Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-10 / 238. szám

1990. október 10. Kelet-Magyarország 3 — Úgy érzem, hogy a füg­getlen jelöltek után a kisgaz­dapártiak kapták a legtöbb szavazatot mind a polgár- mesterjelöltek, mind pedig a képviselők tekintetében. A nagyobb városokban nem szerepeltünk jól, ennek elle­nére összességében a kisgaz­dapárt előre tört, úgy hogy ezt pozitívan értékelem. O Az Alkotmánybíróság állásfoglalása után — mi­szerint csupán a földek re­privatizációja alkotmányel­lenes — felszínre kerül­tek-e ellentétek a kor­mánykoalícióban? A cipőfelsőrész és -alja munkaszalagok mellett 300-an dolgoznak Csengerben a pécsi bőrgyár üzemében. (E. E. felv.) — Nekünk nem a szövet­kezeti eszme, hanem a szö­vetkezet fölépítésének elvei ellen van kifogásunk. Ez ugye a kollektív tulajdonra épül, ami viszont nem vált be. A jövőben az egyéni fe­lelősségnek, az egyéni törő­désnek, szorgalomnak kell dominánssá válni. Eddig csak a jó téeszek jó vezetési stí­lusa és összhangja tette le­hetővé azt, líofe';<azr‘örSzág különböző helyein ilyériek kialakulhattak. Jelenleg azon folyik a harc, hogy mi legyen a téeszekben lévő földek 60 százalékával, melyeket a parasztságtól vettek el. Mi azt mondjuk, ezt teljesen bízzuk az ott élő emberekre. Nagykállóban a kállóiakra. Baranyában a ba­ranyaiakra. Nekem az a vé­leményem, ahol egy jó nagy­üzem van. és az ott élő dol­gozók megtalálják a számí­tásukat, az az életforma jó nekik, válasszák azt. Aki vi­szont a maga gazdája akar lenni, annak adja ki az üzem a földet. Ne álljon szembe egymással téesz és egyéni gazda, mert más üzemi for­mában 'gazdálkodnak. A me­zőgazdaságban dolgozóknak nagyon össze kellene fogni, akárhogy alakul is a sorsuk. Nem ellenfelet, hanem fele­barátokat kellene egymásban látni. A szövetkezetek pedig keressék meg azt az üzemi és gazdálkodási formát, amely­ben valójában a tagok tulaj­donosi érdeke domborodik ki. Ha ezt sikerül megvaló­sítani, a jövőbe vezető út sokkal simább lesz. Galambos Béla — Egyáltalán nem merült föl probléma. Pontosan teg­nap, a miniszterelnökkel vál­tottunk szót ebben a kérdés­ben. Október 8-án ülnek ösz- sze a három kormányzó párt szakértői, és a szakértői vé­lemények kialakítása után megtárgyalja a kérdést a há­rom párt vezetősége. Mi pártelnökök majd közösen foglalunk állást. Azt elmond­hatom, hogy egy pillanatig sem merült föl a koalíció megkérdőjelezése. O A reprivatizáció gon­dolata viszont, elég érdekes módon az ellenzéken kívül még sokak ellenérzését váltja ki. Mi ön szerint a tulajdoni rehabilitálás logi­kája? — A második világháború után ebben az országban volt egy viszonylag ragyogó egyé­ni mezőgazdaság. Aztán a diktatúra, átvéve a keleti modellt, fokozatosan államo­sított, szövetkezetesített. Ki­alakította azt a rendszert, amelyik valójában válságban van, aminek következtében az egész gazdaságunk küsz­ködik. Méginkább jelentősé­get nyer az állami tulajdon lebontásának gondolata, ha azt látjuk, hogy abban az Európában, ahová mi föl akarunk zárkózni, ott is ma­gántulajdon dominál. Aztán itt vannak a korábbi törvény- sértések. A magyar paraszt­tól, aki mint az életéhez, ra­gaszkodott a sajátjához „ön­kéntes felajánlással”, azaz Elszabták a selejtezést A nagykáilói téesz vezetése meghívta. Nagy Ferenc Jó­zsef földművelésügyi miniszter pedig kihasználva az alkal­mat, hogy választási nagygyűlésre jön Vajára, eleget tett a meghívásnak, és a múlt hét péntek délutánján megláto­gatta a „Nyírség” termelőszövetkezetet. A Donka György téeszelnök által összeállított program feszes volt, azonban -mégis sikerült megnézni, megmutatni mindent, amit tervbe vettek. Séta a gyümölcsösben. De nézzük a március hete­diké utáni eseményeket, amelyeket jegyzőkönyv is rögzít. Mindezeket Márton Lajos bocsátotta rendelkezé­sünkre. A zakószalagon (itt volt Tóth úr a vezető) új munkaköri feladatok kijelö­lése és áz ott keletkezett sú­lyos problémák miatt márci­us 7-én felmentik munkakö­réből Tóth Gyulát. Négy nap múlva a szalagon dolgozók közül hárman panaszt tesz­nek a volt szalagvezető el­len. mivel megfenyegette és inzultálta őket arra hivat­kozva. hogy a felmentése azért született, mert valaki megrágalmazta. Ugyanaznap kelt levélben az elnök fel­szólítja. ha mindezt tovább folytatja, súlyosabb felelős- ségrevonást alkalmaznak. Ezt a levelet Tóth Gyula nem vette át! Tavasszal az is kiderült, hogy azokkal a normákkal, amelyeket Tóth úr készít ba­jok vannak. Egy megbeszé­lésen a zakószalag dolgozói elmondták, a részlegvezető­vel rengeteg gondjuk van. nekik egy sokkal jobb vezető kellene. Előkerült egy anya­gi kártérítésről szóló irat is, mely szerint a RUTEX ré­szére gyártott tételt minőségi kifogások miatt teljes egészé­ben visszaküldték. Nyilvános megszégyenítés Ez a szalag és vezetőjének hibája volt. Mindezek után Tóth Gyula közölte, hogy a vezetőség által felajánlott munkakört és fizetésemelést nem fogadja el. Ennek elle­nére április 6-tól technoló- gus-gyártáselőkészítő mun­kakörben dolgozik. Minősíté­se szerint az év első hónap­jában a határidő-csúszások és a minőségi problémák je­lentősen hátráltatták a sza­lag munkáját, amiben jelen­tős szerepet játszott. — Amikor a dolgozókat összehívták engem a nagy nyilvánosság előtt megszé­gyenítettek, lelkileg és ide­gileg tönkretettek — pana­szolja Tóth Gyula. — En ezek után csak azt várom, hogy ismerjék el. mindez alaptalan volt. Augusztus 1-jétől Tóth úr táppénzen van, nem lehet tudni, mikor megy vissza' dolgozni. A jegyzőkönyvek alapján megalapozottnak tű­nik kényszerű munkakör­változtatása, csak túl gyanús az időpontok egybeesése és egy viszonylag rövid idő alatt Tóth úr összes hibájának feltárása, tálalása. Ezek után csak jósolni lehet, hogy a volt részlegvezető meddig marad a szövetkezetnél. Máthé Csaba Továbbutazását megelőző­en egyórás beszélgetést foly­tatott a termelőszövetkezet vezetőivel, dogozóival, mely során beszélt' frissen szerzett benyomásain kívül azokról az egész magyar mezőgazda­ságot érintő politikai és gaz­dasági kérdésekről, melyek az utóbbi hónapok során ki­alakult feszültségek forrásai, a nagyüzemek és a kormány­zat között feszülő ellentétek mozgatói. A nagykáilói üzemlátogatáson alkalmunk nyílt megismerni, néhány dologban megkérdezni a földművelésügyi miniszter véleményét. O Miniszter úr először jár megyénkben? — Februárban már jártam Botpaládon, Szatmárcsekén, Tiszacsécsén. Hazánknak egy igen érdekes tája, nép­rajzi egysége az a vidék. Nagy várakozással érkeztem most is. Megismerni az itte­ni emberek életét, a mező- gazdasági üzemeket, jövőbeli kilátásaikat, nehézségeiket, amelyek most országosan je­lentkeznek, és mindenfelé bizonytalanságot, kételyeket támasztanak. O ön most . innen válasz­tási nagygyűlésre siet. Ho­gyan értékeli pártjának a helyhatósági választások el­ső fordulójában tanúsított szereplését? erőszakkal vették el a föld­jét, majd később „lenini ön­kéntességgel' léptették be a termelőszövetkezetekbe. O Akkor, végül is, mi­niszter úr í ■ it mi legyen a sorsa ma, 5 ‘»90-ben egy olyan mező gazdaságnak, mint a v&r, amelyik az ország területi lek .30 szá­zalékát is ki vő szántóte­rületen ke 1K 2, hogy mű­ködjék? —* Nyilván lem lehet a történelem kerekét 180 fok­kal megfordítani, és ott foly­tatni, ahol 49-ben abbahagy­ták elődeink. Fontos, hogy Magyarorsz á \ i nezőgazdasá- ga hogyan épiil.ki. Én ugyan nem vagyok elfogult, de az ipar felsőbb: endűségét hir­detőkkel szemben szentül hi­szem, hogy a jövőben is a mezőgazdaság és a ráépülő ipar lesz o meghatározó eb­ben az országban. A bázisok megvannak. Állnak az ipari, állattenyésztési telepek, olya­nok, mint amiket itt is lát­tam Nagykállóban. Ezeket föltétlenür megkell tartani, és számításba kell őket ven­ni. o Igen, máris itt va­gyunk az egyik legnagyobb problémánál, ami körül folynak a szócsaták. Mi lesz a termelőszövetkeze­tek sorsa? Fc'arusztól If árusig T öbb, i ví milliomos lett Sáfár Antal, a Szabolcs Volán autóbuszvezetője. A gaesílyi tsz, illetve a tejipari válla­lat egykori sofőr”-je 1957-ben lett buszos. A népsze, ű lakarusz-szal kezdte az erdő­hátiak sifii i'ását. Az eltelt 33 év alatt is balesett, sen vezetett. (A Volán kollek­tív szei á< kimondja, hogy 1 millió km baleset s vezetés után 10 ezer forint illeti meg i ' pkocsivezetőt.) A Jós: jtis—Csenger—Fehérgyarmat útvonal i lekedök tanúsíthatják: cse­rélődheti ti. autóbuszok, Sáfár Antal megmaradt rültekintő, fegyelmezett ve­zetőnek , s . berségével joggal vívta ki va­lamennyi elismerését. Októbti . én délután kollégák és utasok jelenlét tin i.öszöntötték a 60. születésna­pon a nép: rű Anti bácsit, aki nyugdíjba vonulása alkalmából „elköszönt” az általa vezeteti Ik us-család legújabb tagjától, s társaitól — s az Ikarus 260-as kulcsát át­adta társának — Szalai Lászlónak — aki gazdája les: a busznak, a járatnak. Pénz a kampányra? Az ügyészi feljelentésben több homályos dolog szere­pel. 1 lyen a helyi sportklub 50 ezer forintos támogatása, amelyről nem kérte ki Már­ton Lajos elnök a vezetőség véleményét. vagy, állítólag az egyik párt kampányhad­járatának finanszírozása, az exportból visszaszállított ka­bátok kiárusítása és eltünte­tése. Mindezekből az ügyész­ség' annyit állapított meg. hogy a bizonylati fegyelem­mel néhány esetben gond volt a szövetkezetnél. Mindössze egy aláíráson múlt. Ennyit kellett volna ten­nie Tóth Gyulának és akkor nem került volna konfliktus­ba munkahelyével, a Kisvárdai Ruházati Szövetkezettel. Ez a szignó megtakarított volna mindenfajta idegi, lelki gondot, rengeteg levclezgetcst, vitát. De nem, nem írta alá és szerinte emiatt kikezdték, alacsonyabb munkakörbe he­lyezték, lehetetlenné tették helyzetét a szövetkezetnél. Ezért írt levelet szerkesztőségünknek Tóth Gyula, amely­ben ennek történetét írja le. Ebben ügyészi vizsgálat is szerepel. Gyulaházán úgy ismerik: a Gyuszi. Még a kisgyerek is így szólítja az élete delelőjén túljutott férfit. Jelenleg rendszeresen szedi a gyógy­szert, táppénzes felülvizs­gálatra jár. még a kórházba is beutalták. Kemény sza­vakkal bizonygatja: harcolni fog igazáért. még ha bele­rokkan is. 1971-ben még var­rással és vasalással foglalko­zott a szövetkezetben, majd gyártás-előkészítő és nor­más. később a tanműhelyben oktató lett, több mint tíz éve pedig részlegvezető. Eddig tiszta lappal szerepelt a szö­vetkezetben, mivel semmifé­le írásbeli elmarasztalást nem kapott. A március 7-i naptól kezd­ve szerinte rásütötték, hogy nem megbízható, rosszindu­latú. a feladatát nem tudja ellátni. Tehát olyan jelzők­kel illették, ami egyszerűen felrúgta az eddigi minősítést. Szerinte ennek a következő oka volt: februárban a fő­könyvelő három selejtezési jegyzőkönyvet akart vele alá­íratni. Kettőre odaírta a ne­vét. mint a felügyelő bizott­ság elnöke, a harmadikra nem. mivel a főkönyvelő hozzátette, hogy ez egy ki­csit „rázós”. Az összeg 54 ezer forintról szólt, ebben az értékben akartak eladni mi­nimális áron ruhaneműket. Állítólag ezek már nem is voltak raktáron, hanem ké- Zen-közön eltűntek. Ez pedig szerinte nem az első eset volt. mert a vezetők a rak­tárba úgy jártak ki és be. mintha a kézmosóba mentek volna Ettől a pillanattól kezdve elszabadult a pokol, állítja, megkezdődött ellene a hadjárat. Ha aláírom, most nem lenne semmi bajom, te­szi hozzá. Az ügyészi feljelentést a Kisvárdai Ruházati Szövet­kezet vezetői ellen éppen a felügyelő bizottság elnöke, Tóth Gyula tette. Ezenkívül o nyilvánosság segítségét is kérte egy olyan ügy ismerte­téséhez. amely idegileg any- nyira megviselte, hogy hosz- szabb ideje táppénzre ke­rült. Májusban éppen húsz gyertya éghetne azon a kép­zeletbeli tortán, amely Tóth úrnak a szövetkezetnél lehú­zott idejét jelzi. Persze a feljelentés és a különböző le­velek küldözgetése várható­an nem a kibéküléshez, ha­nem a kényszerű elváláshoz vezet. Elbocsátásról szó sincs, hiszen ebben a közgyűlés dönt. de el tudják képzelni a szituációt: Tóth úr vissza­megy dolgozni és munkája minősítésekor akaratlanul is a vezetők eszébe jut a vizs­gálat. Harc az igazságért Maga gazdája a paraszt Rögös c ulouton Csak egy aláíráson múlt

Next

/
Oldalképek
Tartalom