Kelet-Magyarország, 1990. október (50. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-01 / 230. szám

Bi zárt az Ő zi BNV Másféle vásárpolitikát kell foly tniá a Hung- expónak jövőben, job­ban iga: Iva a kiállítók igényeihe — mondotta Horváth ános, a BNV igazgatói az MTI-nek a fogyasztó cikkek őszi se- regszeml §nek tapaszta­latait öss gezve, abból az alkalom! hogy vasár­nap este ezárta kapuit a 92. Buda :sti Nemzetközi Vásár, fogyasztási cik­kek őszi zakkiállítása. Felemás választás \ kistelepüléseken voksoltak többen, városaink többségében két hét múlva ismétlés következik OR 5ÄGSZERTE REGGEL HATKOR NYÍLTAK MEG VASA MAP A SZAVAZÓFÜLKÉK, HOGY „LENT” IS BE 3JEZÖDJÉK A RENDSZERVÁLTÁS. SZAROLCS- SZAT ÄR-BEREG MEGYE 572 SZAVAZÓKÜRÉBEN 424 EZER MBERT VÄRTAK, AM MINT ESTE, A SZAVAZÓ- HELY «ÉGEK ZÁRASA UTÁN KIDERÜLT: EZ CSAK VAU/ ÍÓZAS MARADT. MÁR DÉLELŐTT FÉL TIZEN­EGYE >R LÁTSZOTT, HOGY A VÄRTNÄL KISEBB AZ Lf.p rtakor, vasárnap es­te 22 akor megtudtuk: K:is’ rdán a 10 egyéni vá­ÉRDEKLÓDÉS, HISZEN A FALVAKBAN MINDÖSSZE 23 SZÁZALÉKA, A 10 EZERNÉL NAGYOBB TELEPÜLÉSE­KEN PEDIG MINDÖSSZE 12 SZÁZALÉKA SZAVAZOTT a vAlastAszra jogosultaknak, délután öt ÓRAKOR VALAMIVEL KEDVEZŐBB SZÁMADATOKAT KAPTUNK A TERÜLETI VÁLASZTÁSI BIZOTTSÁGTÓL: EKKOR A FALVAK RÉSZVÉTELI ÁTLAGA 44, A VARO­SOKÉ VISZONT CSAK 25 SZÁZALÉK VOLT. lasz.ó rületből egyben, Má- tészil n és Tiszavasváriban ugyír iák egyben választot­ták n g a képviselőt. Kis rda környéken leg­több ilyen a volt tanácsel­nök r ;rte el a falu bizalmát a pol rmester-választáson. A i sgyeszékhely lakossága is ké ülhet a két hét múlva sorra :erülő új választásra- a hú egyéni választókerü­letbő egyben sincs képvise­lő, s ol nem érte el a sza­való aránya a 40 százalékot. A m yeházán egy összesítés­ből a 227 településből 58 tele; lés adatait táplálták be a •;>'/. időgépekbe — egészen kech cő eredmény született. 57 vényes és eredményes volt !9 helyből 27 helyen polg •mester is van, közülük 14 ft getlen. H nap a végleges ered­ni ér eket közöljük. V< árnap reggel ajándékba ka:p tik egy órát, mert visz- sza illett állítani a mutató­kat. Nyíregyházán is reggel hat rakor nyitottak a sza­vaz elyiségek. A Stadion u. 5. i alatti szavazókörben S;:a iári Imre, a szavazatsze- d5 izottság elnöke nyolc óra ír arról tájékoztat, hogy az -61 szavazásra jogosult­ból lég csak 52-en jöttek el. Nem tudom, bemen- j sk — kérdezi szinte önma­gát az épület előtt egy fér­fi. - Miért? Változik vala­mi a helyzet? Nem szavazás ke ne, hanem hogy történ­jei valami igazán lényeges! Df :sak az árak változnak. Öt er-háromszáz forint a ny jdíjam. Egy szombati vá- ;;á ás az ABC-ben legalább ez ötszáz forint, s akkor m hol vannak a hétközna­pi ? A vállalatok elküldik a n; gdíj mellett munkát vál­la kát, mert nincs elég mun- k .. □ Nyírbátor 7-es számú választókörzetében reggel 8-kor egy szerre hatan érkeztek szavazni. kel. A férj húzódozik, de az asszony