Kelet-Magyarország, 1990. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-02 / 257. szám

1990. november 2. 3 Hamis hangok helyett GONDOLJUK EL, miféle hangzás alakulna ki. ha egy hatalmas zenekar muzsiku­sai egyéni akcióba fognának, és minden zenész hangosab­ban akarna játszani, mint a többiek, túl akarná harsogni a másikat. Valami ilyenféle hangulatot is lehet érezni a magyar többpártrendszer működésében, a pártok egy­mással szembeni szereplésé­ben. A parlamentben is megfigyelhető, a közélet más színterein is tapasztalható olyan rivalizálás, zenei nyel­ven szólva túlharsogás. ami a magyar állampolgárnak szokatlan. Ez is az oka lehet annak, hogy kialakult egy pártellenes, általános politi­kaellenes hangulat, az em­berek a különböző fórumo­kon megfogalmazzák; kezd már elegük lenni a pártvil­longásokból, és immár in­zultusok is előfordulnak. Megverték a kormánypárt egyik képviselőjelöltjét a vá­lasztás előtt, a fején és a lá­bán megsebesítették. Meg­kergették a nyílt utcán az ellenzéki párt önkormányza­ti képviselőjét a taxisblokád idején, mert pártját okolták, hogy nem volt kenyér. Csak a gyors lábainak köszönheti, hogy 40—50 éves támadói nem érték utói. Zűrzavaros hangulatban nehéz tisztán látni, a hangsúlyok félreto­lódnak. elszabadulhatnak az indulatok. VANNAK, AKIK ÜGY GONDOLJAK, jó lenne a politikát kiiktatni, nem en­gedni, hogy mindenhová be­szivárogjon, dehát a ténye­ket nem lehet figyelmen kí­vül hagyni; a politika áthat­ja az életet, és a politikát a pártok alakítják. Éppen ezért el kellene a pártok szószólói­nak töprengenie afelett — amint azt bizonyára már ed­dig is megtették — beszéde­sek a szabad önkormányzati választások statisztikai ada­tai: a magyar választópolgá­rok azzal is kifejezték véle­ményüket a pártok küzdel­méről, hogy 25—30 százalé­kos arányban jelentek meg az urnáknál. A tavaszi választás óta ve­szített népszerűségéből az MDF. A „nyugodt erő” per­sze nehéz helyzetek sorozatá­val kénytelen szembenézni, az örökség felszámolása hosszú időt vesz igénybe. Félreérthető és kár volt 100 napot emlegetni ilyen körül­mények között, amikor a kis Németországról azt mondja a gazdag „nagybácsi”: leg­alább négy-öt évre van szükség ahhoz, hogy fejlő­désről beszélhessenek. Sok­kal szimpatikusabb volna az MDF, ha a kormánypárt — melyet a legkönnyebb szidni! — vezető erejeként alkalmasint a tévedés lehető­ségét is kinyilváníthatná. Folyamatosan és szorosan az MDF sarkában csatározik az élvonalban az SZDSZ, és úgy látszik, a világon minden alkalmat megragad, csak hogy reflektorfénybe kerül­jön. Miután kiszorult a kor­mányzásból, széles az eszköz­tára, hogy a közvélemény figyelme rá terelődjön. Néha az az érzésünk, mintha nem számolnának a magyar rea­litással, hanem a fejlett or­szágokban elvárható, tökéle­tes politikai szituációkat ké­rik számon. Vajon az SZDSZ mihez kezdene az „örökség­gel”, a csődtömeggel? NEM SZEREZHETTEK maguknak csapatostul új hí­veket a kisgazdák, a parla­menti felszólalásaik, sajtó- nyilatkozataik, széthúzásuk miatt, pedig a falvakban na­gyobb reményeket fűztek a párt működéséhez. Ha a ko­alícióban elfoglalt helyük sze­rint több visszafogottság vol­na rájuk jellemző, növelhet­nék a népszerűségüket, de újabban megint pártszaka­dásról lehet a kisgazdák há­za tájáról hallani. Nehezen dolgozta fel a ta­vaszi visszaszorulást az MSZP és érezhető volt egy­fajta sértődöttség, a háttérbe kerülés miatti megkeseredés, ami egyes esetekben az SZDSZ-vonalhoz közelítő el­lenzékiségben jelenik meg. Tapasztalja a sajtó azt is, ahogy az MSZP részéről ér­zékelhető a leginkább egy­fajta politikai profizmus. gyakorlottság, amire valószí­nűleg a múlt ad magyaráza­tot. A Fideszt a tavaszi válasz­tások óta sokan megkedvel­ték, Nyíregyházán a népsze­rűségi listán az 1. helyet szerezték meg. Nehezen le­het mégis időnként elviselni a nyers, harsány, kioktató, utasitó hangot, mely lehet a fiatalság természetes velejá­rója, az útkeresés része, ám az biztos: több szerénységet még jobban tudna a közvéle­mény díjazni. Mindvégig a legszeré­nyebbnek a keresztényde­mokraták működése tűnik, bár felháborító esetekről is lehetett hallani, hogy a hata­lom bűvöletében egyes egy­házi személyek megengedhe­tetlen eszközöket használtak — nem ez a jellemző, inkább a csendes megbékélés. TANULNUNK KELL a po­litikát, a demokráciát, a köz­életi viselkedést. Azoknak a politikusoknak a többsége, aki most beleszólhat az or­szág jövőjének formálá­sába, életkora folytán nem szerezhetett gyakorlatot az egészséges parlament, az egészséges önkormányzat működéséről. Jó lenne, ha észrevennék: a nép nem egymás túlharso- gását várja, nem hamis han­gokra, túlfűtött szereplésre vágyik. Mert nem az a lé­nyeg, ki fúj hangosabban, hanem a lényeg a mű: a de­mokrácia. És a közönség: az ország népe. Ismerjük a kulcsszót a zenei életben, vegyük kölcsön a politika számára: legyen harmónia. Baraksó Erzsébet Modern műszerek a Bánkiban Hazánk oktatási intéz­ményeiben eddig egye­dülálló az az olasz futó- mű-beállító készülék, mely a mért adatokat számítógépben gyűjti és hasonlítja össze a gyári adatokkal. Felvételün­kön a Bánki Donát Ipari Szakközépiskolában a jövő közlekedésgépésze­ti technikusai, ötödéves hallgatók végeznek mé­réseket. (Balázs Attila felvétele) Hagyják dolgozni a munkást Mindennapi kenyerünk a hús Akik munkakönyvét vált­hattak, szerencsésnek érzik helyzetüket. Egyrészt sikerült kereső állást találniuk, más­részt nem idegen környezet­ben teszik meg első szárny- próbálgatásaikat, hanem már képet alkothattak maguknak a cégről. Hallgatni az idősebbekre Bőven van ideje még a nagykorúságig Pásztor Lász­ló csontozónak. Most szárad a tinta a szakmunkás-bizo­nyítványán: húsfeldolgozó szakmunkás. — Nagyon szerencsésnek érzem a sorsomat, hisz az egyik legjobb kollektívába. Kerecseny György brigádjá­ba kerültem. Amíg az élel­miszeripari szakmunkáskép­zőbe jártam, a gyakorlati időt itt töltöttem a vállalatnál. Megismertem a majdani munkatársakat, tudtam, mi­re számíthatok. És úgy gon­doltam, az sem baj, ha en­gem megismernek a többiek. A gyulatanyai fiatalember Kétszer is meggondolja a munkás, hogy jártatja-e a száját, hisz szembenézhet a burkolt elbocsátás rémé­vel. Több évtizedet lehúzott emberek vélekednek így. De akkor mit szólhat a fiatal, akinek még lételeme a vitatkozás az egyet nem értés, a világ megváltásának, megváltoztatásának szándéka? Beáll-e a hallgatagok sorába és csak magában füstölög vagy nyílt színen is vállalja a véleményét? Ezt a kérdést tettük fel három pályakezdő fiatalnak a Szabolcs Húsipari Vállalat nyír­egyházi üzemében. — mint mondta — reményen felüli fogadtatásban része­sült a brigádban. Ehhez per­sze az is kellett, hogy úgy álljon a munkához, ne érje szó a ház elejét. A 17—18 fős kis csoportban ugyanis ha­mar kiszúrnák, ha valaki so­rozatosan lógna és a többiek nem dolgoznának rá. Ennek még a látszatát is el akarja kerülni Pásztor László. A véleménynyilvánításról pe­dig azt mondta: hallgatni kell az idősebb szakikra, hisz nem biztos, hogy kor­szerűtlen, amit a tapasztalat birtokában mondanak A mifelénk ritka nevű Ilonka József az ikertestvé­rével együtt dolgozik a vágó- csarnokban. Székelyben lak­juk it akar tőlem ez a zöld Iw/t libériás ürge? Miért tartja az orrom alá ezt a kis ezüst tálcát? El akarja adni? Csak egy százas van ná­lam, de azért megkérdem: — Mit kér érte? Érdeklődésemről nem vesz tudomást, csak halszemét emeli le a plafonról, ahová eddig bámult, és azt mond­ja: — Szabad a névjegyét? — Persze, a névjegy ... — tapogatom végig minden zsebemet, -már csak reno­méból —, úgy látszik, kifo­gyott, elfogyott. Legköze­lebb majd kettőt adok, jó? — Kit jelenthetek be? — tér hűvösen napirendre mél­tányos ajánlatom felett. — Mizújs vagyok, a Ne- delka munkatársa — hebe­gem megszégyenülten. — Illetve fordítva. Nedelka vagyok, a Mizújs munka­társa. Telefonon meg van beszélve. A jubileumi ri­port ügyében ... A lakáj biccent, megfor­dul, és surranó, nesztelen léptekkel eltűnik a hatal­mas, kétszárnyú ajtó mö­gött. Megtörülöm verejtékező homlokom. Körülpillantok. A tágas fogadóterem beren­dezése kifinomult ízlésre és dús anyagiakra vall. Csu­pa korabeli bútor. Rene­szánsz, barokk, Lajos Fülöp, Sheraton, és pár parasztló­ca. A falakon váltakozva: nonfiguratív festmények, vadjásztrófeák. Egy komor, feltűnően bánatos vaddisz­nófejet bámulok éppen, amely úgy bámul vissza, mintha én is bűnös lennék a tragédiájában, amikor va­laki a váltamra teszi a ke­zét. — Kapitális agyarai van­nak, nemde? Érdekli a tör­ténete? Megfordulok, a kastély urával állok szemben! Bemutatkoznék, de ö csak barátságosan legyint. — Nem érdekes. Semmi ceremónia. Nos, ezt a vad­kant két évig nem tudtam puskavégre kapni. De az idén aztán kibabráltam őkelmével. Három vagon vas- és faanyagot vitettem ki a vadaskertbe. Tíz ma­gaslest építtettem. Ezekben éjjel-nappal őrködtek a fi­gyelők. Mindegyikénél táv­cső és rövidhullámú adó­vevő, persze. A negyedik héten jön a jelzés. Itt a ven­dég! Én ki az ágyból, be a dzsippbe ... Ebben a pillanatban va­kítóan szőkehajú fiatal lány tör be szélvészként a terem­be. — Ó, daddy — borul az apja nyakába —, ügye elvi­hetem a Mercit? Tommyék- nál lesz koktélparti. — Miért kell az én ko­csim? — kérdi a házigazda. — Csak nem karamboloztál megint a Datsunnal?! A fruska bosszúsan le­gyint. — Ki vesz észre minden egyirányú utcát?! Bevitet­tem javításra a gyárunkba. De csak holnap lesz kész. Egyszer igazán utána néz­hetnél, miért pepecselnek mindig rajta annyit a te ál­lítólagos szakembereid. — Jó, majd a körmükre nézek. És persze viheted a Mercit, nekem ma már nem kell. De reggelre itthon légy! A tündér boldogan kilib­ben, vendéglátóm mereng­ve néz utána. — A lányom. Elizabeth. Nagyon ráfér szegénykére egy kis kikapcsolódás. Rop pant magasak a követelmé­nyek a spéci iskolákban. Apró ajándékokkal tartom ébren a szorgalmát. Gar­zonlakás, kisautó, vitor­lás... Apropó, hol is tartot­tunk? — Lelőttük a disznót — emlékeztetem. — De talán térjünk a tárgyra. Most, a jubileumi ünnepségek előtt meghitt, bensőséges, szemé­lyes hangú nyilatkozatot szeretnék öntől lapunk ol­vasói számára. m»em szívesen beszélek fW magamról, befelé for- w dúló természet va­gyok, de belátom, ezúttal kivételt kell tennem. /I jubileum miatt. Merthogy kerek húsz esztendeje let­tem a Kencefice Művek vezérigazgatója. Nem szü­lettem vezérigazgatónak, eredetileg a fényező szak­mát tanultam ki. Mint egy­szerű melós. Egyszerű mun­kásember voltam akkor is, az vagyok ma is . .. Csak a felelősség! Csak az lett na­gyobb. Minden más maradt. K. A. nak, de a kora hajnali felke­lés helyett inkább a munkás- szállást választották. Egyéb­ként is a szállóért fizetett 160 forintból még a buszbér­let sem jönne ki. Erkölcsi jog a kritikára — A szakmai tudást ter­mészetesen az élelmiszer­ipariban nem sajátíthattuk el. Itt a vállalatnál az a szo­kás, hogy idősebb szakmun­kások mellé beosztják a kez­dőt és így tényleg ellesheti a fiatal, hogy mit hogy kell csinálni. Szerintem a szak­máját, a pályáját kezdő fia­tal először arra ügyeljen, igen becsületesen, a lehető legalaposabban sajátítsa el a mesterség elméletét és gya­korlatát. Ez adhat neki er­kölcsi jogot arra, hogy véle­ményt mondjon a brigádját, a munkahelyét érintő fonto­sabb kérdésekben. Ilonka József — sok pá­lyakezdő ifjútól eltérően — nem siránkozik a fiatalok előtt tornyosuló gondokon. Igaz, ő sem keres túl sokat, általában nettó 5500 forintot visz haza. Ebből ezerötszázat takarékba tesz. A későbbiek­ben Székelyben szeretne le­telepedni, ott építkezne. Most a munka mellett jut ideje a testépítő hobbinak hódolni. Ellenőriz a higiénikus Édesanyjával járt sokszor a cégnél a ma már asszony. Feketévé Czirják Katalin hi­giénikus. Mivel a mama a rendészeten dolgozott, ő is gyakran itt téblábolt. Köz­ben megismerkedett az itte­ni munkafolyamatokkal, az emberekkel. Időközben le­érettségizett és mi sem volt természetesebb, mint hogy ő is a húsiparban helyezkedjen el. — Az Orvostovábbképző Egyetem egészségügyi főis­kolai karán szereztem okle­velet, mint higiénikus. A közvetlen szakterületem a személyi higiénia. Talán mon­danom sem kell, mennyire lényeges, hogy a kéz, a bőr, a haj, a dolgozók ruházata tiszta legyen. Különösen fon­tos, hogy egyformán gondol­kodjunk ezekről a kérdések­ről, hiszen most a Közös Pi­ac tagországaiba is szállíta­na a vállalat. Feketéné még nemrég hagyta abba a tanulást, szí­vesen folytatná valamilyen továbbképzéssel, szakmai tan­folyammal. Mivel a higiéni­kus az egyik legszigorúbb belső ellenőr, ezért a fiatal- asszony önmagával szemben is sokat követel. Ez alól nem adhat még átmeneti felmen­tést sem az a tény, hogy egyelőre pályája kezdetén áll. T. K. Nyíregyháza felett (B. A. felv.) IT Iliit MUT ........i<l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom