Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-31 / 255. szám

1990. október 31. 3 Stílusváltás? „•••nem engedjük lebontani" Kisajátított áldozatok A tisztelet, az emlékezés, a kegyelet jeleként egyre több községünkben emelnek a kései utódok emlékmű­vet a világháborúk és más történelmi viharok áldo­zatainak. Valamennyi településen a lakosság összefo­gását tükrözik az emlékművek, épp ezért megdöbben­tő, hogy Jármiban az egység helyett a széthúzás jel­képe lett a kis obeliszk. O kkal övezte fokozott várakozás a parla­ment hétfői ülését a barikádhétvége után: mi­ként vélekednek a pártok, a képviselők a történtekről, s hogyan foglalnak állást a jö­vőt illetően. Pálfordulásra természetesen senki sem szá­mított, de arra igen: végre érződjék a T. Ház légkörén is, hogy az eddigi úton nem lehet folytatni a politizálást, s főként az ország sorsának meghatározását. Amellett, hogy a koalíció és az ellenzék igyekezett a saját szemszögéből és kiala­kult politikai hitvallása sze­rint megítélni a történteket, mégis észrevehető volt egy­fajta stílusváltás. Ez a visz- szafc.gottságban, a húrok fe­szítésének mellőzésében nyil­vánult meg elsősorban, bár nem hiányzott most sem a címzés a másik oldalnak, az első széksorban helyet fogla­ló kabinetnek. Megsem sza­kadt le a kupola, amikor az ellenzékiek egyik-másik kép­viselője beismerte, hogy ne­héz helyzetben volt a kor­mány —, s, hogy ez a nehéz helyzet nem csupán az ő mű­ködése alatt, hanem jóval ko­rábban vette kezdetét — s bár rosszul, meggondolata- nul lépett a benzinügyben, ha levonja a tanulságot, s ezután jobban épít a társa­dalom valós erőire, a koalí­ción kívüliek is készek tá­mogatni a nehéz döntések során is. Aztán: az ügyvéd­ből miniszterré avanzsált kormánytagnak sem kellett megszaggatnia a ruhát, ha­mut szórni a fejére, avagy szégyenében eltakarnia az ar­cát, amikor beismerte a té­vedést, s kijelentette, hogy a kormány egyszer s minden­korra levonja a történtek ta­nulságát, s a jövőben — a demokrácia szabályainak megfelelően — a parlamenti pártok, az érdekvédelmi szer­vezetek előzetes megkérdezé­sével, véleményük, javasla­tuk hasznosításával a társa­dalmi konszenzus reményé­ben igyekszik majd kialakí­tani álláspontját Régen óhajtott új ütemei igyekezett felvenni hétfőn a honatyák gyülekezete, hogy a T. Ház ne a köldöknéző — sokszor propagandisztikus — szócsqplés színhelye, hanem valóban a munka parlament­je legyen. Ehhez — mint tör­tént az ülésen — az is szük­séges. hogy á házelnök kor­látozza a vélemény kifejtés idejét, s ha kell, akár meg is vonja a szót attól, aki fő­ként a maga hangjában sze­Október 31. — takarékos- sági világnap. Arról érdek­lődtünk a Takarékbanknál, és az OTP-nél, milyen akció­kat rendeznek a világnap al­kalmából? Fazekas Sándortól, a Taka­rékbank nyíregyházi területi igazgatóság ügyvezető igaz­gatójától megtudtuk, a tava­lyihoz hasonlóan idén is lesz betétgyűjtési akció. Aki de­cember 6-ig 10 ezer forintos betétet helyez el valamelyik takarékszövetkezetben, illet­ve a takarékbanknál, sorsje­gyet kap, s december 6-án fődíjként egymillió forint értékű részjegyet, nyugati au­tót, s más értéktárgyakat nyerhet. Csak a Takarék­bank akciója: a mától no­vember 30-ig elhelyezett be­tétekre, értékpapírokra plusz egy százalék kamatot adnak. Az OTP megyei igazgatósá­gán Nyíregyházán .ma ünnepi ügyfélfogadást tartanak, ki­sebb ajándékokkal kedves­kednek a betérőknek — ezt Ugyan Tamás reklám-propa­gandistától tudtuk meg. Ezen kívül több sorsolás is lesz ma: azok között, akik július 30-tól legalább 30 schilling értékű Ausztria- Lottót vettek, kétnapos bécsi utat sorsolnak ki. A Tollában a betétje akció keretében a rét gyönyörködni, s mindun­talan fitogtatja csodálatra­méltó felkészültségét, mi­közben agyoncsépelt lózun­gokat sorol. Persze nem megy ez a váltás egyik óráról a másikra, disszonáns hangok is belekeverednek még a tör­vényalkotó munkába. Ezért indokolt és szimpatikus, ha a soros elnök erélyesebb, s fegyelmezettebb megnyilat­kozásra igyekszik rábírni a képviselőket. Többször elhangzott, s igaz: a fárasztó blokádnapok elmúltával új politikai hely­zet alakult ki hazánkban. Er­re mindenféle rendű és ran­gú fórumon ezután már illik tekintettel lenni a Parlament tornyos épületétől az önkor­mányzatok fapados tanács­kozóhelyiségeiig. Hiszen most már napnál világosabb, hogy a pártokon, csoportosu­lásokon belül is sokféle ár­nyalat létezik; hogy nem vi- gyázállásbán kell politizálni immár, hanem kifejthető a frakcióállásponttól eltérő, de a konszenzust elősegítő vé­lemény is. Párttabuk megin­gásának első jeleit fedezhet­tük föl az ülésen, ami bár nem ad okot a legkisebb hur- rázásra sem, de sejtteti, hogy valami változás mégis elkez­dődött. Lelkendezés helyett tehát álljon itt csupán annyi: par­lamentáris demokráciánk építésének első pillanatától kitüntetett figyelem övezi a T. Ház eseményeit, az otta­ni megnyilatkozásokat, amit a sajtó jóvoltából „egyenes­ben” követhet a választópol­gár. S ha igaz — márpedig nagyon is igaz —, hogy a mély válságból csak a ma­gunk teremtette, s az elér­hető nyugodt, békés körül­mények között tudunk kiká­szálódni, akkor értelmetlen és egyfajta „barikád” az is, ha — mint eddig oly sokszor — a képviselők korbácsolják fel a közhangulatot presz­tízsből, vagy öncélú maga­mutogatásból. Ehelyett hon­atyákhoz méltó bölcsességgel, a parlamenti rend megtartá­sával, szilárdításával maguk mutathatnak példát a bizal­mukat megelőlegező milli­óknak. Azoknak, akik elvár­ják, hogy teátrális jelenetek helyett a munka, s ennek kézzelfogható eredménye jel­lemezze a Duna-parti házban a törvényalkotókat. így, ilyen új stílussal vél­hetően az újabb kemény, kellemetlen döntéseknek sem lesz országot bénító hatása. Skálával (Kelet Áruház), il­letve a Centrummal közösen sorsolnak értékes nyeremé­nyeket, azok között, akik az egyik vagy a másik áruház­ban takarékcsekkel kétezer forint fölött fizettek október 31-ig. Szüret Másnapos rókák, fé­lénk ürgék bóklásznak már a szőlőtőkék között. Hideg, őszi szél fújdogál, zörögnek a levelek, ösz- szekoccan egy-egy ve­nyige, ijedten iramodik neki a róka, az ürge. A legtöbb helyen vége már a szüretnek, a múlt hét derekán, még a nagy fagyok előtt volt a mun­ka dandárja. Mint az ópályi határban is, a híres Cinkés-hegyen. El­árvult azóta a csősz- kunyhó, a hordókban lassan forr a bor..., ké­szülődünk a télre. Mire leesik az első hó, zamatos rizlinggel koc­cintunk majd otthon. (B. G. felv.) Fizettt a ifflÉ'i- kiegészítéseket Az Országgyűlés döntése nyomán még az idén egysze­ri nyugdíjkiegészítést folyó­sítanak mindazoknak, akik­nek nyugdíja nem haladja meg a 13 ezer 800 forintot. A kifizetésre rendelkezésre álló pénzt a társadalombizto­sítás — ugyancsak a törvény- hozás döntése értelmében — differenciáltan osztja szét. Ennek megfelelően az egyszeri kiegészítés összege az 5 ezer forint alatti nyug­díjak esetében 4 ezer forint, 5001 és 8000 forint közötti, nyugdíjaknál 3200 forint. A 8001 és 13 800 forint közötti nyugdíjjal rendelkezők 2400 forintos egyszeri kiegészítés­ben részesülnek. A törvényhozás a kifizeté­seknek megfelelően módosí­totta a Társadalombiztosítási Alap idei költségvetését. E- szerint a most elfogadott egyszeri kifizetések nyomán 10 milliárd 620 millió forint­tal növekednek a társada­lombiztosítás kiadásai. (MTI) BEMUTATÓ. A SZÜV nyíregyházi Számítóközpont és a mátészalkai Menedzser klub közös rendezésében be­mutatót és kedvezményes vásárt tartanak Mátészalkán a Zöldfa étteremben novem­ber 5-én 10-től 18 óráig. Be­mutatásra kerülnek számí­tástechnikai eszközök, telefo­nok, telefaxok, másológépek, automaták és softwarek. Szorgos kezek már csak az utolsó simításokat végzik az oszlopon. Felül a címer, alat­ta a két márványtábla. Egyi­ken az I. és a II. világhábo­rúban elesettek neve olvas­ható, a másik pedig a köz­ségből elhurcolt zsidókra em­lékeztet. Legalul végül az látható: állíttatta az MDF. „Ketten maradtunk...” — Régen felvetődött már az emlékmű állításának gon­dolata — mondja id. Antek József, az MDF helyi szerve­zetének vezetője, miközben törli a márványlapot. — Amikor megalakult a szer­vezetünk, megpróbáltuk meg­valósítani. Én kezdeményez­tem, gondoltam, benne lesz az egész falu, azonban csak 20 ember szállt be kisebb- nagyobb összeggel. Végül ketten maradtunk az építés során, s szégyelltem volna, ha nem fejezzük be. Az új ön- kormányzat kifogásolja az MDF-aláírást. Nem ragasz­kodom én ehhez, a betűvéső ütötte bele. Talán sikerül úgy átalakítani, hogy „Állíttatta: Jármi népe az MDF szerve­zésében”. Én többet a jármi népnek semmit nem kezde­ményezek, ha valami itt megindul, azonnal ellene mennek. Elmondja véleményét Ara­di Sándor is, aki majd’ har­minchat évig volt tanácstag a községben. — 1968-ban lettem MSZMP- tag, s azóta én min­dig kértem az emlékmű fel­állítását. Most, hogy elké­szült, nem engedjük lebon­tani, ugyanis egyesek már azt rebesgetik, hogy az önkor­mányzat lebontatja. Arra hi­vatkoznak, hogy önkényesen állítottuk itt fel, pedig jóvá­hagyta a tanácselnök is. Vihart kavart Radványi Ferenc a korábbi tanácselnök lemondása után lett márciusban a település tanácsi vezetője. — Hogy az országban mindenütt állítsanak emlék­művet, a helyi MDF-nek is eszébe jutott ez a gondolat. Jöttek hozzám, hogy mit szól a tanács az ötlethez. Nem el­leneztük. Az okozott kisebb vitát, hogy hol legyen. Fel­vetődött a református temp­lom udvara, a kenyérbolt melletti terület, a temető, vé­gül a tanácsháza előtti ker­tet találtuk a legalkalma­sabbnak. Ezt megtárgyalta a vb-ülés is, senkinek nem volt akkor ellenvetése. Megkezdődött a szervezés, de nem mindenkihez jutott el az MDF segítséget kérő szava. — Engem a gyűjtés során nem keresett meg senki, pedig hozzájárultam volna az em­lékműhöz — tájékoztat Kiss Béla helyi lakos. — Ügy gon­dolom, ha már megépítették, nem kellene lebontani. Ha nincs engedély a felállításá­ról, akkor csináljanak. Az aláírás nem zavar, mert igaz, tényleg az MDF csinál­tatta, azonban kiegészíteném annyival, hogy a „lakosság adományából”. Közös kegyelet Az emlékművel kapcsolatos problémák az önkormányzat alakulóülésén kerültek szóba. A fő kérdés az volt, hogy lé- tezik-e építési engedély. — Kiderült, hogy a gyűj­tést végző, s az emlékművet állító párt, az MDF nem ren­delkezik engedéllyel — ma­gyarázza Szántó Csaba pol­gármester. — Borzolta a köz­véleményt az is, hogy