Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-18 / 15. szám
1991. január 18. Kelet-Magyarország 3 Hüledező lordok LYUKAS RADIÁTOROK EGY SZÁLKÁI HÁZBAN A virágosbódé ablakába a tavaszias tündöklés csalta ki. A napba bámul. Hunyt szemekkel. Csak néha-néha követi apró mozdulatokkal a planétán vándorlót. Ilyenkor a pilleszék fájdalmasan felnyög alatta, s a selyemnadrágba préselt hurkák lágyan megremegnek. Izzad becsülettel. Ve- rejtékcseppek csörgedeznek hirtelen ívű patakokban a test és a kozmetikum zsiradéka közt, az arc gödreiben pajkos kunkort véve cseppzuhatagként hullanak alá a petyhüdt állról és a tokáról a takaratlan hájkeblek közé. Árnyékot vetek rá. Hirtelen eszmél. Tisztes súlyfeleslege a meleg hús remegésével táncol. Szeméhez kap combos kezeivel. Gyorsan rendet tesz az összetapadt müszempillák közt, a mélykékre festett szemudvart alaposan elmázgálva. Majd felém bök. — Kér valamit? A nekem szegeződő fekete A piciny pult fiókjából koszos noteszt kotor elő, üres oldalt keres benne, majd rávési: harminchárom rózsa, esküvő, szombat, tíz óra. Izzadság- csepp (?) percen a papíron. Hirtelen mozdulattal — hátha nem veszem észre — elmázgáljaA tárcámban hosszan matatva próbálok a végösszegre tippelni. — Ezernyolc van t nálam. Elég? — tekintek fel. O sehol. A raktárrészt leválasztó függöny még libeg. Mögötte nesze zés. Fémtárgy koppan a földön. Elfojtott szitok. Aztán a vörös drapéria mögött lassan sírás gurgulázik fel. Zavartan topogok. Utána lépni sincs erőm. Csak bámulok bambán előre. Aztán már csak a pultra, amelyen a kicsiny, koszos notesz még mindig ott árválkodik. A megrendelés alatt azonban kusza sorban nagybetűk: „FIZETVE” Tapolcai Zoltán A ház, amiben a történet már jó ideje bonyolódik, Mátészalka központjában áll. Az elsők között épült azon lakóépületek közül, amelyek a város „dinamikus fejlődésének” kezdetét szimbolizálták. A köznyelv el is keresztelte Lordok Házának, hiszen a városban szinte aki csak számított akkoriban, igyekezett lakást szerezni magának a korszerű és újszerű épületben. Fűtés Noé-módra Ahogy telt-múlt az idő, változott a lakásdivat, változott hát a városban számítók igénye is. A lakók fokozatosan kicserélődtek. A , Lordok Háza elnevezés megmaradt, mindössze a jelentése változott szép lassacskán az ellenkezőjére. Közben az idő vasfoga is belemart az épület korántsem örök életű szerkezeti elemeibe-. Innen legyen a szó az egyik lakóé: — Hosszú ideje szinte naponta és sorozatban pukkannak ki radiátorok a házban. Noé korabeli típusokról lévén szó, — amikre csak mostanában szerelgetnek függetlenítő szelepeket —, a hibák jobbára minden esetben a teljes rendszer leeresztését is jelentik egyben. Könnyen elképzelhető, hogy ez mivel jár! Magát a fűtési módot megváltoztattuk ugyan, de megmaradtak az elavult, garanciát tekintve túlhaladott, erre az üzemelésre eleve alkatmatlan radiátoraink. A baj azonban — lehet, hogy ez előre furcsán hangzik — a tv-anten- nákkal kezdődött jóval korábban. Az történt, hogy a központi antenna felszerelésének elhúzódása miatt a lakók annak idején teletűzdelték a tetőt saját maguk által vásárolt vagy barkácsolt antennával, Ezáltal megrongálódott a tetőszigetelés, elveszett az ötéves garanciához való jog, közben pedig sorozatosak lettek a beázások. Bírósági ügy, pervesztés és büntetés lett a következménye. A lakóközösségre kirótt bírság — amelyet a lakás- szövetkezet megelőlegezett — már előre elvitte a felújításokra gyűjtendő közös költséget, 10-15 évre előre. A raditátorok cseréjére nem maradt pénz. 1987-ben, amikorra világossá vált, hogy a saját kazános fűtést nem győzzük, kezdeményeztük a városi távhőszolgáltatásra való átállást, ami eleve nagyobb igénybevételt jelent az amúgy is ,,kifutott” radiátorok számára. Leálltak a típussal Akkor kellett volna végrehajtani a csérét. Kétségtelen tény, hogy közgyűléseink sorozatban határozatképtelenek voltak, de annyiban a lakásszövetkezet is hibáztatható, hogy akkor nem kapcsolt, és nem kínált lehetőséget nekünk. Tavaly nyárra, amikorra úgy- ahogy minden összejött — döntés, felmérés, hitel, kivitelező —, Dunaújváros leállt annak a típusnak a gyártásával, ami nekünk kellene. Tarthatatlan a helyzet, nem szólva arról, hogy romlanak a hitelfeltételek, és csökken a lakók amúgy is eltérő fizetőképessége. A másik fél, a lakásszövetkezet elnöke szerint: Ez a ház többszörösen hátrányos helyzetben van a többi épülettel szemben. A lakóközösség 1974-ben lépett be a lakásszövetkezetbe, amikorra rájöttek, hogy önmaguk nem képesek üzemeltetni az egyedi kazános fűtési rendszerüket. Akkor önköltséges alapon ráköthető lett volna a ház a Távhő hálózatára, de a lakók hallani sem akartak róla. Jóformán azóta is képtelenség egyöntetű álláspontot kicsikarni belőlük. Végre tavaly júniusban összejött egy eredményes többségi szavazás, addigra viszont már nem volt kapható a szükséges radiátor sehol az országban. Az egyik nagykereskedelmi vállalattól konkrét ígéretünk volt, de 3000 tag helyett mindössze 500-at adott. Körbehívtunk minden forgalmazót: sehol semmi! Ha minden igaz, Dunaújváros talán most 9-én újra elkezdte a gyártását. 60/600-as acéllemez radiátorról volna szó. Kései ocsúdás Jelenleg tehát itt tart a dolog, a kellemetlen helyzet, amibe egy közösség részben a saját, részben talán mások hibája, mulasztása, késői ocsúdása, tétovázása miatt került. íme, egy parányi darabka újkori történelmünk tanulságaiból azok közül, amik úgy kezdődtek, hogy „bezzeg” ha akkor és úgy folytatódnak, hogy „most viszont már...” De minden jó ha a vége jó: a legfrissebb információ szerint a gyártó mű január 28-ra visszaigazolta a megrendelt tételt. A tapasztalat ettől még — bízzunk benne — tapasztalat marad. Réti János Nyíregyházán VTV a nagy tévében Kilép Nyíregyháza határain túlra — ha csak rövid időre is — január 19-én, szombaton reggel a városi televízió. Hajnal hattól kilencig többször is kapcsolják A reggel című pályázati műsorban a nyíregyházi stúdiót az MTV 2. csatornáján. A műsorban szó lesz többek között a munkanélküliségről, természetgyógyászatról, oktatásról, rövid összefoglalót láthatnak a tévénézők a héten történt nyíregyházi eseményekről, a megyeszékhely légszennyeződéséről, környezetvédelemről, s az induló népfőiskolákról. körmök, s a kissé áporodott lehelet gügyögő gyermekké tesz. — Na most meg mit bámul, he? Hangja kijózanít. — Figyelmet. — Vágottan vagy cserepesen? Az előny újra nála. Érzi. Egyik térdét kissé megemelve, s — Elnézést asszonyom — ünnepi mosolyt fel, bókot szegezz! — ha nem vette volna észre, magát! Szeme zavart fényt tükröz. Arcom árnyékában maradva bámul rám, s inkább flúgosnak vél, mint részegnek. — Vicces... de nincs kedvem röhögni... s csak úgy mellesleg, kisasszony! Hányaveti póza abban a mi- nutumban szétzilálódik, amint félrebillentem a fejem, s a fény az arcába vág. — Az is... — szisszen fel. — Kiszolgál vagy sem? Vaksin hunyorog. — Mér? Kért valamit? összekulcsolt kezeivel tartva hátradől. Hátradőlne. De a nap közbeszól. Könnybe lábadt szeméhez kap. S mintha most is én lennék a hibás, rámrivall. — Mi a frászt akar? Tűnjön már a fenébe! Szórakozzon a... — Köszönöm ajánlatát — szakítom félbe, mielőtt jóanyám csuklani nem kezd —> de maradok a rózsánál. Harminchárom szál a szerelem színében lángolva. Ugyanis esküvői csokorba lesz. Holnap reggel tíz felé érte jönnék. Jó? Térdére tenyerelve lendületet vesz, nagy nyögéssel feláll. A pilleszék megkönnyebbülten sóhajt. A példa értékű történet látszatra csupán 44 család esete. Sűrűn lyukadó, kipukkanó radiátorokkal, fenntartó szövetkezettel, gyártóval és forgalmazókkal. Olyan külvilággal, amit bizony hidegen hagy az, hogy egy közösség milyen fáziskéséssel jut el elemi érdekeinek felismerésétől egyöntetű akaratig, majd az ebből következő cselekvésig. Hangsúlyozom, látszatra, mivel ezen a ponton a jelenség már túlmutat saját körén: ha elgondolkodunk a problémán és a belőle származó kellemetlenségek és konfliktusok tanulságain, akkor jelenlegi helyzetünk több összefüggésének juthatunk a nyo- mára. Altagozatok az agrárkamarában — Elsőként a dohánytermelők — A decemberi agrárkamarai közgyűléseken felvetődött termelői igények megfogalmazódása adta az „ötletet” a megyei agrárkamarának, hogy még közelebb kerülve a termeléshez, annak speciálisabb ágaival, csoportproblémáival foglalkozzon az eddiginél behatóbban. Ez évben már a kamara az olyan sajátos megyei termelési tevékenységek segítésére törekszik, mint a dohány, burgonya, télialma-termesztés, szavasmarha-, baromfi- és juhtenyésztés. Ehhez a munkához a kamara már korábban megalakult termelői tagozatán belül célszerű altago- zatokat létesíteni. A szándékok szerint, elsőként a dohánytermesztők altagozatát alakítanák meg, hisz a dohány közismerten a nyírségi tájegység növénye. Ez a kultúra a nagyüzemi szervezetben gazdaságosan nem termelhető. Ezért is foglalkozik megyénkben jelenleg is mintegy tízezer család, úgynevezett „családi művelésben” dohánytermesztéssel. Köszönhető ez annak, hogy itt van meg az eredményes termesztéshez elengedhetetlen munkaerő, s a megtermelt dohánynak mindenkor biztos piaca van. A termesztést integráló Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat is szükségesnek tartaná, hogy a dohánytermesztők népes táborának legyen érdekképviselete, azaz segítő szervezete. Elismerve azt, hogy ezen kultúra termesztésére vállalkozók általában megtalálták számításukat, különösen az utóbbi két esztendő problémái — aszálykárrendezés, vírusfertőzés, jégbiztosítás — arra figyelmeztetnek, hogy itt is sok a megoldásra váró kérdés. Annak érdekében, hogy a dohánytermesztők a jövőben is biztonságban termelhessenek, mindenképpen célszerű volna a közös érdekek átfogó képviselete és a tevékenység sokoldalú segítése — vallja a dohányipar. Az agrárkamara már megkezdte a szervezést. Megkeresi a dohánytermelőket, véleményüket kérve, milyen jellegű segítséget igényelnének. A kamarai elképzelések szerint a megyei ügyvezetőség olyan területeken akar és tud hathatósan közreműködni, mint vállalkozási terv készítése hitel és ipari támogatás elnyeréséhez. Termelői problémáknak az illetékes döntéshozók előtt történő képviseletében. A termelési szerződések vállalkozócentrikus alakításában. Átvételi viták esetén szakmai vélemény nyilvánításában, de bármely vitás és szakmai kérdésben eljár a kamara, s ha kell, érdeket egyeztet. Segíteni akarja a kimagasló eredményeket megalapozó termelési eljárások elterjesztését, melyek érdekében a termelők szakmai továbbképzését is szervezi majd. Mit szándékozik kérni mindezért az agrárkamara? A dohány- termesztői altagozathoz tagként csatlakozó termelők évi ezer forint — mintegy húsz kilogramm dohány ára — tagsági díjat fizetnek majd a tervek szerint. G. B. Több nyelven Egyre kevesebben vitatkoznak a nyelvtanulás szükségességén Fehérgyarmaton. Német nyelvű óvodai csoportok s felnőtt tanfolyamok a Városi Művelődési Központban; s nyelv tagozatos oktatás a Szabó Lőrinc Általános Iskolában — jelentették az indulást. A testnevelés tagozatos iskolában még az angoltanulásra is megtalálták a lehetőséget (a munkát kezdő pedagógus jelenleg az USA-ban képezi magát, s helyettesítését, egy, a nyelvet Ausztráliában elsajátított, fehér- gyarmati tanítja). Csak dicsérhető az a törekvés, hogy az ének-zene tagozatos általános iskolában is megteremtették a második idegen nyelv tanulásának lehetőségét. A 180 angolt tanuló diákból az első- második-harmadik osztályosok ingyen, a többiek félévi 200 forintos tandíjért vesznek részt az oktatáson. Hasonló körülmények között 148 diák németet tanul (az első-második-harmadik osztályosok itt is ingyen; s mindkét nyelvnél délelőtti tanrendi órában). Az iskola 441 diákja közül a felsősök az oroszt is tanulják. A diákokkal „együtt” a nevelők is kedvet kaptak a nyugati nyelvekkel való intenzív foglalkozásra. A három általános iskolában — Fehérgyarmaton — tucatnyi pedagógus készül a nyelvvizsgára. így várhatóan nem minden alapképzés nélkül érkeznek a fehérgyarmati diákok a középiskolák nyelvi óráira. Napjainkban lassan megszokottá válik, hogy változnak az éfak, A boltokban az árazás komoly feladatot ró a
