Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-07 / 32. szám
1991. február 7. Kelet-Magyarország 3 ÁLDOZAT: A GYERMEK FIGYELMÜNKET ÁREMELÉS, Öböl-válság, munka- nélküliség, OTP-kamatemelés, tejmizéria köti le. Eközben teljesen elfelejtkezünk arról, hogy gyermekek is vannak a világon, akik ízere tetet, törődést, gondoskodást igényelnek. De nincs időnk, energiáik, türelmünk, nem érünk rá velük foglalkozni, pedig váljak, vágynak rá. Felvillan előttem hatéves tó- nyom arca. Történt egy közös bevásárlás alkalmával, hogy azt mondtam neki: azon a késő délutánon (estén) — kivételesen — nem megyek már sehová, együa leszünk. „Apa! Hisz ez fantasztikus!” — kiáltott fel ragyogva. Ekkor gondolkoztam el én is: a mindennapos rohanás során milyen kevés időt töltünk el együtt, nyugodtan játszva-beszélgetve, mert sehová sem kell sietni És a gyerek váija az alkalmat, mert igényli az együttíétet. Mire szidtuk a gyéréi ke )ket?' — kérdezik oly sokan. Mire szüljek gyereket? — halljuk másoktól. Nem látunk mást, csak a hajszát, a rohanást, a másod-, harmad-, negyedáüásokat azért, hogy egyáltalán megélhessünk, fenntartsuk a keservesen, áldozatok árán megszerzett lakást, ellássuk eltartsuk a megszületett yelekeket. Néhol csak egyet kettőt, másutt többet. Nemcsak livat a gazdasági viszonyokká) nagy árazni azt. miért nincs, vagy miért kevés a gyerek a családban, de. igazság is. Gondoljunk csak bele! Hogyan, miképp kezd cseperedni a csecsemő, milyen körülmények között jár óvodába, iskolába? És még kritizálják ts: satnya nemzedék. NEM Ő TEHET A KÖRNYEZETSZENNYEZÉSRŐL ami ellen még védekezni sémi tud, miként szülei vagy nevelői sem. Csak fuldokolhat a kipuío- góbűzben. hullhat rá a savas eső, szenvedheti el környezete különféle ártalmait. A korszerű táplálkozás hiányáról nem is beszélve. Hiszen állhatnak hazánkban hús-, vaj- és sajthegyek, füröd- hetne bár tejben — ha mézben nem is —ő egyre kevésbé juthat hozzá. Drága. Reggel álmosan rohanhat óvodába. iskolába, gyakran reggeli nélkül, a gyermekétkeztetés normáit ismerve túl sok jóra ott sem számíthat. Nekem, laikusnak pedig oly egyszerűnek tűnik, a hús-, vaj- és sajthegyekből, a tejfolyamból igazán részesülhetnének! Még ha csak kampányjelleggel is. Ók, a jövő nemzedéke. Egye, ezt szoktuk mondani róluk?— Nem szeretném túldramatizál- rri a helyzetet, de meggyőződésem: a gyermekközpontúság már csak nagy szólam. (Vagy talán el is tűnt ez a kifejezés szótárunkból?) Mert mindenütt ott vannak, csak éppen a központban nem. Pedig valóban ők azok, akik néhány év. vagy egy-két évtized múltán a nemzet tartópillérei lesznek; ha ugyan segítünk nekik. Az ország felemelkedéséhez ugyanis egészségileg, fizikailag és szellemileg egyaránt Jía” felnőtté kell válniuk. Ha mi is úgy akarjuk, ha mi is előse- gürjiik-. SAJNOS, A SZÁNDÉKOT NEM NAGYON LÁTOM. A párt- és lobbyérdekek gyakori szópárbajaiban atig-alig hallok arról: vannak gyermekeink is, akikről gondoskodni kell. Szívesen hallgatnám a „vezérszónokok” ezzel kapcsolatos elképzeléseit!— Hiszen a gazdasági intézkedések sorozata — bár állítólag az ország előremozduiását célozza — éppen abba az irányba taszítja a családokat, hogy a megélhetésük érdekében mindennel foglalkozzanak. csak gyermekeikkel mem. A családi pótlékról is csak annyit: még az infláció mértékét sem követi. NEM TUDOM TEHÁT, mikor, hogyan, miből segítsük elő gyermekeink elvárt szellemi-testi fejlődését. Örömmel venném, ha lenne oly erő. mely irányt mutatna a társadalomnak, merre vannak a gyermekek, s ráirányítaná a figyelmet tettekkel is a „varázsszói” lényegére: gyermek- központúság. Kováfs Dénes Oksóruhavásárt rendezett a családsegítő központ NyíregyIII TOR IV ATFK TTlVf OTlVf N Á 7TT TIVf éPÜI Csengerben. A helyi költségvetési üzem dolgozói k Vzi\l LilVL/iVl^ VJliTli VrVzjftJlTl építenek egy kisszövetkezet által elképzelt egyedi arculatú iskolát. A több mint 1600 négyzetméter alapterületű tornacsarnok tetőszerkezetének összeszerelését és felállítását a Nyíregyházi Manzárt-2000 Kft. készíti. (Elek Emil felvétele) TISZABECSEN ÚJ VIRÁGOT SZAGOLNAK Szópárbaj után tettek Addig higgyenek nekem, míg háromszáz falubeli előtt mindenkinek a szemébe mondva válaszolok a felvetéseikre. Ha mindezt 10 ember előtt nem a főutcán, hanem egy klubszobában teszem meg, akkor már valóban bizalmatlanok lehetnek. így kezdte program beszédét Tiszabecs polgárai előtt Szántó István körzeti orvos, akit nagy többséggel választottak polgármesternek. A doktor (mindenki így hívja a nagyközségben) a foglalkoztatási gondok enyhítését, a közbiztonság javulását és az öregek gondozását tűzte ki elsődleges feladatául. Heves csörtével kezdődön az új polgármester első munkanapja, hiszen a volt tanácselnöktől csak a kulcsokat kapta meg, jó tanácsot, felvilágosítást az ügyekről, nem. Lezajlott egy rövid szóváltás is: a lakosság szakította magának ezt a világot, hát most szagolja is, vágta oda a volt tanácselnök. A visszavágás sem késett az új polgármestertől: az itteniek öt évig szagolták ezt a virágot és allergiásak lettek tőle. Ezzel le is zárult a szópárbaj, és következhetett az érdemi munka. Vállalkoznak is — A polgármesterek összejövetelén mindenkit vállalkozásra buzdítottak — magyarázta Szán _ T állalkozni kellene ne- y künk is! — sóhajtott ' egy nagyot a családfa, miután végiglapozta a hirdetési újságot. A frissiben bejegyzett egy- és kétszemélyes kft.-k beígért tevékenysége annyira felizgatta a fantáziáját, hogy gondolkodóba esett. — Mit szólnál hozzá, ka d- pőpucolást vállalnánk? —dobta be a nagy ötletet, és izgatottan leste a hatást a vasárnapi ebéddel foglalatoskodó élete párján. — Ahhoz nem kell nagy beruházás, olcsón megúsznánk a befektetést. sáros lábbeli meg annyi, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni. Bár aki az elmúlt időszakban besározódott, nem így akar megszabadulni a kosztól, de talán ez is ügyfélcsalogató lenne. — Ugyan, még békebeli bokszot sem lehet kapni az üzletben, a napokban tűvé tettem a környéket fekete cipőpasztáért. Honnan vennénk akkor nagy tételben? — sorolta a kézenfekvő akdályokat az asszony . — Nem kell azt olyan tragikusanfelfogni — makacskodott a férj. — Persze, hogy nem hoznak nekünk megrendelést, de legalább nem mondhatják ránk, hogy nem a kor szelleme szerint élünk. Ma. alá egy kieset is ad magára, vállalkozik. Ki eme, ki arra. Azt hiszed, hogy a falubeli kerékpárjavítónak vem munkája? Még szerszáma sincs hozzá. De a bekeretezett működési engedély a fő helyem függ, láthatja ország- világ: becsületes polgári foglalkozást űz(ne) a .mester". díszes táblát, hogy milyen szolgáltatással várjuk a kedves megrendelőket. —De akkor nem is keresünk ezen a csikicsuld bolton! — esett le a húszfilléres a feleségnél. Akkor mire jő az egész?! — Hogy senki ne mondhassa ránk, maradiak vagyunk. HalaNo persze akkor. ha egyáltalán betévedne valaki a ,műhelybe’ ’’- Addig viszont szerszámot sem szerez be . majd felesleges költségbe veri magát! — Akkor honnan jön külön jövedelem? — próbálkozott gyakorlati síkra tereim a fellegekben járó férjet az asszony. — Miből fizetjük a vállalkozói adót? , — Ö, te földhözragadt! Nem fizetünk egy fülért sem. ugyanis senki nem lesz olyan bolond, hogy a lakótelepi másodikra, botorkáljon fel egy ci- pőpucotáséri. így nekünk sem kell se’ boksz se kefe. se törlőrongy. Viszont csináltatunk egy dunk a korral, vállalkozunk, mert ez a divat. Hogy mindemellett pénz az ablakban? Sebaj, nem mi járunk így először. Elég, ha a Nemzeti Színházra, a nagymarosi vízi erőműre gondolunk. Az a fontos, hogy be ne csapjunk senkit. De azt hiszem, hozzánk se jön senki lábbelit tisztítani. Az ötlet persze, nem rossz... — Az biztos. Am ebből a pluszjövedelemből sem mehetek az ABC-be vásárolni! Igaz, nem a pénz a fontos, hanem a korszellem —fordult vissza a: asszony a tűzhelyhez. Tóth Kornélia tó István —, mégis Nyíregyházán azt a határozott utasítást kaptam, hogy az önkormányzat ne kezdjen semmilyen vállalkozásba, mivel költségvetésből gazdálkodik és az üzleti oldalnak veszteséges oldala is van. Ezért a helyi önkormányzat helyett két magánszemély (egyik a feleségem) alakította meg a Médián 90 Kft.-t, amely 65 helybelit, közöttük 32 cigányt foglalkoztat. Korábban a téesznek volt egy melléküzemága, ahol az asz- szonyok a budapesti harisnya- gyárnak dolgoztak bérmunkában, de azt bezárták. Az ott dolgozók 85 százaléka a háztáji megszűnése elTenére is jelenleg a kft.-nél a békéscsabai ruhagyárnak bérmunkában bébiholmikat varr. A csabaiak gépeket adtak, garanciát vállaltak a fizetésre és három évre ellátnak munkával. Január 28-án indult két műszakban az üzem, és a tervek szerint 5-6 ezer forintos fizetéseket vihetnek haza az asszonyok. Az elveszett háztájit számukra az önkormányzat rendelkezésére álló földekből fogjuk pótolni. A látszámot pedig 15-20 fővel bő- vítenénk. A határmentiségből és a Tisza közelségéből eddig keveset profitált Tiszabecs. A kereskedelmi kapcsolatok bővítését egyelőre akadályozzák a megszigorított barterszerződések és a kialakulatlan pénzforgalom. Testvérfalut is választott már Tiszabecs a túloldalról, a határ másik oldalán lévő Tiszaújlakot. A kulturális cserekapcsolatok is elindultak. A kishatármenti forgalom rohamát állták, a fehérgyarmati ÁFÉSZ látva a megnövekedett igényeket, ABC-áruházat létesített a magyar részen. cigány képviselő elmondta, a helyi cigányok elfogadják az új polgármestert, hallgatnak a szavára, akik az üzemben dolgoznak megbecsülik magukat. Renitenskedő azért mind a cigányok mind a magyarok között akad. Ezért kérte a polgármester, hogy a körzeti megbízott mellett még egy rendőr teljesítsen szolgálatot Tiszabecsen. A határ nyitva tartásának bővítése és a várható turistaforgalom mindezt megkívánja. A körzeti megbízott, a körzeti védőnő és az állatorvos egy céltámogatással épülő hatlakásos társasházban kap helyet. A maradék három lakásról egy pártatlan vagyonelosztó bizottság dönt, hiszen erre a pénzt mint nagyközségi közös tanács kapták, így Milota, Uszka és Magosliget része is benne van. Milota egyébként önálló önkormányzatot alakított, Uszkával és Magosligettel körjegyzőséget hoztak létre. — Helyi adót az idén nem akarunk kivetni — jelentette ki határozottan Tiszabecs polgár- mestere. — A lakosság a középréteghez tartozik jövedelem szempontjából, de egyre inkább jellemző az elszegényedés. Az itteniek állattartással, növénytermesztéssel foglalkoznak, mindennel, amit a piacon el tudnak adni. A téeszben szakcsoportok alakultak, ezek a vállalkozási forniák érdekeltté teszik a téesz- tagokat a nagyobb jövedelem elérésében. A külföldiek is érdeklődnek a nagyközség iránt, de csak akkor lépnek, ha a határt megnyitják a szovjet turisták előtt. Élni fog Cigány képviselő A foglalkoztatási gondok egy részét megoldotta az önkormányzat, jelenleg a férfi munka- nélkülieknek próbálnak munka- lehetőséget nyújtani. Az öregek ellátásán javítottak. A cigány- kérdésben is előreléptek, hiszen Danó Bertalan téesz-nyugdíjas, Az új polgármester programbeszédének azt a címet adta, hogy Tiszabecs élni fog! Eddig háromszor állt ki a lakosság a doktorért, aki szerint a becsiek rokonszenvét több befolyásos ember kedvéért sem vesztette el. Ugyanakkor elismeri, hogy ez a rokonszenv inkább a körzeti orvos presztízsének, mint az új polgármester tisztének szól. A kettőt viszont új funkciójánál fogva nem lehet szétválasztani, hiszen a tiszteletdíjas polgármester a reggeli és esti rendelésnél, a vizsgálat közben az emberek gondját is megpróbálja orvosolni. Máthé Csaba Történelmi lecke Még alig múlt hat óra, sötét van, kemény hideg. Mozgolódik Örökösföld népe, toporgunk a buszmegállóban. Kicsike asszony, még apróbb, de már iskoíás kislány; hátán jókora táska, kezében két szatyor; kézen fogva jönnek. Éppen arrébb állriék, hogy elférjenek a járdaszigeten, de aztán a közelükben maradok. Halk duruzsolás üti meg a fülemet. A pici lány — most már végképp nem tudom hányadikos lehet — a honfoglalásról, az Ar-, pád-házi királyokról „mondja fel” a leckét (?), valamilyen ünnepség szövegét (?) anyukájának, akadozva-bot- ladozva, s hiszem: az általa felfogott, megértett lényegre is összpontosítva. Puszit kap, amikor végére ér mondandójának, ettől kezdve a busz érkezéséig csak a to- porgás, szipákolás, köhécse- iés neszei hallatszanak. Az Öböl-háború napjait éljük, zúg fölöttünk, bennünk, rajtunk a világtörténelem, kavarognak, formálódnak, újrarendeződnek tudatunkban szilárdnak hitt fogalmak, kategóriák: agresz- szió, szövetséges hatalmak, diktatúra, szárazföldi csapatmozdulatok, gáztámadás, atompusztítás...! S ezen a morcos reggelen, ebbe az egyre rémisztőbb omamen- tikájú történelmi kaleidoszkópba belenézve, egy pillanatra — éppen a kis iskoláslány „históriai” előadásának köszönhetően — magyarnak, sorsszerűén és véglegesen a hazához, közös múltunkhoz kötöttnek érzem magamat. Egyre mélyebben értem és hiszem: meg kell maradnunk, mert történelmi jogunk van megmaradni és itt maradni Európa közepén, „párducos Árpád” szerelmesen megkívánt és megszerzett földjén -— történjen bármi is a világban. Elénk csúszik a 17-es, felkászálódunk, ők ketten, kézen fogva, hátul — én, egyedül, de mégis velük összeláncolva, az első ajtón. Indulok a történelemtanárok szakmai tanácskozására. (kállai)
