Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-13 / 37. szám
1991. február 13. Kelet-Magyarország 3 FONALAK MOSZKVA ÉS NYÍRTÉT KÖZÖTT Üzem az akácfasorban Alláskínáló Rovatunkban ismét tudunk friss hírekkel szolgálni. Akik rendszeresen figyelemmel követik Álláskínálónkat, azok számára talán már nem is meglepetés, hogy elsősorban varrónőket keresnek. Kínálatunk a következő: Eldugott kis falu Nyírtét. A falu végén, a tsz-tele- pen hosszú üzemcsarnok, benne márkás nyugati gépek zakatolnak. A gépek mellett szorgoskodó asszonyok nemrég még a földeken dolgoztak, vagy a fakanalat forgatták... Itt, a jellegzetes nyírségi tájon, az akácfasor közelében a közelmúltban moszkvai üzletemberek jártak. A nyírtétiek és a moszkvaiak előzetes megállapodása értelmében újabb 30-40 lány és asszony kaphat is munkát a közeljövőben. Ebben a korszerűnek mondható faluvégi üzemben működik a Nyírtéti Fonóipari Kft. A helyi és az apagyi tsz alapította magántőke bevonásával. A korlátolt felelősségű társaság egyik tagja, illetve vezetője Hegedűs Pál, aki a múlt év decemberében Moszkvában járt és januárban itt fogadta a moszkvaiakat. A tárgyalásokról, a megállapodásról ezeket mondja: — A moszkvaiakkal egy szándéknyilatkozatot írtunk alá, amelynek értelmében egy, a szovjet főváros közelében lévő könnyűipari üzemmel hamarosan közös vállalatot alapítunk. Februárban megint találkozunk, és ha pontot teszünk az ügy végére, akkor már ez év első negyedében elkezdjük szállítani a kötőfonalakat. A szovjet pamutfonó és kötőipari vállalat távlatokban is felvevőpiacot jelenthet számunkra. Az üzemcsarnok előtti jókora területen Hegedűs Pál magyarázza, hogy itt viszonylag olcsón kialakítható egy újabb üzemrész, újabb gépek is telepíthetők, és ha majd minden készen áll, elkezdhetik az újabb 30-40 lány, illetve asszony betanítását. Különböző kötőfonalakat gyártanak a nyírtétiek. A fiatal szakember jogos büszkeséggel mondja, hogy tevékenységüket segíti egy olyan budapesti textil- mérnök, aki alapos nemzetközi tapasztalatokkal rendelkezik. A múlt év végén országos pályázaton első díjat nyert az egyik fonaluk. így folytatja a fiatalember: „Tavaly Svájcba szállítottuk termékeink egy részét, idén remény van arra, hogy a szovjet mellett az olasz piacra is bejutunk. Együttműködünk a Magyar Textilipari Kutatóintézettel, így valószínű, hogy később újabb fejlesztéseket valósítunk meg.” Csogányné Lengyel Judit technológus feladatai közé tartozik a minőség ellenőrzése. Azt mondja, a helybeli és az apagyi asszonyok hamar megtanulták a szakma fogásait. Állítólag nem túloz, amikor azt állítja, hogy az itteni termékek többsége állja az összehasonlítást a hasonló francia üzemek termékeivel. Nem az olcsó szójáték kedvéért mondjuk: Nyírtéten a jó minőség a jövő tétje. N. L. Minőség-ellenőrzés a gépsor végén A BLONDEL Fém- és Faipari Kft, Kisvárda, főkönyvelőt keres felsőfokú szakirányú végzettséggel. A CSENGERI KÖLTSÉGVETÉSI ÜZEM továbbra is ács-állványozókat vár. AZ OROSI ÉS TÁRSA Felsőruha- és Divatáru-készítő BT 40 női- férfi szabót alkalmaz (esetleg betanított varrónőt) a szakolyi tsz-telepen egyműsza- kos munkára, teljesítménybérezéssel. Ugyanez a bt. a gyulaházi állami gazdaság varrodájába keres 30 varrónőt. A dolgozók szállítását saját busszal megoldják. A NYÍRBÁTORI RUHAIPARI KISSZÖVETKEZET 30 női-férfi szabó szakmunkást keres 1 műszakos munkarendbe, mely reggel negyed hatkor kezdődik. Felvilágosítást a helyszíneken, vagy a megyei foglalkoztatási központban kaphatnak az érdeklődők. TÉL VAN, de annyira nincs hideg, hogy akadályozná a SZÁÉV dolgozóinak tetőbetopqzási munkáit Nyíregyházán, az Örökösföldön egy négyszintes épületnél. (Elek Emil felv.) TIZENEGY MUNKAHELY EGY FALURA USZKAN Szabadok és szegények A keresés nézelődésre kényszerít. Az elhagyott, lakatlan házak némelyike szánalmas látványt nyújt, még szánalmasabb látni a kivert ablakú református templomot a falu közepén. ÉS nemcsak a harangláb falának ablakai hiányoznak, kiverték a templom hajójának üvegeit is, így aztán még közelebb jön az a nap, amikor leomlik az értékes kis műemlék kazettás mennyezete is. Elődje, a korábbi templom a tűz martaléka lett, e késő barokk építmény a hozzátoldott népi ízlésű fa harangtoronnyal együtt az enyészeté lesz, ha nem találnak módot, pénzt megóvására. Kétszer is végigmegyünk a falun, mégis csak akkor találjuk meg a polgármesteri hivatalt, amikor útbaigazítanak bennünket. Nem csoda, több mint két évtizede, hogy megszűnt a tanács, így nemcsak táblát kellett volna cserélni, hanem egyáltalán helyet kellett találni a végleg hazaköltözött önkormányzatnak. Háromtagú testület — A postát keressék — igazít el egy Daciában várakozó fiatalember — ott kell bemenni az épület mellett az udvarba, az a polgármesteri hivatal. M ár a kádban ültem éppen, mikor csengetett a postás. Dühös-rémülten téptem fel a kópertát, ám szempillantás alatt felderült az arcom. ,,Holnap fairtás. Béla” Nem sokkal később zörögtek újból. Jancsi volt, a másik barátom. Megkapta ö is a táviratot, s jött kérdezni, mikor indulunk. Korán, mondtam. Am mire az erdőbe értünk, a csapat már javában dolgozott. Egy öreg fenyves mellett karvastagságú akácok nőttek, azoktól kellett megtisztítani a terepet. Vagy öten baltáztak, gallyaztak, a többiek húzgálták fel a dombra a ledöntött husángokat. A baltások fent dolgoztak már a szemközti domb derekán, a fasor felén is túl voltak már. — Ehhez a kis munkához kellett ez a nagy csődület? — kacagtuk Bélát, ám ő csak szelíden mosolygott. — Majd meglátjátok... Az első öt fordulóban még vígan kurjongattunk, később már csak fütyörésztünk. Aztán azt sem. Örültünk, hogy levegőt kaptunk, hogy nem ugrik ki a szívünk a helyéről. Majd mi ketten, nagyszájú városiak összenéztünk nagy ravaszul. Cipekedjenek csak ők, hadd baltázzunk már mi is egy kicsit! Repült a forgács, zuhant a fa, s bazsalyogtunk, ...hogy szuszognak a csalfa cimborák! Még hogy ők járnak túl a mi eszünkön...! A többiek fent jártak már a szemközti domb gerincén, mikor Béla megkönyörült rajtam. — Tedd le azt a baltát. Nem szoktunk mi ehhez a kemény munkához. Önérzetemben mélyen megsértve kaptam fel a tekintetem, de mikor a szemébe néztem, láttam, dehogyis akar ugratni. Szuszogott már javában ő is. Bizony, megtréfálták öt is a rideg, nyíri akácok. Pedig volt alkalma megbarátkozni velük. Évtizednél is több időt töltött el a tanyán, ennek az erdőnek a kellős közepén. Aztán elkerült messze, de visszahúzza a szíve. Innen szerzi be a tíizre- valót, mióta csak elment. Most a húsz évvel ezelőtti tanítványai vágják neki a fát, s kacagnak rajtunk, dezertőrökön kegyetlenül: — Tanító úr! Nem szokta a cigány a kaszát... igaz?! Hangjukban semmi sértés, semmi durvaság. Ám ha más hallaná, tán még meg is ütközne rajta. Mert hogy beszélnek ezek a tanító úrral...!? De idegen sehol, csak nagy, deres fenyőfák. Azok meg tudják, mire megy ki a játék. Derülnek csendben a csipkelődésen. L assan lecsúszni készült már a nap, mikor végeztünk, s betértünk a tanyára. A favágók vendégei voltunk. Húslevest ettünk meg kacsacombot reszelt tormával. Egy kis itóka is került később, diskuráltunk halkan, csendben. És nem is figyeltünk talán, hány vályoggal erősítettük meg közben a közös házunk falát. Azt a házat, melyben nem lakik más, mint maga a Barátság. Balogh Géza Milyen szép lehet ez a kert tavasztól őszig — morfondírozunk — míg kocsink a hatalamas fenyők között befordul a „hivatal” udvarába. A szomszéd kertből puli ugat meg bennünket. Biztosan nem szokta még meg, hogy forgalmas lett a néhány hónapja még csendes közösségi ház. Az előszobából belátni az üvegablakon a terembe. Négyen ülik körül a nagy asztalt, középen Mester Miklós polgármester áll. Mikor belépünk, félbeszakítja mondandóját, s köszönti a vendéget, az újságírót, aki — mint kiderül — épp egy testületi ülés közepébe csöppent. Téma: a szervezési és működési szabályzat, ami azért is fontos, mert ha elfogadják, ezentúl nem csak meghívót kapnak az önkormányzat tagjai, hanem írásban a napirendet is, hogy készülhessenek rá, ne első hallásra kelljen véleményt formálni, elfogadni, esetleg támadni s ahhoz érveket felsorolni. Testületi ülés öt taggal? — vetődik fel önkéntelenül a kérdés. Ám a válasz még meglepőbb. — Öttel? Hárommal! Uszka — mert erről az erdőháti községről van szó — három önkormányzati képviselőt választott. Ennyi „jár” a lélekszám alapján. Kétszázhuszonnyolcan élnek itt. Úgy vagyunk öten, hogy részt vesz a körjegyző, és van jegyző- könyvvezető. Bemutatkozunk. Amikor Simon Zsigmondné körjegyzővel kezet fogok, lelkiismeret-furda- lásom támad. Néhány hete a megyeházán a jegyzői fizetéseket böngészgettük, s ott állt, hogy az uszkai jegyző 32 ezret keres — voltak ennél jóval magasabb fizetések is —, csak azt nem tudtam, hogy ő nem Uszka jegyzője, hanem Tiszabecs, Uszka és Magosliget körjegyzője, így már egészen másképp hangzik a 32 ezer. — És ez még nem minden — egészíti ki zavart mondataimat a polgármester. — December elsején állapítottuk meg az Etelka — ő Simon Zsigmondné — fizetését. 44 ezret ajánlott fel a három falu, hiszen huszonhárom év közigazgatási gyakorlat áll mögötte, államigazgatási főiskolai végzettséggel, mire Etelka felugrott és tiltakozott, veszekedett, hogy ezt nem tehetjük vele. O nem kaphat annyit ott, ahol az emberek egy részének alig jut kenyérre. Már a témánál is vagyunk, amint a kenyérről van szó. Elképedve hallgatom mikor mondják: Uszkán tizenegy embernek van munkaviszonya, ennyi a keresői létszám. A 228-ból. A többi munkanélküli és nyugdíjas. Ebből a jövedelem- adóból aztán a falnak szaladhat a falu. És itt is megemelkedett a kamattörlesztés 1500 forinttal. Segítség pedig: kétszáz forint segély, adósonként. A három faluban 1118-szor 200, ennyi az adósok száma, s Uszkának ebből 44 ezer jut. Nem lesz rendszeres segély, csak legyen aki megmagyarázza a cigányoknak. Mert a falu fele az. csak mondja a magáét, aztán ráförmed a jegyzőkönyvvezetőre, aki nem rá figyel, a szomszédjával folytatott beszélgetés közben elmosolyőgja magát. — Maga-csak ne kacagjon!" Könnyű magának a fizetés bői,-de nekem három gyerekkel... Nehezen sikerül meggyőzni, hogy majd akkor menjen vissza, ha megkapja a büntetést. Nem a polgármesteri hivatal bünteti, a tsz próbálja óvni a természetvédelmi terület erdőit, fáit. Köszönés nélkül távozik. Mondják: mellesleg 27 ezer forint áramdíjtartozása is van. Adóból nem lesz bevétel Soványabb segely Talán majd az országgyűlési képviselő mond valamit, mert ő is megszavazta, meg a költség- vetési bizottságnak is tagja. Akkorra hívják össze a falugyűlést, amikorra ő Uszkára megy. Mintha megrendelésre jönne, épp akkor állít be egy terhes cigányasszony. Mondják, jöjjön később, most önkormányzati ülés van, de ő oda sem figyel, csak mondja: adjanak neki 2400 forintot, mert előző nap falopáson érte az urát a tsz mezőőre, vagy a rendőr (ezt nem sikerült kihámozni a mondataiból), és ennyire fogják megbüntetni. Válaszolni se hagy senkit, Visszazökkenünk az egyéni panaszból a nagy közösbe, bár egyértelmű a vélemény: Uszka csak jól járt a válással. Igaz, egyetlen intézménye sincs, az óvoda Magosligeten, az iskola Tiszabecsen van, de ha megkapják a normatívák szerint a költségvetésből a tanulókra és az idősekre járó kvótát, a végösszeg eléri az öt és fél milliót. Adóból nem lesz bevétel, mit, mennyit kérhetnének ennyi szegény embertől! Viszont korábbi elhatározások alapján céltámogatással megépül a vezetékes víz. Búcsúzáskor ismét a körjegyzőre terelődik a szó, mert neki több lesz a dolga, mint előtte vb- titkár korában volt. Most mindháromfaluban tiszteletdíjas polgármester van, nekik kevesebb idejük lesz az önkormányzati dolgokra, mint hivatásos társaiknak, így nem telik ki a munkaidő a hivatalos ügyfélfogadással... A kocsiablakból nézegetjük a régi házakat. Egy részük a múlt századból maradt, az akkori épületek jellemzőivel, a paticsfallal, a szabad kéménnyel, a homlokvagy faragott oszlopú oldaltornáccal, de vannak még zsúptetősek és csonka kontyosak is közöttük. És vannak elhagyottak, magukra maradottak is, amelyeket talán megérné felfedezni még vállalatoknak, vállalkozásoknak nyári üdülő céljára is. Sokan felfedezhetnék az Uszkánál magyar—szovjet határt jelentő Ba- tár folyót. Áz üdülés is olcsóbbá válna, és az uszkai házak is tovább élnének. Balogh József
