Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-10 / 8. szám

1991. január 10. Kelet-Magyarország 7 n fttszerkesztö postájából-A főszerkesztő postájából vízdíj jelenleg hatósági áras, amit a minisztérium állapít meg, tehát saját bérünk emelése ér­dekében nem áll módunkban a víz termelői árának emelése. Az önállósulás egyik fő célja éppen az, hogy csökkentsük az ivóvíztermelés önköltségét, ami jelentős összetevője a vízdíjnak. Véleményünk teljesen egyezik Barta Istvánéval, a Magyar Hid­rológiai Társaság megyei szerve­zete elnökéével, akinek írása — helyhiány miatt — nem jelenhe­tett meg, de amit ez úton is köszönünk. Nem kívánunk az újság ha­sábjain hosszabb vitába bocsát­kozni ezért a magunk részéről lezártnak tekintjük, s várjuk a miniszter úr kedvező döntését. TISZTELETTEL: Üzemigazgatóság Vezetősége közül Abonyi Szilárd Balogh Gézáné Kozma József Labanc István Nagy Lajos Németh Györgyné Sikolya Tibor Szatlóczki Béla Tormássi Géza Péter László Számok, fenntartással Kedves K. E.! A makacs masiniszták című íráshoz szeretnék pár gondolatot hozzáfűzni, a másik oldalról. A cikkben két vasúti vezetőt kér­deztek meg. Amit hiányoltam a cikkből, a „másik fél” nem lett megkérdezve, hogy ők hogyan vélekednek „kenyéradó” gazdá­ikról és a vasútról. Bennünket senki nem kérdezett meg. ed­dig csak elmarasztaltak. Meg­jegyzem: sztrájkunkkal nem az utazóközönséget akartuk bosz- szantani. Igazán annak örül­tünk volna, ha erre egyáltalán nem kerül sor. A vasútvezetés- sel folytatott tárgyalásaink nem vezettek eredményre, pénztelen­ségre hivatkozással . Egyes ve­zetők, úgy érzem, még a köz­véleményt is ellenünk hangolják nyilatkozataikkal. Mi nem más vasutasdolgozók rovására kö­veteltünk volna bért, é&ezt sze- retném hangsúlyozni, ’ralóráink az elmúlt év nagyobbik löszé­ben megszűntek, vagy draszti- kusan csökkentek. Mi ennek a bértömegnek (túlórakeretből megmaradt) egy bizonyos száza­lékát kértük csak. A cikkben számadatokkal bizonyították, milyen jól keresők például a Hajtás „nyugdíjasok” Tisztelt Főszerkesztő Ür! Rendszeres olvasója vagyok lapjuknak. Igen kevés nyugdí­jamból már a jövő évre (1991-re) is kifizettem a Kelet-Magyaror- szág előfizetési díját, holott rok­kantnyugdíjam 5700 forint. Lap­juk pedig január 1-jétől felemel- kedett. de ez sem mérvadó, hisz nagyon szeretem a Kelet-Ma- gyarországot olvasni, főleg a Főszerkesztő postájából című írásokat. Olvastam a december 27-i lap­ban egy varsánygyürei olvasó mélységes felháborodását, mely- lyel teljes mértékben egyetértek, ö a leszázalékoltaikkal foglalko­zott. mert falujukban azt ta­pasztalja, hogy ezek az ál­betegek többet dolgoznak, mint egy egészséges ember. Én is sze­retném ezzel kapcsolatban ki­fejteni véleményemet, amit — nap mint nap falunkban tapasz­talok. Baktalórántháza, Nyírjákó, Nyírkércs korábban egy tsz volt. A három községben rengeteg a leszázalékolt ember. 30—35—40 évesek. Volt olyan, aki nekem elmesélte, hogy egy hétre be kellett feküdni a kórházba, mert csak így lehet intézni a leszáza­Az 1990. december 6-i lap „A főszerkesztő postájából” című részében található első három cikkhez is lenne hozzáfűzniva­lóm. Lehet, hogy kések, de ná­lam a gondolat, idő és cselekedet általában nem esnek egybe. Ne bántsuk egymást, gyere­kek. . . A magyar nyelvben gyakran általánosítunk, mert nem tu­dunk minden egyedi esetet ki- mondani egyszerre. Azt hiszem, így van ez az. idegen nyelvek­ben is. Kedves M. Zoltánná ezért ér­zi magát sértve. Valóban sok olyan rokkant is van. aki — még üzemi baleset esetén is — gyenge kis nyugdíjat kap. De ez nem mindig van így. Akad olyan is, akit valamilyen oknál fogva túlfizetnek. Ez izgatja és háborítja fel az embereket, en- gemet is. De az is csak rok­kantnyugdíjas. Két fura esettel próbálom Ónt megnyugtatni. Is­merek olyat, aki 15 évi munka után elég fiatalon rokkant lett, mert az utolsó öt évben inkább beteg volt, mint nem. Jó fize­tése volt, tisztességes nyugdíjat kap. Ám azóta soha sem beteg és szinte két ember helyett dol­gozik, pedig nincsenek megélhe­tési gondjai. Volt munkatársnőm sem szel­lemileg, sem szakmailag, sem fizikailag nem képes ellátni feladatát, végül is ezt állapította meg a bizottság is, ezért 50 százalékos rokkantnak nyilvá­nította, pedig alig két év múlva eléri a korhatárt is, mégsem kap nyugdíjat. Ez meg bántó. lékolást (-+- tízezer forint!) Kép­zelje el főszerkesztő úr, ezek az emberek a tsz-ben „nem bír­nak” dolgozni, betegek, illetve annak mondják magukat. Ezzel szemben fogják a bérelt földe­ket mindhárom községben. Egy hold karfiolnak, egy hold ká­posztának, mellé bérelt almás stb. Kérdezem én, itt hogy tud helytállni? Bír dolgozni? A tsz földjében pedig nem bír? A bé­relt földből kapnak annyit, hogy egy épkézláb embernek 2 évig kell dolgozni érte. Hát helyes ez? Nincs erre hivatal, törvény, hogy ezt felülvizsgálja? A na­pokban fizették az elszállított karfiol árát, s volt olyan leszá­zalékolt, hogy 60 ezer forintot kapott. Ha ezt el tudta végezni, akkor a tsz-ben is tudott volna dolgozni. Sajnos én ezt nem te­hetem, én valódi beteg vagyok. Semmilyen munkát nem végez­hetek el. Rá vagyok utalva arra a csekély nyugdíjra. Nem lehet ezeket az álbetegeket behívni el­lenőrzésre? Előre is köszönöm írásom meg­jelentetését. Tanulságul mindenkinek: ahány ember, annyi eset. Ne ál­talánosítsunk és akkor felesle­gesen nem bántjuk egymást. K. Józsefné anyukának is tud­nék mondani valamit. Maholnap 40 éves munkaviszonyom lesz, fiatalokkal dolgozom együtt és nem bántom egyiket sem. Vala­mikor az 1950-es években meg­nősültem. Egyikünket sem tud­ták támogatni a szülők. A szülé­si szabadság hat hét volt és utána fel kellett mondani a fe­leségem munkaviszonyát, mert sem bölcsőde, sem óvoda nem volt. Három gyereket neveltünk fel, mind érettségizett, kettő fő­iskolát végzett. Ha feleségem a háztáji munkákban nem vállal főszerepet, ez nem sikerül. Hat unokámat szeretettel várjuk, ők is minket. Remélem, szeretne ön is szerető és szeretett nagyi len­ni. Am ma már ez sem megy ingyen. Másrészt pedig én is fi­zettem SZTK-t és még beteg sem voltam. Kedves Danes Imréné, fogja fel úgy, hogy ez a nyugdíj megille­ti és ne hallja meg az oldalról jött és rosszul fogalmazott gon­dolatokat. Ezek nem hiszik el, hogy mi is voltunk fiatalok, de mi már tudjuk, hogy ők is lesz­nek még öregek. Akkor majd nekik is fáj a rossz szó. Én csak remélni merem, hogy nyug­díjba vonulásomkor nem lesz érvényben az a bolondos nyug­díjtörvény, amiről most álmo­doznak. Üdvözlettel: Vas Sándor Szabolcsbáka záhonyi mozdonyvezetők. Mi „a másik fél” ezeket a számadato­kat fenntartásokkal fogadjuk, bár a valóságukat nem vonjuk kétségbe, hisz’ valahogy kihoz­ták. Azért azt is illett volna el­mondani, közölni, hogy ez egy túlórákkal és kihatásaival meg­emelt bruttó bér. így már más­képp hangzik ez a „jó k re­set”. Megjegyzem, mi még so­hasem hasonlítottuk fizetésün­ket az alulfizetett, premizált ve­zetőink fizetéséhez. A mi bérűn- két pedig a vasutasok átlagbé­réhez hasonlítani „csak” han­gulatkeltés, mert nálunk mindig voltak túlórák, a többi szolgá­lati ágaknál nem. A valóság azonban egy 10—14 ezer közötti nettó bér, s talán ezt még so­kallják is az elvégzett munka után? Ha erről meg akar győ­ződni, csak érdeklődjön Nyír­egyházán a mozdonyvezetők kö­rében. Megpróbálnatnák ők is (nyilatkozók) 100-zal „rohanni” pár kilométert, mondjuk ködös éjszakában és egyedül, mert ml már egyedül vagyunk a vezető­álláson. Azt már csak megem- litem, hogy több száz ember vagy több milliós érték utazik a hátunk mögött, amiért felelős­séggel tartozunk. Aki ezután is irigyli ezt a szép szakmát, ami szakmának még el sinc3 ismer­ve, meg lehet próbálni! Sajnos, az ehhez hasonló számadatok miatt vagyunk mi, Szabolcs- Szatmár-Beregben élő emberek az országos átlaghoz képest „túl­fizetve”. Ilyenek miatt van ki­alakulóban egy bizonyos fokú vezetőellenes hangulat is. Meg­említem, Európa szárazföldi ki­kötőjében nincs kiemelt forgal­mi juttatás, mint például Buda- pesten. Sőt, egyes vezetők részé­ről még a jó szó is kevés. Így néz ki ez az ügy a mi oldalunk­ról. Egy makacs masiniszta, aki marad hűséges olvasójuk (Név és cím a szerkesztőségben) Minden betűjét Tisztelt Szerkesztőség! őszinte részvétemet sze­retném kifejezni Gönczi Mária halála iránt. Na­gyon megrendített a halá­la. Ezért nem találtam az újságban az aláírását már hónapok óta. Minden írá­sát elolvastam. Nekem is nagyon sokat segített jó tanácsával, hisz nem egyszer kértem segítséget Tőle. A Kelet-Magyaror- szág munkatársaitól is mindig kaptam választ és segítséget. Ezért nem mondtam le most sem az újságelőfizetést, pedig na­gyon meg kell gondolni minden fillért. Ez a leg­kedvesebb újságom. Min­den betűjét ki szoktam ol­vasni. Szeretnénk a Ke­let-Magyar or szagtól kérni egy fényképet Gönczi Má­riáról, ha lehetséges. Hisz az újságból minden fény­képet kivágtam. Emlékét örökre megőrzőm. Es sze­retnénk még most is le­velezni a Kelet-Magyar- országgal. Elnézést kérek (e levél írásáért), de nagyon sze­retném a szívemet kiönte­ni. Talán egy kicsit így könnyebb. Kívánok Békés Boldog tJj Evet a Kelet-Magyar- ország Szerkesztőségé­nek és dolgozóinak, tiszta szívből: Takács Józsefné és családja Kisléta Petőfi u. 3. Tisztelettel: F. Jánosné Nyírkércs Nem megy ingyen A közelmúltban több cikk je­lent meg a Kelet-Magyarország hasábjain a Tiszamenti Regioná­lis Vízművek Nyíregyházi Üzem­igazgatóságának önállósulásá­val kapcsolatban. Az olvasókö- zönség korrekt tájékoztatása ér­dekében a Makrai Mihály igaz­gató úr által tett észrevételek­re a dolgozó kollektíva nevében az alábbi pontosításokat tesszük: A gazdálkodó szervezetek át­alakulásáról szóló törvény lehe­tővé teszi megfelelő dolgozói létszám írásbeli kérése esetén a vállalatrész önállósodását. Ennek megfelelően saját meggondolá­suk alapján a dolgozók közel 90%-a — köztük az üzemigazga­tóság vezetősége is — aláírta az önállósodási kérelmet. Ezért té­ves az a feltételezés, hogy a le­válási szándékot egyedül Tor­mássi Géza kezdeményezte. Saj­nálatos az a megállapítás, hogy a leválási szándékot alapvetően egzisztenciális és bérkérdések motiválják. (Bár az igazgató úr cikkében írtaktól a tények el­térnek, ugyanis a vízgazdálkodás átlagától 1990. I—IX. hó alapján 22%-kal alacsonyabb az üzerrv- igazgatóság egy főre vetített bruttó* jövédélme. Forrás: HVG 1991. 1. szám) önállósulási célkitűzéseinket részletesen ' megfogalmaztuk a miniszter úrnak küldött anya­gunkban, melyek közül néhányat az olvasóközönség elé tárunk: Köjzpbnli . irányítási költség csökkentése (évi 20 millió fo­rint). Beruházási, fenntartási fel­adatok .üzemeléscentrikus vég­rehajtási sorrendjének biztosí­tása. |>z£kmai döntések meg­gyorsítása. A közel 300 000 fő víz­ellátásának kérdéséről a megyé­ben szülessen döntés. Csökken­jen a földrajzi távolság a köz­pont és' a telephelyek között. A meglévő dolgozói létszám meg­tartása mellett további munkahe­lyek teremtése. Félrevezető lehet, hogy tisz­telt igazgató úr nem részletezte az 1 inilliárd forintos megyei be­ruházási összeg forrásait, ugyan­is ezek döntő része nem válla­lati, hanem állami célcsoportos beruházásokként valósult meg. A vízdíj áremeléssel kapcsolatban megjegyezni kívánjuk, hogy a Elsomfordálnak... Tisztelt Szerkesztőség! Mindennapi olvasójuk va­gyok. Sok cikkre szerettem volna már reagálni, de saj­nos, az időm nem engedi. Most ezt az egyet nem hagy­hatom ki. Ha övék a felelős­ség cimű cikkre szeretnek reagálni. Természetesen iga­za van annak, aki a cikket írta. Az is igaz, hogy nem egyedi eset a gégényi. De ké­rem tisztelettel, ez a nagy át­alakulás? Ez a nagy demok­rácia? Két-három falu is tartozott ehhez a tsz-hez. Emberek százai dolgoztak itt, akik egész életüket ennek a tsz-nek áldozták. Most ilyen könnyű elsöpörni őket, hogy veszteségesek vagyunk és kész, felszámolnak bennün­ket?! Az emberek százai pe­dig munka nélkül maradnak és csak itt maradnak igazán munka nélkül, ahol semmi más munkalehetőségük nincs. Senki nem kérdezi meg - a tsz-elnököt, hogy: 1. Ilyen sok millió veszteséggel hogy merte átvenni a tsz-t? Z. Ha már átvette, milyen elképze­lései voltak a továbbiakban és miért lett még több a veszteség? 3. Miért nem ne­vezik meg azokat a vezető­ket, akik ide juttatták a tsz-t, és miért nem számoltatják el őket? A régi vezetők vagy szépen elsomfordálnak vagy kft.-ket alakítanak. De kér­dezem én, hogy lehet ezekre az emberekre újból ilyesmit bízni. Nem herdáltak ínég eleget? Ebben az országban nem lesz mindaddig változás, míg nem szakemberek kerülnek a kormányba és minden vál­lalat élére. Nem hiszem, hogy csak ez az egy megoldás len­ne a kiút — a határtalan ár­emelés. Miért nem kérdeznek meg embereket, akiknek esetleg más véleménye lenne! (Lásd: Palotás János képviselő.) Nem azért választottuk meg a képviselő urakat, hogy így viselkedjenek a Parlament­ben. Vagy az ő pénztárcá­juk többet bír, mint a mienk? Maradok tisztelettel és bol­dog új évet kívánok minden dolgozójuknak, hűséges olva­sójuk: Fodorné ősz £va Gégény, Petőfi út 98. A mikor n elkészültem e kis írásomnak amelyben az elmúlt 1990-es évről akartam leltáromat el­készíteni, a rádió Horváth Teri visszaemlékezéseit sugározta, Ebben hangzott el Soós Imréről néhány olyan mondat, amely figyelmeztetésként és továbbgon­dolkodásként aktuálisabb a lel­tárnál. Soós Imrét öngyilkosságba ker­gették azzal, hogy megingatták, majd szétroncsolták önbizalmát és hitét abban, hogy érdemes él­ni. A kanászgyerekből lett mű­vésznek, aki csak önmagához volt hasonlítható, zsenijét elta­posták az önjelölt zsenik, a ki k a temetésén nemcsak gyászbe­szédet tartottak, de győzelmi tort is ültek. Korunkban nem Soós Imre volt az egyetlen ilyen áldozata, de bízzunk benne, hogy az ilyen gálád módszereknek végre gátat tud emelni új, em­beribb közösségünk. Hiszen elég már értékeink ilyen esztelen pa­zarlásából ! Harmatgyenge demokráciánkat nem az erőszakos külső vagy belső támadástól kell féltenünk, Szintézis hanem attól a féregtől, amelyik e friss palánta gyökerét akarja támadni, bizonygatva, hogy élet­re érdemtelen, tehát önbizalom­ra semmi okunk sincs. Módsze­reik ma sem változtak, ugyan­azok mint néhány hónapja vol­tak. Alapoznak az embereknek az ez évezredben beleivódott fé­lelmére a megvesztegethetőség­re, a manipulál hatóságra. És ezeket á módszereket kifinomul­tan, nagy gyakorlatukkal alkal­mazzák is. El nem készült leltárom szerint is egy biztos: az idén sem lettem gazdag, jómódú sem, sőt! De a gerincem megmaradt, így szé­gyen nélkül élhetek 1991-ben is. Továbbra is tartom magam az apám figyelmeztetéséhez: a bor­barát, nem barát, és ott sem találunk barátot, ahol a pénz az összekötő kapocs. Ez már üz­let, ami nem az érzelemre épül, hanem a haszonra. Mert pénzért sem igaz szerelmet, sem Igaz barátot nem vehetsz, de az ön­becsülésedet elveszítheted. A szegénységünket is méltób­ban tudjuk elviselni, ha nem en­gedjük, hogy olyan szószólóink legyenek, akiknek a holnapi drágább tejbe is lesz mit aprí­tani! Bízom az erőnkben, hogy ezt a még gyenge palántát fel tudjuk nevelni . . . Cserbakőy Levente Ki fizeti? Most, amikor tollat fogok ke­zembe, ezer gondolat fordul meg a fejembe. Senkit nem akarok megbántani de ha őszinték aka­runk lenni, szembe kell nézni az igazsággal. Mindenki azon igye­kezett mindig, hogy többet te­gyen az asztalra." De az asztal­ra ! Am több asztal van: állam asztala, magánasztal. Igen so­kan az állam asztalára igen ke­veset tesznek. Annál többet vesz­nek le róla. Előttünk zajlódon le miniszteri képviselők fizeté­sének megállapítása. A szom­bati Kelet-Magyarorszagban me- gyei vezetőknek majdnem mi- nóBzteri fizetéseik megáiLLapítá&a, polgármesteri fizetések egy kis 'községbe is 40 ezer forint. Nem gondolunk arra, hogy ezen fize­tésekre nem kapunk amerikai segélyt, mindezeket ennek a kol- 4us magyar népnek kell kiizzad­ni? De miből, kinek? Amikor na­ponta sok munkanélküli az ut­cára kerül. Ki az adós? A kis csóró ember, alcímek mindig csak a munika jutott, akit soha nem néztek semmibe. Nem akarjuk elhinni, hogy perceken múlik az, hogy életben fogunk maradni? Vagy együtt fogunk megférni egy örökös nagy gödörben. Nem kell gon- dőlni egy díszes temetésre, mert. nem lesz annyi „fakabát”. Pedig nem viszünk el a túlvilágra ma­gunkkal semmit sem. Láttam új- szülöttet, üres kézzel érkezett, láttam igen sok meghalt sze­mélyit, ők is mind üres kézzel távoztak. Itt van csak egy pél­da: Magyarország mindig vala­melyik ország rabszolgája volt. Osztrák—magyar monarchia, tö­Fűtési gondjait megoldjuk, ládahulladék nagy mennyiségben állandóan kapható, a Zöldért Vállalat Káliói úti Göngyölegtelepén 100,— Ft/a egységáron. Kiadás: reggel 7,00—15,00 óráig. Érdeklődni lehet: Zöldért Göngyölegtelep Nyíregyháza, Kállói út 100. Tel.: 14-155/3 (118) rök uralom, német, orosz. Most lettünk volna független Magyar- ország, ezen a pár héten, de an úgy érzem, csak volt. Miért kell nekünk egy kis maroknyi or­szágnak beleavatkozni nagy ügyekbe? Én Igen sajnálom azon fiatalokat, gyermeketnikat, uno­káinkat. akik még ezután éltek volna. Még az ,1944-at el sem feled­tük, igen sok árvát hagyott. Oroszországban voltam én is SS hónapig, de sok magyar testvé­rünk ottmaradt. Ott szerettük egymást magyarok. Jó lenne an­nak a szeretetnek most a tíz százaléka, megosztottuk még a ci­garettafüstöt is. Most meg az éde- tét vesszük el a kisebbektől. Allamigiazígatáisi iskolát végez­tem, 20 évig tanácsi vonalon dol­goztam, 38 évi munkaviszonyom után kapok 5600 forint nyugdíjait. Egy községben az évi kölitségve- tés nem volt 390 ezer forint. Eb­ből fizettük az állományon kívü­liek bérét, iskoAatakarítók, me­zőőr, dologi kiadásokat, fűtés, világítás, köizvilágítást, stb. Mo6t. ha egy polgármesteri fizetés 40 ezer forint, évente 480 ezer fo­rint. Jegyző, adminisztrátor, egyéb nem telik >ki egymillió kétszázezer forintból. Én felajánlom ingyenes, térí­tés nélküli szolgáltatásomat va­lamelyik szegény községnek pol­gármesteri posztma, bár nem irigyelhető ma ez a beosztás. Üres konyhának bolond a gazd­asszonya . . . Várom azon. Igény­lőket . . . Én kiegyeznék 1991-ben 1990-es eredményekkel is. Birgány Gyula Nyíregyháza, Napfény u. 18. A demecseri Kossuth MgTsz pályázatot hirdet FŐKÖNYVELŐI ÁLLÁS betöltésére. Jelentkezni részletes szakmai önéletrajzzal Gál Csabánál, a termelőszövetkezet elnökénél lehet, a hirdetés megjelenését követő egy héten belül. (82612) A Háziipari Szövetkezet az alábbi munkakörökbe vesz fel dolgozókat: — gyakorlattal rendelkező TMK-lakatost, — vízvezetékszerelőt, — kezdő vagy nyugdíjas asztalom szakmunkást, — gyakorlattal rendelkező varrónőket központi és bedolgozói munkára, — kézikötő, horgoló és keresztszemes hímző bedolgozókat. Jelentkezni lehet naponta: 8—15 h-ig. Nyháza, Széchenyi u. 15. Munkaügy. (116) Mátészalka város Polgármesteri Hivatal pályázatot hirdet a Meggyesi út mentén lévő VÁSÁRTÉR ÜZEMELTETÉSÉRE. A vásártér üzemeltetése során meg kell oldani a napi bolhapiaci tevékenység, a heti állat- és ki­rakodóvásár és az országos vásárok működési feltételeit, valamint a gépjárművek parkolását. Az üzemeltető helypénzt, illetve parkírozási dí­jat szed a vásárteret igénybevevőtől. A pályázat tartalmazza a vásártér tervezett mű­ködtetésének, a rend és a tisztaság biztosításának részletes programját, vailamint a terület éves bér­leti díjára vonatkozó ajánlatot és a bérleti díj fizetésének ütemezését. A vásártér teljes területe: 3 ha 2317 m2. A PÁLYÁZATOKAT Mátészalka város Polgár- mesteri Hivatalának Építési és Városgazdálkodá­si Osztályához kell benyújtani 1991. január 31-ig. (120) Kigyógyulunk a Éibctegségi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom