Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-22 / 18. szám
4 Kelet-Magyarorsság 1991. január 22. Harckocsik halála A haderőcsökkentési megállapodások alapján fölöslegessé ▼ált harckocsik teljes megsemmisítését végzik a Gödöllői Gépgyárban. A képen egy T—55-ös típusú páncélos löveg- tornyát emelik le és darabolják szét lángvágóval. Megkerült életmentők Négy visszaadott élet Tűvé tettük értük a megyét. Telegdi Szabolcs református lelkész egy nyári délután azzal toppant be szerkesztőségünkbe, hogy két fiatalember kimentette őt és a családját a Tisza sodrásából, de mire megköszönhették volna hősiességüket, már sehol sem voltak. A lapunkban közzétett megkeresés végül eredményre vezetett, hiszen tegnap délelőtt 9 órakor a megyei közgyűlés elnökének szobájában kerekké vált a történet. A református lelkész feleségével, egy ismerősével és annak leányával Dombrád- nál labdázott a Tiszában július utolsó napján, úgy este hét felé. A labda a bolyán kívülre került, de mivel az alacsony vízállás miatt ott még sekélyebbnek számított a víz, a lelkész felesége a lefelé sodródó labda után indult. Ám hirtelen elmerült. Sem ő, sem a segítségére induló három ember nem tudott úszni. Rubóczki Tibor és Takács Zsolt, két ajaki fiatalember alaposan meghempergőzött a parti homokban. Csak úgy haveri alapon. Az autókban várakozó társak türelmetlen hívása ellenére így még egyszer meg kellett mártózniuk a vízben. Bőszen integettek fürdőnadrágjaikkal, amikor a segélykiáltást meghallották. A két cingár fiatalember, akkor még csak alig túl a 18. éven, a nadrágot felkapva a sodrásba vetette magát. A — bocsánat a szóért — testes lelkész, felesége és az ismerős hölgy közös erővel a partra került. A két „mentő angyal” már épp kifújta magát, kezdett belegondolni, mekkora veszélynek is tette ki saját életét a három ember megmentéséért. De abban a pillanatban az ismerős hölgy felsikoltott. „A lányom még bent van!” Ha akkor nem bukkan fel még egyszer utoljára levegőért kapkodva az a fej... A négy fuldokló egészségesen, minden baj nélkül a partra került. A két fiú, nem tudva, ilyenkor hogy szokás viselkedni, elhajtott a türelmetlen haverok autóján. Az úszómester távozásukkor azt kérdezte, hogy „hé, mit hülyéskedtek ott a vízben?” Nem akartak jelentkezni, amikor a lapunkban olvasták a lelkész kérését. Hosszas unszolás után adták meg csak címüket, s így vehették tegnap át Meggyest Józseftől, a megyegyűlés elnökétől az Életmentő kitüntetést. A lelkész és családja is felkereste már a két fiút, de a köszönő szavakat elfojtották a meghatottság könnyei. (harasztosi — tapolcai) Véres megtorlás Lettországban NATO-tagállamok állásfoglalása A NATO-tagállamok nagyköveteiből álló Atlanti Tanács hétfőn reggel Brüsszelben megvitatta a lettországi eseményeket, és ismét figyelmeztette a Szovjetuniót azokra a negatív következményekre, amelyeket a balti köztársaságban végbemenő események az enyhülésre és a NATO-országoknak a Szovjetunióval fenntartott kapcsolataira gyakorolnak. Hasonló módon foglalt állást a NATO a múlt heti litvániai fejlemények nyomán is. rium kommandósainak akciója „növelte a szövetségesek nyugtalanságát” — jelentette ki most egy NATO-szóvivő. William Taft, az Egyesült Államok NATO-nagykövete azt sürgette, hogy a szövetségesek „összehangolt diplomáciai eszközökkel” gyakoroljanak nyomást a szovjet kormányra. A szövetségesek jelenleg tanulmányozzák, milyen módon léphetnének fel az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet által szolgáltatott keretek között, annak mechanizmusát alkalA szovjet belügyminiszté- mazva. legos volt fegyverhasználat Jogos volt Király János rendőr főtörzsőrmester