Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-27 / 252. szám
y Kelet a Hhjprország HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1990. október 21. Titkos választás... Nagy István Attila 3+2= nyelvismereti képzés Angol tanszék ■■HW a szombathelyi főiskolán Szeptembertől angol tanszék kezdte meg működését Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán. Méghozzá nem is akármilyen! Már az sem mindennapos, hogy a főiskola meglévő anyagi keretei, és a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium támogatása mellett a most születő tanszék jelentős adományokra számíthat brit és amerikai kultúrális misszióktól és könyvkiadóktól — elsősorban tankönyvek formájában. • • Itek a megszokott U asztal körül, mint annyi éven át már olyan sokszor. Még az ülési rend is ugyanolyan volt — hiába, a megszokás... Új tisztségviselőt választottak az egyik zalai vállalatnál, de most már nem ám úgy, mint régen, amikor volt egy jelölt, akit kézfeltartással egyhangúan megszavaztak! Más világ van ám, kérem! Most azt mondta az igazgató, hogy demokratikus és titkos választás lesz. Meleg délelőtt volt, egy darázs tévedt be a nyitott ablakon, és idegesítően dongott el az összegyűltek orra alatt. Végül az igazgató spray-jé- nek szagát találta a legvonzóbbnak, valahogy olyan mézet ígérő illata volt, így makacsul körözni kezdett a vezér feje fölött. Ami őt szerfölött idegesítette. Nem is csoda, hogy kissé kurtán intézte el a szavazás módjának kérdését. — Elv... illetve kedves kollégák — kezdte, és csapkodott bal kézfejével a feje fölé a darázs miatt. — Ott van a sarokban a befüggönyzött szavazófülke, úgyhogy senki nem vonhatja kétségbe a demokratikus lehetőségeket. Én az idő rövidsége miatt azt tanácsolom, hogy aki X. elv... illetve a Jóskát akarja újraválasztani — én személy szerint őt ajánlanám \—, az maradjon itt az asztalnál, a helyén. Aki viszont valaki másra gondolt, az menjen be nyugodtan oda a szavazófülkébe, és írja fel ott egy cetlire, kit javasol. Van bent toll, cetlik, borítékok. Ha felírta, beborítékolta, bedobja ide az urnába, senki a világon nem ,■ -fogja tudni, hogy kit javasolt. Az igazgató hatalmasat csapott saját fejére ezután, és az akció sikerrel járt, mert a darázs szédülten hullott a földre a széke mellett. Ott gondosan rátaposott, és az idegesítő körülmény ezzel megszűnt. Ennek ellenére az emberek idegesen feszengtek székeiken. Csak X elv... illetve a Jóska mosolygott szélesen a többiekre. — Na, kérem, — mondta az igazgató — nincs sok időnk, vár a munka. Aki mást akar, menjen csak be a szavazófülkébe, aztán intézzük el! Az elhomályosuló tekinteteket látva kiegészítette fenti mondatát: — Intézzük el ezt a szavazást! Csend volt. Most még az a darázs sem dongott a teremben. Mindenki ült, mintha odaszegezték volna. Telt az idő. Lógó fejjel ültek az emberek a székeiken. Az igazgató várt még egy kicsit, az órájára nézett, aztán azt mondta: — Tudtam, hogy nem kell csalódnom itt senkiben. A szavazás tehát megtörtént, miután mindenki a helyén maradt, egyhangúlag a Jóskát választottuk! Nálunk demokratizmus van, de széthúzás az nincsen. Köszönöm, emberek! — És ezzel felállt, berekesztve az ülést. Az emberek követték az igazgató példáját, aki jobb kezét Jóska vállán nyugtatva kiment a teremből. Az emberek is kibotorkáltak, és nem néztek egymás szemébe. A terem kiürült, a szavazófülke immár feleslegessé vált ott a sarokban. Pedig olyan