Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-02 / 1. szám
1991. január 2. Kelet-Magyarország 3 Vészharang helyett fantázia Hit tervez Nyíregyháza az idén? Még az ellenfelek is kénytelenek elismerni: sikerlistával köszönt le a nyíregyházi tanácsi vezetés. A pénztelenség ellenére gyarapodott a megyeszékhely. Az önkormányzati vezetés milyen Nyíregyházát képzel el 1991-ben? Látványosan fejlődőt vagy a hibákat toldozó-foldozót? Ezekről beszélgettünk dr. Endreffy Ildikó és Felber- mann Endre alpolgármesterekkel. Mindketten aláhúzták: a korábbinál jobban kell támaszkodniuk a lakosság véleményére. már csak azon egyszerű etikai oknál, fogva, ha a pénzüket kérik egy fejlesztéshez, legyen joguk a várospolitikai részvételre. Állástalan népművelők Kongatják a vészharangot időnként a közművelődési intézmények feje felett: jut-e pénz fűtésre, világításra, lesz-e munkájuk a népművelőknek? — Ha a vészharang még nem is kondult meg. sürgősen át kell tekinteni: milyen profilt alakítsanak ki az egyébként veszteséget termelő intézmények — ez Endreffy Ildikó véleménye. •— Amennyiben a közművelődési intézmények képesek megújulni, számtalan funkciót tölthetnek be. Egykori művelődési házak, iskolák romos, netán életveszélyes állapotban hevernek. Nyírszőlősön a nagyterem életveszélyes, de a klub elégnek bizonyul a közművelődési feladatok ellátására. A sóstóhegyi kultűrház most raktár. Hiába jó a borbányai intézmény, ha a helyi iskola ellátja a közművelődési teendőket. Szintén raktárként működik a Manda-bokori, a Butyka-telepi, a Simái úti intézmény, ahol évente egykét rendezvényt tartanak. Bár a közgyűlés — a művelődési bizottság véleményének figyelembevételével — dönt hamarosan, szerintem, a legcélszerűbb lenne eladni ezeket az épületeket, hogy az így kapott pénzt valóban értékteremtő kulturális célokra fordítsuk. Űj idők új szelét jelenti az is, hogy a tanárképző főiskolán végző, ám elhelyezkedni alig tudó népművelés- szakos hallgatók átképzésben részesülnének, például a szociális gondozói hálózatban tevékenykednének. Forró víz a lábunk alatt — Az már jó ideje egyértelmű — folytatta Endreffy Ildikó —. hogy a gyermekekről, a betegekről, az idősekről az eddig kialakult intézményhálózat képtelen gondoskodni. Keressük az együttműködés új formáit, például a görög katolikus egyház nem kéri vissza a Nyíregyháza, Sóstói út 4. szám alatti egykori palotáját, hanem ott ők irányítanák a gyermekvédelmet. Számos nyitott kérdést kell még megoldanunk, de a szándék nemes, a törekvés becsülendő. — Bizonyára sokan tudják, hogy nemcsak Nyíregyháza, de az egész ország területe alatt felbecsülhetetlen hőforrások rejtőznek. A városfejlesztésnek ezt a fantasztikus lehetőséget hiba lenne figyelmen kívül hagyni — ezt már Felbermann Endrétől hallottuk. — Ha például a Jósavárosban fúrnának egy termálkutat, a feltörő 53—57 fokos vízzel fűteni lehetne a lakásokat a környéken és nem kellene a távfűtést igénybe venni. így hatalmas összegeket takaríthatna meg a város. Ez már nem csupán vágyálom, hanem egy izlandi bank, a Nordic Investmen Bank 7 millió dollárt folyósítani hazánknak a geotermikus energia kiaknázására. Már készült egy tanulmány- terv és minden bizonnyal az egyik legfontosabb döntést éppen ebben az ügyben hozza meg a nyíregyházi közgyűlés január 14-én. Most milliókat nyerhetünk, vagy veszíthetünk . . . Az állampolgár közérzete — Ha nem is saját, akarom mondani, az önkormányzat zsebéből finanszírozzuk a beruházásokat, azért megtaláljuk a módját: miként fejleszthetjük a várost. Közismert: a Shell-kút környékén a német Asco cég épít szupermarketet, bútoráruházát, éttermet. Már most haladnak a terület előkészítésével. A külföldi érdeklődőket szívesen fogadjuk, noha már kiderült: kalandorok is felbukkannak. Természetesen 1991-ben is alakítanak ki építési telkeket (ezúttal a Kertvárosban és a Kemecsei úton), üzembe helyeznek ezer-ezer vonalas konténer-telefonközpontot a Kertvárosban és a Sarkantyú utcán, épül a zeneiskola a Kürt utcán, a mostani zeneiskolában pedig átképző központot szerveznek a már szakmával rendelkező, de a munkahelyüket elveszített dolgozóknak. Dióhéjban ennyi az idei terv, ám amit mindkét alpolgármester kiemelt: változtatni akarnak a hivatal bürokratikus stílusán, hogy a belépő állampolgár ne a kiszolgáltatottságot, hanem a kiszolgálást érezze. T. K. Ki mit fújt meg? A magyar nép tetemes része év végén megfújta a trombitát. Ezreléknyi tömegek mást fújtak meg az esztendő folyamán: a pénztárcánkat a villamoson, a videókat a lakásunkból. Az infláció megfújta a fizetésünk javát, Szaddám Husszein megfújta benzinünk felét. A pártok sem maradtak tétlenek. Fújtak ők is derekasan, s nemcsak egymásra. Az MDF megfújta a nemzeti centrumot. A populisták megfújták a lakitelki szellemet, a konzervatív-jobboldaliak megfújták a múlt harsonáit. A parlamentben valaki megfújta Ráday Mihály képviselői fizetését. A szocialisták megfújták az elmúlt negyven évünket, és a megrágott hitünket. A szociáldemokraták megfújták az európai baloldal értékeit. A kisgazdák megfújták a saját 47-es földprogramjukat. Az SZDSZ megfújta saját magát. A Fidesz is kezdi fújni hamvasságát, ártatlanságát. Fúj, bíró! Mi fújoljuk a bírót, a kormányt és a villanyszámlást. A blokadisták fújolták a tüntetőket, a tüntetők a taxisokat. Fújd, ki tudja meddig fújhatod? Ügy tűnik, még sokáig. Fújj, fújj, zöld ág, zöld levelecske! Nyitva van az arany- kapu, csak fújjatok rajta. Rajtunk nem fog múlni. Befújjuk magunkat Európába. (majláth — mikes) m/lök. Ninos különösebb MJ dolgom, ami mégis akad, az nem lelkesít. Jobb kezemnél egy ócska hokedlin az írógép, befűzött tiszta papírral. A mási'k kezemnél egy sárga tengericsövekkel teli kosár. Morzsolni illene, olyan monoton módon, ahogy a napjaim telnek. Szem a szem után. Aranysárgák. Hallgat a gép. El- puhult buta tenyeremen hólyagot tör a morasolás. A napokat is így mor- zsolgatom. Tizenhetedikén majd jön a postás. Hozza a nyugdíjat, harminc, harmincöt év árát. Persze írni lenne jó, ahogyan évtizedekig kenyér volt a betű, munka a szó, a megélés lehetősége, könyörtelensége és gyönyörűsége az írás. Sárga kukoricaszemek hullnak a kosárba. Mögöttem ott van vagy húsz éhes élet. Több lehetne, de karácsonykor nem volt pénzünk húsra, így hát fogytak a tyúkok körül- löttünk. Jó napot 1991! Tudom, mert ismerem, fülembe duruzsolják okos politikusok, akik ebből a felesleges okosságból élnek, nem is, rosszul, hogy nehéz évek mögé nézünk, és ezzel azt is, hogy amit harminc, harmincöt, negyven év alatt a fizetésünkből nyugdíjjárulékként kifizettünk, az esetleg felét évtized legszegényebb karácsonya. Vagy másfél milliónyian nem készítettek ajándékot, nem is kaptak. Nem vigasztalás, hogy ugyanakkor autók ezrei indultak Nyugat felé, hogy kint vásárolt ajándékokkal éri majd, mint tavaly, de a harmadánál többet sehogy sem. Jó napot 1991! Nem vagyok, nem voltam, és mert a tisztességem tiltja, nem is leszek politikus. A pillanatnyi helyzettől átfogalmazható igazságok már régen nem évelő virágok. Belehalnak a szaladó időkbe, formájuk, színük gyorsan változik. Az idő sodrában, de nem szolgálva a még mindig szolgálható jövőnek. Jó napot 1991! Mögöttünk az elmúlt érkezhessenek vissza. Karácsonyi hangulathoz illetlen igazság, hogy szegények azért vannak, mert sokan akarnak és tudhattak gazdagok lenni. Karácsonyfán a dió az egyiknek megfizethetetlen, a másiknak szegényes semmi. Addig szajkóztunk a egyenlőségről, amíg egyenlő lett az, aki tegnap lopott, mert lophatott, azzal, aki ma lop, mert lophat. Egyikükben sincs szégyen, legfeljebb valamennyi egymásra való irigység, de ez nem is száModern műszerek készenlétben Felismerni a rizikót A modern műszerek egy része. „Nagy port vert fel a nyáron, hogy Nyíregyházán Szívalapítványt hoztak létre.” — kezdődik az a levél, amelyet egyik nyíregyházi olvasónk küldött a szerkesztőségbe. Feladója az iránt érdeklődik, hol van, s mikor kezd munkába az a nagy értékű szívvizsgáló berendezés, amelyet az alapítvány kapott. Olvasónk soraival dr. Zsonda Lászlót, a Magyar Szívalapítvány alelnökét kerestük meg. Épület nem volt A nyíregyházi központú Magyar Szívalapítvány rendkívül sok támogatást, segítséget kap. Elsősorban Amerikából érkeznek azok a műszerek, orvosi berendezések, amelyek ma már az orvostudományban nélkülözhetetlenek. Az olvasó reklamációja jogos. A műszereket azért küldik nekünk, hogy azoknak segítségével másoknak segítsünk. Az említett szívvizsgáló gépből kettő jelenleg Veszprémben található, ott már jó ideje működik. S hogy miért éppen ott, egyszerű a válasz: mert a veszprémi rendelőintézet egy vadonatúj épületet ajánlott fel. Nemcsak színvonalas rendelőt, hanem egy magasan képzett orvosi team-et is rendelkezésre bocsátott. — Ennek bizonyára nagyon örülnek a veszprémi emberek, de miért nem Nyíregyházán segít a rászorulóknak ez a komoly műszer? — Azért, mert nem volt olyan épület a megyeszékhelyen, ahol a berendezést megfelelően működtethettük volna. A Bethlen Gábor utca 12. szám alatti régi épületet megkapta ugyan a Szívalapítvány, de az teljes átépítésre szorult. 800 ezer forintot fordítottunk a felújításra, s ma már úgy áll, hogy bármikor kezdheti a munkát. Rövidesén három ultrahangos, négy computerizált nagy EKG- egységet, valamint a hozzájuk tartozó, közel 5 millió forint értékű műszert várunk Amerikából. Ha mindezek itt lesznek, a nyíregyházi betegek szűrése, gondozása is megkezdődik. Szűrőállomás nyílik — Lesz elegendő pénzük arra is, hogy a költségeket finanszírozzák? — Ez az, ami ma még tisztázatlan. Mi természetesen azt szeretnénk, hogy mind a vizsgálat, mind pedig a gondozás ingyenes legyen. E célból folytatunk tárgyalásokat jó ideje a Társadalombiztosítási Igazgatósággal. Nem rajtunk múlik, hogy mindeddig nem jutottunk eredményre. A szűrőállomásoknak, a hatalmas értékű műszereknek mindenképpen működniük kell, ezért is keresünk szponzorokat, akik állják majd a költségeket. Minden kiadást természetesen így nem tudunk fizetni. Nagy fájdalmunk, hogy a társadalombiztosítás támogatása nélkül a tervezettnél kevesebb beteget tudunk majd fogadni. — A rövidesen megnyíló nyíregyházi szűrőállomás növelheti az alapítvány hírnevét. Mire lesz képes egyáltalán? — Olyan laborvizsgálatok elkészítésére, amely valamennyi rizikófaktort mérni tudja. Túlzás nélkül mondhatom, egy modern kórház színvonalán működik majd. Tervezünk 24 órás computeres szívritmusvizsgálatot is. —Kik jöhetnek a szűrőállomásra? — Mindazok, akiket a társadalombiztosítás átvállal, s természetesen azoknak a vállalatoknak dolgozói is, akik adóalap-csökkentésként az alapítványt anyagilag is támogatják. Azok a magánvállalatok és vállalkozók, akik szintén segítik az alapítványt. Fogadunk majd természetesen magánszemélyeket, sőt akár külföldieket is, ha fizetik a költségeket. Nem árt tudni, hogy mivel a szívalapítvány adóalap-csökkentő, valamennyi költség fele a teljes árnak. Lépjen a társadalombiztosítás! — Menyibe kerül ott egy alapos „átvilágítás”? — Jelenleg háromezer forint. — Mi történik, ha nemcsak keresnek, de találnak is bajt? — Akkor az állami egészségügyhöz, azaz a körzeti orvoshoz küldjük a beteget, természetesen valamennyi leletével együtt, hogy ő a gyógykezelést megkezdhesse. E témában azonban még bőven van tisztáznivalónk. Végérvényes választ pedig a társadalom- biztosítás lépéseinek ismeretében adhatunk. Célunk az, hogy a Magyar Szív- alapítvány álapelveinek megfelelően időben felismerjük, s ezáltal eredményesen gyógyítsuk a szívbetegségeket, a „szapora” halált. Kovács Éva mit, ha a nem örülök ellen kell összefogniok. Jó napot 1991. Jó napot világ! Boldog Űj Évet! Kinek így, kinek úgy, másoknak sehogy. A hivatásos politikus további nehéz éveket ígér. Persze egészen más ötvenezer, esetleg százezer forintos jövedelemből, mint havi ötezerből. Más egy sta- nicli tepertőt venni, mint beosztani a vadászaton elejtett vaddisznót. Más megállókat gyalogolni a villamos mellett, mint telefonon szólni a hivatalból járó ingyen kocsiért. Boldogabb Űj Évet! O lyant, amelyben nem egy elszegényedő ország lesz a marakodó politikáért, hanem a politika lesz a hazáért. Türelmet az elviseléshez és legalább az akkor élőknek hitet a majd következő ezredfordulóhoz. Nem feltétlen gazdagságot, de legalább bizalmat az emberek között. Bartha Gábor SZERKESZTŐI oooooooo A véletlen hozta, hogy az egymást követő harmadik új év napján dolgozik szerkesztőségünkben ugyanaz az ügyeletes stáb. Jó is ez, meg rossz is. Jó, mert mindenki tudja a dolgát: ki nézi „hivatalból” is a tévét, ki hallgatja a rádiót, kik néznek szét éjszaka a megyeszékhelyen, a szórakozók és a dolgozók között, melyik tudósító telefonál a távolabbi városokból — és így tovább. A hátrány: ha túl olajozott a gépezet, valaki megcsúszhat mellette, azaz lemaradunk érdekes eseményről, szakmai vakságba kerülünk. Az utolsó munkanapon most is arról beszélgettünk, vigyázni kell, nehogy gépies legyen a szilveszteri munka és aztán megkapjuk: úgy hasonlít egymásra a két újévi szám, mint két tojás. Az élet azonban — közhely — nagy rendező. Ki gondolta volna például, hogy vasárnap este tíz tájban a Parlamentben olyan „rémhír” is felröppenhet, hogy a honatyák még szilveszter napján is a költségvetést fogják vitatni, ha 30-án nem jutnak dűlőre. Aztán tizenegy körül mégiscsak befejezték a vitát, kész költség- vetéssel kezdhetjük az évet, s a kormány sem bukott meg — hála a 61 százalékos „igen”-nek. Mindenesetre a parlamenti „nagyhéten” nagy munkát végeztek a képviselők, s ami külön elismerésre méltó, 330-nál is többen végig kitartottak a padsorokban. A parlamenti igenekről jutnak eszembe a nyíregyházi „igen”-ek. 30-án a 1012- ik esküvőnél húzott egy vastag vonalat a polgármesteri hivatal anyakönyvébe Jeszenki Istvánné — ez volt Nyíregyházán az utolsó ’90- es házasságkötés, egyben az anyakönyvvezető utolsó munkanapja a régi munkahelyen. Bizonyára jó néhány ifjú pár őrzi emlékezetében a kedves, szimpatikus asz- szonyt, aki a „nagybetűs” Életbe — hivatásánál fogva — sokukat elindította. Éva asszonyt a gyünyörű szép házasságkötő terem sem engedte könnyen, még a gipszfigurák is lehullottak a frissea tatarozott homlokzatról. Betörték a Sebestyén Sándor szobrászművész által készített szép díszbejáratot is. Persze inkább az a valószínű, hogy hányaveti munkát végeztek, akik nemrégiben felújították a város egyik ékességének számító épületét. Kíváncsi vagyok: „ejnye-ejnye”! legalább lesz-e az ilyen munkáért? E „háztáji” rovat első soraiban azt írtam: ugyanaz az ügyeletes stáb dolgozott, mint tavaly, illetve tavalyelőtt. Sajnos, ez csak részben igaz: mint lapunk negyedik oldalán olvashatják, egy fiatal munkatársnőnktől végleg búcsúzunk, Marika már nem ajánlhatja fel többé munkáját a mi ügyeletes stábunknak sem, amelynek évek óta stabil tagja volt... Marik Sándor
