Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám

1991. február 14. Kelet-Magyarország 11 Kell-e a kultúra? Megszűnésre ítéltettünk Tiszada- ián címmel olvastam a Kelet- Magyarország 1991. január 30-i szá- nában, hogy a tiszadadai önkormány­zat meg akarja szüntetni a tavaly (!) ítadott művelődési házat. Az indoklás ;zerint a ház fenntartására nincs pénz. \ cikkből kiderül, hogy eddig nem is vértek pénzt az önkormányzattól. Mivel birtokában vagyok néhány, a émához szorosan kapcsolódó infor- nációnak, azt szívesen közreadom. \z önkormányzati rendszer kialaku- ását követően 1990 novemberében őiskolai hallgatóként kutatásokat vé­geztem megyénk polgármesterei kő­ében. Személyes találkozások, inter- úk, beszélgetések, kérdőívek segítsé­gével gyűjtöttem információkat a pol­gármesterek kulturális beállítottságá- 'ól, a kultúrához, a közösségi élethez t/aló viszonyáról. Nem lepődtem meg, amikor konk- 'ét kérdésekre többnyire túl általános válaszokat kaptam, miszerint „Igen, a Kultúra, az nagyon fontos.” Az vi­szont elkeserítő volt, hogy a pol­gármesterek egyharmad-egyharmad arányban nyíltan tagadták a kultúra elsődlegességét, illetve a feladatok rangsorában minden más társadalmi kérdés mögé kullogásra ítélték. Vizsgálódásomban jelentősebb mértéket képviselt a közösségi — kul­turális beállítódás, a megkérdezett polgármesterek és családjuk művelő­dési szokásainak feltárása. A nyilat­kozó elsőszámú tisztségviselőknek kb. a fele nem volt korábban hivatalo­san kinevezett, vagy a közösség által választott személyiség a szűkebb kör­nyezetében. Amennyiben a kulturális életben való részvételüket tekintjük, hasonló arányról számolhatok be. A kirajzolódott kép még sötétebb árnya­latú attól, hogy a megkérdezettek kö­zel vele (!) egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkezik. Nem állíthatom, hogy a falu első embere minden esetben példaképe lehetne az ott élő fiataloknak és fel­nőtteknek. Mind saját magukat, mind pedig gyermekeiket illetően az isko­lán kívüli művelődési szokásokat vizsgálva valójában csak a könyv, a könyvtárhasználat jelentkezik mérhe­tő módon. Alig jellemző a művelődé­si, szórakozási alkalmakon való rész­vétel, vagy az öntevékeny, művelődé­si tevékenység. A polgármesterek egyharmada egyáltalán nem foglalko­zik a helyi könyvtárral, vagy teljesen kiesik a látószögéből, vagy nincs in­formációja a könyvkészletről. Véleményem szerint az az önkor­mányzat, amelyik mindjárt működése elején csak elvesz, figyelmen kívül hagy, vagy meggátol társadalmi, kul­turális önmozgásokat, saját talpa alól húzza ki a talajt, elveszíti közvetítő bázisát, amelyre támaszkodhatna. Meggyőződésem, hogy az az önkor­mányzat, az a nép tragédiára ítéltetik, amelyik nem ismeri fel a tényt, mely szerint a kultúra igen szigorú feltétele a tényleges demokrácia kibontakozá­sának. A nagy felismerés 1990 tava­szán megtörtént, következzék végre a tett. D. E. Köszönjük, TONER! TISZTELT SZERKESZTŐ­SÉG? Nagy örömben volt része 1991. január 23-án a máriapócsi önkor­mányzati hivatal dolgozóinak, ami­kor megkapták a táviratot, hogy a TONER Kft. Budapest — megkere­sésünkre — a II. János Pál pápa lá­togatásának feltételét megteremteni segíti és NP 1520-as másológépet ad hozzájárulásként. Ez azért is jó érzés, mert munkájuk nem volt hiá­bavaló és nem is egy közeli üzem, vagy intézmény, illetve nagyvállalat i sietett a kisközség önkormányzatá- ! nak segítésére, hanem egy 300 kilo­méterre