Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-08 / 288. szám

1990. december 8. || Kelet ^ Iragyarorszag HÉTVÉGI MELLÉKLETE Dr- Bihari Mihállyal, a Takarékszövetkezetek Megyei Szövetségének titkárával. Útba, vagy kútba esik...? Minél nagyobb az infláció, annál kisebb az esély rá, hogy az emberek megtakarí­tott pénzüket takarékba helyezik. Ahogy mondani szokás: ilyenkor tartozni buli, s csökkenő értéken visszafizetni. Hogyan élnek iíyen időben a takarékszövetkeze­tek? Miből tudnak hitelezni, amikor annak fedezete általában a betét? Egyáltalán van-e jövőjük ezeknek az intézmények­nek? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Bihari Mihállyal, a Takarékszövetkeze­tek Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyéi Szö­vetségének titkárával. ■ ’ ■: •' • ’ • Nemrég egy francia és német bankszak­emberekből álló csoport járt Budapesten, s azt javasolták, hogy a farmergazdasá­gok, valamint a kis- és magánvállalkozók részére hozzanak létre népi bankokat. A takarékszövetkezetek képesek ennek a funkciónak megfelelni? — Nem tudom, hogy ezek a bizonyos népi ban­kok mennyiben hasonlítanak működésükben a ta­karékszövetkezetekhez. A takarékszövetkezeti mozgalom arra törekszik, hogy a Hitelszövetkeze­tek Világszövetségének tagja legyen, s tevékeny­ségét, illetve inkább a szervezetét a hitelszövetke­zetek mintájára alakítsa át. Csak így lehetnek a mi szövetkezeteink.a.WOCCU-nak tagjai, de ehhez a fel nem.osztható.szövetkezeti vagyont kellene pri­vatizálni és a‘tulajdonosi érdekeket érvényésítenr. Az országps, szövetség ezt ajánlotta, rtekintve, hogy a szövetkezeti törvény 50 százalékig ehgedi meg a.szövetkezeti vagyon privatizálását. A most készülő új szövetkezeti törvénytervezet ilyen kö­töttséget már nem tartalmaz, lehetővé teszi a teljes privatizációt, ami azt jelenti, hogy a tagi üzletrész örökölhető, csak a rendelkezési jog korlátozott, a szövetkezetből nem vihető ki. A szövetkezeti tag a nyereségtől függően osztalékot kap az üzletrésze után. Ezzel a szövetkezet gazdálkodásában érde­keltté válik. Ha ez a törvény életbe lép, a takarék- szövetkezetek alkalmasak lesznek az úgynevezett népi bankok funkciójának ellátására. • Úgy értsem ezt, hogy a takarékszövetke­zet a részjegytulajdonosoké lesz? — A tagok a takarékszövetkezet vagytínáböl tu­lajdonosok lesznek. Jelenleg nálunk a részjegy in­tézménye él, amivel a tag szabadon rendelkezik. Tehát ha a részjegy értékét kiveszi, ezzel tagsági viszonyát megszünteti. Az előírás szerint ugyanis minden tagnak részjeggyel kell rendelkeznie. Komoly tulajdonnak tekinti Ön azokat az 500 forintos részjegyeket? — Nem ötszáz forintosak ezek a részjegyek ál­talában, mert sokan jelentős összegeket helyeztek el részjegy formájában. A takarékszövetkezet a részjegy után olyan osztalékot tudott ígérni, ami meghaladta a betét utáni kamatot. • Most viszont nem fogják. Olvastam egy jelentésben, hogy a megyében működő takarékszövetkezetek rész- és célrész-, jegy állománya 102 millióval, 32,7 száza­lékkal csökkent. Okoz-e valamiféle pánik- hangulatot ez a takarékszövetkezetek kö­rében? ; — Nem. A .takarékszövetkezetek vezetői úgy igyekeztek irányítani a részjegyeseket, hogy rész­jegyüket helyezzék át másfajta megtakarítási for­mába, A pénzek tehát, ha másként nem, értékpapír formájában a takarékszövetkezeteknél, maradtak. A jelenlegi rész- és. célrészjegyállomány után meg­felelő osztalékot fognak fizetni a takarékszövetke­zetek.. . . , ...« • ' Ez lehet, de csökkent a betétállomány is. — Ha októbert is beszámolom, a csökkenés csak 2,5 százalékos. Októberben ugyanis már emelkedés volt „és év végére nem lesz csökkenés. Ha átlag 18-20 százalékos kamatot veszünk figye­lembe, ennek tőkésítése növelni fogja a betétállo­mányt. • Szegényedésünk miatt nem meglepő a betétek csökkenése. Az viszont igen, Hogy kevesebb hitelt folyósítottak a szö­vetkezetek, Mi ennek az oka? — A hitel mértéke nincs korlátozva, nincs meg­szabott hitelkeret: A takarékszövetkezetek igazga­tósága' határozza meg a kamatokat is. Korábban a Pénzügyminisztérium lebontotta, hogy mennyi a szövetkezetek hitelkerete, s ha túllépték, bírságot keltett fizetr\j..íEz.mpgszűnt. Most arra ösztönözzük a síöVetkézétekef, hogy az összbetétállományt ne helyezzék ki, a számlavezető banknál vagy; bár­mely más kereskedelmi banknál kössenek le leg­alább hús2 Százalékot. Ezzel is biztosítják, .hogy nagyobb betéfkivétel esetén is fizetni tudjanak. • Eddig csak a betétekről és a hitelekről beszéltünk, pedig a takarékszövetkeze­tek tevékenysége jóval szélesebb körű. ! ■ —- A hagyományos lakossági megtakarítások gyűjtése és p lakpssági kölcsönigények kielégítése mellett máf régóta végzik a felvásárlási eilenérték kifizetését, árámdíjak beszedését, Volán menet­jegy-árusítást, ,aZ ÁFÉSZ bolti bevételek gyűjtését, foglalkoznak biztosítási díjak beszedésével, kárki­fizetéssel. A legnagyobb mérvű tevékenységi kör kiszélesítését jelentette a jogi személyek számlái­nak vezetése, pénzügyi kiadásaik teljesítése, fak­toring ügyletekhez tartozó követelések vásárlása, vétele, eladása,' lízingügyietek lebonyolítása, áru- szállításból;, -szolgáltatásból eredő követelést meg­testesítő váltók leszámítolása. A régi és jelentős tevékenységek közé tartozik, hogy a szövetkeze­tek nagy volumenben foglalkoznak ingatlanforgal­mazással. Különösen addig volt ennek jelentősé­ge, ameddig a szervezett ingatlanforgalmazás ke­retén belül a szociálpolitikai kedvezmény is megil­lette a vásárlót. Most már csak akkor van erre lehetőség, ha a takarékszövetkezet maga épít. Akkor az első vevő megkaphatja a szociálpolitikai kedvezményt, ha erre jogosult. 4) Ha ilyen sokszínű a takarékszövetkeze­tek tevékenysége, hogy lehet az, hogy a 19 takarékszövetkezet közül 14 vesztesé­gesen gazdálkodik, és a maradó, 5, is mindössze annyi nyereségét produkált az Idén, amennyit egy jól menő butikos keres. — Én csak formailag nevezem veszteséges gazdálkodásnak. Ha a takarékszövetkezetek a régi módon számolhatnák el az átlagkamattal folyósí­tott kölcsönök kamatbevételét, akkor nem lenné­nek veszteségesek. Eddig, ha három évre adták a kölcsönt, akkor is a folyósítás évében számolhat­ták el árbevételként a kamatot és a kezelési költsé­get. Ha a pénzügyi kormányzat mondjuk 3-5 éves időt adott volna az áttérésre az átlagkamat-számí­tásról a tételes kamatszámításra, akkor nem len­nének ilyen gondjaik a takarékszövetkezeteknek. • Mit érez ebből a lakosság, illetve a tag­ság? — Azt, hogy ezután, rövidebb időre, adják ß Köl­csönt, tehát égy évet meghaladó időre csak na­gyon indokolt esetben adnak. Ez pedig nagy tör­lesztőrészletet jelent, amit kevesen képesek vállal­ni. • Ennyi a veszteség forrása? — Korántsem. A takarékszövetkezetek az OTP látra szóló betéteivel szemben 8 százalékos kamat helyett eddig is 14 százalékot adtak, s a plusz 6 százalékos kamat 84 millió többletkiadást jelentett. Ha a takarékszövetkezetek nem adnak magasabb kamatot, a 84 millióból a 43 milliós veszteség bő­ven kitelik, s most nyereséges mindegyik, függetle­nül a már említett központi intézkedéstől. A másik ' veszteségforrás, hogy az építési kölCsönállományt a lakásalap létrehozásakor lakásalap kötvénybe kellett fektetni. 23 százalékos kamatot kapunk érte. Ha ezt a pénzt lakásépítésre, -vásárlásra hi­telezik, nyilván nem 23 százalék kamatot kapnak érte. Nágyoh furcsának tartom, hogy a. lakossági forrást a takarékszövetkezetek lakossági hitele­zésre’ fordítják és még kamatadót is kell fizetni a kamatok után. Legalább a lakossági fogyasztásra vagy a kisvállalkozások segítésére nyújtott hitelek után kellene-elengedni a kamatadót. A betét- és értékpapír-állomány után a jegybanki kötelező'tar: tatékrátát 2 %-ról 1990-ben 18 %-ra emelték, amit év közben. 15 %-ra csökkentettek. A jegybanki kö­telező tartalék készpénzes része után a jegybank kamatot nem fizet, ami szintén bevételkiesést okoz. A költségvetési törvény alapján p kockázati tartalék felét lakásalap kötvény vásárlására kellett fordítani, mely csak 23 %-kal kamatozik. Ez a kö­töttség szintén hátrányosan érinti a takarékszövet­kezeteket. • Márpedig a kisvállalkozók száma várha­tóan szaporodni fog... v — Épp ezért lenne fontos, hogy a kormány a ta­karékszövetkezeteket így is ösztönözze a kisvál­lalkozások segítésére. Legalább a lakossági forrá­sokat lehetne erre felhasználni, s a forrásadó meg­fizetése alól mentesíteni. Az összkölcsönállomány 12 százaléka már vállalkozási kölcsön. • Napvilágot látott az űj szövetkezeti tör­vény tervezete. Milyen igényt támaszta­nak vele szemben a takarékszövetkeze­tek? Olyan általános szövetkezeti törvényt szeret­nénk, hogy a helyi körülményeknek megfelelő konkrét tartalommal megtöltött alapszabályokat, belső működési szabályokat készíthessenek min­denütt, s ne központi mintára kelljen ezeket formál­ni. Kidolgozás alatt áll a pénzintézeti törvény is, amely szintén foglalkozik a takarékszövetkezetek­kel, s nyilván azért, mert számít létükre. Észre lehet venni egy olyan törekvést is benne, hogy a jelenleginél tőkeerősebb takarékszövetkezeteket képzel el, mert az eddig meghatározott induló tőkét — ez 100 millió forint — csak az új takarékszövet­kezetek megalakulásánál teszi kötelezővé, a meg­lévőknél nem. Időt ad a feltöltésre, 8 év alatt kell elérni a 100 milliós vagyont. • Ez biztosan jó lesz a szövetkezeteknek, mert stabilak lesznek. De.mt, j^bol pev kém 'a hasznom, mint falusrtokőstrak?-c Ha valaki 'megfelelő nagyságű*sajarvagyón­nal rendelkezik, és más pénzét forgatja, akkor ezért a pénzért felelnie kell. Jelenleg a takarókszó-. vetkezetek a betétesek pénzét használják: Igaz, a takarékbetétek visszafizetéséért az állam szavatol, de még nem fordult elő, hogy bármelyik szövetke­zet helyett az államnak kelíett helytállnia. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy erre ne is legyen szükség. Most egy közös biztonsági alap létesíté­sén dolgozunk. Ha tehát valamelyik szövetkezet csődbe jutna, helyette ez az alap tudna a szövet­kezetnél elhelyezett pénzért szavatosságot vállal­ni. • Biztosan elérkezik egy olyan korszak, amikor a vállalkozásokhoz nem lesz elég 100-200 ezer forint, milliókat igényelné­nek a vállalkozók. Képesek lesznek-e ennek kielégítésére a szövetkezetek? — Jelenleg a takarékszövetkezetek nagy össze­gű kisvállalkozói kölcsönt kevés számban nyújta­nak, mert a kezeseken kívül mobilizálható ingatlant követelnek meg fedezetként. Ha nagyobb összeget nyújtanának, mobilizálható ingatlan hiányában a kölcsönnyújtáshoz feltétlenül bankgaranciát kérné­nek. A jelenlegi bankfelügyeleti előírások nem en­gedik meg, hogy egy takarékszövetkezet a saját vagyon 30 százalékát meghaladó mértékű köl­csönt adjon egy igénylőnek. Jelenleg a megye 19 szövetkezetének saját vagyona 384 millió, ez 19 felé osztva 20 milliós vagyont jelent, tehát egy szö­vetkezet körülbelül 6 millió forintot kölcsönözhetne egy igénylőnek. • Ha az igénylők visszakapják földjüket, nekik is százezrekre lesz szükségük, hogy termelni tudjanak. Ehhez a komoly beruházáshoz milyen segítséget adhat a takarékszövetkezet? — Ilyen mértékig van lehetőség segítségnyúj­tásra, tehát néhány milliót adhat a szövetkezet. Ám ehhez az kell, hogy többéves lejáratra adhassa, hisz a vállalkozó nem tud milliókat, vagy több százezret egy év alatt visszafizetni. És valamilyen preferencia kellene az államtól is. Jelenleg annyi van, hogy a takarékszövetkezet a kihelyezett vál­lalkozási kölcsön 25 százaléka erejéig a Magyar ■ Nemzeti Banktól igényelhet refinanszírozási hitelt. Amilyen kamattal kapja, ahhoz 1,5 százalék plusz kamatot adhat, s így helyezheti azt ki. Más ked­vezmény nincs, mert az Egzisztencia Alapból és a Vállalkozás-Fejlesztési Alapból e takarékszövetke­zetek nem kaptak. 0 Végül megkérdezem: mit szeretnének a takarékszövetkezetek? — Most azt szeretnék legjobban, ha stabilizálód­na a gazdasági helyzet, így ők is stabil kamatok mellett tudnának dolgozni. Nem lehet sem tervezni, sem üzletpolitikát kialakítani ilyen napról-napra vál­tozó helyzetben. • Köszönöm a beszélgetést. Balogh József ... mai nehéz gazdasági helyzetünkben kel­lenek olyan gondolatok is, amelyek bátrab­ban szárnyalnak, mint ahogy azt első látás­ra, hallásra a napi gazdasági realitások en­gednék. Három friss példám is van, amelyekből lehet, hogy egyik sem válik valóra mara­déktalanul, de mégis pártfogásomba ven­ném mindazokat, akik valamiképpen moz­gatni próbálják a Nagykálló környéki tran­zitrepülőtér létesítésének, a világkiállítás nyírségi ötletének és a déli autópálya megépítésének ügyét. Sok emberrel beszélgettem az utóbbi hó­napokban ezekről a tervekről. Kétféle véle­mény volt a Jellemző: akadt, aki keserűen legyintett:,,Éppen ide?", a másik véglet pe­dig csillogó szemmel üdvözölte ,, Végre va­lami!" — felkiáltással. Be kell vallanom, nem mindig örültem a ,, fekete-fehér" fogadtatásnak. Nem volt számomra szimpatikus, hogy sokan azok közül, akik maguk is tehetnének a megyé­ért, egy az egyben elvetik az ötleteket, mondván: ez csak mézesmadzag, nincs erre pénz, mások jobb alappal indulnak, úgysem mi kapjuk meg, ha egyáltalán lesz is... Ilyenkor mindig egy korábbi városi ve­zető jut az eszembe, aki az ötletgyártó fia­talokat jobbára azzal hűtötte le a tanácsko­zásokon, hogy „ezt már megpróbálták B-ben, ott sem sikerült", vagy „van annak három éve, hogy S-ben ugyanezt akarták, ők sern mentek vele 'semmire”. Minder/ őt-; letet hallott már máshol, s él is vetette azoh nyomban... Ha rá hallgatnak, talán soha­sem lett volna két körútja Nyíregyházának, sportcsarnoka, éremművész telepe, s talán sétálóutcája sem — hiszen a megvalósulás előtt, első hallásra mind luxusnak tűnt, ele­ve elérhetetlennek. Szerencsére mindig voltak „megszállott" emberek, akik újra és újra elővették a már-már feledésbe merült ötleteket. De ugyanígy nem tetszettek a hirtelen fellángolások sem, akár repülőtérről, akár világkiállításról vagy autópályáról volt szó. Mert csupán attól, hogy lelkesen hozsanná- zunk, biztos nem lesz belőlük semmi. Azokkal a beszélgetőpartnerekkel yájtoj- szívesenvűbk - “ ““ ötletekéi^Mi ■ Jtcváma gondolat fonalai? fmcjyán Is" tefíef- « ne kihozni valamit az ötletből, tovább fej- észteni, vagy egy résztémát kiemelni, más jai/aslátokkal házasítani. Mert nem minden elképzelés úgy pattan ki valakinak az elmé­jéből, hogy azonnal, változtatás nélkül lehet megvalósítani. Bár hazánkban ilyen világ- színvonalú (Rubik-) találmányokon is sike­rült már bebizonyítani: a fanyalgás és az alap nélküli hozsannázás a legnagyszerűbb ötleteket is tönkreteheti. Úgy gondolom, több alkotó eszmecserére volna szükség, ötletek tárházára, hogy a felröppenő kíván­ságokat tudjuk mihez kapcsolni, összefüg­gésükben szemlélni. A napokban a déli autópályával kapcso­latban derült ki, hogy a vállalkozó külföld ma is sokkal jobban hisz aZ egyszer (nem a beláthatatlan jövőben) fellendülő gazdasági kapcsolatokban, amelyek Nyugat- és Dél- Európából Ukrajna, Oroszország, a Balti­kum felé irányulnak, mint a mi szakembe­reink többsége. Itt sokan legfeljebb szidják az ezrével áthaladó kamionokat, a tranzit­autópálya szükségessége mások fejében fogalmazódik meg. Holott: ha már pénzszű­kében vagyunk, legalább ötlet szintjén mi ajánlhatnánk ki megvalósításra. Szerintem régi reflexek gátolják a mai nagyobb vállalkozásokat. Azok, amelyek­ben még az lappang, hogy kár is „okoskod­ni", ott „fenn" eldöntik, lesz vagy nem lesz. Pedig nem csak „fenn” döntenek már; megérni látszik az idő, amikor az ötlet pénzt ér — bár itt, a keleti végeken még csak ki­csiben. Kisvállalkozásokban. Érdemes volna mielőbb kivetíteni a lehe­tőségeket, s nagyobb reklámot adni a most még nagyon aprócska megyei ötletbanknak, amelytől néhány hónapja még szűkebb ha­zánk egyik vezető testületé is sajnálta az induló pénzt. Jó lenne közzétenni azokat a tapasztalatokat is, amelyeket az or­szág más részén szakembereink megismernek — de nem úgy, mint a már említett hajda­ni nyíregyházi közéleti vezető: mit miért nem. Inkább akként: mit hogyan lehet. Utóbbi módon hamarabb boldo­gulhatnánk. Marik Sándor Szwktm.M 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom