Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-30 / 254. szám
1990. október 30. Kelet-Magyaronaig 3 Hetvenkét éra fgy látta a polgármester, a főkapitány, az ipartestületi elnök Visszaállt a rend Visszaállt a rend hétfő hajnalban az országban, folytatódik tovább mindennapi, megszokott, békés életünk. Pár napig talán még beszédtéma lesz közöttünk a gépjárművezetők akciója, hamarosan, azonban újabb események szorítják majd háttérbe az elmúlt hét végén történteket. E gy kifáradt ország pattanásig feszült idegekkel ült a tévé előtt vasárnap órákon át, várva a megnyugtató döntést a benzinkrízis ügyében. Tízezrekre tehető azoknak a száma, akik az utcán élték meg ezt a veszélyhelyzetet, vagy úgy, mint sztrájkolok, vagy úgy mint olyanok, akik demonstrációval akarták kifejezni ellenvéleményüket az útelzárásokkal, a torlaszokkal szemben. Az a korosztály, amely megélte a 34 év előtti eseményeket, kísérteties hasonlóságot érzett a fejlemények között, s ez csak tovább növelte az aggodalmat Hiszen abban minden józanul gondolkodó honfitársunk nézete azonos volt, hogy nem következhet ba újra az egykori tragédia. Vitathatatlan, hogy — bár szükséghelyzetben cselekedett — a kormány nem mérte föl az üzemanyagáremelés összes várható hatását, s ezzel mintegy az önmaga csapdájá ba esett. Ahhoz is nehezen fér kétség, hogy a másik oldalon a megfontoltság, a körültekintés uralta volna a bekövetkezett lépések súlyos, bénító eredményeit. Bár széles körű szimpátia övezte a lavinaszerűen országos méretűvé dagadt sztrájkot, az igazsághoz tartozik az is: valójában két részre szakadt az ország. Nagyon sokan — és nem ok nélkül — riadtak meg az üzemanyagáremelés gyűrűző hatásaitól. mert felrémlett előttük, a már most is az elvisel- hetetlenség határán lévő megélhetés rosszabbodása. Legalább ennyien voltak, akik azt vallották: a reagálás mégsem béníthat meg teljesen egy egész országot. Óráról órára forrósodott a légkör, vált mind valószínűbbé egy nem kívánatos összetűzés veszélye, s ez még az országért felelős vezetőket is zavarba ejtette. Voltak, akik már-már á chilei fuvarozók sztrájkját idézték, amelynek következményei ismerősek az egész világ előtt: a nehezen kivívott demokrácia miként torkollott végül is diktatúrába. Vasárnap késő este aztán mégis csak fellélegzett az ország, végül mégis csak a józan ész, a bölcsesség kerekedett felül; ha átmenetileg is, nyugodtabban nézhet a következő napokra a miniszter és a taxisofőr. Hétfőn újra szabaddá váltak az utak, amely nem csupán azt jelenti, hogy újból lüktethet az ország ütőere, hanem azt is: elbontottuk a barikádokat, a torlaszokat a további demokratizálódás útjából. Kimerültén, de abban a tudatban térhettünk nyugovóra, hogy mégsem vész semmibe az a szerény eredmény, amit rendkívül nehéz körülmények között ugyan, de a demokrácia vívmányaként eddig sikerült elérni hazánkban. Sokáig fogjuk még a z isteneteket — mond- /J ja majdnem hangosan, ahogy hátrafordulva meglátja a vaddisznót a garázs előtt. — Jöjjön, uram, nyúzza! — szól rá a vadász. — Vadászvacsorát akartak! Itf van, lehet nyúzni. — Ki akarta, te? Ki akarta... — sipítozik a felesége. A kettéhasított állat véres- koszosán fekszik a betonon. Feje — orrával egy műanyag vödörbe buktatva — a garázsajtót támasztja. A BMW nyitott csomagtartóval ásít. — Az isteneteket — ismételgeti, ahogy elmegy mellettük, de hangosan csak szabadkozik. — Nem értek én a nyúzáshoz... — kutyája morogva-farolva kerüli el a kiterített, darabjaiban is félelmetes vadat. A lakógyűlésen nem volt ott, de ahogy behallatszott, jó mulatság lehetett, Székely himnusszal, Akácos úttal. Az erdélyi himnuszt, ezek (!), elemezni a történtek tanulságát, a gyors reflexió azonban kikényszerít belőlünk néhány, máris megszívlelendő jelenséget. Azt, hogy ha a nép akaratából győztes koalíció felelős kormánya ilyen léptékű döntésre szánja el magát, akkor megnő a felelős szó értelme, ez minősített felelősséget jelent. S ha a nép akaratából kormányoz egy kabinet, akkor a mi mostani, valóban kritikus gazdasági helyzetünkben is meg kell tisztelni információval azt a népet, amely a bizalmát előlegezte. Keserű szájízzel is szót tudott volna érteni a nemzet, ha tisztán elébe tárják a ránk leselkedő gazdasági bénulás veszélyét. Ha már sor került erre a meglepetésszerű lépésre, akkor joggal várták volna el százezrek és milliók: a kabinet őszintén bevallja, hogy körültekintőbben is léphetett volna. Nincs ez másként a kormány és egyes ember esetében sem: presztízs okokból görcsösen ragaszkodni valamihez, reakciót vált ki, míg az önkritikát szimpátia is követheti Másik tanulság: végre rá kell döbbennie a parlamentnek, a kormánynak és mindenféle szervezetnek, hogy a nép nem vég nélküli szócsatákra vágyik, hanem tiszta, őszinte szavakat akar, legyenek azok kellemetlenek is. Nem szabad dobálózni a szavakkal, fenyegetőzésekkel, ugyanakkor a legfeszültebb helyzetekben is az önmérsékletnek szükséges érvényesülni, mert ez nem csak az ország határain belüli nyugalom garanciája, hanem nemzetközi megítélésünk mércéje is. Törékeny demokráciánk nagy próbája volt az elmúlt drámai 72 óra, amikor rádöbbenhettünk valós helyzetünkre. Elgondolkodhattunk azon is: a demokrácia nem egyenlő azzal, hogy mindent gátlástalanul szabad, legyen az kormány vagy valamely érdek- csoport. A demokrácia mindenekelőtt őszinteséget, nyíltságot, önmérsékletet és ügyeink megoldásának demokratikus módszereit jelenti . . . N em múlt még el minden veszély, tudatában vagyunk, hogy a pazarló évek okozta bajok fájdalmas műtéteket igényelnek. Talán arra is rádöbbentünk az utóbbi napokban, hogy ha a műtétek halaszthatatianok is, de a fájdalmakat csillapítani lehet. Meg kell teremtenünk végre a nemzeti egységet, amely egyaránt kötelez parlamentet, kormányt, pártokat, társadalmi csoportokat, mindenekelőtt arra. végre nézzünk szemoe helyzetünkkel, s végre keményen kezdjünk el dolgozni. Amíg még nem késő. bortól, whiskytöl elérzéke- nyülten! — Az anyjukat! A pufajkák, a pisztolyok még a szekrényben, és erdélyi himnuszt énekeljenek! A jó édesanyjukat! Tábortűz, vaddisznó, magyar érzés... Annyi köze sincs ezekhez, mint Pilátusnak a eredőhöz, a most arra ítéltetett, hogy naponta lássa, hová, hogyan loptak szét ezt a nyomorult országot. Az újkegyelmesek, akik elfelejtették, honnan jöttek, akik kocsira, villákra, vadászkalandokra cserélték a tisztességet, és most Székely himnuszt énekelnek az udvaron .. Ha meghallják, hadd he ., k...! Fi itt a vaddisznó! Nyúzza : Zabáljatok, a betyár hét'szentségit! Okosok vagyA demonstráció szinte valamennyi állampolgár életét befolyásolta, így bőven jutott munka megyénk önkormányzatainak és városi rendőrkapitányságainak is. összeállításunkban arra kértünk választ pár vezetőtől, hogy a megmozdulás befejezése után hogyan értékelik a válságos időszakot. Emberi megmérettetés Mádi Zoltán. Nyíregyháza polgármestere: — Rendkívül komoly iskola volt ez számomra, s közvetlen munkatársaim számára is. Alapvetően az emberi megmérettetés játszott szerepet, sok múlott azon. hogy tudnak a rendőrök és a taxisok együttműködni. Az ön- kormányzat feladata az volt, hogy a városban a közellátást biztosítsa. Lényegében folyamatos volt áz ellátás, kenyérgondok jelentkeztek időszakosan. Ezen meghosz- szabbított nyitva tartással és több termeléssel próbáltunk segíteni. Egyedülálló módon szombaton megindult a városban a tömegközlekedés, s a még péntek éjjel kiment távolsági buszok is be tudták hozni a blokádokig a bejáró dolgozókat. Érdekes adat, hogy a megyeszékhelyen a három nap alatt ötven százalékkal csökkent a bűncselekmények száma. Szeretnék köszönetét mondani valamennyi tömegkommunitok, szépek. Jó lesz nektek a demokrácia is, arról is leszeditek a sápot! Ide nem hallatszik fel a húsoscsontért, a far-hátért szégyenke- zőíc szipogása! Köpne, de nem teszi. Még most sem teszi... Kikerülik a vaddisznót. Kutyája a vödörig merészkedik. A vadász szemén látni, megdolgozta az alkohol. Nem érti ez, mit jelent, túllőni a célon. — Ki akarta, te!? Ki akarta... — gajdolja az asszony. Botra kéne tűzni a disznó- fejet — gondolja, ahogy elmegy mellettük —, tüzet gyújtani. — „öld meg a malacot! Vágd el a torkát!" A legyek már gyülekeznek. Kezdődhetne a tánc ... B. F. kációs eszköznek a felelősség- teljes tudósításokért, hogy nem keltettek pánikot. Köszönet Nyíregyháza összes polgárának, hogy megőrizte nyugalmát, s ugyancsak köszönet jár a városi rendőrkapitányság dolgozóinak és a blokádokat irányító taxis kollégáknak. Mindenki számára egyértelművé vált, hogy ezt a mérkőzést Budapesten játsszák. így sikerült elérnünk azt az alapvető célunkat, hogy minél kevesebb nyíregyházi könny és fájdalom kísérje az országos megmozdulást. I belső rend Dr. Almási Sándor rendőr ezredes, a megyei rendőr- főkapitányság vezetője: — Mint minden állami szervet, bennünket is váratlanul ért a demonstráció, ugyanis a szervezők nem tartották be az erre vonatkozó törvény rendelkezéseit, s nem jelentették be. A megmozdulás jellegére és méretére való tekintettel a betiltástól eltekintett a rendőrség. Fölmértük a helyzetet, felvettük a kapcsolatot a szervezőkkel, az önkormányzatok vezetőivel. Tulajdonképpen ez az együttműködés három napon keresztül fennmaradt. s ennek is köszönhető az, hogy a válságos helyzet végül vasárnap este békésen oldódott -meg. Mindenképpen próbatétel volt a rendőri rendfenntartó és közlekedési rendészeti feladatotót ellátó állománynak a három nap. A rendőrök mindvégig semlegesek maradtak, egyetlen feladatuknak a belső rend, a közlekedés rendjének fenntartását, a létfeltételhez szükséges szállítások biztosítását tekintették. Békés befejezés Kovács József, a nyíregyházi szállító ipartestület elnöke: — A Magánfuvarozók Országos Ipartestülete felhívására csatlakoztunk az akcióhoz, az ő kívánalmaiknak megfelelően igyekeztünk zár- ni-nyitni, hogy ezzel is segítsük munkájúikat. Ügy látom, hogy a demonstrációban résztvevő nyíregyházi sofőrök elégedettek az elért eredménnyel, hiszen egyetlen visszahívó szóra felszámolták a blokádokat, nyitottá tették a várost. Az ipartestület nevében hadd mondjak köszönetét Nyíregyháza lakosságának, önkormányzatának, a rendőrség vezetőinek és egész személyi állományának, vidéki szimpatizánsainknak, az ottani lakosságnak. hogy munkánkat segítették, s hogy sikerült nagyobb atrocitástól mentesen, békésen befejezni a megmozdulást. Szünetben Nyíregyháza legújabb, örökösföldi iskolájának biztonságot nyújtó belső tere ideális hely az órák utáni felfrissülésre. (Balázs A. felvétele) Arany középút Ügy tűnik, hogy a vá- sárosnaményi ládagyár szociális helyiségeit, irodáit ezen a télen már a saját kazánról fűtik. Fahulladékot, fűrészport, faháncsot tüzelnek el a kazánban, nem fogyasztják a városi drága gázt. Más. Reggelente Nyíregyházán látni olyan munkásbuszokat, amelyekben csak néhány munkás ül. A félig (se) kihasznált munkásbuszok talán télen is közlekednek, drasztikus benzináremelés után. Már tavaly előtt sem volt plcsó a benzin. Ekkor megyénk két építőipari vállalata közös munkásbuszokat akart üzemeltetni. A jó, a gazdasági szempontból is követésre méltó szándék néhány helyen meg is valósult. Némelyik útvonalon az egyik építőipari vállalatnak is, meg a másiknak is lakott néhány munkása. Az összefogás előtt több faluban két vállalati busz is megjelent hajnalonta négy-öt emberért. A koo- perálás után már csak egy busz közlekedett ezeken a helyeken. Most a közös munkásszállításban is teljes a bizonytalanság, ki-ki a saját vállalatával törődik. A buszok egy része eddig téli hajnalokon, már az indulás előtt fél órával melegített, „za- bálta” a benzint. Remélni lehet, hogy ezen a télen már nem így lesz. Maradjunk még egy gondolat erejéig az építőipar téli tevékenységénél. Tavaly ősszel megyénk mind a három építőipari vállalatának téli- esítési tervében ez szerepelt: „A téli munkát energiatakarékosán és koncentrált létszámmal kell végezni.” Némelyik építkezésen azért fölöslegesen is fűtöttek a hősugárzók, és a nagyétvágyú dobkályhák. Örökzöld téma a megyeszékhely lakótelepein, hogy a távhőszolgálat egyformán fűt hideg és melegebb téli napokon egyaránt, nehezen tud változtatni a benti hőmérsékleten. Az expressz vonatokon is hasonlókat tapasztalunk, néha ingujjban, kissé lehúzott ablakokkal utazunk januárban is. (Néha meg didergünk.) Jó volna, ha a központifűtések szabályozását is megoldanák, hogy senki ne fázzon, de ne is pazaroljunk. N. L. (mml) Megjött a friss, meleg, ropogós kenyér a nyíregyházi Búza téri ABC-be. (B. A.) Angyal Sándor Tud magyarul, Mr. Golding?