szép, kék függönyei voltak. Szerintem jó hasznát vehetik még hasonló vállalatoknál, mint ez a zalai is. Köny- nyen mozgatható, csak odaviszik mindig, ahol demokratikus szavazást tartanak... Portré Ezt az arcot nem lehet ünnepelni, csodák sem rejtőznek mély ráncaiban, a szem, ha csillog, már csupán a láztól, üveges fényen szárad a holt idő. Félárbocra ereszkedett a hit is, emelkedő mellkasok látomása. Elszórta jelmezét a realitás — királyságunkban mindenki meztelen. Ezt az arcot nem lehet megszeretni, taszít és vonz ', mégis idegen marad, a fájdalom ős-hieroglifáit megfejteni nem jön újabb utazó, csak karok, lábak és csípők mozognak, csókba bújtatott iszonyat vallomás, leleplezéstől félő ujjak tánca. Az arcod: arcom, te férfi Kasszandra. Angol szót pedig szinte kizárólag anyanyelvi beszélőktől hallhat itt a diák. Hiszen a három kinevezett magyar oktató mellett túlnyomó részben Angliából és az USA-bó! érkező, ösztöndíjjal, tanulmányúton, csereakciókkal Magyarországon tartózkodó vendégtanárok tartják az órákat. Új képzési formát vezetnek be 1991 őszétől. Mivel a magyar- országi tanárképzés eddig inkább nyelvészeket és irodalmárokat képzett, semmint valódi nyelvtanárokat, a szombathelyiek a tényleges nyelvmesteri képzést szorgalmazzák. Ennek értelmében bevezetik a nyugateurópai típusú 3+2 rendszert, melynek lényege, hogy hároméves tanári képzés után a hallgató választhat, hogy így megszerzetl pedagógus diplomájával elmegy- e tanítani, vagy még két évig elmélyültebb tanulmányokat folytat, és egyetemi oklevélhez jut. A képzés egyszakos. A jövő ősztől francia és olasz tanszék is létesül Szombathelyen, így távlati tervük, hogy eg\ közös, anglicisztikai-romaniszti- kai intézetet hoznak létre a főiskolán. A következő tanév elkóp zelései között honkongi diákot fogadása és négynyelvű szak mai folyóirat indítása is szerepel Az új tanszéken, mélynél vezetője dr. Kecskés Istvár főiskolai tanár, a nyelvtudományok kandidátusa, az idén szép temberben az átjelentkezettekke együtt huszonhét diák kezdte meg tanulmányait. Jövő ősztő pedig már száz felvételizőt várnak, s azt ígérik, hogy négy é\ múlva már ötven jól felkészítet angoltanárt bocsátanak ki Vae megye iskoláiba. Deák Mór: El kéne menni A napok és a hónapok, a hetek és az évek. Már örülök, hogy meghalok. Már örülök, hogy élek. A szíven infarktus-ürgelyuk, abban gubbaszt a semmmi. Idefut benne, odafut, el kéne innen menni. A telek és a tavaszok, a nyarak és az őszök. Életem őrzöm, s meghalok. Élek és halált őrzök. Kint semmi, belül a hideg. Kint hideg, belül semmi. Már örülök, hogy elmegyek. S jó volna nem elmenni. Bán Zsuzsa A Nemzeti Múzeum új szerzeményei Hegyvidék (Csizmadia Attila fametszete) Legnagyobb hazai közgyűjteményeink a múlt században magángyűjtők hagyatékaiból, gyakran ajándékként köztulajdonba juttatott gyűjteményekből alakultak ki. Hazafias érzésű főurak, egyházi személyiségek, jómódú polgárok magángyűjteményei teremtették meg számos, ma már felbecsülhetetlen értéket képviselő múzeumunkat. A Széchényi Ferenc által 1802-ben a Nemzeti Múzeum létesítésére felajánlott könyv-, címer- és éremgyűj- teményböl állt az első hazai múzeum. ‘Kerekrétiéf^ házi (kenyere Szerencsére ajándékokkal, adományozásokkal ma is gazdagodnak múzeumaink. S természetesen vásárlással is jelentős értékek kerülnek közgyűjteményekbe. A Nemzeti Múzeum kollekcióját pedig ásatások leletanyagai is bővítik. Az utóbbi öt esztendőben a Magyar Nemzeti Múzeumba került műtárgyakból rendeztek az év végéig látogatható kiállítást Új szerzemények címmel. Sokrétű és gazdag az anyag. A múzeum gyűjtőkörének megfelelően nemzeti történelmünkkel, életmódunkkal, összefüggő tárgyak sokasága látható. Kronológiai sorrendben az éppen egy évtizede a Dunakanyarban folyó ásatások leletei az elsők. Azok közül is a 20 ezer esztendősnek ítélt pattintott kőszerszámok idézik a legrégibb múltat. Ezek mellett az'Árpádkori eszközlelet tárgyai — szerszámok, agyagedények — már egészen újnak tűnnek. Művészi értéke emeli ki azt a drágakövekkel kivert férfiövet, amely valaha az Esterházy kincstár darabja volt. A török világot egy díszes Korán-tartó idézi. 1791 és 1803 között készítette Pozsonyban Casparus Kindter ötvösmester azt a különös gonddal, vésett kanálkészletet, amelynek minden egyes darabjához egy gyermeke születése kapcsolódik. Az újszülött fiúkért ajándékozta ugyanis feleségének egyenként a kanalakat. A hagyomány szerint XI. Ince pápa ajándéka egy pompás reneszánsz karosszék. Egy csillogó ékszerkészletről pedig azt lehet megtudni, hogy Mária Lujza, Napóleon második felesége ajándékozta meg vele gróf Hunyadi Franciskát. És itt van annak a díszmagyarnak a pruszlik- ja, amelyet Jókainé Laborfalvi Róza viselt szívesen. A gyáripar századvégi fejlettségéről a két rivális kerámiagyár — a Fischer Emilé és a Zsol- nayaké — egy-egy művészi munkája vall. A korai céhes ipart pedig a kolozsvári csizmadiák 1635-ből származó céhkannája idézi. Érmek, pénzek — II. Ferdi- nánd körmöci aranyveretes dénárjai, kitüntetések (Csók Istváné) — gyarapítják a sort. Az írott dokumentumok közül egy 1598- as címeres levelet, egy Kossuth -levelet állítottak ki. S hogy a legközelebbi múltba térjünk, láthatunk egy rendezői karszalagot Nagy Imre temetéséről. At i ne szeretne fi- * K nőm házi kenyeret \ ■ fogyasztani? “Barnára sültet, ropogósát, ízletest, olyat, amilyet a nagyanyáink, készítettek, Mi sem egyszerűbb ennél. “Este be kell szitálni a teknő be a lisztet, kovászt készíteni, majd reggel egy kis krumplival megdagasztani. Amint ki vanfüllve a kemence, máris mehet oda a tészta. No persze kemence is kell hozzá, továbbá kedv és idő. Viszont a házilag készített kenyér íze utánozhatatlan és kárpótol mindenért. ‘Ke.rekpéti Andrásáé régi vágya teljesült, amikor Sóstóhegyen megépíttette kis kemencéjét, és hozzálátott a kenyérsütéshez. A történethez tartozik, hogy “Erzsi néni kisari, és a férje sem városban, hanem Szélsőbokor- ban nevelkedett. ^Hozzászoktak. a házi kenyérhez, amelynek, az ízét a mai napig sem felejtették, el. Nyugdíjas korukra talán a nosztalgia miatt is feleleven tették.a házi kenyér fogyaszti sánakjó szokását, és maguk.k szítik, el sokszor a mindennaj betevőt. ‘Először a kőműves m. glepődött egy kicsit, amiki arra kérték, hogy készítsen bi bős kemencét. Csak. nehezi állt rá a dologra, de végül is e készült, úgy, ahogy a nagyk nyvben meg van írva. Epü mellé egy kis házikó is. Nerekrétiék. így mostanábc hétvégeken leggyakrabban há kenyeret készítenek, a magi gyönyörűségére. Mint mondjá amellett, hogy finomabb mint bolti,, még olcsóbb is. Olykor rokonak.és a barátok is kapni belőle. Valaki a múltkorábi megjegyezte náluk, ötven é nem evett ilyen finom kényért A jó példa, úgy látszik, rag dós. Egy ismerősük. “Kótajbi “Kerekrétiék. búbos kemencéj nek. a mintájára hasonlót éj tett. (bodnár-harasztos (Kádár) 8