lévő, semmi itteni ismeret­séggel és kapcsolattal nem rendel­kező kft. így is szeretnénk köszönetét mondani Horváth Sándor és László István ügyvezető igazgatóknak, hogy időt, energiát nem sajnálva, a helyszínre elhozták és iizembehe- lyezlék. Bármikor használjuk, az ő em­berségüket. egymás iránt érzett fele­lősségüket juttatja eszünkbe és ez különösen jó érzés a mai helyzet­ben. Köszönettel; Pálóczy Lajosné, polgármester Nyíregyháza polgármesteréhez a „DÚC” Szerkesztőségétől TISZTELT POLGÁRMESTER ÚR! Szerkesztőségünk szomorúan érte­sült a Kelet-Magyarországban arról, hogy a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központból — az előze­tes tárgyalások alapján — zeneiskolát terveznek kialakítani. Azóta a műve­lődési központ aiatt lévő Ifjúsági Centrum sorsa foglalkoztat bennün­ket, mert csak pletyka szinten hallunk a jövőjéről. Mi többedmagunkkal azért szál- lunk síkra, hogy az Ijfúsági Centrum az maradjon, ami volt; a fiatalok „törzshelye”. Sokat cikkeztek arról, hogy Nyíregyházán nincs olyan hely, ahol az ifjúság kulturáltan és (ami iga­zán nem mellékes) olcsón szórakoz­hat, művelődhet. Az Ijfúsági Centru­mot megnyitása óta igen sokan kere­sik fel az itt működő klubok, csopor­tok, rendezvények miatt. A „DÚC” Szerkesztősége (Diák Újságírók Csa­pata) 1990 februárja óta működik az Ifjúsági Centrumban, így módunk volt látni és tapasztalni az itt folyó munkát. Rengetegen keresték fel az Téves TISZTELT FŐSZERKESZ­TŐ ÚR! A TV Plusz műsormelléklet 1991. január 25. február 2. szá­mának 12. oldalán a következő értelemzavaró és helytelen le­írás található: Ugyanis a „Prém­vadászok Mexikóban” c. film is­mertetésénél azt írják, hogy Miksa főherceg, Mexikó császá­ra, Napóleon unokaöccse. Ez téves, mert Miksa főherceg a Habsburg-dinasztia tagja, Fe­renc Károly főherceg másod­szülött fia, Ferenc József oszt­rák császár és magyar király öccse, aki 1832-ben született és akit 1867-ben Mexikóban meg­gyilkoltak. így Napóleonnak semmiképpen sem lehetett uno­kaöccse. Dr. Stessel István Nyíregyháza, Jósa A. u. 30. sz. intézményt, sokan látogatták a tanács­adásokat és kértek információt. Szü­léink szűkös anyagi helyzetén is segí­tettek az ingyenes szolgáltatásokkal és a rendezvények olcsó belépőivel. Jöttek olyan fiatalok, akik magá­nyosnak érezték magukat, és a prog­ramokon, klubokon társakra találtak. Itt mindenkit kedvesen fogadnak, az I. C. értünk van. Szerkesztőségünk is sok fiatalt tömörített magába. Ezentúl Ők hova menjenek?! A „DÚC” megszűnése sok fiatal (és idősebb) olvasót fosztana meg kedvenc lapjá­tól. Mi szeretjük az I. C.-t és ragaszko­dunk hozzá! Kérjük, hogy továbbra is maradjon a miénk! Aláírásunkkal bi­zonyítjuk, hogy mennyire fontos ne­künk, és kérésünkhöz csatlakoznak a város fiataljai is. Várjuk Polgármester Úr kedvező válaszát! Tisztelettel: a „DÚC” Szerkesztősége Talpas Sándor főszerkesztő TISZTELT FŐSZERKESZTŐ ÚR! Szíveskedjék megengedni, lapju­kon keresztül néhány kérdést felte­gyek Szűcs M. Sándor országgyűlési képviselő úrnak a lap 1991. február 4- én megjelent számában közreadott véleményével kapcsolatban. Ha az ál­lam (tsz) olyan rossz tulajdonos volt, hogyan juthatott a magyar mezőgaz­dasági termelés a világ élenjárói közé? Hogyan tudott bőséges belföldi ellátást és nagy mennyiségű exportot biztosítani? Ha a lövőpetri „földosz­tás” nem kortesfogás volt, miért az MDF fizeti a költségeket? Ha a Szőke fiúknak, Molnár Gusztávnak és még néhány embernek a faluban nincs az a háttér (tsz, ÁFÉSZ, más kereseti lehe­tőség), vajon ma tudnának-e beruház­ni? Nem lehet mindenki ÁFÉSZ fel­vásárló! Miért nem beszél azokról, akiknek ilyen hátterük nincs? Ha any- nyira dicsőíti a kisparcellás gazdálko­Igazság­talan... Tisztelt telefonkesergő! Felháborodással olvastam február 6-án megjelent írását. Azt hiszem, fölösleges a posta tü­zére még egy lapáttal rátenni, azért, hogy jobban égjen. Nyírszőllősön már mindenki ismeri a nyilvános tele­fonkészülék teljesítőképességét. Ha akar, működik, ha akar, nem. Általá­ban nem akar. Ezzel a helyi postahi­vatal vezetője is tisztában van, bármi­lyen furcsa is. Fel szeretném hívni a telefonkeser­gő figyelmét arra, hogy tavaly a posta és a távközlés különvált. Tehát logi­kus következtetés, hogy akkor az ut­cai nyilvános állomás tulajdonképpen nem tartozik a posta hatáskörébe. Dolgoztam a nyírszőllősi hivatal­ban egy hónapig. Hetente néha négy­szer is jeleztem a hibabejelentőnek, hogy rossz az az egyetlen készülék is, amelyet az ott lakó emberek használ­hatnának szükség esetén. Kijöttek, megjavították. Elromlott. Kijöttek, kiműtötték belőle a lyukas kétforin­tost, amelyikkel valaki jó üzletet akart csinálni. Megint elromlott... Amikor már nem is tudom hányadszor beje­lentettem, közölték velem, elhiszik nekem, de inkább törődjek a közeljö­vőben a saját dolgommal... Erről eny- nyit. A szabályokat nem mi, egyszerű dolgozók hozzuk... Ezzel mindenki tisztában van. Szerintem a nyírszőllő­si hivatalvezetőt éppen úgy felhábo­rítja, hogy a készülék használhatatlan, mint Önt, vagy bármelyik telefonke­sergőt. Sokan gondolhatják, hogy már csak jóindulatból is megengedhette volna a postai telefon használatát a pótdíj felszámítása nélkül. De gondoljunk csak bele... naponta 10-en, 20-an szeretnének telefonálni, és ha mindenkinek megengedné... Félreértések elkerülése végett ki szeretném jelenteni, hogy nem a posta hímevén esett csorbákat akarom ki­köszörülni, hanem egyszerűen csak nem szeretem az igazságtalan rágal­mazást. Tisztelettel: Nagy né Kártérítést! Az „Egyoldalú teljesítés” c. cikk­hez csatlakozva felhívom a kertvá­rosban lévő telefonigénylők figyel­mét arra, hogy a posta a volt városi tanáccsal kötött szerződés értelmé­ben 1990. év I. negyedévre kötött szerződést velünk a telefon beköté­sére. A szerződés teljesítésének idő­pontjára sok magánvállalkozás alapját képezi a telefon, késedelmes teljesítés jelentős anyagi veszteséget okoz a vállalkozni akaróknak. A lakosok által összeadott 50 ezer x 1000 Ft, azaz ötvenmillió forint ér­ték után szerződésszegés miatt kár­térítési és kötbérigény bejelentésére hívom fel a többi telefonigénylő tár­saimat. A kábelfektetéshez a tele­fonigénylők 90%-ban hozzájárul­tak volna fizikai munkával (gödör- ásás, kábelfektetés) ezáltal nagy­mértékben lehetett volna csökkente­ni a költségeket. Ismételten felhí­vom a telefonigénylő tagtársaim fi­gyelmét, hogy a kötbérigény, illetve kártérítés követelése miatt egysége­sen lépjünk fel a szerződést szegők­kel szemben. cserny János Legyező út 50. Amit rendbetettünk TISZTELT B. G.! Reagálva az Újmódi honfoglalás című cikkére, sajnáljuk, hogy a régi állapotában nem volt alkalma a cikké­ben leírt területet megszemlélni. Kü­lönben akkor bizonyosan toll helyett más szerszámot fogott volna kezébe, és elindult volna séta helyett rendet rakni azon a részen. Ön, mint egy be­tonkai ickára ítélt ember, abban a tu­datban él, hogy a saját élettere csak a küszöbig tart, pedig azt is ki lehet tá­gítani, de az elég fáradságos, nehéz munkával járna. Kár, hogy amíg tátongó szemét­gödrök voltak itt, addig nem volt ideje erre sétálgatni, s kihagyta azt a fárasz­tó, időt, energiát, pénzt nem kímélő egy-két évet, így nem vehette észre, hogy az egyre gyűlt, a mások által idehordott szeméthegyeket miként tettük rendbe. Hozta azt tehertaxi, bil­lenős kocsi, de még személygépkocsi is. Bevalljuk, mi sokkal szívesebben sétálnánk a Jósav árosban, ha azt az ottlakók a sajátjuknak tartanák és azt rendberaknák. Amit mi rendbetet­tünk, saját használatunkra, annak az állapota nem romlik, mert megvan művelve. De amit az állam pénzén rendbetesznek és utána nincs gazdája, az tönkremegy. És még mindig jobb egy rendbetett szeméttelep, mint egy szemétteleppé züllesztett lakótelep. Sajnáljuk, hogy nem tudja felmérni azt, az államkassza mennyivel káro­sodik akkor, amikor egyébként hasz­nálaton kívül eső területeket az ott la­kók hasznosítanak, és mennyivel, amikor a drága, közpénzen fenntartott parkokat az ott lakók letapossák, par­kolónak használják. Bizonyára a helyi önkormányzat sem venné zokon, ha többen, na­gyobb területet foglalnának el, mint a küszöbön belüli 35, vagy 55 négyzet- métert. Cikkéhez még csak annyit: a szó- banforgó, általunk rendbetett területet mi a tanácstól meg akartuk venni, ám ott irreálisan magas árat szabtak. Négyzetméterenként 800 forintot kér­tek, az eredeti közművesített teleknek a dupláját. Tisztelettel: a „trükkös telekgyarapítók” Mitévők legyünk? TISZELT SZERKESZTŐ ÚR! Mélységesen felháborítja a lakos­ságot ez a nagymértékű áremelkedés, de főleg a magas kamat emelése. Ret­tenetesen sújtja azokat a fiatalokat, akik bérből és fizetésből élnek. Sajnos Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a leg­elmaradottabb a munkahelyek meg a bér szempontjából is. Nincs minden­kinek a háta mögött szülő, aki jó anyagi helyzetéből adódóan támogat­ja gyermekeit. Mi, akik itt aláírásunk­kal igazoljuk felháborodásunkat, tilta­kozunk a kamatemelés ellen és csatla­kozunk azokhoz a családokhoz, akik ezt szintén támogatják és úgy érzik, ezt a nagy terhet már nem bírjuk az amúgy is nehéz anyagi helyzetünk­ben. Nem vagyunk meggyőződve ar­Jó érzés Megható ünnepség volt fe­bruár 8-án községünkben. A Szatmár Termelőszövetkezet vezetősége a négy község nyug­díjasait — Pátyod, Porcsalma, Szamosangyalos és Szamosta- tárfalva — minden évben össze­hívja ünnepségre és beszámol­nak az elmúlt év eredményeiről. Az országos időjárás és egyéb természeti csapások ellenére jól gazdálkodtak, több milliós nye­reséggel számoltak el. Mindezek mellett mintegy 500 fős nyugdí­jasunk van és pénzjutalomban részesültünk. Jó érzés, hogy nem feledkeznek meg a volt dol­gozókról, akik már öregek let­tek és még mindig gondoskod­nak rólunk. Köszönetét mon­dunk mi nyugdíjasok, hogy ezen az. estén jó ellátással és jó szó­val, emberi gondoskodással tö­rődnek velünk. A porcsalmai termelőszövet­kezet tette legyen példa és tanul­ság minden tsz-vezető számára. Reméljük, jövőre is találkozunk. Király Béla Szamostatárfalva Ha nincs háttér dúst, ennek előzményeként a földosz­tást, megkérdem: Képviselő úr, élt-e már Ön negyed-ötödmagával négy hold föld terméséből? Az 1945-ös földosztás történelmi lépés volt. Ezt az élet igazolta. Ha ke­servesen is, sokszor nélkülözve, kín­lódva, de az Ön által lepusztultnak nevezett