Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-29 / 253. szám
4 Kelet-Magyaromig 1990. október 29 Volt, aki csak későn vette tudomásul a kordont. Képünk a nyírpazonyi útelzárásnál készült (B. A. felv.) fel. A sztrájkolok kinyilvánítják: a harcot nem adják fel. Pedig Szabó Lászlónak, a FÖTAXI munkatársának már a kocsija is bánja, hogy része a blokádnak. Az autója hátul benyomva. Átjutni mégsem tudtak rajta. Vékony Zoltán, a FÖTAXI képviselője gurul hozzánk. Buzdít: nincs vége a blokádnak. Hát, akkor neki a harmadik napnak ... Kérdezem, megállapodtak-e már Nyíregyházán arról, hogyan bonyolítható le a sztrájk folytatása esetén a halottaknapi tiszteletadás. Még nem dőlt el, mondják a Kótaji útiak. De biztosak abban, hogy megtalálják a megoldást erre is. Elköszönünk, és újra autóba széliünk. Utolsó célunk a Tölgyes csárdái csomópont. Itt a taxisok véleménye: „Megszeretnénk egyezni egy maximum 33 százalékos emelésben.” Jócskán vasárnapra jár az idő, mire hazajutunk. Amikor ennél a mondatnál járok, már megvirradt. A sztrájk nem ért véget. , Gyüre Ágnes Újszülöttnek szabad... Mátészalka szélén, az „ipari út” és a Tüzép találkozásánál taxik és teherautók állnak keresztbe az úton. A tiltakozók dühöngenek, fenyegetőznek, de zsíros kenyérrel és forró teával kínálnak bennünket. A székely férfi könyörög a tiltakozók szószólójának: „Tegnap a román határon vesztegeltünk egész éjszaka. Tízéves gyerekkel vagyunk, engedjenek minket haza. Mi nem tehetünk a magyar helyzetről”. A szószóló közli, hogy csak hatnyolc éven aluli és beteg gyerekeket engednek át. A debreceni kórházból jön egy pátyodi család, pólyás gyerek fekszik hátul anyja ölében. Előttük szabad az út. Valaki kiabál, hogy a libások már türelmetlenek. Végre szabaddá teszik előttük az utat, ám indulás előtt e sorok írója megkérdezi az első kamion sofőrjét: honnan, hová és miért? A válasz: „Vámos- orosziból hoztunk négy autó libát, Zagyvarékas volt a rendeltetési hely, ám Debrecenben sehogy se tudtunk átvergődni, visszafordultunk.” Sovány fiatalember furako- dik középre és ezt mondja: „Teherautómmal sódert fuvaroztam Tiszabecs környékéről az építkezőknek. Ilyen benzinár mellett csődbe jutok, ha az emelést nem pasz- szolom tovább a megrendelőknek.” Nyírbátor határához érve a tiltakozók egyike elénk siet és remegő hangon kérdezi: nem láttunk-e Mátészalkán egy iskolás buszt? Mert hogy a lánya osztálya — hét vége lévén — hajnalban Nagybányára utazott, s félő, hogy ezt a hajnalt is a buszon töltik a gyerekek. . . A keresztben álló teherautó előre húz, hogy mögötte elmehessen egy kék Lada, amelynek hátsó ülésén idős, beteg néni ül. Nyírbátor másik végén a tiltakozók között piros arcú, kövér férfi fél üveg sörrel a kezében hadonászik és fűt-fát kiabál. Mindenkire haragszik, nemcsak a kormányra. Borbányánál a kocsma előtt egy taxi tetején akkumulátorról kis tévé működik, húszán is figyelik a képes híreket. Jön az ismert országgyűlési képviselő és arra kéri a tiltakozók vezetőjét, CB-rádión hívjon egy buszt, hogy az idős embereket és a gyerekeket kivihessék a nyíregyházi vasútállomás várótermébe. A taxisok főnöke máris beleszól a mikrofonba, hívja a buszt... (nábrádi) és Szécsi Attila gyűlnek köréin. Egyszerre vibrál a hangjukban az elkeseredés és a kitartás. Ezt az áremelést nem bírja ki a nép, fogalmazza meg Gabulya úr. A tömegből valaki szót kér, sorolván : vannak országok, melyeknek polgárai 10—15 liter benzint vehetnek az órabérükből. Mi pedig egyet sem. Közben befut a Máltai Lovagok Szövetségének ko- osija. Űsz István orthodox parochus. magyarországi megbízott és Czomba Zoltán sofőr már az ötvennegyedik órát töltik ébrein. Kiosztják az ételt, italt és köszönetét sem várva tovább indulnak. Ennél a csomópontnál történt pénteken, hogy pisztolyt fogtak a sztrájlkolókra. Az értesülések szerint a tetteseket a rendőrség Orosnál elfogta. Kamion érkezik. Vezetője magyar magánvállalkozó. Azt mondja, kiábrándítóan sok a részeg az utakon, a sztrájkolok lejáratták az egész magánvállalkozói szakmát. Ö már csak tudja, keresztüljött az egész országon. (Olaszországból tért haza éppen.) — öreg, közülünk hányán rúgtak be? — fordulnak felé. Légy türelemmel, éjfélkor továbbengedünk. Mi hátat fordítunk a dobogóknak, az irányt a Simái út felé vesszük. Az előzőnél kisebb csoportra lelünk. A tűz körül a sztrájkolókkal együtt topog Laborczi Géza és Mádi László országgyűlési képviselő, és Helmeczi László ügyvéd. Azért jöttek, hogy megnézzék, nem kell-e innen beszállítani valakit a menedékhelyre. A demonstráció résztvevői várják a Szabolcs VOLÁN és a MÁV csatlakozását. Egyesek a posta hasonló akciójáról is rebesgetnek ezt- azt... A Kótaji úti csomópontban állóknak az fáj, hogy a kormány még a saját kebelébe tartozó képviselők előtt is eltitkolta áremelési szándékát Érkezik Solymosi János kőműves. Közli, hogy az országos rendőr-főkapitány a blokád feloldására szólított Tüntetés a Parlament elfitt „Rendet akarunk!”, „Nem lesz puccs!”, „Éljen a kormány!”, „Taxik haza!”, „Alkotmányom rendet!”, „Mi vagyunk a többség!” — ezek a kiáltások hallatszottak leggyakrabban a Parlament előtt vasárnap délután rendezett kormánypárti tüntetésen. A résztvevők meglehetősen fűtött hangulatban követeltek, hogy a barikádot állítok immár haladéktalanul számolják fel az úttorlaszokat, állítsák helyre az ország normális rendjét. A több ezres tömeget rendőrkordon védte a más véleményen lévő ellentüntetőktől, akik ugyancsak megjelentek a Kossuth téren, s akiket szintén a rendőrök védtek. DUPLA ZÁR Nyíregyházán, a tejporgyár külső szeglete után tűnik fel az ácsorgó emberekből, és keresztbe fordított teherjárművekből álló blokád. „Újságíró? Na és... ” — rohan oda egy borostás, piros szemű „blokád-őr”. Egy másik nyugodtan rászól: „Hagyjátok, neki menni kell." E varázsszót mindkét oldalon gépkocsik tucatjai, emberek százai várják. De nem jöhetnek, csak a külföldi rendszámú kocsik. A 41-esen nem is nagyon látni mást, mint román Daciákat. Vaján embercsoport veszi körül a postást. Aki megkapta a lapot, botladozva halad hazafelé. Le sem veszi a szemét az első oldal friss híreiről. Az újság tehát kijutott a megyeszékhelyről, de meddig vajon... ? A Mátészalkára bevezető hosszú egyenes úton, a blokád előtt húsz-harminc méterrel vastag kötél hever keresztben az úton, két oldalt fákhoz kötözve. Ügy látszik, ezzel kezdték. Az itteni fuvarozók is szó nélkül engednek. Mint kiderül, dupla a zár. Belül még egy nagy homlokrakodó villája szolgál ideiglenes sorompóként. „Mi lesz ebből..., miért nem enged’ a kormány. .. ?” — érdeklődnek aggodalmas arccal a sofőrök. Sorolják, ki hány járművel áll itt, és mennyi a kára. Szemükbent elszántság tükröződik. Rendőrkocsi húz el, mögötte kilométernyi román illetőségű autó. A befelé jövők tanácstalanul álldogálnak egy-egy faluban, nem tudják, haladjanak-e tovább. Mindenesetre kirakodnak. Kocsordon már tekintélyes méretű a KGST-piac, de a rendkívüli helyzet úgy hozta, hogy a legkisebb falvak — Kocsord, Géberjén — is tekintélyes „áruterítést” kaptak a megszorult romániaiaktól. Állandó ügyelet Kisvárdán szombat reggelre megszűnt a főtér lezárása. Míg délelőtt 10 órakor még zárták a felüljárót, a déli órákra már a zárás, a mindenszenteki megemlékezések miatt a Kisvárda táblához „ment ki”, biztosítva a temetőbe menők közlekedését. A város zárása viszont tovább folytatódik. Szombat reggeltől a városházán állandó ügyelet van, az éjszaka több kamiont és más gépjárműveket vezettek át a városon. Vasárnap reggel a Volán helyi és távolsági járatai is megkezdték a vasárnapi közlekedési rend szerinti forgalmat. A fuvarozók óránként 10 percre megnyitják az utakat és biztosítják a közlekedés feltételeit. A városházán délután 15 órára a város polgár- mestere érdekegyeztető tárgyalásra hívta meg az érdekelteket a hétfői helyi és távolsági közlekedés biztosítása végett. Vacsora után újult erővel. (Folytatás az 1. oldalról) azonban a kenyér hamar elfogyott. a szállítás pedig akadozott. Dél körül nem lehetett kapni kenyeret a Kossuth téri Zöldért és Csemege ABC-ben, a Szarvas utca elején lévő áruházban, később azonban érkeztek szállítmányok. A kenyérhiányban nagy szerepet játszott, hogy szombaton tovább folytatódott a lakosság részéről a felvásárlás. A város határában lévő blokádok miatt csak a helyi járatok közlekedtek, a távolsági autóbuszok, valamint a peremkerületekből érkező járatok kívül rekedtek. így az utasoknak gyalog kellett továbbfolytatni útjukat. ben újabb taxisok érkeztek a polgármesteri hivatalba, éppen a kritikus Pazonyi úti elzárástól. Kisebb vita után a sztrájkolók beleegyeztek, hogy szakaszosan átengedjék az autókat. Szombat, 15 óra, Pazonyi úti elzárás: hosszú-hosszú sorban jugoszláv, szovjet, magyar rendszámú kamionok, személygépkocsik. Előttük valahol a távolban keresztben teherautó, busz, taxi. Két blokád is van, köztük a „senki földje”. Üvegszilánkok ropognak a lábak alatt, egy jugoszláv sofőr seprűvel takarítja a szélvédőből megmaradt cserepeket. Mindenki más mond. Egyesek szerint gyereket akart elütni, mások szerint vasdoronggal akart leszállni, s ezért törték be az ott lévők az üveget. Megérkeznek a válságstáb üléséről a taxisok, kezdődik a blokád nyitása, természetesen csak fél sáron. Néhány ott veszteglő teherautó, busz. személygépkocsi átjut mind a két irányba, s aztán már zárják is le ismét a blokádot. Nyitás majd három óra múlva. A válságstáb immár ötödik alkalommal ült össze szombaton 13 órakor Nyíregyházán. Mindkét fél egyetértett abban, hogy arra kéll törekedni, az áremelkedés miatti tiltakozás ne a lakosságon csattanjon. Bornemissza Lajos városi rendőrkapitány utalt arra, hogy példamutató az együttműködés a taxisok és a rendőrség között. Mindenhol elsőbbséget adtak az élelmiszereket, gyermekeket, betegeket, orvosokat, ápolónőket szállító autóknak, egyedül a Pazonyi úton merültek fel problémák, mert ott az útelzárók a korábbi megállapodást nem tartották be. Be kellett záratni a Család utcai kocsmát is, mert az ittas személyek kezdtek hangadóvá válni. A tanácskozás közAz együttműködés jónak bizonyult. W , Éjszaka a sztrájkotoknál Nyíregyháza, október 27., szombat, 22 óra 45 perc. Nekivágunk a Híradóban fagymentesnek jósolt éjszakának. A Tiszavasvári úti felüljáró csendes, békés. Lehet, hogy lemaradtunk a sztrájkról ? Visszafordulunk a KEMÉV Hotelbe érdekldőni. Ott vagy 8 taxist találunk a tévére meredve. Mondják: nem késtünk le semmiről. Az egyik szemem sír. a másik nevet. Kuzma László, a City dolgozója már pattan is. hogy körbevigyen bennünket a városon. Elsőként a Tiszavasvári úton állunk meg. Torlasz. nagyobb csoport melegszik az út mentén rakott tűznél. A társaság fele taxis, fele szimpatizáns. Gabulya István, Mázsári Péter, Fülöp György Akire fegyvert fogtak A taxisok közül talán Balogh Gyula volt az első, aki komolyabb összetűzésbe került az autósokkal a sztrájk során. Valószínűleg őt érte a legnagyobb sokkhatás: fegyvert fogtak rá. A történteket, kicsit megnyugodva így mesélte el: — Hajnali négykor gyűltünk össze a pénteken a Jókai téren, vezetőink felhívták figyelmünket, kerüljünk mindenféle tett- legességet. A Barkasommal és négy személykocsival indultunk a Tiszavasvári felüljáróhoz, én a bal kéz felé eső sávban álltam keresztbe. Alig foglaltuk el helyünket, amikor egy PB rendszámú fehér 1500-as LADA érkezett oda. Utasai ordibálni kezdtek, hogy mi a k .. .anyámnak állom el az utat, s mindenféle szemétnek elhordták. Én elmondtam, miért sztrájkolunk. Erre késsel fenyegetőztek, hogy ők Németországban vendégmunkások, takarodjak az útjukból. Azt mondtam nekik, erre nincs szükség, verekedéssel nem lehet elintézni a dolgot. Hadonásztak, kezükben nyugati pénzzel, mondván, őket mindez nem érdekli, haza akarnak jutni Vásá- rosnaményba. Ketten ráncigál- tak, hogy odabilincselik a kezemet a csővázhoz. Én ellenkeztem, mire a harmadik társuk kiszállt a kocsiból, és egy körülbelül 20 centis pisztolyt nyomott az oldalamhoz, csillogó szemmel üvöltve: ha nem állok félre, szétlő. Bár többen is dermedten figyelték az eseményeket, nem volt kedvem kipróbálni, riasztó- vagy igazi pisztoly volt-e, így félreálltam, hadd menjenek. Még három óra múlva is remegtem ... Egyébként azt mondják, délben egy zöld ezerkettesből valaki riasztópisztollyal fenyegetőzött. Azért nem értem ezeket az embereket, mert őértük is tesszük, mert minden drágulni fog. (Kováts) Fehérgyarmat: Szabad az út A szombatról vasárnapra hajló éjszaka még minden Fehérgyarmatra bevezető úton ott álltak a fuvarozók jármüvei. A polgár- mesterrel és a rendőrség képviselőivel történt megáUapodáshoz híven a megkülönböztetett jelzésű jármüveket, illetve a kórházba közlekedő buszok forgalmát lehetővé tették. Vegyes fogadtatása volt a városban a megmozdulásnak, de atrocitásokra nem került sor. A KGST-piac szokásos seftelői is átjöttek a blokádon, s a városközpontban virágzott a kereskedelem. Az újságot scállitó jármű viszont nem tudott bejutni a városba, így a Ke- let-Magyarország szombati számát sem olvashatták még a szatmáriak. A vasárnapra hajló éjszakai tárgyalások hatására a fuvarozók úgy döntöttek, hajnali 2 órától felszabadítják valameny- nyi Fehérgyarmatra bevezető utat, ezzel visszaállítva a szokásos forgalmi rendet. Megköttetett... Szombat reggel aggódhattak a menyasszonyok, a vőlegények, hogy vajon az útlezárások miatt ki tudják-e mondani az anyakönyvvezető előtt a boldogító igent. Mint Szokol Károlytól, a nyíregyházi Családi Iroda veztőjétől megtudtuk, október 27-re IS pár jelentkezett be, s mindenkinek sikerült időben megjelennie. Leginkább az a fiatalember Izgulhatott, akinek menyasszonya Egerből indult el. __ __ _ mm mm _ mm M H H M MF ■ M S| |H WF Süeat? isii Kg. JLJl; ma Ami jlfl» P -***■■ iUr Atm #*■■■ ■ l#|^lAflt ■■ &a B tUlff IIB j&dK WMI II V
