Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-15 / 294. szám

12 II Kelet Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1990. december 15­Shakesperare-töl napjainkig Hogy milyen volt a módi tíz— húsz évvel ezelőtt, azt még nagyjából őrzi emlékezetünk. A harminc—negyven év előtti divatról anyáink, nagyanyáink ru­határa mesél. De hogy száz— kétszáz éve mit hordtak a nők, azt már csak kosztümös filmek, regények, festmények sejtetik. Az angliai Bath-ban — a római fürdők, vízvezetékek és virágfü- zéres utcák városában — talál­ható Doris Langley Moore asz- szony kosztümmúzeuma. Ez a világhírű gyűjtemény 400 év di­vatját tárja elénk. A 18. századi épületben (ere­detileg városi kaszinónak épült) óriási termekben, élőképekben elevenedik meg az elmúlt korok divatja. De nemcsak a ruhák, ci­pők, a fejrevalók régiek. A hajda­ni viseletét hordó bábuk hol be­rendezett szobarészletnek, hol utcai jelenetnek a részesei. Hím­zett ing, kézelő, elegáns, köpe­nyes, parókás úr — alig 300 éves divat szerint. Ciője hegyes, masnis, zoknija narancsszínű. Királyok, királynők, udvaroncok toalettje. Múlt századi fürdőszo­ba, káddal, vízmelegítő dézsá­val, szemérmesen elforduló há­lósapkás leánnyal. Uszályos szoknyák, csipkés blúzok, kis, kerek kalapok — a hölgyek a múlt század végi utcán a fiáker után sietnek. Alkalmi, estélyi ru­hák a századfordulóról — akár ma is viselhetnénk a csipkeujjas, földig érő selyemruhát. Strandje­lenet — térdig érő, nyakig gom­bolt fürdődresszek, a pocakos úr is (igen illedelmesen) hosszú szárú, mellét takaró fürdőruhát visel. A gyűjtemény tulajdonosa sok pénzzel és türelemmel szedte össze a Shakespeare korától napjainkig viselt öltözékeket. Di­vattörténeti múzeuma világhírű. Benne a bábukon nemcsak a ruha, kabát, hanem valamennyi kellék az adott kort idézi. A frizu­rát, a kalapot, az ékszert, a kesztyűt, a táskát, a gombokat, a cipőt, a harisnyát nagy gonddal és hozzáértéssel gyűjtötték ösz- sze. Egész terem idézi a vikto­riánus kor divatját. Külön vitrin mutatja be a fűzők vagy a haris­nyák változásait. Aztán a cipők divatja! Magas sarkú, keskeny orrú, bokáig érő, fűzős lábbelik, kecsesek, pántosak, vastag sar- kúak, színesek. S ruhából is mennyi! A legtöbb persze a női viselet. Rövid, hosszú, uszályos, keskeny dere­kú, kacéran dekoltált, állig gom­bolt, szőrmés, tollas, csipkés, hímzett, raffolt, sima vagy loknis, krinolin, oroszos, törökös, nőies, férfias. A vitrinekben ülnek, állnak, sé­tapálcára támaszkodnak, családi sétára indulnak, ernyő alá bújnak a bábuk. Minden év divatja sze­rint legalább egy baba. Az 1881- es évszámmal jelölt hölgy pél­dául hosszú uszályos, csipkével szegett ruhát visel, masnis mandzsettával, hímzett gallérral. Az 1882-es modell pici állógallé­ros kabátkája a szoros fűzőt kö­vetve erősen svájfolt. Az uszály eltűnt, illetve hátul magasra fo­Négyszáz év divatja 1885 18 99 MJI6 1929 Az 1885-ös, az 1899-es, az 1916-os és az 1929-es női divat a bath-i múzeum katalógusából gottan, raffoltan jelenik meg. 1910. után rövidül a szoknya. 1916-ban már féllábszárig ér. A gazdagon húzott szoknya az el­tűnt krinolint idézi. Az 1921-es modell egyenes kosztümje derékra kötött övvel, szőrmegal­lérral, kézelővel a divatvonalak gyors változásáról beszél. És az utolsó évtizedek hol ko­mikusnak, hol nagyon divatos­nak tűnő ruhái. Aztán már nem is csodálko­zunk, hogy az angliai utcákon, ahol nemrég a minit kitalálták, már csak földig érő szoknyás fia­tal lányokat lehet látni. K. M. Receptajánlat A karácsonyi ünnepekre Halkocsonya Hozzávalók 6—8 személyre: 1— 1,5 kg sovány (ponty, harcsa, csuka, fogas) hal, 1 kg apróhal, 2 nagy fej hagyma, 300 g vegyes zöldség (sárga-, fehérrépa, zel­ler), 2 babérlevél, 1 nagy citrom leve, áó, bors. A díszítéshez: 2—3 kemény tojás, főtt cékla, ecetes uborka, citromkarika, salátalevél, stb. A halat nagyobb darabokra vágjuk, tetszés szerint kifilézhet­jük, 2 órára gyengén besózzuk. A megtisztított apróhalakat annyi hideg vízben, hogy jócs­kán ellepje, egy kevés sóval főni tesszük, fedő nélkül, lassú tűzön 2— 3 órán keresztül gyöngyöz- tetjük, majd leszűrjük. (Nem passzírozzuk!) Ebbe a lébe bele­tesszük a felaprózott zöldségfé­léket, a hagymát, a babérlevelet, 8—10 szem borsot, a citromle­vet, a besózott haldarabokat és fedő nélkül, igen lassú forralás­sal további 35—40 percig főz­zük. Akkor óvatosan, szűrőlapát­tal kiemeljük a haldarabokat, le­szűrjük a lét. Egy nagyobb tálat vagy tetszés szerinti formát „ki­bélelünk” egy kevés hallével, hi­degre téve hagyjuk megdermed­ni, majd csinosan elrendezzük a haldarabokat, ízlés szerint ke- ménytojás-karikákat, céklaszele­teket, apró konzervrákot, ubor­kát, főtt sárgarépából kiszúrt vi­rágalakzatokat, stb. tehetünk a haldarabok közé, köré, rámerjük a hallét és hidegre tesszük. (3—4 óra alatt megdermed.) Tálra borítva, salátalevelekkel díszítve kínáljuk. Pulykaleves Hozzávalók 8—10 személyre: 1 bébipulyka (kb. 3 kg-os), 1 kg vegyes zöldség (sárga-, fehérré­pa, zeller, karalábé), 1 nagy fej hagyma, 4—5 gerezd fokhagy­ma, 200 g champignon gomba, 200 g zöldborsó (mélyhűtött), 200 g aprótészta (cérnametélt, csigatészta, stb.), 1 csapott mk. kakukkfű (szárított), 10—15 szem bors, só, petrezselyem. Uraljuk a technikát! Öregszik a járműpark hazánk­ban. Fényűzően élünk: a tíz—ti­zenöt éves autómatuzsálemek annyit falnak az egyre drágább és elérhetetlenebb naftából, mint két modern nyugati közép-kate­góriás járgány. A legfőbb gond a biztonság. Ehhez képest másodlagos prob­léma a megroggyant kocsipark miatti nagyszámú műszaki hiba. A statisztikák azt mutatják, hogy e körben nem gyakoribb a mű­szaki hibákra visszavezethető balesetek száma, mint a fiata­labb évjáratúak körében. Ha azonban az ember egy pénteki napon szétnéz bármelyik nagyvárosúnkból kivezető fő­úton, más a véleménye. Úton-út- félen ott hevernek az életunt ke­let-európai világmárkák. Vélhető, hogy ezek nem egyik pillanatról a másikra robbantak le. Voltak előjelek. S az az igazán veszé­lyes. Mert ezek az apró jelzések, zajok, zörejek, a felforrni készülő hűtővíz, a szétesni készülő futó­mű már előzőleg is eltereli a ve­zetők figyelmét. Az egyik sze­rencsésen az úttest szélén lan­dol, a másik kocsinak ütközik, gyalogost gázol el. Miért? Mert nem volt képes teljes figyelmét az adott, esetleg váratlan hely­zetben a forgalomra összponto­sítani. Az ilyen műszaki hibákra soha nem derül fény. Nem bo­lond róla beszélni a vezető, hisz csak súlyosbítaná helyzetét. S nem kerül be az elsődleges oko­kat tartalmazó statisztikába sem. Városokban nagyon sok a kö­vetési távolságot be nem tartó vezető. Rengeteg ember az úgy­nevezett üzemszerű féktávolság határán vagy azon belül autózik. Ugyancsak kevesen ismerik a lassítás biztonságos technikáját. Nem árt tudni, hogy a féktávol­ság első szakaszát — ami lénye­gében p reakcióidőt tartalmazza — jórészt az ember határozza meg. A másodikat viszont a technika. Kezdve az útburkolat minőségétől a jármű gumiab­roncsainak bordázatán át a fék- beállításból eredő egyenletes és megfelelő hatásfokig. Persze a fékezési technika sem közöm­bös. Megfigyelték, hogy aki a fé­kezés kezdetén lassít erőseb­ben, s közvetlenül a megállás előtt enyhébben, abba ritkábban ütköznek bele hátulról, mint abba, akinek fordított a fékezési technikája. Arról nem is beszél­ve, aki az utolsó pillanatban tel­jes erővel tapos a fékbe. |. f. A vérzsírszűrésről Magyarország évek óta vezető helyet foglal el a megbetegedési­halálozási világstatisztikában; csökken a várható élettartam, s a munkaképes (főként a 40—60 éves) korosztályokban drámaian megnőtt a nem fertőző, krónikus betegségek okozta halálozás. Ezek között a szív- és érrend­szer ismert betegségei a halálo­zás több, mint 50 százalékáért felelősek. A vizsgálatok egyértel­műen kimutatták, hogy az „első számú közellenség”, az infark­tus okozta szívhalálért az egy­mással összefüggő orvosi-bioló­giai és életmódbeli tényezők a felelősek (öröklődés, magas vér­nyomás, fizikai inaktivitás, do­hányzás, stressz). Az öröklődés elsősorban az érelmeszesedé­sért okolható vérzsírok — köz­tük is főként a koleszterinszint — szabályozásában játszik szere­pet. Népességünk mintegy 5 százalékában fordul elő infark­tus, s e betegség minden negye­dik halálozásért felelős. Az ese­tek kétharmadában észlelnek kórosan emelkedett vérzsírokat. amelyek életmód-változtatással, célzatos diétával, gyógyszerek­kel — vagy ezek kombinációjá­val — kedvezően befolyásolha­tók. A kórosan emelkedett vérzsí­rok korai felismerésével, illetve a szükséges -és lehetséges élet­mód-változtatással, valamint a2 orvosi kezeléssel csökkenthetjük a veszélyeket. A megelőzést ez ideig elhanyagoltuk. Kampányok folytak a dohányzás, a magas vérnyomás ellen, a fizikai aktivi­tás mellett, de a talán mindegyik­nél súlyosabb koleszterinveszély polgárságunk körében jószerivel ismeretlen. Holott feltárása és kezelése jelentős sikereket ho­zott, például az egészségmegőr­zés terén előttünk járó Egyesült Államokban, Németországban, Finnországban. A vizsgálatok egybehangzó eredménye szerint a vérzsírok 10-15 százalékos csökkentése 15-20 százalékkal csökkenti az infarktus gyakorisá­gát. A vér koleszterinszintjének lejjebb szállítása révén az infark­tus-halálozás 30 százaléka véd­hető ki. J É riasztó halálozási arány elle- Iküzdelmet célozza az a most itíduló program, amelyben éven­ként egy alkalommal kerülne sor lakossági szűrésre. E program­Í ak az aktualitását az adja, hogy lipid-diagnosztikában élenjáró oehringer Mannheim GmbH écsi cég az évente egyszeri ,, Vigyázzunk a szívünkre" szű­rőprogram céljaira hajlandó elő­nyös feltételek mellett felajánlani megfelelő készüléket • és az ehhez szükséges személyzetet. A kampányhoz felajánlott Reflot- ron készülékek 3 perc alatt ké­pesek az ujjbegyből sterilen le­vett cseppnyi vérből a triglicerid-, a koleszterin-, a HDL- és a cu­korérték meghatározására. A vérzsírszűrést vérnyomásmé­réssel egészítjük ki. Arra törek­szünk, hogy az életkor, család- történet, dohányzás, infarktus­előzmények és a szűrés ered­ményeképpen ismertté váló ada­tok alapján számítógépes prog­ram révén a becsült infarktus­kockázatot is megadjuk. A szűrést követően feladatunk a normális tartományba tartozók megnyugtatása, a határértékűek esetében megfelelő diétás és életmódbeli tanácsadás meg­szervezése. A nagyon kórosan emelkedett értékűeket a Tétényi úti kórház Lipid-Belgyógyászati Osztályára utaljuk további keze­lésre. A kampányban felhasznált 120 ezer schilling értékű vizsgá­lati anyag felhasználása után a Boehringer cég egy készüléket ingyen átad további folyamatos felhasználásra. Dr. Czeizel Endre A megtisztított, megmosott pulykát nagyobb darabokra vág­juk, egy nagyobb fazékba tesz- szük és annyi hideg vizet öntünk rá, hogy bőven ellepje. Miután a víz felforrt, takarékra kapcsolunk — mindvégig gyöngyöző, lassú forralásban tartjuk, különben za­varos lesz a leves — kissé meg­sózzuk, beletesszük — tea­tojásba zárva — a borsot, a fok­hagymát és a kakukkfüvet, a hagymát egészben, és félpuhára főzzük (kb. 1 óra). Ezután hoz­záadjuk a megtisztított, megmo­sott zöldségeket: a vegyes zöld­séget nagyobb hasábokra vágva, a kelkáposztát torzsa nélkül, a zöldpaprikát, a paradicsomot és a gombát egészben, és addig főzzük a levest, amíg minden vajpuha nem lesz. Külön lábas­kában, egy kevés levesben megfőzzük a tésztát, egy másik lábaskában pedig, kevés sós vízben a zöldborsót, ezt leszűr­jük. A levesből kivesszük a hús­darabokat, kisebb darabokra szedjük, lebőrözzük, kicsontoz­zuk, eltávolítjuk az inakat a combból, mélyebb levesestálba tesszük. Hozzáadjuk a vegyes zöldséget, a felszeletelt gombát, a zöldborsót és a tésztát — a többi levesben főtt zöldséget itt most nem tálaljuk, mert bármi­lyen finomak, nem igazán szé­pek —, kanalanként rámerjük a forró húslevest, tetejét megszór­juk vágott petrezselyemmel és azonnal tálaljuk. Göngyölt pulykamell Hozzávalók 4—5 személyre: 1—1,2 kg kicsontozott pulyka­mell, 8—10 gerezd fokhagyma, 100 g szeletelt bacon (császár- szalonna), 1 ágacska vagy 1 mokkáskanál szárított rozma­ring, 1 közepes fej hagyma, 2 dl száraz fehérbor, só. A két fél pulykamellet 1 órára besózzuk, az egyiket dúsan megrakjuk a fokhagymagerez­dekkel és néhány szalonnacsík­kal, a másikat ráfordítjuk — ügyelve arra, hogy a simább, szebb fél kerüljön kívülre. Hústü- vel összetűzzük, betakarjuk a kissé egymásra csúsztatott vé­kony szalonnaszeletekkél, me­lyek mindegyikét vékony zsineg­gel, egyenként szorosan a húsra kötöztük. Mélyebb tűzálló tálba vagy tepsibe tesszük, aláöntjük a bort — zsiradék nem kell, majd ereszt a szalonna —, mellédob­juk a negyedelt hagymát, a roz­maringot, lefedjük és mérsékelt tűznél (180 Celsius-fok) puhára pároljuk. Ezután eltávolítjuk a fe­dőt, saját zsírjával locsolgatva szépen megpirítjuk a szalonna­köpenyt. A sütőből kivéve 10 percig pi­hentetjük, eltávolítjuk a zsineget, a hústűket, és óvatosan, hogy szét ne essen, nem túl vékonyan felszeleteljük, tálra rendezzük. Hidegen is kiváló, sőt, még szeb­ben és vékonyabban tudjuk sze­letelni. Abortusz vagy más Ördög a falon Az európaiak vajon azt akar­ják, hogy ne sokan osztozzanak a viszonylagos jólétük áldásai­ban? — teszi föl- a kérdést a Le Monde azzal kapcsolatban, hogy már nemcsak Nyugaton, hanem Keleten is egyre kevesebb gye­rek születik. Az elmúlt évben, te­hát a fal valós és jelképes ledön­tésének esztendejében például a szaporodási arányszám szinte mindenütt a megújulást jelentő érték (2,1 gyerek szülőanyán­ként) alá esett. Eszerint a sokat emlegetett európai házat nem fe­nyegeti a túlnépesedés. Ami pedig a beköltözni készü­lő keleti lakókat illeti, a következ­tetés még inkább elgondolkozta­tó. Kelet-Európa problémái ösz- szetettek — írja az újság. Az abortusz felszabadítása vagy a modern fogamzásgátló szerek hatása aligha jelentős, a terhes­ség-megszakítás törvényi sza­bályozása ugyanis csak ideigle­nesen érezteti a hatását, a fo­gamzásgátlók pedig nem hozzá­férhetők. Akkor vajon a gazdasá­gi gondokkal hozható kapcsolat­ba a születéscsökkenés? Nos, bizonyára hatnak ezek is, befo­lyásolják a házaspárok döntését. De az elmúlt években éppen Nyugat-Európa szolgáltatott pél­dát arra, hogy a szaporodás nem jár együtt a gazdasági konjunktú­rával. A jómódú NSZK ugyanis azt bizonyítja, hogy egyéb is mo­tiválja a jövőtől való félelmet. An­nak tudata, hogy a nyomasztó múlt után a jövő is csak balsze­rencsés lehet. Inkább ne fessük az ördögöt a szépnek képzelt európai ház fa­lára! „Hazugság” jeligére: „Vallásos család vagyunk. Nálunk soha nem volt divat a hazudozás. Mindegyik gyereke­met úgy neveltem, hogy mindig mondják meg az igazat. A iegki- sebbik lányom, aki most múlt el négyéves, állandóan hazudik. Pl: a múlt héten a keresztanyja megkérdezte tőle, hogy mit csi­nált hétvégén. Ő erre azt hazud­ta, hogy az egész család kirán­dulni volt Budapesten. Elmesél­te, hogy állatkertben, vidám­parkban voltunk és étteremben ebédeltünk. Én teljesen megrö­könyödve hallgattam, hogy a je­lenlétemben is ilyen valótlan dolgokat mesél, holott tudja, hogy ez nem igaz. Akkor mit mondhat olyankor, ha nincs is ott olyan személy, aki tudja az igazságot?” Nem kell aggódnia! Ha egy 3—4 éves gyerek kitalál egy tör­ténetet, akkor nem hazudik, csupán a fantáziája túl élénk. Nem tudja biztosan, hol végző­dik a valóság és hol kezdődik az ábránd. Nem kell rászólni, ha időnként mesét talál ki és úgy mondja el, mintha valóban megtörtént vol­na, nem kell benne lelkiismeret- furdalást kelteni, hogy hazudik. Ha viszont a nap jó részét tölti azzal, hogy képzeletbeli bará­tokról, kalandokról számol be, akkor fel kell vetni a kérdést, hogy valódi élete kielégíti-e őt. Részben segít, ha gyerektársa­ságot szerzünk neki, akikkel játszhat, akikkel jól érzi magát. Mérlegelni kell, hogy van-e vál­tozatosság az életében (hisz neki is szüksége van kikapcso­lódásra), s vágyai, mint pl. a bu­dapesti kirándulás, teljesülnek-e vagy csak ígéretek maradnak. A másik kérdés, hogy Önök elég megértőek-e vele szem­ben. A gyereknek szüksége van rá, hogy néha megcsókolják, ölbe vegyék, játsszanak vele. Igényli, hogy részt vegyen a szülők tréfáiban és beszélgeté­seiben. Ha a szülők túlságosan távol tartják őt maguktól, akkor bizalmas, megértő játszótársa­kat álmodik magának, mint a- hogy az éhes ember jó étkekről álmodozik. Ha a szülők mindig szidják, akkor egy rossz gyere­ket talál ki, aki felelős mind­azért, amiért őt büntetik, stb. Ha ez a fantázia-hazugság csak időnként jellemző a gyerekre, akkor odafigyelésen kívül más beavatkozást nem igényel. Ha azonban a gyerek a nap nagy részében álomvilágban él, a valós élet dolgai iránt az ér­deklődése csökken, nem tud kapcsolatot teremteni más gyer­mekkel, akkor gyermekpszicho­lógushoz kell őt vinni, aki meg­találja a jelenség okát. Vassné Figula Erika pszichológus Ik LCM üüwsá

Next

/
Oldalképek
Tartalom