fegyverhasználata, aminek következtében sajnálatos módon életét vesztette Simon Imre 20 éves balmazújvárosi lakos. Ezt hétfőn sajtótájékoztatón jelentette be Debrecen- ben Muraközi Gábor Hajdú-Bi- har megyei főügyész-helyettes, a a Debreceni Ügyészségi Nyomozóhivatal vezetője. A tragikus kimenetelű rendőri intézkedésre a múlt év október 23-ára virradó éjszaka került sor Balmazújvárosban. A szolgálatot teljesítő két rendőrjárőr a Randevú bár elé érkező személy- gépkocsi vezetőjét figyelmeztetni akarta, hogy nem világít a gépkocsi egyik lámpája. Ekkor tapasztalták, hogy a gépkocsivezető — Simon Imre 20 éves helyi lakos — ittas állapotban van. Ezért személyazonosságának igazolására szólították fel. Mivel a szonda elszíneződött, közölték vele, hogy vérvételre viszik. Ekkor közbeszóltak a közelben lévő helybeliek, mondván, miért „kekeckednek” a rendőrök a fiatalemberrel!? Eközben Simonnak sikerült elmenekülnie, iratai azonban a rendőröknél maradtak. Az ügy éjfél után folytatódott, amikor Simon és társai, illetve a rendőrök ismét találkoztak. Si- monék letépték az egyik rendőr URH-rádióját és gumibotját, mire a járőrparancsnok többszöri felszólítás után figyelmeztető lövést adott le a levegőbe. Miután ez is hiábavalónak bizonyult, a rendőr Simon lábára célozva lőtt, de a dulakodás közben mellkasán találta el a fiatalembert, aki a helyszínen meghalt. A Debreceni Ügyészségi Nyo- mazóhivatal Király János rendőr főtörzsőrmester fegyverhasználatát jogosnak ítélte, s ezzel a vizsgálatot lezárta. Ugyanakkor Bodnár Imre helyi lakos ellen '— aki a rendőrök elleni agrész- szív fellépésre bíztatta Simont, s maga is részt vett a dulakodásban — hivatalos személy eile- ni erőszak bűntettének alapos gyanúja miatt folytatódik a vizsgálat. Idén az írószövetség Móricz Zsigmond Köre, a Kölcsey Alapítvány, az Olvasókörök Szövetsége és a Társadalmi Egyesüléseik Szövetsége ismét kezdeményezte január 22-ének, mint a magyar kultúra napjának megünneplését. Ezen a napon, 1823-ban írta meg Kölcsey Ferenc Szatmárcsekén a Himnuszt. Most, nemzetünk sorsfordító korszakában nagy szellemi elődeink gondolatait és szándékait kell követnünk. Azokat az eszméket, amelyek révén megőriztük emberségünket, magyarságunkat, európaiságunkat. A kezdeményezők felkérésére Göncz Árpád úr, a Magyar Köztársaság elnöke levélben fogalmazta meg a nemzet imájához és a naphoz kötődő gondolatait. mmányszor álltunk már föl együtt, némán, ünnepi pilWW lanatainkban, hogy aztán, mint egy láthatatlan m karmester pálcájának suhintására, felhangozzék ajkunkról a Himnusz. „Isten, áldd meg a magyart.. És hányszor, de hányszor tüntettünk némaságunkkal, amikor, nem is igen értve, miért, zendítettek-zendítettiink rá a Himnuszra, holott csak a hivatal hozta — Babits szavaival — „süket koszorúit". Ma már történelem, hogy mikor énekeltük telitorokból, felszabadultan — s mikor hallgattuk restellkedve, szívszorongva. A Himnuszt, amit születésünktől nemzeti jelképünknek tudtunk. Százhatvannyolc évvel ezelőtt, 1823. január 22-én, mintegy a reformkor küszöbén vetette papírra sorait Kölcsey Ferenc a magyar nép zivataros századairól. Nem véletlen, ha ezekre a sorokra emlékezünk most, újabb kori reformkorunk napjaiban, amikor körülöttünk mindenfelől viharfelhők tornyosulnak — és mi tudjuk, meg kell őriznünk értékeinket, hagyományainkat: a kultúránkat, ha meg akarunk maradni önmagunknak. Erre gondoljunk ma, január 22-én, a magyar kultúrának szentelt napon. Hz Európai Közösségek pénzzel is támogatják Energia-racionalizálás (Budapesti tói) munkatarsunkAz Európai Közösségek energiaügyekkel foglalkozó főigazgatósága több energiaracionalizálási programmal kívánja segíteni