Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-21 / 248. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. október 21. A Beregbe látogató turisták nagy szeretettet keresik fel a műemlék tá- kosi paraszt Notre-Dame-t. A szerzetesrend honfoglalása Szegénység, tisztaság, engedelmesség Negyven évi szünet után nemsokára ismét elfoglalhatják helyüket Máriapócson a Szent Bazil-rend szerzetesei. Amikor 1950-bcn az Elnöki Tanács valamennyi szerzetesrendtől megvonta a működési engedélyt, nemigen gondolt senki arra, hogy lesz még folytatása a rend Pó- cson eltöltött kétszázegy éves történelmének. Magát a rendet Nagy Szent Bazil egyházatya (329—379) alapította Kis-Ázsiában. A kereszténység legrégebbi féríi szerzetesrendjének fő célja, hogy tagjai Istennek szentelt életet éljenek, valamint fáradozzanak az emberek üdvösségéért. Ugyanakkor mivel mindmáig ez az egyetlen férfirend a görög katolikus egyház kebelén, szerzetesei az évszázadok folyamán az igényeknek megfelelően minden más tevékenységgel is foglalkoztak. Szent Bazil még életében sok menhelyet, kórházat alapított, népkonyhát állított. — Máriapócson a bazilita rend 1749-ben telepedett le — tájékoztat Dudás Bertalan görög katolikus lelkész, aki 1943 óta a rend tartomány- főnöke. — Az eredeti okmányok szerint már 1780-ban alsó fokú gimnázium működött a községben, s ez jelzi, hogy a szerzetesek milyen jelentős szerepet játszottak az oktatás terén. A rend tagjai az I. világháború végéig tanították a fiatalokat, azonban később létszámhiány miatt civil tanerőket alkalmaztak, akiket fizettek is. A trianoni békekötés után Magyarországon csak Máriapócson maradt bazilita monostor. A 30-as évek végén Hajdúdorogon és Kispesten épült egy-egy monostor, majd Erdély és a Felvidék visszacsatolása után 10 monostor tartományfőnöke voltam. Természetesen 1945 után ez a szám ismét visszaesőkként háromra. Ezt követően azonban már nem sok idejük maradt Magyarországon a szerzetesrendeknek a működésre, mivel a Magyar Dolgozók Pártja megkezdte harcát a klerika- lizmus ellen 1950-ben. Először a határvidékekről deportálták a szerzeteseket az ország más részeibe. Nemsokára az otthont adók is otthontalanná váltak, mivel a szeptember 7-én megjelent rendelet már nem kímélte a Szent Bazil rendet sem. a többi szerzetesrenddel együtt. A kormány az országban élő közel ötezer férfiszerzetes közül négyszáznak engedte meg, hogy az egyházközségekben papi beosztásban helyezkedjenek el, a többieknek decemberig el kellett hagyniuk a rend- házakat, s a megélhetésükről maguknak kellett gondoskodniuk. A bazilita szerzetesek közül tízen mehettek dolgozni az egyházközségekbe, közéjük tartozott Dudás Bertalan is. Anarcson telepedett le, s így több száz év óta először volt katolikus papja a településnek. Negyven év telt el tehát minden szervezettség nélkül, azonban a társadalmi-politikai változások napjainkban ismét lehetővé tették a szerzetesrendek működését. — Amint erről értesültem, megkezdtem a harcot a monostor visszaszerzése érdekében — folytatja a 81 éves tartományfőnök. — Mivel 1950-től mostanáig a fővárosi tanács szociális otthona működik az épületben, velük kellett tárgyalnom. A szociálpolitikai osztálytól biztosítékot kaptam, hogy az épületet visszaadják a rendnek. Ez év nyarától megszüntették az otthonba való beutalást, s majd kihalásos alapon, fokozatosan kapjuk meg a monostort. Most először egy zárt, elkülöníthető folyosórészt mondhat magáénak a rend. Ezt a kis területet október elsején vettük át hivatalosan a fővárosi tanács képviselőitől, november elsejétől pedig már két szerzetesatya és öt rendi újonc veszi birtokba a folyosón lévő néhány helyiséget. Ezzel azonban a harc még nem ért véget, hiszen most majd a megélhetésért kell küzdeni. De talán ebben is segít rendünk tagjainak a hármas fogadalom: szegénység, tisztaság, engedelmesség. M. Magyar László A JÚLIA FÜRDŐBEN. Igaz, a szabadstrandok néhány hete bezártak, fürdési, spor- ............................ _ tolás! lehetőség továbbra is van a megyeszékhelyen. A nyíregyházi Júlia fürdőben a különböző hőfokú vizek mellett lehet szaunázni, kondicionáló gyakorlatokat végezni, szolári- us fényével napozni. (Elek Emil felvétele) Örök tanár—diák ellentét? Kozhelyszttár A gyarmati SERKÖV-nél Zsírporral kísérleteznek Az országos elkeseredés még nem látszik a SERKÖV fehérgyarmati telepén. Mint dr. Borbély István igazgató elmondta, 1.3 ezer sertés gondozását végzik ezekben a napokban. Mivel a szaporulat jobb volt a korábbi átlagnál, így mintegy 1500 darabbal több sertés van, mint tavaly ilyenkor. Mivel a tápalapanyagokat időben beszerezték, s kísérletezéseik nyomán zsírporral minimálisra lehet csökkenteni a kukorica „részesedését” a tápból, így jelentős költségnövekedésre nem kell számítani. Gumibottal a pénztárhoz Yaklárma volt a riasztás OtOber 19., reggel 9,05 óra. A Nyíregyházi Rendőrkapitányság ügyeletén éles vijjogás hasit a levegőbe. Dávida Miklós ügyeletes egy műszerfalat figyel, amelyen kis piros lámpa villog. Azonnal megállapítja, hogy a megyei kórház pénztárának biztonsági berendezése lépett működésbe. Egy URH-autó személyzetét utasítja: menjenek a helyszínre. A közlekedési szabályok megtartásával, de megkülönbözitető jelzést (kék fény és sziréna) használhatnak. Nagy József és Jászai Attila őrmesterekkel együtt én is kocsiba pattanok. 60 — 80 — 110 — kúszik a jármű sebességmérő órájának mutatója. A sziré- nahang miatt mindenki bennünket néz. A Bocskai utca és az Inczédi sori lámpás csomópontnál az autók férehűzód- nak. Két perc sem telt el, de már a kórházban^ vagyunk. A rendőrök — kezükben gumi- bottal — a „gazdasági Igazgatóság” épületének pénztárához rohannak, ahol teljes nyugalom van. — Jelzett a riasztókészülék — szólt Nagy József őrmester. — Nem törént semmi — közli egy nő a rácsos ablak mögül. — A. .á, a szokásos — így reagálnak a folyosón jövő-menő dolgozóik. Visszaülünk az URH-kocsiba. A rendőrök nem Idegesek. Megszokták. — Sajnos, az ok nélküli riasztás elég gyakori — mondják. — Nemcsak a kórház, hanem a Rákóczi úti OTP, a Nyírtourist, valamint a Hírex riasztókészüléke is adott már nekünk felesleges munkát. Pedig — enyhén szólva — egyébként sem unatkoznánk. * * * Az utóbbi említett tényékért nem tudom, ki, s mennyiben felelős. Mindenesetre, az indokolatlan riasztások ellen tenni kellene valamit. Nehogy úgy járjunk, hogy egyszer a készülékek valóban betörés, vagy rablás kapcsán lármáznak, de akkor már nem fogja őket senki komolyan venni. Bár, ezt a rendőrségről kizártnak tartom. De a felesleges munkától, üzemanyagköltségtől nem ártana őket megkímélni, arról nem is szólva, hogy a vaklármák a rendőrt és az URH- autót esetleg életbevágó eseményektől vonják el. (cselényi) „Lássuk, mire megyünk, kelül!” Leül négy-öt ember, egy tiszta papírra nagy általánosságban leírja, hogyan váltaná meg a világot, s azt hiszi, ezzel már kész Is a gittegylet, a párt, a szakszervezet. Pedig valami csak akkor kel életre, ha konkrét esetben működőképesnek bizonyai. Vegyük például a Kossuth Lajos Gimnázium diákszakszervezetét. Megalakulásukkal intézményesítették az örök tanár—diák ellentétet. Vagy mondjuk inkább, szemben állást. Amiért nem a jelenlegi tanári kar. nem a jelenlegi tanulóifjúság a felelős, hanem a mi jó öreg porosz típusú iskolarendszerünk. Ahol a diákot és a tanárt elválasztja, egymás aláás fölérendeli a katedra. Ami szinte észrevehetetlen addig, míg az apró gondok révén, például köpenyviselés, cigarettázás, a szalagavató megszervezése révén szembe nem kerül egymással a felületesség szülte lobbanékony kritika és a paragrafus adta korlátok nyugalma. Köpeny, dohányzás Mert mit is mond a diák- szervezet választmányi tagja, Nagy Péter? — A múlt hét végén adtuk le házirendtervezetünket, amely annyiban különbözik a meglévőtől, hogy nem teszi kötelezővé a köpeny viselését, lyukas órákon nem rendel bennünket a könyvtárszobába, hanem akár a városba is kimehetünk. Tartalmazza azt is, hogy csak a kijelölt helyen lehet dohányozni, azaz egyáltalán van kijelölt hely. A házirend mellett is probléma a szalagavató. A tanári kar nem vállalja a megrendezését, azt mondják, ha kell nekünk, akkor csináljuk is meg. ök nem lesznek „kidobó legények”. S mit mond Szedlák Richard, az iskola igazgatója? — A köpeny viselése szeptember óta nem kötelező. Dohányzásra helyet nem jelölünk ki, törvény tiltja, hogy oktatási intézményen belül a tanuló cigarettádon. Érvként nem fogadhatom el. hogy bezzeg más iskolákban van ilyen. Csak ott tehetik meg, ahol a közvetlen szomszédságában kollégium van, amelyre már nem vonatkozik a tilalom. Ha a diákszervezet rábírna „honatyákat” a törvény módosítására, akkor ám legyen, minden ellenérzésünk dacára, mi is engedünk. Jelen pillanatban sem tiltjuk diákjainknak, akár a szüneteket is a „falakon kívül” töltsék. Amikor bejött, láthatta, hogy például mekkora forgalmat jelentenek a szomszédos büfének. Szalagtöző, bál — Az igazi gond a szalagavató. Az elmúlt években vagy a Szabadidő Csarnokban, vagy a Koronában, vagy a művelődési központban rendeztük meg és mindig iskolai bállal kapcsolódott ösz- sze. Előtte több mint egy hétig a próbára járás miatt felborult az oktatási rend. A hagyományos műsor vészesen ellaposodott. Aztán megkaptuk vádként azt is. hogy ők nem hajlandók a tanároknak műsort csinálni. Hát köszönjük szépen! Nem elég, hogy többletfeladatot vállaltunk, s éjféltől az „alvilágtól” védtük őket? Tavaly a szalagtűzés után — tisztelet a kivételnek — a végzősük nagy többsége elment máshová bulizni. S a szalagot két napig sem hordták. Hát akkor minek az egész? Egy zártkörű szalag- tűzőre az iskola díszterme is elég volna, de annak statikai állapota a bált már nem engedi és az ott lévő tizenegy- ezer kötetes könyvtárunkat sem tehetjük ki ilyen veszélynek. Hol az öakormánYzat? — Ha tehát én most a tantestülettel egyetértésben azt a döntést hozom, hogy legyen szalagtüzö és iskolabál, akkor a szülő zsebére kényszerítek 30—40 ezer forintos bérleti díjat. Erre nincs jogom! A novemberi szülői értekezlet dönthet arról, hogy vállalják-e a többletköltséget. Most lenne szükséges a diákönkormányzat. akkor a követelések hangja helyett konstruktív javaslatokkal együtt adhatnánk megoldást. Az agilisabb diákok és szülők inkább maguk próbálkoznak. Az iskolában pedig azt beszélik, Szedlák igazgató úr nem hajlandó nyitóbeszédet mondani. Vajon miért? — Bocsánat, de fel se kértek rá! S ha osztálykeretek között lesz a szalagtűző, illogikus is lenne. S a korábbi években is az évfolyamfelelős tanárok tartották. Ha a krónikás véleményének hangot adhat, itt valahol ki nem mondott sértődöttség is bujkál. S vajon meddig tartható ez a „lássuk ... mire megyünk ... külön!” játék? Tapolcai Zoltán Kuratorium és moratórium Korábban az volt a szokás, hogy ha a kormány évekig nem tudott valamilyen súlyos problémát megoldani, kinevezett egy kormánybiztost. Csakhogy ettől a zűrös ügyek (mint pl. a Nemzeti Színház vagy a vízlépcső stb.) nem jöttek rendbe, sőt a fránya közvélemény ahelyett, hogy megnyugodott volna, gyanakodni kezdett. Most új módi van meg- honosodóban. A moratórium. Gorbacsov egyoldalú leszerelési moratóriuma óta nincs, ami gátat vessen neki. A nemzeti médiák működéséhez elengedhetetlen frekvencia-moratóriumtól a kulturális kormányzatnak javasolt értékesítési moratóriumig ki tudná megszámlálni, mi mindenre alkalmazzák. Pontosabban minek az elfedésére. Ha ez így megy tovább, félő, hogy a társadalmat egy idő után morál helyett moratóriumok igazgatják. Másik felkapott szavunk a kuratórium. Eredeti jelentése szerint gondnokság, vagy egyes intézményekhez kinevezett felügyelő hatóság. Még a Magyar Televízió esetében értettük is, miért hívják így ama „pártatlan” testületet, ám azóta a közélet minden területén elharapódzott a használata. Vélhetően a rossz akusztikájú bizottság szó helyettesítéseként alkalmazzák nyakra-főre. Pedig ez sem demokratikusabb, mint elődje volt. Úgyhogy, ha moratóriumról meg kuratóriumról hallunk, gyanakodjunk csak nyugodtan (simonies)
