Kelet-Magyarország, 1990. szeptember (50. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-01 / 205. szám

A szellem szolgálata Mi legyen a kötelező ? Verseit Jászai, Bajor szavaita Egy elfelejtett költő Meditáció iskolai év előtt o Kezembe került véletlenül egy régi könyv. 1943-ban jelent meg, s azokat a magyar verseket tartal­mazza, amelyeket a magyar kö­zépiskolák nyolc osztályában a diákoknak könyv nélkül meg kel­lett tanulniuk. Az erre vonatkozó rendeletet a vallás- és közokta­tásügyi miniszter adta ki 11506— 1924. V. sz. alatt. A lista 45 verset tartalmaz. Nem egyszerűen irodalomtörténeti rendben, hanem abból a felisme­résből kiindulva, hogy a vers segít a történelem megismerésében, alakítja a fiatalok erkölcsi menta­litását, magatartását így aztán Petőfitől 10, Aranytól 7, Vörös- martytól 5 verset kellett kívülről tudni, s már 1924-ben belefért a kötelezők közé Ady Endre is egy verssel. A listát bizonyosan lehetne vi­tatni. Nem érdemes. Nyilvánvaló, hogy az a középiskola más funk­ciót szánt a magyar irodalomnak, a magyar versnek. Egyrészt a kö­telező memoriter edzette a diákok elméjét, másrészt a versek útján tanultak meg magatartási szabá­lyokat, viselkedésj normákat, emberi értékeket. És a magyar iskolákban ma sincs olyan tárgy, amely ezeket az értékeket felka­rolná. A vers funkciója pedig alap­vetően megváltozott, nem embert formáló példaanyag már, hanem irodalomtörténeti illusztráció. A könyv nélküli tanulást pedig fel­váltotta a minden alkalommal használható szöveggyűjtemény. © Reménységgel, bizakodással, ugyanakkor roppant társadalmi, szakmai, erkölcsi bizonytalansá­gok között indul az új iskolaév. Az egyik vitapont a vallásoktatás. Megszületett egy megállapodás, amelyet úgy tűnik, az egyházak nem szívesen fogadnak el. Bizony­talanság van az iskolák vezetésé­ben, feltételrendszerében, önkor­mányzati függőségében, s bizo­nyára sok a bizonytalanság az új tantervek, tankönyvek körül is. Nehéz, gondokkal és feszültsé­gekkel terhes év lesz. A rendszer- váltás szele véleményem szerint még csak megérintette az iskolá­kat, s a Glatz Ferenc által kezde­ményezett megújulás is mintha akadozni látszana sok helyen. Mégsem erről akarok vitatkozni. Nem vagyok szakember, az isko­la, a tanárok és tanítók az elmúlt évtizedekben is becsületesen vé­gezték munkájukat, bizonyos, hogy az új, demokratikus légkör továb­bi alkotó energiákat szabadít fel bennük. Ez az én reménységem. A tanár és tanító, aki ott áll a katedrán és teljes szívét adja a rá­bízott gyerekeknek. 0 Magam így iskolai év elején csak azt szeretném kimondani magam­ból, milyen új kötelező tantárgya­kat vezetnék én be az iskolákba. Első osztálytól kezdve egészen a legutolsó iskolai évig. Azért ve­zetném be őket, mert hiszek ab­ban, hogy teljesebbé, gazdagab­bá, érzelmekkel és erkölcsi tartal­makkal dúsabbá válhat általuk is az új iskola, mint volt a régi Mert hiszek abban, hogy az iskolának nemcsak írni, olvasni, számolni kell megtanítania a gyermekeket, hanem valami sokkal többre. (Bár ezekre viszont okvetlenül meg keli tanítani!) Mi ez a több’ * Az emberi teljesség. 9 Az én első kötelező tantárgyam nak tehát ezt a címet adnám: AZ EMBER!EGYÜTTÉLÉS SZABÁ LYAI. A szigorú cím ellenére sem gondolok valami kódexre, kiská téra, szabálykönyvre. Arra gon dolok csupán, hogy az életből és a történelemből, irodalomból vett példák, tapasztalati tények alap­ján azt ültessük el a gyermekeink­ben a lehető legmélyebben, hogy kell élniük ebben a világban, ha igényt tartanak arra, hogy becsü­letes, rendes, tisztességes, szol­gáló emberek legyenek. Hazánkban a közoktatásból a hittannal együtt negyven eszten­deje kiszorítottuk az erkölcstant is. így aztán generációk nőttek fel, amelyeknek alig volt olyan gondo- lati-szellemi kapaszkodójuk, amelyre építhették volna emberi­etikai magatartásukat. Ráadásul szétvertük a többgenerációs csa­ládot, elszakítottuk a nagyszülő­ket és unokákat, így a folyamatos társadalmi tapasztalatátadás is meghiúsult. Az anya dolgozni ment, széthullt a családi közösség, a megélés és túlélés volt a legfonto­sabb értékmérő. S mi történt? Nézzünk szét magunk körül, saját erkölcsi világunkban. Elmagányo- sodott, deviáns, veszélyeztetett gyerekek százezrei. Magukra maradt öregek, elvált szülők, öngyilkosság, alkoholizmus. Ezek tények. Lehet, hogy az egyes ember és a társadalom anyagiakban gyarapodott az elmúlt évtizedek­ben. Erkölcsiekben azonban bizo­nyára sokat veszített. Meg kell hát tanítanunk újra a gyermekeket a szeretet, barátság, igazság, be­csület tartalmára. Meg kell taníta­ni, milyen szabályok között élhet együtt két ember, a család, a munkahely, a társadalom. Nem­csak a közlekedési szabályokra kell megtanítani — arra is — hanem az emberi együttlét számtalan törvényére, amely kialakítja erköl- csiségüket, magatartásukat. Hasz­náljuk ehhez a vallást is, de hasz­náljuk az életet, a történelmet, az irodalmat, a verset, amely épp a művészi ábrázolás miatt hatáso­sabb, érzelmekkel dúsítottabb. És ha ezt a tantárgyat tanítjuk, nem kell a Világnézetünk alapjai, az Állampolgári ismeretek — és nagyon sok más tárgyat is más­ként kell tanítani. Talán az osz­tályfőnöki órák sem fogynak el e témák futó érintésére, hanem ki­alakul valami olyan nevelőiskola, amely nemcsak a végzett fiatal tudásáért tud az eddiginél nagyobb felelősséget vállalni, hanem an- nak^mberi magatartásáért is. e A másik tárgynak valami ilyes­mi címet adnék: AZ EMBERI SZELLEM (CIVILIZÁCIÓ) TÖR­TÉNETE ÉS ELEMEI. És ebben a tárgyban tanítanám mindazt, ami az embert emberré teszi, amit megteremtett századokon át. Azt, ami nem résztudományok felada­ta, azt ami éppen összeköti, ösz- szetartja, az emberiség általános kincsévé teszi az évezredeken át megteremtett kulturális, szellemi javakat. Vallás? Az is, igen. De nem­csak a kereszténység, hanem a többi vallás is, azok háttere, törté­nelmi hatása, erkölcsi tartása. Gazdaságtörténet? Igen, az is. A munka története, funkciója, hatá­sa az emberre, az emberiségre, a felfedezések, találmányok, gépek sorsa és élete, és a mi életünk velük. Tudománytörténet? Igen, az is. Az ifjúnak látnia kell, hogyan kapcsolódik egybe a többi órákon tanult matematika és földrajz, tör­ténelem és biológia, kémia és iro­dalom. egyszóval az emberi ci­vilizáció. Azt mondta egy bará­tom, akinek errői a tervről beszél­tem, hogy egy valamirevaló törté­nelemtanár ezt úgyis csinálta, eddig Is. Sok kiváló történelemtanárt ismerek. Nem csinálták. Mert nem ezt írta elő a tanterv, nem ezt követelték tőlük, -s ha elmentek ebbe az irányba, nem biztos, hogy sokáig megőrizhették a kiváló történelemtanár címet. Felnőtt nemzedékek tapasztalataiból tu­dom, köztük a gyermekeiméből is, hogy nem volt az iskolákban olyan tárgy, amely egyik vagy másik tanár szándékától függetlenül egységet teremtett volna vala­mennyi tanult tárgy fő vonulatá­ban. Beleértve a film, a zene, a képzőművészeti alapismereteket, mindent, amit eddig az ember meg­alkotott s amire ezután vigyázni kell. Ezért azt hiszem, a környe­zetismeretnek sem kell önálló tárggyá válnia, az elmélete befér ebbe, a gyakorlata az előbbi tárgyba. Az ember diadalát tanítanám? A győztes embert? Nem. A küzdő, harcoló, teremtő és pusztító emberiséget. Szó sincs a sztálini természetlegyőzés gondolatáról. Az ember nem legyőzte, nem meghódította a természetet, leg­feljebb felismert valamit annak törvényszerűségeiből, hogy e fel­ismerés után el is kezdje azonnal pusztítani legfontosabb életterét. Az embernek nem győznie kell. Tudnia kell 9 Lehet, hogy csak egy kisiklott pedagógus álmodozása mindez. Lehet. Lehet, hogy soha nem lesz­nek ilyen tantárgyak az iskolák­ban. Tudom azonban, halálos biztonsággal tudom, hogy hiányuk újabb kérdőjeleket rajzol a kor arcára. Tiszta erkölcsi és emberi normák nélkül nem lehet tudato­san társadalmat szervezni, mert az ember nem tartja meg a közös­ség törvényeit sem. S hiába is tartaná ha csak ösztöne van, tudata nincs. A tudatot pedig csak a tu­dás, az ismeret, az érzelmek ál­landó ápolása alakíthatja. És nem csupán a kiemelkedő színvonalú magániskolákban és nemcsak a bizonyára ismét nagyon arányo­san és szépen szervezett, gaz­dag tartalmú egyházi iskolákban. Hanem a tömegoktatásban, az általános iskolákban és középis­kolában mindenütt. Állami szinten is. H add kezdjem a végén. Hazaértünkkor a csen- gersimai magyar vámos azt a nem igazán he­lyénvaló kérdést tette fel: ,,Mit hoztak magukkal nagyobb (???) értéket?” Szívem szerint azt vá­laszoltam volna: falvakat, embe­reket. Falvak Három éve nem látott barátom, Zoltán és családja Sóváradról Etád re költözött. De hol is van ez az Etéd (Atid)? Autótérkép nem jelzi, útikönyv nem említi, Orbán Ba­lázs könyvében (A Székelyföld) ugyan szóba kerül, de azzal meg nem sokra megyünk. Annyit tudunk, Vásárhely után Erdőszentgyör- gyig kell menni, s ott letérni Szé- kelykeresztúr felé. Feltűnik, hogy a falvak majd mindegyikének szélén ott feszít a magyar nyelvű hely­ségnévtábla is: Ákosfalva, Luka- falva, Szentbenedek, s a kedvencem: Székelyvaja. Folyó­völgyekben araszolunk előre: Aranyos, Maros, Nyárád, Küküllő — megannyi népdal ihletője. Er- dőszentgyörgy nevezetessége a Rhédey-kastély itt született a nemrég vendégünk volt brit trón­örökös, Károly herceg egyik őse, Rhédey Claudina (V. György fele­ségének nagyanyja). Itt azonban véget ér az elfogad ható minőségű műút, ünneplőbe öltözött konfirmálók igazítanak útba: A fehérgyarmati új közte­mető első parcellájában folya­mi kaviccsal kirakott betonfe­déllel lezárt sírhant található. Rajta márványtáblán a felirat: Boross Sándor költő 1891— 1977. Még a tősgyökeres hely­béliek közül is csak kevesen tudják, ki volt ő valójában. Irodalmi munkái feledésbe me­rültek. Pedig a két világháború között Boross Sándor igencsak ismert és elismert költőnek számított. Több irodalmi lapnak írt, és négy önálló verseskötete is megjelent. Verseinek korabeli előadói között találjuk Bajor Gizit és Jászai Marit. Utóbbi — ahogyan Vajthó László, Boross Sándor élete végéig leg­jobb barátja és mentora, egyik visz- szaemlékezésében leírja — ,.va­lósággal szerelmes volt bele". 1945 után a házat, amelyben lakott, államosították, s neki annak kamrájába kellett költöznie. Ko­sárfonásból élt ezután, pedig okle­veles tanító volt. Az irodalomból is kiátkozták, elsősorban a 20-as években írott erősen nemzeti ér­zelmű versei miatt. Ebben az idő­szakban született egy-két költe­ményében valóban hangot adott a trianoni béke igazságtalannak érzett következményei miatti fájdalmának, kesergett elveszített szülőföldje iránt (Szárazbereken, ma Romá­nia területén lévő településen született). De hangsúlyozni kell az időpontot: ő minderről a 20-as évek első felében írt, s akkori gondolatait abban a történelmi időszakban meg lehetett érteni. A harmincas évek derekán megje­lent utolsó kötetében már szó sincs ilyesmiről: versei sajátos filozó­fiai gondolatokkal telítődnek, s ez a filozófikusság marad jellemző igen, erre menjenek Etédre, még 20—21 km. Az „út” öklömnyi kövekből, zúzalékból összetákol­va, a hajnali nagy esőtől belátha­tatlan mélységű kátyúkon nyögve ereszkedik-emelkedik a Skoda. A völgyet elzáró csúf betongát kör­nyékén törmelék, rozsdás gépek, víz azonban talán sohasem lesz az elképzelt tározóban (a termé­szet leigázása sikerült — a con- ducator nagyobb dicsőségére...). De hol lehet Etéd? Ott egy falu, gyorsan egy fényképet, ereszked­jünk le! Csönd, egy lélek sincs, se egy tyúk, se egy macska. Végre egy atyafi érdeklődésünkre kör­bemutatva így válaszol: ,,Ez? Bö- zödújfalu — volt...” Hirtelen kap­csolunk, hát persze! Buldózerrel benyomott falú, beroggyant tetejű házak, bedeszkázott ajtók, dud vás kertek — és kétségbeejtő, ki­bírhatatlan csönd. (Már itthon né­zek utána, jól emlékszem-e Ez volt a zsidó hitre áttért székely szombatosok híres-hírhedt faluja, Derükről tudósított Kovács András a 80-as évek elejének egyik könyv­héti szenzációjában.! Még egy falu- Kőrispatak. A júliusi vasárnap délután fényében sütkérező, kis- padon üldögélő székelyek mind köszöntenek bennünket: „Jó napot kívánok. Az Isten áldja meg ma­gukat!” Még néhány kilométer végig a patak folyását követve (nem tudjuk, hogy két nap múlva Zoltán vezetésével itt fogunk botra erősí­tett madzagon lógó marhabél- darabokkal rákászni), s megérkezünk Etédre. Bényei József az 1945 után írott, ma még kiadat­lan költeményeire is. Visszatérve a — nem győzöm elégszer aláhúzni — 20-as évek­ben megjelent néhány versének később irredentának bélyegzett gondolataira: az akkori gondolko­dásmódja miatt (s ezzel abban az időben egyáltalán nem volt egye­dül) Boross Sándort a magyar irodalomból kitagadni éppen olyan, mintha ma ikszet vagy ipszilont (nem akarok konkrét neveket em­legetni), egyébként ma is ismert és elismert költőt megtagadnánk a népirtó Sztálinhoz vagy a nála éppen csak egy fokkal jobb Ráko­sihoz írott dicshimnuszai miatt. Boross Sándor mégsem jutha­tott szóhoz 1945 után. Vajthó Lász­ló közbenjárásával próbálta kiadatni a 70-es években a csaknem 400 vers­ből álló Új Terem­tés kötetét, de si­kertelenül. Ő ennek ellenére is úgy érezte, teljes élet­művet alkotott. Egyik kritikusa, Sztripszky Aladár- né Borossnak kül­dött levelében így ír:,, Különös és rit­ka jelenség a vilá­gon az olyan em­ber, aki elmondhat­ja magáról, hogy mindent elért, hogy beteljesítette hiva­tását — ami a Maga esetében egy sa­játos költészet meg­valósítását jelenti. Ez a harmónia a vi­lágirodalom legna­gyobbjainak sem jutott osztályrészül. Gondolja meg, hányán érezték tor­zónak életművüket, hányán ha- sonlottak meg..." Fehérgyarmaton a városi könyv­tár igazgatóhelyettese, Márkus Zoltánná, jó néhány évvel ezelőtt feldolgozta a költő életrajzát és irodalmi munkáit. A nyíregyházi tanárképző főiskola egy-két ne­ves irodalmárát kérte meg, hogy legalább néhány szó erejéig em­lítsék meg a költőt irodalomtörté­neti munkáikban. Ez azonban nem történt meg. Boross Sándor 1991. március 7-én lenne 100 éves. Születésé­nekévfordulóján illő lenne méltó­képpen megemlékezni róla. Dajka Béla Nézzük csak, milyen a világ vége! A templom, az ijesztően rozoga fahíd után (a Panorámából isme­rős) Atyha felé döcög az út, mö­götte messzebb a legendák övez­te Firtos a lovat formázó mesés sziklával, előttünk a dombtetőn a temető, amelyet holnap közelebb­ről is szemügyre veszünk, emerre Keresztúr felé jobbra letérve Én­lakra, híres unitárius templomá­val Szerdán Erdőszentgyörgyig a 20 km-t alig egy óra alatt leküzdve már műúton bolyongunk tovább. Makkfalva, a szépnevű Csókfal­va után Sóváradon köszöntjük a súlyos büntetés veszélyére fittyet hányó egykori szállásadónkat Sánta Rétemét, Anna nénit, meg a büszke székelykapukat. Ez utób­biak egyik vadonatúj példánya így üdvözölte a reá bámulót: „Kiállók s bémeqyek, az Isten megsegít. Készítette...” A legszebb festett kapukat azonban alighanem a Csíkszere­da és Udvarhely (,,A székely székek anyaszéke”) közötti Má- réfalván láthatni. Három évvel ezelőtt ott invitálta kislányomat László Dávidné ezen szavakkal: „Jer bé vélem kisieán!” Szováta zajos, nyüzsgű, vi­szont lehet kapni túrót és makaró­nit, 48-as férfi félcipőből meg egész sorozatot. Parajd után egyre magasabbra kapaszkodunk a Görgényi-havasokban, átkelünk a Bucsinon, s leereszkedünk a gyergyói medencébe. Annak is a legalján Gyergyóaltahjegész Románia legalacsonyabb átlaghő­mérsékletű települése. Egy jobb­ra kanyar után feltűnik Gyergyó- csomafalva. A katedrálisnak be­illő templom után temetési menet miatt lassítunk. Felkapcsoljuk a kocsi lámpáit, így illik végtisztes­séget adni az ismeretlen elhunyt­nak. Átkelünk a lépésnyi „széles" Maroson, s máris újabb ismerő­sökre teszünk szert. Hazafelé más utat választunk. Öreg este van már, amikor Far­kaslakán Tamási Áron emléke előtt tisztelgünk, Korondon már megint nem tudunk betelni a faze­kasok remekeivel. Udvarhely előtt borvizet merítünk a Szejke forrá­sából. Bitumenízű, van aki szerint megzöldül tőle a fogunk — de hát a székelyek századok óta ezt isszák. Utunk utolsó szakaszán megint úttalan utakon zötykölődünk. Közben mesebeli falvak vesznek az egyre sűrűbb, most már esős éjszakába: Felsőboldogfalva, Nagygalambfalva. Agyagtalva, Bogoz, Zetelaka, Szentábrahám. Őket legközelebb kell hazahoz­nom. Emberek Milyen embereket hoztam magammal? Első emberem Gheor ge a román sofőr, akit stoppos­ként vittünk magunkkal a Királya- gótól Bánfihunyadig. Megbeszél­tük a világ folyását, pedig egymás nyelvén alig tudtunk néhány szót. II Kelet­8 mafllfíspnp^án I990. szeptember 1. ——mmmmmmmmmmm—m—mmmmm A ” m HÉTVÉGI MELLÉKLETE mmmmmmmmmmammmmmmmmmmmmmmmmmsmmammx Keresztül-kasul

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom