Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-01 / 282. szám

1990. december 1.

ti Kelet

Magyarország

HÉTVÉGI MELLÉKLETE

z idősebbek talán jmég emlékeinek arra, hogy f\ . a múlt rendszert megelőző évtizedekben mi- / \ lyen volt egy város vezetésének felépítése.

**“■ Beszélgettem olyan emberekkel, akiknek emlékeiben még élnek az olyan , kifejezések, hogy,jószágtest”, ,jószágigazgató”. Ez volt a tiszte azon személyeknek, akik a város javainak összességével úgy gazdálkodtak — vagy úgy kellett volna gazdálkodniuk —, hogy azokból a legtöbbet lehessen kihozni. Nem. profitban természetesen, mert ettől a gazdálkodástól idegen volt a teljes jövedelemszemlélet. Elsősorban a város polgárainak igényeit kellett kielégíteni és csak azútán gondoltak nyereségre. A két rendszer határán a tanács intézményének magunk mögött hagyásával arról beszélgettünk László Gézával, a nyíregyházi polgár- mesteri hivatal közgazdasági főosztályának pénzügyi osztályvezetőjével, dr. Kelemen Barnabással, Mátészalka jegyzőjével, ugyanezen város főépítészével, Dienes Károllyal, valamint Fábián Istvánnal, a fehérgyarmati polgármesteri hivatal építési, pénzügyi és városgazdálkodási osztályvezetőjével, hogy miként tervezik visszahozni városukba a vállalkozói szemléletet? A Kelet- Magyarországot Esik Sándor olvasószerkesztő képviselte.

A vállalkozó városról

László Géza

dr. Kelemen Barnabás

Dienes Károly

Fábián István

Esik Sándor

K. M. Hogyan lehetne jellemezni azt az állapotot, amelyből fel kell építeni a városoknak az újat?

F. I. Egyszóval is körül lehet írni, a bázisszemlélet határozott meg színié mindent. Saját bevétele a városoknak csak minimális volt. Nem voltunk abban a helyzetben, hogy keményen megvizsgáljuk, mit, hova költ- sünk. Vegyük például a városi vágóhidat. Ez az üzem azok közé tartozott, amelyiknek minden körülmények között működnie kellete Egyáltalán nem volt érdekelt senki abban, hogy még jövedelmező is legyen. Vagy hadd folytassam az út-híd kerettel. Annyi volt, amennyi és kész.

K. B. Nem lehet kétséges, hogy gazdálkodni kell. A város vagyona korábban holt tőkehalmaz volt. Fehérgyarmati kollégám példái mellé hosszan lehetne még sorolni hasonlókat a mi városunkból is. Ha ő azt mondta, hogy bázisszemlélet, akkor én kiegészítem azzal, hogy kiadásorientáltság. Bővebben kifejtve ez azt jelenti, hogy a hasznát a kiadásoknak nem nagyon vizsgálták. Annál is inkább, mert a városok, így mi is lebontott keretekből osztottunk tovább. Mondanom sem kell, hogy a keretet nem elkölteni bűn lett volna.

L. G. Mondok újabb két kifejezést, 1990-ben került bevezetésre a forrásorientált szabályozás, normatív állami támogatás. Városaink gazdálkodását — beleértve Nyíregyházát is — a kormányzat ily módon orientálja. Ez azt jelenti, hogy a központi bevételek jelentős része normatíva alapján kerül központilag elosztásra. Ennek ellenére nem lehet azt mondani — és ezzel biztosan egyetértenek a kollégák is —, hogy eddig nem létezett városgazdálkodás.

K. M. Mielőtt még rátér: nénk beszélgetésünknek erre a témájára, közbevetőleg nem árt tisztázni: a városgazdálkodás nem azonos a városi gaz- dálkodással. Az embereknek . ugyanis az előző szóösszetétel- \ ről a köztisztaság, a városi kertészet és a többi jut eszébe. A városi gazdálkodás, amiről most eszmét cserélünk, az szorosan vett vállalkozást is je-~ leht. 1' - _ . ,

L. G. Valóban nem árt ez a kiegészítés. Folytatva gondolatomat: Náiunk már a tanács idején is foutds cél volt a belső tar-, talékok-feltárása. Az ésszerűség is eít diktálta; de volt ennek pró-; zaíbb oka isj -mégpedig az, hogy a központi, források az utóbbi időben mind szegényebben csordogáltak. Ennek a szemléletnek ;a jegyében lett tagja a városi tanács annakidején, pontosabban a

közelmúltban, néhány Kft-nek, így az UNIBER-nek, az UNI- TERV-nek és a NYÍR-KÁBEL GT-nek.

K. M. Álljunk meg egy szóra a támogatásoknál. Bármennyire is uralkodóvá válik a gazdaszemlélet a polgármesteri hivatalokban, nem hiszem, hogy a belátható jövőben nélkülük megéljenek a városok.

D. K. Nem is szűnnek meg, csak szerkezetük lesz más. L991 - tői a céltámogatás és a célzott támogatás fogalmával és intézményével kell megismerkedni. Ennek lényege az, hogy a norma- tivitás, amely a különbségeket mélyíti a helységek között, kevésbé lesz uralkodó. Elnyerésükben több lesz a demokratizmus és a pályázatokat a Parlamentben bírálják el...

K. M. Meghalnak a régi alkumechanizmusok és megszületnek az újak?

L. G. Kétségtelen, hogy a múltban az ilyen pénzek elnyerésénél rengeteget számítottak a kapcsolatok. Ilyen úton nagy aránytalanságok születhettek az elosztásban. Arra sem mernék megesküdni, hogy a kijárások teljes mértékben megszűnnek. De mivel a döntési centrum a megye kihagyásával Budapestre került, és ott is bekapcsolódik a Parlament, egész biztos, hogy sokkal kisebb lehetősége lesz az elvtelen pénzhezjutásoknak.

K. B. Nehezíti a helyzetünket, hogy bizonyos mértékig kényszerpályán vagyunk. Minden városnak megvan a maga intézményrendszere. Mátészalkáról elmondható, hogy elég fejlett. Ezeknek a finanszírozása átmenetileg sem változtatható nagyobb mértékben.

L. G. A normatív támogatás nagyobb a fejlettebb intézményrendszerű, városokban.

K. B. Akadnak intézmények,

amelyeknek a köhséggázdálko- dása torz. Valahogy ők is úgy voltak, ahogy maga a város. Volt pénz, el kellett költeni: Nehéz ezeket a helyeket feltárni és még nehezebb az ilyen pazarlónak mondható költekezést megszüntetni, d?ert aki benne él, nyilván nem tekinti annak. Tehát a városi gazdálkodás ezen szintjén már személyi ütközésekre van kilátás. Ijggy példával illusztráljam, amit.mondok, ha egy iskolában sok órakedvezménnyel rendelkező pedagógus van, problematikus lesz ezek számának csökkentésé. ’ ' ; ;

L, Lényégét .az. elhamarko-'

dottság veszélye is/ Eg'y iskolá-; ban |a gazdálkodás ném lehet-ön- célú', alá kelT.rendelni a tanrendnek. ’

K. M. Ha szerbe-számba vesszük egy város összes intézményét és megvizsgáljuk őket a költségvetés szemüvegével, óhatatlanul rangsor keletkezik közöttük. Ennek a rangsornak a lépcsőin szubjektív ítélet alapján helyezkednek el a vizsgált intézmények. Ilyesmi a tanácsnál nem okozhatott nagyobb gondot, mert legitimitását nem közvetlenül a választóktól kapta. A polgár- mesteri hivatal annál inkább. Intézmény érdekét sérteni annyi, mint a választók egy csoportját sérteni. Csak egy példát: itt vannak az óvodabezárások.

D. K. Adott intézményrendszert örököltünk, ezt finanszírozni tudtuk a tanácsrendszer alatt, sőt kezelni, fejleszteni is. Máról holnapra lehetetlen nagyobb változtatást elérni. Őnekik, maguknak is meg kell érezniük a rendszerváltást. Felmérni, mijük van vagyonban, lehetőségben. Biztos vagyok benne, hogy tartalékokra fognak bukkanni. Az óvodabotrány meglehetősen felfújt ügy. Arra, ami a hírekben szerepelt, nyilván nem kerülhet sor. Annak felmérése azonban halaszthatatlan, hogy milyen intézményből mennyire van szükség az ésszerűség határán belül.

F. I. Amikor megkaptuk a 90- es év forrásösszegét, akkor tudtam, hogy ez lesz az alapösszeg, amiből gazdálkodni kell. Ha ezt a forrást bővíteni akartam, akkor szét kellett néznem az intézmények házatáján. Kell-e nekünk például központi műhely — vetődött fel a kérdés. A válasz: ennek a feladatnak eleget lehet tenni egy szakmunkásképzőben is. Más. A 0-tól 3 éves korosztályba eső lakosságnál egy polgár 15 ezer forint normatív támogatásban részesül. Választhattunk: egy bölcsőde legyen vagy kettő. Ha csak egy, akkor a fennmaradó összeget az óvodára, esetleg az iskolára költhetjük, áttételesen így is annak a korosztálynak a hasznát szolgálja majd.

K. M. Ha kimondva nem is, de létezett ezek szerint egy bizonyos rangsor az intézmények között, és ez lényegesen a jövőben sem változhat majd, hiszen szoros összefüggésben van a társadalmi struktúrával.

K. B. Mégis megmondható egy alapigazság, amit követtünk, mert követnünk kellett. Az alapellátást megoldani és keresni az ésszerűséget. Mivel ezt vegytisztán elérni merő idealizmus, leg- álább is törekedett rá mindenki és ezután sem tesz másként.

D. K. Nem lehet másképp és mégis másképp lesz, méghozzá alapjaiban. Marad az ellátás fontossága, az ésszerűség azonban jobban érvényre juthat. Mert számos gát ledőlt, amin eddig nem lehetett átlépni. Én magam sokat gondolkoztam azon, hogy mi az, ami a várost gazdálkodó, vállalkozó várossá teheti, már eme beszélgetés előtt is. Négy

fontos dolgot kell hogy szem előtt tartsunk. Fel kell mérni, mi az a vagyontömeg egy-egy helyen, amit el tud adni a város.

K. M. Ez a lépés egyelőre beleütközik egy új gátba. Még nem tisztázott, mi lesz az ön- kormányzaté és mi nem.

D. K. Elég jelentős tételekről lehet már most tudni, hogy igen, és a döntés se sokáig várat már magára a Parlamentben. Folytatva a gondolatmenetemet, amiről tehát lemondhat a város, azt eladja. Nem kiárusításszerűen természetesen. Városa válogatja persze, hogy ki mennyire van rászorulva a vagyon eladására. Második pont a bérleti hasznosítás. Meggondolandó, hogy mit adjunk el és mit adjunk bérbe. Amit eladtunk, azért kapunk egy nagyobb összeget, de azzal vége. A bérlet mindig biztos bevétel. Tételes vizsgálatnak kell alávetni valamennyi épület, közterület bérleti viszonyát. Igen meglepő dolgok kerülnek' ezenmód felszínre. Nevetségesen alacsony, elvtársi alapon elosztott bérű üzletekre, ingatlanokra bukkanhatunk. A harmadik a takarékosság. Az intézményekről már beszéltünk, legalább egy szó erejéig visszatérünk rájuk. Az ellenőrzések során segíteni kell nekik azon lehetőségek megtalálásában, amelyek által kevesebből is kijönnek. Arról nem is beszélve, hogy ők maguk is növelhetik saját bevételeiket.

K. B. Ne feltétlenül gazdálkodjanak, de lehetőleg jó gazdák

legyenek. Ha bevételhez jutottak, fejlesszenek belőle.

D. K. Dé hadd fejezzem be mondandómat a negyedik ponttal. És ez azi amelyik legszorosabban illeszkedik a vállalkozó városhoz, beszélgetésünk témájához. A város maga is vállalkozás tagja lehet és kell, hogy legyen. László úr már említette, hogy néhány Kft tagjává vált Nyíregyháza: városa. Ez az én negyedik pontom. A vagyont apportként bevinni olyan társaságba, amelynek munkája nyomán egyrészt szolid haszon, másrészt a polgárok életét köny- nyítő eredmény várható.

L. G. Sajnos nem olyan köny- nyű ezt megvalósítani, mint amilyen könnyedén kimondható. A vagyonfelmérés olyan akadályokba ütközik, amilyenekre az ember nem is számít, amikor hozzákezd. Sok pontatlanság van például a telekkönyvekben, a város vagyontárgyait illetően. Megerősíteném Dienes urat abban, hogy az ilyen — várossal közös — társaságok nemcsak közvetlen profitjuk miatt hasznosak. Lehet, hogy még ennél is üdvösebb az, hogy munkahely teremtődik általuk, és új, jobb szolgáltatásokhoz jut a városok közönsége.

K. M. A város gazdálkodásának erősítése — amint az az eddigiekből kiderül —, szükséges és gyorsan végrehajtandó dolog. Mi az álláspontjuk, kell- e ennek valamilyen intézményes keretet teremteni a polgármesteri hivatalon belül? Szükséges-e csak ezzel foglalkozó. szakember, szakemberek beállítása?

D. K. A polgármester és a jegyző még alig melegedett meg új helyén. Akik nem a régi vezetők közül tevődnek ki, azok csak most ismerkednek a jogszabályokkal és a lehetőségekkel. Bármennyire barátja ennek a gondolatnak a város két első embere, véleményem szerint akkor is külön személyek szükségesek a végrehajtáshoz.

K. B. Keressük ezeket az embereket. A korábbi apparátus is számolt ezzel a városunkban és

már a tanács utolsó hónapjai is ennek előkészítésével teltek. A vagyonleltár például már elkészült. Volt már szó róla, hogy milyen meglepő dolgok kerülnek felszínre, én csak azt mondhatom, hogy a húsz év alatt átépült városközpontunkban a kezelői jogokban teljes a tisztázatlanság.

L. G. A nyíregyházi városi tanácson már 1988-ban foglalkoztunk vállalkozásokkal. Feladatunk elsősorban az átmenetileg szabad pénzek jövedelmező elhelyezése volt. A források — mint ahogy azt megállapítottuk — elapadtak, ennek ellenére még tavaly is 12 millió forint

plusz kamatbevételhez jutottunk a jól átgondolt pénzkihelyezések által.

K. M. Ésszerűen gazdálkodtak tehát a város jószágaival, vagyis javaival. Visszatér-e vajon a városi jószágtesttel gazdálkodó jószágigazgató intézménye?

K. B. Idegen már ez a szó a köznyelvben, olyan régen volt alkalmunk használni. Az én életemben például nem is került rá sor. Más jelentéstartalmak kapcsolódnak hozzá.

L. G. Az az ember, aki a vállalkozásokat a városban irányítja, nagyjából-egészében megfelel a jószágigazgatónak,, de az elnevezés valami más lesz. Mi egyébként már meg is hirdettük az állását. Külön pénzből fog gazdálkodni, amit nevezhetünk kockázati alapnak teljes erkölcsi és anyagi felelősséggel.

K. M. Akár a polgármesterét meghaladó jpyedelgm/nel? L. G. Miért ne! . Ha az, általa hajtott haszon arányban ált veié.

K. B. Csak egy bizonyos kockázatig teijedhetnek ezek a vállalkozások. A tartalékok köréből szükséges mindenekelőtt gazdálkodni. Annak a kockázatát mindenképpen ki kell zárni, hogy a város vagyonának akárcsak egy kis része is veszélybe kerüljön. Nálunk, Mátészalkán még nem nagyon van ilyen ember. De hogy én is számolok személyével, arra bizonyíték, hogy a jegyzői állásra benyújtott pályázatomban szerepeltetése fontos szempont volt.

K. M. Ha egy város bevételeit száznak vesszük, mekkora aránya várható az ilyen tevékenységből befolyt összegeknek? •

K. B. Ami közvetlenül ebből származik, az kezdetben igen kevés. Én azonban nemcsak arra gondolok, hogy a szűkén vett vállalkozás fogalmába tartozó tevékenység folyjék a polgár- mesteri hivatalban. Magának a városi apparátusnak is jólfelkészült szakembergárdája van, őket is munkába lehet állítani, sokkal inkább, mint eddig. Azt is el tudom képzelni, hogy egy út tervezését ne adjuk oda másnak. Ezzel azt akartam illusztrálni, hogy az egész apparátusnak vállalkozó szelleművé kell lenni és így megsokszorozódik az a haszon, ami a közvetlen vállalkozásból származik.

K. D. Még szemléletesebb, ha azt mondom, körülbelül negy- ven-ötven millió forint volt eddig a saját bevételünk, ez a szám megkétszereződhet. A további negyven-ötven millió pedig négy-öt kilométer út burkolására elegedő. Azt hiszem, így már jobban megfogható a haszon a mátészalkai polgár számára, akinek városában az évezred végén még 15 kilométer földút van.

K. M. Köszönöm a beszélgetést.

BUJKÁLÓ BÉRLETEK

Meglepetések érik azokat a városi tisztviselőket, akik a vagyonfelmérésre vállalkoznak. Egyes ingatlanokról kiderül, hogy azt sem tudják, kié. Másokról az, hogy nem azé, aki a magáénak hiszi. Mátészalkán a bútorboltról az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat mindeddig azt gondolta, hogy a tulajdona. Ha nincs a mostani általános városi vagyonfelmérés, ki tudja, meddig ebben a boldog tudatban peregtek volna a hétköznapok. Ma már azonban ismét a város kap érte bérleti díjat.

Fehérgyarmat városában nem kevesebb mint 30000 százalékos bérleti díj emeléssel lepett meg utcai árusokat az önkormányzat. Lehet rajta gondolkozni. Az kevés-e, hogy eddig 2 forintot fizettek négyzetméterenként az igénybe vett közterületért, vagy az sok, hogy ezentúl hatszázat kér majd a város.

A

5