Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-01 / 282. szám

1990. december 1. Kelet-Magyarorsxág 3 Két város vonzásában húsboltjukban körülbelül 10 százalékkal olcsóbb a hús. Mutat persze a polgármes­ter egy olyan dossziét is, amelybe a most még, sajnos, légvárnak minősülő elképze­lések kerülnék. Űj alapokra szeretnék helyezni a segé­lyezést, a szociálpolitikai gondoskodást. Bővíteni kelle­ne a takarékszövetkezet szol­gáltatásait, a járda, a teme­tő vízellátása, parkok rend­betétele, elesettek emlékmű­vének felállítása, gázbeveze­tés, egészségügyi központ, if­júsági centrum, szennyvíz- elvezetés, de mindezekhez az is kellene, hogy a kállósem- jéni értelmiségiek — lehet­nek vagy százan — valódi szellemi pezsgést adjanak a településnek. Az életforma nevel A rózsaszín álmoknak el­lentmondani látszik a való­ság: az alig felfűtött könyv­tárban egyedül rakosgatja a köteteket Papp Olga. — Eddig azért hébe-hóba rendeztünk egy író—olvasó .alálkozót, irodalmi estet, vagy egyszerűen bejöttek sakkozni, olvasgatni az em­berek. Hiába 650-en iratkoz­tak be, a 9 ezer kötetes könyv­tárban nincs nagy forgalom. Megértem én, hisz kénytelen mindenki hajtani a magán- munkát és nem nyugati útra vagy más luxusra, hanem kenyérre költik a pénzt. A kultúra az utolsó helyre szo­rul. De félő, hogy így lassan az igény is kivész az embe­rekből és a gyermekek fel­cseperedve ezt az életformát tartják természetesnek. Lipcsei Jánossal a véletlen hoz össze. Az idős hegesztő sok-sok éve ingázik a HA- FE-ba. Panaszkodhatna, de nem teszi, inkább azt az örö­mét osztja meg velünk, nem veszett ki a jószándék telje­sen a világnak ebből a felé­ből. Egy autó kidöntött egy villanypóznát, balesetveszély fenyegetett. Úgy a szakvál­lalat, mint a helybéliek rö­vid idő alatt kijavították a hibát. Bár a szavazásból biztosan elegük van a kállósemjéni- eknek, nemrég közvéle­mény-kutatást végeztek a fa­luban: ugyanis egészségügyi központra fizették be a te­hát, s az önkormányzat úgy tartja tisztességesnek, ha megkérdik a lakosságot, mi­re költsék el az így befolyt másfél millió forintot. Tóth Kornélia Kemecse közel 2000 lel­ket számláló úgyneve­zett Csere részén csak egy kis bolt adott lehe­tőséget a bevásárlásra. A közelmúltban magán- vállalkozásban megnyílt Csere ABC Kisáruház el­készüléséhez a környék lakossága társadalmi munkában nyújtott se­gítséget. (Balázs Attila felvétele) Nemeserdő, Vitéztelek, Űjfalurét, Németháza, Kiscsere, Űjszőlőskert, Péterhalom, öszőlőskert szépen hangzó föld­rajzi nevek. Gondolhatnánk dunántúli falvacskáknak, de ezek a költői fantáziával kitalált tanyák Kállósemjénhez kuporodnak, mint tyúkhoz a csibéi. A 400 lelket számláló Péterhalom az ország másik szegletében komoly nagyságú községnek számítana. Itt viszont örülnek, hogy a rossz em­lékezetű településhálózat-fejlesztési koncepciónak nem es­tek áldozatul a lakott tanyák. Legtöbbjük felől ítél a leg­nagyobb úr, az idő, mert például Öszőlőskertcn a három házból mindössze egyet laknak... Kállósemjén nevét nem vette hátára a világhír, két város, Nagykálló és Nyírbá­tor közé ékelődve mintha két tűz közt perzselődnének. A pénzesebb beruházók a vá­rosra kacsintgatnak, Kálló­semjén kapkodhatta a fejét, mint a találós kérdésben sze­replő egér: se dió, se mogyo­ró... Szegényes ipar séges melléküzemágakat te­lepíteni. így lett varrodánk, műanyag- és cipőfelsőrész­készítő üzemünk. Bár a fél falunak a tsz ad kenyeret, a háztájiban és a szakcsoportban munkaigé­nyes növények termesztésé­vel egészíthetik ki a nem túl magas jövedelmet. Átvétel idején tekintélyes mennyisé­gű dohány, szamóca, szeder, paprika, zöldség vándorol a városi piacokra a faluból. Milyen örökséget vesz át Lipcsei Miklós polgármester, aki a termelőszövetkezet fő­könyvelői székét azért cse­rélte el, mert kíváncsi volt: tehet-e többet a falu népé­ért, mint korábban? — Ne várjon hosszú fel­sorolást az elmúlt évek be­ruházásaiból, mert két ujja- mon megszámolhatom az eredményt. A nyolc tanter­mes, tornatermes, 600 adagos konyhával egybeépített isko­la és a vízhálózat kiépítése révén fejlődött Kállósemjén. Hacsak nem számítom azt a galvanizáló üzemet, amit Nyíregyházáról telepítettek ki. Korábbi, tsz-es koromból mondhatom: igyekeztünk a hagyományos alaptevékeny­ség mellett lehetőleg nyere­Aki ma tőkeerős beruházó­ban reménykedne, hiába ten­né. Az önkormányzat azon­ban mégsem szeretne üres eklézsiában „uraskedni”. Már most nyolc kérelmet tartanak nyilván. Vállalkozók korestetnek — Élelmiszerboltot, autós­csárdát, magán TÜZÉP-et, szeszmentes cukrászdát, hár­man pedig mozgóbüfét üze­meltetnének — mondta a be­szélgetés idején még vb- titkárként dolgozó Szolnoki József. — Jó lenne egy szol­gáltatóház, hiszen híján va­gyunk fodrásznak, cipésznek, szabónak. Ha laposabb a buksza, leg­alább a jó ötleteknek adnak zöld utat. Így például azon variálnak: olcsóbban adhat­nák a tejet, hiszen évente 2 és fél millió liter tejet ad­nak le a szakosított tehené­szeti telepről. Ehhez persze kellene egy csomagoló gép­sor. A húsellátás javítását szolgálná a vágóhíd terve, mert így utaztatják a serté­seket Kállóba levágni. A Közvéleménykutatás Kállósemjénken 11 „pártpolitika ” repedései E lőbb a Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei kép­viselők tartottak sajtó­tájékoztatót — gyér újságírói érdeklődéstől kísérten —, ahol bejelentették, hogy pár­tokhoz tartozástól függetlenül megkísérlik választóik érde­keit képviselni. Ezt köve­tően, november 20-án, ked­den a Tisza menti 5 megye mintegy hetven képviselője alakította meg pártoktól füg­getlen laza szervezetét, ugyan­csak újságírói közömbösség­től övezetien. Igaz, apró hí­rek megjelentek a parlament e repedéseiről. A ked­di 70 képviselő összefogásá­ról majdnem egy flekkes írás a Magyar Nemzetben. A ma­gát hatalmi ágazatnak és ob- jektívnek nevező sajtó dicső­ségére legyen mondva, nem akadt komoly újságíró, aki észrevette volna ezeknek a parlamenti repedéseknek a jelentőségét. Igaz, a képvise­lők is ímmel-ámmal fanya­lognak még a jelenség láttán. Talán azok sem veszik ko­molyan, akik csinálják. Ben­ne van a fanyalgásban az is, hogy némelyeik félvén az MDF ■ túlsúlyától minden ilyen szervezetben, nem akarnak csatlakozni. Mások individuális különállásukat, képviselői egyéniségüket nem akarják „felolvasztani” egy ilyen tégelyben. A jelenség mégis figyel­meztető. A mélyén elégedet­lenségek, félelmek húzód­nak meg, és ezek a repedé­sek talán jobban tükrözik a magyarországi társadalom mai tagoltságát, mint a bel­ső ellentmondásokkal bíbelő­dő pártok. Az önkormányzati választások 35%-os részvételi aránya figyelmeztetés volt minden pártnak. Az ország­gyűlési választásoknál — a Fidesz és a Keresztényde­mokrata Néppárt kivételével — minden pártot látszólago­san, vagy valóságosan is, de el­hagyta szimpatizáns tábora. Éreztette az ország lakossága a pártokkal, hogy nem valós társadalmi érdekek mentén kezdtek el politizálni. Érez­tették a bérből és fizetésből élők azt is, hogy nekik nincs jelenleg pártjuk a parlament­ben, nincs kire szavazzanak. Az ülésrendet megváltoz­tatni akaró apróbb mocorgá- sok kezdettől tapasztalhatók a képviselők között. Többször röppentették fel a függetle­nek a hírt, hogy néhány kép­viselő a legkülönbözőbb frak­cióból foglakozik a gondolat­tal, hogy átül. hozzájuk. Itt- ott meg is mozdult egy-sgy szék. Király Zoltán kezdte. Akkor még könnyű volt azt mondani, hogy személyes ökokból, mellőztetése miatt vált ki az MDF-ből. Aztán Király Béla „unta meg” a függetlenséget, majd Pozs- gay szakított a pártjával. Legújabban Dénes János tá­vozott az MDF-ből a függet­lenek közé. A hangulati ál­lapotokból ítélve, a mozgá­sok nem szűntek meg. Meg­történhet. hogy nemsokára felgyorsultan folytatódik majd a székek átrendeződé­se, átrendezése. Fél év kel­lett ahhoz, hogy számosán az új honatyák közül ráébredje­nek, ők nem azért vállalták a politizálás keserű piruláit rágcsálni, hogy érdekeikkel, választóik akaratával ellenté­tes politikai tendenciák ki­bontakozásához asszisztálja­nak gombnyomogatással. Ben­ne van ebben a dacban még a hiúság is, a parlamenti munkát jellemző jogász- terrortól és monetáris dikta­túrától való idegenkedés is, a csalódottság érzése is; de benne van az is, hogy szá­mos képviselőben érlelődik a meggyőződés: rossz helyen ül. A vergődés mindaddig tartani fog, amíg egy olyan pártképződmény csírája fel nem töri az elégedetlenség, a nyugtalanság burkát, ame­lyik valós társadalmi érdek- képviselet mentén szervező­dik. Ha egy ilyen mag fel­bukkan, az — nem nehéz megjósolni — gyorsan fává fog növekedni. Ezért csodálkozom botcsi­nálta politikusként, hogy az országos lapok újságírói, — akik szerte hírelik. hogy a társadalmat ők ismerik legjobban, a valóságot ők ábrázolják legobjektívebben — nem figyeltek fel a Saa- bolcs-Szatmár-Bereg megyei és a Tisza menti képviselők mozgolódására, lármafa ál­lítására. Annyiban igazuk van, hogy „híres politikust” nem állítottak hadaik elé a „hetvenek”. Annyiban igazuk van, hogy a „hetvenekből” jó ha félszáz marad. Abból a szempontból azonban — új­ságíró képviselőtársuk állítá­sa ellenére — nines igazuk, hogy ez nem a „szegénység” lázadása. De igenis! A no­vember 20-i sajtótájékoztató o bocskorosok hadinépének első tanácskozása volt. Sta­tisztikusoknak nem lenne nehéz kimutatni, hogy az el- , maradott térségek összefüggő háromnegyed kört alkotnak Magyarország határ-várme­gyéiben. Hozzájuk tapad még egy-két belső megye. Ennek a határgyűrűnek az észak­keleti, majd bővülő keleti szelete gyújtotta az első őr­tüzet, hogy „hazavilágoljon”: mi — párt ide, párt oda — veletek vagyunk talpasok, bocskorosok, mezítlábasok. Mi, alvezérek készen állunk, s a politika úri huncutsá­gaiból, manipulációiból nem kérünk. Fél év alatt elég volt a manipulációból, elég volt a hitegetésből. Mi tudjuk, hogy állampolgárok vagytok Ti is, akik minket alvezérékként, hadnagyokként, mezítlábas brigadérasként az újjászüle­tő Magyarország arénájába küldtetek. Dózsa Györgyöt, kuruc Esze Tamást, Rákóczi II. Ferencet, Zrínyi Miklóst, Ady Endrét, de legalább egy szavahihető bölcs Deák Fe­rencet keresünk csak, hogy meginduljunk értetek csa­tázni ... H át valahogy így látom én e politikai, repedés jelentőségét.; Ha már társadalmilag nem sikerült : rétegérdekeltté tenni a pár­tokat, ha már minden párt elvitte a lakosság rokonszen- vének utolsó morzsáit is. tör­jön át a regionális tagozó­dás. a szegénység blokádja a pártelvűségen. Az idő, a módosítandó adótörvények, a feszes és nagy hiányokkal küzdő költségvetés e három­negyed-gyűrűnek, az újság­írók által észre nem vett saj­tótájékoztatóknak dolgozik. Történész képviselőként szemlélve a folyamatokat, bizton állíthatom: akad majd Dózsa is. Ady is. Deák is a „hetvenek” élére, ha pedig nem. kineveli magából a sze­génység szorítása alatt ön­zetlen vezéreit a „hetvenek tanácsa". Takács Péter országgyűlési képviselő Polipropilén szálak és polipropilén szálból ké­szült zsákok, lágyfalú konténerek készülnek zömében nyugat-európai exportra a Kender Juta és Polipropilén Vállalat nagyhalászi gyárában. Képünkön: az alapszö­vet gyártása közben el­fogyott vagy elszakadt fonalat gyorsan cserélni kell. • Állomás­fiatalítás A Debreceni Vasútigazgató- ság vezetői posztjára pályá­zatot írtak ki. A Hajdú, Sza­bolcs és Szolnok megyére ki­terjedő vasútigazgatóság ve­zetői tisztére nyolcán pályáz­tak. A bírálók a korábbi igaz­gató, Kovács Gyula mérnök főtanácsos pályázatát talál­ták legjobbnak. A hivatalos megfogalmazás szerint le­gitim igazgatót pénteken ik­tatta be hivatalába Csárádi János, a MÁV vezérigazgató­ja. Kovács Gyula régebben Má­tészalkán volt állomásfőnök, majd körzeti üzemfőnök. Jól ismeri megyénk közleke­dési helyzetét, pályázatában, munkaprogramjában me­gyénk vasúthálózatának fej­lesztése is szerepel. E szerint 1991-ben, illetve a közeli években megkezdik a nyír­egyházi pályaudvar rekonst­rukcióját. Nyíregyháza-Kül­ső is felújított épületnek örülhet majd. Korszerűsítik a Nyíregyháza—Nyírbátor, Nyíregyháza—Vásárosna- mény, valamint a Nyíregyhá­za—Tiszalök közötti vasútvo­nalakat. A nyíregyházi von­tatási főnökség területén kör­nyezetvédelmi beruházást hajtanak végre. Becsület Mindig örömmel udunk hírt olyan emberi meg­nyilvánulásról, mely ro­hanó világunkban igazol­ja; nem halt még ki a tisztesség és a becsület. Köfner Pálné zajtai le­vélírónk, a múlt héten több dolgot is vásárolt a fehérgyarmati ÉPÍTEK boltban. Már csak otthon vette észre, az üzletben je­lejtett egy mosogató-csap­telepet. Másnap vissza­ment a számlával. Az el­adók emlékeztek az eset­re, s ők kértek bocsánatot. Olvasónknak nagyon jól esett ez a meleg emberi fogadtatás és segítőkész­ség, s bízik benne egyre több hasonló magatartás­sal találkozik majd. — i —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom