Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-21 / 248. szám
1990. október 21. A || KeletIRagp'orszÉg HÉTVÉGI MELLÉKLETE ÚJRA LOBOG ’56 ZÁSZLAJA Beszélgetés Erdész Gyulával, a Történelmi Igazságtétel Bizottság megyei eln&vével Most nemzeti ünnep, tavaly gyásznap volt és ekkor kiáltották ki a köztársaságot, tavalyelőtt pedig ahol néhány ember összegyűlt, gumibotos rendőrök vették körül. Most méltó megemlékezés övezheti a mártírokat, tavaly már nem zavarták szét a 301-es parcella körül virágokat elhelyező gyászolókat, tavalyelőtt még tilos volt e parcella számának a kiejtése is. Most a forradalom ás szabadságharc kezdetének 34. évfordulója, tavaly népfelkelés, tavalyelőtt még az ellenforradalom kitörésének napja volt. Mi is történt 34 évvel ezelőtt Magyarországon, hogyan telt el ez a három és fél évtized, s mi az, amit a mának, a holnapnak sugall 1956? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Erdész Gyula 59 éves nyugdíjas beruházóval, aki hivatásos katona volt. Az 1956-os forradalomban tevékenyen részt vett, ezért a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés miatt büntető eljárás indult ellene, s egyévi börtönbüntetésre Ítélték. Ma a Történelmi Igazságtétel Bizottság megyei elnöke. 0 Hogyan emlékszik vissza 1956-ra a szemtanú és a résztvevő Erdész Gyula? — Az előzményekkel kezdeném, hiszen 1956 eseményeit megelőzte a magyar nép elégedetlensége. A parasztság a beadások miatt volt elégedetlen, a munkásság azért, mert nem volt mit enni és nem is fizették meg munkáját, az értelmiségnek pedig nem volt szabad önállóan gondokodnia. Ezek az elégedetlenségek vezettek a termelőszövetkezetek felbomlásához és ahhoz, hogy Rákosi Mátyás a nép kívánságára és követelésére kénytelen volt Nagy Imrét miniszterelnökké kinevezni. Nagy Imre megpróbált egy új gazdasági folyamatot elindítani az országban. Nagy Imrét rövid egy esztendő után leváltották, és Rákosi vezérletével újból egy olyan kommunista államgépezet vette kezébe a hatalmat, amely véget vetett a reformkezdeményezésnek, és visszaállította a régi rendszert. — Az elégedetlenség ezután tovább fokozódott, s ez vezetett az 1956. október 23-i felkeléshez Budapesten, mely békés tüntetéssel kezdődött, s melynek véres folytatása ismert: a Gerő-kormány ellenforradalomnak minősítette az ifjúság és a munkásság szervezkedését, felvonulását, és elrendelte a megmozdulás elfojtását. Ettől a pillanattól számíthatjuk, hogy forradalom kezdődött el Magyarországon, amely most már nyíltan kimondta: meg kell dönteni a fennálló kommunista rendszert, olyan kormányt kell létrehozni, amely független Magyarországot akar. — A forradalom szele vidékre másnap érkezett. Október 24-én már a vidéki városokban, többek között Nyíregyházán a fiatalság, az értelmiség, a munkásság, aki egyetértett a kommunista rendszer felszámolásával, megkezdte a nemzeti bizottságok megszervezését, és itt is megkezdődött az átalakulás. Az államhatalom 24 óra alatt megszűnt létezni, elmenekültek a hivatalnokok, a munkahelyek vezetői, s a hatalmat a nemzeti bizottságok vették át. — Nyíregyházán a Kossuth tér volt az események központja: a városháza erkélyéről lelkes szónoklatok hangzottak el a szabadságról, függetlenségről, az orosz csapatok kivonásáról. De már itt is előrevetítette árnyékát a későbbi megtorlás: miközben a szabadságot éltette a tömeg a téren, a vásárosnaményi úton feldübörögtek a megszálló szovjet tankok, s végeláthatatlan sorban haladtak Debrecen, Budapest felé. A fegyvertelen lakosság a tankok által kitúrt kockakövekkel tudott csak „ellenállni”, amire fegyverropogás volt a válasz. Ismert a laktanya elleni támadás is, az „ágyúzás éjszakája”, egyébként a megyében nagyobb harci cselekmények nem történtek, de a megtorlás bennünket sem került el. 0 A forradalom rövid életű volt. 