Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-08 / 236. szám

1990. október 8. Kelet-Magyarország 3 Itt a11-277! Válaszol Baraksé Erzsébet újságíró Ezúttal elsősorban a vá­lasztásokkal és az önkor­mányzatok működésével kapcsolatban vártunk kér­déseket, ám olvasóink ter­mészetesen egyéb ügyekben is érdeklődtek. Nem volt zökkenőmentes a szavazás szeptember 30-án Nagykállóban — ezzel kapcso­latban tett bejelentést a szer­kesztőségünkben Borsy István FKgP-, KDNP-, MDF-polgár- mesterjelölt. Emlékeztetőül: Borsy Ist­ván neve mellett két karika is volt a szavazócédulán, Fodor János független je­lölt mellett egy. Borsy Ist­ván szerint ennek a körül­ménynek a zavaró voltára csak 10 óra után hívták fel a szavazók figyelmét, ami­korra a nagy többség már leadta voksát. A Nagykálló- ból kapott információnk sze­rint viszont a helyi válasz­tási bizottság kezdettől tu­dott a plusz karikáról és fi­gyelmeztették a választókat. Érdekessége az ügynek, hogy Kálióban az terjedt el, aki Fodor Jánost akarja vá­lasztani, szavazzon a máso­dik karikában, azaz Borsy Istvánéban. Véleményünk szerint így mindenképp Fo­dor János került hátrányos helyzetbe, aki viszont nem kívánt vétózni a választási bizottságnál. Mint ismere­tes, a választást kb. kéthar­mados többséggel Fodor Já­nos nyerte. Ehhez csak any- nyit lehet hozzátenni, utó­lag nem érdemes vitatni a választás szabályosságát, hi­szen bármilyen intézkedést tenni, pl. a szavazócédulákat megsemmisíteni a választá­si bizottság lett volna ott és akkor jogosult. Kissé morbid, nem minden­napi kérdést tett fel Takács Gáborné a nyíregyházi Bátho­ry utcáról: megengedhető-e, hogy a hullákat a hozzátarto­zók és az idegenek szeme lát­tára tologassák a kórboncta- non nejlonzsákban, a fejük­nél becipzározva? Dr. Kovács Attila szakor­vos válaszából megtudhat­juk, valóban előfordul, hogy ott szállítják el a ha­lottakat a nyíregyházi kór­házból, ahol a hozzátarto­zók várakoznak. Mint el­mondta, vannak helyzetek, amelyeket nehéz elviselni, de tudomásul kell venni. Kénytelenek a szükségben ehhez a megoldáshoz folya­modni, addig, amíg a ter­vezett kórbonctani részt a kor követelményeinek meg­felelően ki nem tudják ala­kítani. Persze a halottakat koporsóhan vagy speciális szállítóberendezésen kellene kivinni, amit nem mindig tartanak be. Ígéretet tett, hogy erre fel fogja hívni a szállítók figyelmét. Tanyik Józsefné Nyíregyhá­za, Csárda u. 25. kérdése: miért nincs pad a kiskörúti piros ház buszmegállójánál? Darida Béla KÖZTER- üzemvezető válasza: Valószí­nűleg azért nincs, mert el­lopták. A Jósavárosból a na­pokban betontuskóval együtt vittek el két padot. Utána­néznek, és a héten a kért megállóba kihelyeznek egy padot. Ugyancsak Tanyik Józsefné kérdése: Miért nem egy helyen áll meg a borbányai és a nagy- kállói busz a piros ház előtt, hogy a borbányaiak a kallóira is felszállhassanak, idejükkel takarékoskodjanak? Székely József Volán-for- galomvezető válasza: Nem tu­dunk minden utasunknak kedvére tenni, ha egy helyre tesszük a két járat megálló­ját, zsúfoltság van, a buszok nem férnek egymástól, az utasok lemaradnak, akkor amiatt fognak panaszkodni. Szerintünk a menetrend alapján, vagy akár a 11-565- ön lehet tájékozódni a jára­tok indulásának időpontjá­ról. Egy bizonyos ügyben úgy dobták tovább az illetékesek a kérdésemet, mintha a fut- ballpályán lennénk, egyszó­val továbbpasszoltak. A ha­todik telefon volt eredmé­nyes. Hát ilyen ez a mi pe­resztrojkánk ... Több olvasónk tudakolja fő­leg személyesen: vajon most, a lap függetlensége idején mi­lyen az újságírók pártállása? A Kelet-Magyarországnál, tudomásom szerint, egyetlen újságíró sem tagja egyik pártnak sem. Mi lesz a tanácsi dolgozók­kal? — tették fel többen a kér­dést. A polgármesteri hivatal il­letve a képviselőtestület fel­adata lesz meghatározni a szakapparátus szervezeti fel­építését. Előreláthatóan az nem sokban fog eltérni a je­lenlegitől, hiszen a feladatok közel azonosak, vagy hason­lóak maradnak, ezután is dönteni kell pl. gyámügyi, műszaki, igazgatási, gazdál­kodási és más ügyekben, ez­ért a szakemberekre tovább­ra is szükség lesz. A kazánkirály kudarca Botrányba fulladt a falugyűlés Szűknek bizonyult az orosi művelődési ház nagyterme, s talán évtizedek óta nem volt ott annyi ember, mint ötödikén este, amikor Morvái Ferencnek, a MEGAMORV Kazánfej­lesztő Iroda vezetőjének és tulajdonosának hívására jöttek össze. Nem volt csoda e nagy ér­deklődés, hiszen a helybeli­ek jövőjét komolyan érintő kérdésekről volt szó. Megoldaná a börügyel? Morvái ajánlatának lé­nyege, hogy az orosi hulla­déktároló telep mellé építe­né legkorszerűbb, berendezé­sét, mellyel el lehetne égetni azt a több ezer tonna, a me­gyében teherként jelentke­ző bőrt, mely néhány éve rajtunk maradt. A bőrök megsemmisítése után (évek múlva!) egyéb hulladékok el­égetését is vállalná. Ajánla­tában az is kecsegtető, hogy a keletkező hőenergiával 300 családnak biztosítana bulgár- illetve virágkertészetre lehe­tőséget. Az ötvenmillió fo­rint értékű kazán gyakorla­tilag ingyen kerülne a me­gyébe, mert azt az osztrák cég (mely nem fogadta és vitte el a bőröket) által fize­tett bírságból finanszírozná. A feltaláló hangsúlyozta, hogy a környezetvédelmi elő­írások maximális betartásá­ra törekedne. Érvei alátá­masztására hozzátette, a sze­gedi és a debreceni orvostu­dományi egyetemen működik hasonló kazánja, ellenük nem merült fel kifogás, megfelel­nek az előírásoknak. A bőr körüli mendemondákat (su­gárfertőzés) alaptalannak minősítette. Ügy véli, nem véletlenül kapta meg a ha­tóságok támogatását, mert például kezében van a kör­nyezetvédelmi minisztérium elvi engedélye az égető lé­tesítéséhez, ahol a szóban forgó nyersbőrt az égethető veszélyes hulladékok közé sorolták. Elvi engedélyt adott a Felső-Tisza Vidéki Környe­zetvédelmi és Vízügyi Igaz­gatóság, valamint a megyei KÖJÁL is; a megfelelő kör­nyezetvédelmi előírások be­tartása volt a kitétel. A jelenlévő szakértők kö­zül viszont a FETIKÖVIZIG szakmai igazgatóhelyettese felhívta a figyelmet arra, hogy bár a kazán sok szem­pontból előnyös, vannak hi­ányosságai, veszélyes hulla­dék égetésére nem alkalmas. A FIDESZ szakértője is ki­fogásait hangoztatta, mond­rrierra, a föld. Terram, a l földet... Terasz az a balkon, de ha a má­sik oldalon van, akkor az jobbkon ... Mint régi lati­nos most arra gondolok, van ebben valami. Stoha- nek viszont, akiről kétlem, hogy valaha is iskolába járt, kijelenti: ez egy marhaság. — Mit akar a földdel? Bevetni, bekapálni? Mi akar maga lenni, paraszt vagy földbirtokos? A teraszt meg végképp nem értem, hiszen magának erkélye van. Momentán nincs kedvem a szomszédomnak kiselő­adást tartani, de közlöm vele, hogy földkérdésben most alaposan változott a leányzó fekvése. Határozott az Alkotmánybíróság. — Kimondták, hogy azé a föld, aki megműveli. — Ateem! Kimondták, hogy ha alkotmányos indok hiányában egyes személyek volt tulajdonát — aszerint, hogy mi volt a tulajdon tár­gya — reprivatizálják má­sokét viszont nem, akkor a megkülönböztetés alkot­mányellenes. — Mondja el még egy­szer. Nem mondom. Egyre erő­sebb bennem a gyanú, hogy ha ez a Stohanek tényleg járt iskolába, akkor ott ő volt a kiselefánt. Nehezen tanult és gyorsan felejtett. Viszont tisztelem a tudás­szomját. Amíg én itt terrá- zok, már az ötödik pohár bort issza. Nem állom meg szó nélkül: — A végén még leissza magát. — Nincs miből — mond­ja — ez az utolsó, mert ki­fújt a zsebpénz. Kértem az asszonytól, de nem ad. Pénz helyett felsorolta a statisz­tikát, a tej ára 40 százalék­kal, a kenyér ára 38 száza­lékkal, a hús ára 50 száza­lékkal lett drágább. De jól tudod — modtam neki —, mi vagy te, statisztikus? Ezek után elváltunk. Vi­szonylag békésen. Ez itt a herendi váza egyik darabja. Ez a cserép egy múlt szá­zadbeli kerámia. Az üveg­szilánk a hajamban egy kristálypohárnak a része. A többi otthon van. Most pe­dig megyek és veszek pil­lanatragasztót ... Szóval, mi van a földdel? — Mozog. Mégis mozog a föld. De nem annyira, hogy szétmenjen. — Szóval nem kapok föl­det? — Ki mondta? Annyi föl­det kaphat, amennyit csak akar. És itt van jelentősége a terasznak. Ültessen mus­kátlit, petóniát bioföldbe. A többit majd meglátjuk .. . £itohanek morog. Úgy J megy el, hogy az or­ra alá dünnyögi: „nem értem.” Én viszont megértem, hogy nem érti, mert vajon ki érti manap­ság, hogy mit, miért és ho­gyan? A földkérdés csak egy a sok közül. Viszont ha magától is mozog a föld, miért kell nekünk is moz­gatni? Seres Ernő ván, az előzetes számítások alapján kétséges, hogy a ke­letkező égéstermékek a kör­nyezetvédelmi előírásokban meghatározott optimális szint alatt maradnak, s kérte a bő­rökre vonatkozó újabb vizs­gálatokat, a próbaégetést. Morvái Ferenc válaszában ismét a minisztériumi állás- foglalásra utalt, mely szerint a bőr elégethető. Iz orosiak nem Űrnek belőle A helybeliek már Morvái úr beszéde, s a szakértői vé­lemények közben is gyak­ran adtak hangot nemtetszé­süknek, olyannyira, hogy volt olyan szakértő is, akinek sza­vaira nem is voltak kíván­csiak. Amikor a hozzászólá­sokra került a sor, elszaba­dultak az indulatok. Egymást túlkiabálva mondták, illetve mondták volna el vélemé­nyüket. Mindez csak részben sikerült a felforrósodott han­gulat miatt. Tiltakoztak a ka­zánkirály terve, a bőrégetés ellen, mondván, elegük van a szeméttelepből, azt amúgy is tudtuk és akaratuk ellen hozták létre. Hiszen éppen eléggé szennyezi ez is a kör­nyezetet, arról nem szólva, ha itt a Morvai-kazán mű­ködni kezdene, évtizedekig szenvedhetnének a később idekerülő hulladéktól. Nem kérnek többet más szemeté­ből. Kétségeik vannak a bőr eredetével kapcsolatban, s félnek az újabb környezet­szennyezéstől. A nem éppen parlamentá- lis módon folytatott vita odá­ig fajult, hogy egy óra eltel­tével Morvái be akarta fejez­ni a falugyűlést, mondván, nincs értelme a további be­szélgetésnek, tapasztalva az ellenérzést. Akkor azonban még nem sikerült befejeznie. A jelenlévők eljutottak ad­dig, hogy követelni kezdték a bőrök idekerüléséért és itt­létéért felelősök felelősségre vonását. Morvainak azt java­solták, hogy vigye haza, égesse el otthon ... Nyolc óra tájban — meg­unva a meddő vitát Morvái Ferenc otthagyta a helybeli­eket. „Segíteni jtttem...” Az események után köz­vetlenül az elhangzottak ér­tékelésére, néhány kérdés megválaszolására kértem a feltalálót. — Számított-e a kudarcra? — Arra nem, hogy ilyen hangulat vár. legfeljebb arra, hogy nem lesz könnyű dol­gom. mert az embereket fel­paprikázta a bőrügy. El van­nak keseredve, mindenkire, aki felveti, haragszanak, a felelősöket keresik, joggal. Azokat, akik nem mertek ma ide eljönni. Érthetetlen szá­momra, hogy ilyen lehetősé­get elszalasztanak. Egyrészt megértem felháborodásukat, másrészt nem. Hiszen elvi­ekben minden hatóság pozi­tívan nyilatkozott, ezért is furcsállom a vízügyi-környe­zetvédelmi illetékes képvise­lőjének tettét, aki most — talán a közhangulat hatására — másképp nyilatkozott. A kazán Európában egyedi, ket­tő Magyarországon van — erre büszke vagyok — egy- egy az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban. Én tisz­tességgel, a telepítés előtt, időben kívántam a nyilvá­nosság elé lépni, s majdnem én lettem a bűnbak a bér­ügyben. Szegeden és Debre­cenben. de külföldön is meg­felelnek a kazánjaim, itt pe­dig nem? —• Az ön tudomása szerint az osztrákoknak miért nem kellett a bőr? Mert sokan azt állítják, Csernobil miatt ragadt itt. — Ez nem igaz. Többszö­rösen kiválogatták a bőröket, az maradt itt. amit már nem tudtak hasznosítani. Hogy nem sugárfertőzött, az is bi­zonyítja. hogy a Környezet- védelmi Minisztérium meg­adta az égetésére az elvi en­gedélyt. — Azt mondta, a telepitest az osztrákok által fizetett bírságból finanszírozná. Biz­tos abban, hogy fizetnek? — Üzletember vagyok, többször tárgyaltam a cég­gel. banki garanciáim van­nak rá. Rém kidobettpénz — Kidobott pénznek tart­ja. amit erre az akcióra köl­tött? — Nem. hiszen az üzlet ér­dekében minden lépés kama­toztatja hatását. Csak azért sajnálom, mert nem volt fo­ganatja. A kazánt el tudom adni. az nem probléma. Én segíteni jöttem, jó szándék­kal. nem sikerült. Elkeserítő, hogy az emberek azt hiszik, a jövőjükkel törődtek. Pe­dig a hulladékot meg kell majd semmisíteni valahogy. Kíváncsi vagyok, hogyan si­kerül. Meggyőződésem, a bő­rök még egy év múlva is itt lesznek.., Az elhangzottakból is lát­szik. bonyolult az ügy. A szeméttelep ráadásul az oro­siak régi sérelme. így tehát a cikkíró érzelmileg azono­sulni tud velük. Bár ... Én megpróbáltam volna helyek­ben józanabbul végighall­gatni a Morvai-féle érveket, bizonyítékokat. Még akkor is, ha fenntartásaim vannak, nem tudott meggyőzni. Egy azonban biztos. A bőrügy még nem zárult le, további fejlemények várhatók. Va­jon mikor tudunk végre megszabadulni a nem kívánt tehertől ? Kováts Dénes GÉPESÍTETT HÁMOZ ÁS. A piac lehetőségei ellenére az alma egy részét hámozott gyümölcsként értékesítik a szat­mári termelők. Az egész rokonság összefog egy-egy hé* végén, s a kézi hámozok között fel-fel tűnik egy-egy öt­letes hámozógép. A tapogatóval is ellátott, ékszíjhajtásos hámozó teljesítménye közel ötszöröse a kézzel hámozott mennyiségnek Cégénydányádon is. G únyolódnak ezek a magyar parasztok­kal? Előbb halk, majd kevésbé visszafoj­tott szitkozódás kísérte a mezőgazdasági gépbemu­tatót. A sáros tsz-udvaron felsorakoztatott traktorok egészen mások voltak, mint azt a régi erögépsereg- szemléken valaha látni le­hetett. Hol vannak már a lóerőgyárak? A nyolc-tíz fejes ekék... Kisgazdasá­gok kisgépei — milliós árakkal. Ezért zúgolódott a közönség. Mert, hogy el ne felejtsem, a szemlélő­dök sem a régiek. A főgé- pész-találkozót farmer(je­lölt) -találkozó váltotta fel. Talajmaró negyedmil­lióért — ki veszi ezt meg? Rell-e nekünk ez a csillo­gás-villogás? Ilyen és ehhez hasonló félmonda­tok röpködtek a levegő­ben. A kis Fiat-traktor használati értéke még ak­kor is távol van a millió­tól, ha tudjuk: szervokor­mánya van, keveset fo­gyaszt és nagyon megbíz­ható. Az emberek hátat fordítottak a gépek utcá­jának és nosztalgiáztak. Ugyan hová jutunk? Még nem is olyan rég egy MTZ-t százezer alatt árul­tak. Igaz, ma már ez is sokszor annyi, de ... A Fiatokhoz illő elegan­ciával öltözött, feltűnően menedzser típusú úr sza­vai nem sok vigaszt jelen­tettek a megjelenteknek. Pedig elsorolta, mennyi módja lehet annak, hogy drága volta ellenére meg­vegyék, sőt ki is használ­ják, a kiállított erő- és munkagépeket. Lízing, részlet, bérlet — magya­rázza. Vegye meg sok gazda együtt, alakítsanak gépszövetkezetet. Az ideá­lis terület 80—100 hektár egy-egy ilyen gépsorhoz. Két és fél, hárommillióért legépesíthető. Természe­tesen betakarító-gép nél­kül értendő. Az emberek bénultan hallgatták. Egyikükből sziszegve tört fel a szó. Dehát honnan legyen ne­kem száz hektárom, mi­kor még mindig nincs földtörvény — égjenek meg! Jó parasztátkok kí­sérték a most már alig csendes közös kalkuláció­kat. A bemutató szónoka nemigen hallotta, mert hangosító• berendezésbe beszélt. Nem lesz nekünk soha ilyen traktorunk le­gyintett egy középkorú, nagybajuszú, feketeföldi ember. Minek is lenne? Dísznek? Soha nem jönne meg az ára. / .smerőssel hozott össze a sors, kép­zett gépész az illető. Nagyüzemi — kommen­tálja a látványt, és a ma­gyarázatokat. Ma még csak álom lehet a szövet­kezet gépekre. Az embe­rek féltenék a másiktól. Mert ez már nem tsz vol­na. Annak volt esze, aki már bevásárolt leendő farmjára. Szocialista gé­peket. Traktort, ekét, bo­ronát. Tudod, hány farm­ra való rozsdáll a tsz-ud- varokon? Ha azoknak végre gondos gazdája len­ne, kihúzná vele a pa­raszt, amíg összejönne a pénz ezekre a csodákra. Csik Sándor SZERKESZTŐI OOOOOOOO

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom