Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-12 / 10. szám
1991. január 12. Kelet-Magyarország Aprópénz K icsit megfontoltabb szervezéssel a takarékpénztár megtakaríthatott volna tizenkétmillió forintot. Számomra legalábbis ez derült ki a tévéhíradó egyik riportjából, amely az OTP vezetőjével készült. Történt ugyanis, hogy a kedvezményes kamatozású lakáshitelek megváltozott visszafizetési lehetőségeiről szóló értesítést és az év első két hónapjára esedékes kétszer ezerötszáz forint plusz befizetésre szolgáló űrlapokat postáznia kellett az OTP-nek. Miután azonban a tájékoztató anyag elkészültéhez szükség van néhány napra, a takarékpénztárnak nem volt már idegzete kivárni ezt. Félt, hogy veszélybe kerül — a csekkek ki nem küldése esetén — a kamatemelésből származó, két- müliárd forintnál is többre rúgó januári bevétele. Ezért aztán lázas sietséggel kiküldte a januári csekkeket. Kerül amibe kerül. Közel másfél millió érintett, borítékonként nyolcforintos bélyeg, any- nyi, mint tizenkétmillió. Egy hét múlva postázzák a februárit és az időközben elkészült tájékoztatót. Az megint csak ennyi. Nem számít! Kicsire nem adhatnak. Mi az a nyolc forint az ezerötszázhoz képest? Nem tétel. Egy tucat millió csupán, a kétmilliárddal szemben. A nyilatkozó még azt is „elkottyintja”, hogy nem is ennyi ez tulajdonképpen, hisz december utolsó napjaiban már kiküldték ugyanezekre a címekre az év végi tartozásokról szóló értesítést. Tehát nem egy tucat, hanem huszonnégymillió „ugrott” az OTP zsebéből. E lgondolkodom. Ki- nek a zsebéből is le- velezgetnek? Az ő zsebük és a mienk között azért meglehetősen szoros kapcsolat van. Talán higgadtabb, előrelátóbb szervezéssel, rugalmasabban és főként olcsóbban is meg- úszhatták(tuk) volna ezt a kamatemelési ügyet. Ilyenkor, nadrágszíj-húzogatás idején, talán nem ártana az „aprópénzre” is jobban odafigyelni. G. B. Borulás Ú gy látszik, nemcsak a villamoskocsi borult fel, hanem fék borulni látszik minden, ami eddig volt, létezett és működött valahogy. Ez jutott eszembe a pesti villamoskarambol apropóján. Elavulnak és lassan ismeretlenné válnak olyan fogalmak, mint összefogás, önzetlenség, meg például az, hogy.vállvetve. Nem elég, hogy a döntő pillanatokban nálunk mindig mindenhol hiányzik égy aprócska szelep, csavar vagy mütyürke, amitől életbe vágóan fontos monstrumok álldogálnak bénán; nem elég, hogy az éppen pótolhatatlan emberek pont a szükség idején nem lelhetők se égen se földön, emellett most már minden, kivétel nélkül, súlyos pénzbe kerül. . Mert költség, mert adó, mert bér, merikäfriat.' Már á s-égítő kézfiék is egyre súlyosabb ára kerekedik. Majd felszámítjuk a levegőért kap- kodónak az oxigént, a borotvaélen'táncolónak az élezést, sőt, a tánchoz szolgáltatott zenét is, a fuldoklónak az utolsó szalmaszálat. Baj, csapás, szerencsétlenség egyremegy, attól a piac az piac, az üzlet az üzlet marad. Ezenközben egymást raboljuk ki, kopasztjuk meg államunk vállveregető jóváhagyásával. H a már a minimálisan elvárható emberségnek és segítőkészségnek is ára lesz, akkor ez a most alakuló világunk biztos, hogy végtelenül racionális és célorientált lesz, csak már nem egészen embernek való. Legalábbis szerintem. — réti — Információ az MVMKban Információs központ segíti az eligazodást a nyíregyház-i megyei művelődési központban. (E. E. felvétele) AZ UR ALDASA KÍSÉRJEN... • • Önkormányzat kontra tantestület A Nagyecsedi Danes Lajos Általános Iskola tantestülete tavaly november hetedikén 40 igen, 20 nem arányban megszavazta, hogy továbbra is Lintényi Lajos legyen az igazgató. Az önkormányzati testületi ülés — elvetve a hivatal előterjesztését —úgy foglalt állást (hatöt arányban), hogy nem fogadja el a tantestület döntését. Ennek értelmében a jelenlegi igazgató csak július 3 Lig maradhat a helyén. Az új igazgató személyét pályázat útján kell kiválasztani. Az elmúlt időszakban (megyénkben is) többször került reflektorfénybe az iskola. A rendszerváltásnak itt is meg kell történnie, hangzik gyakorta, míg mások szerint nagyon fontos, hogy nyugalom legyen azokban az intézményekben, amelyekben a gyermekek felkészítése folyik. Nyolc hónap a nyugdíjig Lintényi Lajosnak mindössze nyolc hópapja marad a nyugdíj- korhatár eléréséig. . . ; Mi1' is történt NÍjgyecscdéh'? " Ennek jártunk utána a hely színen. A polgármesteri hivatalban Szűcs Gusztáv, fogad. (Tanítványom volt ő is, mondja később az igazgató). A fiatalember október tizenötödike óta van ezen a poszton. Felidézzük az eseményeket. Néhány perc múlva segítség is akad, mert belép az irodába Szűcs Gusztáv önkormányzati képviselő, Szűcs Gusztávné az iskola szakszervezeti titkára, Sarkadi Lajos önkormányzati képviselő és Szállási Ernő nagyecsedi polgár .......................................... Az önkormányzati ülésen hozott határozatnak hiányzik az indoklási része. — Milyen érvek szóltak amellett, hogy az igazgatónak ne hosszabbítsák meg a megbízatását? « kérdezem. —A lakosságnak ez volt a kérése — mondja Szűcs Gusztáv képviselő —, nekünk pedig az emberek érdekeit kell képviselnünk. Sok olyan ügye volt, amiket nem tudúnkhizönyítahí. De azt tudjuk; hogy minden évben ákadékosko-' dött, amikor hittanra akarták a gyerekeket Hbeáfatjii 1 — Negyven éven át képes volt kiszolgálni a rendszert — teszi hozzá Szállási Ernő.—Ez is bizonyítja, hogy nincs benne tartás. Gyűlöli a reformátusokat, hiszen igazgatóit adott azoknak, akik konfirmáltak. — Szakmailag és emberileg is alkalmatlan a vezetői posztra — érvel Szűcs Gusztávné. — TörMOSZKVA—ZÁHONY—SZABADKA Mozdonnyal húzzák a tőkét A közérdeklődésre számot tartó döntésről dr. Lőrincz Sándor, a záhonyi üzemigazgatóság vezetője örömmel ad információt: — A nógrádiaknak a Szovjetunióban sikerült nagy mennyiségű barnaszenet beszerezni. Ezzel enyhíthető a hazai krónikus szénhiány. A szállítás nekünk is munkát ad, tisztes hasznot remélünk belőle. Területünkön a nógrádiak tárolót, illetve szénosztályozót nyitnak. A záhonyi vasút — részben gazdasági kényszerből — bővíteni igyekszik szolgáltatásait. Többek közt gázátfejtéssel is foglalkoznak már. — Pár hete, a múlt év végén külön értékesítő csoportot hoztunk létre, amely hamarosan munkához lát. A csoport ajánlatokat tesz szállíttatóknak, magyarán üzletszerzéssel, piackutatással foglalkozik. Elébe megyünk a szállíttatóknak, a megrendelőknek. Ebben az a kényszerűség, hogy csökkent a Szovjetunió szállítása. Számunkra örvendetes viszont, hogy növekszik a tranzit- forgalom. Persze arra is ajánlatokat kell tennünk. — Konkrétan mikről van szó? — Nemrég Szabadkára utaztam, ahol a jugoszlávokkal és a szovjetekkel hármas megállapoAz emeleti ablakból jól látszik, hogy telített Záhony vágányhálózata. A vagonokat közelebbről megnézve láthatjuk, hogy a feliratok arról tanúskodnak: a rendeltetési hely Európa soksok városa. Egyelőre van mit szállítani. Szinte naponta szemléznek és tárgyalnak itt külföldi gazdasági vagy szállítási szakemberek. Látogatásunk idején a nógrádi szénbányák központjának vezetői tanulmányozzák a környezetet, élénk tárgyalásba, alkudozásba kezdtek. Ahogy létrejön a megegyezés, országos ügy ben döntenek. dást kötöttünk. Ennek értelmében a jugoszlávok idén Magyarországon, illetve Záhonyon keresztül 500 ezer tonna timföldet szállítanak a Szovjetunióba. A szovjetek műtrágyát adnak ellenértékűi. Annak átrakása is feladatunk lesz. —Szintén gazdasági kényszerből szervezeti változásokra is sor került. — Néhány vezető státusát a közelmúltban megszüntettük. Főleg osztályvezető-helyettesek státusa szűnt meg. Bérmegtakarítást is eredményezett ez az intézkedés. Idén még további szellemi, illetve adminisztratív létszámtól válunk meg, de nem drasztikus leépítés folytán. Az üzemigazgatóság továbbra is biztosítani akarja bő hétezer ember megélhetését. Juszku Ferenc, az üzemigazgató kereskedelmi helyettese így folytatja: —- Ä szállítás tőlünk függetlenül rapszodikus. Néha egyszerre sok a feladat. Csúcsok idején a létszámunkat átcsoportosítjuk, a szabadnaposokat is behívjuk, s ha vállalják, pluszpénzért átrakodást végezhetnek. Ezzel is kettős célt érünk el. Pluszpénzhez jutnak dolgozóink, és tartani tudjuk csúcs idején is a szállítási határidőket. A záhonyiak tehát minden lehetőséget igyekeznek megragadni a pénzteremtésre. Ezzel kapcsolatban Herczeg Gábor, az üzemigazgató gazdasági helyettese így vélekedik: — Már a múlt évben új érdekeltségi rendszert vezettünk be. Ennek is köszönhető, hogy eredményünk a tervezettnél 50 millió forinttal több volt. így januárban tisztes prémiumokat tudunk osztani. Ez is serkenthet. Van egy nyomdánk, annak a szabad kapacitását is felajánljuk. Az át- és berakodásnál pluszszolgáltatást, például raklapozást, vagy fóliázást tudunk vállalni. E vállalásoknál árkedvezményt is adunk a vevőkör bővítésének reményében. Van pénzünk, de nem elég arra, hogy a jövőt célozva műszaki fejlesztést hajtsunk végre. A külföldi tőke hozzánk is jöhetne. A záhonyiak tehát nincsenek monopolhelyzetben. Hű tükörképét adják a magyar gazdaságnak. Próbálkoznak, kezdeményeznek, keresik a biztosabb jövő felé vezető „sínpárokat”. Nábrádi Lajos vénysértő intézkedései voltak és vannak. Nem tartotta be a rendeleteket, önkényesen felbontott szerződéseket, nem adta ki a gyermek- ápolási napokat. Béremeléskor mindig a vezetők javára döntött. Az értekőzletékén kis "papírlapokon megkaptak, kinek mit kell mondani, mihez kell hozzászólnia. A kollégák félnek tőle. Egy rendőrségi ügy Sarkadi Lajbs: Az én gyereke- met-is kifogta. Nem állhatott meg előtte. Harmadikos volt, amikor hörogkeresztet rajzolt-a falra. Azt se tudta, mit jelent. Az igazgató rendőrségi ügyet csinált belőle. — A téli szünetben kaptam a Lintényi családtól egy képeslapot karácsonyra —ad át egy üdvözlőlapot Szűcs Gusztávné — ebből idézek: „A karácsonyfa alatt imádkozz a tantestület egységéért, a belső békéért, hiszen köztudott, hogy önzetlenül eddig csakis erre törekedtél. Áldásos tevékenységed alapján az Úr áldása kísérjen utadon.” Rettenetesen cinikusnak tartom. Mostanában lettek ilyen vallásosak. A másik fél — A tantestületben negyvenhármán írták alá azt a tiltakozó levelet, amelyet a polgármesternek küldtek — mondja Lintényi Lajos —, hárommal többen, mint ahányan rám szavaztak. A többséget felháborította az a módszer, ahogyan az önkormányzat eljárt. A tantestület véleményét azok vették semmibe, akik azt sem tudják, mi a pedagógia. Nem csodálkozom, Nagyecseden családi ösz- szefonódások vannak. Szűcs Gusztáv a polgármester nagybátyja, Sarkadi Lajos a polgármester feleségének a nagybátyja,. Szűcs Gusztávné távolabbról, de szintén rokon. így van ez. Az önkormányzat határozatában nincs indoklás. Még á bűnözőknek is joguk Van a védekezésre, engem kitessékelfek .a nyilvános testületi ülésről. Negyven éve élek itt, nemzedékek nőttek fel a kezem alatt. A képviselő-testület döntése nagy káoszt tererhtétt az iskolában. Sokan azt mondták — látva az én példámat —, hogy rtem várják még! amíg tufsohló sorsra jutnak, ez a nagyközség'nem érdemli' meg, hogy érte dolgozzanak. Az emberek fék vannak háborodva a településen. Ha végigmegyek az utcán, mindenki előre köszön. Negyven éve élek Nagyecseden, szeretném az életművemet itt‘befejezni. Optimista vagyok,< mert; csak annyit akarok, hogy a törve-' nyesség betartásával éngedjenek - tisztességgel nyugdíjba Imehnjv ’ Ezért fellebbeztem az önkor- 1 mányzat döntése ellen. A szülők aláírásokat gyűjtenek az érdekemben, eddig több mint háromszázan írták alá a tiltakozást. Utószó December 28-i dátummal levél érkezett a Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Önkormányzati Hivataltól. Ebben az áll, hogy a települési képviselők több, mint a felének, minimum 8 főnek az egynemű szavazatára lett volna szükség ahhoz, hogy az önkormányzati testület döntése form a i 1 ag jögsÁw i rű legyen. : - sr. vgorl Az ügy folytatódik. Közben'az érintettek egymás kárán tanulják a döntés jogának és felelősségének azt az emberi mértékét, amely nem zilálja szét az ingatag helyi viszonyokat, rraiíi Jstüéré .c ■. Mi tagadás, a közel félnap alatt; amíg az újságíró Nagyecseden képviselőket, tanulókat és járókelőket faggatott, nem esett egyetlen szó sem a gyerekekről. A csaknem ezer diákról, akik három épületben, meglehetősen lepusztult körülmények között a tudásra vágynak. Nagy István Attila A ' - v fáraó rabszolgája találkozik a gályarabbal Panaszkodni kezd neki: —Kibírhatatlan ez az élet. Az ember csak görnyed az óriási kövek alatt, cipeli azokat. Aztán jön az építkezést irányító hajcsár, korbáccsal végigver rajtad... Pokoli a hőség, kiszárad a szád, szédülsz a forróságtól... — Az semmi — vág vissza a gályarab. — Ott a gálya mélyén valóságos pokol az élet. Büdös van, forróság, alig kapsz levegőt. A lábunkon bilincs, közben húzzuk azokat a dögnehéz evezőRégi idők két... A hátunkon csattog a korbács... Mire a fáraó rabszolgája: —Jó, jó, de legalább ti utazhattok! *±k 4±k / ános gyerek ebédet Kp- visz a falu határában kaszáló apjának. Miközben az apja ebédel, a gyerek megszólal: 3 — Idösapám! —No. —Rokonunk nekünk a Kovács Marci bátyánk? — Mán hogy vóna a rokonunk? — Mert hogy amíg maga itt van kint a réten, ü otthon ölelgeti, csókolgatja idösanyámat! Az öreg nagyot húz a kulacsból, megtörli a bajuszát és így szól: —Akkor rokon! (—
