Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-03 / 258. szám

12 y Kelet­Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1990. november 3. A divat kegyes csalásai A telt alakúaknak nem mindegy, hogy a viselt ruha előnyös-e szá­mukra, vagy még többet mutat a valóságnál. A divat fortélyaival azonban optikailag megnyújthatjuk alakunkat, ahogy azt rajzaink is érzékeltetik. 1. Sötét, egyszerű ruhán jól mu­tat a japán szabású, mély kivágást imitáló, lezser selyemkabátka. 2. Függőlegesen hangsúlyos pánt osztja az alakot a féloldalas modellen. Az átmenő rakott részt nem kell letűzni. 3. Érdekesen szabott, tömött vállú ruha, hosszanti hajtásai elől combközépig levarrva. A rövid kis öv lazán kötve. 4. Az érdekes hatású öv mintegy válasz a ruha mély kivágására, sö­tét, elütő színből tervezve. 5. A könnyű, vékony hétnyolca- dos kabát hosszú kihajtó pántja jól nyújtja az alakot. 6. Mutatós örökzöld ingruha, a vállrésztől kiinduló karcsúsító tű­zés két bevágott zsebben folytató­dik. Apró gombok díszítik. B. K. A FOGKEFE A fogkefe nem új találmány, már több, mint 2000 évvel ezelőtt ismer­ték. Időszámításunk előtt 272-be.o A szépségről szóló'előírások címe kí­nai könyv említést tesz egy fogkefé­ről. Az első kínai fogtisztítók kis he­gyes pálcikák voltak, amelyekkel a fogakat kaparták. Később megjelent egy rudacska, melynek végére ser­tés sörtét ragasztottak. Ez a „száj­seprűnek” nevezett szerkezet való­színűleg feledésbe merült, és más országokban nem terjedt el. Másutt száj- és fogtisztítás céljá­ból különféle gyökereket rágtak. Tö­rökországban például diófagyökeret, másutt fakérget használtak erre a célra. Ázsiai törzsek durva rostos növé­nyeket és faleveleket rágtak, vagy pedig növényekkel törölték ki a szá­jukat. A szájápolást több országban tör­vény írta elő. Például a mohamedá­noknál előírás volt, hogy mindig le­gyen pótfogkefe tartalékban. Ez a „fogkefe” a következőképpen ké­szült: egy bokor ágát levágták, és megtisztították, a végéről eltávolítot­ták a fakérget, és néhány qra hosz- szat vízben áztatták. Ezután kala­pácsütésekkel megpuhították és fog­kefeként használták. Nem csoda, hogy ezt a növényrostköteget „száj- seprűnek” nevezték. A fogkefe formája és anyaga az idők folyamán változott. 1800 körül jelent meg Angliában a maihoz ha­sonló fogkefe, és a szigetországból indult el diadalútjára, Európába és Amerikába. A fogkrém és a szájvíz használata sokkal később jött divat­ba. Néhány jó tanács: a fogkefe le­gyen mindig tiszta. A sűrű keféjű fog­kefe jobban tisztítja a fogakat, de könnyebben marad benne fogkrém vagy ételmaradék. Ezért fontos, hogy használat után fogkefénket mindig jól mossuk ki, és fejjel felfelé állítsuk be fogpoharunkba, hogy ki­száradhasson. Különben a nedves keferészben megtelepszenek a bak­tériumok. Ajánlatos fogkeféinket két hónaponként kicserélni. Receptötletek Húsok — borban, borral Gulyás vörösborban Hozzávalók 4 személynek: 5 dkg. szalonna, 75 dkg. marha­lábszár, 1 hagyma, 2,5 dl. víz, 1 babérlevél, 4 borsszem, 3 szeg­fűszeg, só, 2,5 dl. vörösbor, 50 dkg sárgarépa, 1 evőkanál liszt, 1 evőkanál tejfel. A szalonnát kiolvasztjuk, és a húst a szalonnazsírban megsüt­jük. Beletesszük a hagymát is és megpároljuk. Vízzel, és vö­rösborral felöntjük és fűszerez­zük. Kb. két óra hosszat párol­juk. A sárgarépát megtisztítjuk, feldaraboljuk és a főzési idő be­fejezése előtt fél órával beletesz- szük. A lábasban lévő zsiradékot és sárgarépát tejfeles liszttel behabarjuk. Marhamájragu vörösborral Hozzávalók 4 személynek: 20 dkg. sárgarépa, 15 dkg. hagy­ma, 15 dkg. szalonna, 80 dkg. marhamáj, 3 evőkanál olaj, 4 evőkanál liszt, 20-25 dkg. gom­ba, 2,5 dl. vörösbor, só, bors, kakukkfű, majoránna, 10 dkg. tejszín. A hagymát megtisztítjuk, apró­ra vágjuk, a sárgarépát megtisz­títjuk és hosszúkás darabokra vágjuk, a szalonnát kockákra vágjuk. A májat vékony csíkokra feldaraboljuk. MEZSZINU SZOBÁK Nem itthon, a szomszédos Ausztriában egy bútoráruház egyik emeletét ragyogta be a mézszínű bútorok fénye. És illa­ta! A TEAM 7 csoport mutatko­zott be az áruházban. Bútoraik égerfából és lucfenyőből készül­tek. Az éger középkemény, jól megmunkálható anyag, nem sö­tétedik meg a használatban és a természetben gyorsan nő. Mivel a csoport minden munkája a Nemzetközi Bioépítészeti Intézet szigorú ellenőrzése alatt áll, csak természetes anyagokat használnak bútoraik elkészítésé­nél és kezelésénél, de környe­zetvédelmi szempont a fa pótol­hatósága is! Az anyagot egy évig levegőztetik, s főleg hagyomá­nyos kézműves módszerekkel dolgozzák fel; tudatos visszalé­pés ez a természetes lakás- és életformához. A bútornál nem használnak fémet és műanyagot, kikészítése is növényi eredetű: lenből nyert anyaggal kezelik, májd méhviasszal kenik be. ' A tiszteletreméltó természetef- vűség mellé azonban felsorakoz­tatják ötleteiket is. Nemcsak a bútorok színe, ragyogása teszi rokonná a különböző — szobai, konyhai, irodai — berendezése­ket, hanem például lekerekített élük is! Nincs éles sarok sem rajtuk, minden fogantyújuk kézre áll. Sőt, például a konyhai fogan­tyúk mindegyike törlőtartó. Az étkezőasztal egy része kőlappal fedett, ide tehetik a forró edénye­ket. A gyerekszoba íróasztalá­nak fiókja nagy, lapos tolltartó, benne mindennek helye van. A bútorok, amelyeken gyakran használunk elektromos készülé­keket, lámpát, villanyszámológé­pet az íróasztaloőn, tévét, rádiót, magnót a polcos bútoron kábelc­satorna vezet végig, hogy a ve­zetékek ne látszódjanak! A bútor megfelelő helyén azután egy nyí­lás van szépen kiképezve, ahol előbukkan a villany- vagy tele­fonzsinór. Remek ötlet a megvi­lágított ferde szakácskönyvtartó, "amelyből hozzáértés nélkül lehet' megtudni a recept következő mozzanatát. Gyerekíróasztal tolltartós fiókkal. A gyermekkori vérszegénység A KM orvosi rovata A vörös vérsejtek számának illetve a vérfesték mennyiségének csökke­nése esetén beszélünk vérszegény­ségről. Ez a betegség meglehetősen gyakori, ezért érdemesnek tartom ismertetését. Teszem ezt azért is, mert a gyermekkori vérszegénység sok esetben elkerülhető. Először is nézzük meg, mi okozhat vérszegénységet a gyermekkorban! A sokféle betegség illetve állapot, amely vérszegénységet okozhat két nagy csoportba sorolható. Fokozód­hat a vörös vérsejtek pusztulása vagy csökkenhet azok képződése. Mint ismeretes a vörös vérsejteket (v. vs.) a csontvelő termeli, innen jut­nak az erekbe. Feladatuk, hogy az életet jelentő oxigént eljuttassák a sejtekhez, testünk apró építőelemei­hez, és így biztosítsák a zavartalan sejtlégzést. Nem élnek tovább 3-4 hónapnál. A belőlük felszabaduló anyagokat (pl. a vasat), a szervezet új v. vs.-ek képzésekor hasznosítja. Ennyit bevezetésül és most lássuk kicsit részletesebben, hogy mely be­tegségek azok, amelyek a v.vs.-ek elvesztése illetve fokozott pusztulá­sa révén vezetnek vérszegénység­hez! Ebbe az első nagy csoportba so­rolható a vérzés. Ez léhét gyors, nagy mennyiségű, mely hirtelen okoz vérszegénységet (pl. műtét, baleset), de kialakulhat hosszú ideig tartó, egyszerre kis mennyiségű vérvesz­tés is (pl. bél polip, gyomorfekély, gyakori orrvérzés). A vérzéseken kí­vül ide tartozik a v.vs.