Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-15 / 12. szám
1991. január 15. Kelet-Magyarország 3 TSZ-TÖRVÉNY, FÖLDTÖRVÉNY Modernebb modell KÉRDÉSEK ÖZÖNE VETŐDÖTT FEL megyénk mezőgazdasági szövetkezeti vezetőiben a múlt héten Budapesten megtartott háromnapos továbbképzés előtt. Ilyenek: a kárpótlási, a szövetkezeti törvény, a modellváltás, az elmaradott térségek támogatása, az aszálykár rendezése, az érdekképviselet helyzete stb., hogy csak a fontosabbakat említsük. Hazafelé sem mondhattuk el, most már minden kérdés világos, hiszen a gondok nagyobbik részére majd a parlament hoz döntést. A törvénytervezeteket megfogalmazó szakemberek — akik a továbbképzésen előadók voltak — beavatták a résztvevőket a legújabb elképzelésekbe. Néhányat ezekből: A föld körüli mesterségesen feltüzelt vitában a szembenállók között közeledés van, a ma földet művelők részére is elfogadhatóbb ajánlás kerül az Országgyűlés elé. Azóta ismert, hogy a kormány a hét végén visszavonta a decemberi kárpótlási törvénytervezetét. Várható, hogy . földügyben jelentős változást terjesztenek elő. A szakemberek szerint földet helyben lakó egyenesági leszármazott, vagy feleség kaphat művelési kötelezettség mellett. A távol lakók csökkent értékű kárpótlási jegyet kapnak. A visszakapott földet öt évig nem adhatják el. A korábbi aranyko- ronánkénti kétezer forintos kárpótlási jegyértéket egyezer forintban terjesztik elő. Az aranykorona mértékét a jelenlegi állapot határozza meg a kiadandó területen: például egy meliorált területet, vagy volt szántón létesített ültetvényt nem lehet a régi aranykoronával számolni. A kiadás helyéről, részlet- kérdéseiről a termelőszövetkezet önkormányzata és a visszakérő állapodnak meg. Vitás kérdésekben a bíróság dönt. A KÁRPÓTLÁSI JEGYET a termelőszövetkezet állami privatizációban felhasználhatja. Például, ha egy élelmiszeripari üzembe akar társulni, akkor ezzel vásárolhat részjegyet. Ha az előterjesztést a parlament így fogadja el — végre a sok elvonás mellett — némi tökéhez juthat a szövetkezet, a falu. Az új szövetkezeti törvénytervezet vitája eddig sem kavart olyan vihart, mint a földkérdés. A javaslat szerint a törvény átfogó, keretjellegű lesz. Tartalommal minden szövetkezeti ágazatban a helyi szövetkezeti ön- kormányzatok töltik meg. Az új szövetkezet magántulajdonon és a tagok közös vállalkozásán alapul. A közös ügyekben egy tag — egy szavazat dönt, nem pedig a tőke, mint a részvénytársaságokban. Az előterjesztők kötelező részjegyet javasolnak, a célrészjegy önkéntes. A SZÖVETKEZETEKET NEM MEGSZÜNTETNI KELL, hanem modellváltásra van szükség. Politikai okból szövetkezetét átalakulásra kötelezni nem lehet, az átalakulást szakmai, gazdasági kérdéskörben kell eldönteni. A szövetkezetek feladata a gazdálkodás, nem lehet rájuk kötelező foglalkoztatást szabni, sem szociális kérdések megoldására bírni. Az átalakulás nem lehet divat, ezt gazdasági kényszer kell hogy meghatározza. Megyénk szövetkezeti vezetői egy fél napig, az ország más megyéiben már átalakult szövetkezeti elnökök módszereivel ismerkedtek. Volt közöttük részvénytársaság párti, mások kft.-ket, különböző gazdasági társaságokat alakítottak. Többségüknél egy koordináló, szűk körű közös szövetkezeti vezetés maradt. A vitában olyan következtetés alakult ki, hogy minden modellváltás a helyi adottságokon alapuljon, másokat utánozni nem lehet, és nagyon körültekintő, tisztázott jogi keretek között alkossák meg az új modellt. VÉGEZETÜL AZ ÉR- DEKKÉP VISELETRŐL annyit, hogy szükség van rá, de működésében igazodnia kell az új követelményekhez: Kezdetben az új kormány mintha tudomást sem vett volna az érdekképviseletekről. A taxisblokád szinte újjászületését jelenti az érdek- képviseleteknek. Azóta a kormány is számol velük. Csikós Balázs A grafikusok munkáját segíti nagvbar az a FÜJIX sokszorosító gép, amellyel az MTC-P1-; .SS Kft.-ben dolgoznak. Az A/4-es méretű rajzokat solyzo ásíthatják, illetve nagyíthatják fel plakátméretbe. (E.j Nagyít a FUJIX SÓS LEHETŐSÉG FEHÉRGYARMATON Szatmárban is örömmel fogadnak minden munkalehetőséget. A Zöldért fehérgyarmati üzeme megállapodást kötött a Kompakt Vállalattal só csomagolására. A szomszédos Szovjetunióból érkező vagonok ömlesztett sóját 50 kg-os zsákokba rakják Fehérgyarmaton. Eddig mintegy 150 vagon só csomagolását végezték el a zöidértesek. A későbbiekben is foglalkoztatni tudnak itt 8—10 dolgozót KÖZÖS ÚTON KÉTFELÉ (1.) Boldogtalanító igen I Engedje meg az olvaso, hogy egy közhellyel kezdjem: Ember legyen az a talpán, aki képes ma kiigazodni, s tisztán látni szövevényes gazdasági viszonyainkban. Valami elmúlt, s valami most van születőben. Ám, hogy közben az ember megtalálja az igazat, s az igazit... Nagyjából erről szól majd történetünk. Az óesztendő utolsó napjaiban megkeresett két régi geszterédi ismerősöm. Félig-meddig hivatalos látogatás volt az, a falujukba invitáltak. El szeretnének válni a nagykállói székhellyel működő Nyírség termelőszövetkezettől, és önálló szövetkezetét kívánnak alakítani Geszteréden. Ám nagy gondban vannak, mert a kállói vezetés köti az ebet a karóhoz, semmiképpen sem akarják, hogy sikerüljön a geszterédiek törekvése. önállóságunkat is. Kezdetben úgy tűnt, mi sem lesz egyszerűbb ennél, A káliói szövetkezet vezetői sem akadékoskodtak, sőt...! Mi már azt latolgattuk, hogy felkérjük Donka Györgyöt, a kállói elnököt, másodállásban vállalja el a mi leendő szövetkezetünk vezetését is, mikor azt vettük észre, a kállóiak mind finnyásabb arcot vágnak..., most pedig már csak a jogszabályok megváltozásában, s a külső segítségben bízhatunk. Százharminchat aláírás Nem mindennapinak ígérkezett az úgy, így aztán néhány nap múlva a helyszínen folytattuk a beszélgetést. Az első lépés természetesen az volt, hogy meggyőződjünk, valóban akarják-e a szétválást a geszterédiek, vagy az csupán egy kétségkívül jószándékú, de törpe kisebbség szándéka. A község frissen megválasztott polgármestere, Bujdosó László aztán szó szerint megismételte, s megerősítette a néhány nappal korábban, Nyíregyházán hallottakat, de bővebb felvilágosítást is kaptunk tőle. — A faluban egy háromtagú intézőbizottság alakult, hogy kikérje a helybéli téesztagok véleményét, s hogy összehangolja a geszterédiek törekvését. Két nap alatt százharminchat aláírást gyűjtöttek össze a szétválás szorgalmazására, s azt el is juttatták a szövetkezet vezetéséhez. A geszterédiek egyébként még a hetvenes évek végén egyesültek a Nagykállói Virágzó Föld Termelőszövetkezettel. Az egyesülés persze jó magyar szokás szerint felsőbb utasításra történt, s a geszterédiek hol élénkebben, hol lanyhábban, de szinte folyamatosan berzenkedtek a rájuk erőltetett frigy ellen. Most, hogy a múlt rendszernek bevégeztetett, látták eljönni az időt, hogy minden korábbinál erőteljesebben követeljék vissza az önállóságukat. Ütött az óra Bodnár Béla, a demokrata fórum helyi elnökhelyettese, és a szétválást előkészítő bizottság vezetője ekképp vélekedett: — Geszteréd a legnehezebb időkben is megőrizte közigazgatási integritását, ütött az óra, meg kell szereznünk a gazdasági A. geszterédiek gondjait, felel meit röviden össze lehet foglalni. A legnagyobb fájdalmuk talán: az ígéretek ellenére az elmúlt évtizedben a geszterédi kerületet nem hogy fejlesztették volna, de egyenesen elsorvasztották. A falu is csak filléreket kapott a téesztől még a legeredményesebb esztendőkben is, pedig a közös gazdaság nyereségének kis híján felét pontosan itt érték el. A helybéli beszélgetőtársaink példák tucatjait hozták fel ennek igazolására, a mondatok kicsengése mindannyiszor az volt, sokA z a hely hatévesen a világ legrejtelmesebb csücske volt számomra, s bár csak délután kezdődött a tanítás, már hajnalban nem bírtam magammal az izgatottságtól. Porzik utánam a földút, mint mikor még hátitáskával jártam rajta, s egy üres gólyafészek is ugyanarról az ismerős póznáról bólogat. Hajdani iskolám — ki tudja, mióta — az isten háta mögött alussza Csipkerózsika-álmát. Az épület kukoricaföldektől körülölelve emelkedik sárgán, méltóságteljesen. De eresztékeit rozsda marja, dölyfét megroggyantotta az idő, mindig tárt kapuját hiába keresem. Óriásinak hitt udvara a szemem láttára zsugorodik zseb- kendőnyivé. Nincs már meg a szivattyús kút sem. hiába érzem kezemben a fogantyú hideg vasát. Lakatlan a szolgálati lakás, s a kert, melyben mályvák meg dáliák illatoztak egykor, elvadult. Felverte a gaz. Egyetlen almafa tartja még magát, dacolva az enyészet gonosz tündérével, aki elvarázsolta a kertet, elűzte a gyermekzsivajt. A fa — mitsem törődve a máskai jobban boldogulnának, ha a saját lábukra állnának. Ám ha nem igyekeznek, füstbe mehet a tervük. — A szövetkezetben megkezdődött a hatalom átmentése — állította Bodnár Béla, s a kisgazdapárt helyi szervezetének elnöke, dr. Kovács János. — Hét kft.-t hoztak, illetv^, terveznek létrehozni, melynek vezetői, tagjai szinte kizárólag azok, akik ma is irányító posztokon ülnek. A legjobb példa erre a nálunk működő Biogal-üzem, ahol a dolgozókat annak rendje-módja szerint máris kisemmizték, a kft.- nek csupa vezető beosztású dolgozó lehetett csak a tagja. A dolgozókat pedig sakkban tartják, mondván, ha Geszteréd elválik, felszámolják az üzemet, s nem lesz munkája a száz ottani dolgozónak. így aztán ők most a válást illetően várakozó állásponton vannak, nem mernek mondani se igent, se nemet. Balogh Géza (Következik: Visszavonhatatlan nem) Az Ikladi Műszergyár szoros munkakapcsolatot alakított ki a Vásárosnaményi Vegyesipari Kisszövetkezettel. A betanított munkások készítette termékeket a szövetkezeti jármű szállítja Ikladra, s hozza onnan a további munkához szükséges tartozékokat toha körülményekkel, dús termést hozott. Szakítok egyet a gyümölcsből, beleharapok. Férges. Hát cigányok sincsenek ezen a vidéken, akik elhordják? Putrijaik üresen tá- tonganak. Hová lettek az osztálytársak, hová tűntek az emberek a tanyákról? Elfújta őket keze. Előbb ütött, aztán kérdezett. Csípős körmöseire máig emlékszem, pedig hány éve már, hogy halálhírét vettük Amerikából... Belesek az ablakon: a tanterem most bútorraktár, egértanya. Az üvegek kitörve, a keretek felfeszítve. Ugyan miféle Meghalt egy iskola a szél: a fiatalok elköltöztek, az idősebbek meghaltak. Nincs már szükség iskolára. A nyárvégi délután fülledt csendjében sorra eszembe jutnak tanítóim: a kedves, törékeny Etelka néni, kinek arcvonásait elmosták az évek. Aztán jött az K apró, zömök Miklós bácsi. O kapatott rá az olvasásra. Italos ember volt a tanító úr, megesett, hogy az árokparton akadtak rá a környékbeliek. Ilyenkor a felesége kinyitotta az üveges szekrényt, és meséskönyvet adott a kezünkbe. Az osztályelső egész délután felolvasott. A harmadik tanítómnak hamar eljárt a tolvajok járhattak itt? Mintha engem loptak volna meg, bár a frissen olajozott padló nehéz szagát, a vacogós írásórák, a katedra és mártogatós toll emlékét el nem vihették. G yermekkorom tanúja, múltam egy darabkája pusztul e falak között. Fáj látnom az értelem bölcsőjének csöndes haldoklását. Újra beleharapok az almába, mely eszembe juttatta egykori iskolámat. Most decembert mutat a kalendárium. Az alma piros és hibátlan. Az a férges zöld volt. De mennyivel jobban ízlett! Sz. S. B. Kisemmizték a dolgozókat?
