Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-23 / 46. szám
1991. február 23. HÉTVÉGI MELLÉKLETE VERES LAJOSSAL, A REGIO-INVEST ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓJÁVAL A vidéki hátrányok csökkentéséről Veres Lajos repülőmérnök és közlekedési gazdasági mérnök, angol és orosz nyelvtudással rendelkezik. Az egyetem elvégzését követően 13 évet dolgozott Pest megyében, különböző szakmai területeken. Majd az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Közgazdasági Főosztályán gazdaságpolitikai kérdésekkel, valamint az ipari, élelmiszeripari és kereskedelmi vállalatok hitelkérelmének véleményezésével foglalkozott. Nős, három gyermek édesapja. Pesterzsébeten, egy 70 négyzetméteres tanácsi bérlakásban élnek. Sokat kirándulnak, szeretik a természetet, hobbija á festészet. Maga is fest, ami egyrészt kikapcsolódást, másrészt pedig minden egyes kép a létrejöttekor óriási élményt jelent számára. • Mikor és milyen céllal alakult meg a Re- gio-lnvest? — A Regio-lnvest Regionális Tanácsadó és Befektetési Részvénytársaságot 1990. augusztus 7- én 24 alapító hozta létre. Az alapítók — megyei, városi, községi önkormányzatok, tudományos és tervezőintézetek, vállalkozások és magánszemélyek — 289 darab 100 ezer forint névértékű bemutatásra szóló részvényt jegyeztek. E vállalkozás Drofitorientált, célja piaci eszközökkel, piaci mozgástérben elősegíteni a vidék gazdasági fejlődését. 0 Miért éppen a vidék fejlesztésének gondját vállalják magukra? — Úgy látjuk, az elmúlt évtizedekben a vidéki Magyarországon súlyos ellentmondások halmozódtak fel. Budapesttől távolodva az ingatlanok éréke — és ami ennél is inkább drámai —, a munkaerő értéke fokozatosan leértékelődött. Az alacsony bérek a viszonylag nehezebb élelmiszerhez, építőanyagokhoz stb. jutási lehetőség mellett még Diztosítottak ugyan valamelyest elfogadható megélhetési szintet, arra azonban már nem futotta, logy a családok a gyermekeik szellem] és kulturá- is felemelkedésére is áldozhassanak. így tömegesen nem teremtődtek meg a majdani vállalkozások 5 ezen keresztül a gazdasági felemelkedés alapjai. Számoljuk csak meg, hány közgazdász vagy jó- jász él egy vidéki kisvárosban, vagy hányán beszélnek angolul egy községben? Az ellentmondások természetesen nemcsak a 3udapest—vidék viszonylatban jelentek meg, hanem a vidék—vidék viszonylatban is. A megye- székhelyek hatalmat jelképező fejlesztése a me- jyehatárokhoz közeli települések fokozatos infrastrukturális lemaradását, elnéptelenedését eredményezte. Jól kimutatható, hogy az úgynevezett ,elmaradott települések" nagy többsége a megye- natár menti térségekben található. A rnegyeszék- neJyekhez képest rendszerint alulmaradtak patinás Kisvárosok is, melyek így fokozatosan veszítettek /onzerejükből, gazdasági potenciáljukból. Másfe- 01; vidéken mérhetetlen nagyságú, helyenként .nemzetinek” minősíthető értékek találhatók.fontoljunk csak az infrastruktúrahiány folytán teljesen elmaradt Tokaj-vidék szőlőjére, borára; vagy a lagyszámú gyógyerejű termálkútra; vagy a festői környezetben omladozó kastélyokra, kúriákra; a jihenésre, szórakozásra kiválóan alkalmas természeti adottságokra; illetve egy térség gazdag ermésű kultúrájára. Az anyagi tényezőkön túl azzal számolunk, hogy ä vidéki ember találékonysága, szorgalma a jövő- ten meghatározó tényező lesz, s hogy az egészséges nemzettudat nagy tartalékai vidéken találha- ók és mozgósíthatók. Ezért tartjuk méltánytalan- íak és feloldandó ellentmondásnak a távolabbi te- ületeken megjelent nagyarányú munkanélküliséget. Végül el kell mondanom, a vidék gondjainak 'állalásában az is szerepet játszott, hogy dr. Wirth 3yula kollégámmal — akivel szerveztük a Regio- nvestet és akivel egyben alapító részvénytulajdo- íossá lettünk a cégnél — mindketten vidéki szár- nazásúak vagyunk. Gyula borsodi, az én „gyöke- eim" pedig Szatmárba vezetnek, hiszen édes- ipám a Fehérgyarmat melletti Tunyogmatolcs községből került el, ahol rokonaink most is élnek. • Milyen lehetőségeket lát a fővárostól legtávolabbi megye fejlesztésére, amelyhez Önök is segítséget tudnak nyújtani, s ha igen, milyen segítséget? — A Regio-lnvest Rt. több szempontból is sze- etne különbözni a korábban kialakult hagyomá- lyos beruházó és napjainkban gomba módra sza- lorodó hasonló vállalkozásoktól. Nem csupán nüszaki, kereskedelmi innovációkat akarunk felka- olni, nemcsak termékben, technológiában gondol- ozunk, hanem az ország kisebb-nagyobb térségeiben s az egyes nagyobb régiók területrészeiben londolkodva szervezzük meg a munkánkat. A vál- ilkozási lehetőségeket komplexen közelítjük meg gy, hogy az egyes fejlesztések a hatásaikban rősítsék egymást. A befektetési szándékok piaci szközök útján történő kezelésével elérhetőnek irtjuk a harmonikus regionális fejlődés kibontako- ását. Cégünk ennek megfelelően vállalja regionális ijlesztési koncepciók kidojgozását, a régión belül gynevezett mikroregionális fejlesztési tervek ki- lakítását a természetes módon egymáshoz kötö- ő településegyüttesek esetében. E tevékenység agyon sokoldalú megközelítésmódot, különböző nterdiszciplináris) szakterületek, ágazatok szem- ontjainak, érdekeinek összehangolását igényli. égeredményben a fejlesztés fő irányának kijelölé- ére és a kapcsolódó s egyben elengedhetetlen íjlesztések meghatározására törekszünk. Ezzel a íódszerrel a helyi adottságok, erőforrások „üzleti írbe” helyezhetők, felértékelhetök és végső fokon ladhatók. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Nyíregyhá- a és környéke, szamosháti, záhonyi, nyírbátori likroregionális projektekben gondolkodunk, vállal- Dzunk a projektmanagementre, tőkebevonásra, agyonfelmérésre, vagyonértékelésre, (ha szüksé- es, privatizációra). Hazai és külföldi kapcsolatain- at, szakértői és ügynöki hálózatunkat ennek érdéiben építjük. • Önök abból indulnak ki, hogy olyan mik- rorégiokban gondolkodnak, amelyekhez a települések természetes módon kötődnek egymáshoz a földrajzi környezet, a történelmi fejlődés és más tényezők alapján. — Szabolcs-Szatmár-Bereg megye három országgal határos; jelent-e ez a fentiek alapján sajátos előnyt, rejt-e eddig fel nem tárt lehetőségeket? — Nagyon sok olyan vállalkozási lehetőséget látunk, amelyek a szlovák, az ukrán és az erdélyi szomszédos területeken élő és dolgozó emberek igényeire és törekvéseire alapozva sikerre vihetők. Abból indulunk ki, hogy a nemzettudat, a magyarság érzése a gazdasági érdekkel együtt olyan alkotóerő, amelyre építeni lehet és kell is. Meggyőződésünk, hogy a magyar—ukrán közvetlen gazdasági kapcsolatok fejlesztésének nagy jövője van és ebben magyar részről Szabolcs- Szatmár-Bereg megye szerepe a meghatározó. A Regio-lnvest Rt. kezdeményező és menedzserszerepet akar vállalni ebben, ezért a api munka- kapcsolatban állunk a kijevi magyar főkonzullal, akiben nagyon jó segítőtársra találtunk. A közeljövőben meglátogatjuk Sepa urat, aki a kárpátaljai magyarság parlamenti képviselője, s akivel a magyar-ukrán gazdasági kapcsolatok fejlesztési lehetőségeiről folytatunk tárgyalásokat. Azt tervezzük, hogy közvetlenül is megkeressük a kárpátaljai vállalatokat és mielőbb megkezdjük a közös érdekeltségi pontok feltérképezését. Szándékunk szerint segíteni akarjuk ukrán partnereinket, hogy mielőbb elérhessék saját törvényhozásukban Kárpátalja ,.szabad vállalkozási övezetté" való nyilvánítását. Ezzel meggyorsítható a tőkeerős nyugateurópai vállalkozások „becsalogatása” Kárpátaljára, ami elsősorban idegenforgalmi, kereskedelmi és ipari fejlesztéseket eredményez, s egyben fizetőképes keresletet támaszt magyar termékek iránt (pl. élelmiszerek). • A közelmúltban 52 repülőtér vállalkozásszerű hasznosítását is megcélozták; eközben gondoltak-e már a meglévő nyíregyházi repülőtérre, illetve a Nagykállóba tervezett tranzitrepülőtérre? — Természetesen nem kívánjuk és nem is tudjuk mind az 52 hazai repülőtér hasznosítását felvállalni, viszont fel akarjuk tárni a repülőtérben rejlő gazdasági lehetőségeket. Ennek érdekében december közepén 3 napos szakmai konferenciát szerveztünk, ahová minden olyan szervezet kapott meghívást, amelynek bármilyen érdekeltsége lehet egy repülőtér. Azt is sikerült bemutatnunk, hogy a repülőtér nem csupán le- és felszállópálya, hanem tőkés vállalkozásokat vonzó gazdasági övezet is, mely kihat egész régiójának fejlődésére. A konferencia sikerének tartom, hogy együttműködési szándék és „közös nevező” alakult ki a tehetős társadalom, az idegenforgalmi szakemberek, a tervezők, a vállalkozók és a pénzvilág szakemberei között. A résztvevők úgy foglaltak állást, hogy mielőbb egyértelművé kell tenni a repülőterek tulajdoni kérdéseit (önkormányzat, vagy magánvállalkozás esetén milyen feltételekkel számolhat a tulajdonos), korszerűsíteni kell a repülőterek használatára, az üzemeltetőkre, a légkör útvonalaira és igénybevételére vonatkozó jogszabályokat. A konferenciánk plenáris ülésének felkért előadója volt Pokaraczki András, a nyíregyházi repülőtér parancsnoka, aki meggyőző módon vázolta fel a repülőtér potenciális adottságait. Én személy szerint is évek óta figyelemmel kísérem a nyíregyházi repülőtér bővítésére irányuló erőfeszítéseket, és feltett szándékom, hogy segítsek ebben. Közreműködésünk függ a Repülőgépes Szolgálat Állami Vállalat jövőbeni sorsának alakulásától, valamint a Nyíregyházi Önkormányzati Hivatal megítélésétől. A Regio-lnvest Rt. felkészült az esetleges privatizációhoz szükséges üzleti vagyonértékelésre, az átalakításra, tőkeerős partnerek bevonására és az egész projekt kidolgozására, lebonyolítására. A Nagykállóba tervezett tranzitrepülőtér létesítésével kapcsolatban röviden a következő a véleményem: nem biztos, hogy új repülőtér építésében kell gondolkodni akkor, amikor egy éven belül 7 darab betonos, úgynevezett tranzitforgalomra is alkalmas kiépített repülőteret hagynak hátra Magyarországon a kivonuló szovjet csapatok. 0 Lát-e lehetőséget arra, hogy az országnak ezen a részén is megjelenjen a nyugati tőke, s hogy ebben a megvalósítandó Privát Bank mit tehet? — A nyugati tőkeerős vállalkozásokat üzleti érdekek vezérlik, s a befektetésre szánt tőke megtérülési hozamait, a gazdaságossági mutatókat vizsgálják. Ezen a területen természetesen vannak olyan befektetési üzleti lehetőségek, amelyek vonzóak, ezeket azonban el kell tudni adni. A Regio-lnvest többek között azért határozta el a Privát Bank szervezését, hogy létrejöjjön egy magántulajdonra épülő pénzintézet, amely teljes egészében a magánvállalkozók igényeire szabva alakítja ki üzletpolitikáját, munkastílusát. Emellett minőségi szakmai hátterével képes a külföldi befektetési és hitelforrásokat magához vonzani s azokat kedvező feltételekkel a hazai magánvállalkozók rendelkezésére bocsátani. • Tervezik-e hálózatuk bővítését, vidéki ügynöki és szakértői hálózatuk kialakítását? Szerepel-e terveikben az országnak ez a része is? — Feltett szándékunk, hogy rövid időn belül szakértői partneri kapcsolatokat építünk ki a helyi önkormányzatok vezetőivel, a térség vállalkozásaival, s több üzletkötőnk, ügynökünk, szakértőnk fog dolgozni a térségben. 0 Mit tart fontosnak elmondani egy olyan országrész lakossága részére, amely a leghátrányosabb körülmények között él, ahol az új munkaalkalmak megteremtése a talponmaradás alapvető feltétele? — Nem szabad kishitűnek lenni és nem szabad belenyugodni a jelenlegi helyzetbe! Keresni kell a kiutat, azokat a partnereket, akik hajlandóak együttműködni. Mi nem garantálunk gyors meggazdagodást senkinek sem Szabolcsban, de azt felajánljuk, hogy mindenkinek segítünk az új, korszerű szemléletű vállalkozások feltételeinek megteremtésében, az ötletek eladásában, befektető partnerek felkutatásában. Világosan kell látni, hogy Magyarországon jelenleg eredeti tőkefelhalmozás történik. Néhány év múlva a piaci erőviszonyokat jórészt az fogja meghatározni, hogy miként alakulnak ki a tulajdoni arányok, pozíciók. Vállalkozni kell tehát, és be is kell fektetni a vállalkozásokba. A Regio-lnvest Rt. jelenlétével, külföldi kapcsolataival, vállalkozások menedzselésével, a helyi vállalkozási és befektetési lehetőségek eladásával tud hozzájárulni új munkahelyek teremtéséhez. 0 Köszönöm a válaszait. Angyal Sándor 5 cS a majdani gazdasági fellendülésben nagy szerepe lehet a nyugati tőkének, a privatizációnak, a modem technika meghonosításának, de a szükségesnél kevesebb figyelmet fordítunk a legfontosabbra: az emberi tényezőre. Különböző munkahelyeken jártamban-kel- temben rengetegen panaszkodnak a lehetetlen helyzetükre, az egyhangú, unalmas tevékenységük értelmetlenségére, a képességeik kibontakoztatásának leküzdhetetlen akadályaira. Volt, aki azt mondta: próbált előállni a munkát jobbító javaslatokkal, de azt a vállalata vezetősége nemhogy megértőén és tá- mogatóan fogadta volna, hanem egyenesen a személyük elleni támadásnak vették. A sértődés, valamint a retorzió sem maradt el, ami a másokénál kisebb fizetésemelésben is megnyilvánult. Emberünk levonta a tanulságot: bármilyen hibát lát, többé nem szól. Ha csupán egy-két kesergő emberrel találkoztam volna, akkor hajlanék a kudarcukban a saját mulasztásukat, ügyetlenségüket vélni. De sajnos, szerintem itt már jóval többről, vagyis jelenségről van szó. Erre feleselnek a világhírű japán Sony cég elnökének nyomtatásban is megjelent szavai, miszerint ha az embert nem kényszerítik eszének használatára, akkor szellemileg ellustul, és soha nem teljesíti ki képességeit. Magyarországon egyelőre csak áhítjuk, irigyen nézzük a japán csodát, de hogy valami hasonló nálunk is elinduljon, annak érdekében vajmi keveset teszünk. Pedig nincs olyan elmélet, terv vagy kormányprogram, amely a cégeket virágzóvá teheti. Arra csupán az emberek képesek. Szerintem egy vezető elsőrendű feladata: a beosztottjaival egészséges munkakapcsolatot kialakítani, s megértetni velük: az alkalmazottak és a vezetők sorsa közös. Például a Felkelő Nap Országában a jobb munkára motiválásnak nem a pénz a leghatékonyabb eszköze. A siker érdekében arra törekednek, hogy a dolgozót bevonják a vállalat nagycsaládjába, de úgy, hogy abban mindenki tisztelt tagként érezze magát. Ott a vezetés nem diktatúra: Az irányítói poszt eléréséből nem zárnak ki embereket csupán azért, mert nincs bizonyos iskolai végzettségük, vagy mert történetesen szerény állást töltenek be. A tehetséget, rátermettséget is elismerik, honorálják. Egyik siránkozó beszélgetőpartnerem úgy gondolja (talán nem is rosszul), az sem ártana, ha egy cégnél az embereket időnként más területre helyeznék. Mert ugyanazon a poszton belefásulnak munkájukba. A törekvő dolgozóknak lehetőséget kell adni a nekik legjobban megfelelő szintű tevékenység megtalálásához. A sikeres japán cégeknél szabad vitalégkör alakult ki, melyet nem igyekeznek elfojtani, sőt náluk az ötletek nyílt felvetése állandó kihívás, követelmény. A vezetőket arra biztatják: ismerkedjenek meg minél több emberrel, s ne üljenek egész nap az irodájukban. Vallják: egy vállalat nem jut semmire, ha a gondolkodást teljesen a vezetőkre hagyják. Azt tartják, valamennyi dolgozó követhet el hibát, de lehetőleg ugyanazt kétszer ne. A problémákat pedig nem elbocsátásokkal akarják megoldani. Magukévá tették: ha a vezetés vállalja a személyzet felvételével kapcsolatos kockázatot, akkor a főnökségnek kötelessége a dolgozókat alkalmazásban tartani. Ha a cég bajba kerül, legelőször a csúcsvezetők fizetését csökkentik. Nálunk sokan nem akarják megérteni: a technikában, a termelésszervezésben és a marketingben is kreativitás szükséges. Ha csak az egyik van meg a többi nélkül, akkor az üzleti életben lehetetlen előre lépni. Szerintem nálunk sok helyütt az is hiba, hogy a vezetők nem bíznak az alkalmazottakban, a dolgozók pedig nem bíznak az irányítóikban. Ha a jövőben az emberi tényezőben rejlő lehetőségeket nem aknázzuk ki kellően, akkor az Európa- házban meglehetősen alacsony helyet fogunk elfoglalni. Cselényi György fe VÄM
