Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-31 / 255. szám

2 KeUt-Magyaronng 1990. október 31. PRÓ — KONTRA „írén te édes!” Pódiumon: az örökifjú Psota Kórtermet díszítenek, restaurálnak Életrevaló diákok vállalkozásai A Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola az 1987 88-as tanévben kezdte meg működését. Az intézménynek kettős a feladata: elsősorban a képző- és iparművészeti kivitelező apparátus számára képez szakmailag járatos, művészileg tá­jékozott középfokú szakembereket, illetve a kiemelkedő ké­pességű tanulók számára elősegíti a sikeres egyetemi és fő­iskolai felvételhez szükséges ismeretek elsajátítását. Élénkítés Induljon meg már vég­re az a szekér! — csapha­tunk türelmetlenül a tér­dünkre, mikor nap mint nap mást se hallunk, csak azt: hogyan kell vállal­kozni. Erre a járatra sokan csimpaszkodnának, hi­szen nagy választék ma­napság nem nagyon áll az emberek előtt. De egyelő­re csak helybenjárást ér­zékelhetünk. Hol lehet a hiba? — A szekér kereke szorul esetleg olajozásra, vagy netán a bakon ülő hetyke kocsisnak nincs is ostora... Azt mondják, fel kell rázni az embereket, csi­náljunk vállalkozói ked­vet. De egy jó magas gá­tat is építsenek, mert egyes ötletgazdag vállal - kozók szinte a vesztükbe rohannak. Mert ötlet az van számtalan, de abból megvalósítható csak né­hány akad. Így van ez Angliában is. Egy ottani szakember elmondta, hogy cégüknél (mely tanács­adással foglalkozik) az ügyfeleiknek a 70 száza­lékát csak egyszer látják, mert a feldobott elképze­lésekről már az elején ki­derül, hogy ..halva szüle­tett”. S nálunk mindez hogy van? — Kapkodunk fű­höz, fához... (bojté) Ennék megfelelően a tanul­mányi idő egyik felében a választott mesterség gyakor­lása és rajzi, plasztikai, fes­tői alapképzés, illetve a mű­vészi kiegészítő tantárgyak oktatása folyik, míg a másik­ban a közismereti oktatás ke­retén belül a reál és humán tantárgyak tanulása az érett­ségire való felkészülést teszi lehetővé. Ken elefántcsooitHony — A képző- és iparművé­szeti tagozat szervezésekor abból indultunk ki — mond­ja Balogh Géza tagozatveze­tő —, hogy a mi megyénk­ben ugyanolyan tehetséges gyerekek születnek, mint má­sutt. Ezért szélesre kellett tárni a lehetőségeket. Ami­kor megkezdődött az oktatás, 11 hivatásos képzőművész élt a megyében, jelenleg 24. En­nek a ha tása minden bizony- nyal érződik majd a megye művészeti életében. A tagozatra jelentkezettek hatvan százaléka megyebeli. A felvetteknek pedig ötven százaléka él a megyében. — Ha a művészeti szakkö­zépiskolába jön az ember, már messziről hallja a zene­szót. A képzőművészeknek nincs ilyen könnyű dolguk, ha meg akarják mutatni, mit tudnak. — Ez igaz. de azért nem zárkózunk be a négy fal kö­zé. A tagozaton jelenleg négy évfolyamon, kilenc osztály­ban százhúszan tanulnak. Vannak olyan lehetőségeink, hogy a gyakorlati feladato­kon keresztül diákjaink hasz­nosabban el tudják sajátítani a szakmai fortélyait. Minden olyan külső megbízatást el­vállalunk, ami nem ellenté­tes a tantervvel. Díszlet és látvány — Hallhatnánk erről né­hány részletet? — A megyei művelődési központban a pszichológiai tanácsadó szobában egy tel­jes falfelületen terrakotta kerámiát készítünk. A szob- rász-bronzöntő szakosok a békésszentandrási első világ­háborús emlékmű helyreállí­tására. bővítésére kaptak megbízatást. A falugyűlés el­fogadta a gyerekek terveit, jutalmul egy hétig vendégül látja majd a falu a munká­ban résztvevő tanulókat. A grafikusaknak a Móricz Zsigmond Színházzal alakul ki jónak ígérkező kapcsola­tuk. A bemutatókhoz a szín­ház két vitrinjébe egy kis kiállítást készítenek a tanu­lók, amelyek a darab hangu­latát idézik majd. Ebből ket­tő elkészült már a Patikához és a Miss Amerikához. A díszletezők és a látványter­vezők számára a színház egyébként is kiváló gyakorla­ti lehetőséget kínál. — Azt hallottam, hogy kórházba készülnek a ta­nulók ... — A gyermekosztály főor­vosa, dr. Dicső Ferenc kere­sett meg bennünket. Olyan * belső terek kialakításról van szó, amelyek segíthetik a gyógyulást is. Hatalmas több évre elegendő „terephez” ju­tottunk. Már szétnéztünk, sokféle ötlet születet: kerá­miák, üvegablakok. festett és nyomott ablakfüggönyök, spe­ciális étkészletek. Terveink szerint jövő májusban már lehet is látni valamit. Pénz külföldi útra Hazafelé. (Fotó: H. P.) nem kötelezi arra, hogy vilá­gítsa ki magát. De jó lenne, ha feltűnő ruházatot viselne. Az iskolatáska kis prizmával, rikító színével nagyon elő­nyös. Használjunk fényvisz- szaverő szalagot, úgynevezett villantó prizmát. Kétségtelen, sokan megmosolyogják az ilyet, de a vérbefagyott áldo­zat mellett komor arcúak az emberek, ekkor már senki sem mosolyog. A gyalogos lakott területen az út szélén, a forgalommal szemben köz­lekedjen. Így, esetleg előbb látja meg a veszélyt. Ennek különösen sötétben van je­lentősége. Szoktassuk rá a gyalogoso­kat a láthatóságot javító reflexív anyagok használatá­ra. Csináljunk ebből divatot. Magyarázzuk meg a kicsi­nyeknek: az autónak hosszú út kell a megálláshoz. Cselényi György Kábel-bábel Halálos tévedés Szakértő az éjszakai közlekedésről A közlekedési tragédiákról szóló tudósításokban gyakran visszatérő szavak: tompított fényszóróval..., és a kivilágí- tatlanul... Dr. Kemény Lajos főiskolai adjunktussal, okle­veles közlekedési mérnökkel, igazságügyi műszaki szakértő­vel az éjszakai közlekedésről és az azzal kapcsolatos teen­dőkről beszélgettünk. — A közhiedelemmel el­lentétben az éjszakai közle­kedés veszélyesebb a nappa­linál — mondta a szakértő. — Bár kisebb a forgalom, de kevesebb vizuális információt érzékel a járművezető. Az este különösen a vidéken közlekedők számára jelent veszélyt. Egy kis fizika — A sötétben bekövetke­zett balesetek nagy részét két ember tévedése okozza. A járművezető azt gondolja, „nem látok semmit, tehát nincs ott semmi”. Valójában nagyon ritkán, de mégis le­het ott valami. Egy gyalogos, vagy egy kerékpáros, aki hát­ranéz, már egy kilométerről látja a gépkocsi fényét, s úgy véli, őt is látják. Tévedése halálos! — A gépkocsi tompított fényszórójának fényénél mi­ért nem látunk kellő távol­ságra? A járművezetők miért csak az utolsó pillanatban veszik észre az áldozatokat? — Először is azért, mert a tompított fényszóró a fényt lefelé vetíti. (Ettől tompított.) Másodszor azért, mert a meg­világítás a távolság négyzeté­vel csökken, azaz kétszer ak­kora távolságban ugyanarra a felületre csak negyedakko- ra fényenergia esik. Harmad­szor azért, mert hiába jut a gyalogos csizmájára sok fény, ha az fekete, ezért csak ke­veset ver vissza, azaz nem látszik (jól). Egy fekete gu­micsizma fényvisszaverési tényezője 8—10 százalék, egy fehéré 40—50, egy fényvisz- szaverő prizmáé pedig akár a 150 százalékos is lehet. Ne­gyedszer, mert a szemben közlekedők is világítanak. A szem alkalmazkodik az emi­att előálló nagyobb megvilá­gításhoz, de így a kontraszt- érzékenysége csökken. Hihe­tetlen, de igaz, hogy egy tom­pított fényszóró 100 méter távolságról érkező, alig mér­hető fénye a gépkocsivezető látóképességét felére csök­kenti. Kerékpárjával takarózik — Mit kell tennünk? — A legtöbbet a gépkocsi- vezető teheti. Elsősorban az­zal, hogy figyel. Ez a legké­zenfekvőbb, mégis a legtöbb hibát hordja magában. (Fá­radtság, monotonság, lelki állapot, elterelő hatások, ne­talán ittasság stb.) Figyelni kell, de nemcsak jobbra, ha­nem balra is. Az.asszimmet- rikus fényszóró az út jobb ol­dalát messzebb bevilágítja. Ügy érezzük, jól lehet látni. — Csak olyan sebességgel szabad haladni — mondja a szabály —, hogy minden aka­dály előtt, amire az adott út­viszonyok között számítani lehet, meg tudjunk állni. Saj­nos, Magyarországon ma még az is megtörténik, hogy télvíz idején, a kerékpárjával takarózó helyi lakos az út­testet szemelte ki (örök) nyugvóhelyéül. — Éjszaka mekkora az a bizonyos biztonságos sebes­ség? — Országúti fényszóróval még a száz is az lehet, de tompítottál csak 60 km/h. Ha szemben is közlekednek, 45 körüli sebességről tudunk megállni egy szürke akadály előtt. Ez bizony nem sok, és aki gyorsabban megy, koc­káztat. Hz integető prizma — A kerékpárosnak is van teendője. Szereljenek a ke­rékpárra annyi prizmát, amennyit csak tudnak. És persze lámpát előre, hátra. Útkereszteződéskor jó szol­gálatot tehet a küllőre sze­relt oldalsó prizma. A legha­tásosabb a pedálokba épített, sárga fényvisszaverő. Az messziről „integet” az autós­nak. — A törvény a gyalogost De olyan elképzelés is van, hogy tervezzünk és ké­szítsünk a megye műemléki helyeit ábrázoló apró. ízléses emléktárgyakat. Szeretnénk ezeknek a mun­káknak a bevételeiből tisz­tességes szakmai utakat szer­vezni, hiszen egy leendő mű­vészeti tevékenységet végző szakembernek minél előbb el kell jutnia Olaszországba .vagy Görögországba. Elsősor­ban tanulni. Nagy István Attila A közönség körében na­gyon kedvelt az MVMK ál­tal rendezett „Pódium”-soro- zat. Népszerű művészeink előadóestjére mindig megte­lik a hangversenyterem. Legutóbb Psota Irén Jászai- díjas színművész lépett fel „Irén, te édes!” c. előadóest­jével. Az alábbi beszélgetés a műsor után készült a mű­vésznővel. A fehérgyarmati Sertéstenyésztő Közös Vállalkozás az évenkénti 13 ezer sertés „előállítása” mellett a szatmári térség foglalkoztatási gondjait is jelentősen enyhíti. A kis- várdai Vulkán Öntödei Vállalat megrendelésére mellék­üzemágukban radiátor-közcsavarokat esztergálnak. — Halló, itt Csire József! Ne haragudjon, de ismét a Csályi Ferenc utca környékén készülő kábeltévéhálózat miatt zavar­nám! — Készülő? Amikor legutóbb „rákérdeztem”, akkor a munkát végző Modul Vállalat megígérte, hogy szeptemberre elvégzi az utolsó ház bekötését is. — Hát nem tette meg! Kérem, kérdezze meg, számíthatunk-e még a befejezésére, vagy néz­zünk más cég után?! * — Halló, Szondi Zoltán, a Modul Vállalat üzemvezető- je!- — Ha azt mondom: Csályi Ferenc utca ... — Hajajaj .. Ilyen ráfi­zetéses munkát még soha nem csináltunk! — Akkor miért vállalták el’! — Milyen feladatot kapott színházában az új évadban? — Jelenleg a Madách Színházban játszom. Nagyon jó itt. lenni, mert az idősebb és fiatalabb kollégák között nagyon jó az összhang, so­kat segítünk egymásnak. Most a Roncs Derbyben és a Doktor Herzben kaptam sze­repet, és mindkettő remek „játszási lehetőség”. A zenés műfaj sosem állt távol tőlem, hiszen régebben játszottam a Hello Dolly, vagy az Irma, te édes c. operettekben. Ügy látom a mostani közönség jobban kedveli a könnyű, zenés műfajt. A napi gon­dok után két—három órára kikapcsolódni jönnek a szín­házba. — Hogy érzi magát a mű­vésznő a mai színházi világ­ban? — Hú, ez egy nehéz kérdés, de megpróbálok rá válaszol­ni. Sok kollégám aki csalá­dos reggeltől estig a pénz után fut. Nem nagyon en­gedheti meg, hogy visszaad­jon egy neki nem tetsző for­gatókönyvet. Én például évek óta mindent elvállalok. Elé­gedettséggel tölt el, ha — úgy érzem — sikerült egy- egy feladatot jól megoldani, és ezt a közönség is így érzi. — Milyen a kapcsolata a mai fiatalokkal?, — Remek! A legnagyobb boldogságot az jelenti, ha előadás után bejönnek az öl­tözőbe a kollégák tizenéves gyerekei, és a maguk kifeje­zésével így mondják: „Irén, tökjó voltál!” Az előadóeste­men is ott ül a legfiatalabb korosztály is, és látom tetszik nekik a műsor. Kell-e ettől nagyobb boldogság? Hajdú Gabriella — A gondok menetközben adódtak. — Éspedig? — Több megrendelő visz- szalépett, így a terület szer­vezettségi szintje lecsökkent, s nem lehet gazdaságosan befejezni a kábelezést. Egy lakás bekötéséért hétezer fo­rintot kapunk, de van úgy, hogy húszat kell rá költeni. — Oka? — Nem is tudom felsorol­ni, mi minden akadályozott bennünket a munkában. A gond azokkal volt, akik nem akartak csatlakozni a háló­zatra, de azt se engedték meg, hogy a továbbiak be­kötése miatt átvezessük a kábelt. Volt, aki arra hivat­kozott, hogy nagy szél esetén leveri a vakolatot, volt aki azt mondta, kerüljük ki a házát, vezessük az utcán, amikor minden méter drágít­ja a munkát. Volt, aki ajtót se nyitott nekünk, pedig a szomszédok bizton állították, hogy otthon van. A legcif­rább esetben a kedves lakó leszerelte azt a kábelt, ame­lyet előtte ő maga engedett átfeszíteni. — De hát már augusztus­ra be kellett volna fejezniük a munkát! — Hadd pontosítsák: júli­usra. — Akkor pláne! És most október vége van! — A Csályi Ferenc utcán, ha jól tudom, még két lakást, a Budai Nagy Antalon még ötöt bekötünk, és a mi ré­szünkről befejeztük. Azokat pedig, akik kimáradtak, ér­tesítjük, hogy a hálózat kié­pítését az alacsony szerve­zettség miatt elvégezni nem tudjuk. — Nem gondolja, hogy egy kicsit elkéstek ezzel? — A gondok menetközben adódtak. * ' 1 — Halló, Csire úr? Na, mit szól a fejleményekhez? — Eddig erről szó sem volt. Konkrét tervek készültek minden lakás bekötésére. Együtt beszél­tük meg. No de, legalább tisz­tán látunk! Csak egyet bánok. Annak idején ezen a területen az Elektronét Is szervezkedett, de lemondott a Modul javára megrendelőiről. Nagy kár! (t)

Next

/
Oldalképek
Tartalom