Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-31 / 255. szám
2 KeUt-Magyaronng 1990. október 31. PRÓ — KONTRA „írén te édes!” Pódiumon: az örökifjú Psota Kórtermet díszítenek, restaurálnak Életrevaló diákok vállalkozásai A Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola az 1987 88-as tanévben kezdte meg működését. Az intézménynek kettős a feladata: elsősorban a képző- és iparművészeti kivitelező apparátus számára képez szakmailag járatos, művészileg tájékozott középfokú szakembereket, illetve a kiemelkedő képességű tanulók számára elősegíti a sikeres egyetemi és főiskolai felvételhez szükséges ismeretek elsajátítását. Élénkítés Induljon meg már végre az a szekér! — csaphatunk türelmetlenül a térdünkre, mikor nap mint nap mást se hallunk, csak azt: hogyan kell vállalkozni. Erre a járatra sokan csimpaszkodnának, hiszen nagy választék manapság nem nagyon áll az emberek előtt. De egyelőre csak helybenjárást érzékelhetünk. Hol lehet a hiba? — A szekér kereke szorul esetleg olajozásra, vagy netán a bakon ülő hetyke kocsisnak nincs is ostora... Azt mondják, fel kell rázni az embereket, csináljunk vállalkozói kedvet. De egy jó magas gátat is építsenek, mert egyes ötletgazdag vállal - kozók szinte a vesztükbe rohannak. Mert ötlet az van számtalan, de abból megvalósítható csak néhány akad. Így van ez Angliában is. Egy ottani szakember elmondta, hogy cégüknél (mely tanácsadással foglalkozik) az ügyfeleiknek a 70 százalékát csak egyszer látják, mert a feldobott elképzelésekről már az elején kiderül, hogy ..halva született”. S nálunk mindez hogy van? — Kapkodunk fűhöz, fához... (bojté) Ennék megfelelően a tanulmányi idő egyik felében a választott mesterség gyakorlása és rajzi, plasztikai, festői alapképzés, illetve a művészi kiegészítő tantárgyak oktatása folyik, míg a másikban a közismereti oktatás keretén belül a reál és humán tantárgyak tanulása az érettségire való felkészülést teszi lehetővé. Ken elefántcsooitHony — A képző- és iparművészeti tagozat szervezésekor abból indultunk ki — mondja Balogh Géza tagozatvezető —, hogy a mi megyénkben ugyanolyan tehetséges gyerekek születnek, mint másutt. Ezért szélesre kellett tárni a lehetőségeket. Amikor megkezdődött az oktatás, 11 hivatásos képzőművész élt a megyében, jelenleg 24. Ennek a ha tása minden bizony- nyal érződik majd a megye művészeti életében. A tagozatra jelentkezettek hatvan százaléka megyebeli. A felvetteknek pedig ötven százaléka él a megyében. — Ha a művészeti szakközépiskolába jön az ember, már messziről hallja a zeneszót. A képzőművészeknek nincs ilyen könnyű dolguk, ha meg akarják mutatni, mit tudnak. — Ez igaz. de azért nem zárkózunk be a négy fal közé. A tagozaton jelenleg négy évfolyamon, kilenc osztályban százhúszan tanulnak. Vannak olyan lehetőségeink, hogy a gyakorlati feladatokon keresztül diákjaink hasznosabban el tudják sajátítani a szakmai fortélyait. Minden olyan külső megbízatást elvállalunk, ami nem ellentétes a tantervvel. Díszlet és látvány — Hallhatnánk erről néhány részletet? — A megyei művelődési központban a pszichológiai tanácsadó szobában egy teljes falfelületen terrakotta kerámiát készítünk. A szob- rász-bronzöntő szakosok a békésszentandrási első világháborús emlékmű helyreállítására. bővítésére kaptak megbízatást. A falugyűlés elfogadta a gyerekek terveit, jutalmul egy hétig vendégül látja majd a falu a munkában résztvevő tanulókat. A grafikusaknak a Móricz Zsigmond Színházzal alakul ki jónak ígérkező kapcsolatuk. A bemutatókhoz a színház két vitrinjébe egy kis kiállítást készítenek a tanulók, amelyek a darab hangulatát idézik majd. Ebből kettő elkészült már a Patikához és a Miss Amerikához. A díszletezők és a látványtervezők számára a színház egyébként is kiváló gyakorlati lehetőséget kínál. — Azt hallottam, hogy kórházba készülnek a tanulók ... — A gyermekosztály főorvosa, dr. Dicső Ferenc keresett meg bennünket. Olyan * belső terek kialakításról van szó, amelyek segíthetik a gyógyulást is. Hatalmas több évre elegendő „terephez” jutottunk. Már szétnéztünk, sokféle ötlet születet: kerámiák, üvegablakok. festett és nyomott ablakfüggönyök, speciális étkészletek. Terveink szerint jövő májusban már lehet is látni valamit. Pénz külföldi útra Hazafelé. (Fotó: H. P.) nem kötelezi arra, hogy világítsa ki magát. De jó lenne, ha feltűnő ruházatot viselne. Az iskolatáska kis prizmával, rikító színével nagyon előnyös. Használjunk fényvisz- szaverő szalagot, úgynevezett villantó prizmát. Kétségtelen, sokan megmosolyogják az ilyet, de a vérbefagyott áldozat mellett komor arcúak az emberek, ekkor már senki sem mosolyog. A gyalogos lakott területen az út szélén, a forgalommal szemben közlekedjen. Így, esetleg előbb látja meg a veszélyt. Ennek különösen sötétben van jelentősége. Szoktassuk rá a gyalogosokat a láthatóságot javító reflexív anyagok használatára. Csináljunk ebből divatot. Magyarázzuk meg a kicsinyeknek: az autónak hosszú út kell a megálláshoz. Cselényi György Kábel-bábel Halálos tévedés Szakértő az éjszakai közlekedésről A közlekedési tragédiákról szóló tudósításokban gyakran visszatérő szavak: tompított fényszóróval..., és a kivilágí- tatlanul... Dr. Kemény Lajos főiskolai adjunktussal, okleveles közlekedési mérnökkel, igazságügyi műszaki szakértővel az éjszakai közlekedésről és az azzal kapcsolatos teendőkről beszélgettünk. — A közhiedelemmel ellentétben az éjszakai közlekedés veszélyesebb a nappalinál — mondta a szakértő. — Bár kisebb a forgalom, de kevesebb vizuális információt érzékel a járművezető. Az este különösen a vidéken közlekedők számára jelent veszélyt. Egy kis fizika — A sötétben bekövetkezett balesetek nagy részét két ember tévedése okozza. A járművezető azt gondolja, „nem látok semmit, tehát nincs ott semmi”. Valójában nagyon ritkán, de mégis lehet ott valami. Egy gyalogos, vagy egy kerékpáros, aki hátranéz, már egy kilométerről látja a gépkocsi fényét, s úgy véli, őt is látják. Tévedése halálos! — A gépkocsi tompított fényszórójának fényénél miért nem látunk kellő távolságra? A járművezetők miért csak az utolsó pillanatban veszik észre az áldozatokat? — Először is azért, mert a tompított fényszóró a fényt lefelé vetíti. (Ettől tompított.) Másodszor azért, mert a megvilágítás a távolság négyzetével csökken, azaz kétszer akkora távolságban ugyanarra a felületre csak negyedakko- ra fényenergia esik. Harmadszor azért, mert hiába jut a gyalogos csizmájára sok fény, ha az fekete, ezért csak keveset ver vissza, azaz nem látszik (jól). Egy fekete gumicsizma fényvisszaverési tényezője 8—10 százalék, egy fehéré 40—50, egy fényvisz- szaverő prizmáé pedig akár a 150 százalékos is lehet. Negyedszer, mert a szemben közlekedők is világítanak. A szem alkalmazkodik az emiatt előálló nagyobb megvilágításhoz, de így a kontraszt- érzékenysége csökken. Hihetetlen, de igaz, hogy egy tompított fényszóró 100 méter távolságról érkező, alig mérhető fénye a gépkocsivezető látóképességét felére csökkenti. Kerékpárjával takarózik — Mit kell tennünk? — A legtöbbet a gépkocsi- vezető teheti. Elsősorban azzal, hogy figyel. Ez a legkézenfekvőbb, mégis a legtöbb hibát hordja magában. (Fáradtság, monotonság, lelki állapot, elterelő hatások, netalán ittasság stb.) Figyelni kell, de nemcsak jobbra, hanem balra is. Az.asszimmet- rikus fényszóró az út jobb oldalát messzebb bevilágítja. Ügy érezzük, jól lehet látni. — Csak olyan sebességgel szabad haladni — mondja a szabály —, hogy minden akadály előtt, amire az adott útviszonyok között számítani lehet, meg tudjunk állni. Sajnos, Magyarországon ma még az is megtörténik, hogy télvíz idején, a kerékpárjával takarózó helyi lakos az úttestet szemelte ki (örök) nyugvóhelyéül. — Éjszaka mekkora az a bizonyos biztonságos sebesség? — Országúti fényszóróval még a száz is az lehet, de tompítottál csak 60 km/h. Ha szemben is közlekednek, 45 körüli sebességről tudunk megállni egy szürke akadály előtt. Ez bizony nem sok, és aki gyorsabban megy, kockáztat. Hz integető prizma — A kerékpárosnak is van teendője. Szereljenek a kerékpárra annyi prizmát, amennyit csak tudnak. És persze lámpát előre, hátra. Útkereszteződéskor jó szolgálatot tehet a küllőre szerelt oldalsó prizma. A leghatásosabb a pedálokba épített, sárga fényvisszaverő. Az messziről „integet” az autósnak. — A törvény a gyalogost De olyan elképzelés is van, hogy tervezzünk és készítsünk a megye műemléki helyeit ábrázoló apró. ízléses emléktárgyakat. Szeretnénk ezeknek a munkáknak a bevételeiből tisztességes szakmai utakat szervezni, hiszen egy leendő művészeti tevékenységet végző szakembernek minél előbb el kell jutnia Olaszországba .vagy Görögországba. Elsősorban tanulni. Nagy István Attila A közönség körében nagyon kedvelt az MVMK által rendezett „Pódium”-soro- zat. Népszerű művészeink előadóestjére mindig megtelik a hangversenyterem. Legutóbb Psota Irén Jászai- díjas színművész lépett fel „Irén, te édes!” c. előadóestjével. Az alábbi beszélgetés a műsor után készült a művésznővel. A fehérgyarmati Sertéstenyésztő Közös Vállalkozás az évenkénti 13 ezer sertés „előállítása” mellett a szatmári térség foglalkoztatási gondjait is jelentősen enyhíti. A kis- várdai Vulkán Öntödei Vállalat megrendelésére melléküzemágukban radiátor-közcsavarokat esztergálnak. — Halló, itt Csire József! Ne haragudjon, de ismét a Csályi Ferenc utca környékén készülő kábeltévéhálózat miatt zavarnám! — Készülő? Amikor legutóbb „rákérdeztem”, akkor a munkát végző Modul Vállalat megígérte, hogy szeptemberre elvégzi az utolsó ház bekötését is. — Hát nem tette meg! Kérem, kérdezze meg, számíthatunk-e még a befejezésére, vagy nézzünk más cég után?! * — Halló, Szondi Zoltán, a Modul Vállalat üzemvezető- je!- — Ha azt mondom: Csályi Ferenc utca ... — Hajajaj .. Ilyen ráfizetéses munkát még soha nem csináltunk! — Akkor miért vállalták el’! — Milyen feladatot kapott színházában az új évadban? — Jelenleg a Madách Színházban játszom. Nagyon jó itt. lenni, mert az idősebb és fiatalabb kollégák között nagyon jó az összhang, sokat segítünk egymásnak. Most a Roncs Derbyben és a Doktor Herzben kaptam szerepet, és mindkettő remek „játszási lehetőség”. A zenés műfaj sosem állt távol tőlem, hiszen régebben játszottam a Hello Dolly, vagy az Irma, te édes c. operettekben. Ügy látom a mostani közönség jobban kedveli a könnyű, zenés műfajt. A napi gondok után két—három órára kikapcsolódni jönnek a színházba. — Hogy érzi magát a művésznő a mai színházi világban? — Hú, ez egy nehéz kérdés, de megpróbálok rá válaszolni. Sok kollégám aki családos reggeltől estig a pénz után fut. Nem nagyon engedheti meg, hogy visszaadjon egy neki nem tetsző forgatókönyvet. Én például évek óta mindent elvállalok. Elégedettséggel tölt el, ha — úgy érzem — sikerült egy- egy feladatot jól megoldani, és ezt a közönség is így érzi. — Milyen a kapcsolata a mai fiatalokkal?, — Remek! A legnagyobb boldogságot az jelenti, ha előadás után bejönnek az öltözőbe a kollégák tizenéves gyerekei, és a maguk kifejezésével így mondják: „Irén, tökjó voltál!” Az előadóestemen is ott ül a legfiatalabb korosztály is, és látom tetszik nekik a műsor. Kell-e ettől nagyobb boldogság? Hajdú Gabriella — A gondok menetközben adódtak. — Éspedig? — Több megrendelő visz- szalépett, így a terület szervezettségi szintje lecsökkent, s nem lehet gazdaságosan befejezni a kábelezést. Egy lakás bekötéséért hétezer forintot kapunk, de van úgy, hogy húszat kell rá költeni. — Oka? — Nem is tudom felsorolni, mi minden akadályozott bennünket a munkában. A gond azokkal volt, akik nem akartak csatlakozni a hálózatra, de azt se engedték meg, hogy a továbbiak bekötése miatt átvezessük a kábelt. Volt, aki arra hivatkozott, hogy nagy szél esetén leveri a vakolatot, volt aki azt mondta, kerüljük ki a házát, vezessük az utcán, amikor minden méter drágítja a munkát. Volt, aki ajtót se nyitott nekünk, pedig a szomszédok bizton állították, hogy otthon van. A legcifrább esetben a kedves lakó leszerelte azt a kábelt, amelyet előtte ő maga engedett átfeszíteni. — De hát már augusztusra be kellett volna fejezniük a munkát! — Hadd pontosítsák: júliusra. — Akkor pláne! És most október vége van! — A Csályi Ferenc utcán, ha jól tudom, még két lakást, a Budai Nagy Antalon még ötöt bekötünk, és a mi részünkről befejeztük. Azokat pedig, akik kimáradtak, értesítjük, hogy a hálózat kiépítését az alacsony szervezettség miatt elvégezni nem tudjuk. — Nem gondolja, hogy egy kicsit elkéstek ezzel? — A gondok menetközben adódtak. * ' 1 — Halló, Csire úr? Na, mit szól a fejleményekhez? — Eddig erről szó sem volt. Konkrét tervek készültek minden lakás bekötésére. Együtt beszéltük meg. No de, legalább tisztán látunk! Csak egyet bánok. Annak idején ezen a területen az Elektronét Is szervezkedett, de lemondott a Modul javára megrendelőiről. Nagy kár! (t)
