Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-28 / 50. szám
1991.február 28 Kelet-Magyarors*ág 11 Visszafelé húzzák... Tisztelt Szerkesztőség! A parlamenti választások után úgy éreztük, hogy a rendszer- váltáshoz a kormányba eljuttattuk az ország „szine-javát” képviselőink személyében. Még egy év sem telt el, és azt kell megállapítanunk, hogy képviselőink egy nagy csoportja mindent elkövet annak érdekében, hogy a stabilizációt megakadályozza. Az ország hajóját, melyet a kommunista rendszer a mocsárba süllyesztett, az Antall-kormány nagy erőfeszítések árán próbálja kiemelni, ugyanakkor az ellenzékbe tömörült képviselőink visszafelé húzzák az örökös tagadásukkal, torzsalkodásukkal. Türmer Gyula az MSZMP képviseletében ország-világ előtt kijelentette, hogy a jelenlegi kormány alkalmatlan a vezetésre. Kérdezem én: az a kormány és párt, amely őt kinevezte, alkalmasabb volt? Akkor miért tart ott az ország, ahol tart? Tamás Gáspár Miklós hasonlóan foglalt állást. Azt állítja, hogy az SZDSZ-nek van kidolgozott kormányprogramja. Ha van, miért tartja „suba alatt”? Mit tett le konkrétan az átalakulás érdekében a kormány asz- talára a pártja? Meglátásom szerint azt, hogy támadásaival bizalmatlanságot gerjesszen az Antall-komány iránt, hogy párt és hatalmi harcokkal töltsék az Időt a parlamentben a lényeges dolgok helyett. A Tardos Márton által közölt kártalanítási megoldás a laikus állampolgár meglátása szerint is csak arra lenne jó, hogy szétforgácsolja az államháztartás erejét. Kopátsy Sándor közgazdászunk a tv február 17-i műsorában bölcs magyarázattal világi- tóttá meg a kárpótlás helytelen módját. Köszönet érte! Egy konkrétabb példával hadd egészítsem ki. Adva van egy lumpen család 6—10 taggal. Olyan család, aki se munkájával, se adójával semmit sem tett le az ország asztalára, semmit sem veszített a 40 év alatt, az kap 5—10 meg 20 ezer forintos vagyonjegyet akkor, amikor egy másik család, aki elveszítette milliókat érő vagyonát, egzisztenciáját. személyes szabad: ágát és a család már csak 1—2 tagból áll. az 1—2-szer kapja ezt a kártalanítási 20 ezer forintos alapot. Hasonló a helyzet a most letűnt rendszer kivételezettjeivel. Ez az eljárás hasonlít ahhoz a kommunista módszerhez, amely az 1945 utáni igazságszolgáltatással egyenlőséget hirdetve a legnagyobb igazságtalanságot teremtette meg. Kérem, győzzenek meg abban, hogy fenti állításom, meglátásom hibás, téves! Tisztelettel: Lippai Margit nyugdíjas Kezdeményezés Olcsvqqpátiból Veszélyben óvoda, iskola Olcsvaapáti polgármestere felhívja. Szabolcs-Szatmár- Bereg megye összes polgár- mesterének figyelmét: Aláírásával csatlakozzon ahhoz a petícióhoz, melyet az Országgyűlés elnökének kívánunk beadni. A beadvány tartalmazza: az általános iskolai tanulókra jutó évi 3® ezer forint, óvodásokra eső évi 15 ezer forint állami támogatást 30 százalékkal emelje meg. Tekintettel arra. hogy az Országgyűlés 1991) decemberi ülésén, ahol a költségvetést elfogadták ebben az összegben állapították meg. 1991. január és február t-jéig az Infláció elérte a 30 százalékot, így az iskoláki és óvodák működése veszélybe került, tekintettel arra, hogy a községek önkormányzatának nincs sehonnan bevételi forrásuk. Az Országgyűlés a 30 százalék Iskolai és óvodai pót állami támogatást 1991. szeptember elsejétől adja az ön- kormányzatok rendelkezésére. Ennek elmaradása esetén bajba kerül a pedagógusok bérkifizetése, illetve ezen intézmények zökkenőmentes működtetése. A petíció technikai lebonyolítását szeretnénk, ha Szabolcs-Szatmár- Bereg megye önkormányzata támogatná és kivitelezné több megye felszólításával. Halász Csaba polgármester Olcsvaapáti Mi fáj a hadirokkantaknak? Megalakult megyénkben is a Magyar Hadirokkantaik Megyei Szervezete. Az alakuló gyűlésen összegyűlt 30 idős hadirokkant sajnálja és fájlalja, hogy 1949 óta senki nem törődött velünk. örült mindenki, hogy újra alakulhatott a szervezet, hogy már interpelláció is hangzott el az érdekünkben, de elrontja örömünket a 93/1990-es kormányrendelet. Elrontja, mert a hadirokkantakról egy szót sem szól, csak az 1956-os rokkantakról intézkedik a 8 §-a, 1000 Ft-tai emeli azok járadékát, akikre az 1957/45. Tvr. vonatkozik. Mit hiányolunk a rendeletből? Mit szeretnénk? Semmi esetre sem azt, hogy az általános iskolásoknak kötelező legyen tudni és szavalni azt a verset (talán Pósa írta) „Hős vitéz a rokkant”. Nem, de azt szeretnénk, ha a rendeletben előírt összeget a rokkantság nagyságával. a % értékével megemelve kapnánk. „Eltűnt kedvezmény A Kélet-Magyarország 1991. február 4-i számában a Pedagógusoknak bonyolultabb című cikket, amelyben LászLó József az OTP Megyei Igazgatóságának illetékes osztályvezetője a következőiket nyilatkozta: ..Az eredeti szerződésben is meghatározott engedmény továbbra is megilleti a pedagógusokat”. A mi közösségünkből többen a tavalyi kamatadó miatti visszafizetésüknél nem ezt tapasztaljuk, ugyanis a 15 éves munkaviszony után járó összeg 55%-át is vissza kellett fizetnünk, bár előzőleg a számlánkon hagyták. Mi már akkor ezt jogsértőnek találtuk, hisz’ a kölcsönös szerződést egyoldalúan változtatta az OTP. most pedig különösen sérelmes, hogy azoknak, akik most rendezik az OTP-tartozásukat a különböző variációk közül választhatnak, de a szerződésben foglalt kedvezmények megilletik. Szeretnénk a lap oldalán is megjelenő cikket olvasni arról, mi miért voltunk és vagyunk ilyen hátrányos helyzetben, és tehetünk-e valamit annak érdekében, hogy az OTP a szerződésbeli kötelezettségének eleget tegyen, a 15 éves munkaviszony elérésének időpontjáig a számlánkon hagyja. jelen esetben fizesse vissza az általunk befizetett kedvezményt. Tisztelettel: Figus Lászlóné. Fábián Józsefné Csenger, III. sz. óvoda dolgozói Szeretnénk azt is, ha az országgyűlés szociális bizottsága velünk is olyan gondossággal foglalkozna, mint az idén nyugdíjba menőkkel — amit dr. Csehák Judit kezdeményezett — de nem olyan igazságtalanul. Igazságtalanul. mert igazságtalan előnyökhöz akarják juttatni azokat, akik most készülnek nyugdíjba. Igazságtalan a 2,5 millió nyugdíjassal, de különösen az a még élő néhány ezer hadirokkanttal szemben. Azért igazságtalan, mert a fenti bizottság már megszavazta, hogy időarányosan kapják meg a fenti rendeletben meghatározott nyugdíjemelést azok is, akik januárban lettek nyugdíjasok. Ez pedig szélső esetben azt jelenti, hogy a fizetése ,94%-át kapja az, aki 40 évnél többet dolgozott. Ez azt is jelenti, hogy háromszor több nyugdíjat kap az, aki most megy nyugdíjba, mint az, aki 10—15 évvel korábban ment el azonos munkakörből. Ez gyorsítja az elszegényedést, különösen a hadirokkantak körében, mert mi eddig is halmozottan hátrányos helyzetben voltunk és vagyunk. Reméljük, nem sikerül megszavaztatni ezt a politikai manővert az Országgyűléssel, mert a képviselők józan többsége és a népjóléti miniszter az egész társadalom érdekeit képviseli. Vigyázzunk, mert már most is van egy nemkívánatos ellentét a nehezen élő fiatal dolgozók és a „dőzsölő nyugdíjasok” között az újságban, aminek fokozása politikai kalan- dorság. Dr. Sasvári Gyula Nyíregyháza Valósághű adatokat! Tisztelt Főszerkesztő Or! Az 1991. február 2-án Psychés aggályok címmel megjelent újságcikkel kapcsolatban nekem személy szerint valóban aggályaim merültek fel, ugyanis a „.Cs” nevű szerzővel még soha életemben nem volt szerencsém találkozni. A cikkben nevemet felhasználva olyan állításokat írt le, melyeket — mivel még személyesen soha nem beszéltünk — én nem nyilatkoztam. A koncertjeinkre a közönség véleményem szerint nem csupán nézelődni jár, hanem a zenénkre kíváncsi, hiszen egy zenekarnak ez a funkciója. Az országot járva a Psyché együttes mindenütt Nyíregyháza színeit képviselte és képviseli a jövőben is. ezért nem értem a Tisztelt újságíró rám vonatkozó „Nyíregyháza-ellenes, főváros cent rik/us” megbélyegzését, melyet a cikkben állítólag az ón véleményem alapján tesz. A cikk szerint zenekarunk két tagja érettségi előtt áll. Ez valóban igaz azzal a finomítással, hogy egyikük még csak második osztályos. A mäßil? két tag főiskolás, de az egyikük Debrecenben végzi tanulmányait. A fent említett cikkük tehát javarészt nem fedi a valóságot, még kevésbé képviseli az én véleményemet. Kérem a T. Főszerkesztő Urat és a szerkesztőség „Cs” nevű munkatársát. hogy ha leliet, a jövőben pontos és valósághű adatokat, nyilatkozatokat közöljenek, mert eddig — olvasva a Kelet-Magyarországot — megbíztam írásaik hitelességében. Tisztelettel: Császár Zoltán a „Psychés aggályok” újságcikk interjúalanya Patthelyzet és progresszió Hozzászólás 8, E. kulturális jegyzetéhez (K-M. febr. 5.). Népművelői tanulmányaim idején. egy alkalommal vizsgáz- tató tanárom komoly haragját vívtam ki, amikor a „sokoldalúan müveit szocialista embertípust” említettem. Visszatekintve, maga a tárgy sohasem vált oly mértékig azonossá az öt létrehozó Ideológiával, mint azt az eredeti szándék sugallta volna. A kor művelődéspolitikája semmitmondó és általános irányelveket fogalmazott meg, míg a képzés sokrétűsége értelmiségi orientációja maga volt a lehetőség a szabadgon- dolkodásra. Az eredeti cél: a tömegek ideológiai nevelése, a művelődési közösségek ellenőrzése, irányítása, már a kezdetekben sem valósult meg igazából. A 60-as, 70-es évek amatőr művészeti mozgalmai, táncházai, olvasótáborai — ős még soroP hatnám — mind, mind egy szabadabb társadalmi gondolkodás lehetőségei, csírái és kezdetei a politikai mozgalmaknak. Nem vitás, a népművelők aktív közreműködése nélkül nem történhetett volna mindez. A népművelő speciális helyzete egy lakókörzet életében, különleges képességeket fejlesztett ki. Az elmúlt 40 év politikai rendszere, dogmatikus művelődéspolitikai elvárásai, illetve a szabad szellemi gondolkodó népművelő igencsak furcsa párosítás. Az eredmény: rengeteg konfliktus a hatalim- mai, rengeteg őnemésztés, rengeteg kompromisszum. Ma po- Utukal rendszerváltás van, de a kép még bonyolultabb a közművelődésben. Ma nem egy ideológia nehezedik, a területre, hanem több, és a kiforratlan — olykor szabadjára engedett — érdekek felvonulási terepe lett. A múlt indulatos támadása, illetve a mai állapotok kritikája, ennyi az ami alkotja szellemi horizontunkat. Pedig a kialakult patthelyzet senkinek sem kedvez, hovatovább az elmúlt időszakhoz képeit is hasonlóságok fedezhetitek fel a problémakezelésben. Látnunk kell, a túlsúlyos politika! rendszer a dolgok természetéből következően kevéssé érdekelt a rendszer centrumát alkotó, Irányító intézmények és az azok környezetében lévfi intézmények közötti szervezett és rendszeres visszacsatolásra. A problémakezelésnek nálunk sajnos már beivódott tradíciói vannak és sokszor a jóindulat is ellenállásba ütközik, mert azt nem a megfelelő kódolásban és csatornákon nyilvánítják ki. így aztán kísért annak a veszélye. hogy politikai indulatok döntenek majd szakmai kérdésekben. De még sem vagyok Ilyen borúlátó, mert úgy gondolom, a közművelődésben rejlő értékeket nem lehet megkérdőjelezni. A rendszerváltás a kultúra „felszabadításával” jár, a politikai vezetésnek ezt támogatni kell, — Itt a jószándékot nem lehet kétségbevonní — a folyamaiban viszont szüksége van a profi, szakszerű módon tevékenykedő, katalizátorként működő népművelőkre. A szakterületen halaszthatatlanul szükséges a közigazgatás átalakulásával együtt, merőben más művelődéspolitika, irányítástechnikai, költségvetési, jogi, szolgáltatási és finanszírozási rendszer kialakítása, amelyek mellett teret kell kapnia a népművelők progresszív törekvéseinek is. Papp Lajos művelődési ház igazgató Üjfehértó Magunkon segítünk A fehérgyarmati Zalka Máté Gimnázium tanárai csatlakoztak a „Szatmár egészségéért” alapítványhoz, személyenként 500 forintot ajánlva fel szerény hozzájárulásként. A város és a környék kórházát akarjuk megmenteni. Ennek a kisemmizett, elhagyott vidéknek, ennek a mindentől távoli országszélének az egészségügyi ellátása van veszélyben. Evek óta nincs pénz a súlyos müszergondok megoldására, az épület javítására, az elhasználódott fűtési rendszer, a ma már nem megfelelő mosoda felújítására, hogy a legfontosabb bajokat említsük. Nagyon sok millió forintra van szükség. Tudjuk, hogy ez az összeg kicsi, de tudunk segíteni, ha összefogunk — és ebben az országban . erre nagy szükség van. Felhívással fordulunk ezért a város és a régi járás minden községének pedagógusaihoz. a különböző intézmények. az ipar,, a mezőgazdaság, a kereskedelem dolgozóihoz: tegyék, amit mi tettünk. Nem mindegy, hogy milyen messze kell vinni a beteget, ha az életről van szó! Segítsünk! Magunkon segítünk! Tóth László tanár Udud Nándor igazgató egy magyarázkodáshoz Gulyás József SZDSZ parlamenti képviselő úrnak Tisztelt Képviselő Ür! Megdöbbenéssel olvastam a Kelet- Magyarország 1991. február 14-i számában a Parlamentben elhangzott, a miniszterelnökre tett bekiabálásának zavaros magyarázkodását. Szeretném előre bocsátani, nem voltam és nem is leszek semmilyen politikai pártnak tagja. Ettől függetlenül valamennyi párt választás előtti gyűlésére elmentem, figyelmesen végighallgattam, és felelősen igyekeztem szavazni. Leírtam ezeket azért, hogy tudja, toliamat nem politikai indokok és szándékok vezetik. önnek, mint parlamenti képviselőnek nálam sokkal jobban tudnia kell a politikai felelősség fogalmát. Hogy a magyar miniszterelnök dolgait miként minősíti. szívé- joga. ön azonban Szabolcs- Szatmár-Bereg megye képviselője, s ilyen minőségben köteles betartani a parlamentáris formákat. önnek nemcsak a miniszterelnöktől, tőlünk és a pártjától is bocsánatot kell kérnie. Tanúsítja ezt Tamás Gáspár Miklós reagálása, aki a leghevesebben utasította vissza az ön minősítését. Ugyanezt tenné, ha elolvasná a Kelet-Magyarorstágban megjelent magyarázkodását, ön szerint Antall József miniszterelnök többek között arra kérte Tamás Gáspár Miklóst, hogy legyen elnéző hozzászólása során. Feltételezem, ilyet nem Antall József, de egyetlen magyar miniszterelnök nem. kér, és remélem nem is fog kérni a legnagyobb ellenzéki párt képviselőjétől egy alkotmányos, demokratikus parlamentben, pláne nem az az Antall József, akit az újságokban megjelent nyilatkozatában az ön pártjának tagja, a Magyar Köztársaság elnöke Göncz Árpád Magyarország igen nagytehetségű és munkabírású politikusaként tart számon. Tamás Gáspár Miklós nem szorul védelemre, pláne nem ilyen formában. Mi pedig ennek a megyének lakói elvárjuk, hogy képviselőink tisztességesen és szakszerű konstruktív indítványokkal segítsék a parlament munkáját. Tisztelettel: Dr. Nagy Mária Nyíregyháza Kivezetni a válságból Tisztelt szerkesztő úr! A tulajdonuktól megfosztottak vagyonából 40 év alatt még kevés hasznot húztak azok a volt elvtársak, akik a képviselőválasztás idején múltjukat eltakarva jutottak be a parlamentbe és most uraknak titulálják őket. Ezek akarják a még tulajdonnal rendelkező állampolgárokat teljesen megfosztani őseink verejté- kes munkája árán szerzett vagyonából. Egyes pártok — mint a szabaddemokraták — a parlamentben tett javaslatok szerint az össznemzet kártalanítását akarják. Milyen emberek azok, akik mások kárából jogtalanul részesedni akarnak. Vajon ezek után nevezhetjük országunkat demokratikus jogállamnak? Tisztelt képviselő urak! Egy rossz költségvetési törvényt megszavaztak. Mi honpolgárok reméljük, hogy ehhez hasonló még egy rosszat elfogadni nem fognak. Gyermekeink megélhetését veszélyeztetők a megemelt kamatadóval, minden pénzbegyüjtő szervezet palotát épít, szorgalmas munkánk által előállított pénzeinkből így teszik tönkre a becsületes állampolgár jövőjét. A tulajdonrendezési törvényt, a Kisgazdapártét látjuk legelfogadha- tóbbnak, melynek az elfogadása az országot leghamarabb kivezetné a válságból. Azoknak az embereknek, akiknek annak idején földjük ért valamennyit, fizettek megváltásként, szívesen visszafizetik, ha visszakapják a tulajdonukat. Tisztelt szerkesztő úr! Szabad volt ezelőtt 12 évvel a jól gazdálkodó szakszövetkezeti tagokat erőszakkal a mar akkor se jó1! működő kolhozokba behajtani? Azok az urak. akik a hibát akkor elkövették, még ma Is a helyükön vannak. A pénzügyminiszter úr mondta, hogy az áremelést előidéző nagy monopolvállalatok felszámolásáig az infláció nem állítható meg. csak beszélnek, de semmit sem tesznek. A környezet is olyan nagy mértékben szennyezett, hogy a földjüket visszaigénylő kisgazdáknak 3—4 évre lesz szükségük a rendbe tételéhez. A nagyüzemek tönkretették nagy részét termőföldünknek. Én bízok a kisgazdák szorgalmas, becsületében, hogy akik kérik elrabolt földjüket és visszakapják, meg is munkálják szépen. Lesz még- fasor az út szélén, dalolni fog a pacsirta a réten. Tisztelettel: Barta Mihály, Nyíregyháza, Kordován bokor kisgazda NEM SEGELY KELL! Tisztelt Szerkesztőség! Egy levél, mely önök számára íródott, felkeltette érdeklődésemet. Dr. Fekete Antal „Gondosan indokolt javaslat?” cikkéről van szó. Fekete úr a levélben felháborodásának ad hangot amiatt, hogy két képviselő — nevezetesen Vékony Miklós és Nagy István — olyan módosító indítványt nyújtottak be, amely a családi pótlékot megszüntette volna a negyedik gyerektől fölfelé. Én is fel vagyok háborodva. A Fekete ^úr levele miatt . . . Van egy* szó, amely borzalmas kárt okozott, mely anyagilag és morálisan tönkretette, elzüllesz- tette ezt az országot. Ez a szó: létbiztonság. Ez az a szó, amely devalválta, sárba taposta a tudást, a munkát, az egyetemes emberi értékeket. És a hamis Akik kimaradtak Tisztelt Szerkesztő Úr! Én egy cigány férfi vagyok. A Kelet-Magyarországot 15 éve olvasom, járatom. Még a Népszabadságot is, de amióta az árát megemelték, így lemondtam. A Népszabadságnak elég sokat írtam, ha valami nem tetszett, vagy a gondolatomat akartam másokkal elolvastatni. Épp ezért meg kell hogy írjam, a Kelet-Magv ír- ország némelyik újságírója téved, ha úgy akar egyes cikket leírni, hogy ne értsük. Többször olvastam már ugyanis, hogy a kisgazdapárt földet mer önkényesen. A mi újságíróink földfoglalást írnak. Szerintem ez tévedés, mert ezt földosztásnak lehet írni és könnyebb megérteni. Na de vajon miért nem így írják. Mert attól tartanak, hogy azok, akik kimaradtak 43-ben a földosztáskor, azok most elkezdenek valóban gondolkozni ezen, még akkor is, ha meglesz a földtörvény.’ Mert mi cigányok is kérhetünk, nemcsak mások. És én azt mondom, ennek csak örülni kell. Tisztelettel: Balogh László MCKSZ jándi tagszöv. elnöke, önkormányzati képviselő (Levélrészlet) próféták ezt a szót tűzik zászlajukra. A magam és gyermekeim létéhez a biztonságot kinek kell megteremteni, ha nem nekem? Mi köze ehhez postának, kormánynak, államnak! Az államnak az a dolga, hogy biztosítsa az értelmes munkát, ehhez a feltételeket, a becsületes munka legyen megfizetve, személyem és vagyonom meg legyen védve. Ennyi. Az állam ne törődjön azzal, hogy milyen lakásban lakom, hány gyerekem van stb.! Illene felnőttként kezelni a társadalmat. És úgy látszik, honatyáink se tudják átlépni árnyékukat. Nem veszik tudomásul, hogy a kommunizmus, a szóba bukott bele. Hogyan is mondta Kádár János ”88 szeptemberében utolsó parlamenti felszólalásában?: „Aki többet dolgozik, hadd tegye, keressen többet, de járuljon többel a közös teherviseléshez.” Magyarul: többet dolgozol, többet vesznek el tőled! És mi az a közös teherviselés! Hogy több jusson a „szocialista vívmányokra” a kitűnő szociálpolitikára! Fekete Ür! Látogasson be egy gyárba, kérdezze meg a munkást: hajlandó e azért túlórázni, hogy a lump tekergőnek több jusson családi segélyre, és így a kocsmába. Jöjjön le falura. Kérdezze meg azt a munkában megrokkant, de így is kapáló, idős parasztasszonyt: mi a véleménye azokról, akik nap mint nap sorakoznak ilyen-olyan segélyért! ön fel van háborodva Fekete Ür! Azok is, akiknek a milliárdokat elő kell teremteni! Nem segély kell! Az nem baj, sőt az lenne a jó, ha egy tehenész, egy esztergályos, egy újságíró legalább ötven ezret zsebre tehetne. Mert emögött munka, szellemi, fizikai érték van. Milyen érték van ott, ahol összehoznak nyolc utódot, és a gyessel összejön 30 ezer! Minek! Ki kéri rá őket! Ha van, legyen! De tartsa el! Van 42 ezer állami gondozásban, nevelőintézetben lévő gyerek. Nem ellenük szólok, ők megszülettek. Hány gyermeket hozott ebből a gólya? Hol vannak a szülők? Hol van az emberi felelősség? Jó lenne már tudomásul venni, hogy az országban nem annyira az a baj, hogy nincs gyerek, hanem az, hogy nem ott van, ahol lenni kellene. Mert a felelősen gondolkodó családokban nem azért van egy, esetleg két gyerek, mert nem szeretik őket. Ennyire telik. Mert fel kell nevelni a másét is. Semmi szükség arra, hogy többen tetvészkedjenek, köpködjenek a pályaudvarokon. Hány felelősen gondolkodó családban van ma 6—8 gyerek? Gondolom a számláláshoz elég a két keze. Egyébként ott akkor is így lenne, ha segély helyett a munka lenne megfizetve. Ha tetszik, ha nem, ezt az országot csak a felelősen gondolkodó és dolgozó emberek húzzák ki a bajból. És ehhez nem segély, alamizsna, kell. Jó lenne, ha tanulnának az ország vezetői is. Mennek koldulni, büszkén hirdetjük, hogy innen hitelt, onnan segélyt kaptunk. Arcpirító szégyen! Hol van itt az önbecsülés, a nemzeti büszkeség? Tisztelt Szerkesztőség! Eddig négy levelet írtam különböző lapoknak. Választ én soha nem kaptam. Én távolról sem mondom azt, hogy az jó, amit én leírtam. Én így látom, és ezekről a kérdésekről mindenfajta szemérmesség nélkül kell beszélni. Tisztelettel: Harcsa Miklós 4390 Nyírbátor, Rózsa Ferenc u. 64.