hazánkat — hallottuk az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium hétfő délelőtti sajtótájékoztatóján. Az EK stratégiája szerint egy-egy iparág kulcsfontosságú részét, egy-egy város teljes energiaforrás-gazdálkodását, energiaigényének struktúráját elemzik majd, sőt — Európában először — elvégzik egy teljes régió energia-racionalizálási felülvizsgálatát is. Alkoholt a sofőrnek A világ országai közül kétségtelenül Brazíliában fogadták a leghűvösebb nyugalommal az esetleges olajválság híreit. Azok, akiknek gépkocsiját nem benzin, hanem cukornádból készített alkohol hajtja, már ötmillióra tehető. Ez a szám az olajizgalom hatására várhatóan lendületesen fog gyarapodni. Az alkohol mellett nemcsak az szól, hogy a cukornádtermés, immár kiszámíthatóbb az olaj- helyzetnél. hanem az is, hogy az édes hajtóerő a környezettel jóval kíméletesebb. Amint azt a minisztérium és az Energiafelügyelet illetékesei elmondtál^ a programok elsősorban a technikai segítségnyújtás különböző formáit tartalmazzák, a felhasználható pénzösszegeket eljárástechnikai ismeretek és nem gépek, berendezések vá sárlására kell fordítani. Az első lépést a magyar élelmiszeripar energiafogyasztás szempontjából igen jelentős részének felülvizsgálatára kiírt pályázat jelentette. A nyertes angol—ír konzorcium már a napokban hozzálátott kilenc, hűtőtechnológiás eljárásokat alkalmazó magyar cég energiafelhasználási struktúrájának az elemzéséhez. A programnak ehhez a részéhez az EK mintegy 300 ezer ECU-t bocsát rendelkezésre. Kelet-Európábán először Miskolc városa lehet részese annak a tervnek, amelynek keretén belül az egész város energiaigény- és energiai or-- rás-gazdálkodását „górcső alá veszik”. A vizsgálati eredmények alapján aztán a város európai szinten tervezheti meg az energiagazdálkodását. Ennek a programnak a megvalósítására közel 370 ezer ECU-t fordítanak. A programcsomag harmadik pontja olyan, Magyarországon és Kelet-Európábán eddig ismeretlen konstrukciót tartalmaz, amelyet a nyugati pénzvilágban már régóta alkalmaznak. Ennek lényege, hogy külső cégek beruházásában korszerűsítik az egyes energiafelhasználő cégek technológiáját, s a megtakarított fogyasztás ellenértékéből fizetik ki a beruházó hasznát, Így végüt mindenki jól jár: a befektető tisztes haszonhoz, a felhasználó az eddig az „ablakon kidobott” energiához jut A programban felhasznált pénzösszegeket nem kell visszafizetnünk, azok vissza nem térítendő támogatásnak minősülnek. Az EK ezzel is szeretné segíteni hazánkat az Európába való integrálódásban, csakúgy, mint a Magyarországi Energiagazdálkodási és Technológiamodernizálási Központ tervezett majdani felállításával. (sinka) Költségvetés és felelősség ? Meglepődtem Takács Péter Írásán. Meglepődtem elsősorban a hangvétele miatt. S különösen furcsa nekem, hogyha egyszer valaki a felelősségről „papol”, akkor hogyan lehet, hogy éppen ö az. aki megmagyarázhatatlan módon elmenekül a felelősség elől. Elmenekül, hiszen miközben ott ül a szavazógép előtt, nincs bátorsága véleményét szavazatával is hitelesíteni. Én ugyanis visszaidézném Takács Péter Országgyűlésben ípondott szavait:...........ez a költségvetés. ha megvalósul, kedve- szegett állampolgárokat, életképtelen intézményeket, nihilizmust, közönyt, a kormány és a parlament jogainak, szuverenitásának és Identitásának megkérdőjelezését fogja eredményezni...” Ez tehát Takács Péter véleménye. S az is a véleménye, hogy „A költségvetési tervezet... a centralizmus irányába mozdult el." S szintén nem én idéztem a Számvevőszék véleményét, aki szerint „Másfél száznyi tétel közül Rá fölött találta azon (költségvetési — ML) rovatok számát, melyek nincsenek