy személyesebb jellegű kérdést tennék fel: az ön megválasztása, bárhogy is nézzük, nem volt egy sétagalopp, a hatodik fordulóban dőlt el, hogy Ön az elnök. Nem érezheti tehát magát úgy, mintha az első for­dulóban, 90 százalékos igennel a háta mögött ülhetett volna az elnöki székbe. Nem zavar- ja-e majd a munkájában, hogy sokan nem Önt akarták? — A demokráciában hozzá kell ahhoz szokni, hogy a választással betöltött munkakörökhöz harc árán lehet hozzájutni. Itt jelölés alapján történt a választás, s ez 70 százalékos igent hozott nekem, még ha az a hatodik fordulóban alakult ki, akkor is. Én tisztában vagyok azzal, hogy milyen tényezők motiválhatták az emberek gondoldását. Jó ideig nem tudtam, hogy én is a jelöltek között vagyok. Csak mikor tudomásomra jutott, azután mehettem volna megkeresni a közgyűlési tagokat, vagy olyan embereket, akik beleszólhatnak külön- ; böző területek elképzeléseibe. Amikor tudomást szereztem a jelölésemről, úgy tartottam tisztessé- | gesnek, hogy nem megyek sehová. Ha az eddigi munkám — amit 26 évig végeztem ebben a me­gyében — nem elégséges ahhoz, hogy megfelelő módon ismerjenek a településeken, akkor nekem nem szabad ezt a munkakört elvállalni. Egyéb té­nyezőkkel én nem foglalkozom, nem akarok azon studírozni, ki miért nem akart, inkább azzal törő- ‘ döm: minél előbb kiderüljön, hogy a bizalomnak megfelelek. Azt szeretném, ha szemtől-szembe mondaná­nak véleményt munkámról és rólam is. Ezt azért mondom, mert találkoztam olyan emberrel a me­gyei közgyűlésen, aki nagyon kemény véleménye­ket mondott rólam, és amikor az ajtónál magam elé engedtem és bemutatkoztunk egymásnak, akkor mondta meg: nem is tudta, hogy én vagyok Med­gyesi József. • Kíván-e e helyről valamit üzenni a megye la­kosságának? — Azt kérem a megye lakosságától és a telepü­lések önkormányzatától, hogy csodákat ne várja­nak. Egy kis türelmet kérek, hogy rendezzük a sorokat és amit reálisan, tisztességesen meg lehet oldani ebben a megyében, minden erővel erre fo­gunk törekedni munkatársaimmal, a megyei köz­gyűlés tagjaival együtt. • Köszönöm a válaszait. végérvényesen elveszett egy illúzió, amiről úgy gondoltuk, életünk végéig védelmez és óv bennünket. A munkahelyek stabilitásáról, az egyén munkahelyi biztonságáról beszél­gettünk néhányan, hisz ismerősi körökben egyre többen vannak olyanok, akik állás nél- j kül maradtak, vagy éppen ezután várják, köznyelvi szóhasználattal élve, hogy lapátra tegyék őket... Hová lett az a biztonság, ami korábban j megvolt ? — kérdezik többen. S erről eszem­be jut egykori főszerkesztőnk humorosnak szánt mondása, aki emígy biztatott egy kéz- | dő gyakornokot: „Mire kiderül rólad, hogy : nem erre a pályára való vagy, már el is érted a nyugdíjaskort.’’ Valóban ez lenne a köve­tendő, a visszasírt biztonság? Maradjon min- ' denütt mindenki örök időkig a helyén, akár ; érti a dolgát, akár nem, akár szükség van 'í annyi és olyan képzettségű dolgozóra, akár I nem...? Sorolhatnánk a kérdéseket, amelyekre a jelen ad egyre fájdalmasabb feleletet. Ezért érezhető, hogy a legtöbb munkahelyen a le- :: vegőben van egyfajta nyugtalanság, amely abból fakad, hogy sokan — köztük a jót dol­gozók — nem érzik biztonságban magukat. Úgy vélik, olykor a tűrhetetlenségig nőtt a 1 kiszolgáltatottságuk. „Ha csak egy kicsit is kinyitom a szám az igazam vagy a mások igaza mellett, soha nem tudhatom, mikor ke- ; rülök a létszámfölöttiek sorába. Ezért inkább hallgatok" — vélekedett egyik ismerősöm, és friss példák sokaságát említette e nem ép- pen etikus és hősies magatartása indoklásá- ?; ra. Tanácstalanul hallgattam a különböző tör- I téneteket elbocsátott emberekről, akik inuk- | szakadtáig dolgoztak, szombati, vasárnapi I műszakra is első szóra bementek a munka- í helyükre, olykor külön fizetség nélkül is. Mégis akad közöttük olyan, akinek nem tet­szett a fizimiskája, és a közvetlen főnöke ad­dig piszkálta, amíg be nem adta a felmondá­sát. Földindulásnak vagyunk hát a tanúi, részt­vevői, szenvedő alanyai? Az ember jogbiz­tonsága a munkahelyén, ha munkájára szük­ség van, és azt tisztességgel el is végzi, úgy tűnik, ugyancsak féloldalas. Létezik és ér­vényben van a munkavállalói jogokat és kö­telességeket törvénybe foglaló munkatör­vénykönyv, bár sok változáson ment keresz­tül az évek során, de úgy tűnik, nem minde­nütt veszik komolyan az abban rögzített jogi garanciákat. Zavartságában a dolgozó fűhöz- fához megy, az önkormányzati hivataloktól a szerkesztőségekig, hogy igazát kiharcolja, de ebbe mind többen belefáradnak, és be­dobják a törölközőt. Mások a szakszervezet­ben reménykednek, vagy a munkaügyi bíró­ságokon kopogtatnak, ha méltánytalanság éri őket, de nagyon sokszor innen is dolgukvé- gezetlenül mennek haza. Szerintem a munkaadók és a munkaválla- lók közötti kapcsolatokban még az első lépé­seket is alig tette meg a sokat emlegetett rendszerváltás, amelynek egyik lényeges vonása éppen az lenne: jogbiztonságot nyújt a becsületesen dolgozó embernek, hogy senki ne önkényeskedhessen vele, ne legyen kiszolgáltatva mindenkori főnöke hangulatá­nak, kénye-kedvének, ne kelljen modern hű­béresként naponta körüludvarolni az „urat", akitől az állásának tartóssága, jövedelme, előremenetele, továbbtanulása függ. Persze erről könnyebb beszélni, írni — vethetné közbe az olvasó, teljes joggal, de ki tud-e állni mondjuk egy újság szerkesztősé­ge a méltatlanul meghurcolt, elbocsátott em­berekért? Meg kell mondanunk: van, amikor igen, van amikor — az ügyek bonyolultsága, kuszasága, olykor pedig a saját munkánk ter­hei vagy a dolgok könnyebbik oldalának ke­resése miatt — ez nem sikerül. Kirívó, ordító esetekben, amennyire a lehetőségeink enge­dik, igyekszünk nem igazságot tenni, inkább ábrázolni az ilyen és hasonló feszültségeket. De sajnos, továbbra is egyénileg kell végig­járni az utat, mert való igaz, mindenki mellé nem állíthatunk egy jogászt, újságírót, mint ahogyan az utcán és más helyeken sem áll­hat mindig mellettünk egy rendőr, hogy meg­védjen az esetleges támadótól. Egyben bíz­hatunk: talán mielőbb elkészül a jogvédő háló is, a szociális há­lóval együttesen, és a szakszerve­zeti szerepkör is lassan élni kezd, s az embernek lesz hová fordulni munkahelyi jog­orvoslatért, ha a helyzet úgy hoz­za. De ez is csak küzdés árán való­sítható meg, ami sajnos, sebeket fog ejteni... Balogh József Páll Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom