Kelet-Magyarország, 1990. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-13 / 292. szám

1990. december 13. Kelet-Magyarország Kisgazdák — nagy gondokkal MEGMARAD-E vagy szét­esik a kormánykoalíció ? He­tek óta folyik a találgatás, de a vitában részt vevők abban mindannyiszor meg­egyeznek, hogy ez jórészt a kisgazdákon múlik. Akiknek házatájáról jó ideje már el­lentmondásosabbnál el­lentmondásosabb hírek ér­keznek. Igaz, a pártról eddig is tudtuk, hogy súlyos nézetel­térések feszegetik a kereteit, hogy a tagsága és a vezérka­ra között széles rés tátong. Az utóbbi napokban viszont napvilágot láttak olyan hírek is, miszerint ma már nincs egység a vezetésben sem, a párt irányítóinak egy része határozottan ragaszkodik a „negyvenhetes célkitűzések­hez”, másik részük azonban hajlik az engedményekre. Igaz, az Országgyűlés hétfői napján a párt frakcióvezető­je, az emlékezetes „villásreg­gelit” követő állítólagos megállapodást megcáfolván újból a negyvenhetes álla­potok visszaállítását követel­te, ám ez aligha javít sokat az egyszerű kisgazdák hangula­tán. Ez a hangulat pedig ma rendkívül rossz, a tagság jó része csalódott a párt veze­tésében. A kisgazdák leg­utóbbi megyei nagygyűlésén ez egészen nyilvánvalóan mutatkozott meg, a tanács­kozás résztvevőinek jelentős hányada egyszerűen a pokol­ba kívánta mind a megyei, mind az országos vezetőket. Az eseményen jelenlévő hírlapírók már-már attól tartottak, ha valaki nem fé­kezi meg az indulatokat, még tettlegessé gr c is sor kerülhet, ám ez szerencsére, akkor el­maradt. Az elkeseredett, ma­gukat becsapottnak érző em­berek haragja a meghívást elfogadó vezetőkre zúdult, akik hiába bizonygatták a korábban elhangzott előadói beszédjükben, hogy a tagság­gal értenek egyet a legfon­tosabb kérdésekben, már ne­kik sem nagyon hittek. SZOMORÚ VOLT LÄTNI azt a viharos tusakodást, s még szomorúbb látni azt a sok keserű, csalódott arcot. Elárultnak érezték magukat, reményeiket pedig füstbe menni. S ezért kizárólag a párt vezetőit okolták, akik csak azért, hogy a kormány tagjai maradhassanak, felál­dozták eredeti célkitűzései­ket. Való igaz, az induláskor jóval több eredmény kecseg­tette a párt tagjait. Aztán ahogy telt az idő, s az egész országot jellemző nagy fel­buzdulás kezdett mérsék­lődre, úgy vált mind szelí­debbé a kisgazdapárt is, leg­alábbis annak hangadó szár­nya. A .többség természetesen ma is rendíthetetlenül ra­gaszkodik a reprivatizáció­hoz, ám mind többen lettek azok, akik hajlandók tudo­másul venni más érdekeket is. A kívülállónak úgy tűnik, a párt az induláskor elszá­mította magát: azt gondolta, a társadalom más rétegeiben fellelhető esetleges rokon- szenv már teljes támogatást jelent. Az első választáson az ingadozók közül valóban so­kan voksoltak rájuk, ám a következőkön egyre csökkent a támogatók száma, ékes bi­zonyítéka ennek a *ielj ható­sági választás. Mi lehet az oka e vissza­esésnek? Könnyű lenne azt állítani, hogy kizárólag a ve­zetők körében tapasztalható marakodás, mely már-már komolytalanná teszi az egész mozgalmat. Ám hiba lenne csak őket tenni felelőssé a hanyatlásért. Talán érdeme­sebb volna egyszer alapo­sabban szemügyre venni sok egyéb mellett azt is, kik ma a párt tagjai. NAGYON SOK KISGAZ­DÁT ismerve, e sorok írója nyugodt szívvel állíthatja, nagy többségük feddhetet­len, rengeteget dolgozó em­ber. Ám hiba azt hinni, hogy minden kisgazda makulátlan népszerűségnek örvend saját falujában. Írhattam volna persze a falu helyett várost is, csak akkor elkerültem volna a lényeget. Nincs ugyanis még egy olyan párt az országban, amelynek tag­jai oly nagy számban élné­nek vidéken, Ott is főleg a kisebb településeken, ahol ismer mindenki mindenkit. És emlékszik mindenki min­denre. Könnyen megszülethet hát az általánosítás, amit jó néhány ellendrukker még csak erősít is: „Már megint ezek akarnak dirigálni...!? Rengeteg igazságtalanság van e sommás ítéletben, hiszen az egykori gazdák a meg­mondhatói, mennyi verejték árán gyűjtötték össze család­juknak azt a húsz-harminc holdat, de tudomásul kellene venniük, hogy sokaknak kö­zülük ma is rossz emléke él az adott faluban. A pártot gyanakvó szemmel figyelők ellenszenve nemegyszer pon­tosan erre vezethető vissza. A párt vezetőinek szélsőséges megnyilvánulásai pedig még azokat is elriasztják sokszor, akik pedig egyébként igazsá­got követelnek a falunak, köztük az egykori, tulajdo­nuktól megfosztott kisbirto­kosoknak is. A kisgazdák hamarosan országos tanácskozást tar­tanak, minden bizonnyal hosszú távú döntések is szü­letnek majd ott. A falvak sorsáért aggódó, tisztességes ember nem kívánhat mást, minthogy annak befejeztével egy megtisztult, világos és megvalósítható célokkal ren­delkező egységes párt foly­tathatja majd a munkát Nemcsak a kisgazdák, de az egész ország érdeke kívánná ezt. Balogh Géza a kárpitozott bú­torokból tizennégy alaptípust gyártó, 60%- ban exportra értékesítő Szatmár Bútorgyár a fel­lendülő német piacnak köszönhetően nem tud minden belföldi megren­delést kielégíteni. Képün­kön a legújabb, a Gerda nevű termék. (Balázs At­tila felvétele) Nincs mit aprítani—a tejből Hiba csúszott a számításba Beregben A szupertitkos objektumok közé felsorakozott a Beregtej Kft. beregdaróci tejüzeme. Hogy a tejfeldolgozás miért ke­rült ebbe a kategóriába és mi az, amiről nem szabad a kí­vülállóknak értesülni, nem tudom. Pedig az üzemben való­ban tejet dolgoznak fel és nem mást, ami miatt esetleg megértené az újságíró a titkolózást. Csak egy ember nyilat­kozhat a tejüzemről, a kft. ügyvezető igazgatója, egyben a beregradóci téesz elnöke, Abrók Imre. De ő nem akar és belátható időn belül nem is kíván a tájékoztatással foglal­kozni. Most képzelhetik, mit kaphat a tejüzem vezetője azért, hogy beengedett, sőt még azt sem tagadta meg, hogy végigjárjam az üzemet. Mindezek találgatásra ad­nak okot: valamit el akar­nak titkolni a közvélemény és a kft. tulajdonosai elől. Erre kerestük a választ. Féloldalas Szem Az üzem felépítésére 1984- ben az ötletet az ad­ta, hogy ne utaztassák a tejet Beregből Mátészalkára és onnan vissza, hanem hely­ben dolgoznák fel. Így a kör­nyékbelieknek munkát adnak és a térség ellátásán kívül a jól jövedelmező sajtot expor­tálhatják. Akkoriban az arab világ egy részének sajtellátá­sa .kiváló üzletnek bizonyult, főleg azért, mert a háttérből többnyire a kuwaitiak fizet­tek. Ázóta az ismert politi­kai okok miatt ez a piac „megfeneklett”. Ráadásul az sem igazán érthető, hogy ak­kor a megyei tanács és a me­gyei pártbizottság miért Be- regdarócot favorizálta, hiszen az tizem féloldalas lett. Nem egy ellátási körzet közép­pontjában épült fel, hanem a szovjet határ közelében. Ez csak akkor fog jelentősen kamatozni, ha bejön majd a szovjet export, keménv valu­tával fizetnek a tejtermékek­ért, de ennek megvalósulásá­ról még mindig csak óvato­san tehet nyilatkozni. Ezért lett volna jobb helyszín Kis- várda, ahol volt tejüzem, de megszűnt, illetve Vásárosna- mény. Ha a megváltozott ke­reskedelmi viszonyok ás jö­vedelmezőség szempontjából alaposon megvizsgálják a beruházást, akikor az lett vol­na ésszerű, hogy máshova te­lepítik, illetve hozzá sem kezdenek. Most mán viszont kár ezen keseregni, a cél a nyereséges működtetés. Elmaradt a piackutatás Az építkezésre hat téesz (a gesztor beregdaróci, a tar- pai, a barabási, a tiszakere- csenyi, a csarodai, a tisza- szalkai) és a megyei tejipari vállalat 113,5 milliós tőkével megalapította a Beregtej GT-t. Beregdaróc határában az építkezést fővállalkozó­ként a fehérgyarmati építő­ipari szövetkezet végezte, a berendezések többségét a volt szocialista országokból szerezték be. Az országos át­lagot figyelembe véve kiszá­mították, mennyi tej- és tej­termékfogyasztás várható a környező 19 községben. December 31-vel megszűnt a gt, mivel a társasági szer­ződés alapján más formát kellett választani. A nyár elején megalakult a Bereg­tej Kft., amiben Viszont a megyei tejipari vállalat mint tulajdonos már nincs benne. A miértről Rudolf János igazgatót kérdeztük: — Több kifogásunk volt a megalakulással kapcsolatban. Nem volt megfelelő az üzem előlkészítő munkája, ezek kö­zött a legsúlyosabb hiányos­ság az alapos piackutatás el­maradása. Kifogások voltak a próbaüzemnél, nem vol­tunk elégedettek az év végi záró és nyitó mérleggel. Nem teljesítették az előírt feltéte­leket, ezért bejelentettük, nem kiváltunk a kft.-nek tag­ja lenni. Jelenleg a 23,5 mil­liónkkal anyagilag részese» vagyunk a kft.-nek, viszont jogilag nem. Egy részvény- társasággá való átalakulás esetén belépünk, arra vá­runk, hogy ez minél előbb megalakuljon. Ha nem, akkor várhatjuk a pénzünket. A kft. ugyanis csak ráfizetéssel működhet ilyen formában és ilyen kereskedelmi munká­val, ami miatt olyan mérté­kű veszteség keletkezhet, amely további terheket ró a tulajdonosra. Ezt már nem vállaljuk. I talaj is „hibás"? Jelenleg egymillió veszte­séget könyvelhet el az üzem szennyvíztisztítójának meg- építője, a Felső-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, amely mint is­meretes december elején kettévált. Ez a veszteség a jövő év közepéig még ugyan­ennyivel fog gyarapodni. — Hétmillióért kulcsraké­szen vállaltuk a szennyvíz- tisztító megépítését — ma­gyarázza a veszteség okait Fazekas László termelési igazgató-helyettes. — Egy olyan technológiát alkalmaz­tunk, amelyet műszaki szak­embereink kísérleteztek ki, de ilyet még sehol nem ké­szítettünk el. Bizalmi döntés volt az igazgatóságon belül, végül Szlávik Lajos igazgató is azt mondta, ennyi kocká­zatot kell vállalni. A terve­zett szennyvíz mennyisége napi 60 ezer liter tej feldol­gozásánál 50 köbméter volt, ennek szervesanyag-tantalma köbméterenként háromezer gramm. A próbaüzemnél a paraméterek jelentősen el­tértek: 20 ezer liter tejnél 53—55 köbméter szennyvíz keletkezett, ennek szerves- anyag-tartalma átlagosan 6700 gramm volt köbméte­renként. Ráadásul a számí­tottól jóval kedvezőtlenebb volt a talaj biológiai szűrő- képessége. Ezért referencia nélkül nem tudjuk határo­zottan állítani, hogy a mi technológiánk nem megfele­lő, vagy az eltérő működés miatt nem üzemel megfele­lően a szennyvíztisztító rendszer. Időközben javítá­sokat végeztünk, a végső módosítást 1991. június 30-ig kell elvégeznünk. Az üzem vezetőinek egy házaspárt „importáltak” Veszprémből, a tejszakmá­ban elismert Hoffmann Jó­zsefet és feleségét. Ök taní­tották be azt az ötven dolgo­zót, aki a tejüzemben dolgo­zik. A nyári beindulás után beállt a létszám az ottaniak megtanulták a fegyelmezett, minőségi munkát, így a ter­meléssel nincs gond. Mivel a kereslet a környéken egyre kevesebb tej- és tejtermékek iránt, sajtot és túrót készíte­nek Beregdarócon. A napi 50 ezer literes feldolgozás vi­szont 30 ezer literre csök­kent. Zsebbe nyúllak Sikerült egy jdgoszláv partnerrel szerződést kötni sajtexportra, ami a készletek csökkenését jelentette. Ez viszont kevés, menni kellene az üzleti lehetőségek után, de erre nincs kereskedelmi szakemberük. Várhatóan ja­nuár elsejétől új ügyvezető igazgató lesz a társaság élén, akinek elsődleges feladata a minél több termékeladása. A tulajdonosok korábban azt hitték, jövedelmező üzlet lesz már az első évben a tej­üzem és majdnem az oszta­lékot követelték. Ehelyett egyszer már a zsebükbe kel­lett nyúlni és lehet, hogy nem. utoljára. Kárpátaljáról már több kereskedő is vé­gigjárta az üzemet, ienne is kereslet az itteni termékek iránt, de nem tudnak mivel fizetni érte. (máthé) mmolnap feltalálom a Wf szecskavágót. Mo­mentán tele a kezem, üres a fejem, egyszóval nem érek rá. Különben is varrom a kabátot a gomb­ra. Varrjmm. Mert akár­hogy is nyalom, nyálazom, sodrom ezt a fekete cérnát, nem akar átmenni a fű fo­kán. Vagy a szemem rossz, vagy a cérna, vagy a tű. A kezemmel nincs baj, sem­mivel sem reszket jobban, mint máskor. Meglehet az a bajom, hogy néz a Sto- hanek. Nem tudok úgy dol­gozni, ha valaki néz. Egy­szerűen lebénulok. — Ne nézzen már — mondom neki — nézze a plafont, bámuljon ki az ab­lakon, csináljon bármit, amíg átdugom ezt a fran­cos cérnát a fokon! — A tű fokán? — Azon. — És nem megy át a cérna? — Nem. — Pedig megesik, hogy a teve is átmegy egy tű fo­kán. — Afrikában, a Szahará­ban, de nem itt. De hagy­jon már békén, mert be­gerjedek és recsegni fogok, mint a tranzisztoros rádió. Stohanek békén hagy, dé mintha nem is hozzám szólna, egyszuszra ledarál egy nagy monológot. Azzal kezdi, hogy az a magyarok fiomb baja, ami az enyém. Ha né­zik őket, nem tudnak dol­gozni. Márpedig nézik őke:. Nem a nyugatiak és nem is a keletiek. A magyarok egymást nézik. Az egyik el­kezd például lapátolni. Ket­ten nézik. Akkor a lapátoló leáll és nézi, hogy az a má­sik kettő mit néz. Akkor a másik kettőből az egyik megfogja a lapát nyelét, de nézik. Akkor ő visszanéz, hogy miért nézik és telik az idő. Jön a műszaki el­lenőr, hogy megnézze a ki­ásott gödröt. Gödör nincs. Nézik egymást. — Ezt meg honnan tudja ilyen jól? — Én voltam az egyik gödörásó. Közben a, cérnát befűz­tem. A kabátot a gombra felvarrtam. Rosszul. Leg­alább tizenöt centiméterrel arrébb. így a gomblyuk nem éri el a gombot. Ve­szem az ollót, de a Stoha­nek rám szól: — Hagyja. A karcsú a divat. Az egész országban karcsúsítanak. Már karcsú a diósgyőri gépgyár, a Vi­deoton, karcsú az egész ma­gyar ipar. mm aga is karcsú lesz. fwu Majd belefogy abba a kabátba. Mert nem.- csak a nadrágszíjat kell összébbhúzni, o. gombokat is arrébb varrjuk. Szóval ne strapálja magát. Be­szélgessünk. inkább a poli­tikáról ... Holnap feltalálom a szecs­kavágót. Idegesít a szom­széd, felszecskázom. Mo­mentán tele a kezem, üres a fejem, de én optimista vagyok. Nem fogok le­fogyni. Üres fejjel is lesz annyi eszem, hogy vigyáz­zak arra, hogy a hasam te­le legyen. Seres Ernő Másokon segíteni Blkoholizmus és kábitúszer Legfontosabb feladat a példamutatás, az értelmes célck és feladatok megfo­galmazása — állapították meg azon a tanácskozá­son, amelyet a napokban Vásárosnaményban, az Al­kohol- es Kábítószerellenes Csoport tagjai tartottak. A megjelentek — közel negyvenen — húsz telepü­lést, valamint öt intézményt képviseltek. Mint a felszóla­lásokból kiderült, legnagyobb veszélyt ez idő tájt a rend­kívüli mértékben terjedő, s mind fiatalabb korban káros szokássá váló alkoholizmus okozza. Ugyanakkor késve bár, de mifelénk is megje­lent a kábítószer jellegű ter­mékek fogyasztása. Az alkoholizmus elleni küzdelemben például a csa­ládsegítő központok munka­társai vállalnak kiemelkedő szerepet, biztosítva termé­szetesen a maximális diszk­réciót, névtelenséget ts. Ter­vezik olyan önkéntes csa­ládsegítők bevonását is a munkába, akik között a te­lepülés orvosa, papja, védő­nője, pedagógusa is megta­lálható. Persze, nemcsak őket, minden segíteni szán­dékozó önkéntest várnak so­raikba, hiszen mint kiderült, tennivaló mindenütt jócskán akad. _3

Next

/
Oldalképek
Tartalom