Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-15 / 294. szám
1990. december 15. HÉTVÉGI MELLÉKLETE Másképpen lesz végre? ÉPÍTÉSZETI, LITURGIÁI EMLÉK A Szent Gallen-i tervrajz Négy szó A tv-reklámból sokan tudhatnak már arról, hogy A BBC irányelvei tájékoztató műsorok készítéséhez című dokumentumot — amelyet a rangos angol műsorszóró nagyhatalom eredetileg belső használatra szánt — a Magyar Televízió elnöke’ iefordíttattá, és munkatársain kívül a széles érdeklődő közönség számára is hozzáférhetővé tette. Értékes kiadvány, hiszen — mint á bevezetőben olvasom — a BBC irányelvei a , legjobb szerkesztői tapasztalatokon alapulnak,, mert televíziós, rádiós műsorkészítők generációi munkálták ki. Az irányelvek nehéz problémák széíes köréhez nyújtanak megítélési szempontokat. Tanácsokat és útmutatást adnak, előírásokat csak kivételesen, mivel a helyes eljárást általában az esetről esetre változó, konkrét körülmények határozzák meg. A műsorok készítőit arra ösztönzik, hogy elégítsék ki a közönség elvárásait. Ennek érdekében az irányelvek — közvetlenül vagy áttételesen — a következő négy alapelvre épülnek: tisztesség, függetlenség, megbízhatóság és érzékenység. A négy szó tömören fejezi ki mindazt, ahogyan a nyilvánosság előtt szereplőknek meg kell jelenniük — természetesen nemcsak a BBC-ben. Vélem, sokak kezébe jut el ez a kiadvány, hiszen napjainkban „divatba jött” hazánkban a sajtó. A politikusok szeretik megítélni, szeretnék megkaparintani, s ki-ki vérmérsékletétől függően dicséri, pocskondiázza. És közben a sajtó éli a maga életét is: viharos főszerkesztőváltások zajlanak le a legszélesebb nyilvánosság előtt; kitűnő értelmiségi réteglapok Szűnnek meg, mert úgymond veszteségesek; pihekönnyű bulvárlapok érnek el százezres példányszámokat; egy lapjától kiebrudalt munkatárs úgy akar revansót venni, hogy 12 (vagy 20?) millióért megvásárolja volt újságja kiadói jogát. Miközben az újságírók közül is jónéhányan válnak egyik napról a másikra munkanélkülivé. Szolidaritási alapra gyűjtünk (mint tettük e héten is). Ilyen napi történések közepette vettem kézbe a BBC irányelveit, s írtam ki nagybetűkkel a négy szót: TISZTESSÉG, FÜGGETLENSÉG, MEGBÍZHATÓSÁG, ÉRZÉKENYSÉG. Mert — gondolom — ez lesz a jellemző nálunk is, mielőbb — s talán nemcsak az újságírók köreiben... Fekete krónikánk K aptuk a „hideg zuhanyokat” az utóbbi napokban: fegyveres postakocsirablás, bankrablás, tűzharc a kommandósokkal — az ember forgathatta a fejét: mi lehet még? Véletlen egybeesés, hogy miközben ezeket a híreket hallottam, éppen Moldova György frissen megjelent riportkötetét olvastam a börtönökről. (Szabadíts meg a gonosztól!) Gyanítom: ez a megszabadítás nem lesz egyszerű. Sajnos, nem a szerkesztői ügyeskedés gyűjtötte egybe az országos reflektorfénybe került eseteket. Az élet hozta. Nemrégiben a Belügyminisztérium vezetőivel szervezett egyik sajtóbeszélgetésen hallottam adatokat arról, hogy a bűnözés az utóbbi tíz évben jelentősen növekedett. 1980-tól indultak a kedvezőtlen folyamatok. 1988 egy jó év volt: stabilizálódni látszott a helyzet. 1989 azonban rácáfolt a kedvező változást várók előérzetére: erőteljes romlás következett be. Az ismertté vált bűncselekmények száma egyetlen év alatt kereken negyvenezerrel növekedett. Riasztó a szám, ám mégsem ez a legfőbb gond, hiszen például kerékpárlopásból, kisebb-nagyobb verekedésekből, ittas vezetésből is összeállhatna a növekmény. De nem erről van szó, mert — mint a szakemberek megállapítják — a „bűnözés összetétele is a súlyosabbá válás irányába mutat, hangsúlyozottan kerültek előtérbe a társadalomra nagyobb veszélyt jelentő, szervezetten, fokozódó erőszakkal, a vállalkozói konjunktúrát és a zilált közállapotokat kihasználó, gátlástalanabbal végrehajtott cselekmények. A bűnözési hullám kiterjedt az ország egész területére.” Ma már minden harmadik bűncselekmény lopás, minden ötödik-hatodik betöréses lopás, s ez, utóbbi már szervezett bűnözési formává lépett elő. Személygépkocsival közlekedő bandák megtervezetten és ,,szakszerűen", több megyére kiterjedő üzlet-, iroda-, és lakásbetöréseket hajtanak végre, vasúti vagonokat törnek fel. De az állami és szövetkezeti tulajdont sokszor belülről is, és szervezetten fosztogatják. Ráadásul a gazdálkodó egységek egy része lehetővé teszi a pénz tisztára mosását, alibi munkahelyek létesítését, jelentős értékek felhalmozását. Az itt említettek csak egy szeletét jelentik a mai bűnözésnek, mégis borsózik az ember háta. Mit tehet az állampolgár, aki már amúgy is elég kiszolgáltatott az áremelések, az infláció egyre gyarapodó hírei között, miközben mellékmunkáért szaladgál? Sajnos, nem sokat tehet, ha a bűnözés hivatásosai a rossz felszereltség, a fejük fölött átcsapó bűnözési hullámok miatt már-már elfásulnak, beletörődne^?) a megváltoztathatatlan- ba (?). Legfeljebb arra gondolhat, lehetőleg ne saját kárán tanulja meg, hogy nem érdemes kihívni maga ellen a „sorsot”; vigyázzunk értékeinkre, ne engedjük el fülünk mellett a felhívásokat, áldozzunk lakásunk, autónk védelmére. S ha már szemközt találkozva a bűnnel nem is merünk azzal szembeszállni, időben értesítsük a rendőrséget, ne fordítsuk el fejünket,. ne várjunk másokra! És abban reménykedhetünk, hogy mielőbb lesz Magyarországon is — közgazdasági értelemben vett — piac; egyensúlyba kerül a kereslet-kínálat, megáll az életszínvonal csökkenése, s közben nem csökkenni, hanem nőni fog a munkahelyek száma. Mert ha egy, — egyetlen — tolvajt lefülelnek, az lehet jó. De végre másképpen csak akkor lesz, ha nem csupán a bűnözésre, hanem annak okaira hat Európába igyekvő társadalmunk. Marik Sándor ' Kalandozó őseinknek alighanem szerepe volt abban, hogy a nyugati civilizáció egyik ritka becses építészeti dokumentuma fennmaradt az utókor számára. A fáma szerint ugyanis a magyarok nyilaitól megrettent szerzetesek úgy elrejtették a Szent Gallen-i kolostor tervrajzát, hogy csak évszázadokkal később, 1200 körül került elő a kolostor könyvtárából. (A Szent Gallen-i „látogatástól” mi, magyarok is kaptunk maradandó emléket, innen származik a kalandozó magyarok harcmodorának, megjelenésének hiteles leírása, Ecke- hart tárgyilagos feljegyzéseiből.) Az a vándorkiállítás, amelyet most Pécsett, A Szent Gallen-i kolostorterv címen bemutatnak, igazi nemzetközi összefogás szülötte. A német Walter Horn építészet-történész és Ernest Born építész az 1960-as évektől tanulmányozták a tervet, és rekonstrukciós rajzokat készítettek az épület modelljéhez. (Tanulmányaikról több vaskos kötetben számoltak be.) 1965-ben a németországi Aachenben kiállították a kolostoregyüttes famodell- jét. Majd a kaliforniai Berkeley Egyetem számára is készült egy, az újabb kutatásokat is felhasználó modell. A svájci Pro Helvetia kulturális alapítvány támogatásával a modellekből, a tervrajzokból és azok magyarázó leírásából vándorkiállítást állítottak össze, Dublinban, Kaliforniában, Amerika több városában, az NSZK-ban és Ausztriában láthatták már a tárlatot, amely december közepéig Pécsett, a Nemes Endre Múzeumban vendégszerepei. A mérnöki pontosságú, szépen kidolgozott rajz, amely 37 építmény és három kertegyüttes alaprajza, a Bodeni-tó szigetén fekvő Reichenau kolostor bencés szerzeteseinek munkája. A pergamenre Gozbert apátnak szóló ajánlást írtak. Gozbert pedig 816-tól 836-ig volt Szent Gallen apátja, s az ő hivatali működése alatt, 830-ban kezdték el a kolostor karoling újjáépítését. Ehhez volt ajánlás a terv. És noha nem e szerint épült a Szent Gallen-i kolostor, a bencés szerzetesek mégis maradandót alkottak. Maradandót, mert a terv fizikai valóságában is fennmaradt, s ezáltal megőrizték számunkra a Nagy Károly korabeli európai szerzetesi építészet szellemét. (Ezt megelőzően csak a római császárság korából, s utóbb, a 14. századból maradtak meg építészeti tervrajzok.) A Szent Gallen-i kolostorterv egyaránt becses mint építészeti, liturgiái és szociológiai emlék. (Kádár) „Láng volt, amely nemcsak világított...” EMLÉKEZÉS MÉREINÉ JUHÁSZ MARGITRA Nem ismertem embert, akinek külső megjelenése oly tökéletes összhangban lett volna belső lényével, mint a Margit nénié. Csupa lobogás, nyugtalan lelke ott szikrázott a csodálatos bronz hajkorona övezte magas homlok alól ránk tekintő, zöldes fényű, nagy szempárban. Láng volt, amely nemcsak világított, hanem meleggel ajándékozott meg, a tudás fénye, s a szeretet heve sugárzott belőle. Tiszta, nemes szellem tükröződik Méreiné Juhász Margit minden művében: verseiben, regényeiben, hangjátékaiban, tanulmányaiban. Teste most 25 éve porlad a Farkasréti temetőben, de alkotásaiban tovább él a lélek. A 13 gyermekes kemecsei építőmester lánya élete végéig szorosan kötődött családjához. Édesapját, aki korán elhunyt, több versében is megénekli: "Erős apám, büszke apám / Jön ott a fák alatt, / Vidám apám, dolgos apám / Hozzák a gyors lovak.” Nemcsak édesapja munkaszeretetét, humorra való fogékonyságát örökölte, hanem — ahogyan Csodalátó apám c. versében írja — örök igazságkeresését is: „Megfért szívében lázadás és béke. / Leikébe rejtett drága harcainak / Immár örökre vége, / De rám hagyta a vágyát örökségbe.” Édesanyjának, Harsányi Juliannának Elmerült világ c. önéletrajzi regényében így állít emléket: „A lugasok útján anyám jött felém. A kötényét egyik kezével öblösen összefogta. Mosolyogva jött... Megszoktam már, hogy anyám köténye mindig rejt valami jót. Ez a kötény, ha most rá gondolok, hasonlóvá teszi őt Ceres-hez, a termékenység istenasszonyához.” Nővére, Tudósy Lászlóné, életének utolsó éveiben nemcsak szeretetteljes ápolója volt, hanem munkatársa is. A Mikszáth Kálmán budapesti otthonai c. tanulmány adatgyűjtését ő végezte, s minden adminisztrációs gondot levett az akkor már súlyos beteg író válláról. Hűségesen ragaszkodott iskoláihoz is. A Geduly Leánygimnáziumban Fehér Gábor magyartanár volt rá a legnagyobb hatással. Az Elmerült világban Sebes tanár úr alakjában formálja meg a kitűnő önképzőkör-vezetőt, élete első nagy szerelmét, akinek emlékét még boldog házassága sem törölheti ki szívéből, az Üzenem Ádámnak című, 2. verseskötete bizonysága szerint. Önéletrajzi regényében elmondja az édes-bús érzés kivirulásának történetét. Felidézi a Kossuth Gimnázium sóstói diákmajálisának forgatagát. Mert bármily banálisán is hangzik, tavasszal nyit szívükben a szerelem: ....Sebes tanár úr, aki eddig soha, egyetlen pillanatra sem feledte el, milyen távolság van a tanár és a diák között, most átforrósodott hangon suttogta: — Kis esti virágom. Te kis különös szépségű emberke. Csodálatos aranyos glóriáddal olyan megközelíthetetlen fényben ragyogsz, hogy melléd kellene térdelnem és felmutatnom Téged a magasságnak: íme, itt az ifjúság! — Megcsókolom a hajadat — suttogta, majdnem lehelte. Alig érintette az ajka kemény hullámú, rakoncátlan hajamat, mégis ottmaradt közöttünk ez a gyengéd csók. Ottmaradt egy életen át." Budapesten a Sarolta Egyetemi Leánykollégium adott otthont a bölcsészhallgatónak. Budapesten ébred rá, mit is jelent számára a szülőföld, Kemecse, a Nyírség. Mit a „földszagú, áldott, fakadó kert”, a „halvány, zöldsely- mű, szendergő rét”. Haláláig hű a szűkebb hazához, annak hagyományaihoz. írói-költői eszményképeket is itt keres, Bessenyei Györgyöt, Krúdy Gyulát versekben, tanulmányokban, novellákban és hangjátékban is megörökíti. Szerette hazáját, amelynek megérte feldarabolását, átélte nemzete kínjait, az elszakított milliók keserveit. De nem gyűlölködött, egyetlen irredenta verset nem írt, elutasította a melldöngető magyarkodást, de egész életével, minden művével szolgálta hazáját. Hű feleség és hűséges, jó barát volt. A reá jellemző önzetlenségről tanúskodik pl. a Nyírvidék 1930-as évfolyamának nem egy száma, amelyekben Temesváry Krisztina nevű barátnőjének költeményei jelentek meg, az ő révén és közbenjárására. Huszty Jolánhoz, a korán elhunyt költő- pedagógustárshoz meleg, baráti szálak fűzték. Kapcsolatukat nem árnyékolta be a szakmai féltékenység. Haláláig hű maradt a tollhoz és a tanári hivatáshoz. Igaz, betegsége korán leparancsolta a katedráról, de nem szűnt meg tanítani az ifjúságót, a nemzetet. Az Ifjúsági rádióban sugárzott önálló hangjátékai, mint pl. Az ifjú Bessenyei, Házigazdám, Maecenas, Kölcsey Ferenc, Kisfaludy Károly stb. és világirodalmi adaptációi, a Fiatalok Északon és Délen c. sorozat ékesen bizonyítják, hogy soha nem szakadt el az ifjúságtól. A költő gondolatai, érzelmei tovább élnek műveiben, bennünk, olvasóiban. Kántálók (Szabó Csaba rajza) Szitha Mária || Kelet , A Magyarország 7 A szent Gallen-i kolostorterv alapján készült makett
