Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-21 / 299. szám
1990. december 21. Kelet-Magyarország 3 Gágogó költségvetés „DE SZERETNEK GAZDAG LENNI, egyszer libasültet enni” idéződtek fel bennem a költő sorai a hétfő esti TV-híradót nézve, melynek egyik riportja nemes kezdeményezésről számolt be. Szegény libák! Melyiknek a nyakát, melyiknek a szárnyát ragadták meg, s közben alig volt már bennük élet. Csapzott tollúk szinte sárgállott a nedvességtől, a szennytől, messziről is alig hasonlítottak azokra a hófehér tollú, piros csőrű gágogókra, melyek a falusi kertekben, udvarokban élnek. Mégsem ők voltak a legszánalmasabbak. Sokkal inkább azok az emberek, akik egymást öldökölve próbálták megkaparintani a szárnyasokat. Taposták, ölték egymást, a helyzet pattanásig feszült. A hétfői szegedi jótékonysági akció bizony alapos botrányba fulladt. Pedig az ötlet, amely szerint az egyik gazdasági társulás karácsony tiszteletére egy.-egy élő libát ajándékoz a rászorulóknak, a nyugdíjasoknak; — elvileg jónak bizonyul. Már hogyne bizonyult volna! Egy égész liba nemhogy egyetlen személy, egy ' egész család ünnepi asztalára is elegendő ‘ táplálék. Mint később a híradó riportjából kiderült, maguk az ötlet-, illetve libaadók sem számítottak ekkora érdeklődésre, ennyi szegényre, s bizony nem rajtuk múlott, hogy a hatalmas tömeg szinte lincselésre. kész hangulatba keveredett, s a marakodás, veszekedés egyetlen perc alatt tettlegességig fajulhatott volna.. Végül maguk a megajándékozottak kérték á rendőrség segítségét, högy a lehetőség szerint emberi körülmények, s főlég bordatörés nélkül juthassanak a nem várt ajándékhoz, az élő libához. AZÓTA SEM TUDOM FELEJTENI az arcokat, melyeken a szégyen, a röstellkedés, az elkeseredettség telepedett meg. Azt persze egyetlen jelenlévő sem vonta kétségbe, hogy a helyszínen tolongok döntő többsége valóban rászorul az ajándékra, sokuk számára csakis ez a liba az „ünnepi” karácsony tájékán. Kár, hogy így van. Míg a jelenéten töprengtem, eszembe jutott az aznapi parlamenti, tanácskozás, amelyet a jövő évi költségvetésről folytattak a képviselők. A kormány által benyújtott tervezet szinte kizárólag csak kritikát kapott. Nem alaptalanul. Szakemberek tételes számításai bizonyítják, a jövő év változásai épp azokat sújtják, akik már most is alig bírják a terheket. S mint a tanácskozás közben kiderült, bőségesen lenne megspórolni való, a lehetőségeknek e téren sem vagyunk híjával. Tetszett az a felszólalás, amelynek megfogalmazója megpróbálta a fixből élő családok helyzetébe képzelni magát, s osztott; szorzott, borítékolta a bevételeket és kiadásokat, ahogyan azt a háziasszonyok szokták fizetés idején. KESERVES KÉPET KAPOTT. Épp olyan keserveset, mint volt a libaosztogató jelenet, amilyen lesz sokunk következő .esztendeje is. Szegények vannak, s jövőre még többen lesznek. Adni kell, megalázni ázónban még sem szabadna őket... Kovács Éva VISSZHANG Korlátok a környezetvédelemben „Hol a bűzmegálló?” címmel jelent meg a lap december 6-1 számában egy cikk, amelyet szeretnék kiegészíteni. Az autók műszaki állapota, zajossága és a buszok által kipöfögött koromfel- hővel kapcsolatosan néhány objektív tényezőről lesz szó, amelyek a cikkben leírtak szerint nem abba a körbe tartoznak, amit az írás úgy említ: „nem figyelnek oda... pedig anyagilag jobb befektetés lenne.” Az objektív tájékoztatáshoz véleményünk szerint az is hozzátartozik, hogy: — A magyarországi gépjárműállomány típusösszetétele és konstrukciója elavult, 15—20 évvel elmarad a jelenlegi nyugat-európai színvonaltól. — A gépjárművek kényszerű élettartama rendkívül magas — autóbuszok esetében 11—13 év. Az üzemeltetés színvonalát nagymértékben befolyásolja a megbízható mérési eszközök hiánya, a megnövekedett karbantartási-javítási Pillantás egy családi kasszába Mindennapi sokadika költség, az alkatrész-utánpótlás zavara. — A forgalmi körülmények, az úthálózat, a forgalomszervezés közel sem optimális. A felhasznált üzemanyagok sem kellően korszerűek. — A megyében, illetve a megyeszékhelyen a gépjárművek 6—8 százaléka a vállalaté, így a környezetszeny- nyezés hasonló nagyságrendje származhat járműveinktől. Vállalatunk természetesen meg akar felelni a közlekedési szolgáltatásból reá eső feladatoknak, a környezet- védelem elvárható kritériumainak is, de a fentebb felsorolt tényezők miatt intézkedéseink korlátozottak e téren. A pénzügyi,, műszáki és egyéb lehetőségeinkhez mérten a továbbiakban is mindkét cél harmonikus fejlesztésével hozzá kívánunk járulni Nyíregyháza és a megye közérzetének javításához. Ignácz László igazgató Szabolcs Volán Vállalat Népkmylia a Gyivi-ben Népkonyha kezdi meg működését jövő év január elsejétől a Nyíregyházi Gyermekvédő Intézetben a Sóstói út 4. szám alatt. Harminc rászoruló napi egyszeri étkeztetését biztosítják majd itt egy éven keresztül, a helyi szervezetekkel való megegyezés alapján, amelyek valószínűleg ebédjegyeket adnak majd a rászorultaknak. A Nyíregyházi önkormányzat vállalta, hogy napi négyórás munkakörre munkabért biztosít a működtetéshez. Emellett Szociális Információs Szolgálat felállítását, is tervezik a városban, amelyet az Evangélikus Szeretetotthon működtetne, ehhez keresik most a megfelelő ingatlant. Endrejjy Ildikót, Nyíregyháza alpolgármesterét a közgyűlés azzal a feladattal bízta rr(£g; hogy a Szociális Krízis Központ működtetéséhez megfelelő épületet keres sen a városban, Angliában a fizetésről és a családról érdeklődni illetlenség, s ennek megfelelően talán tilos is. Remélem, Magyarországon ez még nincs így. Megpróbáltam egy átlagos család életébe, megélhetésébe bepillantani. Tettem ezt azért- mert a szűkös anyagi lehetőségekről a panaszáradat egyre erősödő, s a helyzetet igyekeztem konkrét számok alapján szemügyre venni. L. Gyulával és a feleségével egy jósavárosi másfél szobás lakásban találkoztam. Azt mondják nincs titkolni valójuk. Gyula egy nagy nyíregyházi gyárban technikus, a havi nettó jövedelme: 12 ezer formt. A neje, Magdi egy nagyüzemben gépírónő, jelenleg gyeden van, s a havi járandósága: 5600 forint. Tehát ösz- szesen 17 ezer 600 forintból gazdálkodhatnak. A kisfiúk, Dániel másfél éves. Autójuk, telkük nincs. Nézzük, mire, mennyit költenek? Első az OTP Kezdjük a legaktuálisabb kérdéssel, december 16-án. vasárnap, 11 óra 15 perckor mennyi készpénz van a családi kasszában?, A fé,rj. a -szekrényből egy fehér papírdobozt vesz elő, melyből 10 „Bartók” kerül a markába. ~ i Éz átlagosnak tekinthető? — kérdeztem. — Sajnos, nejn — válaszolta Magdi, miközben a vasárnapi ebédhez krumplit hámozott. — Azért nem — folytatta a féri —, mert a rokonaimtól a nekünk karácsonyra szánt ajándék árát, fejenként egy-egy ezrest tegnap megkaptuk. Anélkül csak 7 ezer forint állna rendelkezésünkre. Gondolatban menjünk vissza a hónap elejére, amikor a dobozban még 17 ezer 600 forint volt. — Nálunk is —, mint sok ezer családban — az első ezresek az OTP-hez kerültek — szólt Gyula. — Ez a mi esetünkben 7 ezer forint, vagyis a dobozban 10 ezer 600 forint maradt. A fűtési és a villanyszámla kiegyenlítése a kasszánkat összesen 1900 forinttal csappantotta meg, így, már csak nehány ezer forintunk volt, amikor még csupán december 11-ét írtunk. — — Ezek után. a család élelmiszer-szükségletét számítottuk ki.. Tejre, kenyérre és, egyébre rjaponta -250 forint megy el — említi a fiatalasszony. — Ez havonta 7750 forintra rúg, vagyis elvileg a kasszában 950 forintnak kellene lennie, de nincs, mert például mosószert, valamint a gyereknek ruhát is szükséges venni, hiszen a másfél éves fiú mindent hamar kinő. Kilátástalan _____jovo_____ A család havi kiadása a bevételeket átlagosan minimum 2 ezer forinttal lépi túl, amit a férj túlórákkal egyenlít ki. — Havonta két vasarnap a gyárban vagyok — mondja Gyula. — Spórolásról még így sem beszélhetünk, mert fizetéstől fizetésig élünk. Az pedig sovány vigasz; ezzel nem vagyunk egyedül. Végül L. Gyuláék közérzetéről, kilátásairól érdeklődtem. — Az kétségbeejtő — fogalmaz a feleség. — Most is alig tudunk megélni, de ha a beígért óriási áremeléseket végrehajtják, akkor a jövőnk szinte kilátástalan lesz. — Szerettünk volna még egy gyereket, de ilyen helyzetben nem merjük vállalni — magyarázza a férj. — Örülünk, ha ezt: az* égyet-£eL tudjuk nevelni. Például ez a kiscsizma 1100 forintba került — mutatja —, pedig egyszerű műbőrből készült. — Már jó ideje „U'-(ron- gyos) butikból és a KGST- piacról öltözünk — szól Magdi. — A jövőben a munkahelyünket sem látjuk biztosítottnak. Többször tárgyilagosan megvizsgáltuk, s arra a következtetésre jutottunk; nem a saját hibánkból kerültünk rossz anyagi helyzetbe. ...pedig nem pazarolnak — Semmit sem pazarlunk el, és szórakozásról még csak nem is álmodunk. Moziban 3 éve voltunk. — Az elkövetkezendőben bevezetendő gazdasági szigorítások a középosztály teljes elszegényedéséhez vezetnek és Magyarországon nem három, hanem 8 millió koldus lesz — állítja L. Gyula. — Szerintem egyetlen rendeletet sem az én érdekemben hoztak. Lehet, sokan e házaspárral egyetértenek. lehet, rengetegen vitatkoznának velük. De szerintem, az életük, ä mondandójuk mindenképpen jelez valamit. Cselényi György Kétütemű — négyütemű TRABANTOK, WARTBURGOK. BARKASOK kétütemű motorját alakítja át négyüteművé a gyöngyösi Kis-Bene- dek Gyula és teamje. A környezetkímélő találmány gyártásához jelentkeztek nagyüzemek is, akik alkatrészekkel szállnának be a gyártásba. MŰSZAKI ÁTADÁSRA vár Nyíregyházán az Erdősoron épült impozáns tízemeletes torony ház, amelyben 30 kényelmes lakás vár tulajdonosaira. Utolsó simításokat végzik a lépcsőházban. (Harasztosi Pál felv.) mostanában, ha havaitfi zik, hajdani ' telek emléke úszik elém. Egykori hófúvások, girbegurba sikátorok sárgás lámpái alatt imbolygó alakok, sötétség, didergő városszél. A központtól négyöt percre, az épülő bérházaktól pár lépésre, a nincstelenek külteleki egyszobás vityilló között, ahol az utca végén van a kút, jövök haza az iskolából. Erre az elveszett tájra gondolok, ha hull a hó, és karácsonyra készül a világ. Karácsony; plafonig érő fenyőfa, ezüstpapíros szaloncukor, üveggömbök fénytörésében gubbasztó tény érnyi szoba, a sarokban fekete vaskályha, mögötte ezüstre festett dob, odakinn szállingózó fehérség, anyám a konyhában süt-főz. diósmákos kalács illata lengi be a lakást. Talán négyéves lehetek, amikor a mesét, mely szerint Jézuska hozza a fát, még elhiszem, bar néha furcsának tartom, hogy tud a csúszós utakon ekkora ajándékokkal közlekedni, s egyáltalán, hogyan hozza el nekünk. Hateszlehet beletenni. Amikor meglátom, nem örülök, sírva fakadok, gondolván, hogy milyen sokba került. S mégis van. hogy színházba megyünk az ünnep tendös koromban apám maga készít villany vasutat, mert nincs pénze megvenni a boltit. A körpályán lassan cammog a sötézöld mozdony, órákig nézem; előbb nem merek hozzányúlni. Jár körbe-körbe a vonat, apám büszke az alkotására. Hétéves vagyok, amikor emelődarut és teherautót kapok. A kocsi vezetőfülkéje ezüstre van festve, mellette ál az emelő, amelynek karjáról játékvödör ereszkedik alá, s kavicscukrot másodnapjan. Az erkélyen ülünk, apám egyetlen szürke öltönyében bóbiskol, anyámat elragadja a zene és a látvány. Hazatérve ridegebbek a vasutasnegyed kietlen épülettömbjei, ful- lasztóbb a vonatzakatolás, a szegénység és a csönd. Talán ekkoriban hallom először annak a kis rézcsengettyűnek a hangját, amellyel azt adta tudtomra anyam, hogy bejöhetek a szobába, hisz előkészítette a varázslatot. S aztán minden évben megszólalt ez a hang. Lassan negyed százada. Ez a parányi hangszer jelezte a Jézuskát, a csodát, a gyöngédséget. Később, két évtized múlva már én hívom őket a fához, könnyezve tipegnek oda az asztalhoz, szól a muzsika. Oh Tannenbaum, oh Tannenbaum, remegő kézzel bontják ki a csomagokat. félek, talán az utolsó karácsonyunk, szélütöt- len kering a zene. fájdalom felhoz és fftnyőillat, Oh Tannenbaum, oh Tannenbaum. 4 második karácsony, hogy örökre elnyelte őket .az idő. Valahol messze járnak. á~ ég külvárosában. Szenteste, ha előveszem a kis rézcsengety- tyűt, magától megszólal. Dallamában anyám hangja, mozdulásában anyam keze. Könnyemben anyám szeme. Hallgatok. Karádi Zsolt