-ek feloldódása miatti vérszegénység. Ezzel magya­rázható pl. a szülő és gyermeke kö­zött fennálló vércsoport összeférhe­tetlenség következtében kialakuló ál­lapot. Ezenkívül számtalan oka lehet a v.vs.-ek korai pusztulásának (pl. mérgek, a v.vs.-ek örökletes beteg­ségei.) A vércsoport összeférhetetlenség szövődményeinek kivédését szolgál­ja az az injekció, amit az anyuka a gyermek születését követően kap, ha vércsoportjuk különbözősége miatt erre szükség van. A vérszegénység másik nagy cso­portja a csökkent v.vs. képződéssel magyarázható. Megbetegedhet a csontvelő (pl. fertőzés, mérgezés, radioaktív su­gárzás következtében), de a v.vs.-ek csökkent képződésének oka örökle­tes csontvelőbántalom is lehet. Ezek szerencsére ritkák. Sokkal gyakoribb a vérszegénységnek az a típusa, amikor valamilyen hiányállapot kö­vetkeztében a szervezet nem képes megfelelő ütemben biztosítani az el­használódott v,vs.-ek pótlását. Itt említhető a vitaminhiány és a vashiá­nyos állapot miatti vérszegénység. Ez utóbbi érdemli a legnagyobb fi­gyelmet, mivel gyermekkorban ezzel találkozunk a leggyakrabban és a megelőzés terén is itt tudunk a leg­többet tenni. A vashiány több okra is visszave­zethető (pl. a belekből való felszívó­dás zavara, vérvesztés, a vasszük­séglet növekedése (koraszülöttek, serdülők). Fia a táplálék a szükségesnél ke­vesebb vasat tartalmaz, szintén vas­hiányos vérszegénység alakulhat ki. A csecsemőkori vérszegénységek legnagyobb hányadában ez jelenti a kiváltó okot. Lássuk csak, milyen tünetek jelzik, hogy a gyermek vérszegény! Cse­csemőkorban az étvágytalanság, bá- gyadtság, nyűgösség lehet az első panasz. Kisdedkorban a fáradékony­ság, a bőr illetve a nyálkahártyák sápadtsága tűnik fel. A hajhullás és a körmök lapossá, hullámossá válá­sa ritkább tünet. A krónikus légúti hurut a vérszegénység gyakori vele­járója. Fia csak a gyanú is felmerül ben­nünk, hogy gyermekünk vérszegény, forduljunk haladéktalanul gyermekor­voshoz, hiszen láthatjuk, milyen sok­rétű problémáról van szó. Mégis, mit tehetünk, hogy gyerme­künk ne legyen vérszegény? A me­gelőzést már a terhesség idején el­kezdhetjük. Nagyobb vastartalmú ételek fogyasztása, és ha szüksé­ges, gyógyszer formájában történő vaspótlás jelenti az első lépcsőt. Az érett újszülött élete első 4 hó­napjában a szervezetében felhalmo­zott készletek következtében védett a vashiánytól. Annak érdekében, hogy ez később se alakuljon ki, a csecsemő táplálását a következő­képp célszerű alakítani. Akik mesterségesen, vagyis üveg­ből táplálják gyermeküket, jól teszik, ha már 2 hónapos korában kezdenek neki főzeléket adni, mivel az így táp­lált gyermekek vastartalékai hama­rabb felhasználódnak. Az anyatejes csecsmők elég, ha 3 hónapos koruk­ban ismerkednek meg a főzelékkel. A főzelékek közül előbb a burgonya, a sárgarépa, vegyes zöldség, majd később a borsópüré, zöldbabpüré, sóska, spenót adását tartjuk célsze­rűnek. Az 5-6 hónapos csecsemőt már kevés májkaparékkal, pépesített csirkehússal kiegészített főzelékek­kel is kínálhatjuk. Elkésett esetekben csak a gyógyszeres vaspótlás segít­het, amit enyhébb esetekben szájon át, súlyosabb vérszegénységben in­jekció formájában végzünk. Végezetül újra felhívom a figyel­met, hogy a gyermekkori vérsze­génység a legtöbb esetben a gyer­mek táplálékának gondos megvá­lasztásával elkerülhető, de a vérsze­génységnek vannak olyan esetei, amelyek a gyermekorvost is nehéz feladat elé állítják. Ezek a ritkább, de veszélyesebb formák teszik indokolt­tá, hogy azonnal orvoshoz fordulja­nak, ha gyermeküknél a vérszegény­ség tüneteit észlelik. Dr. Kocsis András A sárgarépát 1 evőkanálnyi olajban megpároljuk, majd ki­vesszük az olajból. A szalonnát a maradék olajban megpirítjuk, majd beletesszük a hagymát és megbarnítjuk. A májat lisztbe forgatjuk és egész rövid ideig a szalonnás, hagymás olajban megsütjük. A gombát feldarabol­va hozzátesszük (lehet konzerv gomba is, akkor a levével együtt) majd hozzáöntjük a vörösbort, fűszerezzük és együtt mindezt kb. 5 percig pároljuk. Tejszínnel ízesítjük. Burgonyapürét adhatunk mellé körítésnek. Boros rakott hús Hozzávalók: fél liter rizling, 1/2 kg. hagyma, 3 gerezd fokha­gyma, bors, kakukkfű, rozma­ring, 1 babérlevél, 75 dkg. ser­téscomb, 75 dkg. marhalapoc­ka, 1,5 kg. burgonya, 1/2 sárga­répa, só, 2 evőkanál vaj. Marinádot készítünk 1/4 liter borból, 3 apróra vágott hagymá­ból, összenyomott fokhagymá­ból, borsból, rozmaringból, ba­bérlevélből és kakukkfűből. A húst kockákra daraboljuk, a ma­rinádba tesszük és lefedjük. Egy éjszakán át állni hagyjuk. A bur­gonyát, maradék hagymát, és sárgarépát megtisztítjuk, lehá­mozzuk és karikákra vágjuk. Rétegesen egy lábasba rakjuk a burgonyaszeleteket, lecsöpög- tetett húskockákat, hagyma- és sárgarépa karikákat, minden ré­teget sózunk és borsozunk. Te­tejére burgonya-, hagyma- és sárgarépa karikákat teszünk. A marinádot és a maradék bort hozzáöntjük. A lábast lefedjük és a rakott húst mintegy három óra hosszat pároljuk. Az utolsó ne­gyedórában a fedőt levesszük és erősebb lángon pároljuk tovább az ételt. Köd, köd, köd Aki e sorokat netán öt-tíz év múlva ol­vassa majd, lehet, hogy jókat fog mo­solyogni. Bár így volna! Sajnos, ilyen előrejelzések már vagy két évtized óta újra meg újra napvilágot látnak. A közle­kedés biztonságáért aggódók visszaté­rően csatlakoznak reményeikben. Visz- szatérően keringenek hírek a ködön át­látó, a jármű előtt levő akadályt idejében észlelni képes készülékekről. A próbák során — legalábbis mindezideig — visszatérően bebizonyosodik, hogy a készülék napi forgalmi körülmények között nem, vagy megbízhatatlanul működik. Ezt igazolják az európai műszaki él­vonalat szimbolizáló Németország nyu­gati felében minden évben az októberi- novemberi hónapokban megismétlődő ködös tömegkarambolok. Fia volna elér­hető áron jól működő ilyen készülék, vajon nem vásárolta volna meg azonnal mindegyik nagy szállítmányozó vállalat a milliós értékeket jelentő kamionjaiba? Egészen biztosan nem habozott volna a jármű értékéhez képest néhány száza­léknyi vagy ezreléknyi összeget üzleti biztonsága érdekében beruházni. Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy jelenleg csak a saját szemünkben bíz­hatunk. Meg az előttünk haladó ködlám­pájában. Fia van neki. Istenuccse, egyszer szívesen végez­nék közvéleménykutatást a sok vakon vezető között. Aki a tejfehér ködben előz boldog-boldogtalant, úgy repeszt nyolcvannal, hogy a húsz méterre előtte haladó járművet se látni. (S még az a szerencsésebbik eset, ha az előtte fel­bukkanó mozog!) Vajon miért teszi ezt? A többség bizonyára tényleg azt hiszi, hogy lát. (Ugyanezért vezetnek sokan éjszaka is nagy sebességgel, teljesen indokolatlanul tompított fényszóró mel­lett.) És a kisebbség? Lehet bárkinek morális alapja arra, hogy mások életé­vel kísérletezzen? Mert ha csak a saját bőrét vinné a vásárra! A fene bánja! Il­letve esetleg néhány otthon hagyott gyereke, aggódó szülei, barátai. Őket szomorúságba, esetleg a szó szoros értelmében lelki és testi nyomorba ta­szítani — ha jogilag meg is tűrt, erköl­csileg biztosan elítélendő tett. No, de honnan veszi bárki a bátorságot, hogy velem, aki nem is ismerem, aki soha semmi rosszat ellene nem vétettem, az én családommal, az én barátaimmal kukoricázzon? Flonnan van mersze, hogy az én életemnek, az én testi épsé­gemnek mutasson fityiszt? Nem tudom! Ezért, ha ködben vakon közlekedőt látok, mutatóujjamat a ha­lántékomra emelem. (HálTsten, eddig még mindig sikerült e mozdulat.) Úgy vélem, még mindig jobb, ha egy társa-, mat hülyének, mintha közönséges gaz­embernek tartom.). Intim sarok „SZERELMES FIATALASSZONY’ ’ Örömmel olvastam, hogy előző tanácsunkat megfogadta, s a csa­lád barátjával továbbra is „csak" baráti kapcsolatot tartott. Mostani leveléből azonban az derül ki, hogy mégsem tisztázódtak Önben az iránta érzett érzések. Azt írja „komolyabb kapcsolatot nem aka­rok, de az a csodálatos érzés na­gyon jó, amit az Ő két szeme okoz nekem." Azt tanácscsolom, gondolja vé­gig újra viszonylag reálisan a hely­zetét, s ha úgy dönt, hogy az eszére hallgat inkább, s nem akar­ja megbolygatni a család életét, akkor ne játsszon a tűzzel. Hisz azokból az ártatlannak tűnő hely­zetekből, mikor csak mélyen a másik szemébe nézünk, könnyen komoly és tartós érzelmek szület­hetnek. A házasságon belül mindig van­nak olyan barátok, barátnők, akik­nek csak egy pillantása is felka­var, akik vonzóbbak, érdekeseb­bek, mint házastársunk, hisz újak és ismeretlenek. Ahhoz, hogy az ember ilyen kalandokba ne men­jen bele fontos a tudatos kitartás házastársunk mellett. Fia tényleg nem akar többet, mint baráti kap­csolatot, próbálja meg elkerülni az olyan alkalmakat, ami más jellegű közeledésre ad lehetőséget, s egyáltalán a vele való.találkozást, legalábbis egy ideig. Fia tudja, hogy jön, menjen el otthonról vagy * kérje meg a férjét, hogy ne hívja olyan gyakran magukhoz. Ezzel elkerülheti, hogy magának, a ba­rátnak és a családjának érzelmi bonyodalmat és esetleges későb­bi fájdalmat okozzon. ■> ő ❖ Több szülő nevében írta le pa­naszát levélírónk. Serdülőkorú lá­nyaik vannak. Azt kifogásolta: ah­hoz, hogy a lányok testnevelés órán könnyített tornát kapjanak a menstruáció ideje alatt, a szülő­nek igazolást kell adnia. A fiúk — írja — felfigyeltek erre és gúnyo­lódni kezdtek a lányokkal. Kérdé­sük az, hogy „Van-e ilyen törvény, ami így megalázza a lányokat, jó- e, hogy férfi tanítja a testneve­lést?” Véleményem szerint az nagyon jó dolog, hogy a lányok a nehéz napokban könnyítést kapnak. Az igazolást nem törvény írja elő, csupán azért kell, hogy a pedagó­gus tudja ellenőrizni és ne adjon visszaélésekre lehetőséget. Az teljesen mindegy, hogy férfi vagy nő tartja a testnevelési órát, hisz a tanár gyerekekkel való kapcso­latát nem a nemi hovatartozás ha­tározza meg. Bizonyos esetben egy férfi lehet, hogy megértőbb még ezekben a „női dolgokban" is, mint akár a kolléganője. Serdülőkorban a gyerekek sok­szor okoznak — esetleg zavaruk­ban — fájdalmat, kellemetlensé­get, anélkül, hogy bántani akarnák egymást. Azt tanácsolom, mond­ják el az osztályfőnöknek, hogy ő vagy valamilyen szakember (or­vos, pszichológus) beszélgessen el a gyerekekkel, az ebben a kor­ban lezajló biológiai, pszichológiai változásokról, fiúk- és lányok vi­szonyáról, s ehhez kapcsolódóan a szexualitással összefüggő kér­désekről. így a gyerekek jobban megértik ezeket a jelenségeket, s mivél ezáltal nem lesznek tabu té­mák, természetes dolognak fogják felfogni, amin most még nevetnek, s nem lesz okuk a csúfolódásra, trágár szavak használatára. ~ Nyíregyházi levélírónk kérését sajnos nem tudjuk teljesíteni, tni- szerint küldjünk neki egy „rendes valakit”. Mi nem foglalkozunk part­nerközvetítéssel. Azt tanácsolom, próbálkozzon hirdetéssel vagy vegye igénybe a társkereső szol­gálatot. Vassné Figula Erika pszichológus

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom