Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-05 / 234. szám

1990. október 5. Kelet-Magyarország 3 flz én polgármesterem A szépen felújított, korszerűsített nagykállói malomban őrlik a durumbúzát. Ebből a kitűnő lisztből az ország minden részére szállítanak, elsősorban száraztészta-készítés­hez használják, de a sütőipari termékeknél is szívesen alkalmazzák. A minőségellenőrző laboratóriumban az alapanyagtól a lisztkészítésig minden folyamatot gondosan ellenőr­zik. Vékony Jánosné — felvételünkkor — sikértartalom-meghatározást végez. (Elek Emil felvétele.) ___________________________ Bélteket Irak is sújtja Vajas kenyér helyett csak zsíros kenyér A további elbocsátásoktól rettegő dolgozók október 1-jén munkástanácsot alakítottak a Ganz Műszer Művek nyír- bélteki gyárában. Tavalyelőtt négyszázharmincnégyen dol­goztak itt, ma már csak kettőszázhetvenen. Nyugati piacra nem termelhetnek, ezt tiltja egy szerződés. A keleti piac összeomlott. Szegény embert az ág is húzza: ki hinné, hogy az iraki háború a nyírbéltekiekct is sújtja. Azért, mert már „sínen volt” az iraki üzlet, de ez a háború miatt „kisiklott”. HAMAROSAN POLGÁR­MESTEREK ülnek az egyko­ri tanácselnöki székekbe. Mi választottuk, illetve választ­juk, mi emeljük őket helyi társadalmunk, falvai nk, vá­rosaink legmagasabb közjogi méltóságaiba. Jól válasz­tunk-e vagy rosszul végre rajtunk múlik. Ha melléfo­gunk, ha beleválasztunk, csak magunkat okolhatjuk, fe­lelősségvállalás elől az állam­polgár elmenekülhet. nem megy el választani, a követ­kezmény elől azonban nem. A demokráciának e „terheit’ tehát vállalnunk kell! A jelöltek és önjelöltek tiszta politikai múltja, fed- hetetlensége önmagában alapvető érték, csakhát tö­megszinten ezzel nem sokat tudunk kezdeni. Mert nem a múltnak választunk, hanem a ma és a holnap nem kevés feladatait kívánjuk valakik­nek a vállára rakni. Mégpe­dig erős váltakra, olyanokra, amelyek a hatalom súlyai alatt nem roppannak össze, vagy nem nőnek az égig. A hatalom ugyanis nagy dolog. Óriási a jelleinformáló vagy jellemtorzitó ereje. Mert ki ne tudna rá példát mon­dani, hogy egy maréknyi kis hatalomtók is miként vált a nyusziból oroszlán. Vagy a felelősség súlya alatt miként omlott össze az egyén, vált neurotikussá, vagy környe­zete fürgébb észjárású dör­zsöltebb, potens személyisé­gei szánalmas bábfigurájává. Az elmúlt évtizedekben mindkét típust volt módom közelről megfigyelni. De ne feledjük, ekkor is voltak ve­zető egyéniségek, akiknek a torz belső viszonyrendszer a személyiségét nem tudta ki­kezdeni. akik a lehetőségek relációjában környezetük el­ismerésétől kísérve végezhet­ték munkájukat. MI A JÖ VEZETŐK TIT­KA? Honnan ered egyénisé­gük varázsa? Mi a bátorsá­guk forrása? Szerény tapasz­talatom szerint ebben döntő a biztonságérzet, a kiszolgál­tatottság hiánya. Pontosab­ban az, hogy jó szakember, aki legyen bár mérnök vagy közgazdász, tanár vagy jo­gász, asztalos vagy ács, érti és sikeresen műveli a szak­máját. Azaz a megbízatás lejártával van hova vissza­vonulni. Ez az emberi biz­tonságérzetünk olyan nélkü­lözhetetlen alapja, mint az a ■reális önbecsülés, hogy a vál­lalt feladattal meg tud bir­kózni. Azaz nincsenek örökös megfelelési komp­lexusai, amelyek állandó bi­zonyítási kényszer alatt tart­ják, és kapkodó munkastí­lushoz, szeszélyes csoportér­dekek szolgálatához, politi­kai divatcselekvések hajszo­lásához vezetnék. A TANÄCSI VEZETŐI gondolkodás egyik alapvető hibája volt, hogy a dolgokat, az értékeket mindig forinto- sítani igyekeztek, így többsé­gük fejében elsősorbán egy forintban kifejezhető érték- hierarchia alakult ki. Vagyis a polgármesternek ugyan­olyan értékként kell majd kezelni egy dombot, egy szobrot, egy fát, egy tavat, mint a több-milliós objektu­mot. El sem tudok olyan sike­res önkormányzati vezetőt képzelni továbbá, aki pél­dául ne ismerje a városa tu­dósai munkásságát, művészi alkotásait, legtehetségesebb menedzsereit, sikeres orvo­sait, mérnökeit, tanárait, vál­takozóit, jó nevű iparosait, gazdáit, egyszóval a város kreatív alkotó erőit. Természetesen mindezek­hez komoly helyig sőt hely- történeti ismeretekre van szükség. Aki vállalkozik egy település vezetésére, annak arra is vállalkoznia kell, hogy felfedezi saját maga számára a település jellegét adó természeti, gazdasági ér­tékeket, közösségtörténeti eseményeket, emlékeket. Mert soha nem lehet tudni, hogy egy mai várospolitikai kér­désben hogyan jelenhet meg a múlt tanulsága, a múlt érté­keit miként lehet mobilizálni a ma vagy a jövő számára. Sokszor tapasztalhattam, hogy magas méltóságot vise­lő vezetői megnyilvánulások szánalmas szürkesége, racio­nalitásának vélt vagy feltün­tetett unalmassága és mono- tómiája döntően az ilyen tí­pusú ismeretek hiányával függött össze. Őket hallgatva, az ember önkéntelenül is ar­ra gondolt, ha a papírt ki­vennék a kezükből, a statisz­tikai adatok felsorolását meg­tiltanák számukra. aligha tudnának húsz percet össze­függően beszélni a rájuk bí­zott települések, közösségek múltjától. Az elszürkülésnek — vagy ne adj isten, a szür- kénmaradásnak — a veszélye a jövőben is megvan. Szemé­lyiségi tulajdonságok és munkastílus kérdése, hogy ki hogyan tudja a rábízott mél­tóságot megemelni vagy el­herdálni­A SZÜRKESÉGTŐL VALŐ MENEKÜLÉSBEN egyik leg­fontosabb eszköz a bizalom­ra épülő munkamegosztás, a hozzáértő jó csapat megszer­vezése és kondicionálása. Csak hát ez sem könnyű! Hozzá jó szemre, jó ember- ismeretre és együttműködési készségre, toleranciára, a ko­operációra van szükség. MINDJÁRT LE KELL SZÖGEZNI, egy modellált elképzelésnek mindig az a célja, hogy a gyakorlatban, ha minden elem nem is. de azok többsége megvalósuljon. Ezeknek az elvárásoknak nagy része viszonylag köny- nyen megtanulható, a gya­korlat során elsajátítható. Helyi demokráciát csinálni vágyó polgármestereinknek tehát tudomásul kell venni­ük. hogy nemcsak a jó pap­nak. hanem a jó polfármes- ternek is holtig kell tanulni. Kuknyó János Az erdő szélén, szép kör­nyezetben lévő üzem udva­rán nyomasztó csend fogad. Mindnyájan azt szeretnénk, ha munka zajától lenne han­gos a környék. Két berende­zett műhelybe belépünk, mindkettő kong az üresség­től. A harmadikban szinte teljes létszámmal dolgoz­nak. Szemmel látható, hogy bonyolult, szakértelmet igénylő munkát végeznek. A finom műszerek mellett ge­nerátorok, hőmérők, nyo­máskapcsolók. üzemanyag- szint-mérők készülnek. Mind a gépjárműgyártásnál hasz­nálatos. Hit ér a húsz év? Apró részecskék fölé hajol Szim Miklósné, akit találom­ra szólítunk meg és helyzet- értékelést kérünk tőle. Ahogy az várható volt. az elkeseredés hangján szólal meg. Sorolja, hogy éppen húsz éve jött dolgozni a jog­elődhöz. a faipari céghez. Itt született Nyírbélteken. s amikor a kétéves tanulás után műszerész szakmunkás vizsgát tett. azt remélte, hogy a nyugdíjig majd simán telnek az évei. A retikütjé- ből előkotorja a legutóbbi bérjegyzékét, amelyen az áll, hogy 5520 forintot vihet ha­za. Hozzáteszi: „Tavaly min­den hónapban többet keres­tem. Számítsák hozzá az ár­emeléseket. mit ér ez a pénz húszéves munka után". Badarász László gyárveze­tőtől azt kérdezzük: hogy jutott idáig az. üzem és va­jon mikor közölhetnek öröm­hírt az előbb nyilatkozó fia­talasszonynak és sorstársai­nak? Lemondtak a prémiumról A gyárvezető zúdítja ránk a rossz híreket. Hogy a nyu­gatnémet VDO cégtől meg­vették a törzsgyárral közö­sen a korszerű műszergyártás liccnszét. Ám a licenszadó kikötötte. hogy nyugatra nem szállíthatnak, keletre is csak haszonjárművekbe, vagyis teherautókba, munka­gépekbe. A cseh Zetorokhoz is gyártottak műszereket, ám az államközi szerződések most késleltetik a cseh meg­rendelést. ígéretesnek tűnt az iraki megrendelés, de jött az öbölháború. A magyar Ikarus is kevesebbet rendel. A gyárvezető hangsúlyozza: a megrendelésekhez igazít­ják a létszámot. Három lép­csőben volt leépítés, s az itt maradottak azt is vállalnák, hogy heti négy napot dol­goznak, kevesebb bérért. Megvolt az átszervezés, janu­ártól a vezetők lemondtak a prémiumról. A gyárvezető következő, elgondolkodtató mondatait szó szerint idézzük: ..Közöl­tük dolgozóinkkal, hogy az eddigi vajas kenyér helyett csak zsíros kenyeret tudunk adni. Azt tudtuk, hogy az elbocsátás fájdalommal jár. Arra törekedtünK, hogy mi­nél kevesebb fájdalommal járjon. Ügyeltünk arra. hogy egy család se maradjon ke­nyérkereső nélkül”. Ha lesz megrendelés A piacot, a megrendelést a központ kereskedelmi osztá­lya intézi. Mostanában pró­bálnak Jugoszláviában meg­rendelésre találni és szeret­nék elérni, hogy a német megrendelő oldja fel a kivi­teli korlátokat. Az itteni gyárvezető pedig a megyei tanácson próbálkozott, ami­kor bejelentette, hogy hasz­nosításra jó pénzért bárki­nek odaadják az üres műhe­lyeiket. S van itt crossbar te­lefon. telex, szorgalmas em­berekből sincs hiány, sőt fö­lösleg van: „Ha lesz megren­delés, folyamatosan vissza- vehetjük az elengedett dol­gozóinkat" — mondja végül a gyárvezető. Nábrádi Lajos 4 n-tan-té-nusz — mondta barátom, a vezérigazgató, miköz­ben ellépdelt a sorfal előtt, és minden szótagnál rábö­kött mutatóujjával az előt­te állóra __ — Szó-ra-ka­té-nusz, szó-ra-ka-ti-ki- ta-ka, bam-ré-nusz! Az utolsó szótag Tódor­ba Joachimra esett. — Lelkiismeretlen kon­tár! — rivallt rá barátom, a vezérigazgató. — Ekkora kárt okozni a cégnek, és egyáltalán! El van bocsát­va! Azonnali hatállyal. Aztán a többiekhez for­dult. — Legyen ez tanulság és elrettentő példa. A jövőre vonatkozólag. Precíz mun­ka! Egyéni felelősség! Ná­lam csak így lehet megma­radni. Amikor a tagok libasor­ban kivonultak, megkér­deztem a vezért. — Miért ez a nagy szi­gor? — Azért, mert ez a nyo­morult tervezett egy gőz­mozdonyt, kerekek helyett — sítalpakkal! Ha legyárt­juk, százmilliókat vesz­tünk. — Dehát én ezt a Tódor- kát ismerem, ő itt hiva­talsegéd! Mióta terveznek nálatok ilyen munkakörben mozdonyokat? A vezérigazgató legyin­tett. — Fütyülök a munkakör­re. A beosztásra. A szárma­zásra. Arra is, hogy az il­lető kormánypárti vagy el­lenzéki. Nálam csak a szakmai tudás számít. A lelkiismeretes hozzáállás. A te Tódorkád a gyártmány­fejlesztési osztályon dolgo­zik, aminthogy mindnyá­jan ott dolgoznak, akiket az imént felsorakoztatva lát­tál. Csak a bűnöst kellett kiválasztanom közülük. Bü­rokratikus huzavona, bi- zottságosdi nélkül, mert az idő pénz. Erre kitűnően megfelel a kiszámolósdi. Megfelel a kor szellemének. Még nem győzött meg teljesen. — Mi van akkor — kér­deztem —, ha a fejesek, az okosok előre kispekulálják, hogy hová kell állni? És ál­dozatul odadobnak egy ár­tatlan nyuszit? Egészen elképedt. — Szerinted elképzelhető ekkora elvetemültség és előre megfontoltság?! Az ajtóhoz sietett, kiki­áltott a titkárnőnek. — Azonnal kéretem Né- medi urat! Felém fordult, úgy ma­gyarázta: — Ez a Némedi a gyárt­mányfejlesztési osztály ve­zetője, talpig gerinces em­ber, ilyen az egész család, jól ismerem őket, a fiát én tartottam keresztvíz alá a legnehezebb állampárti időkben. Kopogtatás. Megnyerő mosollyal lép be egy hatá­rozott fellépésű férfi. — Két dolgot kérek tő­led, Józsikám — mondta neki barátom, a vezérigaz­gató. — Először is felejtsd el, hogy hogyan végződött az iménti fegyelmi ... Sike­rült? Nagyszerű. És most mond meg igaz telkedre, ki az egyszemélyi felelős eb­ben az átkozott mozdony­tervezésben? 4 látogató pillanatnyi habozás nélkül vála­szolt: — Tódorka Joachim, a hivatalsegéd. — Hú — fújt nagyot a vezér. — Megnyugtattál, Józsikám. Már-már azt hit­tem, hogy igazságtalan vol­tam. Kürti András Nem a babér E ddig mindössze egy igazgató bukott meg a megyében a legújabb megméretteté­sen. Az újjáválasztott vállalati tanácsok egy ki­vétellel ugyanazokat az igazgatókat erősítették meg posztjukban, akik ko­rábban is ezt a tisztséget töltötték be. Rendszervál­tás ide vagy oda, szinte mindenki maradt a he­lyén. A „megszilárdított” első számú vezetők közül egy mindössze rövid idő­re vállalta a megbízást, addig, ameddik pályázat útján be nem töltik he­lyét. Egy másik igazgató helye ennél furcsább volt, hiszen őt nyáron a koráb­bi vállalati tanács felmen" tette, az új pedig megerő­sítette. Mikor napvilágra került a vállalati tanácsok újra­választásáról és az igázga" tők megerősítéséről szóló rendelet, több helyen nyárra gyorsan összehív­ták a vállalati tanácsot és afféle előbizalmi szava­zást rendeztek. Ezzel mintegy maguknak és a külvilágnak kívánták bi­zonygatni, hogy náluk már lezajlott az „aktus” és nem szükséges újabb procedúrára összegyűjteni a vállalati tanács tagjait. Ennek ellenére az elősza- vazás nem jelentett kibú­vót, kezdődhetett a máso­dik, amely hasonló ered­ményt hozott egy kivétel­lel. Pedig az előzetes vára­kozás mást ígért. „Most megmutatjuk neki, si­mán leváltjuk, elég volt belőle, végre itt az alka­lom a leváltására” — hal­lottuk a véleményeket. Ügy látszik,, utólag- ezek a hangadók voltak, akik nem szimpatizálnák az igazgatókkal. A többség a jelek szerint elégedett az igazgató tevékenységé­vel. A vállalati tanácsta­gok választásánál sem cserélődött ki teljesen a régi csapat. Mindezek alapján azok csalódtak, akik teljes sorcserét vár­tak, azok viszont, akik a régi igazgatóra voksoltak, megnyugvással fogadták a döntést. A stresszhelyzet ennek ellenére az igazgatóknál megmaradt. Melyik első számú vezető figyeli nyu­godtan a jelen eseményeit és várja a jövő fejlemé­nyeit? Egyik sem. Az igazgatók újraválasztásá­nak történései egy kicsit háttérbe szorították a na­pi teendőket, hiszen ta­gadhatatlan, hogy kortes­kedés is folyt, még ha nem olyan mértékben, mint a parlamenti vagy az önkormányzati válasz­tásokon. Ez az időszak egybeesett a kormány új gazdasági koncepciójának kidolgozásával, egy sor változással, az importli­beróval, a szocialista ex­port egyre nagyobb szűkí­tésével. I lyen helyzetben a megszerzett babé­rokat minél előbb ' érdemes félretenni és ha­tékonyabb vállalati stra­tégia alapján munkálkod­ni! Ennek nem lehet egyetlen mottója: a csőd­veszély elkerülése, még­ha ez sok szabolcsi céget fenyeget. Az agyonszajkó­zott szerkezetváltás, a szovjet piaci partnerek megtartása, a nyugat irányába való oriéntált- ság, munkával való ellá­tás és csak a nyereséges termelés finanszírozása. ezek a feladatok tornyo­sulnak a jelenlegi/igazga- tók előtt, miközben el­odázhatatlan a felkészülés a privatizációra. (máthé)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom