Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-07 / 32. szám
Közlekedési körkép fehérben Hékásás főutak—fennakadás nélkül „Hózik” — végre megérkezett a várva várt fehérség. Hull, egyre hull az ég szürkéjéből. Még a hangulatunk is megváltozott, mindenki örül, csak az éppen közlekedők és a közlekedés zavartalanságáért felelős intézmények dolgozóinak homlokán gyülekeznek ráncok. A hóesés okozta problémákról, a közlekedési helyzetképről érdeklődtünk tegnap délelőtt az érintett vállalatoknál. KÖZTERÜLET-FENNTARTÓ VÁLLALAT: — A városi önkormányzat képviselőivel éppen most mértük fel a helyzetet és számba- vettük azokat az intézkedéseket, amelyeket meg kell tennünk, ha nem változnak az állapotok, vagy netán több hó esik a vártnál. Kedd este 20 és 24 óra között négy toló-szóró járművünk kezdte meg olvasztó-érdesítő keverék szórását Nyíregyháza fő közlekedési útvonalain. Elsősorban a tömegközlekedési eszközök által is igénybe vett szakaszakot igyekszünk alkalmassá tenni a biztonságos közlekedésre. Éjjel két órától újabb négy járművünk indult el tolólappal. Ezek a gépek jelenleg is az utakat járják. A buszmegállók mentesítésére két munkagépet külön beállítottunk. A járdák tisztítását huszonhárom fő, a parkok és terek környékét tizenegy dolgozó végzi hagyományos eszközökkel, illetve kistrak- torok segítségével. Abban az esetben, ha romlana a helyzet, további erők is mozgósíthatók. Az olvasztóanyag kiszórását környezetvédelmi okokból nem fokozzuk, inkább eltoljuk a felgyülemlő havat. Aki válaszolt: Róka Imre, műszaki igazgatóhelyettes. MÄV: Pillanatnyilag nincs fönnakadás, bár egy természetes lassulás érzékelhető a vonatok közlekedésében. Egyelőre embereink végzik a váltók tisztítását, egy óra múlva már olvasztógépeket is üzembe helyezünk. Ha fokozódik a hóesés, vagy erősödik a szél, az más helyzetet teremt, de nagyobb problémát, reméljük, nem fog okozni. Húsz centiméteres hórétegig nem lehet elakadás. — Aki válaszolt: Kiss József Nyíregyháza, Vasúti csomópont állomásfőnöke. Munkában a hóeke. (Folytatát a 4. oldalon) Néhány hét haladék Hz MVMK helyett a muzsika háza A Nyíregyházán található, de megyei feladatokat is ellátó intézmények sorsáról tartottak tegnap sajtótájékoztatót a megye és a város vezetői. A kép ugyan tisztulni látszik, de még mindig sok a bizonytalan pont. Ebből az következik, hogy egy ideig még találgathatnak az érintettek: hogyan alakul a sorsuk ? A múzeummal és a levéltárral nincs gond, ezek a megyei önkormányzathoz tartoznak majd. A megyei és városi könyvtár, mivel döntően városi feladatokat old meg, minden bizonnyal a városhoz kerül, azzál, hogy a megyei önkormányzat „beszáll” a fenntartásába. A Móricz Zsigmond Színház a megye költségvetésében szerepel, de a finanszírozásából a város is kiveszi a részét. A legnagyobb gondot a megyei városi művelődési központ jelenti. Rendkívül drága az intézmény fenntartása, a megyei önkormányzat nem tudja tovább finanszírozni, másrészt — ahogyan Mádi Zoltán fogalmazott — a társadalom kiszerveződött alóla, megváltozott a hierarchikus rend. A városnak ebben a formában nincs rá szüksége. Mi legyen a sorsa? Egy szakértőkből álló bizottság azt javasolja, hogy váljon az intézmény a zenekultúra házává. Működjön itt a zeneiskola, mivel új intézmény építéséről a közeljövőben szó sem lehet. A MVMK legendásan rossz akusztikáját megjavítanák, s egyéb átalakításokra is szükség lesz, ami legalább