falvakban megjelentek az emeletes, fürdőszobás lakások, autók, tv, gáz stb. Bármennyi gondja van a falu népének, ezek tények. De mit ígérnek Önök a falu népének? Vállal­kozást, kisparcellás gazdálkodást? Most fordulni fog a folyamat, felesle­ges költekezések helyett az emberek beruházni fognak, mondja Ön. Tehát az eddigi falusi beruházások (lakás, víz, villany, gáz, no meg az autó) fe­lesleges költekezés volt? Minek ez a falunak? Elégedjenek meg az embe­rek az Önök (parlament, kormány) ál­tal biztosított naponta bekövetkező árnövekedéssel, a munkanélküli-se­géllyel, a növekvő létbizonytalanság­gal? Vagy lebegjen lelki szemeik előtt; egyszer majd ők is eljutnak az Önök által annyira hirdetett vállalko­zók, tőkések közé? Képviselő úr, hol van a világon az a földrész, ország, társadalmi rendszer, ahol a nagy több­ség felküzdötte magát a vállalkozók, a tőkések (nagy vagy kistőkés) soraiba? Nem voltam, ma sem vagyok párttag, szavazni sem mentem egyszer sem, de ha van olyan ország, ahol a nagy többség vállalkozó, tőkés, hajlandó vagyok példát venni és segíteni sze­gény hazánkban is megcsinálni. Míg ezt az országot megtalálja, addig is arra kérem, abban a bizonyos „föld­osztási” ügyben ne a parasztság 6—8 százalékának a véleménye, hanem a parasztság 90 százalékának a vélemé­nye alapján döntsenek. Tóth Pál Nyírtass, Petőfi u. 10. sz. ról, hogy akik ezt elfogadták, figye­lembe vették-e, mennyi jövedelemnek kell ahhoz lenni, hogy a kisfizetésűek bírják az áremelkedés után a rettene­tes kamatot hónapról hónapra. Na­gyon reménykedünk, hogy ki fognak találni az illetékesek egy jobb megol­dást, hogy úgymond a kisebb réteg­nek is lehetőséget adva az OTP-tarto- zásuk rendezésében. Sajnos már nem tudjuk, miben bízzunk, higgyünk, mire neveljük a gyermekeinket, hi­szen máról-holnapra megfordul a vi­lág, olyan gyorsan peregnek az ese­mények, hogy nem tudjuk mitévők legyünk. Most érvényes igazán a köz­mondás: A kecske is jóllakjon és a káposzta is maradjon. Széreínénk kér­ni, hogy a legközelebbi számban je­lentessék meg ezt a levelet nevünk­ben. Nagyon reménykedünk valami­lyen kedvező fordulatban, hiszen sok családnak felborult a háztartási költ­ségvetése, és a fizetésemelésnek nincs olyan nagy pora, mint a nyugdíjeme­lésnek. Tisztelettel: 67 aláírás Dombrád, Újdombrád, Kékese, Pátroha, Tiszakanyár, Gégény, Kétérköz lakosai közül Senki se éhezzen, fagyoskodjon A K-M január 25-i számában cikk jelent meg községünkről, Ófehértóról, melyben a két megszólaltatott — sze­rintem — túl egysíkú képet festett a faluról. Mi, a KDNP helyi ifjúsági szervezetének tagjai szeretnénk a cikkhez többek között azt hozzáfűzni, hogy mi is itt vagyunk. Minket nem körnek belénkkövesedett sémák, de sajnos, ezt a generációt eddig figyel­men kívül hagyták. Javaslataink; községünk gazdasági fellendítéséhez nem könyöradomá- nyokra, lobbizással nyert pénzekre, hanem mélyre ható radikális változá­sokra van szükség. Segíteni kell a kezdődő vállalkozásokat, elő kell mozdítani a szakemberek képzését, továbbképzését. A legfontosabb, hogy ebben a községben senki ne éhezzen, í? oskodjon, ne maradjon fedél és igy.szer nélkül. Erről a községnek -11 gondoskodnia. Hala­déktalanul , mi kell az egészségügy, a kereskedelem, az oktatás, a kultúra területén. Lehetne közmunkákat ki­alakítani a környezetvédelemben. A hivatali apparátusok létszámát csök­kenteni lehet. Nem tagadjuk, a politikai vezetés az idősebbek privilégiuma szokott lenni, viszont a rendszerváltás ígérge­tés, ha csak a pórázt cserélik ki vörös­ről nemzeti színűre, de a kutya marad. Sajnos, úgy látjuk, a rendszerváltás a mi községünkben is elmaradt, de hisz- szük, hogy lehet a politikát becsülete­sen művelni, és ezt szeretnénk tenni mi is, a községünk javára. Barabás Béla a KDNP ifj. szervezet vezetője, Ofehértó Nem fizettek TISZTELT SZERKESZTŐ­SÉG! Régi olvasójuk vagyok és na­gyon tetszik, ahogy az emberek problémáival is foglalkoznak. A községünkből a csarodai Új Elet Termelőszövetkezeten keresztül a Bereg Tej vásárolja fel a kister­melők által termelt tejet. Sajnos, hogy az 1990. december havi tej árát sem fizették ki. Tudjuk, hogy tejválság van, a magunk módján meg is értjük, de azt már nem, hogy ugyanez a vállalat a környe­ző községekben mindenütt kifi­zette. Nekünk is családunk van, törlesztésekkel, és nem azért dol­gozunk reggeltől késő estig, hogy valaki vagy valakik ezt a pénzt jogtalanul visszatartsák. A helyi termelőszövetkezet érdeklődé­sünkre semmilyen biztató választ nem ad. Kérem a Tisztelt Szer­kesztő Urakat, hogy amennyiben lehetséges, a problémánk megol­dásában járjanak közbe. Ugyanis nagyon szeretnénk tudni, hol a pénzünk és, hogy mikor vehetjük kezünkbe. Tisztelettel: Czapári Józsefné Hetefejércse Rákóczi u. 9. sz. Rangot a tehénnek Apámtól, nagyapámtól sokszor hallottam, fiam, tehenet mindig tart­sál,,a tehénnek rangja van, a tehén a falusi embernek rangot ad, megélhe­tést biztosít. Nos ez az évszázados bölcsesség mára jócskán igaztalanná vált. Nincs rangja, becsülete a tehénnek. Nem kell a tej, a tejtermék, a hús? De keü(ene), csakhogy az mára sokaknak elérhetetlen, megfizethetetlen. Nem tudja megvenni a nyugdíja­sok többsége. Sajnálom őket. Ok az­tán igazán megszenvedtek a minden­napi tejecskéjükért. Igazán boldogabb öregkort érdemelnének. Nem tudják megfizetni a kiskere­setűek. De miért vannak kiskerese­tűek? Miért vannak háromezer és há­romszázezer forintos havi jövedel­mek? Miért van az, hogy egy bizo­nyos réteg ma is szertelenül szórhatja a pénzt (nem ritkán a közét), amíg mások és egyre többen élelmezési gondokkal küszködnek. Nem telik tejre a fiatal családot ala­pítók nagy részének. Nem, mert ros­kadoznak az OTP-hitel téglái alatt. Ők azok, akik arra hivatottak, hogy világ­ra hozzák és.felneveljék az okos, erős, egészséges ifjúságot. De miből? Vár­ható, amíg az országban élelmiszerhe­gyek halmozódnak, addig egyre na­gyobb tömegek fognak éhezni? Vagy a mezőgazdaságtól megvont támo­gatást a szegényházak, az ingyen­konyhák üzemelésére fogják fordí­tani? Vissza kell adni a tehén rangját, becsületét. Termékeit könnyen elér­hetővé kell tenni mindenki számára, és akkor helyreáll a lakosság nyugal­ma, békessége. Mert a népet lehet in­teni türelemre, lehet kérni áldozatvál­lalásra, de csak addig, amíg nem éhe­zik. Az éhező nép fegyelmezetlenné, irányíthatatlanná válik. Tisztelettel: Filep Gyula Beregsurány, Petőfi út 13. Ellenőrizzék TISZTELT SZERKESZTŐ­SÉG! Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok Önökhöz, hogy szíves­kedjenek ellenőrizni a heti műsor­melléklet dátumait. Ugyanis felhá­borítóan keresztezik egymást az ott feltüntetett napok dátumai. Ezenk vül a műsor sem egyezik. Szíves elnézésüket kérem, de ez kezdettől fogva mindig így van. Tisztelettel: Kovács Alberte Vaja, Kiss E. u. 7. és még sokan mások!:!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom