Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-06 / 235. szám
8 || KeletA IWagyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1990. október 6. Miss Amerika Nyíregyházán Tókedvű előadás a színházban Rendezésből jelest érdemel Kastélyépíttetö Fertődön A Móricz Zsigmond Színház októberi műsorrendje — a tervek szerint — zenétől, énektől, jókedvtől lesz hangos. A huszonhárom játszási napból kilenc alkalommal Szép Ernő: Patika című vígjátéka, tizennégyszer az új bemutató, Eisemann Mihály: Miss Amerika című operettje látható majd. Lesz, amikor két előadásban is. Ránk fér egy kis szórakozás, mondják a ruhatárban a nézők, éppenhogy felocsúdva a varázslat alól. Fanyaloghat a kritikus, ha akar, hivatkozhat „magasabb” művészi szempontokra, amikor az operettről ír. Sokan meg is teszik, pedig a színház világában a lényeget tekintve nincs könnyű és nehéz feladat. Nem könnyebb vígjátékot, operettet játszani és rendezni, mint a nagy érzéseket, tartalmas szenvedélyeket és igazságot felmutató tragédiákat. Sőt! Szívesebben hiszünk a köny- nyeknek, mint az öröm gurgulázó hangjainak. Mindez azért kívánkozik előre, mert úgy gondolom: prózai tagozatú színházunk a zenés darab tolmácsolásában csaknem eljutott lehetőségeinek a határához. A Miss Amerika színpadra vitele a társulat jelenlegi összetételében nehezen túlszárnyalható teljesítmény. A Miss Amerika Eisemann Mihály első operettje. Szövegkönyvére a szót sem érdemes vesztegetni: keveredik benne minden, olykor az az ember érzése, hogy csak akadályozza a játékot. Benne van egy kis Makrancos hölgy, egy kis cukrozott, majd a harmincas években megerősödő érzelmes- ség. Hamis, szirupos életérzés és „világkép". A zene — különösen ebben a modernebb hangszerelésben — Kollonay Zoltán dirigálásáJelenet az előadásból (Elek Emil felvétele.) val, meglehetősen frissnek hat, néhány — slágerré válható — betétszámmal. A Miss Amerika fergeteges siker. Majzik Edit jól játssza a szeszélyes milliomos kisasszonyt, aki a fejébe veszi, hogy csak ahhoz megy feleségül, aki hat héten át minden kívánságát teljesíti. (Szegény Daisy, mit csinál a házasság esztendeiben?) Sajnos a játékban Daisyt gyakran cserbenhagyja a hangja. Különösen olyankor válik ez hangsúlyossá, amikor a Juliette-et alakító Orosz Anna is a színpadon van. Az ő esetében fordított a helyzet. A játékából hiányzik egy kis visszafogottság, viszont a legtöbbször tisztán, stílusosan, kifejezően énekel. Mostani szereplése igazi meglepetés. Az álruhás márkit, a hirtelen szerelemre lobbant férfit Földi László Szombati galéria alakítja. Maradéktalanul kitölti a figurát, jól mozog és énekel a színpadon. Nem hiányzik játékából a humor, olykor a fanyar önirónia sem. Megyeri Zoltán a színház új tagjaként most lépett először a nyíregyházi közönség elé. Az első felvonás kezdeti elfogódottsága után tökéletesen magára talált, teljesítményét az előadás végén a „tapsmérő készülék” is határozottan jelezte. Jimmy bumfordi fiú, aki azonban megérdemli a szeretetet. Megyesi Zoltántól minden bizonnyal sokat várhatunk még. Juhász György sokarcú riportere az előadás egyik szervező figurája. Most is meggyőződhettünk róla, hogy kitűnő komikus alkat. Otthonosan mozog a zenés műfajban is. Kellemes meglepetés volt Kocsis Antal epizódszerepeiben. Ha nem tévedünk, nem volt még ennyit a színpadon. Ennek ellenére tökéletesen illett rá mindegyik figura, amelyeket most módja volt eljátszani. Ugyanígy csak jó mondható el Daisy barátnőiről, a mákvirágokról és a darab többi szereplőjéről is. Igazi, díszes kosztümöket, elegáns ruhakölteményeket láthattunk. A Móricz Zsigmond Színház színpada olykor zsúfoltnak hatott, annyian voltak egyszerre a színen. Jók voltak a táncok, Gesler György koreográfiái valódi operetthangulatot teremtettek. Vas-Zottán Iván végzős főiskolai hallgató. A Miss Amerika volt a vizsgarendezése. Tetszett, hogy profi tempót diktált, a játéknak nem voltak üres pillanatai, rengeteg ötletet vonultatott fel. Kitűnően tudta irányítani a népes szereplőgárdát, amelyiknek minden tagja — legalább is a nézőtérről így látszott — nagy-nagy örömmel és lelkesedéssel játszotta a szerepet. Régen láttunk ilyen jókedvű előadást, amelyen nem a le- csiszoltság mesterségbeli fényei ragyogtak elsősorban, hanem belülről áradt a ragyogás. Talán patetikusra sikerült az utolsó mondat. Azt azonban mindenképpen érdemes elmondani: a rendező szerint zenés darabot igazán jól megcsinálni meglehetősen nehéz. Örülünk neki, hogy Vas-Zoltán Ivánnak éppen Nyíregyházán sikerült. N.I.A. vezte el, s ettől az időtől vált a községnek, a hajdani Süttörnek a neve is Eszterházává 1950-ig. Akkor kapta a mai Fertőd nevet. Eszterhá- za volt a hercegi uradalom és majorátus központja, s már állt a helyén egy, a későbbi kastély magvát alkotó vadászkastély 1721-ből. Ezt építtette tovább és fejlesztette hazánk legnagyobb kastélyává — 126 szobája volt — 1764-66 között „Fényes Miklós" Jakoby Miklóssal, részben saját tervei szerint. A rokokóba hajló barokk kastély a kor minden pompájával rendelkezett, és főúri udvartartása európai hírnevű volt. A franciás formában épített kastély, az udvari és kerti főhomlokzatú főépület melletti két hatalmas szárnyával, óriás oszlopokkal és pilaszterekkel, az ilyen stílusú kastélynak nem mintáját, hanem legmagasabb fokú ösz- szegezését adta. Volt benne nagy szalon, kápolna, könyv- és képtár, fegyvertár. A herceg lakószobái fehérek voltak, aranyozva, vagy japán stílusban feketére lakkozva, arany virágokkal, kínai vázákkal, pagodákkal Külön porcelánterem, Belvedere, télikert, kávézó, operaterem, marionett-színház, hatalmas kertjében allegorikus templomai a Napnak, Vénusznak, Dianának és Fortunának, holland pavilon, dámvadak és aranyfácánok parkja, vaddisznópark, és így tovább. Esterházy herceg kastélyában állandó színházi és operaegyüttest tartott. Előadásaira a bécsi udvar is eljött. 1761—1790 között udvari karmestere a kor legnagyobb zeneszerzője, Joseph Haydn volt, aki itt komponálta számos nagy alkotását, köztük a hercegre, a katonai fegyelmet tartó hajdani tábornagyra oly jellemző Búcsú szimfóniáját. Keletkezésének története, a hangszerüket egyenként letevő, gyertyáikat eloltó és a színpadról kivonuló muzsikusokkal, közismert. Két és fél évtizednyi üstökösi ragyogás. Visszfénye azonban két évszázad múltán is ott fénylik a mai Fertőd s hazánk kultúrájának egén. Csonkaréti Károly H. Németh Katalin rajza Sárándi József Kényszerképzetek 1. ZSÁKUTCÁBAN Rövidet írj, vagy még azt sem. Magát olvassa mind, aki olvas. 2. ÖRDÖGGOLYÓ Végzet rejlik a hajszolt kibontakozásban, de a kilábalás reménye feledteti a végzetet. 3. HALLGATAG TÖBBSÉG Mondja magáét Belzebub, kontrázza a haragos Isten. Hallgatjuk őket szótlanul, tetőtől talpig Nincsben. y Leányvár, 1989. november 8. A bizonyíthatóan legősibb magyar családok egyike az Esterházy. Honfoglaló a Salamon nemzetségből. Az első Esterházy-ős okleveles említése 1186-ból származik. Mo- kudnak hívták, és királyi pristaldus volt, azaz olyan személy, akinek a tanúvallomását a hatóságok kötelesek voltak hitelesnek elfogadni. Ez időtől sűrűn találkoztunk az Ester- házy-ősökkel az írásokban, de akit először említenek Esterházy vezetéknévvel, az a Pozsony vármegyében, a XVI. században élt Benedek, kinek fia, Ferenc már ugyanitt alispán, s anyja, galánthai Bessenyei Ilona öröksége után először használta a galánthai előnevet. A família itt indult el a szédületes felemelkedés útján, s az Esterházy név összeforrott Magyarország történelmével. Csak mutatóba néhány kiváló férfiú a családból: Esterházy Miklós, aki 1625-től haláláig nádor; az 1652. évi vezekényi csatában elesett négy Esterházy „...édes hazánk és anyánk Magyarország vitéz négy fia, egy harcon, egy mezőben, egy órában...”; Esterházy Pál nádor, a hercegi ág alapítója; Esterházy Antal és Dániel kuruc tábornokok; Esterházy Imre esztergomi érsek, Esterházy Pál Antal herceg, aki a híres könyvtár alapjait vetette meg; és végül Esterházy, Miklós József herceg, aki 1714. december 18-án született és pontosan kétszáz éve, 1790. szeptember 28-án halt meg, s nevéhez fűződik a világhírű fertődi kastély felépítése. Egy olyan valóban pompás kastélyegyüttest hagyott ránk, amely most már a nemzet büszkesége, valaha pedig XVIII. századi európaiságunk egyik fénypontja volt. Ezért illő megemlékezni erről az Esterházy hercegről, akit kortársai „Fényes Miklósaként emlegettek. Már 1764-ben, Frankfurtban nagy hatással volt Goethére a herceg pompaszeretete, ami azután az ugyanebben az esztendőben megkezdett kastélyépítésében teljesedett ki. A ma Fertődön álló s magyar Versailles-nek nevezett kastély- és parkegyüttest Eszterházának ne— Menedzser? Befolyásos barát? — Dehogy! Engem senki sem menedzselt, és nem voltam senki kitartottja sem... Milliomosok, milliárdosok nevét viselhetném, de én meg akartam mutatni, hogy a magam lábán állok. A hivatásomba voltam és vagyok szerelmes. Ezért föladtam a gyerekszülést, föladtam kapcsolatokat, föladtam a gazdagságot... Dolgoztam, valóban keményen. Mindig saját magamat tartottam el, én soha senkitől nem kértem... —A házasságod sem volt mindennapi... Összevissza pletykáltak... — Tizenhat évvel ezelőtt mentem férjhez az osztrák'Wilhelm Alexander von Thum und Taxis herceghez, ő tizennyolc évvel idősebb nálam, nem gazdag, és Bécsben él. Évente néhányszor találkozunk. Nála sokkal nagyobb neveket is ismertem, igaz, azoknak nem volt hercegi titulusuk, de volt sokkal több pénzük. De én úgy választottam, ahogy nekem jó. — Akkor szerencsés embernek tarthatod magad! — Feltétlenül! Az életemre visz- szanézve, semmit sem csinálnék másképp. Talán a gyereket vállalnám. — Terveid a közeljövőben? — Ha készen leszek az építkezéssel, utazni szeretnék. Azokba az országokba, ahol még nem jártam. Például a Szovjetunióba. Aztán majd a saját baletttermemben, a magam örömére olyan gyerekeket szeretnék tanítani, akikben tehetséget látok. Eöry Éva Legutóbb, több mint öt éve, a Thália Színházban a Jóból is megárt a kevés című darabban és a belvárosi Kávéház Lido varietéjében lépett fel. Azóta sehol. — Nem hívtak vagy te nem akartál fellépni? — Hát, részben azért alakult így, mert én az utóbbi években a házam építem, ami nagyon sokba kerül, és amit a fellépéseimért fizetnének, az nem tenné ki azt, amit veszítenék a kőművesekkel, ha nem lennék a sarkukban... Másrészről pedig, mivel az egész szórakoztató revü műfaj a pénzen alapszik, de most hihetetlen pénzhiány van, szóval a színháznak egyszerűen nem volt pénze. A Tháliában minden kellékemet, ruhámat én adtam! Pedig igen nagy sikerrel ment a darab, állandóan telt házzal, mégis levették a műsorról. — De neked igazi nagy sikered külföldön volt. Ott lettél revűsztár. —Ami az anyagiakat és a nevet illeti, feltétlenül. De azért én sokszor léptem fel itthon is, a Lidóban, a Maximban, a Békében, A Mou- lenben. Nagyon szegény családból származom, a kőbányai MÁV- telepen egy szoba-konyhában nőttem fel, s bár hercegné lettem, azt egy pillanatra sem felejtem el, hogy honnan jöttem... Hogy most nem az Operaházban vagyok prímabalerina, annak a magasságom az oka, 170 centi vagyok. — Mikor szerződtél először külföldre, és hova? — Huszonegy évesen mentem ki először; Frankfurtban, egy re- vűkabaréban kezdtem. Este tíztől reggel négyig mindennap fel kellett lépnünk. Nagyon kemény munka volt, de én azt mondtam: egy évig dolgozok, és hazahozok egy olyan autót, amilyen Magyarországon senkinek sincs! És haza is hoztam. Bár azt mondták, hogy kur- válkodásból szedtem össze, de az a tizenkét ember, akivel kint együtt táncoltam, pontosan tudja, hogyan éltem, és hogyan spóroltam össze. — Nagy sztár, világhírű sztár lettél, amilyen azóta sincs a magyar revükben... — Erről nem én tehetek. Mások előtt is megvolt a lehetőség! Csinálja valaki utánam. Elárulom a titkot is: szerencse, tehetség, kitartás, szorgalom, lemondás. Medveczky Ilonával 1981 -ben készített ötvenperces műsort a televízió Revűsztárból hercegné Medveczky Ilona vágyai ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■
