Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-18 / 41. szám
1991. február 19. Kelet-Magyarország 3 Alapítvány tehetséggondozásra VOll egyszer egy iskola, melyet a fiatalabb nemzedékek leginkább csak elbeszélésekből ismernek, jól őrzi viszont azoknak az idősebbeknek az emlékezete — bizonyos nosztalgiával és a körülötte keletkezett nimbusz varázsával —, akik egykoron diákok voltak abban az iskolában. A nyolcosztályos gimnáziumról van szó, amit mintegy negyven éven át kiiktattak az oktatásból, és ami most újjászületik. Lezajlottak a felvételi vizsgák, Nyíregyházán a Kossuth Gimnáziumban már a második évfolyamra vették fel a tanulókat, az Arany János (volt 9-es) Gimnázium és Általános Iskolában pedig szeptemberben kezdődik meg az első tanév a nyolc- osztályos gimnazisták számára. Szedlák Richard a Kossuth Gimnázium igazgatója arról számolt be kérdéseinkre, hogy több gondra számított, mint amennyi előadódott. Amint elmondta, tavaly 17, az idén 18 általános iskolából érkeztek a gyerekek, akiket igyekeznek úgy elhelyezni, hogy ha többen jöttek egy iskolából, akkor ők együtt maradjanak. Hogyan fogadták a 14—18 éves nagy diákok a tízéves kicsiket? Nem okozott különösebb gondot a korkülönbség, a kicsik beilleszkedése eléggé simán történt meg, a nagyok szeretettel fogadták őket. Milyen hagyományokat vesznek figyelembe az újjáéledő iskolában? Szem előtt tartják, hogy az egykor bevált, jól működő iskolában a nyolc éven át együtt' tanuló diákok közössége sokkal erősebb kötődést adott, mint később a négyosztályos gimnáziumé. Itt alapvetően fontos, hogy szemben az általános és középiskolai gyakorlattal, amely szerint ugyanazt az anyagot kétszer kell tanulnia a diáknak szőkébb, majd bővebb terjedelemben, elkerülik a kétszeres tanultatást, így lehetőség van az ismeretek részletes, elmélyült tanulmányozására és elsajátítására. Mi a tapasztalat a második felvételi vizsga után? Válogatási, lehetőség volt bőven, hiszen az elmúlt évben a 60 helyre 222 jelentkező volt, az idén pedig a 63 gyereket 183 közül vették fel. Mivel az iskola egyik fő célja a tehetséges gyermekek korai felkarolása, főként az anyanyelvi kommunikációs készség, a matematikai műveltség kerül előtérbe,'valamint az általános intelligenciaszintet vizsgálták. Máris szép eredményekről tájékoztat az igazgató úr, a kis elsősök között szembetűnő a matematikai és a nyelvi tehetségek nagy aránya. Megtörténik, hogy a matematikadolgozatot egy osztályban tizenöt—húsz gyerek hibátlanul oldja meg. Előfordul, hogy egy-egy szü-' lő, akár tanév, vagy tanévek vesztése árán is ilyen iskolába szeretné bejuttatni a tizenegy-ti- zenkét éves gyermekét, vagyis, az a kérdés, lehet-e ötödik-hatodikból visszamenni elsős gimnazistának. Ezzel kapcsolatban az igazgató úr kifejti: ez egyáltalán nem volna szerencsés, hiszen a korkülönbség kiütközne, ami nem volna jó hatással a tanulmányokra. Ez az iskola, évről évre, azok előtt áll nyitva, akik éppen IV. elemisták. És mi történik azokkal, akik ide jelentkeztek, de nem kerülhettek be? Róluk azt tartják szükségesnek hangsúlyozni, hogy nem vallottak kudarcot, hanem ugyanúgy a korábbi osztályuknak a legjobbjai közé tartoznak, mint a felvételi előtt. Valóban, a legszerencsésebbeknek sikerül a felvételi. Számos képzési specialitása is van az új iskolának. Számítás- technikával előbb-utóbb minden diáknak foglalkoznia kell. A pszichológia—logika—retorika tárgyak egy egységbe ágyazódnak. Az ábrázoló geometrián belül művészettörténetet is tanulnak. Hasznos ismereteket ad az alkotmányjog, valamint a könyvtárhasználat. Nagy súlyt fektetnek az idegen nyelv oktatására — harmadiktól itt visszatér a latin. Lehetséges lesz akár heti 11 nyelvóra is, hiszen a nyelv jó ismerete feltétele lesz a majdani Európa-érettséginek, illetve a külföldi egyetemi tanulmányoknak. Végül a képzés anyagi hátteréről: itt is sok pénzre volna szükség, hiszen pl. az angol nyelv tanításához használt oxfordi tankönyvek ára elég borsos. Ezért megújuló gimnázium elnevezéssel egy alapítványt hoztak létre a Kossuth Gimnázium 55 ezer forintos tőkéjével. Az iskola a továbbiakban is hozzájárul az alapítvány összegének gyarapításához, többek között azzal, hogy szeretnék megkapni a nyelvvizsgáztatás jogosítványát, s akkor a befizetett vizsgadíjak itt maradnának. Az alapítványhoz magán, vagy jogi személyek egyaránt csatlakozhatnak, azt szeretnék több százezres tételűv.é felfuttatni, hogy abból a tehetséges gyerekeknek ösztöndíjat adhassanak, illetve majdani külföldi ta- nulmányútjuk költségeihez hozzájáruljanak. be. Áldozatvállalás Szombaton megrendezték a nagyszabású bált, a Nemzeti Alapítványért Budapesten, a Vigadóban. Rózsaszín teríték, aranymellényes felszolgálólányok és minden, ami szem-szájnak ingere. Az izmosodó polgári réteg, a vállalkozói és a pénzvilág adott egymásnak randevút potom 9700 forint belépődíj ellenében a patinás falak között. A gálán felvonult hölgyek és urak falpig flancban, nyilván hajnalig keseregtek, de legalábbis sírva vigadtak a szegények és még szegényebbek sorsa felett, bízvást remélve, hogy ezzel az igazán stílusos gesztussal is enyhíthetnek az elnyomorodók helyzetén. Az elérzékenyüléstől reszkető kézzel írom le a Haza és a nyomorgó Hazafiak, Honleányok és csemetéik nevében, hogy köszönjük. Ez igen!-ijTranszformátorok kiemeléséhez, szétszedéséhez és javításához alkalmas futódaruval gazdagodott az elmúlt év végén a Titász transzformátorjavító üzeme Nyíregyházán. Képünkön Sülek József a könnyebb munkavégzéshez alkalmas daruval látható, (ha- rasztosi) Levélvárás A volt, , megyei „műv.” osztály (művelődési és, ifjúsági főosztály volt hajdan a becsületes neve) dolgozói közül négyen — nem elírás! — már megkapták azt a levelet, melyben a közgyűlés elnöke tudatja velük: a jövőben számít a munkájukra, s elképzeléseikről, sorsuk további alakulásáról, leendő feladataikról személyesen kíván velük beszélgetni. Hát igen! Várták, tudták a leépítést, s a bekövetkezett állapot mégis sokakat készületlenül ért. De már csak ilyen az ember! Hisz, bizakodik, vert és vesztett helyzetből is próbál talpra állni, és ha nem sikerül, legjobb esetben szánakoznak rajta. Az köztudott: ezen az osztályon többségükben pedagógusok és közművelődési szakemberek dolgoz- nak(-tak), elhelyezkedésük a mai „csillagállás” szerint nem tartozik a legkönnyebben megoldható feladatok közé. Csaknem húsz, jól felkészült, megbízható ember és ugyanennyi — drámai elemeket sem nélkülöző — sorshelyzet. Nem lenne azonban tisztességes dolog elhallgatni: majdnem minden „bajba jutottnak” van valami kiút, de ezek, sajnos, göröngyösek, s bejárhatóságuk oly sok motiváló tényezőtől függ, hogy az ember csak akkor hihet létezésükben, ha már „úton van”. Szóval: keserűség, csalódottság, kilátástalanság, az „én nem így képzeltem a rendet” József Attila-i érzéstömege. És még mindig — mivelhogy az a bizonyos pont nincs rajta az „i”-n: a további várakozás... a felmondásig, a talán mégis maradásig? Jó lenne biztosat tudni! (kájé) A nyírbátori ÁFÉSZ több mint 2 millió forintos költségből felújította, korszerűsítette a kislétai vegyesáruboltját. (E.) Futás a milliók után Nem könnyű a helyzetünk — vág bele a közepébe Vida károly, Baktalórántháza polgármestere. — A két falu — Nyírjákó és Nyírkércs leválásával gyakorlatilag megszűnt a volt tanácson a pénzügyi csoport. Pedig mint kiderül, nemcsak pénzre, de pénzügyi szakemberre is nagy szüksége van Baktá- nak. Hiányzó forintokkal — Az önkormányzat megalakulásakor első lépésként tájékozódtunk a település gazdasági helyzetéről, hiszen a különválás, no meg a továbblépés is indokolta ezt. Az első számolásnál úgy jött ki, hogy közel egymillió forintunk hiányzik a kasszából. Sokalltuk, ezért újra végignéztünk mindent, s legnagyobb megdöbbenésünkre a hiány nemhogy csökkent volna, lényegesen több lett. Közel hatmillióval van kevesebb. így aztán a polgármester szerint egyáltalán nem csoda, hogy az egyébként teljesen jogosnak tartott bérmegtakarítást sem tudták kifizetni, holott ez csak az általános iskolai pedagógusok esetében közelítette a négyszáz- ezer forintot. — A jogszabály szerint a bérmaradvány adható, nem pedig kötelező jutalom, amelyet tudomásom szerint idén olyan helyeken sem fizettek ki, ahol egyébként maradt pénze a településnek. Nem fizettünk, mert nincs miből — fogalmaz a polgármester, majd hozzáteszi: — A pedagógusok kérése jogos, de, sajnos, üres a kassza. Értek emiatt támadások, ezért bizalmi szavazást kértem saját személyem felől. Az önkormányzati testület bizalmat szavazott, így továbbra is kitartottam, nem tudunk fizetni. Nézze — töpreng Vida Károly —, lehet, hogy a képviselő-testület nem közmegelégedésre döntött, de döntenie neki kell... Ha nincs pénz, nincs miből fizetni. Egyszerű a képlet. A tavalyról örökül maradt hatmilliós hiányt nehéz lesz pótolni, így nem csoda, ha bizonytalanná vált néhány intézmény üzemelése, miközben a település adósságainak kamatait is fizetni kell. Gondot és kiadást jelent a telefonhálózat fejlesztése, amelynek költségeiből az önkormányzatra hétmillió jut. Bérbe adják a köztulajdont — Tiszta képet akkor látunk, ha kész lesz az idei költségvetés. Addig is megpróbáljuk összehúzni magunkat, s pénzt csinálni abból, amiből lehet. Összeköltöztetjük az óvodát és a bölcsődét, hiszen mindkettőben kevés a gyerek, a megüresedett épületeket pedig szeretnénk más célokra, főleg élelmiszeripari tevékenységnél hasznosítani. A baktalórántházi önkormányzat nemrég egy körlevelet küldött szét a megyében, amelyben megüresedett épületeit ajánlotta fel a vállalkozóknak. S nemcsak azért, hogy ebből pénz jöjjön a közös kasszába, hanem azért is, hogy az egyre fogyatkozó munkahelyek helyett újakat teremtsenek. Az épületek hasznosítását közös vállalkozásban, bérbe adás útján, de a jelentkezők által javasolt bármilyen formában megvalósíthatónak tartják a vezetők. Népszerűtlen döntések A volt iskolai konyha és étkező, a megüresedő óvoda, valamint a régi községháza, majd leánykollégium vár most új gazdára. — A feszítő gondok miatt a baktalórántházi képviselő-testület csupa népszerűtlen intézkedésre kényszerül — mondja Vida Károly. — Ilyen például az, hogy ingyenes gyógyszerigazolványt ezentúl csak azok kaphatnak, akiknek jövedelme 4 ezer forint alatt marad, s a körzeti orvos igazolása szerint havi gyógyszerszámlájuk meghaladja a 200 forintot. Felülvizsgáljuk a rendszeres nevelési segélyben részesülők névsorát is, mivel kénytelenek vagyunk szigorítani a feltételeket. Nem kaphatják azok, akiknek kocsija, vagy éppen videója van. Igyekszünk elérni, ne az kapjon segélyt, aki rendszeresen elissza. A baktaiak se járhatnak hát jobban, mint az ország más településének lakói. Választottak új önkormányzatot, szövögettek szép terveket, s aztán jött a szomorú ébredés: törvény nincs, pénz nincs, lehet gazdálkodni! — Az adottságaink, s a jószándékunk megvan az előbbre- lépésre — zárja a leltárt a polgármester. K. É. Azt tanácsolta a pszichológus, hogy lelki egészségem megóvása érdekében szabaduljak meg szorongásaimtól és változtassak életvezetésemen. Életvezetésemen, amely eleddig nélkülözte az alkoholt, a nikotint, a drogokat; mentes volt éjszakázásoktól, kilengésektől. Az igazi változás az lenne, ha belekóstolnék ezekbe a tiltott gyümölcsökbe, de valahogy nincs hozzá kedvem. Mitévő legyek hát? Keljek fel korábban? így sem pihenek eleget. Ha pedig előbb munkanélküliségtől fenyegetve? Még fel sem ocsúdtam a kamatadó bunkócsapáFalak térnék nyugovóra a megszokottnál, megint csak magamat rövidíteném meg, lecsípve az olvasásra, tévézésre szánt időből. Váljak el? Hová költözzek a gyerekkel? Méregdrága albérletbe, erősen átlagos havi jövedelemmel. sótól! Járjak többet moziba, színházba, kapcsolódjak ki? Miből, mikor? Vegyek ki szabadságot, utazzak el? Megtakarított pénz nélkül ugyan hová? Tanulni kellene (nyelvet, másik szakot), de mi végre? S hol az a dúskáló cég, amelyik átvállalná a tandíjként felszámolt súlyos ezreseket? Bármerre mozdulok, minduntalan falba ütközöm: a kilátástalanság és a pénztelenség kőkemény falába. „Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm": nem én alakítom a körülményeimet, azok tartanak kényszerpályán engem. Csak tudnám, minek jár az ilyen pszichológushoz. Sz. S. B. ÜRES KASSZÁBÓL „GAZDÁLKODNI” VISSZA A NYOLCOSZTÁLYOS GIMNÁZIUMHOZ JEGYZET