1956. november 4-én bejöttek a szovjet csapatok, leverték a magyar nép felkelését és elkezdődött a leszámolás. Tudom, hogy az ezt követő évek, évtizedek értékelése a történészek dolga lesz, mégis kérem, mondja el Ön is erről a véleményét! — Sajnos, a forradalom nem sokáig tartott, mert Kádár János — becsapva Nagy Imre kormányát — a szovjet csapatok segítségével új kormányt alakított, és november 4-én megkezdte a forradalom és szabadságharc vívmányainak felszámolását, s 1956. november végére leverték a forradalmat. Ismerős történet, hogy ezután mi következett. Kádár János vezetésével hozzákezdtek a résztvevők összeszedéséhez, begyűjtéséhez és felelősségre vonásához. Már 1957-ben megkezdődtek gyorsított eljárással a bírósági eljárások. Rögtönítélő bíróságok alakultak és 1957-től 1959. tavaszáig tartott a magyar hazafiak kivégzése. A statisztikák szerint mintegy ötszáz mártírja, és 15-20 ezer elítéltje volt a forradalomnak. 0 A hivatalos értékelés szerint a múlt évig 1956-ban ellenforradalom volt, ezt tanították az elmúlt három és fél évtizedben mindenkinek. A fiatalabb korosztály tehát nem tudhatta meg, hogy mi történt, már csak azért sem, mert ennek a korszaknak nem volt irodalma. Mostanában viszont fantasztikus mennyiségű könyv jelent meg, s ezekből mindenki megismerheti a legkisebb részleteket is. Mi vezetett el a máig, ami tulajdonképpen a rendszerváltás kezdete is egyben? — A forradalom és szabadságharc leverése után a Kádár-rezsim minden november 4-én megünnepelte az úgynevezett ellenforradalom leverését. Arra nagyon vigyázott, hogy se a diákság, se a tanulóifjúság ne ismerhesse meg, tulajdonképpen mi is történt 1956. október 23-án. Ezek a megemlékezések azonban a rendszer titkolózása ellenére mindig ébren tartották a magyar népben a forradalom emlékét. Ehhez járult hozzá, hogy az elmúlt években súlyos gondok keletkeztek a gazdaságban, ennek hatására az elégedetlenség egyre nőtt. Ez vezetett el odáig, hogy meggyengült maga a párt is, elvesztették biztonságérzetüket a vezetők. 1985-86-ban az államgépezet kiutat próbált keresni. Többet beszéltek az úgynevezett gazdasági mechanizmusról, és szóhoz juthattak a gazdasági vezetésben olyanok is, akik — ha nincs 1956 november 4. — már korábban kivezették volna a magyar népet abból a zsákutcából, amibe az úgynevezett szocialista társadalom belevitte. 0 Noha ez az okfejtés jó, nem kellene azért elmenni amellett sem, hogy történtek ebben az országban kedvező dolgok is. Nem véletlen, hogy nyugaton Magyarországot a szocialista tábor legvidámabb barakkjának titulálták, ami ha úgy vesszük, elismerést jelent. — A Kádár-rezsimnek volt egy gazdasági fellendülést, jólétet eredményező korszaka is. Ez a 68-as reformfolyamatokkal indult el, amelyeknek Nyers Rezső volt az egyik szellemi atyja. Ez a reform próbálta a szocialista rendszert átalakítani, a piacgazdasághoz hasonló rendszert kialakítani. Ezt a kezdeményezést az ultrabalos kommunisták megakadályozták, s amikor már látszott, hogy a visszaterelt gazdaság újra zsákutcába kerül, nyugati hitelekkel próbálták az életszínvonal csökkenését lassítani. Ez csak ideig-óráig sikerült, ám elvezetett egy olyan gazdasági csődhöz, amelyik tulajdonképpen az általa kiváltott elégedetlenséggel eljuttathatta az országot a rendszerváltáshoz. — Kétségtelen, hogy Magyarország a fellendülés időszakában a szocialista táboron belül irigyelt ország volt, és nyugatról is más szemmel néztek ránk, mintha többi országra. Az emberek elégedettek voltak, de a rendszer soha nem engedte meg, hogy szabadon gondolkodhassunk. Elkezdődött a gazdasági pangás, kezdtek kiürülni a boltok, megkezdődött az áremelkedés, a felvett kölcsönök törlesztése, illetve a kamatok törlesztése szegé- nyítette az országot. Ez megbontotta a Magyar Szocialista Munkáspárton belüli egységet. Kongresszusok és pártértekezletek követték egymást, olyan belső harok alakultak ki, amelyek tulajdonképpen az MSZMP megszűnéséhez vezettek. Szerencsére volt egy reformerő, Pozsgaival, Németh Miklóssal, Horn Gyulával, Nyers Rezsővel az élen, nekik komoly érdemeik voltak abban, hogy a rendszerváltás békés úton mehetett végbe. A megváltozott helyzet tette lehetővé, hogy a mi 1956-os forradalmunkat először ellenforradalom helyett népfelkelésnek nevézték. 0 Eljutottunk tehát oda, hogy a korábbi út tovább nem volt járható. A rendszerváltást megelőzően az ellenzék vezetői, a rendszerváltás után a hatalom képviselői és a hatalom ellenzékévé lett erők képviselői gyakran emlegették 1956 szellemét. Úgy is érthettük, hogy az 1956-ban elkezdődött folyamatot akarják folytatni 1989-ben, illetve 1990-ben. Mostanában azonban úgy tűnik, mintha ez feledésbe merülne. Mit jelent ma nekünk 1956 szelleme? — Az újjáalakult Szocialista Párt hallgatólagosan tudomásul vette, hogy az ellenzék megkezdte az 1956-os forradalom és szabadságharc szellemének felélesztését. Először különböző követelésekkel léptek fel. Elhangzott, hogy a kormány mondjon le, adja át a hatalmat a magyar ellenzéknek. Az egyre felerősödő folyamatok arra kényszerítették a kormányt, hogy az ellenzékkel egy asztalhoz üljön, és megkezdődött a párbeszéd. Ennek lett a következménye, hogy megállapodtak a szabad választásokban. — Ha visszaemlékszünk a képviselő-választást megelőző időszakra, az újonnan megalakult pártok szinte majdnem mindegyike zászlajára tűzte az 1956-os eszmék folytatását, és ezek mellett el is kötelezte magát. A választásokon bebizonyosodott, hogy a magyar nép elutasítja a múltat, a szocialista társadalmi rendszert, és olyan képviselőket választott, akik más úton próbálnak egy új Magyarországot felépíteni. Sajnos, az ’56-os eszméről, úgy látszik, a pártok megfeledkeztek, pedig hogy 1990 bekövetkezhetett, egyértelműen 1956- nak köszönhető. Sőt, nemcsak Magyarország köszönheti 1956-nak a mostani eseményeket, hanem a Kelet-Európábán elkezdődött folyamatok elindítója is a mi forradalmunk volt. Csaknem minden volt szocialista országban elkezdődött a szabadság kivívásának folyamata. Hogy mégis mi okozza 1956 feledésbe merülését, arra nem tudok válaszolni. 0 Nem feledkezett meg viszont egy szervezet, amelyiket úgy hívnak: Történelmi Igazságtétel Bizottság. Mikor alakult, milyen céllal hozták létre, és mit tekint ma feladatának? — A TIB 1989-ben alakult meg, azzal a céllal, hogy halottait tisztességesen eltemesse. Nagy Imre lánya, Maiéter Pál özvegye, Göncz Árpád és az ellenzéki politikusok kisebb csoportja vett részt megalakításában. 1989-ben megtörtént Nagy Imrének és küzdőtársainak tisztességes eltemetése. Megyei szervezetünk az idén alakult. Elnökségébe olyan személyek kerültek, akik 1956 után börtönben voltak, vannak olyanok, akiket 1945 után üldöztek politikai okok miatt, és vannak, akiket má- lenkij robotra vittek és több évet töltöttek a Szovjet- jjnióban. A TIB alapszabályában is benne van, hogy a magyar társadalomban a történtek ellenére a megbékélést kell kezdeményezni. Temr&áczete- sen ez nem jelenti azt, hogy akik súlyosan vétettek, sőt a régi alkotmány szerint is bűncselekményt követtek el például Salgótarjánban, Mosonmagyaróváron, vagy az Országház előtti téren belelőttek a tömegbe, ők se bűnhődjenek. Gondolhatunk azokra a politikusokra és felelős gazdasági vezetőkre is, akik ide juttatták az országot, őket valamilyen formában igen is felelősségre kell vonni. Nem börtönbe zárni, de legalább nyilvánosságra hozni, kik voltak, hadd ismerje meg bűneiket a magyar nép és tanuljon belőle mindenki, hogy még egyszer ilyen ne fordulhasson elő. — A gyászszertartáson már lehetett látni, hogy a magyar nép hogyan emlékezik vissza 1956 október 23-ra. Ä Hősök terén több százezren gyűltünk össze és a felravatolozott koporsónál kéz a kézben fogadtuk meg, hogy az 1956-os eszméket továbbvisszük. Itt hallhattuk többek között Orbán Viktort az ifjúság képviseletében. Beszédéből arra lehetett következtetni, hogy a magyar ifjúság most már ismeri és tudja, mit jelent 1956. És ez a legfontosabb. A felnövekvő ifjú nemzedék lesz később a politika formálója a magyar társadalomban, és azt a zászlót, amit az 1956-os forradalmárok kezéből erőszakkal kivettek, nekik kell újra magasba emelni, és ’56 szellemét politikájukban érvényesíteni. — Ami mai feladatainkat illeti, nemrég egy országos értekezletünkön Göncz Árpád köztársasági elnök kijelentette, hogy a TIB-nek van feladata, egyrészt az, hogy éberen figyelje és időben jelezze, ha a kormány, a parlament, vagy a pártok munkájában kifogásolnivalót lát. Különösen fontos ez most, az önkormányzati választások után a helyi önkormányzatok esetében is. A TIB tevékenysége marad, hogy annak a több százezer sértett embernek az ügyét felszínen tartsa, akiknek sérelmét minél előbb orvosolni kell. 0 A temetésen sokan mondtak gyászbeszédet, néhányan már programbeszédet is. Mint ahogy a monori erdőben és a lakitelki találkozón, az akkori ellenzék itt is együtt volt és közösen beszélték meg, hogyan képzelik el Magyarország jövőjét. Most a választások előtti időszakban látszott, hogy különböző ideológiai elvek mentén ugyancsak eltávolodtak egymástól, sőt, néha mintha ellenségként ülnének egymással szemben. — Valóban; a lakitelki találkozón egyeztették elképzeléseiket, álláspontjukat az ellenzék képviselői az elkövetkezendő új Magyarország kialakításáról. Annak idején úgy tűnt, hogy egységesen kívánják ezt megvalósítani. A parlamenti választások után egyértelművé vált — és ez természetes folyamat is —, hogy az ellenzéknek ketté kellett válni, hiszen van a választásokon győztes és vesztes is. A Történelmi Igazságtétel Bizottság véleménye szerint azonban az ellenségeskedés olyan arányokat ölt napjainkban, ami veszélyezteti a demokráciát. Szerintünk egy új, demokratikus parlamentnek azon kellene fáradozni, hogy a gazdasági csődbe jutott Magyarországot valamilyen módon kivezesse a bajból, megállítsa az életszínvonal romlását. Sajnos, ha végignézünk egy parlamenti ülést a képernyő előtt, azt vesszük észre, hogy egy csak- azértis, egy csakazértsem folyamat indult el a képviselők között. Pedig ez, sajnos, odáig is vezethet, hogy azok a külföldiek, akik eddig velünk szimpatizáltak, esetleg alkalmatlannak fogják tartani a pártokat a demokrácia kialakíítására. Az emberek körében is elkezdődött egy olyan folyamat, amely elégedetlenséghez vezet, s ez esetleg újra kiviszi a magyar népet az utcára, aminek beláthatatlan következményei lennének. Meglátszott ez az elégedetlenség az önkormányzati választásoknál is. A választók hetven százaléka nem azért nem ment el a választásokra, mert a jelenlegi kormány munkájával elégedetlen, hanem mert a pártok nem ’56 szellemét folytatják. 0 E beszélgetés megjelenése után két nappal lesz október 23., az a nap, amelyet először lehet szabadon megünnepelni. Milyen megemlékezések lesznek Nyíregyházán? —- Említettem már, hogy az 56-os forradalomnak és szabadságharcnak több, mint félezer mártírja volt. Megyénkből két nagyszerű ember — Szilágyi László és Tomasovszki András — volt az áldozat. A TIB megyei elnöksége ezért olyan megemlékezést szervez, amelyen kegyeletét méltóképpen kifejezheti. Hétfőn délután a megyeháza dísztermében ünnepi ülést tartunk, majd 15 órai kezdettel katonai díszpompával koszorúzási ünnepség lesz a két mártír kopjafájánál. Ezen a megemlékezésen azt is szeretnénk kifejezésre juttatni, hogy haláluk nem volt hiábavaló, s hogy a magyar nép ott folytatja, ahol ők abbahagyták. 0 Köszönöm a válaszait. Balogh József
