Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-30 / 254. szám

1990. október 30. Kelet-Magyaronaig 3 Hetvenkét éra fgy látta a polgármester, a főkapitány, az ipartestületi elnök Visszaállt a rend Visszaállt a rend hétfő hajnalban az országban, folytatódik tovább mindennapi, megszokott, békés éle­tünk. Pár napig talán még beszédtéma lesz közöttünk a gépjárművezetők akciója, hamarosan, azonban újabb események szorítják majd háttérbe az elmúlt hét vé­gén történteket. E gy kifáradt ország pattanásig feszült idegekkel ült a tévé előtt vasárnap órákon át, várva a megnyugtató dön­tést a benzinkrízis ügyében. Tízezrekre tehető azoknak a száma, akik az utcán él­ték meg ezt a veszélyhely­zetet, vagy úgy, mint sztrájkolok, vagy úgy mint olyanok, akik demonstrá­cióval akarták kifejezni el­lenvéleményüket az útelzá­rásokkal, a torlaszokkal szemben. Az a korosztály, amely megélte a 34 év előt­ti eseményeket, kísérteties hasonlóságot érzett a fejle­mények között, s ez csak tovább növelte az aggodal­mat Hiszen abban minden józanul gondolkodó honfi­társunk nézete azonos volt, hogy nem következhet ba újra az egykori tragédia. Vitathatatlan, hogy — bár szükséghelyzetben cse­lekedett — a kormány nem mérte föl az üzemanyag­áremelés összes várható ha­tását, s ezzel mintegy az önmaga csapdájá ba esett. Ahhoz is nehezen fér két­ség, hogy a másik oldalon a megfontoltság, a körülte­kintés uralta volna a bekö­vetkezett lépések súlyos, bénító eredményeit. Bár széles körű szimpátia övez­te a lavinaszerűen országos méretűvé dagadt sztrájkot, az igazsághoz tartozik az is: valójában két részre sza­kadt az ország. Nagyon so­kan — és nem ok nélkül — riadtak meg az üzemanyag­áremelés gyűrűző hatásai­tól. mert felrémlett előttük, a már most is az elvisel- hetetlenség határán lévő megélhetés rosszabbodása. Legalább ennyien voltak, akik azt vallották: a rea­gálás mégsem béníthat meg teljesen egy egész országot. Óráról órára forrósodott a légkör, vált mind valószí­nűbbé egy nem kívánatos összetűzés veszélye, s ez még az országért felelős ve­zetőket is zavarba ejtette. Voltak, akik már-már á chilei fuvarozók sztrájkját idézték, amelynek követ­kezményei ismerősek az egész világ előtt: a nehe­zen kivívott demokrácia miként torkollott végül is diktatúrába. Vasárnap késő este az­tán mégis csak fellélegzett az ország, végül mégis csak a józan ész, a bölcsesség ke­rekedett felül; ha átmene­tileg is, nyugodtabban néz­het a következő napokra a miniszter és a taxisofőr. Hétfőn újra szabaddá vál­tak az utak, amely nem csupán azt jelenti, hogy új­ból lüktethet az ország ütő­ere, hanem azt is: elbontot­tuk a barikádokat, a torla­szokat a további demokra­tizálódás útjából. Kimerül­tén, de abban a tudatban térhettünk nyugovóra, hogy mégsem vész semmibe az a szerény eredmény, amit rendkívül nehéz körülmé­nyek között ugyan, de a de­mokrácia vívmányaként ed­dig sikerült elérni hazánk­ban. Sokáig fogjuk még a z isteneteket — mond- /J ja majdnem hango­san, ahogy hátrafor­dulva meglátja a vaddisznót a garázs előtt. — Jöjjön, uram, nyúzza! — szól rá a vadász. — Vadász­vacsorát akartak! Itf van, le­het nyúzni. — Ki akarta, te? Ki akar­ta... — sipítozik a felesége. A kettéhasított állat véres- koszosán fekszik a betonon. Feje — orrával egy műanyag vödörbe buktatva — a ga­rázsajtót támasztja. A BMW nyitott csomagtartóval ásít. — Az isteneteket — ismé­telgeti, ahogy elmegy mellet­tük, de hangosan csak sza­badkozik. — Nem értek én a nyúzáshoz... — kutyája morogva-farolva kerüli el a kiterített, darabjaiban is fé­lelmetes vadat. A lakógyűlésen nem volt ott, de ahogy behallatszott, jó mulatság lehetett, Székely himnusszal, Akácos úttal. Az erdélyi himnuszt, ezek (!), elemezni a történtek tanul­ságát, a gyors reflexió azonban kikényszerít belő­lünk néhány, máris meg­szívlelendő jelenséget. Azt, hogy ha a nép akaratából győztes koalíció felelős kor­mánya ilyen léptékű dön­tésre szánja el magát, ak­kor megnő a felelős szó ér­telme, ez minősített felelős­séget jelent. S ha a nép akaratából kormányoz egy kabinet, akkor a mi mos­tani, valóban kritikus gaz­dasági helyzetünkben is meg kell tisztelni informá­cióval azt a népet, amely a bizalmát előlegezte. Keserű szájízzel is szót tudott vol­na érteni a nemzet, ha tisz­tán elébe tárják a ránk le­selkedő gazdasági bénulás veszélyét. Ha már sor került erre a meglepetésszerű lépésre, akkor joggal várták volna el százezrek és milliók: a kabinet őszintén bevallja, hogy körültekintőbben is léphetett volna. Nincs ez másként a kormány és egyes ember esetében sem: presztízs okokból görcsösen ragaszkodni valamihez, re­akciót vált ki, míg az ön­kritikát szimpátia is követ­heti Másik tanulság: végre rá kell döbbennie a parla­mentnek, a kormánynak és mindenféle szervezetnek, hogy a nép nem vég nélküli szócsatákra vágyik, hanem tiszta, őszinte szavakat akar, legyenek azok kelle­metlenek is. Nem szabad dobálózni a szavakkal, fe­nyegetőzésekkel, ugyanak­kor a legfeszültebb helyze­tekben is az önmérséklet­nek szükséges érvényesülni, mert ez nem csak az or­szág határain belüli nyu­galom garanciája, hanem nemzetközi megítélésünk mércéje is. Törékeny demokráciánk nagy próbája volt az el­múlt drámai 72 óra, amikor rádöbbenhettünk valós helyzetünkre. Elgondol­kodhattunk azon is: a de­mokrácia nem egyenlő az­zal, hogy mindent gátlásta­lanul szabad, legyen az kor­mány vagy valamely érdek- csoport. A demokrácia min­denekelőtt őszinteséget, nyíltságot, önmérsékletet és ügyeink megoldásának de­mokratikus módszereit je­lenti . . . N em múlt még el min­den veszély, tuda­tában vagyunk, hogy a pazarló évek okozta ba­jok fájdalmas műtéteket igényelnek. Talán arra is rádöbbentünk az utóbbi napokban, hogy ha a műté­tek halaszthatatianok is, de a fájdalmakat csillapíta­ni lehet. Meg kell teremte­nünk végre a nemzeti egy­séget, amely egyaránt köte­lez parlamentet, kormányt, pártokat, társadalmi cso­portokat, mindenekelőtt ar­ra. végre nézzünk szemoe helyzetünkkel, s végre ke­ményen kezdjünk el dolgoz­ni. Amíg még nem késő. bortól, whiskytöl elérzéke- nyülten! — Az anyjukat! A pufajkák, a pisztolyok még a szekrényben, és erdélyi him­nuszt énekeljenek! A jó édes­anyjukat! Tábortűz, vaddisznó, ma­gyar érzés... Annyi köze sincs ezekhez, mint Pilátusnak a eredőhöz, a most arra ítéltetett, hogy naponta lássa, hová, hogyan loptak szét ezt a nyomorult országot. Az újkegyelmesek, akik elfelejtették, honnan jöttek, akik kocsira, villákra, vadászkalandokra cserélték a tisztességet, és most Székely himnuszt énekelnek az udva­ron .. Ha meghallják, hadd he ., k...! Fi itt a vaddisznó! Nyúz­za : Zabáljatok, a betyár hét'szentségit! Okosok vagy­A demonstráció szinte va­lamennyi állampolgár életét befolyásolta, így bőven ju­tott munka megyénk önkor­mányzatainak és városi rend­őrkapitányságainak is. össze­állításunkban arra kértünk választ pár vezetőtől, hogy a megmozdulás befejezése után hogyan értékelik a válságos időszakot. Emberi megmérettetés Mádi Zoltán. Nyíregyháza polgármestere: — Rendkívül komoly isko­la volt ez számomra, s köz­vetlen munkatársaim számá­ra is. Alapvetően az emberi megmérettetés játszott szere­pet, sok múlott azon. hogy tudnak a rendőrök és a taxi­sok együttműködni. Az ön- kormányzat feladata az volt, hogy a városban a közellá­tást biztosítsa. Lényegében folyamatos volt áz ellátás, kenyérgondok jelentkeztek időszakosan. Ezen meghosz- szabbított nyitva tartással és több termeléssel próbáltunk segíteni. Egyedülálló módon szombaton megindult a vá­rosban a tömegközlekedés, s a még péntek éjjel kiment távolsági buszok is be tud­ták hozni a blokádokig a be­járó dolgozókat. Érdekes adat, hogy a megyeszékhe­lyen a három nap alatt öt­ven százalékkal csökkent a bűncselekmények száma. Sze­retnék köszönetét mondani valamennyi tömegkommuni­tok, szépek. Jó lesz nektek a demokrácia is, arról is le­szeditek a sápot! Ide nem hallatszik fel a húsoscsont­ért, a far-hátért szégyenke- zőíc szipogása! Köpne, de nem teszi. Még most sem teszi... Kikerülik a vaddisznót. Kutyája a vödörig merész­kedik. A vadász szemén látni, megdolgozta az alkohol. Nem érti ez, mit jelent, túllőni a célon. — Ki akarta, te!? Ki akar­ta... — gajdolja az asszony. Botra kéne tűzni a disznó- fejet — gondolja, ahogy el­megy mellettük —, tüzet gyújtani. — „öld meg a ma­lacot! Vágd el a torkát!" A legyek már gyülekeznek. Kezdődhetne a tánc ... B. F. kációs eszköznek a felelősség- teljes tudósításokért, hogy nem keltettek pánikot. Kö­szönet Nyíregyháza összes polgárának, hogy megőrizte nyugalmát, s ugyancsak kö­szönet jár a városi rendőr­kapitányság dolgozóinak és a blokádokat irányító taxis kollégáknak. Mindenki szá­mára egyértelművé vált, hogy ezt a mérkőzést Budapesten játsszák. így sikerült elér­nünk azt az alapvető célun­kat, hogy minél kevesebb nyíregyházi könny és fájda­lom kísérje az országos meg­mozdulást. I belső rend Dr. Almási Sándor rendőr ezredes, a megyei rendőr- főkapitányság vezetője: — Mint minden állami szervet, bennünket is várat­lanul ért a demonstráció, ugyanis a szervezők nem tartották be az erre vonat­kozó törvény rendelkezéseit, s nem jelentették be. A meg­mozdulás jellegére és mére­tére való tekintettel a betil­tástól eltekintett a rendőrség. Fölmértük a helyzetet, fel­vettük a kapcsolatot a szer­vezőkkel, az önkormányzatok vezetőivel. Tulajdonképpen ez az együttműködés három napon keresztül fennmaradt. s ennek is köszönhető az, hogy a válságos helyzet vé­gül vasárnap este békésen oldódott -meg. Mindenkép­pen próbatétel volt a rend­őri rendfenntartó és közle­kedési rendészeti feladatotót ellátó állománynak a három nap. A rendőrök mindvé­gig semlegesek maradtak, egyetlen feladatuknak a bel­ső rend, a közlekedés rendjé­nek fenntartását, a létfelté­telhez szükséges szállítások biztosítását tekintették. Békés befejezés Kovács József, a nyíregy­házi szállító ipartestület el­nöke: — A Magánfuvarozók Or­szágos Ipartestülete felhívá­sára csatlakoztunk az akció­hoz, az ő kívánalmaiknak megfelelően igyekeztünk zár- ni-nyitni, hogy ezzel is segít­sük munkájúikat. Ügy lá­tom, hogy a demonstrációban résztvevő nyíregyházi sofő­rök elégedettek az elért eredménnyel, hiszen egyet­len visszahívó szóra felszá­molták a blokádokat, nyitot­tá tették a várost. Az ipar­testület nevében hadd mond­jak köszönetét Nyíregyháza lakosságának, önkormány­zatának, a rendőrség veze­tőinek és egész személyi állo­mányának, vidéki szimpati­zánsainknak, az ottani lakos­ságnak. hogy munkánkat se­gítették, s hogy sikerült na­gyobb atrocitástól mentesen, békésen befejezni a megmoz­dulást. Szünetben Nyíregyháza legújabb, örökösföldi iskolájának biztonságot nyújtó belső tere ideális hely az órák utáni felfrissülésre. (Ba­lázs A. felvétele) Arany középút Ügy tűnik, hogy a vá- sárosnaményi ládagyár szociális helyiségeit, iro­dáit ezen a télen már a saját kazánról fűtik. Fa­hulladékot, fűrészport, fa­háncsot tüzelnek el a ka­zánban, nem fogyasztják a városi drága gázt. Más. Reggelente Nyíregyházán látni olyan munkásbuszo­kat, amelyekben csak né­hány munkás ül. A félig (se) kihasznált munkásbu­szok talán télen is közle­kednek, drasztikus ben­zináremelés után. Már tavaly előtt sem volt plcsó a benzin. Ek­kor megyénk két építőipa­ri vállalata közös mun­kásbuszokat akart üze­meltetni. A jó, a gazda­sági szempontból is köve­tésre méltó szándék né­hány helyen meg is való­sult. Némelyik útvonalon az egyik építőipari válla­latnak is, meg a másiknak is lakott néhány munká­sa. Az összefogás előtt több faluban két vállalati busz is megjelent hajnalonta négy-öt emberért. A koo- perálás után már csak egy busz közlekedett eze­ken a helyeken. Most a közös munkásszállításban is teljes a bizonytalanság, ki-ki a saját vállalatával törődik. A buszok egy része eddig téli hajnalo­kon, már az indulás előtt fél órával melegített, „za- bálta” a benzint. Remélni lehet, hogy ezen a télen már nem így lesz. Maradjunk még egy gondolat erejéig az építő­ipar téli tevékenységé­nél. Tavaly ősszel me­gyénk mind a három épí­tőipari vállalatának téli- esítési tervében ez sze­repelt: „A téli munkát energiatakarékosán és koncentrált létszámmal kell végezni.” Némelyik építkezésen azért fölösle­gesen is fűtöttek a hősu­gárzók, és a nagyétvágyú dobkályhák. Örökzöld téma a me­gyeszékhely lakótelepein, hogy a távhőszolgálat egy­formán fűt hideg és me­legebb téli napokon egy­aránt, nehezen tud változ­tatni a benti hőmérsékle­ten. Az expressz vonato­kon is hasonlókat tapasz­talunk, néha ingujjban, kissé lehúzott ablakokkal utazunk januárban is. (Néha meg didergünk.) Jó volna, ha a központi­fűtések szabályozását is megoldanák, hogy senki ne fázzon, de ne is paza­roljunk. N. L. (mml) Megjött a friss, meleg, ropogós kenyér a nyíregyházi Búza téri ABC-be. (B. A.) Angyal Sándor Tud magyarul, Mr. Golding?

Next

/
Oldalképek
Tartalom