Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-23 / 46. szám
8 II KeletA magyarorszag hétvégi melléklete 1991. február 23. Az oldalt összeállította: Nagy István Attila Rendezd űr kérem, én súgtam... Amiért az iskolában legjobb esetben is tanári intés jár, azt a színházban díjazzák. Sőt fizetést is adnak érte. Természetesen a súgásról van szó, ami nem egy híres színészt kisegített már kritikus helyzetben. Bizonyára sok diák csapkodná a térdét a nagy nevetéstől, ha belepillantana Kovács Kati személyi igazolványába, akinek a foglalkozási rovatában az van feltüntetve: súgó. A Móricz Zsig- mond Színházban hárman űzik ezt a ritka foglalkozást. Kati már hét éve a színészek menedéke, támasza. Furcsa mesterség ez, hisz a súgó akkor végzi jól a dolgát, ha észre sem veszik. Legalábbis a közönség nem, mert hisz micsoda dolog lenne az, ha az erkélyen hamarabb hallanák a súgó szavait, mint a színészét. Kovács Kati szerint nemcsak a szövegkönyv, a darab minden szavát, kérdő- és felkiáltójelét kell ismernie, hanem a színészek szokásait is. Mert van aki gyönge perceiben a súgólyukban kuporgó súgóra mered — várakozásteljesen, más csak úgy lezserül, némi kitérővel veszi arrafelé az útját, de aztán van olyan színész is, akin a jó isten sem segít, ha egyszer belezavarodik a nagyjelenet útvesztőibe. Súghat ilyenkor a szegény súgó, akár kiabálhat is, addig, míg a színész magára nem talál, ismét vissza nem zökken a szerepébe. Bizony ilyen is előfordul. Na persze egy művésznek minden helyzetből ki kell vágnia magát, ha máshogy nem, akkor úgy, mint Földi Lacinak, aki a hosszú listányi felsorolás közben elakadván, egyenesen a súgóhoz fordult és megkérdezte laza könnyedséggel: és még mi? Persze ez próba alatt történt, a súgóra leginkább ott van szükség, hisz a színészek szövegkönyvvel a kézben nemigen tudnak játszani, próbálni. Szegény súgó a próbák alatt aztán végig is mond minden szerepet tízszer, százszor. Sőt még az is előfordul, ha valakinek ilyenkor elmegy a hangja, ő „ugrik be” helyette. S volt olyan, hogy a szerelmi párosjelenetben magának vallott szerelmet, mert a fiú és a lány szövegét egyszerre olvasta fel. De azért az előadások alatt is akadnak kínos helyzetek, mondjuk, ha valamelyik szereplő kicsit rögtönöz, eltér a leírtaktól. No, ezzel aztán alaposan zavarba hozhatók a kollégák. A diákszerelem című produkció egyik előadásán Simor Ottó és Mátrai Tamás például úgy elkalandozott a megírt szövegtől, hogy szegény súgó rezignáltan letette maga mellé a szövegkönyvet, lesz ami lesz. A szereplők dicséretére legyen mondva, kivágták magukat. Csikós Sándor pedig Vennes Emmyt hozta az egyik vidéki vendégszereplés idején zavarba egy rögtönzött szöveggel, ráadásul még a nevetés is rájött minden ott lévő színházi emberre, így Kovács Katira is, de úgy, hogy fnajd leesett a székről. Persze ezek a derűs percek is hozzátartoznak a színház világához. A súgó a színmű egyik legjobb ismerője, aki a legtöbbször olvassa el a leírtakat. Ám dicséretet csak akkor kap, ha a közönség észre sem veszi a létezését. Nevét a színlapon sem tüntetik fel. (bodnár) Színháztörténet A Móricz Zsigmond Színház tizedik évada lassan a végéhez közeledik. Az állandó színház felavatása 1981 októberében városi, megyei, országos esemény volt. A színjátszás természetesen nem ekkor kezdődött Nyíregyházán. S erről Margócsy József éveken át tartó gyűjtőmunkája győz meg bennünket újólag. Összeállításában számos érdekes színháztörténeti dokumentum olvasható, melyekben nemcsak a korabeli kulturális állapotokról tudósítanak, hanem felvillantják a nyíregyházi polgárok mindennapjait is. Eddig két munka foglalkozott részletesebben „ Nyíregyháza színházi életének történetével. Barna János és Deési Sándor kutatásai ma is sok hasznosítható adatot tártak fel. Margócsy József százhatvanegy forrást közöl könyvében, amely így nélkülözhetetlen segédeszköze lesz mindazoknak, akik a tizenkilencedik század nyíregyházi színháztörténetét akarják tanulmányozni. Egyszer talán arra is sor kerül, hogy elemzőmunka láthat napvilágot, ami majd szélesebb ösz- szefüggésekbe ágyazva igazolja: Nyíregyháza múlt századi szellemi életének része volt a színház is. (Nyíregyháza színháztörténetének levéltári forrásai (1813—1893). Összeállította: Margócsy József. Kiadta a Magyar Színházi Intézet 1990-ben. Freud óta tudjuk, hogy az álom nem a lélek „balga fényűzése”, szerepe inkább pozitív jellegű, mint negatív. Az álomképekben „kiélődnek” azok a feszültségek, amelyek napközben terhelik a lelket, testet öltenek vágyaink, kimondjuk a nappal ki nem mondhatót. Ha ez nem történne meg, tudatunk nem bírná a rá nehezedő terhet, összecsuklana alatta. A tudattalan birodalma gazdag és rejtélyes világ. Ismeretlen és vonzó, titokzatos és félelmetes. Nem véletlen, hogy az osztrák ideg- és elmeorvos első tanulmányainak megjelenése óta a lélek varázslói, a művészek is gyakran élnek azokkal a módszerekkel, amelyeknek a segítségével felhozhatók az ember tudattalanjából az ott rejtőzködő vágyak és indulatok. Freud tanításai a mai napig megtermékenyítőleg hatottak, hatnak a költészetre is. A két világháború között fénykorát élő szürrealizmus támaszkodik a leginkább a freudizmusra. Már a francia Apollinaire virágba bontotta a szabad asszociációkra épülő automatizmust, de követői — ha nem a mesterrel mindig azonos színvonalon — módszerré tették a lélek megismerésének és visszatükrözésé- nek ezt a lehetőségét. Dylan Thomas — akinek egyik utolsó munkáját mutatta be a Móricz Zsigmond Színház Bán Zoltán jelentékeny átdolgozásában — első szürrealista verseskötetét 1934-ben adta ki. A költő- siheder jelentkezésében az őszseni megnyilvánulását látták, aki pedig nem volt több egy koravén kamaszfiúnál. „Szerelmi gerjedelem hevíti, ám lehűti a felismerés, hogy a kielégülésre sehonnan sem nyílik alkalom... nincs a valóságnak olyan apró mozzanata, jelentéktelen eleme, amelyben szexuális tartalmú jelképet ne sejtene. Szexualitása azonban teljességgel „ártatlan”, erotikátlan: minden sejtető személyes intimitás nélküli” — írja egyik méltatója. Sajnos, a terjedelmi keretek nem teszik lehetővé ennek a lá- tomásos indulatú költészetnek még a felszínes jellemzését sem, pedig éppen az Ébren álmaink erdejében című Krúdy Színpadon látott darabjának a teljesebb befogadása szükségessé tenné az elmélyülést. Dylan Thomas Álomországban című kötete minden bizonnyal a most bemutatott hangjátéknak is egyik előzménye. A költészet: szó, a vers: hang — vallotta a költő. Ennek jegyében az eredeti munkában hetvennégy hang szólal meg. Bán Zoltán átdolgozása színpadszerűbbé tette az anyagot, eljátszhatóbbá. Nem lett belőle dráma, megmaradt a líra, a zene síkján, mert a bevezetőben említett művészi felfogás szerint is a zene fejezi ki a legközvetlenebb módon az ember egyéniségének a mélyén zajló folyamatokat. Miről szól a Krúdy Színpadon megjelenített látomás? Egy kisváros egyetlen napjáról, éjszakától éjszakáig. Ahogyan az álmokban megjelenik ez a valóság, ahogyan a valóság vágyai az álmok valóságában beteljesülnek, vagy teljesítetlenül maradnak. Fodor és Menta közös álma: a könyvtárosleány. Stettner Ottó, Csatári Éva, Kocsis Antal. (Trifonov Éva felvétele) Bál a Koronában Szombaton este együtt vacsoráztak a színház művészei és a nyíregyházi közönség: színész- bál volt a Koronában. Fél nyolckor a Nyírség táncegyüttes fiataljai palotást táncoltak. Ezután vacsora, majd a főattrakció: a műsor. Csikós Sándor konferált, s akik felléptek: Pregitzer Fruzsina, Csorba Ilona dalokkal, Ma- tolcsi Marianna kupiéval, Hetey László a „Ha én gazdag lennék...” című számmal, amit igazÚj rocksztár született: a mikrofonnál Mádi Zoltán polgármester (Trifonov Éva felv.) gatójának, Csikós Sándornak ajánlott, aztán az est vendégeként Détár Enikő énekelt, táncolt, nagy sikerrel. Következett a színészzenekar. Az első számuk az ismert: „Ne gondold...”, amit a zenekar vendégeként Mádi Zoltán polgármester úr énekelt el. Gy. K. j mbolyogva jön ki a színje pádról, széles, tollas kalapját az öltöztetőnő fejébe nyomja, és a büfé felé indul. Ijedt madárarc néz utána, a kalap felett a széles toll, mint kérdőjel remeg. Dupla vodka a pulton. A színházi müezzin tapshoz hív. Vár még. Kössön csak meg benne a szesz; kézfeje repdeső madarát lépre csalja, lépteinek súlyt adjon. Éllöki magát a pulttól, a színpad felé indul. Béniről gépies taps csikordul. Előadás végén tumultus a pultnál, éjfélre magára marad. Ujjait nézi a vodkáspoháron keresztül: torz puffadék, egy vízihulla szőrtüszői a lé nagyítójában. Másik keze a zsebében matat. Hangja fénytelen, tompa. — Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi. — Nem baj, Dodó, majd felírjuk. Üresen koppan a pohár a pulton. A büfé harmonikaajtaja kuncogva bezárul előtte. Füst és züllésszag. A nézőtér felé indul. Átvág a sötét, szűk folyosón, felfelé megy a lépcsőn. Odafenn felkapcsolja az egyik emeleti lámpát, magány kong a kattanásban. Bemegy a balkonra. A rés- nyíre nyitva hagyott ajtón keresztül sugár hasít a sötét terembe, fényes utat mutat a széksorokon át a színpad szájáig. Leül az első sorba, és hallgatja az alvó széksorok lélegzését. Cigarettára gyújt. A láng alulról furcsa árnyékot vet arcára: vízen úszó tök halálfej, értelme pislákoló gyertyaszál. Lefelé bámul a földszint félhomályában hullámzó széktengerre. Szemben látott bálnaszáj. Deszkasziget. — Egy magas szirten-parton vagyok, és száraz lábbal kell átjutnom arra a kis szigetre, semmilyen eszközt nem használhatok, úszni sem szabad. A feladat világos... Mit tesz hát a leleményes kalandor? Kiissza a tengert. De hát mennyit kell még innom! Varázserőm oda, nem tudok már Mózes-rést vágni a Vő-. rösbor-tengeren át, a TISZTA, SZŰZ HÓ SZÍNPADA felé. A távolság nem fogy, de növekszik. A városszéli villanydrótokon már őszi vándorútra gyülekeznek a munkakönyvek. Csicsergik a kínt. Odakint a város szélén a villanykarók közé feszített kottákon hangjegyek legyes- kednek, elfáradt madárdal hull a csaiitos közé. Jön a tél, az éhínség. Szívünk rebbenő lepkéjét hideg vassal tűzik majd a gyűjtemények tarka táblájára. Fénymagot szórnak a piciny madáretetők felé. / s az izzó cigarettacsikk TXT szép ívben hull alá a székek közé. Feláll a párkányra, kezének repdeső madara a teste körül szitál. Billegve áll ott fenn, lába érzi a faburkolat nyekergését..., aztán eldobja magát, és nagyot csattan odalent. A plüsshuzat vöröslő lávájában izzik, parázslik körülötte minden. Ott fekszik törötten, élettelenül. Földi László Ripacsmadár Színházi hírek JÚNIUSBAN Komáromban rendezik a 28. Jókai Napokat, ezen belül a külföldi nemzetiségi amatőr színjátszók fórumát. Zsűritagként a színház művészeti vezetőjét, Schlan- ger Andrást hívták meg. A BUDAPESTI kamaraszínházi találkozón a Móricz Zsigmond Színház is részt vesz. Március 24-én mutatja be az Almásy téri Szabadidő Központban Gozzi: Szarvaskirály című előadását. Rendező: Lendvai Zoltán fh. A NEMRÉG bemutatott Bán Zoltán: Ébren álmunk erdejében című produkció fővilágosítója Gurbán Miklós volt, aki most kapta meg a Kritikusok díját az Anyegin és a Biblia című filmek operatőri munkájáért. Az előadás különös színeket villant fel, ezeket jelzik Gyarma- thy Ágnes álomian eszményített női ruhái vagy a színpadi térbe lógó díszlettárgyai. Ezt erősítik Gurbán Miklós felvillanó, sejtelmes vagy kiemelő fényei, Tóth Péter zenéje. A különösséget fokozza, hogy éppen itt, Nyíregyházán elevenen él Krúdy Gyula más forrásokból táplálkozó, de Dylan Tho- mashoz hasonló látomá- sos indulata. Az előadás azért tetszett, mert nem engedte, hogy bárki is kiemelkedjen a játszó színészek közül, még akkor sem, ha többet voltak a színpadon. A versből sem szabad egy-egy szóképet kiemelni, a vers jelentését az egész adja. A társulat jó együttes munkája érdemel dicséretet. Az előadás nem épül köny- nyű szövegre, a játékosság, a helyenként fellelhető groteszk mozzanatok ellenére, befogadása szellemi erőfeszítést igényel. „A jó vers — írta Dylan Thomas — a valóság cselekvő része. A világ sohasem marad ugyanaz, ha egy jó vers hozzátevődött. A jó vers segítséget jelent a mindenség formájának és értelmének átalakításában, mindenkit hozzásegít, hogy önmagáról s a környező világról való tudását kiterjessze.” Nagy István Attila Bán Zoltán: Ébren álmunk erdejében (Változatok Dylan Thomas: A mi erdőnk alján c. hangjátékának témáira.) Szereplők: Megyeri Zoltán, Dunai Károly, Földi László, Máthé Eta, Stettner Ottó, Kocsis Antal, Petneházy Attila, Pálffy Kinga, Csatári Éva, Gábos Katalin, Hetey László, Korcsmá- ros Gábor, llyés Róbert, Horváth László Attila, Majzik Edit, Molnár Erika, Pregitzer Fruzsina, Juhász György, Bálint László. Díszlet-jelmez: Gyarmathy Ágnes. Zene: Tóth Péter. Világosító: Gurbán Miklós. Zenei vezető: Kollonay Zoltán. A rendező munkatársa: Pan- kotay Éva. Rendezte: Schlanger András. • • Ösvények álmaink erdejében Dylan Thomas-adaptáció a Krúdy Színpadon