harminc millióba kerül majd. Az épületben maradnának a fúvósok, a nagyzenekar, a vegyes kar, a Városi Televízió. Mi lesz az ott dolgozó népművelőkkel? A megyei ön- kormányzatnak kell kezelnie ezt a problémát, de konkrét. elképzelések nem hangzottak el a tájékoztatón. Ügy tűnt, Közeleg a nyelvhát Huszonnegyedszer rendezik meg ebben az évben a magyar nyelv hetét. A központi ünnnepségek és előadássorozat megrendezését Győr-Sopron megye vállalta. Megyénkben március második felében lesz most e hét. Az idén már a két nagy egyesület, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Társadalmi Egyesülések Szövetsége tagegyesületeinek, a nyelvi szakosztálynak és az Anyanyelvápolók Szövetségének összefogásával törekszik megmutatni a hallgatóságnak nyelvhasználatunk mai állapotát, melyek azok a nyelvi Jelenségek, amelyeket a mindennapi beszédben nyelvünk tisztán tartása érdekében el kell kerülnünk. A magyar nyelv hete dolgainak megbeszélésére a két tagegyesület, a nyelvi szakosztály és az Anyanyelvápolók Szövetsége tagjait, a magyar szakos tanárokat és mindazokat, akiket a nyelv kérdései érdekelnek, meghívjuk február 11-én 15 órára a TESZ székházába (Luther u. 6. sz.). (Folytatás a 4. oldalon) AKI A PÉNZT CSINÁLJA A nyertes szobrászművész Hótakaró védi a vetést Fél százalék Ú jra elővette legutóbbi ülésén a parlament a munkanélküliéig ellátásáról szóló törvénytervezetet. Ennek, lényege: a munkaadók és a munkavállalók a jövőben fizessenek járulékot a jövedelmükből (előbbiek 1,5, utóbbiak 0,5 százalékot) az állásukat elveszítők megsegítésére. Szolidaritási alapként is emlegetik ezt, találóan kifejezve, hogy a legsúlyosabb helyzetbe jutottakat nem hagyhatja magára a társadalom. Remények szerint > költségvetésben már félretett 9 milliárd forint mellett ez az újabb járulék nagyobb esélyt adna a munkanélkülieknek minimális szükségleteik kielégítésére, nehogy az éhhalál réme leselkedjen rájuk. A szándék tisztességes, humánus és mindenképpen támogatandó — ebben nemcsak a honatyák túlnyomó többsége, hanem az állampolgárok jó része is egyetért. Mégis újabb „nehéz szülés” szemtanúi lehetünk, hiszen gyakorta elhangzik a kérdés is: Meddig lehet még terhelni a dolgozó állampolgárt? Tudniillik, az őt közvetlenül terhelő fél százalék valóban nem nagy összeg, de a másik 1,5 százalék is a termelő-, dolgozóréteget érinti, azt neki kell előteremtenie, s átutalni a vállalati eredmény terhére. Nem okozna mindez különösebb gondot, ha jól prosperálna a gazdaság, s a jelenleginél kevesebb levonás, adó, már-már követhetetlen áremelés apasztaná az egyének jövedelmét. De nehéz helyzetben van az egész ország, s ilyen körülmények között még a fél százalék is fájdalmas lehet. Mondják is egyre többen: a levonások között szerepel jelenleg az egy százalékos szakszervezeti díj, ami tekinthető szolidaritási pénznek is, hiszen ma már a szakszervezetek által nyújtott „kedvezmény” jóformán semmi. Ebben a szférában is érvényesül a tehervállalás (például: üdülések). Igaz viszont, hogy a szakszervezeti pénzekből a munkahelyeken különböző kereteket tudnak képezni, ami jól jön, ha segélyt kell adni a rászorulónak. Mégis figyelmet érdemel az erősödő vélemény: ha megszavazzák a szolidaritási alapot, legfeljebb kilépnek a szakszervezetből (még nyernek is vele egy fél százalékot), s akkor nem érzékeli az újabb terhet a munkavállaló. Ezt sem árt figyelembe venni a törvényalkotónak, mert bár nagyon sok kérdőjel sorakozik a szakszervezetek körül, az azért mégsem volna üdvös — minden hibája ellenére is — ha egy ilyen népes érdekvédelmi szervezet az említett ok miatt csendesen megszűnne. A. S. EGYÜTT KÖNNYEBB Csengőszó félévkor Azt hiszem, sokan szerették volna diákkorukban, ha a félévi, év végi tanulmányi előmenetelt nem számokkal minősíti az iskola. Jobb lett volna egy asztalhoz ülni a tanárokkal, akik egymásnak adva. a szót, elmondták volna, hogyan látnak bennünket. Nyíltan, a többiek füle hallatára. Ennek lett volna igazi nevelő hatása. Ami egykor álom volt, a Művészeti Szakközépiskolában ma megvalósult gyakorlat. A képzőművészeti tagozat diákjai kiállításon mutatták be tudásukat. A tárlat- néző- után tanáraikkal együtt sorra vették az elkészült darabokat, hogy a vélemény- cseréből mindnyájan tanuljanak. A tanulók nemcsak korhű ruhadarabokat terveztek és készítettek, hanem a korszakról szóló ismereteiket is meg kellett fogalmazniuk. A reneszánsz kor divatja, ahogyan a harmadévesek látják. (H. P. felvétele) A pápalátogatás tiszteletére a Magyar Nemzeti Bank tavaly emlékpénzpályázatot hirdetett, amelyre meghívta Tóth Sándor szobrászművészt is, aki már korábban is sikerrel szerepelt több emlék- pénzpályázaton (Bethlen Gábor, Mátyás király). A tíz meghívott éremművész között volt Fritz Mihály, aki 1990-ben Londonban megnyerte a világ legszebb pénzére kiírt pályázatot. Harminckilenc pályamű érkezett, ezért a Magyar Nemzeti Bank úgydöntött, hogy száz, ötszáz és ezerforintos emlékérmet bocsát ki. Az előlapot mindhárom esetben Tóth Sándor tervezte, az ezerforintos pénzérme esetében, amely aranyból készül, a hátlapot is ő készítette. Ezen Magyarország nagyasszonya, a Patrona Hungáriáé látható, az országalmát tartó gyermek Jézussal. A huszonöt milliméter átmérőjű, hét gramm színsúlyú érem iránt nyilván óriási lesz a gyűjtők érdeklődése. A Magyar Nemzeti Bank pályázatának külön érdekessége, hogy a másik két díjazott is — Fritz Mihály és Lebó Ferenc — Tóth Sándor szobrászművész tanítványa volt. — Sokat jelent számomra ez a feladat, mert Magyarországon utoljára a középkorban vertek aranyból pénzérmet — mondja a szobrászművész, aki hamarosan visszautazik Párizsba, ahol a Magyar Intézetben csaknem ötszáz érme látható még február húszadikáig. Itt a pénz beszél (11. oldal) fl dollár tovább gyengül Tovább gyengült a dollár Frankfurtban. harmadik egymást követő alkalommal múlta alul az előző mélypontot. Szerdán délben a frankfurti tőzsdén az úgynevezett hivatalos dollár—márka középárfolyam 1,4552 volt. szemben a keddi nap jegyzésével, amikor egy dollárért még 1,4824 márkát adtató. Szakemberek szerint a dollár árfolyamának zuhanás, meg sem áll az 1,40-ig. Az okok között változatlanul említik az amerikai gazdasági recessziót, az amerikai kamatlábak csökkentését. ezzel szembeállítva a német kamatlábak pár nappal ezelőtt elhatározott, a pénzforgalmat szabályozó, a márkát erősitő felemelését fél-fél százalékkal. A nemrég átadott nyírbátori mosóporgyár tetszetős épülete. (E. E. felv.) XLVIII. évfolyam, 32. szám ÁRA: 6,10 FORINT 1991. február 7., csütörtök ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Szópárbaj után tettek (3. oldal) Januárban jónak ítélték az őszi vetések állapotát, a szakemberek mégis a bizakodó hangulat mögött kisebb félelmek is meghúzódtak, ha a csapadékhiány jutott az eszükbe, (összeállításunk a 4. oldalon.)