Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-08 / 6. szám
4 Kelet-Magyarország 1991. január 8. Budapesten Négy halott a villamos alatt Felborult egy 24-es villamos hétfőn délután Budapesten, a Vajda Péter utcában. A BKV fődiszpécsere az MTI munkatársának háromnegyed hatkor elmondta: a súlyos baleset következtében 60 utas sérült meg, s meg nem erősített források szerint négyen életüket vesztették. A baleset körülményei egyelőre ismeretlenek, a rendőrség és a mentők nagy erőkkel végzik a mentést. Mivel a villamos felállítását még nem kezdték meg, a vonalon a forgalom szünetel. Ha csökken a veszély Az Országit Rendőr-főkapitányság közleménye „Az 1990. október 25-i benzináremelés ellen a lakosság egy része a közutak lezárásával tiltakozott. E cselekmények — mint ahogy arra a legfőbb ügyész az interpellá- ciós kérdésre adott válaszában a Parlamentben is rámutatott — jogellenesek voltak; ezt támasztja alá az is, hogy a demonstrációban részt vevők a büntető- és szabálysértési eljárási fenyegetettség alól akkor mentesülnek csak, ha az Országgyűlés erre vonatkozóan közkegyelmet gyakorol. A rendőrségről szóló hatályos rendelet arra kötelezi a rendőrséget, hogy intézkedéseket foganatosítson a bűn- cselekmények véghezvitelének megakadályozása érdekében. Aki a közlekedési útik OIP emeli a kamatokat Az inflácií hálójában Az OTP a közeljövőben várhatóan tovább emeli a betéti kamatokat, miután a kormány felszabadította a 6 hónapnál hosszabb időre elhelyezett betétekre megállapított kamatplafont, ami eddig bruttó 30 százalék volt. Kalocsai Tamás, az OTP vezérigazgató-helyettese az MTI kérdésére elmondta, hogy az előzetes számítások szerint mintegy 4—5 százalék körüli kamatemelésre kerülhet sor. Ahhoz, hogy a betétesek reálkamathoz jussanak, vagyis a bankban elhelyezett pénzük lépést tartson a várhatóan 36 százalékos inflációval, az OTP-nek mintegy 45 százalékos bruttó kamatot kellene fizetnie, amiből lejön a 20 százalékos forrásadó. A pénzintézet azonban ilyen mértékű betéti kamatemelésre nem képes, mert akkor a hitelkamatok legalább 50 százalékra emelkednének. Ez pedig elviselhetetlen lenne a lakosság és a gazdálkodó szervezetek számára is. Elmondta azt is, hogy az elmúlt évben kizárólag a kamatjóváírásokkal emelkedett néhány százalékkal a lakosság forintbetétáilománya, valamint az értékpapírok ösz- szege, miközben háromszorosára nőtt a devizabetétek összege. Varga István, a Postabank vezérigazgató-helyettese arról tájékoztatta az MTI-t, hogy nagyon gondos mérlegelés után döntenek majd a betéti kamatok emeléséről. Hiába szabadították fel a kamatokat, mert azok emelkedésének gátat szabnak - a közgazdasági tényezők. A gazdaság egyelőre ugyanis nem viselne el 50 százalékos hitelkamatot, vagy csak nagyon szűk körben lenne igény ilyen feltételek mellett banki forrásra. így a kihelyezési lehetőség szab gátat a betéti kamatok emelésének, azaz végre kialakul a kereslet és a kínálat egészséges aránya. Elmondta azt is: vannak olyan országok, ahol nemcsak a betéti, hanem a hitelkamatok is alacsonyabbak az inflációs rátánál, mert a vállalkozók nem képesek megfizetni a magas hitelkamatokat. (MTI) Három helybeli gazda Önkényes földfoglalás Msánémediben Hétfőn Alsónémedi határában önikényes földfoglalást hajtott végre három helybeli gazda, akik kifogásolták a Közös Üt Mezőgazdasági Szakszövetkezet földvisszaadási gyakorlatát. A korábban 2200 hektáron gazdálkodó szakszövetkezet közgyűlésének döntése szerint földmérő bizottság határozta meg, hogy a földigénnyel jelentkező 300 tag hol, milyen területet kapjon vissza. Az akció során a bizottság 300 hektár földet juttatott vissza a tagok tulajdonába, akiknek többsége nem az annak idején közösbe vitt földhöz ragaszkodott, hanem azt a földet kérte, amelyen már évek óta gazdálkodott. Volta?, akik megelégedtek az eredetihez hasonló értékű földdel. Nem így a három gazda, Szarka Balázs, Kozma Jenő és Józan Sándor, akik ragaszkodtak eredeti földjükhöz. Álláspontjuk szerint ugyanis az aranykorona értékeket rögzítő könyvelést az elmúlt években manipulálták, az adatok nem hitelesek, így földcsere esetén értéktelenebb területhez jutnának. Csakhogy az eredeti földjük időközben átkerült a szomszédos Felsőbabád! Állami Gazdaság tulajdonába, így e területtel a szövetkezet már nem rendelkezik. Ennek ellenére Szabó János, a szövetkezet elnöke — bár az önkényes földfoglalást helyteleníti — hajlandó a kompromisszumra: megegyezett a felsőbabád! gazdaság vezetőivel, hogy viisszacserélik az érintett földterületet, így a három gazda is hozzájuthat ősi jussához. A kérdés csak az, hogy az illetékes földhivatal hajlandó lesz-e bejegyezni az ily módon visszaszerzett 20 hektárt. vonalon akadály létesítésével a közúti közlekedés biztonságát veszélyezteti, az a Btk. 184. paragrafusában meghatározott közúti közlekedési biztonság elleni cselekményt valósítja meg. A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény a békés felvonuláshoz és tüntetéshez való jogot biztosítja; kiemeli, hogy a jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt, bűncselekmény elkövetésére való felhívást és nem járhat mások jogainak, szabadságának sérelmével. A törvény 14. paragrafusa arra kötelezi a rendőrséget, hogy az előzőekben ismertetett szabályok megsértésével megtartott rendezvényt oszlassa fel. Bűncselekményre utaló magatartás esetén a szükséges intézkedések megtétele a rendőrség számára kötelező, a feltételek fennállása esetén mérleglési lehetősége nincs. Az elmúlt hét végén a közterületeken tapasztalt fokozott rendőri jelenlétre a jogsértő magatartások megelőzése érdekében került sor. A kialakult helyzetet a rendőrség illetékes vezetői folyamatosan értékelik, s ha a veszélyhelyzet csökkenését tapasztalják, a fokozott rendőri jelenlét visszavonása érdekében a szükséges lokális intézkedéseket megteszik. (Budapesten például már január 7-én visszavonták a közterületről a rendőrök egy részét.) A rendőri vezetők megteszik azonban a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy — amennyiben a kialakult helyzet megkívánja — a megnövelt létszámú rendőri erő ismét szolgálatba vezényelhető legyen."’ Genf Isiét a béke városa? 4 többi európai nagyváros ideges rohanásához képest Genf — a svájci konferencia- központ — álmos tóparti község csupán, s valószínűleg 100—200 kilométeres körzeten kívül nem sokan ismernék nevét — ha rém itt születne meg időről időre a világbéke. A béke városa elnevezés, amellyel gyakran illetik, sablonosnak és közhelyszerűnek tűnhetne, ha nem lenne valóságtartalma. Csak az elmúlt fél évtizedben olyan átütő jelentőségű nemzetközi események vendéglátója és rendezője volt Genf, mint Reagan egykori amerikai és Gorbacsov (még mindig) szovjet elnök első, 1985 novemberi találkozója, amelyet sokan a vég kezdetének, vagyis a hidegháborúi vége felé tett első lépésnek tekintenek. Éppen két évvel később ugyanitt rázott kezet egymással George Shultz amerikai és Eduard Sevardnadze szovjet (egyaránt egykori) külügyminiszter a középhatótávolságú nukleáris eszközök felszámolását előíró, frissen aláírt egyezmény dosz- sziéi fölött. A szovjet csapatok tízévi céltalan és máig értelmes magyarázat nélküli öldöklés után „Gen- fen keresztül" masíroztak ki a kietlen és kegyetlen Afganisztánból: a svájci városban öntötte végső formájába 1988-ban a rendezést célzó megállapodásokat az amerikai, a szovjet, a pakisztáni és az afgán külügyminiszter. Nem csoda, ha mindezek után az egymást már szerető, még csak megszeretni készülő, nem kedvelő, vagy éppen engesztelhetetlenül gyűlölő politikusok egyaránt előszeretettel randevúznak a Genfi-tó partján: évente 300 legkülönfélébb találkozóra legalább 25 ezren gyűlnek itt össze a világ minden sarkából. Rájuk összesen nem fordít most azonban annyi szorongó figyelmet a világ, mint a szerdán tárgyalóasztalhoz ülő két férfiúra, James Bakerre és' Tűrik Azizra. Kettejük közül az iraki külügyminiszter érezheti otthonosabban itt magát: 1988-ban hetekig szinte Genfben lakott, amikor az Iránnal vívott nyolcéves háború lezárásáról kellett dönteni. Akkor sikerült, bár a világ akkor is pesszimista volt. A világ most is az, dönteni most is kell. Gen- fet még mindig a béke városának hívják. Fahd Ibn Abdul-Aziz szaúdi király, Norman Schwarzkopf tábornok, az Öbölben állomásozó amerikai katonák parancsnokának kíséretében nyitott katonai gépkocsiból tekinti meg az amerikai és a szövetséges csapatok hadtesteit. (MTI telefotó) A BM Határőrség illetékese határozottan cáfolja azt a hétfői sajtóértesülést, amely szerint a napokban egy 13, valamint egy 30 fős, fegyveres palesztin kommandó hatolt be a zöldhatáron keresztül a Magyar Köztársaság területé,re. Zubek János alezredes, szóvivő az MTI kérdésére válaszolva arra is emlékeztetett: Magyarország — ha jelképes méretekben is — egészségügyi alakulatot küld a Perzsa-öböl térségében állomásozó nemzetközi haderő támogatására, Így nem zárVállalkozás- ílénkités hitellel (Folytatás az 1. oldalról) A vállalkozókat támogató Budapest Bank ösztönzi az exportálókat is. Ha egy magyar vállalkozó nyugati cégnek szállít, s erről érvényes szerződést tud bemutatni, még a kivitel előtt megkaphatja a banktól az árujáért járó pénzt. Az „előlegért” ugyan 7—10 százalékos kamatot kell fizetnie, de ez igencsak megéri, ha hirtelen kell a pénz,- ráadásul a pénzintézet külön biztosíték nélkül adja az összeget. De mi történik akkor] ha a kisvállalkozó mégiscsak könnyelműen vette föl a pénzt, s utóbb nem tud fizetni’ A bank erre is gondolt, és százmillió forint értékben létrehozott egy kockázatfedezeti alapítványt, amelynek kamataiból az effajta veszteségeit egyenlíti ki. Az ígéretek szerint azonban maga az IPOSZ is különös gondot fordít arra, hogy a Budapest Bank ne csalódjon a magánvállalkozókban. (ráthy) ható ki, hogy terrorista csoportok ezután próbálnak meg az országba hatolni. Ezért a határőrség már napok óta megerősítette a veszélyezte- tett határszakaszok őrizetét, s szükség esetén további intézkedések is elképzeLhetőík. Drámai helyzet Szomáliában Az olasz légierő vöröskeresztes jelzéssel ellátott repülőgépei hétfőn több mint kétszáz külföldi és Szomáliái állampolgárt menekítettek ki a polgárháború dúlta Moga- dishuból, közben pedig Sziad Barre elnök családtagjait, illetve aktív és volt minisztereit szállító gép érkezett Abu Dzabiba. Olyan hírek is elterjedtek, hogy az államfő is a gépen tartózkodott. Ám Sziad Barre később újabb tűzszüneti felhívást olvasott be a Szomáliái rádióban, amely kétnapos szünet után szólalt meg ismét hétfő dél- után. A helyzet zavaros és ellentmondásos voltát jelzi, hogy a lázadók közben sorozatos sikerekről adnak hírt és órákon belül végső győzelmet ígérnek. Helyszíni beszámolók szerint a Szomáliái fővárosban a 9 napja dúló heves harcok rettenetes helyzetet teremtettek. Az utcákon szanaszét hevernek a holttestek, a városban rablóbandák garázdálkodnak, a lakosság éhezik, hiszen megszűnt minden kereskedelem, s járványok fenyegetnek. A külföldiekért küldött szállítógépekkel hétfőn Mogadishuba érkezett egy nemzetközi orvosszervezet hét tagja, akik tíz tonnányi gyógyszert és felszerelést hoztak magukkal. Észrevételek a „Vízibetegség” című cikkhez Sajnálatosnak tartom, hogy a Kelet-Magyarország minapi számában erősen egyoldalúan tájékoztatták a megye lakosságát arról a megbeszélésről — s nem munkásgyűlésről — melyet én kezdeményeztem, és ahol a tudósító meghívásom és az üzemigazgatóság meghívása nélkült vett részt. Ha tudunk a sajtó érdeklődéséről és az újságíró úr veszi azt a fáradtságot, hogy engem is megkérdez, akkor a tudósítása talán kerekebb, állásfoglalása objektívebb lehetett volna, túl azon az egyébként igen szimpatikus megnyilatkozáson, hogy a szabolcsiaknak szurkol. Az elmúlt évtizedben a vállalat egésze és személy szerint én Is ugyanezt tettem és teszem, kiegészítve azzal, hogy mi nem csak szurkolunk, hanem az elmúlt tíz évben dolgoztunk is a térség érdekében, és ennek eredménye Szabolcs-Szatmár megye Lakosságának csak előnyöket hozott. 1980-tól Nyíregyháza térségében megszűnt a vízhiány, az ivóvíz minősége pedig folyamatosan javult. Mindezt nem kevés anyagi ráfordítással. gyors fejlesztési programokkal és következetes beruházási politikával valósítottuk meg. Tevékenységünk eredményeként a terület biztonságos ivóvízellátása az ezredfordulóig megoldott. Ennek alapján érthetetlen a cikk megfogalmazása az üzemigazgatóság leválásának céljáról: ,,a megfelelő minőségű és mennyiségű víz szolgáltatása”. Ilyen célkitűzés sem a január 2-ai megbeszélésen, sem más alkalommal nem hangzott el. Ebből a térségből a vállalat nem csoportosított át pénzeszközöket, hanem pénzeszközt hozott a megyébe. Az 1980-ban átvett vízellátó müvek bővítésére, újak építésére 10 év alatt több mint 1 milliárd Ft-ot ruháztunk be, amiből a megyében képződő pénzeszköz a 300 millió Ft-ot sem érte el. Ezen túl közel 30 millió Ft volt az a gazdálkodó szervezetektől beszedett közműfejlesztési hozzájárulás. ami bennünket illetett volna, de amit a vállalat a megyétől, várostól eddig nem kért el, mert biztosak voltunk abban, hogy e pénzeszközök rendeltetésszerűen lesznek felhasználva. Sajnos el kell ismernem azt, hogy dolgozóink keresete — és ezt dolgozóiak jogosan tették szóvá az értekezleten — jelentősen elmarad a SZAVICSAV dolgozóinak keresetétől. A vízdíjat azonban, ami a keresetekre is fedezetet ad, nem mi határoztuk meg, hanem az árhatásáig. A mi árainlk csak erre a keresetszínvonalra adtak lehetőséget. A 247 fő szabolcsi dolgozónk kérésének teljesítése 20 millió Ft bérkölt- ségnövökedést jelentene, amit csak áremeléssel lehetne megoldani. Bizonyítja ezt az is, hogy a dolgozók a miniszter úrnak beadott önállósodási kérelemben az 1991. évi vízdíjat 1 Ft/khm- rel magasabb áron kérik megállapítani, mint amit mi kértünk a jelenlegi szervezeti felállás mellett I991^re. (Kérdés, milyen mértékig emelhető a vízdíj.) Megjegyzem, hogy dolgozóink bérét az elmúlt 10 évben két és fél-háromszorosára emeltük. Az elért keresetszinvonallal nem szégyenkezhetünk, mivel eléri a vízügyi ágazat átlagát és meghaladja a Szabolcs megyei átlagos keresetet. Teljesen egyoldalú és félrevezető e vonatkozásban kizárólag af SZAVICSAV- hoz hasonlítani. Ügy vélem, hogy a szervezeti változtatás kérésénél nem az motivált tehát, hogy a régi szervezet nem látta vagy már nem tudja eredményesen ellátni az alapító levélben rögzített feladatokat, vagy pedig az átalakítástól jobb műszaki és gazdasági eredmények várhatók, hanem alapvetően egzisztenciális és bérkérdések. Még egy nagyon fontos dologra szeretném ráirányítani a figyelmet. Az önállósodás elsősorban a versenyszférában működő vállalatoknál lehet eredményes, de a szolgáltató szférában nem biztos. A szolgáltató vállalatok nem nyereségérdekeitek, itt a szolgáltatás biztonsága az elsődleges cél. Könnyen belátható, hogy ez csak a szellemi és anyagi erőforrások koncentrálásával biztosítható. Ebből következik, hogy egy szolgáltató szférában működő vállalatnál leválást kezdeményezni csak széles látókörrel, minden körülmény részletes vizsgálata mellett szabad. A cikkben foglaltakkal ellentétben nem az üzemigazgatóság vezetése kérte az önállósodást és nem is kereste sem a Polgármesteri .Hivatalt, sem annak bizottságait. A cikkben megszólaltatott Tormási Géza munkatársunk nem az üzem- igazgatóság vezetése, beosztásánál fogva nincs felhatalmazása Nyíregyháza megyei jogú város és a kapcsolódó települések ivó- vízellátásáról nyilatkozni, hiszen vállalati tevékenységi köre kizárólag a záhonyi és geszterédi regionális vízellátó rendszerek irányítására korlátozódik. Véleményt mint a vállalat leválást kérő dolgozója, vagy mint a leválást támogató önkormányzati bizottság elnöke (aki szintén ő) nyilváníthatott — összekeverve kissé a hivatali beosztásából és a társadalmi megbízatásából eredő jogosítványait. Gondolom, hogy mindezeket a tényezőket az önkormányzatok figyelembe veszik, amikor a jövőbeni üzemeltetőről dönteni fognak és döntésüket elfogulatlanul, körültekintően, a lakosság érdekeit szem előtt tartva fogják meghozni. Makrai Mihály igazgató Tiszamenti Regionális Vízművek Termrlsták ellen Erősített határvédelem