kellően indokolva.” Ennél lesújtóbb véleményt én sem alkottam, ugyanakkor, ha már kialakult véleményem van, akkor már úgy éreztem, hogy a választópolgárok által rám testált felelősséget — ellentétben Takács Péterrel — nem háríthatom el. Azt. hogy az önkormányzatok milyen helyzetben vannak, azt gondolom a képviselőtársam az MDF-es önkormányzatok képviselőitől megtudhatja. S azt is. hogy milyen terhek kerültek rájuk. miközben az emelkedett ösz- szeg jórészben az infláció ellentételezéséből, s abból adódik, hogy ellentétben az 1990. évivel, 1991-ben már az SZJA-bevételek- nek nem a teljes összege, hanem csak a fele marad az ön- kormányzatoknál. Miközben a feladatok lényegesen növekedtek. A helyi adók kivetése nélkül statisztikailag is kimutathatóan az önkormányzatok nem tudják majd eUátni feladataikat. Miközben ugyanakkor sikerült elérni, hogy a kormány tervezetével ellentétben a központi céltámogatásokat ne a helyi adók bevezetésétől tegyék függővé. (Még így is — a minimális küszöb eltörlésével együtt is — nem véletlenül tartózkodott tizenkét kisgazda a szavazásnál, s közel tíz pedig az MDF-nél.) Ami a nyíregyházi önkormányzatot illeti, arról majd nyilatkoznak ők maguk. Ha a stílus láttán még válaszolnak egyáltalán ... Mádi László országgyűlési képviselő (FIDESZ) Munkatársunk reptéri kalandjai A „robbanó" bonbon Golyóálló mellényben, csőre töltött géppisztollyal a kezükben, oldalukon hatalmas „stukkerrel” rendőrök, kommandósok figyelnek minden apró mozzanatra London óriási repterén, a Heath- row-n. Az ausztráliai Perth- ben (innen indultunk pénteken Budapestre) kevésbé érződik az Öböl-menti háború, hiszen az emberek négy csatornán folyamatosan figyelik az eseményeket, de tudják, hogy olyan messzire a harcok nem fognak elérni. A város repterén a szokottnál kicsivel alaposabb a csomagok, a poggyászok átvizsgálása. Ami viszont meglepő, hogy a kamerákból és a fényképezőgépekből mindenkitől elvették az elemeket. Egy nagy kosárban gyűjtötték össze, többször átvilágították, nyomogatták. tapogatták, azt kutatták, nem-e egy robbanószerkezet távirányítója. Ausztrália lakosait is megfenyegették az iraki terroristák, hogy bombát robbantanak a repülőtereken, nagyobb eseményeken. Szerencsére ilyen közjáték nem zavarta meg a repülést, az elemeket hosszas kérlelésre visszaadták. Szingapúrban már csak kétszeres szűrön keresztül lehetett bejutni a tranzit városba. A feladott csomagokat .vastag műanyag zsinórral átkötötték, nehogy valaki addig is belecsempész- szen valamit, míg a repülőgép gyomrába nem kerülnek. Londonban már alaposan felkészültek mindenfajta terrorakcióra. Ha kellett, ha nem, a kézipoggyászokat folyamatosan vizsgálták, ugyanúgy személyi motozást is tartottak. Ha valahol elhagyott csomagot találtak, azonnal lezárták azt a részt, senkit nem engedtek a csomag közelébe, hanem rögtön hívták a tűzszerészeket. Ott- jártunkkor hasonló esemény szemtanúi lehettünk, de kiderült, hogy egy elhagyott bonbonos dobozról van szó. A korábban szokásos mosoly helyett most igen komoran távoztak a biztonsági szolgálat emberei, arcukon látszott a feszültség. Ferihegyen géppisztolyos katonák vették körbe a leszálló repülőgépeket és a várótermet. Belül rendőrök vigyáztak arra, hogy csak jegygyei rendelkezők mehessenek be az épületbe. A parkírozó bejáratánál átfésülték a gépkocsikat. utasaik pedig kint várakozhattak hozzátartozóikra. Sajnos ezekre a példátlan biztonsági intézkedésekre a jelek szerint szükség van. Egyébként a British Airways Auckland-London járata is elkerüli a veszélyes zónákat, Szovjetunió, majd Skandinávia egy része felett érkezik az angol fővárosba. (máthé) II magyar kaira napjára