kifakad: — Fel va­gyok háborodva. Kétszeresen is. Az egyik a szavazás miatt, a másik, hogy ilyen lanyha az érdeklődés. Nem akarom, hogy még egyszer szavazni kelljen! □ Árpád u. 52—58. Az ötve­nedik számú szavazókor. Idős bácsi lép ki az ajtón. — Olyan rendszert szeretnék, amelyik végre a népé lesz. Azt kérem a kormánytól, hogy szüntesse meg minden korábbi rendelet jogfolyto­nosságát. Olyanok is érvény­ben vannak még, amelyeket Rákosi idején hoztak. Engem is kisemmizett ez a rendszer, írja csak meg. Fintor Béla vágyóik, 79 éves. □ — Azért jöttem el szavaz­ni — mondja Szakái Sándor —, mert bármi jobb. mint ami eddig volt. Itt állok, de még nem tudom, kire szava­zok, mert a képviselőjelöltek közül senkit sem ismerek. Lehet, hogy érvénytelen lesz a szavazatom, de eljöttem, mert -azt szeretném, hogy ne kelljen megismételni. Jó szívvel egyetlen pártra sem tudok voksolni. □ Mátészalkán az egyik sza­vazóhely udvarán két je­lölttel is találkozom. Milyen előérzete van az esélyeit il­letően — kérdezem az egyé­niként indult tiszteletest. — Csoda lenne, ha befutnék. Három jól ismert orvos is van az „ellenfelek” között, engem meg alig ismernek. Az egyetlen nyilvánosságra hozott polgármesterjelölt már szavazott, amikor talál­koztunk: — Azért szorítok, hogy az emberek éljenek a jogukkal. Most megint az egész világ szeme ezen a Családi szavazás Örökösföl­dön. kis országon van. A jelölése­met is azért fogadtam el, mert hova jutunk, ha senki nem vállal semmit. A bizottságok fél 6-tól szolgálatban vannak. Rájuk hárul a munka túlsúlya. Az első kávés termoszok lassan­ósaváros, Ungvár sétány 1 Hosszú percek telnek el, a íg jön valaki. — Az az il zság — mondja, hogy nem v ami erős belső kényszer- t jöttem szavazni, hanem s :rt, hogy minél előbb meg- i .'kuljon a városi önkor- í ínyzat. Az ügyeket kézbe 1 II venni, hamarosan hozzá- 1 zdeni az új költségvetés ■ cészítéséhez. Nem vagyok llásos, de a Keresztényde- akrata Néppártra szavaz­ni, mert ők voltak a leg- endesebbek. □ Örökösföld. Egészségügyi zakközépiskola. Fiatal há- aspár érkezik, kis gyerek­A miskolci egyetemről érkezett haza Túrái Emese, aki elő­ször szavazott vasárnap a vásárosnaményi 5-ös számú vá­lasztókörzetben. kiürülnek. 11 óra felé jár az idő. Mindenütt a százalékot számolják. Szeretnék, ha nem lenne második forduló. — Ügy tudjuk, hogy a köz­ségekben jobban áll az a,rány. Nyilván mert nagyobb a tét. Ha itt is közvetlenül választanák a polgármestert, akkor nagyobb lenne az ér­deklődés. Így az emberek azt mondják, hogy mi csak arról dönthetünk, hogy ki döntsön helyettünk. — Egy másik helyiségben az ár­emelésekre hivatkoznak, me­gint másutt azt hallom, hogy így valósághű, áremeléssel együtt. A választási bizottság elnöke 60 százalék esélyt ad az első forduló sikerének. (Folytatás a 2. oldalon) II magyarság sorsvállalás kérdése Zászlódíszbe öltözött a hét­végén Ungvár, köszöntve Göncz Árpádot, a Magyar Köztársaság elnökét. A kár­pátaljai város egyik legszebb pontján, az Újraegyesülés te­rén már dálután két óra kö­rül százával gyülekeztek az emberek, hogy üdvözöljék Göncz Árpádot, s tanúi le­gyenek, mikor felavatja a Petőfi-szobrot, noha az ün­nepség csak négy órakor kez­dődött. Dörgő taps, zúgó éljenzés fogadta a gépkocsiból kiszál­ló anyaországi vendégeket, s amikor a szovjet katonazene­kar a magyar Himnuszt kezdte játszani, tízezernyi to­rokból csendült fel az ének. Munkács, Salánk, Csap, Szűrte, Beregsom — olvas­hattuk a magasba emelt táb­lákon a települések neveit, jelezvén, a szoboravató nem csupán az ungváriak, de a teljes kárpátaljai magyarság nagy ünnepe is volt egyben. A szovjet és az ukrán him­nusz elhangzása után Fodó Sándor, a Kárpátaljai Ma­gyar Kulturális Szövetség elnöke köszöntötte Göncz Ár­pádot és Leonyid Kravcsuk ukrán elnököt. Ezt követően lépett a mikrofonhoz a Ma­gyar Köztársaság elnöke, aki sokáig meg sem tudta kezde­ni beszédét a zúgó taps mi­att. — Honfitársaim, testvére­im! Nagy öröm nekem, hogy Önök között lehetek, s együtt avathatjuk fel a Kárpát-me­dence legszebb Petőfi-szob- rát — kezdte beszédét. — Annak a költőnek a szobrát, akinek sohasem a babér, ha­nem az ügy volt a fontos, aki bebizonyította, hogy a ma­gyarság sorsvállalás kérdése. Különösen fontos ezt itt el­mondani, ahol az emberek Göncz Árpád a Petőfi-szobor avatásán ösztönösen, s tudatosan is követték Petőfi utasítását, a legnehezebb időkben is meg­tartották magyarságukat, példát mutatva az anyaor­szágban élőknek is. Szólt a köztársasági elnök a háromnapos ukrajnai láto­gatásának eredményeiről is, hangsúlyozva: ami emberileg lehetséges volt, azt megbe­szélték. Elmondta, olyan or­szág fővárosában járt, amely hozzánk hasonlóan a demok­rácia, a szabadság útjára lé­pett, s nagy bátorítást kaptak azzal, hogy önállóságukat el­ismerve kezet szorítottunk velük, elsőként az országok közül. Egy új Szovjetunió­ban, egy új Ukrajnában járt a rpagyar küldöttség, melyek nekünk természete# baráta­ink, szövetségeseink. A magyar kisebbség 1989 óta saját kezébe vette sorsa irányítását, nem elszenvedő­je, de kovácsa jövendőjének. Megfelelő feltételeket terem­tenek ehhez a továbbiakban a Kijevben folytatott tárgya­lások is, olyan megegyezések születtek itt, amelyek lehető­vé teszik a két ország szabad érintkezését, s olyan jogokat biztosít mindenkinek, melyek megilletnek egy nemzeti ki­sebbséget — fejezte be beszé­dét a magyar államfő. Szólt az egybegyűltekhez az ukrán elnök, Leonyid Krav­csuk, de méltatták a nap nagyszerűségét a kárpátaljai és az erdélyi magyarság, a helyi ukránok és ruszinok képviselői is. A forró hangu­latú ünnepség befejezésekép­pen virágcsokrok borították el a szobor talapzatát. Balogh Géza Nyíregyházán a nyugdíjasház lakója, Vajai Pálné a 8-as körzetben szavazott. XLVII. évfolyam, 230. szám ARA: 4,30 FORINT 1990. október 1., hétfő

Next

/
Oldalképek
Tartalom