Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-06 / 286. szám
1990. december 6. Kelet-Magyarország 3 Csodavárás helyett A míg néhány hónappal ezelőtt szinte mindennapos volt a sajtóban a pártok magabiztos megnyilatkozása erejükről, elképzelésükről, programjukról, mostanra ugyanilyen gyakorisággal találkozhatunk az önkritikus hangokkal, annak beismerésével, hogy a tömegek fokozatosan kiábrándulnak e szerveződésekből. A nehezülő élet, az egzisztenciális elbizonytalanodás, az egymást érő drasztikus áremelések indokolják a csalódottságot. Ugyanakkor — új jelenségként — mind gyakrabban felfedezhetjük, hogy immár a pártokon belül is megbomlott az egység, különböző áramlatok, nézetek csapnak össze a nyilvánosság szine előtt. Látványos megnyilvánulásai ennek a „helycserék” a Parlament széksoraiban éppúgy, mint a kilépés az egyes pártokból. Sorozatban zajlanak mostanság a parlamenti pártok országos rendezvényei, ahol mind ennek sok-sok jelét tapasztalhatjuk. Érzékelhetjük azonban azt a békülékenyebb hangot is, amely bizonyítéka annak, hogy a legkülönfélébb csoportosulások érzik a nemzeti összefogás szükségességét, a szorosan vett pártérdekek háttérbe kerülését az ország teljes összeomlásának megelőzése végett. Messzinek tűnik már a választásokat megelőző eufórikus hangulat, amikor — az örömmámor hatásaként — a hatalom új birtokosai a kelleténél is rózsaszínűbben ítélték meg gazdasági-társadalmi helyzetünket, s emiatt hangzottak el már akkor is gyanús ígéretek a korábbi rendszerben tönkretett gazdaság feltámasztására, egy jóléti társadalom mielőbbi megvalósítására. Napjainkban már a szikár tények váltak uralkodóvá, ami nem csupán elkeserítette a tömegeket, de megszeppentette, önmérsékletre szorította azokat a politikusokat is, akik a különböző pártok prominensei. Mégsem volnánk igazságosak, ha elhallgatnánk, hogy szinte mindenütt megtalálhatók kisebb vagy nagyobb számban azok az örökös kárörvendök, akik a legtisztességesebb szándékok megbicsaklásakor sem kíméletesek, s vészmadárként a kelletténél is feketébbre festik a helyzetet. Nem kell ezt már sötétebbre festeni — hallani az ellenvéleményt — hiszen rohamosan növekszik az elsze- gényedők tábora és összekuszálódnak azok a szálak, amelyek egy szociális piacgazdaság kialakítására irányulnak. Az emberek nem szépítik véleményüket, azt hangoztatják, hogy nincs már messze az idő, amikor egy szűkebb réteg milliókat tudhat a zsebében, ám egy sokkal nagyobb tábor reményt vesztve kikerül az utcára, a munkanélküli-segély forintjait veri a fogához, s nem lát kiutat a gödörből. Hosszan lehetne ecsetelni a mostani helyzethez vezető göröngyös utat, annak okait, hogy a kegyetlen tények elhallgatása, jobb esetben megszépítése miként táplált hiú ábrándokat milliókban. Ennek —: úgy tűnik — nemcsak a pártok, de immár a kormány is levonta a tanulságát, bár e felismerés hónapokat késett. A kapkodás, az ezzel járó indulatok keltenek újfajta zavart és most mint valamiféle megváltást, úgy várják a tömegek a kormányátalakítást, amire természetesen szükség van, de aligha várhatjuk csupán ettől helyzetünk könyebbülését. Párttabuk dőltek meg, alábbhagyott a tévedhetetlenség és a fontosságtudat látszata, mert az utóbbi fél évben történtek bizonyítják, hogy a legtisztességesebb szándék és a legjobb elme is szélmalomharcot vív, ha nem tudhat maga mögött tömegeket. Szükség van a megújulásra pártberkekben és kormányszinten, hiszen a kifáradás és a kedvvesztés tünetei is jelentkeznek; ez veszélyezteti demokráciánk töretlen kibontakozását, erősödését. Az említett országos pártfórumok hangvétele ezért is figyelemre méltó. Ha nem is ringathatja magát senki egy erős, nagykoalíció megszületésének tudatában arra joggal apellálhatunk, hogy miután nincs egyetlen olyan erőcsoportosulás sem, amely egyedül'volna képes jó irányba fordítani az ország szekerének rúd ját, meg kell találni azt a közös nevezőt, amely alapul s'zóigálhat a felegyenesedésre. Azért szimpatikusak a bevezetőben említett önkritikus megnyilatkozások, és annak az ellenzék részéről is megfogalmazott jelentősége, hogy kormányok jöhetnek, kormányok mehetnek, a jobban megválasztott szakemberek csakis a tömegek cselekvő tenniakarását képesek jó mederbe terelni, de képtelenek bármiféle csodára. A demokrácia feltételezi mindenkor a józan, szélsőségektől, acsarkodástól mentes bölcsességet; különösképpen igaz ez most, amikor egyszerűen arról van szó, hogy működőképes marad-e az ország, az állam. Ráadásul ez nem csupán a mi szorosan vett belügyünk, hiszen most is példát kell mutatnunk Európának és a világnak, hogy .van békés átmenet a diktatúrából a demokráciába. • A legfontosabb: nem szabad feladnunk a reményt, elveszíteni önbizalmunkat, mert ez nagyobb kárt okozhat most és a jövőben, mint a vállunkra nehezedő tetemes dollár- adósság. Angyal Sándor Elsősorban Moszkvaládára és ládatetőre specializálódott, de készít raklapot és export 10 kilogrammos rekeszeket is a Göngyöleggyártó és Forgalmazó Szövetkezeti Vállalat kemecsei gyáregysége. A ládák fő vásárlói állami gazdaságok, áfészek és termelőszövetkezetek, melyek évente több mint 100 000 ládát és rekeszt vásárolnak. (B. A. felv.) Összefogás Kft, a szétdarabolás ellen Renovál az Efedosz A közelmúltban Budapesten megalkult az Összefogás Kft. és a nemzetközi szakszervezeti mozgalom segítségére is számíthatnak a megyénk építőiparában dolgozók. Ígéretes és szinte szenzációs a hír. amely szerint az új kollektív szerződések közvetve hozzájárulhatnak az oly sokat emlegetett területi bérlemaradások pótlásához. Ilyen és hasonló kérdésekről beszélgettünk Somogyi Gyulával, az Építő-. Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének főtitkárával, aki egy berlini konferencia után jött egy nyíregyházi tanácskozásra. Erős szakszervezetet! — A privatizáció hogyan érinti e sajátos szakszervezeti szövetséget? Az érdekegyeztető tanácsban érvényesül-e a tagság akarata? — Különböző tapasztalatok bizonyítják, hogy a munka- vállalói érdekéket csakis erős szakszervezetek képesek megteremteni. Nem vitatható el. hogy a privatizáció után is szükség lesz a szakmai szakszervezet szövetségére, a szakszervezeti érdekképviseletre. Ám a munkahelyeken igazodni kell a gazdálkodó szervezetek felépítéséhez. Minden megyében létrejött már a területi alapszervezet. amely összefogja a „szórványtagságot”. Előfordulhat majd. hogy egy maszek építési vállalkozó öt-hat dolgozót foglalkoztat s ez a néhány ember is tagja lehet a szakmai szakszervezetnek V iszonylag gyakran előfordul, hogy az apró- hirdetésekben egy-egy szó a megszokottól eltérő jelentésben szerepel. Az sem ritka, hogy a szöveg egéáze — alapos értelmezés, elgondolás után — rejtett összefüggéseket tár fel. Nézzünk néhány példát! „Csendes, nyugodt lakásban különbejáratú, bútorozott szoba igényes nőnek kiadó.” Tehát a leendő albérlő olyan legyen, aki szereti a nyugalmat, a békés környezetet, a kényelmet. Az természetes, hogy az összkomfortot, az otthonos meghittséget mindenki igényli; valójában a hirdetés feladójának igénye szerint, mindezt drágán meg kell fizetni. És, ha a „komoly megegyezés” szerepel jeligeként egy lakáscsere-hirdetésben, akkor biztosak lehetünk, hogy „komolyan” ki kell nyitni a pénztárcánkat. Vagyis a hirdetés feladója elmondja azt, amit akar, de ízlésesen becsomagolja, elrejti az előnytelen dolgokat, jelenségeket. Az „újszerű” gépkocsi már nem új, de még nem is régi. A kettő között viszont számos átmenet lehetséges- alig használt, használt, kétéves, ötezer kilométert futott, garázsban tartott, megkímélt stb Nehezen hihető például, hogy egy 50 ezer kilométert futott DB rendszámú Dáciát kitűnő állapotban ajanlanak. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy egy 1990 decemberéig érvényes műszakival - rendelkező Ladához miért kínálnak sok alkatrészt. Lehet, hogy eddig gyakran elromlott és javítani kellett? „Barna férfi keresi csinos, szőke párját, kislánya leendő anyukáját.” Aki arra gondol, hogy a hirdető majd egy kislányt szeretne leendő feleségétől, téved; a férfi tapintatosan közli, hogy kislánya is van, tehát elvált férfi. Gyakran olvashatunk „csinosnak mondott leány megismerkedne ..” kezdetű hirdetést. Ezt úgy kell érte ni, hogy őt mások csinosnak tartják — udvariasságból, vagy egyéb okok miatt. Aligha lehet túlzottan erkölcsös és monogám természetű az a hölgy, aki 28 éves létére ,,a szórakozás minden formáját kedveli”, de az életben társ- talannak érzi magát, ezért keresi hozzáillő fiatalember ismeretségét házasság céljából. Nem állítom, hogy minden hirdetés rejtvény, de nem árt, ha megpróbálunk néha a sorok között olvasni... Saiga Attila a területi alapszervezet közreműködésével. Tagságunk véleménye minden lényeges kérdésben eljut az érdekegyeztető tanácshoz. A privatizációt rugalmasan kezeljük. — Szükségszerű-e a nagy építőipari vállalatok „feldarabolása”? — Egyáltalán nem. Nyugati példák bizonyítják, hogy nagy vállalatok is lehetnek igen eredményesek. Nyugaton több helyen nem osztódást, hanem éppen bővülést, terjeszikedést lehet tapasztalni. Nálunk persze az lesz jó, ha a legoptimálisabb szervezeteket hozzák létre a létszámot és a tevékenységet illetően. Ügy tudom, a megyében az ÉPSZER-nél már elkezdődött. a SZÁÉV-nél hamarosan elkezdődik az átszervezés. Az átszervezéshez, az átálláshoz szövetségünk is segítséget adhat. Ne a fejük felett — A segítség főleg az öszszefogás Kft.-n keresztül valósulhat meg? — Más közvetett segítséget is adhatunk, de az új korlátolt felelősségű társaságunk gyakorlati segítséget is adhat. Azt szeretnénk, hogy az átalakulás a dolgozók közreműködésével menjen végbe. Ne a fejük felett döntsenek. A privatizációval kapcsolatban szakértők véleményét is kikérte szövetségünk. A szövetség és néhány magánszemély így hozta létre az összefogás Kft.-t. Az új társaság ingyen ad útmutatást a vállalatoknak a privatizációval kapcsolatban. A privatizáció konkrét lebonyolítását azonban csak pénzért segítjük. A lebonyolítás természetesen nem az szb. hanem a gazdasági vezetés feladata. Az ilyen és hasonló ügyeket külföldön is a gazdasági vezetők intézik. — Milyen tapasztalatokkal jött haza Berlinből? — Szövetségünk november óta tagja az Építő-. Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Nemzetközi Szervezetének. Ez a szervezet a hónap elején Berlinben úgynevezett Európa-konferenciát tartott. Ezen vettem részt és a magyar helyzetről előadást is tartottam. A konferencián az egyik témának ez volt a címe: A közép kelet-európai változások hatása a szakszervezeti mozgalomra. Elvi határozat született arról, hogy az említett országok szakmai szakszervezeteit hitelekkel, pénzügyi segélyekkel szükséges támogatni. Ezek a szak- szervezetek a nyugati társ szakmai szakszervezetektől segítséget kapnak még az in- formálódásban és az oktatásban. Jó árat a munkaerinek — Eladott vállalati üdülők, eladott munkásszállások, gyakori leépítések a magyar építőiparban. Nem tűnik úgy, hogy a szakszervezet tehetetlen? — Nyíregyházán is véleményt gyűjtöttünk az új, a következő év elején érvénybe lépő kollektív szerződés- keret tervezetéhez. Nagyon fontosnak tartjuk az- új kollektív szerződés létrehozását, amely az eddiginél jobban szabályozza a munkaadók és munkavállalók minden fontos témáját. Jó volna, ha vállalati üdülőt nem adnának el a helyi szakszervezet megkérdezése nélkül. Az új keretszerződés bizonyára majd kimondja, hogy a helyi szakszervezet véleményét ki kell kérni, ha tíznél több munkavállalót akarnak elbocsátani. Oj lehet, hogy termelési szünet esetén a dolgozóknak 80 százalékos bér jár majd. A különélési díj az új szerződés szerint minimum nyolcvan forint lehet. Segítünk abban, hogy a munkaerőnek is piaci ára legyen. Jó volna, ha mindenki így fogná fel: az maga ösztönző, hogy nekem munkahelyem van. A szabolcsi bérlemaradás közismert. Jövőre lehetőség lesz a területi kollektív szerződések megkötésére is. Egy esetleges keleti kollektív szerződés hozzájárulhat a bérlemaradások bizonyos pótlásához. A munkaadókkal elfogadtatott szerződés önmagában nem lesz elég. mi is szorgalmazzuk a gazdasági szabályozók, a bérkorlátok feloldását. Nábrádi Lajos Lesz-e miilégpálya Nyíregyházán? Elilvadt a pénz A most következő írásból csak a legfontosabb nem fog kiderülni: lesz-e Nyíregyházán műjégpálya, avagy sem? Néhány dolgot azonban mégis csak megtudtunk kedden a polgár- mesteri hivatalban Romano- vics Istvántól, a tervosztály vezetőjétől. Az önkormányzati testület legutóbbi ülésén Tatár András fideszes képviselő kérte, térjenek vissza a következő ülésen a műjégpálya ügyére. Az Északterv 1986-ban társadalmi munkában (több, mint 600 ezer forint értékű volt ez) készített egy tervet a műjégpályára, ez kétlépcsős lett volna, egy nyitott és egy később megépítendő fedett pályát tartalmazott a Bujtosi Szabadidő Csarnokkal szemben a Szegfű utca másik oldalán. összesen csaknem 11,5 millió forint folyt be a tanácsi kasszába erre a célra, ebből a lakosság hét-, a vállalatok pedig négymillió körüli összeget ajánlottak fel. A pénzügyi osztály nem tette félre a pénzt, hanem folyamatosan használta, így ennyivel is kevesebb hitelt kellett felvenni. Kamatos kamattal — a használatért — ez az ősz- szeg most már több, mint 15 millióra rúg, de ebből már — a későbbi területelőkészítéshez — szanálásra kifizettek kétmilliót, továbbá a szabadidőcsarnok trafójának építéséhez (hisz innen kapná az energiát-,, a jégpálya is)' hozzájárultak 620 ezer forinttal. Kedden pedig a megye- székhelyen jártak a Ther- mokontakt kft. szakemberei, akiket azért hívott meg a tervosztály vezetője, hogy tájékozódjon, mibe kerülne ma a műjégpálya. Kiderült: két lehetőség van, az egyik: áttenni a szabadidőcsarnok oldalába, és akkor ki lehetne használni annak a létesítményeit is ’ (lelátó, fűtött csarnok, raktár, öltözők stb.) Csak az a baj, hogy a hely kicsit szűkös, és nem ártana, ha pár méterrel arrébb lehetne tolni a csarnokot. Mindent összevetve ez a megoldás durván harmincmillióba kerülne. Ha viszont az eredeti terv alapján az eredeti helyére építik, ákkor a költség máris nyolcvan- millió. Kell még ehhez a városi főépítész és a képviselő- testület véleményé is, természetesen, nem utolsó sorban pedig pénz. Ha mindez megvan, akkor akár máris nekilát a Thermo- kontakt, amint a hozzáértők elvégezték a betonmunkálatokat, három hónap múlva már kaphatjuk is a vállunkra a- korit. Cs. K. A kevéske szén mellé amit szénutalványra kap özv. Szilva- sí József m Kemecsén még bőven elke- a gyújtósnak való fa. amit folyamatosan, egész évben gyűjtögetett. Ehhez a M/íV-tói vasáról« 40 marsa fát. így -. e> ma biztosnak látszltr tűzre* Ó *• var utils ele Apei igények
