Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-03 / 283. szám
1990. december 3. Kelet-Magyarország 3 A mezőgazdasági vállalkozásokkal kapcsolatban a néhány kifejezetten szakmai kérdésen kívül, amelyre hely hiányában inkább levélben kívánok válaszolni, a legtöbb érdeklődés a vállalkozások pénzügyi fedezetének megte- remtési lehetőségei iránt mutatkozott, valamint azt feszegette, hogy mit lenne érdemes termelni, mire érdemes vállalkozni. Kezdjük mindjárt a végéről. A mai helyzetben azt hiszem kevés ember akad az országban, aki a jövő évi, különösen pedig a 90-es évek piacáról olyan ismeretekkel rendelkezne, ami alapján biztosan osztogathatna tanácsot a jövő- vállalkozói számára. Egy dolog mindenképpen meghatározó kell legyen a termelés területén vállalkozók gondolkodásában. 1992- től megvalósul az Egységes Európai Piac, melynek Magyarország is tagja; illetve részese kíván lenni. Mit jelent ez a gyakorlatban a termeléssel foglalkozók számára? Azt mindenféleképpen, hogy csak minőségi árut előállító termelő képes termékét hosszú távon, nagy biztonsággal és megfelelő áron értékesíteni. A minőséget azonban az elfogadható küllem mellett a szigorú előírásoknak megfelelő béltartalom is jelenti. Amelyek káros vegyszermaradékoktól mentes zöldség- és gyümölcsterméket, tőkehúst és húskészítményeket, tejtermékeket, valamelyik tulajdonságában az átlagost meghaladó minőséget képviselő áruféleséget kell érteni. Mindehhez természetesen megfelelő szaktudásra és könnyen elérhető, korszerű anyagokra, eszközökre volna szükség. (Ennek a szaktudásnak és ezeknek a termelőeszközöknek a termelés közvetlen közelében történő folyamatos kínálasa egyébként a sikeres vállalkozások egyik formája is lehet!). Amennyiben mégis tippelnem kellene, mire érdemes ma a mezőgazdaságban vállalkozni, néhány dolgot — mindenféle garancia nélkül — megemlíthetek. Biztos piaca van annak, aki ipari növényeket (napraforgót, gabonaféléket, dohányt stb.) termelésbe fog, amelyekkel azonban, talán a dohány kivételével, nagyobb területen érdemes foglalkozni, hisz csak így ad biztos megélhetést. Az állattartásban a sertéshizlálás jelenleg rossz jövedelmi pozícióban van, de fellendülésre számítani lehet. A tejtermelési válság egyik kiútja lehet a kis tejfeldolgozó üzemek, netán mini sajtüzemek létrehozása, akár tehenes gazdáig összefogásaként. A Dunántúlon már megindult ez a folyamat. Meg lehet még említeni úgynevezett kuriózumokat, mint a csiga-, a kecske-, vagy a haszon célú- és a sportlótenyésztés is, melyek közül az első kevesebb tőkével és biztos piaci reményekkel indítható, míg az utóbbi nem olcsó mulatság és a ló csak évek elteltével' hálálja meg a fáradozást, bár akkor — a mai áraikból kiindulva minden bizonnyal busásan. Szorosan kapcsolódik az eddigiekhez a kérdések másik csoportjára adandó — korántsem teljes — válasz, amiben a mezőgazdasági kistermelők és vállalkozók által is megpályázható világbanki hitelről szeretnénk röviden szólni. A kedvező kamatra felvehető hitelt olyan tevékenységekre adják nyilván, amelyben „fantáziát” látnak a pénzügyi szakemberek. Ezeket pedig az alábbiak szerint sorolja fel a bankoktól beszerezhető pályázat szövege: „fejleszthető-e hitelből a mezőgazdasági termelés és feldolgozás (tárolás, anyagmozgatás és árukezelés), az agrárgazdasághoz kapcsolódó termelő, szolgáltató, kereskedelmi tevékenység, a falusi turizmus és mezőgazdasági szolgáltatásként végzett marketing- és kereskedelem-fejlesztő tevékenység. Akiknek valamilyen használható ötlete támad, amiben lehetőséget lát az egyéni, vagy társas kibontakozásra, az keresse föl részletes felvilágosításért az Agrobank, a Magyar - Hitel Bank, a Mezőbank, az Országos Kereskedelmi Bank vagy az Általános Vállalkozási Bank valamelyikét, ahol felvilágosítással szolgálnak. A z már ott Románia — mondta egyszer egy azóta nyugdíjba ment vállalati vezető, amikor Mátészalkán a Cxnevég elhagytával a város szélén feltűnt a cigánytelep. Előkelő autón, finoman öltözött nyugati vendégeket kísért az illető szatmári körútra. Resteilte, hogy nálunk ilyesmi van. Mégin- kább zavart lett néhány faluval arrébb, mert szinte valamennyi apró helység szélén feltűntek a putrik helyébe emelt egyenházak. Mindegyik törvényszerűen a falu végén, ott ahol a legnagyobb a sár, ahol az utca végén a szántóföld kezdődik. Azokat már nem lehetett letagadni. Még a házaknál is lehangolóbb az ott élő emberek élete. Nemrég magam is külföldi vendéggel jártam arrafelé, és bajban voltam a fordítással. A cigánytelep szót gypsi colony-ra átültetni több, mint szépítés. És akkor beugrott a gettó szó, amivel az angolok a négernegyedet jelölik. Hát ez az, amit mi soha ki nem ejtettünk a szánkon, pedig tagadhatatlanul erről kell beszélnünk. Az „amerikai imperialisták rothadó társadalmának” itthoni kedvelt illusztrációja a harlemi négernegyed volt nagyon sokáig. A mi cigánytelepeinket pedig alig-alig énekelte meg valaki. Pedig beleütközünk a látványba szinte nap mint nap. A koldusszegény kis falvak páriái a cigányok. A ködös, sáros koraestéken roncs biciklijüket toló, hamar megöregedett emberek alig érik el a kormányt, mert a vázon ott van a szedegetett tüzelő. Otthon mezítlábas gyereksereg dagasztja a dermesztőén hideg sarat a lepusztult házak előtt. Az átutazót elborzasztja a kép, a falubeli meg szidja őket: „a családi pótlékért csinálják a gyereket, mindent elisznak. Ha egy kis pénzmaghoz jutnak, már mulatnak, se bú se kár”. De bú, és nagy kár, hogy így élünk mi a cigányokkal. Az életszínvonal különbsége mintha még növekedne is mostanában. Valahogy Indiát jutattja az ember eszébe a helyzet. Nem jártam ugyan még a távoli országban, de láttam filmeket, amely megmutatta a mérhetetlen nyomort. Az utcákon lakó, alvó és élő embereket az egy szál rongyukban, és a közöttük finnyásan lépegető — ugyancsak hindut. Jólöltözött, tiszta, lehet, sőt biztos, hogy más kasztbéli, de mégis. Eljuturik-e mi is idáig? Lesz-e egy stáció, amely még a mostani poklok kapujánál is lejjebb van? A merikában megszűnt a négerkérdés. A gettóknak töredékére zsugorodott a területe. A bőr nem fehéredett ki, csak a nyomor lett a múlté. Lehet, hogy ez a titka a felzárkózásnak? Vagy emancipációnak? Remélhetjük-e a társadalom eme rákfenéjének gyógyulását csökkenő életszínvonalat előrejelző kilátások mellett? Csík Sándor Kisvállalkozók Fényeslitkén Miből (lesz) lehet nagyüzem? A vállalkozások korát éljük. A privatizáció néha már idegölő sodrásában nincs a napnak olyan órája, hogy politikusok, üzletemberek és közgazdászok ne hivatkoznának arra, hogy a gazdálkodás megváltása a vállalkozás. Vállalkozzunk kicsiben és nagyban, nem kíméljük pénzünket és energiánkat annak érdekében, hogy pénzzel pénzt csináljunk, munkát, munkalehetőséget teremtsünk. De hogyan? Hogyan zajlik le például egy kistelepülésen, Fényeslitkén szerény keretek között, nem túl tág lehetőséggel a tőkebefektetés, az egyéni vagy magánvállalkozás? Erről mindenekelőtt a frissen választott, de ügyvitelben a folyamatosságot fenntartva, működő helyhatóságoknál érdeklődtünk. A község jegyzője arról adott tájékoztatót, hogy 1990-ben soha nem tapasztalt mértékű a vállalkozói kedv. Amíg az elmúlt évtizedekben a magániparosok száma alig változott, 29 kisiparost tartottak nyiván, most április elsejétől 14 vállalkozó kért és kapott engedélyt különböző ipari, kereskedői tevékenységre. Bővült a szolgáltatások köre, de nem egy új iparos kimondottan árutermelői munkát végez alkalmazottakkal. Az informátor pélAsszonyok a varrodában. £ Imént Rabár, marad a szabadár. Szinte már betege vagyok ennek. Meg annak is, ha azt mondja a szomszédom a Stoha- nek úr (nem is tudom, hogy miért urazom, hiszen egy ágrólszakadt csóró), szóval ha azt mondja a Stohanek úr, hogy lementem az ABC- be, otthagytam egy ezrest és nem vettem semmit, akkor rámjön az ideg. Mondom neki: — Minek megy le maga az ABC-be, és mire fel hagy ott egy ezrest, ha nem vesz semmit. — Azt nem úgy kell érteni. Vettem valamit, ezt meg azt, de ... — Nincs de. Ha valaki vásárol tiszta sor hogy fizet. Maga vásárolt, fizetett^, akkor miért mondja nekem, hogy nem vett semmit. — Mert a szatyor csak félig volt. Félig sem. — Miért nem rakta tele? Ha nekem az zsenát, hogy a szatyor csak félig van, akkor én azt a szatyort habozás nélkül telerakom. — Miből szomszéd úr? Hát van magának fogalma arról, hogy mibe kerülne ma egy tele szatyor. Két vagy három ezerbe és akkor még keveset is mondtam. Mert mit adnak ma egy ezresért? — Mit adnak? — Hagyjon nekem maga ■■I békét. Életemben nem találkoztam ilyen nehéz felfogású fickóval... Bagoly mondja a verébnek. Én tudom, amit tudok. Az én antennám kapásból felfogja a nagy politikát. Ha azt írják például, hogy nem lesz forintleértékelés, már veszem is feketén a márkát, és a schillinget. Ha azt mondják nem lesz vagyon- és telekadó, én már árulom is a telkem. De ez a Stohanek most ültet diófát! Ellenben mit táblából még itt, ha sérteget. Finoman figyelmeztetem: — Szomszéd úr, balkéz felől van az ajtó és kifelé nyílik. — Tudom, — mondja — csak azt nem tudom, hogy mi az a deficit, amit már hetek óta faragnak. összetett kérdés, de jó kérdés. Elmagyarázom: a deficit az a költségvetési hiány, amit akárhogy is faragnak, megmarad deficitnek és nem lesz belőle se szobor, se tutaj. — Milyen tutaj? Olyan tutaj, amellyel a jobblét vizére evezhetnénk. Érti? — Hát persze. Csak azt nem értem, hogy miért van az, hogy ha én lemegyek az ABC-be, akkor ott hagyok egy ezrest és nem veszek semmit. Szinte üres a szatyor ... £ gek! Megkapaszodom magamban, hogy el ne essek. Lehunyom a szemem, hogy azt mondjam nyugi, de Alfa szinten felforr az agyam. Hát hiába mondom én ennek, hogy elment a Rabár, de maradt a szabad ár. Még hogy üres a szatyor, örüljünk, hogy szatyor még van. Seres Ernő készítenek szabadidőruhákat, gyermek- és bébiholmikat tetszetősek és kedvükre való munka. Vevő, megrendelő bőven van Seres—Harasztosi Diagnózis a lakosságért Szinte nincs olyan család, amelyik ne törekedne kiadásainak csökkentésére. Erre számos, kevésbé ismert lehetőség is kínálkozik. Nyíregyházán, a Diagnózis Iroda a háztartásban való takarékoskodás sok ésszerű módjára, formájára megtanítja az érdeklődőket. Például olcsó, de ízletes ételek megfőzésére, lakásfelújításhoz dísztárgyak elkészítésére, kiskertek, fóliaházak racionális kihasználására stb. Érdeklődni a 11-871- es telefonszámon. Jön az ENZ A Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és,Csatornamű Vállalat a csatornák és a kutak tisztításánál új technológiákat igyekszik alkalmazni. Ennek érdekében.a svájci ENZ céggel felvette a kapcsolatot, amely a közeljövőben Nyíregyházán technológiai bemutatót tart. Ha az eszközeik, illetve módszereik Magyar- országos is országon is beválnak, akkor a Szavicsav azokat feltehetően átveszi tőlük. Munkában a kötőgép, amelyen piacképes áru készül. daként Pócsik Imréné varrodáját említette. Megtekintettük. Fényeslitkén ott, ahol a 4-cs főútról a községbe vezető alsóbbrendű út leágazik, a legszélső ház az, ahol már csírájában él annak lehetősége, hogy egy komoly könnyűipari üzem az idők múlásával létrejöjjön. Pó- csiknéval, a cégtulajdonossal ugyan nem tudtunk beszélni — ügyeit intézni távol volt —, de a ház szu- terénjében vidáman dolgo- ~ó hölgyekkel találkoztunk. Már nem is négyen, de hatan vannak, tehát a község jegyzőjének információja kissé elavult. A varroda, illetve kötődé alkalmazottai készséggel elmondták, a helyi munkaalkalom számukra nagy köny- nyebbség. A szakmát valamikor Nyíregyházán tanulták, Nyíregyházán is dolgoztak, bejártak, albérletben laktak és semmivel sem kerestek többet, mint a helyi vállalkozónál. Korszerű gépeken dolgoznak, a fizetésükkel elégedettek és amit Barterre magyar avagy magad uram... Érdeke-e a szovjet félnek a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok fenntartása? Felkészültek-e az érdekelt magyar és szovjet vállalatok a szabaddevizás gazdálkodásra? Mi lesz a barter- rel, változik-e az ezzel kapcsolatos szabályozás? Egyáltalán, hogyan tovább 1991. január 1-je után? Valószínűleg kevés olyan vállalat és vállalkozó van Magyarországon és természetesen szűkebb hazánkban, Szabolcsban, akit ne foglalkoztatnának a fenti kérdések. Az év vége már a „kertek alatt” van, a helyzet pedig minden eddiginél bizonytalanabb. Ezt támasztja alá az a tanácskozás is, amelyet Budapesten tartottak magyar és szovjet kormánytisztviselők, gazdasági szakemberek közreműködésével. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma új típusú együttműködést szeretne, olyat, ami a világpiachoz való kapcsolódást is könnyebbé tenné. Ennek alapja a dollárelszámolás és a világpiaci ár. A másik oldalon viszont egyelőre hiányos az a feltételrendszer, ami az új típusú együttműködéshez szükséges. Ami már biztosnak látszik, január 1-től nemcsak a Szovjetunióval, hanem külön-külön egyes tagköztársaságokkal, sőt vállalatokkal is kereskedni fogunk, merthogy a köztársaságok, vállalatok az eddiginél nagyobb önállóságot kapnak. Ebből az is következik, hogy mindenkinek magának kell megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a kivitt áruért az ellenértéket megkapja. Ehhez az szükséges, hogy már most közvetlen kapcsolatokat építsenek ki a magyar vállalatok, találjanak megfelelő szovjet partnereket. A kormány segítségére legfeljebb abban számíthatnak, hogy az eddigi kormányközi megállapodás helyett mégiscsak lesz valamilyen keretmegállapodás (a minisztérium szerint ún. indikativ lista), ami segíthet az átmeneti nehézségek leküzdésében. Ilyenek minden bizonynyal lesznek, mert a szovjet partnervállalatok egyelőre nem rendelkeznek azokkal a pénzösszegekkel, amelyek alapján szerződéseket lehetne kötni. Ezért kerül újból szóba a már sokszor kárhoztatott barter, mert árut azért még lehet (ha nehezen is!) a Szovjetunióban találni. A. I. Válaszol Galambos Béla újságíró A falu végén Itt a11-277!