gyűj­tés során igénybe vették a lakosság pénzét, de csak az MDF neve szerepel a már- ványlapon. Sok adományozó nem szimpatizál ezzel a‘ párt­tal, de a kegyeleti célra szí­vesen adakozott. Hiba van a tartalmában is, mivel a felso­rolt nevek nem kellő körül­tekintéssel kerültek a név­sorba. Szeretném, ha a falu­ban a sebek minél hamarabb begyógyulnának. Az önkor­mányzat nem akarja lebon­tani, elvitetni az emlékművet. Megoldásként javasoltam a pártnak, hogy utólag szerez­ze be az építési engedélyt. Köszönet és hála az MDF- nek az emlékműért — bár egy korábbi ígéretet váltott valóra —, azért szeretném, ha az aláírást levésnék onnan, mivel ez is borzolja az amúgy sem nyugodt hangulatot. Re­mélem, hamarosan sikerül békés úton rendezni az em­lékművel kapcsolatos problé­mákat. M. Magyar László A nyám kicsi volt és örökmozgó. yZI Ha főzött, csodálatos illat árasz­totta el az egész házat. Dunái kezével porciózta szét sokfelé a főtt húst, s ha ettünk, mindúntalan figyel­meztetett, ne szürcsölj már. Ha mo­sott, gázfelhőben úszott korán őszülő haja. Ha vasalt, legtöbbször énekelt népdalt, zsoltárt és divatos táncdalo­kat, merthogy egy iparosnénak ezt is illet tudni. Gyönyörű hangja volt! Amikor — nagyritkán — keresztelő­ben, lakodalomban felkérték egy tánc­ra, perdült-fordult, mint aki a világ végéig sem fárad el. Senki nem mondta volna rá, hogy már hat gye­reket hozott a világra. Ha jött a hétvége, felforgatta az egész házat, mindent kisuvickolt, mert azt rendes családnál így illik, tgy vár­ta haza apánkat a vándormunkából, mivel a villanyszerelők örökön úton voltak. Befogott valamennyiünket: ez sepert, az futott a szeméttel, amaz le­törölte a port. Amikor elkészültünk vele, leült a kisszékre és elégedetten hordozta végig a tekintetét a szekré­nyen, az ágyakon, a csillogó ablak­üvegen. Pörölt is eleget. Hol a rossz jegyért velünk, hol a — szerinte — elfogult tanítóval. Ha megérezte a közeledő bajt. nyakába kapta a nagykendőt és rohant „intézkedni” a községházára vagy a boltba, hajnalok hajnalán a messzi városba, mert mi az, hogy épp az ő gyermekét nem veszik fel a kol­légiumba ! Ha tehette egyikönket min­dig magával vitte „világot látni”, s ha annyi pénze volt csupán, akkor is meg­vette a krémest, meg a pohár piros pezsgő málnát. Aztán otthon tűrte-vi- selte nagymama szidalmait, aki szerint anyám kényezteti a pulyáit, akármi­be kerül is, s hogy ennek nem lesz jó vége... Szerette (volna) a szépet is ruhában, frizurában, bútorban, meg egy kis jó­féle szórakozásban. Dehát ez nem ada­tott meg neki, az ő sorsa csak az lett, hogy az egyszerű is ragyogjon rajta, körülötte. Talán egész életében nem járt színházban, de a vezetékes rádió ki nem hunyt nálunk, s ha színdara­bot közvetített, megpisszennünk sem volt szabad ... Eljárt a nőszövetség estjeire, a szülői munkaközösség ren­dezvényeire, hogy aztán meséljen, me­séljen róla órákon át. Hordta a kóma- tálat, ha rokongyerek született, vitte a „hozzávalót”, ha esküvőre voltunk hi­vatalosak. Néha egy kicsit el is plety­káit a szomszédasszonyokkal. Járt virrasztásra, s elsiratott minden ha­lottat, akit előttünk kísértek ki a te­metőbe. Mennyi mindenre kellene most visz- szaemlékeznem még, amikor megál­lók az ecsedi régi sírkertben a köfej- fánál, amelyről csak egy rideg szám néz vissza rám: Bit 50 évet. Angyal Sándor A. S. Takarékossági világnap Ünnepi ügyfélfogadás Kelet-Mag? nroraig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom