Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-09 / 34. szám

2 Kelet- Magyarország 1991. február 9. Fél lábbal a sírban Bár arcom a metsző szél kaszabolta vérvörösre, ám gyom­rom liftezése, tánca az, amely egész testemet rázza. Az Észa­ki temető kapujában állok, s oly sokakkal ellentétben én innen még akár vissza is fordulhatok. Inkább most tegyem meg, mint, ahogy már annyian, néhány órás, néhány napos munka után. Amikor el.jo az elég. A „nem bírom tovább”. Öltöző a ravatalozó hátsó fer- tájában. Ki glédában, ki a kubik- munkához készülve. Kemény föld nincs ____ — A vidéken temetők már elindultak, három halottat kell a kórházból elhozni. Az első teme­tés tizenegykor, umás, úgy egy körül hozzák a másikat Orosróí. Végül egy első osztályú három­kor az új részen. Az új rész. Messze, messze, valahol hátul. A ravatalozótól több mint egy kilométerre. A kistraktor pöfögése, s az utánfu­tón összecsörrenő lapátok, föld­vájó gépek zenéjé kíséri mene­tünk. Egy gödör két ember. Jóma­gam a ráadás. A fagy negyven­centis. Öles darabokban töri a földgép, s le-lefordul a lapátról, amikor letisztázzuk. — Cefet kemény lesz, mire kiássuk! — mozgatom meg szám a beszéddel, nehogy teljesen el­merevedjen. — Kemény föld nincs, csak puha sírásó! — okít Sanyi bá. Kortalan. Csak a munkára összpontosít. A kórházban volt beteghordó. „Tudja, amikor a mázsán felüli tehetetleneket egyedül tettem fel a műtőasztal­ra!” Míg rám egy lapát mélység- nyi föld jut, ő kihány hárommal. Kezembe kapom a gépet. Ne­sze, újonc, szokjad csak. Három perc után szégyenkezve adom vissza, mert csuklóm, karom, hátam, mellem görcsbe rázta. Egy óra telt el, s még nem halad­tunk csak egy fél métert. — Mennyi kell? — nyögöm átfagyva. — Ha magát ellepi, jó lesz! Nesze neked két méter! A gödörben jó. Nem ér a szél. Hála a Magasságosnak, hogy legalább nem esik semmi. Mert ennek a gödörnek akkor is kész kell lenni, ha... A lapátnyi föld, amelyet a majd kétméteres ma­gasságba felzúdítottam, úgy ahogy van, a nyakamba zuhan. Nem mindegy? A fáradtságtól úgyis alig élek! Messze hangzó nyögéssel húzódszkodom fel a sírgödrön keresztbevetett ásón. „Isten veled” — Beletapos a lelkivilágom­ba! Összekaszabolja nekem az oldalát ! — hallom az öreg zoho- rálását. Azért is lemászik s addig lapítgatja az oldalát, míg sima nem lesz. — Nehogy megakadjon itt ne­künk, amikor eresztjük a kopor­sót! Majdnem dél mire felérünk. Mondják, fél tízre kész van más­kor. Az umás temetésre már csak a míves tartódobozka emlékez­tet. — Kap egy öltönynadrágot, sötét bélelt dzsekivel. Mint a többiek. A fehér kesztyűt ne fe­lejtse! Hozzátartozók kopognak be. Elkészült-e már a koszorú. Egy telefon, s pár perc múlva a kam­pósorra újabb szirmokba zárt „Isten veled” kerül. Az előkészítésért felelősek intenek. Menjek. Két koporsó. Nyitva. Az egyik kocsira kerül. Utolsó simí­tások. Félrehajtott lepel. A le- zippzározott fóliában elsárgult kezek, viaszmerevségű arc. Csu­kott szem, vadul kerekedő száj. Kesztyűs kézzel, a fólián keresz­tül megpróbálják bezárni. Nem sikerül. Az utolsó erőfeszítés az éltető levegőért örökre megma­rad. A ravatalozó is átváltozik. Temetésenként más és más a drapéria. Á három színű hasábo­kat csak forgatni kell. Kék, feke­te, vörös. Az utóbbi manapság már nem használatos. Két kan- deláber jár, ezen felül ki meny­nyiért fizet. Előírt részvét Vissza á hűtőbe. Ha valakit az ásás nem űzött még el, azt a ha­lál tömeges látványa riasztja messzire innen. Viaszbábok azokban a bizonyos tepsikben polcról polcra. Sorukra várva. Hogy kesztyűs kezek kiemeljék őket, fóliázzák, fa- vagy fémko­porsóba tegyék. Havi nyolc-, tíz­ezerért. Borravalós szakma? Ed­dig ennek semmi jele! Az öltözőben ülünk. A ravata­lozóból búcsúzó szavak szűrőd­nek át, mindig ugyanazok, el­vesznek az, unaloműző évődé- sünkben. Ámen. Felhangzik az ének. Egyszerre mozdulunk, lát­hatatlan kéz intésére. Nagyon lassan ereszkedik le­felé a koporsó. Ahogy eltűnik a sírgödör nyílásában, fájdalmas zokogás tör fel. S mi csak állunk, várjuk, hogy az első rögök kop- panása jelezze, hozzákezdhetünk a magunk feladatához. Először a porhanyósabbat hányjuk, nehogy a fagyos darabok messzehangzón dübörögjenek. Nekünk mindegy, hogy százak figyelik minden mozdulatunk, vagy csak két em­ber. Akiből egy — a hivatalból ott lévő — az első lapátoknál el­megy. Mindegy, hogy ki meny­nyit csúsztat be a felvezető, a sofőr, vagy akármelyikünk zse­bébe. Mindegy, hogy egy gyer­mek piciny testét, vagy egy tisz­tes kort megért emberét adjuk át az enyészetnek. Mindegy, ha halk zsoltárok búsongnak, vagy cigánynóták keseregnek. Mind­egy, hogy virág hull a koporsóra, vagy kispárna, ruhanemű, étel, ital, nehogy a megboldogult hi­ányt szenvedjen a másvilágon. Mindegy, ha csendes sóhaj bú­csúzik, vagy lelket rázó jajveszé­kelés. A miénk a gödör, a föld, a hant. Ugyanazt adjuk mindenki­nek. Egy lassan megülepedő do- bocskát, lassan elszáradó virá­gokkal, koszorúkkal, szétfoszló szalagüzenetekkel. S néhány másodpercig a részvét csendjét. Ahogy az elő van írva. Tapolcai Zoltán Távnllátó Unnilfplpfnn A Nyíregyházi Elex Eletrotechnikai Kft. japán és 1 avuiltuu ivajjuíciciuil. német híradástechnikai eszközökből kiállítást ren­dezett a nyíregyházi Kölyökvárban. Kiállították azt a kaputelefont is, amelyen látható a kapuban álló, bebocsátásra váró vendég. (H. P. felv.) Környezetvédő gyerekek. n“hástan& irányításával Fehérgyarmaton eredményesen dolgozik a Bajcsy- Zsilinszky úti iskolában a környezetvédő szakkör. A Mozart- évforduló alkalmából önköltséges kirándulást szerveztek a fővá­rosba. Mozart: Varázsfuvola című alkotásának megtekintésével zárult a program. Eltűnnek a nagy kanyarok Kiegyenesítik a 4-es utat • Átépül a Tisza-híd • Forgalombiztonság a pápalátogatásra A napokban jelent meg információ lapunkban arról, hogy 1990-ben 277 millió forintot költhetett csupán útépí­tésre és -felújításra a közúti igazgatóság. Ez az összeg olyan kevés volt, hogy ha így menne tovább, a közutak állapota rohamosan leromlana. Ezért kért az útalap terhére 483 millió forintot erre az évre a közúti igazgatóság, igaz ebből 150 millió világbanki hitel lenne. Az igazság az, hogy nem is olyan sok ez a pénz, ha azt néz­zük, mire elég: az áremelkedé­sek, az infláció miatt ugyanis alig lehet többet „kihozni” belő­le, mint a tavalyi összegből. Mi­lyen feladatok megoldására te­lik? Papp András igazgató el­mondta: be kívánják fejezni a kisvárdai felüljáró építését, melynek szerződéses teljesítési határideje 1991. május 31. Erre a munkára 12,2 millió forint for­dítható. Közös forrásból —- Útkorszerűsítésként kíván­juk megvalósítani a 36. számú főút tiszavasvári átkelési szaka­szának 22,8—23,9 kilométer­szelvények közötti részét — mondta az igazgató —, ami azt jelenti, hogy két forgalmi sáv mellett a leállósáv is megépül, a kerékpársávval, illetve úttal együtt. Szükségesnek tartom itt megemlíteni, hogy erre csak ak­kor kerülhet sor, ha a városi ön- kormányzat, illetve a közműtu- lajdonosok a költségek egy ré­szét magukra vállalják. —- Ugyancsak útkorszerűsítés­ként kívánjuk indítani a 4. számú főút 294,7—310,7 kilométer- szelvények közötti szakaszának megvalósítását, ez teljesen új nyomvonalat jelent Székely és Ajak között, s azt, hogy eltűnnek a nagy kanyarok. Itt legfőbb fel­adat a kisajátítás beindítása, ezért az idén valószínűleg kivite­lezésre nem is kerül sor. — A korszerűsítés fogalom­körébe tartozik Záhony város korábbi jogos igényének kielégí­tése, mely a vasútállomás előtti teret kötné össze az Autóker-te- lephellyel, illetve a 4. sz. főúttal. E korszerűsítés becsült költsége 28 millió forint, tekintettel arra, hogy a rendezési tervben foglal­tak alapján az 1,2 kilométer hosszú szakaszt városias jellegű­vé kell megtervezni. — Tovább kívánjuk folytatni a kisari Tisza-híd felújítását, va­lamint elkezdenénk és befejez­nénk a kocsordi Kraszna-híd fel­újítását is. A megye, de az igaz­gatóság érdeke is azt kívánja, hogy a vásárosnaményi Tisza- híd, valamint ártéri hídjainak te­herbírása megnövekedjék, ezért tervbe vettük a felszerkezet rész­beni átépítését, teherbírásának növelését. Kerékpárutak — Az elmúlt évben elmaradt Tiszavasvári, valamint a Nyír­egyháza—Oros közötti kerékpá­rút építését kívánjuk beindítani, ennek azonban feltétele, hogy a városi önkormányzatok 2-2 mil­lió forinttal járuljanak hozzá a létesítmény megvalósításához. Nyíregyházára ez úgy vonatko­zik, hogy itt csak az első ütemnél elegendő a 2 millió, a teljes megvalósításhoz mintegy 8-10 millió forinttal kellene hozzájá­rulni. A Nyíregyháza—Oros kö­zötti kerékpárút, mely a Család utcától a második orosi bejáró­ig terjedne, várhatóan 22—25 millió forint építési költséget emészt fel. — További feladat hárul az igazgatóságra a pápalátogatással összefüggően is. Ennek kereté­ben szükségesnek tartjuk Kisléta és Máriapócs közötti útszakasz teljes felújítását, és lesz olyan igazgatósági többletköltség is, amelyet csak központi forrásból lehet finanszírozni. Ide tartozik a forgalomtechnikai, valamint az üzemeltetési többletköltség, amely együttesen mintegy 9 mil­lió forintot jelent. Nem igazgató- sági kezelésben van a máriapócsi Bogáti utca, ezt azonban a helyi önkormányzat szeretné központi pénzből kiépíteni. Várható költ­sége 48 millió. Összességében a pápalátogatással kapcsolatban 88 millió forrásigénye van az igaz­gatóságnak. Világbanki hitel? Az idén még lehetőség van vi­lágbanki hitel igénybevételére. Az igazgatóság szeretné, hogy ebből a pénzügyi forrásból 18,4 kilométeren a burkolatot kiszéle­sítse és felújítsa. Itt elsősorban a múlt évben elkezdett 38. számú főút felújításáról van szó, de tervbe vették a 4. számú főút 271,0—272,0 kilométer-szelvé­nyek közötti szakaszának felújí­tását is, mely Nyíregyháza belte­rülete, továbbá a 36-os főút 25,2—37,0 kilométer-szelvé­nyek közötti szakaszának kiszé­lesítését és erősítését Tiszavas­vári és Nagycserkesz között. Külön meg kell említeni a megyét jelentősen érintő, de nem igazgatósági beruházásban ké­szítendő Kishódos—Kispalád, Kántorjánosi—Flóratanya, Kék­ese—Szabolcsveresmart, Nyír­szőlős—Kótaj, Levelek—Nyír- ibrony közötti bekötő utakat. Ezek új nyomvonalon épülnek meg, és a kivitelezésük túlnyo­mó részben már a múlt évben megkezdődött. Forgalomba he­lyezésük ez év végéig várható. (b. j.) Tacskó A fényes szőrű, kényes, me­leg szobához szokott tacskó a járdán megtorpant, s jobb első lábát a hóból tüntetőén felemelte. A gazdi, az idős asszony kedvesen kérdezte tőle: fázik a lábad (?), majd hozzátette: no gyere csak gyorsan. A kutyus sértődötten nézett utána, de mintegy fél perc múlva a lábait a hidegtől nem kímélve a nő után eredt. Mit is tehetett volna, hi­szen vagy a rövid hóban fu­tást, vagy a kóbor kutyák hosszú kínját és keserű kenye­rét választhatta. Döntése bölcsességében az asszony­nak sem volt kétsége. (csgy) A magyar nyelv hete Az Anyanyelvápolók Szövet­ségének és a TIT Anyanyelvi Szakosztályának tagjai február 11-én, hétfőn 15 órai kezdettel megbeszélést tartanak Nyíregy­házán, a TESZ Luther u. 6. sz. alatti székházában (a volt Haza­fias Népfront helyiségében). A megbeszélés tárgya: az idei ma­gyar nyelv hete. Vállalkozóknak az adóról Az egyszeres könyvvezetést alkalmazó vállalkozók, köznyel­ven naplófőkönyvet vezető adó­zók, közül többen is érdeklődtek az 1990. évi adóbevallások el­készítéséről. Az APEH megyei igazgatóságán megtudtuk: napló- főkönyvet azok a jogi személyi­séggel nem rendelkező gazdasá­gi társaságok (gmk, vgmk, betéti társaság, közkereseti társaság), a szakcsoportok, a felsőoktatási intézményekben működő iskolai szövetkezeti csoportok, a ma­gánszemélyek jogi személyiség­gel rendelkező munkaközössé­gei, valamint azok az egyéni vál­lalkozók és mezőgazdasági kis­termelést folytató magánszemé­lyek vezetnek, akik bejelentkez­tek a vállalkozási nyereségadó hatálya alá, és éves árbevételük nem haladja meg a 25 millió fo­rintot. E vállalkozói körnek 1991, február 28-ig kell benyújtania bevallását és az ahhoz tartozó vagyonkimutatást. Az APEH 41- es számú bevallásnyomtatványt és a vagyonkimutatást külön-kü- lön garnitúrában a nyomtatvány- boltban vásárolhatják meg. Szin­tén e nyomtatványboltban sze­rezhetik be az adatszolgáltatói kötelezettségük teljesítéséhez szükséges adatlapokat. A 29. sz. nyomtatványon a munkáltató ál­tal megállapított 1990. évi sze­mélyi jövedelemadó adatait kell közölni, míg a 30. sz. nyomtat­vány a magánszemélyek 1990. évi összevonandó jövedelmeinek feltüntetésére szolgál. Az adat­szolgáltatás határideje 1991. március 31. Az adatszolgáltató lapokat egy példányban kell be­nyújtani, melyekhez három pél­dányban adatkísérő lapot 3s mel­lékelni kell. Az egyéni vállalkozóknak jó tudni: a parlament az elmúlt év végén úgy módosította a vállal­kozási nyereségadóról szóló tör­vényt, hogy az többek között a törvény hatálya alá bejelentke­zett egyéni vállalkozóknak is 1991-től jelentős mértékű ked­vezményt biztosít. A törvény mó­dosítását tartalmazó Magyar Közlöny csak ez évben jelent meg, a kedvezményről így idő­ben nem értesülhettek az érintet­tek. Ezért ez évre 1991. február 28-ig még van lehetőség a nye­reségadó hatálya alá történő be­jelentkezésre az adóhatóságnál. Az OTP-társasházaknak és építőközösségeknek a fentiektől eltérően, 1991. április 20-ig kell benyújtaniuk bevallásukat, az APEH 41. számú nyomtatvá­nyon. A bevallások mellé va­gyonkimutatást e közösségeknek nem kell készíteniük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom