Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-29 / 24. szám

2 Kelet-Magyarország 1991. január 29. * íhftA'AJ' » t i * * M #. * AJ.*•„'* «'•» '«A*1 * * 1 * TOMCTfíi *• * *--■*■ -*• Y T * •■*• '* 1 t EGY BIZTOS PONT BIZONYTALAN HELYZETBEN OTTHONTALAN PÁLYADÍJ Mindenféle tanácsa­dással, ingyenes korre­petálással, kedvezmé­nyes akciókkal, a kul­csos gyerekek nyári programjaival foglal­kozna többek között a Nyíregyházi Családse­gítő Központ segítőhá­za, ha végre valahol otthonra lelne. Ha márciusig nem lesz megfelelő hely, akkor elúszott az a több mint egymillió forint, ame­lyet pályázat útján erre a célra adott a mi­nisztérium. Tavaly tavasszal hirdette meg a pályázatot a Szociális és Egészségügyi Minisztérium az­zal a szándékkal, hogy pénzt ad egy szociális ellátást biztosító programhoz, vagy pedig egy új intézményhez. nagyobb témakört dolgoztunk ki. Irtunk a már akkor is működő Help-kluhról, amelynek lényege, hogy középiskolások segítenek időseknek. Szeretnénk megvaló­sítani a drogosok klubját, az al­ternatív zenei klubot, az önisme­reti klub és az álláskeresők klub­ja már most is működik. Lenne jogi, mentálhigiéniai, pályavá­lasztási, életvezetési tanácsadás, s tulajdonképpen minden, amit a lakosság igényel. A másik nagy témakör a kedvezményes akciók szervezése. Ezzel már szintén ta­lálkozhattak az állampolgárok, olcsóbban juthatnak ruhához, mosóporhoz, cipőhöz, ágynemű- höz. átmeneti szállásként is működne. Hangsúlyoznom kell, hogy nem hajléktalanok befogadásáról van szó, hanem olyan, keresettel ren­delkező emberekről, akik 1-2 napra nem tudják megoldani a szállásukat. Gondolok például arra, hogy egy fiatal munkát vál­lal, de még nincs albérlete. Vagy a lakással rendelkező fiatalasz- szony a családi összetűzés után nálunk talál menedéket pár éj­szakára. Még a pályázat elküldése előtt a pályázók megkeresték a városi tanács akkori szakembereit, hogy siker esetén tudnának-e épületet adni a leendő segítőház­nak. Azt a választ kapták, hogy lesz épület. — Az elküldött pályázat végül sikert aratott, a Családsegítő Központ 1,2 millió forintot ka­pott — folytatja tovább Szűcs László, a központ munkatársa. — Az elbírálók országos szinten szakmailag kimagaslónak ta­lálták. Lakner Zoltán kormány- biztos megígérte, ha az elképze­lés megvalósulna, még tudnának anyagi támogatást adni. Pénz te­hát van, illetve még lenne, a gondot azonban az jelenti, hogy nincs megfelelő épület, ahol az elképzeléseket teljes mértékben valóra válthatnánk. Bár a Vécsey közben az egykori orvosi rende­lőben néhány klubot tudunk mű­ködtetni, az a hely már nem felel meg az átmeneti szállásnak. A legnagyobb probléma az, ha nem használjuk fel márciusig a kapott összeget, visszaveszik tőlünk. Nincs sok idő már hátra, jó lenne minél hamarabb megfelelő in­gatlant találni. — Az alkoholista-drogos fia­talok felkutatásán és megsegíté­sén dolgozott együtt a Családse­gítő Központ és az Ifjúsági Cent­rum éppen, amikor megjelent a pályázat — eleveníti, fel az előzményeket Siska Katalin, az Ifjúsági Centrum munkatársa. — Az együttműködésből jött az öt­let, s megszületett a segítőház gondolata. Amikor meg arról beszélgettünk, hogy melyik kor­osztályt kellene megcéloznunk, szóba jöttek a fiatalok, az idősek, a családok, szóval mindenki, aki segítségre szorul. — A pályázatunkban három Kimagasló pályázat — A harmadik feladatkör pe­dig az lenne, hogy a segítőház Komédiások tragédiái G ondolom, egyetérte­nek velem abban, hogy a Móricz Zsigmond Színház tagjai nem zárkóznak elefántcsonttorony­ba. Sőt, sokat tesznek a társu­latuknál nagyobb közössége­kért. Az elmúlt napokban pél­dául szó szerint bekerültek Nyíregyháza vérkeringésébe. (Vagy tán nem is csak Nyíregy­házáéba.) Thália temploma ugyanis kis időre véradóhellyé változott. Az a négy fiatal színész is tű alá tartotta a karját, akivel legutóbb beszélgettem. Nem, nem arról diskurál- tunk, miért adtak vért. Hisz akkor — kissé gyanakvóan vé­gigmérve — elintéztek volna a legkézenfekvőbb mondattal: a vér életet ment. Arra kértem Földi Lászlót, Majzik Editet, Megyeri Zoltánt és Pálffy Kingát, meséljenek egy olyan történetet, amikor megmenekült az életük. FÖLDI LÁSZLÓ: — Azt hi­szem, a halálhoz legközelebb akkor jutottam, amikor a Miss Amerika egyik előadásán majdnem rám zuhant a díszlet. Ha néhány centivel arrébb ál­lok, ma már nem ülnék itt. Ezt már megírta a Kelet-Magyar­ország, nem is erről akarok beszélni, hanem arról, ami utá­na történt velem. Körülbelül másfél napig nem tudtam egyes szám első személyben gondol­kodni magamról. Úgy éreztem, mintha valaki más cselekedne helyettem. MAJZIK EDIT: — Amikor az első szerelmemmel szakítot­tam, nagyon kétségbe estem, mert én előzőleg azt hittem, ilyesmi velünk nem eshet meg. Es akkor jött egy borzasztóan kedves és türelmes férfi, aki nem engedte, hogy a tegnapra gondoljak. Aztán szép lassan ki is törlődött belőlem a fájda­lom. MEGYERI ZOLTÁN: — Lel­kileg kerültem már olyan sza­kadékba, hogy arról, aki kihú­zott belőle, azt mondhatom: a sírból hozott vissza. De erről nem szívesen nyilatkozom. Nem újságba való. PÁLFFY KINGA: — A csa­ládunk Erdélyből jött Magyar- országra. Az áttelepedésünk előtt két hónappal kilakoltattak minket. Öten ötfelé húztuk meg magunkat. Akkoriban követke­zett el, hogy már-már feladtam mindent. Az mentett meg, hogy édesapám leült velem beszél­getni. Övele egyébként is olyan a kapcsolatom, hogy bármikor megnyugszom a szavaitól. Gyüre Agnes |---------------------------------------­Hely van, de... A városi önkormányzat nem­rég úgy döntött, szükség van a segítőházra. Ennek szervezé­sével dr. Endreffy Ildikó alpol­gármestert bízták meg. — Több épület megtekintése után a Csillag utcai óvoda tűnik a legalkalmasabbnak. Azonban az a gond, hogy ott most a 4. sz. általános iskola három osztálya tanul, s előbb azokat kell másho­vá áthelyezni. Felvetődött, hogy a gyermekek átmenetileg átköl­töznek a Kürt utcán épülő ze­neiskola egyik szárnyába, de egyelőre fűtési gondok miatt nem lehet erről szó. Remélem, márciusig sikerül megoldást ta­lálni, én sem szeretném azt, hogy elvesszen a lakosság érde­két szolgáló pénzt. M. Magyar László ALIG-PENZEK a. .« * i ( t t t 1 t t i t f f « * * f * * >••*>■» > « t * ír * I * i * f » »»»*11 S zokásaink, gesztu­saink, szertartá­saink átalakulóban! Az Irodalmi Presszó január 20-i rendezvénye — engem legalábbis — erről győzött meg. Ezen a délelőttön a mis­kolci Holnap című folyóirat mutatkozott be. Nem volt presszóhangulat, kávéházi rek- vizítumok, csak 30-35 érdeklő­dő — az MVMK puritánul be­rendezett termében —, egy vendég előadó (a főszerkesz­tő), egy irodalomtörténész „kérdező”, s „szórópéldá­nyok” a bemutatandó sajtóor­gánumból... El is vett minden­ki egyet-kettőt az ízléses külle­mű újságok halmazából, s köz­ben hallgatta Serfióző Simon izgalmas intimitásokat is fel­villantó tájékoztatóját. A meditálás és figyelem csak akkor rebbent meg egy pillanatra, amikor — bár sze­mérmesen és tapintatosan — arra terelődött a szó, hogy az asztalokon heverő folyóiratok nem reklámpéldányok: áruk van, fizetni kell értük! Minden forintra szüksége lesz a „Hol- nap”-nak, ha nem akar — márpedig nem! — eltűnni a ti­szavirágéletű sajtótermékek süllyesztőjében. Emlékszem: nem is olyan régen a különböző kulturális rendezvényeken (de máshol ta­lán még inkább!) bőségesen osztogatták — ingyen! — a te­temes nyomdaköltséggel előál­lított propagandaanyagokat. A díszes kötésű albumok, köny­vek, a remittendák (a sajtóter­mékek elad(hat)atlan tömege) számolatlanul táskába-zsebbe rakható példányai valami dzsentris lazaságot kölcsönöz­tek ezeknek az eseményeknek, a „nem a sajátomból ajándéko­zok” — magatartás lezsersé- gét. Nem ezt hiányolom, hiszen tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy a kultúrára fordít­ható alig-pénz utolsó „mor­zsáit” is össze kell gyűjteni, s véget vetni mindenféle pazar­lásnak, ha azt akarjuk: az érté­kekből is maradjon meg vala­mi. H iányzik viszont a csöndes (kávé-üdítő melletti) üldögélé- sek nyugalma, a „bölcs boro­zások” meghittsége, a -kicsi ajándékok öröme, a hétközna­pokat is ünneppé emelő moz­dulatok, szavak — szóval, amitől otthon érezheti magát az ember az egyre komorabbá váló világban. Kállai János Juszt is Torgyán Bevallom, nem tartozik a ked­venc politikusaim közé Torgyán József, de amit vasárnap a televí­zió Hét című műsorában tettek vele, az enyhén szólva nem volt sportszerű. Kilenc percet kapott arra, hogy kereszttűzben, azaz két riporterrel szemben védje meg magát. Juszt László és Franko Ti­bor láthatóan azzal a szándékkal készült fel a nagy menetre, hogy a közönség előtt leszerepeltessék az ismert politikust. Sorra hangzottak el a többnyi­re magánéletére vonatkozó kérdé­sek, többek között milyen tanuló volt, mit csinál a nyugdíjas prima- donna felesége, mi volt a szakdol­gozatának a témája stb. A jól elő­készített ütések meglehetősen mel- lésikerültek. A menet inkább kö- tözködésnek tűnt, a közvélemény száján (?) forgó rosszindulatú pletykák többé-kevésbé nem bizo­nyultak igaznak. Legalábbis Tor­gyán sorra megcáfolta azokat. (El lehetne tűnődni azon is, hogy ki­nek mi köze az elhangzott dolgok­hoz.) Mindenesetre nem volt vélet- len Torgyán felháborodása, hogy a riporterek több időt szántak fel­tételezett igazuk bizonyítására, mint a riportalany válaszának meghallgatására. Kilenc percet* ígértek az ütkö­zetre, de mivel ez nem volt elegen- dő a riporterek fölényes győzel­méhez, némi háttérvitatkozás után még egy perc haladékot kértek a műsorvezetőtől. Ám valahogy ez sem hozta meg a „várt” ered­ményt. (bodnár) Magányosoknak, pároknak Új művelődési formák Kitárul a népművészeti stúdió ajtaja, a közössé­gi művelődés új formáit keresik, igyekeznek fi­gyelembe venni azt, mire vevő a közönség, és a programokat ah­hoz igazítva szervezik — ezt közölte dr. Pus­kásáé Oláh Júlia népi iparművész, a stúdió vezetője, és néhány újabb kezdeményezé­sükről szólt. Sok kísérletet tettek már a megyeszékhelyen a művelődés szakemberei, hogy egy fiatalok­nak való értelmiségi klubot létre­hozzanak. Sajnos, a kezdeti lel­kesedés után valamennyi ilyen klub tagsága szétszéledt, és úgy látják, valójában ma sincs egy olyan hely, ahová egyedülálló fiatalok, vagy baráti társaságok bizton elmehetnének szórakozni, művelődni. Ezért várják most magányosok, házaspárok, kisebb társaságok jelentkezését, akik a megszervezendő programokat maguknak alakítják ki érdeklő­dés szerint. A klub fő profilja a művészetekhez kapcsolódik, el­sősorban olyanok beiratkozására számítanak, akik kedvelik a film-, zene-, képző- és iparmű­vészeteket, a színházat stb. A tervek szerint hetente egy alka­lommal tartanak foglalkozáso­kat, és természetesen senkitől sem fogják kérni diplomája fel­mutatását, az értelmiségi klub­ban mindenkit szívesen látnak, aki ott jól érzi magát. Alkohol kizárva, felszolgálni kólát, teát, kávét, süteményeket fognak. Néhány szakkör is megnyitot­ta kapuját, illetve újabbak szer­vezését kezdték el. Ilyenek pl. a rajzszakkör — 14 éven felüliek jöhetnek. Kezdőknek indítják a bútorasztalos-fafaragó szakkört. A csipkevarrók csoportjában az erdélyi horgolt-varrott csipke technikáját sajátíthatják el. Több nyelvtanfolyam is működik a stúdiónál, kezdőknek és újrakez­dőknek is. Még egy újdonság: szeretné­nek segítséget nyújtani azoknak, akik értékesíteni kívánnak régi, vagy új népművészeti alkotáso­kat, erre már a közeli jövőben lehetőség lesz a népművészeti stúdióban. Megjegyzés: ez utóbbi hímek örülhetünk igazán, mégpedig azért, mert nagyon szép az új idők szavára egyébbel is foglal­kozni, de azért, reméljük, fő fel­adata továbbra is a népművészeti tevékenység lesz a stúdiónak. (A stúdió címe: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 8—10. Tel: 10-005 — naponta 12—18 között.) Hasznos időtöltés Sajnos, egyre keve­sebben vannak olya­nok, akik szabad ide­jükben a szövőszék mögé ülnek. A kölesei özv. Bihari Lajosné (férjével együtt) sokat tett á régi értékek, néph agyományok megmentéséért. S megőrizte ennek a nagy figyelmet, hoz­záértést kívánó népi mesterségnek a va­rázsát. S ha ideje en­gedi, keze alól ma is mutatós vásznak ke­rülnek ki. (M. K. felv.) A segítőház emblémája (0 — ................ % Segíteni mindenkinek % ■■

Next

/
Oldalképek
Tartalom